ISTVÁNFI PÁL:HISTORIA REGIS VOLTER. AD NOTAM FRANCISCO 0002


EGY Cronikat mondok vrak halgassatok, kinek talam massat ti nem hallottatok, egy Olaz leanrul kin cziudalkozhattok, Aszszoni hazastoknak peldaiul adhattiatok.

Az Olaz orszagnak egy szegeletiben, az vesule hegnek û kerûletiben, nagy sok szep varosok vadnak û fektiben, es ieles szin nepek laknak az mentiben.

Ezt egezlen az kik be szallottak vala, kulczios varosokat raita raktak vala, Olaszul neueszik az pedamontanak, Magiarul mondhattiuk vgy mint hogy allianak.

Az fõldnek egy resze ki valt û maganak, kit regulta mondanak az selucianak, szekes helie mostis az markolapsagnak, sok kuchies varosok annak vduarlanak.

Ez az iffiu Volter egykor biria vala, szep termete neki mint viteznek vala, minden nemzetiuel hires neues vala, de maga tartassal diszes neues vala.

Mulatsag keduinek nem minden kel vala, vadaz madaraszast igen keduel vala, mindenestûl magat annak atta vala, egieb mulatsagat hatra hatta vala,

Noha czak egy fûrûl fûrûl nemzeterûl vala, szabad ember voltat igen felti vala, õrõmest kõtelben nem eytheti vala azert io ideig nõtelen elt vala.

Regi io barati sokan halgatanak, sok iambor hiuey chendesben valanak, varosbeli hiuey igen bankodanak, felnek hogy Volterkûl aruaua maradnanak.

[p 0003] Kõsztõk el vegeszek hogy neki szolnanak, Bator sziuõ embert arra valasztanak, Nag1 szeregel egy kor eleiben allanak, mongiak hog1 il szokal neki szolottanak.

Teged vram Volter feienkent kõuetûnk, kegielmes legy nekûnk ha mit szonkban, eitûnk mert mikent magunkat teged vgy szerettûnk, erre minket hoszot az mi nagy hiûsegûnk.

Ez ideig veled vgian diczekettûnk ily vral magunkat bodognak itiltûk, da ha az egy dolgot mi meg nierhetengiûk, szeles az vilagon bodog nepek leszûnk.

Hogy tennen magadat mar arra gondoltad, Tõruen hazassagban magadat foglaliad, aszszoniunkat nekûnk nallunk latnunk hagiad, kisded Volterodat meg eltedben hagiad.

Ebben haladekot semit nem kiuanunk, mert az idõk mikent folio viszek mulnak, az iffiusagnakis viragy el hulnak, az vensegy vtanna mint egy farkas ballagy.

Az halal peniglen legy kõszelben halgat, latod az eletnek vram Volter vtat, hogy egy naprul masra eleb eleb mutat, de mint addig visel hogy meg czialat koztat.

Kegielmeset azert tekencz kõniõrgesûnk, paranczolatidban semit meg nem vetûnk, aszszoniunkat hozzad kit illendõt lelûnk, hagiad meg szerzeset ennek reank veszûk.

Aszszoni igyen felûnk hogy egy nap czak el hacz, õrõkõst vtannad ingien senkit nem hacz, sok io hiueidet boligoban maraztasz, nagy keserûseget czak reiank szalltaz.

[p 0004] Volter iambor vala sziue raita vala, sok iambor tanaczan meg maradot vala, nem sokat û azon gondolkodot vala, il szoual nekiek akkor szolot vala.

Szeretõ baratim nagy io neuen veszem, iomat akariatok azt eszemben veszem, de nagy szabatsagbol engemet ki veszen, ki az hazassagban igen ritkan leszen.

Kez vagiok ti nektek szotokat fogadnom, es io tanacztoknak melleie allanom, nem akarlak titeket czak eszel bantanom, Aszszont keressetek mert czak az en gondom.

Valami io vagion emberben ez vilagon, Senkitûl egiebtûl czak Istentûl vagion, en igiemet most eztis reaia hagion, minden szerenczemet czak neki aianlom.

Bisztam mindenkoron kegielmessegeben, es nem fogiatkoztà meg semi szûksegemben, vtat talal mostis en tiztessegemben, mikent kellien iarnõ en iduõssegemben.

Ezt ti kiuansagtok hogy meg hazasulliak, en titeket ebbõl niluan meg bisztatlak, akarok tûlletek enis egiet halliani, es arrul hit szerent nekem valast teni.

Hogy az kit keresek valahûl meg lelem, vagy szegen, vagy kazdag kit en meg keduelek, mikent aszszontokat vgian tisztellietek, mint ha Czaszar leania volna vgy vegetek.

Vrok akarattiat iamborok meg ertek, es azt kõszõnsegel õrõmest fel veuek, es nagy fogadassal azt meg erõssitek, mert czak alig variak hogy az napot irnek.

