ISTVÁNFI PÁL:HISTORIA REGIS VOLTER. AD NOTAM
FRANCISCO 0002
EGY Cronikat mondok vrak halgassatok, kinek talam
massat ti nem hallottatok, egy Olaz leanrul kin
cziudalkozhattok, Aszszoni hazastoknak peldaiul
adhattiatok.
Az Olaz orszagnak egy szegeletiben, az
vesule hegnek û kerûletiben, nagy sok szep varosok
vadnak û fektiben, es ieles szin nepek laknak az mentiben.
Ezt egezlen az kik be szallottak vala, kulczios
varosokat raita raktak vala, Olaszul neueszik az
pedamontanak, Magiarul mondhattiuk vgy mint hogy allianak.
Az fõldnek egy resze ki valt û maganak, kit regulta
mondanak az selucianak, szekes helie mostis az
markolapsagnak, sok kuchies varosok annak vduarlanak.
Ez
az iffiu Volter egykor biria vala, szep termete neki mint
viteznek vala, minden nemzetiuel hires neues vala, de maga
tartassal diszes neues vala.
Mulatsag keduinek nem
minden kel vala, vadaz madaraszast igen keduel vala,
mindenestûl magat annak atta vala, egieb mulatsagat hatra
hatta vala,
Noha czak egy fûrûl fûrûl nemzeterûl
vala, szabad ember voltat igen felti vala, õrõmest
kõtelben nem eytheti vala azert io ideig nõtelen elt vala.
Regi io barati sokan halgatanak, sok iambor hiuey chendesben
valanak, varosbeli hiuey igen bankodanak, felnek hogy
Volterkûl aruaua maradnanak.
[p 0003] Kõsztõk el
vegeszek hogy neki szolnanak, Bator sziuõ embert
arra valasztanak, Nag1 szeregel egy kor eleiben allanak,
mongiak hog1 il szokal neki szolottanak.
Teged vram
Volter feienkent kõuetûnk, kegielmes legy nekûnk ha mit
szonkban, eitûnk mert mikent magunkat teged vgy
szerettûnk, erre minket hoszot az mi nagy
hiûsegûnk.
Ez ideig veled vgian diczekettûnk ily vral
magunkat bodognak itiltûk, da ha az egy dolgot mi meg
nierhetengiûk, szeles az vilagon bodog nepek leszûnk.
Hogy tennen magadat mar arra gondoltad, Tõruen
hazassagban magadat foglaliad, aszszoniunkat nekûnk
nallunk latnunk hagiad, kisded Volterodat meg eltedben hagiad.
Ebben haladekot semit nem kiuanunk, mert az idõk mikent
folio viszek mulnak, az iffiusagnakis viragy el hulnak, az
vensegy vtanna mint egy farkas ballagy.
Az halal peniglen
legy kõszelben halgat, latod az eletnek vram Volter vtat,
hogy egy naprul masra eleb eleb mutat, de mint addig visel
hogy meg czialat koztat.
Kegielmeset azert tekencz
kõniõrgesûnk, paranczolatidban semit meg nem vetûnk,
aszszoniunkat hozzad kit illendõt lelûnk, hagiad meg
szerzeset ennek reank veszûk.
Aszszoni
igyen felûnk hogy egy nap czak el hacz, õrõkõst
vtannad ingien senkit nem hacz, sok io hiueidet boligoban
maraztasz, nagy keserûseget czak reiank szalltaz.
[p 0004] Volter iambor vala sziue raita vala, sok
iambor tanaczan meg maradot vala, nem sokat û azon
gondolkodot vala, il szoual nekiek akkor szolot vala.
Szeretõ baratim nagy io neuen veszem, iomat akariatok azt
eszemben veszem, de nagy szabatsagbol engemet ki
veszen, ki az hazassagban igen ritkan leszen.
Kez
vagiok ti nektek szotokat fogadnom, es io tanacztoknak
melleie allanom, nem akarlak titeket czak eszel bantanom,
Aszszont keressetek mert czak az en gondom.