Ott meniegszõ napot nekik eggiet hagia, kire ûket [p 0005] mind fel keszûlnie hagia, az õrõmre ûket feienkent hiuata, Volter hatta napon ki mind igen varia.

Nem mezze hozzatok egy kis falu vala, egy nehan szegyen nep kiben lakik vala, szegen biknek neue az Iankula vala, az û szegenietis Isten hatta vala.

Annak egy leania annal tõb sem vala, kinek kerezt neue az Griseldis vala, termeti szepsege neki ekes vala, de io erkõczeuel felûl mullia vala.

Az szegeni eletnek saniarusagaban, Griseldis nõt vala nagy gõrsasagaban, nem ûl vala vezteg semi vagsagaban, semi gõnierõseg nincz gondolattiaban.

De nagy vastagsagal attiat tartia vala, annak û venseget vgy taplalia vala, keues iuhoczkaiat tora haitia vala, rokkaiat kõszõslegel nem hagia vala.

Onnat haza iõuen paraet apprit vala, hozzaiok illendõ etket szerez vala, kemeni szalma agiat raszogattia vala, kegiessegel attiat el niugottia vala.

Az leanra szemet Volter vette vala, mert azon giakorta vadaszni iar vala, nem faitalansagbol azt miueli vala, azert embersege ût viseli vala.

Nagy ioszag Griseldben ki reitekben vala, kit az kõz nep niluan nem erthetet vala, eszes ember altal Volter latta vala, azert ûtet igen meg szerette vala.

Mar az meniegszõ nap el kõszelget vala, az meni aszszoni honnan lenne titkon vala, egy leanzot Volter kerestetet vala, kinek magassaga Griseldel egy vala.

Ezeknek szep ruhat czinaltatot vala, szep gõng koszorokat [p 0006] fûszettetet vala, de az meniaszszonnak czak hire sem vala, es minden kezûlet mar szerezuen vala.

Volter el indula az naz mind vtanna, mint ha az meni aszszoni kõszel vtban volna, es ûtet vtaban tiztessegel latna, onnat nagy õrõmel hazaban be hozna.

Griseldisnek ebben cziak hire sem vala, az minemû dolgok reia nesznek vala, dolgat û hazanal megszerezte vala, az kut fûrûl viszet haza viszen vala.

Attianak kapuian hogy be lepet vala, hogy egieb dolgatul meg ûresûlt vala, lean tarsaiual elki keszûlt vala, hogy Volter matkaiat û czak lathatnaia.

Griseldist menteben Volter latta vala giorsan ûtet neuen szolitotta vala, Attia ha hon volna tûlle kerdi vala, lean tiztessegel neki felelt vala.

Volter neki hagia hogy ki szolitana, neminemõ dolga neky vele volna, az ven iambor azkor kiballagot vala, keszen foga Volter maganak igy szola.

Iancula tudom hogy azt szerecz engemet, enis meg esmertem iambor hiûsegedet, nen keues gondomat gondolom erettedes, ezt ez dolgot tudni akarom te tûlled.

Ha te ez dologhoz io akaro volnal, es ez melle tiztan õrõmest allanal, hog1 engemet kiert ez kedig vraltal, leaniodat hozam vennem valaztanam.

Raita az ven iambor czak el czuidalkozek, hog1 il io szerencze hazahoz erkezek kegielmes Istentûl neki meltoltatek, nem tud valo megien szaua igien esek.

Semiben kûlõmbet en nem akarhatok, auagy penig [p 0007] abban ellent sem tarthatok, az mit en teneked kedued szerent latok, mert vram vagy semit meg nen masolhatok.

El be menniûnk ketten az Volter azt mongia, Griseldist neuere elõtted meg keriûk, naz nepe meg alla ketten be menenek, leanial akkoron igien beszellenek.

Attiadis akaria hogy legy en iegiesem, ez napsagtul fogua aszszoni felesegem, vagion tûlled nekem egy ieles kerdesem, azt maid megy gondolliad feleli erre nekem.

Ha tennen magadat ha arra adandod, minden akaratodat arra szabhatandod, hogy semi keduemet nekem meg nem szeged, rollad mit vegeszõk azt te mind meg allod.

Illien nagy cziudaban Griseld reszket vala, magat batorsagban nem veheti vala, mert nagy vendeg hazat meg szallotta vala, nem kesek kerdesre igien felelt vala.

Ily nagy tiztessegre vram en magamat, meltatlannak velem mind az en hazamat, de ha tõkellened te akaratodat, nem tartoztatom meg az en szerenczemet.

Soha te ellened nem hogy en mit vetnek, de gondolatomban sem hagiom hogy tennek, sõtha paranczolod hogyhalalt szenuednek, annak õrõmest engedelmes lennek.

Volter azszot mongia, eleg az ennekem naz nepnek mutata ihol en iegiesem, az ki ezt tizteli baratom ennekem mint Czaszar leania ez oly draga en nekem.

Ot Volter akara hó0 le vetkeztetnek, regi ruhaiabol el fel õltõztetek, aranias ruhaban aszszoniok ezt ertek, egy mas elõt neki szolgalni sietnek.

[p 0008] Az Griseldis leant szepen fel keszitek, keszel tapogatot haiat ekeszitek, aran szal haiakkal kõszõsleg illetek, szep gõn koszorokal feiet ekeszitek.

Idõ rõuid vala hamar fel keszitek, vgyan mas szemelben Griseldis tettetek, az nepekis ûtet nehezen esmerek, de mint aszszoniokat szeretuen tisztelek.

Egy draga koszorot Volter ki võt vala, kit az vegre nem most czinaltatot vala, Griseldist igiaban haza võtte vala, szep õltõszõt lora fel ûltette vala.

Az lo feier vala giorsan el futamek, az palota fele giorsan niomtatanak, harmincz ket leanszo seliemben valanak, sok io nemes aszszoni louon vduarlanak.

Az vigasag teuõ kûlõmb kûlõmb vala, az egis az ellen vgan szõniõg vala, egy mas szauat tûlle alig halliak vala, nagy õrõm sziuõket meg szallotta vala.

Hamar el iutanak mert kõszel valanak, etkeket foganak nagy vigan lakanak, ebed vtan estig ot mind tanaczolanak, minden mulatsagon vgian meg allanak.

Holta kelue Volter vy vduart tetete, kazdag aiandekot arra fel titete, io hamar louakat palliara vitete. es gialok futokat futashoz keszite.

Erõs ûtkõszetek akkor ott valanak, ieles keduõ nepek akkor el hullanak, hatalmas kõuetek rendet ot allanak, hirõs szekes tûllõk mind ot maradanak.

Az szent Iuan tûzet el fel raktak vala, merstersegel azt mind czinaltattak vala, vduarlo vitez nep azt ostromlia vala, az nap vigasagban el ala ment vala.

[p 0009] Az vy menieknek akkor Isten feiet lata, keg1elmessegeuel ûtet meltoltata, nagy bõlczesegeuel meg vilagosita, sok ioszagos ioual meg aiandekoza.

Artatlan eletben Isten felõ vala, maga tartasaban io erkõlcziû vala, ertelmes beszede szaua ekes vala, minden embereknek diczeretes vala,

Nem sokaig magat oly io neben hoza, hogy nem cziak szomszedi kiuankoznak vala, de mesze fõldrûlis iõnek vala hoza, aszszoniok ferfiak cziudalkosznak raita.

Eleitûl foguan kik esmerik vala, hogy azt ingien senki nem hiheti vala, az meli szegeni ember Iancula vala, hogy az Griseldis û leania volna.

Minden nagy ekesseg û benne oly vala, hogy azt ingien senki nem hiheti vala, hogy az parazt haznal tanulhatta vala, de Czaszar vduarat az ki lakta vala.

Noha vitez Volter szegeni nemzetet võn, de û hazassaga nagy dicziretes lûn, belõl haza nepe niugodalmas bekes lûn, kiuel mindeneknek igen kedues û lûn.

Sõt annak felette hogy û ijl ioszagot, Ili szegenseg alat reitekben meg latot, meltatlan bõlcz emberekel mindeneket latot, es mindeneknel û nagy cziudalatos volt.

Az Aszszoni peniglen nem czak hazat birta, de az kõssegetis nagy bõlczen oktattia, vra hon nem voltan pereket szallittia, nemes nepeknekis haboruit oltia.

Nem egiebet errûl nepek hiznek vala, es kõszõttõk tiztan azt beszellik vala, hogy az azont menibõl Isten atta volna, az kõszeg iauara hogy û rea gondolna.

[p 0010] Ebben nem sok ûdõ mikor be tõlt volna, Aszszoni hogy viß2elne ielensege vala, sok io birodalma nagy czendesben vala, de nem sok ûdõre leant hozot vala.

Iollehet leani oly igeni szep vala, de maga az fiut inkab veszik vala, magzatos voltaual Aszszoni nierte vala,kin mind haza nepe meg õruendet vala.

Az giermek imaron hogy ezt erte vala mikor az daikatul el valaztiak vala, Volternak akkoron kiuansaga iuta chiudalatosb hogy nem dicziretes volna.

Aszszoni feleseget hogy meg kesergetne, es az û hiûseget ky keresgetneie, addig nem niughatek migh nem kikeresne, es minden ketseget belõlle ki venne.

El be mentek vala û agias hazokban, Volter magat eite nagy szomorusagban, ily szokat ott eyte szomorusagaban, hogy ha hozhatnaia azont û banatban.