Valami
io vagion emberben ez vilagon, Senkitûl egiebtûl czak
Istentûl vagion, en igiemet most eztis reaia hagion, minden
szerenczemet czak neki aianlom.
Bisztam mindenkoron
kegielmessegeben, es nem fogiatkoztà meg semi
szûksegemben, vtat talal mostis en tiztessegemben,
mikent kellien iarnõ en iduõssegemben.
Ezt ti
kiuansagtok hogy meg hazasulliak, en titeket ebbõl niluan
meg bisztatlak, akarok tûlletek enis egiet halliani, es
arrul hit szerent nekem valast teni.
Hogy az kit
keresek valahûl meg lelem, vagy szegen, vagy kazdag kit
en meg keduelek, mikent aszszontokat vgian
tisztellietek, mint ha Czaszar leania volna vgy vegetek.
Vrok akarattiat iamborok meg ertek, es azt
kõszõnsegel õrõmest fel veuek, es nagy
fogadassal azt meg erõssitek, mert czak alig variak hogy
az napot irnek.
Ott meniegszõ napot nekik eggiet hagia,
kire ûket [p 0005] mind fel keszûlnie hagia, az
õrõmre ûket feienkent hiuata, Volter hatta napon ki mind
igen varia.
Nem mezze hozzatok egy kis falu vala, egy nehan
szegyen nep kiben lakik vala, szegen biknek neue az
Iankula vala, az û szegenietis Isten hatta vala.
Annak
egy leania annal tõb sem vala, kinek kerezt neue az
Griseldis vala, termeti szepsege neki ekes vala, de io
erkõczeuel felûl mullia vala.
Az szegeni eletnek
saniarusagaban, Griseldis nõt vala nagy
gõrsasagaban, nem ûl vala vezteg semi vagsagaban,
semi gõnierõseg nincz gondolattiaban.
De nagy
vastagsagal attiat tartia vala, annak û venseget vgy
taplalia vala, keues iuhoczkaiat tora haitia vala, rokkaiat
kõszõslegel nem hagia vala.
Onnat haza iõuen
paraet apprit vala, hozzaiok illendõ etket szerez vala,
kemeni szalma agiat raszogattia vala, kegiessegel
attiat el niugottia vala.
Az leanra szemet Volter vette
vala, mert azon giakorta vadaszni iar vala, nem
faitalansagbol azt miueli vala, azert embersege ût viseli
vala.
Nagy ioszag Griseldben ki reitekben vala, kit az
kõz nep niluan nem erthetet vala, eszes ember altal Volter
latta vala, azert ûtet igen meg szerette vala.
Mar az
meniegszõ nap el kõszelget vala, az meni
aszszoni honnan lenne titkon vala, egy leanzot Volter
kerestetet vala, kinek magassaga Griseldel egy vala.
Ezeknek szep ruhat czinaltatot vala, szep gõng
koszorokat [p 0006] fûszettetet vala, de az
meniaszszonnak czak hire sem vala, es minden kezûlet
mar szerezuen vala.
Volter el indula az naz mind vtanna,
mint ha az meni aszszoni kõszel vtban volna, es
ûtet vtaban tiztessegel latna, onnat nagy õrõmel
hazaban be hozna.
Griseldisnek ebben cziak hire sem
vala, az minemû dolgok reia nesznek vala, dolgat û
hazanal megszerezte vala, az kut fûrûl viszet haza
viszen vala.
Attianak kapuian hogy be lepet vala, hogy
egieb dolgatul meg ûresûlt vala, lean tarsaiual elki
keszûlt vala, hogy Volter matkaiat û czak lathatnaia.
Griseldist menteben Volter latta vala giorsan ûtet neuen
szolitotta vala, Attia ha hon volna tûlle kerdi vala, lean
tiztessegel neki felelt vala.