Azon kõzben arrul hogy meg emlekeznek, hogy mel szegensegben hazàban be iõttel, mert vgian sem illik hogy el feletkeznel, regi mi voltodrul mai szerenczedrûl.

Emlekezel mondom mikent hozzam võlek, niluan en tegedet mostannis szeretlek, de az nemes nepek teged nékeduelnek, mert parazt nézetbõl tegedet itilnek.

Azert ha akarz bekesegben elni, szûkseg nekem veled meg egienesûlnõm, te kis leaniodrul û velek vegeznem, az mint ûk akariak nem mint en akarom.

De te hired nekûl semit nem miuelek, te akaratodat mond meg nekem kerlek, az kerdesre teged en emlekeztetlek, kire othon teged en feleltetelek.

[p 0011] Griseldis eszeket hogy hallotta volna, bator sziue raita meg nem indult vala, nagy szep beszedekel vranak szollot vala, magat minden dolgat reia bizta vala.

Tyed az kis leiani enis tied vagiok, mind ketten vrunknak tegedet mi vallunk, ki mind marhaiaual szabad azt iol lattiuk, teis velûnk mit tez azõ kel maradnunk.

Valamit en neked kedued szerent latok, mindenben az melle sziuem szerent allok, egiebet nalladnal senkit nem kiuanok, egiebtûl meg valnom semitûl nen szanok.

Feleltit Volter nagy io keduel halla, de ûnnõn magaban nem teteti vala, û tekentetiben nagy szomoru vala, Aszszoni elõl akkor igien ki ment vala.

Nem soka halazta egy szolgaiat kûlde, kiuel az û dolgat az elõt û kõzle, ieles dolgaiban koroskent meg lele, az Aszszonhoz akkor ûtet el be kûlde.

Az azzonhoz Aszszoni eiel be ment vala, meg bochias aszszoniom neki mongia vala, reyam ne neheszeli vg1 kõniõrõg vala, mert ebbe engemet ketelenseg hoza.

Niluan vagion nalad szolgak allapattia, az engedelmesseg kõtelben forgattia, vrok paranczoliattia ketelen futattia,szolgalattiat senki nem valogathattia.

Vram hatta nekem giermeket felvegien, es az eiel ûtet meg oli herre tennem paranczolattianak kel neken engednem, nem merek egiebet bizoni ebben tennem.

Szauat akkor ember rõuiden vegeze, nagy ketelen dolgot kõztõk akkor eyte, kit keserues aszszoni ezeben vehete, tõbet ot nem szola az ember veztegle.

[p 0012] Az emberhez aszszoni gianakodik vala, mert szeme allasa neki ketes vala, ketseges abrazat szaua ollian vala, kis leaniat erte hogy vinne halalra.

De kõniue aszszonnak raita nem cyordula, cziak egy fohazkodast raita sem miuele, kit neheszen daika nem hogy annia tûre, es nag vidà kepen giermeket fel veue.

Kis leaniat edes annia neszi vala, es nagy szeretetel cyokolgattia vala, szent keresztnek ielet reia vette vala, meg aldotta vala kezben atta vala.

Az mit vrad hagiot azt te meg szerezzed, egire kerlek teged hogy gongiat visellied, es gienge testet hogy te meg õriszed, vad madarakal ezt meg ne etessed.

Eztis czak vgy mondõ ha meg ninczen haguan, vradtul te neked az paranczolatban, mert nem tõrekedem soha semit abban, az mit û ellene gondolnek hogy volna.

Giermeket fel veue vrahoz terite, az felelet mi lûn neki meg beszelle, mint az leant kezbe ada meg ielente attia kegiesseget ot meg keserite.

De az mit magaban meg tõkellet vala, abban Volter semit meg nem tagit vala, azon kemensegben menten megien vala, az û szolgaianak azt meg hatta vala.

Hog az kis giermeket ruhaba kõtõzue, szekrenben szegezne kõz helyre fel tenne, nagy lassan es felue vtaban viselne, kazdag Bononiaban mentiben be vinne.

Nenie neki vala az kende pantue, szauaual vgy kerne hogy fel neuelneie, mint ha annia volna oly igen feltene, minden io erkûczre ûtet egiengetne.

[p 0013] Azt ielesben Volter nenietûl varnaia, hogy ot titkon ûtet nalla tartanaia, senki ez vilagon hogy ne tudhatnaia, ky giermeke volna az û kis leania.

Az szolga nem resten ebben el iart vala, vratul nekie az mi hagua vala, az Aszszont az Volter czak szemleli vala, valtozas kedueben szauaban sem vala.

Regi nagy niaiassag szokot nagy giorsasag, û vrahoz valo nagy szerelmetesseg, semi szomorusag semi idegenseg kis leanrul valo emlekezetlenseg.

Tellies negy eztendõk ebben tõltek vala, mikoron û esmeg nehezkes vala, egy fiu magzatot szepen hozot vala, Attianak baratinak nagy õrõme vala.

Ebben ket esztendõ cziak be kerûlt vala, giermeket daikatul valaztotak vala, Azon eztelenseg Volterra iõt vala, feleseget esmeg szolitota vala.

Regulta erteted az en nepeimet, mi hazassagunkert reiank neheszelnek, magzatosbnak teged ielesen hogy ertnek, ferfi magzat latuan vgian meg giûlõlnek.

Mert giakorta mongiak es kõzõttõk kialtiak, fûlem hallottara il kepen beszellik, Volter holta vtan hogy vduarlananak, az Iankolanak sok vnokaianak.

Parazt nemzet raitunk tehat vralkodik, es mi nemes haszunk nekie le felsik, naponkent kõzõttõk illien sok szo esik, nem ertem eszekbõl vegre mi tõrtenik.

Ez nepnek peniglen niugalmat akarok, mert igazan mondõ valamitis tartok, az giermekrûl penig igaz vgy gõdolok, mint az neniet vgyan dolgara bocziatok.

[p 0014] Ezt ez vegre neked ideien beszellem, nem akarom sziuedet hirtelen sertenem, veletlen veszellel es kezeritenem, illik nekem eszekrûl most veled vegeznem.

Szola neki aszszoni, vram mit mondhatok, mondasnal egiebel semiuel nem birok, en te nallad nekûl semit nem akarok, giermekben munkannal tõbet en nen varok.

Nekem es eszeknek mindniaian vrunk vagy, az te marhaidal koroskent szabad vagy az mit tez mi velûnk az õ kel maradnûk, hatalmad mi raitunk neked olli igen nagy.

Erre ne kõuessed az en engedelmem, mert mikor hazamnak aitaian be iõttem, az te ruhaidat rollam le vettettem, minden akaratom azokal le tõttem.

Hazadnak aytaian vizont hogy be iõttem,kazdag ruhaidban mikor fel õltõztem, mind akaratodal eszeket reiam võttem, semi kûlõmbseget nalam nem viseltem.

Akar mi dologban az mi neked teczik, ennekemis minden vgyan azon teczik, kõlõmbõszes hozam semi nem ferkezik, elõtted ertenem nekem nem alkozik.

Mert te gondolatod iõuendõ mi volna, ha en eszem arrul iõuendõt monhatna, ha mit te akarnal iõuendõ az volna, minden akaratom az melle allana.

De ha ertelmemuel eleb nem vihetem, te akaratodat õrõmest kõuetem, te kiuansagodat aggiad meg ertenem, holtomat kiuanod aztis nem restellem.

Tõkelletesseget Volter hogy chiudallia, û felesegeben kit akkor talala, elõszõr meli embert hoza kûldet vala, ismeg azont hoza valaztota vala.

[p 0015] Az ember û magat igen menti vala, nagy ketelenseget igen veti vala, mely nagy gilkossagot miuelni kel vala, az giermeket keruen ielentette vala.

Aszszoni ot banatiat nem ielenti vala, magya keserûseg altal folyta vala, magya keserûseg altal folyta vala, kezeben giermeket el fel vette vala, szent kereztiegiuel meg iegiezte vala.

Fiat ott meg alda igen chiogolgata, szemeit û raita io ideig tarta, banattianak ielet semit nem mutata, fiaczkaiat akor az embernek ada.

Mikent neked hattak iary el te dolgadban, megis igen kerlek ne hag engem abban, hogy ha lehetseges vegied oltalmadban, vadak madaraknak ne had szagatasban.

Gienge testet ne had foltonkent szagatni, erte feleletbõl ideie el menni, valaszal vrahoz el akara terni, nem gõz vala Volter eleget chiudalni.

De azt igy iol erti hogy aszszoni szereti, ket kis giermekczeiet ketsegtûl meg menti, hogy az kemenseget azszoni nen miueli, valami kemensegbõl de hogy û szereti.

Hagia onnet Volter Bononiaban kûldeni, az giermeket ada nenienek houa tenni, neniet azon szokal mint elõszõr kerni, hogy ne restelneie nagy gongiat viselni.

Nincz oly kemeni ember kinek nem illenek, szerelmes tarsanak û nagy hiûsegenek, az û hoza valo szerelmessegenek, il keserûsegen meg nem elegednek.

Szemet Volter rolla el nem veszi vala, Aszszoni feleseget ha mi ielt lathatna, ha nem naprûl napra neki hiueb vala, valtozast û benne semit nem talala.

[p 0016] Nem szep hir Volterhoz kezde ki teriedni, gonoz neue neki mindenõt kelnie, hogy szerelmes tarsat igen kesergetne, û edes magzatit el rekenteneie.

Mert az giermekeket nem lathatiak vala, es ûk hol volnanak nem tudhatiak vala, eszel ûnnõn maga le tõt hires vala, gonoz hirben neben magat hozta vala.