Volter neki hagia hogy ki
szolitana, neminemõ dolga neky vele volna, az ven iambor
azkor kiballagot vala, keszen foga Volter maganak igy
szola.
Iancula tudom hogy azt szerecz engemet, enis
meg esmertem iambor hiûsegedet, nen keues gondomat gondolom
erettedes, ezt ez dolgot tudni akarom te tûlled.
Ha te ez
dologhoz io akaro volnal, es ez melle tiztan õrõmest
allanal, hog1 engemet kiert ez kedig vraltal, leaniodat hozam
vennem valaztanam.
Raita az ven iambor czak el czuidalkozek,
hog1 il io szerencze hazahoz erkezek kegielmes Istentûl
neki meltoltatek, nem tud valo megien szaua igien esek.
Semiben kûlõmbet en nem akarhatok, auagy penig [p 0007]
abban ellent sem tarthatok, az mit en teneked kedued
szerent latok, mert vram vagy semit meg nen masolhatok.
El be menniûnk ketten az Volter azt mongia, Griseldist
neuere elõtted meg keriûk, naz nepe meg alla ketten be
menenek, leanial akkoron igien beszellenek.
Attiadis
akaria hogy legy en iegiesem, ez napsagtul fogua
aszszoni felesegem, vagion tûlled nekem egy ieles
kerdesem, azt maid megy gondolliad feleli erre nekem.
Ha
tennen magadat ha arra adandod, minden akaratodat arra
szabhatandod, hogy semi keduemet nekem meg nem szeged,
rollad mit vegeszõk azt te mind meg allod.
Illien nagy
cziudaban Griseld reszket vala, magat batorsagban nem
veheti vala, mert nagy vendeg hazat meg szallotta vala, nem
kesek kerdesre igien felelt vala.
Ily nagy
tiztessegre vram en magamat, meltatlannak velem mind az en
hazamat, de ha tõkellened te akaratodat, nem tartoztatom meg az
en szerenczemet.
Soha te ellened nem hogy en mit vetnek,
de gondolatomban sem hagiom hogy tennek, sõtha paranczolod
hogyhalalt szenuednek, annak õrõmest engedelmes
lennek.
Volter azszot mongia, eleg az ennekem naz nepnek
mutata ihol en iegiesem, az ki ezt tizteli baratom ennekem mint
Czaszar leania ez oly draga en nekem.
Ot Volter akara hó0
le vetkeztetnek, regi ruhaiabol el fel õltõztetek, aranias
ruhaban aszszoniok ezt ertek, egy mas elõt neki
szolgalni sietnek.
[p 0008] Az Griseldis leant
szepen fel keszitek, keszel tapogatot haiat
ekeszitek, aran szal haiakkal kõszõsleg illetek,
szep gõn koszorokal feiet ekeszitek.
Idõ
rõuid vala hamar fel keszitek, vgyan mas szemelben
Griseldis tettetek, az nepekis ûtet nehezen esmerek, de
mint aszszoniokat szeretuen tisztelek.
Egy
draga koszorot Volter ki võt vala, kit az vegre nem most
czinaltatot vala, Griseldist igiaban haza võtte vala,
szep õltõszõt lora fel ûltette vala.
Az lo
feier vala giorsan el futamek, az palota fele giorsan
niomtatanak, harmincz ket leanszo seliemben valanak, sok
io nemes aszszoni louon vduarlanak.
Az vigasag
teuõ kûlõmb kûlõmb vala, az egis az ellen vgan
szõniõg vala, egy mas szauat tûlle alig halliak
vala, nagy õrõm sziuõket meg szallotta vala.
Hamar el iutanak mert kõszel valanak, etkeket foganak nagy
vigan lakanak, ebed vtan estig ot mind tanaczolanak, minden
mulatsagon vgian meg allanak.
Holta kelue Volter vy vduart
tetete, kazdag aiandekot arra fel titete, io hamar louakat
palliara vitete. es gialok futokat futashoz keszite.