De mind eg alatban az kegietlen Volter, semit meg nem tagit mint az gonoz õrdõg, kesertõ mergeben eleb eleb hõrõg, mikent az fellegben az meni igen dõrõg.

Tizen ket esztendõ mikor el mult vala, lean lete vtan akor û gondola, hó0 Romaban giorsan kõuetet bocziatna, ki papatul neki egy leuelet hozna.

Kiuel az nep kõzõt û azt hirdetneie, Romai Papatul hogy volna meg engedue, ki az û nepenek niugalmara lenne, elsõ feleseget el hadna mast venne.

Az goromba nepek kik hauasban laknak, igen kõniû vala azt nekik el hinie, ebben hire vala mar az Griseldisnek kebszem hogy neheznek teczik û sziuenek.

De miert magaban el tõkelue vala, minden szerenczeiet keszen varia vala, nag batorsagaban meg maradot vala, az mi vegeztetet vratul var vala.

Mas felõl az Volter Bononiaban kûlde, rokonsagat kere giermeket fel venne, û magais penig û velle ott lenne, az leant alitiak hogy hazasa lenne.

Companit nem resten hûseget ielente, az lean szep vala ekes õltõzete, het esztendõs ûchet melleie ûltete, az vegezet napra szep nepel keszite.

[p 0017] Ezen kõzbe Volter szokot io erkûchet, hogy kesergetneie Aszszoni feleseget, nem hagia de inkab annak kissebseget, õrgebiti vala nagy keserûseget.

Az kõsseg lattara eleiben hiuata, ily szokal akkoron ûtet meg szolita, tarsasagod nekem magat meg mutata, nem hazadat nezuen erkõlcziodet latuan.

De most esmerem hogy az vrasag, hogy semi nem egieb hanem az nagy rabsag, mert nem lehet az mit engedne kiuansag, auag mit egiebnek engedne szabadsag.

Az kõz nepek engem arra keszeritnek, az papais mindent engedet eszeknek, hogy mas feleseget hoznanak Herczegnek, azert teged enis ma vtra ereztlek.

Legy åzert az regi tõkelletessegben, helt agy az mastoknak minden tiztessegben, egben hoztad regy ruhad vegied meg heliben, nem allando senki nam az szerenczeben.

Griseldis felele az Volternak, tuttam cziak ellenseg te niaiassagodnak, es kõszõtte nem volt en aruasagomnak, iol ertetem rendit en allapatamnak.

Sõt bizonnial magam nem hogy hazasodnak, magamat tartotam de cziak szolgalodnak, mert nem alitotam magamat meltonak, viseltem szemeliet cziak egy vduarodnak.

Es ez hazban miglen te veled lakoztam, te akaratodbol aszszonnak mondattam, Isten azt iol tugia koroskent vgy voltam, szolgalo leaniodnak magamat tartottam.

[p 0018] Az ûdõket azert hog1 megszamlaltam, mely nagy tiztessegel veled lakoztam, fellieb erdememnel en azt erdemlettem, halat az Istennek arrul nagiot attam.

Nagy io keduel azert kez vagiok vegeznem, es õrõmest vagiok hazamhoz el mennem, holot esek nekem iffiusagban elnen, ot vensegem nekis vgian veget erné.

Bodognak mondhatom eszel en magamat, es dichiretesnek en õszueg voltemat, hogy ieles szemelnek mondhatom vramat, eszel vigaztalom holtig en magamat.

Az vy meni aszszonnak õrõmest helt adak, es azon en Istent io keduel imadom, hogy te hazassagtok legien igen bodog, es vigan ti magzatokat lathassatok.

Im iten peniglen hol vigan lakoztam, keduedet semiben soha nem masoltam, ebben es teneked engednem akartam, latom akaratod nekem igaz vram.

Az en ieg ruhamat ha el hagiod vinnem, az minemû az volt arrul emlekeznem, es mint en hazamnal ruham leuetettem, tiedbe õltõztem igy te hozad iõttem.

Egieben en velem nem hoztam te neked, eggik iegruhamat meszetelenseget, masikat meg aszal hoztam igaz hûtõt, eszel egietemben az tizta eletet.

Azert im mi modõ ruhambol vetkeztem, giûrûmet meg adom kiuel meg ieczettel, egieb giûrûidetis egbe helyheztettem, te agias hazadban ruhaddal le tettem.

Mindem kazdagsagid haszi õltõzetid, en keszemnel allot minden ekessegid, ki miat ram vettem minden iregseget, kit te attal vala hazadban meg leled.

[p 0019] Attiamnak hazatul iõttem meszitelem, esmeglen hazamhoz megiek meszitelen, az egy dolog teczik nekem ektelen ok en mihem nep elõt latczik meszetelen.

Az te giermekczeid kiben niugottanak, ez ki miat nepek read szugottanak, ne legien tõb oka imar û haragioknak, vram vtat adot imar mind aszoknak.