Erõs ûtkõszetek akkor ott valanak, ieles keduõ nepek
akkor el hullanak, hatalmas kõuetek rendet ot allanak, hirõs
szekes tûllõk mind ot maradanak.
Az szent Iuan
tûzet el fel raktak vala, merstersegel azt mind
czinaltattak vala, vduarlo vitez nep azt ostromlia vala, az nap
vigasagban el ala ment vala.
[p 0009] Az vy menieknek akkor
Isten feiet lata, keg1elmessegeuel ûtet meltoltata, nagy
bõlczesegeuel meg vilagosita, sok ioszagos ioual meg
aiandekoza.
Artatlan eletben Isten felõ vala, maga
tartasaban io erkõlcziû vala, ertelmes beszede
szaua ekes vala, minden embereknek diczeretes vala,
Nem
sokaig magat oly io neben hoza, hogy nem cziak
szomszedi kiuankoznak vala, de mesze fõldrûlis
iõnek vala hoza, aszszoniok ferfiak cziudalkosznak
raita.
Eleitûl foguan kik esmerik vala, hogy azt ingien
senki nem hiheti vala, az meli szegeni ember Iancula vala,
hogy az Griseldis û leania volna.
Minden nagy
ekesseg û benne oly vala, hogy azt ingien senki nem
hiheti vala, hogy az parazt haznal tanulhatta vala, de
Czaszar vduarat az ki lakta vala.
Noha vitez Volter
szegeni nemzetet võn, de û hazassaga nagy dicziretes
lûn, belõl haza nepe niugodalmas bekes lûn, kiuel
mindeneknek igen kedues û lûn.
Sõt annak felette hogy
û ijl ioszagot, Ili szegenseg alat reitekben meg
latot, meltatlan bõlcz emberekel mindeneket latot, es
mindeneknel û nagy cziudalatos volt.
Az Aszszoni
peniglen nem czak hazat birta, de az kõssegetis nagy
bõlczen oktattia, vra hon nem voltan pereket szallittia,
nemes nepeknekis haboruit oltia.
Nem egiebet errûl nepek
hiznek vala, es kõszõttõk tiztan azt beszellik
vala, hogy az azont menibõl Isten atta volna, az
kõszeg iauara hogy û rea gondolna.
[p 0010] Ebben
nem sok ûdõ mikor be tõlt volna, Aszszoni hogy
viß2elne ielensege vala, sok io birodalma nagy czendesben
vala, de nem sok ûdõre leant hozot vala.
Iollehet leani
oly igeni szep vala, de maga az fiut inkab veszik vala,
magzatos voltaual Aszszoni nierte vala,kin mind haza nepe
meg õruendet vala.
Az giermek imaron hogy ezt erte vala
mikor az daikatul el valaztiak vala, Volternak akkoron
kiuansaga iuta chiudalatosb hogy nem dicziretes volna.
Aszszoni feleseget hogy meg kesergetne, es az û
hiûseget ky keresgetneie, addig nem niughatek migh nem
kikeresne, es minden ketseget belõlle ki venne.
El be
mentek vala û agias hazokban, Volter magat eite nagy
szomorusagban, ily szokat ott eyte
szomorusagaban, hogy ha hozhatnaia azont û banatban.
Azon kõzben arrul hogy meg emlekeznek, hogy mel
szegensegben hazàban be iõttel, mert vgian sem illik
hogy el feletkeznel, regi mi voltodrul mai szerenczedrûl.
Emlekezel mondom mikent hozzam võlek, niluan en tegedet
mostannis szeretlek, de az nemes nepek teged nékeduelnek,
mert parazt nézetbõl tegedet itilnek.
Azert ha akarz
bekesegben elni, szûkseg nekem veled meg
egienesûlnõm, te kis leaniodrul û velek vegeznem, az mint
ûk akariak nem mint en akarom.
De te hired nekûl semit
nem miuelek, te akaratodat mond meg nekem kerlek, az kerdesre
teged en emlekeztetlek, kire othon teged en feleltetelek.
[p 0011] Griseldis eszeket hogy hallotta volna, bator
sziue raita meg nem indult vala, nagy szep beszedekel
vranak szollot vala, magat minden dolgat reia bizta vala.
Tyed az kis leiani enis tied vagiok, mind ketten vrunknak tegedet
mi vallunk, ki mind marhaiaual szabad azt iol lattiuk, teis
velûnk mit tez azõ kel maradnunk.
Valamit en neked kedued
szerent latok, mindenben az melle sziuem szerent
allok, egiebet nalladnal senkit nem kiuanok, egiebtûl meg
valnom semitûl nen szanok.
Feleltit Volter nagy io
keduel halla, de ûnnõn magaban nem teteti vala, û
tekentetiben nagy szomoru vala, Aszszoni elõl
akkor igien ki ment vala.
Nem soka halazta egy
szolgaiat kûlde, kiuel az û dolgat az elõt û kõzle,
ieles dolgaiban koroskent meg lele, az Aszszonhoz akkor
ûtet el be kûlde.
Az azzonhoz Aszszoni eiel be
ment vala, meg bochias aszszoniom neki mongia vala, reyam
ne neheszeli vg1 kõniõrõg vala, mert ebbe engemet
ketelenseg hoza.
Niluan vagion nalad szolgak allapattia,
az engedelmesseg kõtelben forgattia, vrok paranczoliattia
ketelen futattia,szolgalattiat senki nem valogathattia.
Vram hatta nekem giermeket felvegien, es az eiel ûtet meg oli
herre tennem paranczolattianak kel neken engednem, nem merek
egiebet bizoni ebben tennem.
Szauat akkor ember rõuiden
vegeze, nagy ketelen dolgot kõztõk akkor eyte, kit keserues
aszszoni ezeben vehete, tõbet ot nem szola az ember
veztegle.
[p 0012] Az emberhez aszszoni gianakodik
vala, mert szeme allasa neki ketes vala, ketseges abrazat
szaua ollian vala, kis leaniat erte hogy vinne halalra.
De kõniue aszszonnak raita nem cyordula, cziak egy
fohazkodast raita sem miuele, kit neheszen daika nem
hogy annia tûre, es nag vidà kepen giermeket fel veue.
Kis
leaniat edes annia neszi vala, es nagy szeretetel
cyokolgattia vala, szent keresztnek ielet reia vette
vala, meg aldotta vala kezben atta vala.
Az mit vrad hagiot
azt te meg szerezzed, egire kerlek teged hogy gongiat
visellied, es gienge testet hogy te meg õriszed, vad
madarakal ezt meg ne etessed.
Eztis czak vgy mondõ ha
meg ninczen haguan, vradtul te neked az paranczolatban, mert nem
tõrekedem soha semit abban, az mit û ellene gondolnek
hogy volna.
Giermeket fel veue vrahoz terite, az felelet mi
lûn neki meg beszelle, mint az leant kezbe ada meg ielente
attia kegiesseget ot meg keserite.
De az mit magaban meg
tõkellet vala, abban Volter semit meg nem tagit vala, azon
kemensegben menten megien vala, az û szolgaianak azt meg
hatta vala.
Hog az kis giermeket ruhaba kõtõzue,
szekrenben szegezne kõz helyre fel tenne, nagy
lassan es felue vtaban viselne, kazdag Bononiaban mentiben
be vinne.
Nenie neki vala az kende pantue, szauaual vgy
kerne hogy fel neuelneie, mint ha annia volna oly igen feltene,
minden io erkûczre ûtet egiengetne.
[p 0013] Azt ielesben
Volter nenietûl varnaia, hogy ot titkon ûtet nalla
tartanaia, senki ez vilagon hogy ne tudhatnaia, ky giermeke
volna az û kis leania.