Eg1 dologra imar kellek cziak tegedet, nem kûlõmben aztis ha teczik teneked, en szûzesegemert kit en hoztam neked, kit imar en haza nem vihetek tûlled.

Iutalma ez legien meg ha teczik neked, minemû imegben lakoztam te veled, czak azt az tõb kõszûl ennekem engegied, vegy hazasodnak kiuel mehet feggied.

Ot Volternak szeme kõniuel be tõlt vala, anira hogy imar nem alhattia vala, azert Aszszoni elõl û el fordult vala, rezketeges szoual alig mondhattia vala.

Az egy ingeczke bator tyed legien, ki en rullam nallad emlekezet legien, czak alig mondhata elõlle el mene, mert az û sszemebõl kõni igen megien.

Le vetkezek ottan mindenek lattara, cziak az egy ingeczket raita meg marazta, mezetelen labal indula vtara mezeten fûnel varos kapuiara.

Vtaban ût sok iambor keseri vala, minden ember ûtet keserûli vala, az gonoz szerenczet szidalmazak vala, ekes chendessegben aszszoni megien vala.

Egy kõniue esetlen szaraz szemel vala, Aszszoni hogy hazahoz haza megien vala, az iambor ven ember azt nem tugia vala, semi cziak hireuel ebben semlõt vala.

[p 0020] Eleitûl fogua û mind ketes vala, leian hazassaga nem egienlõ vala, koroskent eszeben ezt forgattia vala, hogy allando volna rementelen vala.

Mert az û leania parazt nembõl vala, annak tarsasagat Volter meg vnnaia, Nemes ember lelket keuelseg fognaia, leaniat hazabol ki haigalnaia.

Leania ruhaiat el reytete vala, haza szegeletiben kit meg tartot vala, ki az sok ûdõtûl elis auult vala, hogy mikor kelletnek û elõ venneie.

Nem anira erte leanianak meg iutet, mint az vele valo nepeknek beszededt, aytaia eleiben lassan el ki lepek, mezetelen leiant ruhaual be fede.

Cziak szamos napiglan attianal lõt vala, egienes erkûlczben magat tartia vala, alaszatossagban magat tartia vala, Semi szomorusagnak iele ot nem vala.

Minden io erkõcznek niomdoka ot vala,kiuel û vraual elni kellet vala, mert nagy azonsagban szegen lelek vala alazaltossagnak peldaia û vala.

Imar az companit fel keszûlt vala, û meniegszõienek oly nagy hire vala, egy emberet panit elõl kûlte vala, selûciaban ûtet tudni atta vala.

Volter Griseldishez az elõt ment vala, egy nappal es ûtet szolitota vala, szerelemel aszszoni eleiben ment vala, aszonnak yl szokal akkor felelt vala.

Az leian ki holnap en hazamnal lezen, ebed korra tudom hogy ennallam lezen, vele valo sok nep vendegsegben lezen, aszszoniok ferfiak velle eggiût leznek.

[p 0021] Azokat io keduel kel akkor fogadni, heleit mindeneknek rendenkent meg adni, meg beszedeketis tiztessegel venni, nincz aszszoni hazannal az ki azt szerezne.

Ezeknek gongiait kerlek meg fogagiad, ki enerkõlchõmet igen iol esmered, noha most teneked szegeni õltõszeted, vendeget fogagiad helire ûltessed.

Valamit en neked kedued szerent latok, Aszszoni monda neki mindent en meg szerzek, ez cziak nem io keduel abban en el iarok, De nagy kiuansagal mindent en meg szerzek.

En penig eszekben semit nem restellek, ez nagy faratsagot semit nem esmerek, miglen en magamban cziak egy szikrat erszek, mind addiglan hozad nagy hûsegel leszek

Ezt mihelt ki monda naznepõt indita, hazakat nagy giorsan û meg tiztitata, mind az aztalokat szep rendel rakata, agiakat vettete szolgakat oktata.

Holda kelue imar cziak kõszel del vala, az companit mikor el be iutot vala, az leian szepseget kik mind vgy chiudalliak, ûche io erkûczet latnia kiuaniak.

Nem keuesen akkor kõzõttõk valanak, kik io neuet niluan Volterhoz adanak, hogy az hazassagot cherelte maganak, mert az leian io ver es ûche szep annak.

Meniegszõ keszûlet heueniben vala, Griseld szorgalmatos mindenût ot vala, il nagy esettel meg nem haniatlot vala, mert viselt ruhaiat nem vtallia vala.

De nagy vidansagal leiant be fogada, mind az kapuiglan eleiben indula, meg alda es monda Isten hozza [p 0022] ioual, az en aszszoniomat mind vele valokal.

Az tõb vendegetis mind vigan fogada, ekes beszedeuel ûket vigaztala, de nag haznak gongiat cziak egy fûre biria, minden tiztesseget rendenkent meg aggia.

Minden ott Griseldist erõssen chiudallia, ielesben û rolla vendeg nep azt mongia, nag ekesenszolast honnan û tanulta, es nagy bõlczeseget kinek il ruhata.

Mindenikne inkab Griseld helyhozteti, leiant es az iffiat egy mas melle eyte, dichirettel ûket egben fel emele, nagy õrõmel ûket nem elegithete.

Az Volter aztalhoz mikoron le ûle, Griseldre fordita feniet û szemenek, minden hallottara hogy reayaia neznenek, mint ha neuetkeznek monda û menninek.

Mint teczik teneked most ez vy meni aszszoni,vagion oly szepsege kit valhat egy aszszoni, az vagy tiztesseges kerlek teged Aszszoni, es ha te lathattad massat ez vilagon.

Bizoni termetiuel szebbet nem lelhetnel, sem ekes erkõlczel akar holot elnel, ha mind ez vilagon te el kereskednel, es ha nem tudom mint raita erõlkõdnel.

Azt tugiad senkiuel egben te nem ferheaz, az io szerenczeben reszes te nem lehecz, es az szep leianial keduedre sem elhecz, egy ellenseget te sziuedbõl ki nem vecz.

Istentûl remellem es igen kiuanom, hogy azt kõszitekben aggia mint en mondom, nagy szerelmesseget ty kõztetek latnom, kõnieb leszen nekem azal en halalom.

[p 0023] Erre kellek teged nagy bizodalomal, hogy ezt ne kesergesd meg boszusagokal, mikent te haborgal az masik aszszonnial, mert giengeben tartot iffiabis ez annal.

Mert az mit en tûrtem azt ez nem turheti, mikoron Volternak Griseld ezt beszelne, Volter vidamsagat Griseldnek hogy nezne, tõkelletesseget sokszor tekintene.

Aszszoni kesergeset es û kesergeset, ezeben forgatia minden sok szerzeset, Aszszonnak nem lata arra erdemleset, keserûlte vala aszszoni feleseget.

Touab nem vihete sziue kemenseget, nagy szepen szolita aszszoni feleseget, elege meg latam sziuednek melseget, szerelmes Griseldis hozam nagy hûseged.

Nem hiszek egy alat mostan ollian embert, ki az û hazanal vgian czelekedet, annak hûsegerûl il bizonsagot tõt, azuagy vegre mindent emire vihetet.

Eszeket monda szerelmes tarsanak, teczik vidansagal valo nagy chiudanak, vgy mint egy alombol fel tamadasanak, hoszaia õlele foglala maganak.

Te vagy az en tarsom Volter mongia vala nem leszen ennekem egieb te heliedben, az kit iegiesemnek te alitaz vala, az az te leianiod kit el vittek vala.

Az iffiu peniglen kit rokonanak mondnak, aztis vgy esmeried mint edes fiadat, kiert nepek Volterra neheszelnek vala, Im mind egietenben most te nallad vadnak

Higied kit en rollam mostan ûk veltenek, azuagy kik engemet kegietlennek veltek, hogy en gonoz voltam az en iegiesemnek, nem voltam kegietlen az en giermekimnek.

[p 0024] Eztis gondolhattiak hog1 en nem karhoztatam, aszszoni hazasomat ha nem cziak probaltam, az en magzatimat fel nem meszarlottam, de cziak egy ideig ûket el titkoltam.

Ez szokat Griseldis hogy hallotta vala, û nagy õrõmeben cziak meg nem holt vala, nagy kegiessegeben esze veszet vala, draga szolgaianakniakan chiûget vala.

Ot valo aszszoniok kik ezt lattak vala,azont szeretetbûl ûk vettek vala, hituan ruhaiabol vetkeztettek vala, aszont ruhaiaban õltõztettek vala.

Griseldist imaron szepen õltõztetek, kazdag szep ruhaual ûtet ekesitek, szep iduezletekel ûtet meg ûduõzlek, eruendes sirassal az napot vegeszek.

Ez vegsõ nap sokkal õruendetesb vala, minden ekessegel keduest dichesb vala, hogy nem az elebi meniegszõ nap vala, nagy egienessegel holtig éltek vala.

Szegen ipanak Volter mar vg1 teczik vala, hog1 regen eszebõl ki vettette volna, de am û hazaban be vittette vala, tiztessegel holtig el tartotta vala.

Leyaniat kazdagon Volter atta vala, minden tiztessegel arra gondolt vala, vgyan õrõkõsse fiat hatta vala, meniegszõ nap vygan vegeztetet vala.

Ezer õt szaz harmincz kilencz eztendõben, ez kisded Kronikat szerzek egy inekben, Istuanfi Pal mikor vala io keduiben, hertelen indula Kiraly õrõmeben.

FINIS