Az szolga nem resten ebben el
iart vala, vratul nekie az mi hagua vala, az Aszszont az
Volter czak szemleli vala, valtozas kedueben szauaban
sem vala.
Regi nagy niaiassag szokot nagy
giorsasag, û vrahoz valo nagy szerelmetesseg,
semi szomorusag semi idegenseg kis leanrul valo
emlekezetlenseg.
Tellies negy eztendõk ebben tõltek
vala, mikoron û esmeg nehezkes vala, egy fiu magzatot
szepen hozot vala, Attianak baratinak nagy õrõme vala.
Ebben ket esztendõ cziak be kerûlt vala, giermeket
daikatul valaztotak vala, Azon eztelenseg Volterra iõt vala,
feleseget esmeg szolitota vala.
Regulta erteted az en
nepeimet, mi hazassagunkert reiank neheszelnek,
magzatosbnak teged ielesen hogy ertnek, ferfi magzat latuan
vgian meg giûlõlnek.
Mert giakorta mongiak es
kõzõttõk kialtiak, fûlem hallottara il kepen
beszellik, Volter holta vtan hogy vduarlananak, az Iankolanak
sok vnokaianak.
Parazt nemzet raitunk tehat vralkodik, es mi
nemes haszunk nekie le felsik, naponkent kõzõttõk
illien sok szo esik, nem ertem eszekbõl vegre mi
tõrtenik.
Ez nepnek peniglen niugalmat akarok, mert igazan
mondõ valamitis tartok, az giermekrûl penig igaz vgy
gõdolok, mint az neniet vgyan dolgara bocziatok.
[p 0014]
Ezt ez vegre neked ideien beszellem, nem akarom sziuedet
hirtelen sertenem, veletlen veszellel es kezeritenem, illik
nekem eszekrûl most veled vegeznem.
Szola neki
aszszoni, vram mit mondhatok, mondasnal egiebel
semiuel nem birok, en te nallad nekûl semit nem akarok,
giermekben munkannal tõbet en nen varok.
Nekem es
eszeknek mindniaian vrunk vagy, az te marhaidal koroskent
szabad vagy az mit tez mi velûnk az õ kel maradnûk,
hatalmad mi raitunk neked olli igen nagy.
Erre ne
kõuessed az en engedelmem, mert mikor hazamnak aitaian be
iõttem, az te ruhaidat rollam le vettettem, minden akaratom
azokal le tõttem.
Hazadnak aytaian vizont hogy be
iõttem,kazdag ruhaidban mikor fel õltõztem, mind akaratodal
eszeket reiam võttem, semi kûlõmbseget nalam nem
viseltem.
Akar mi dologban az mi neked teczik, ennekemis
minden vgyan azon teczik, kõlõmbõszes hozam semi nem
ferkezik, elõtted ertenem nekem nem alkozik.
Mert te
gondolatod iõuendõ mi volna, ha en eszem arrul
iõuendõt monhatna, ha mit te akarnal iõuendõ az volna,
minden akaratom az melle allana.
De ha ertelmemuel eleb nem
vihetem, te akaratodat õrõmest kõuetem, te kiuansagodat
aggiad meg ertenem, holtomat kiuanod aztis nem restellem.
Tõkelletesseget Volter hogy chiudallia, û felesegeben
kit akkor talala, elõszõr meli embert hoza kûldet vala,
ismeg azont hoza valaztota vala.
[p 0015] Az ember û
magat igen menti vala, nagy ketelenseget igen veti vala, mely
nagy gilkossagot miuelni kel vala, az giermeket keruen
ielentette vala.
Aszszoni ot banatiat nem ielenti
vala, magya keserûseg altal folyta vala, magya
keserûseg altal folyta vala, kezeben giermeket el fel
vette vala, szent kereztiegiuel meg iegiezte vala.
Fiat
ott meg alda igen chiogolgata, szemeit û raita io ideig
tarta, banattianak ielet semit nem mutata, fiaczkaiat akor az
embernek ada.
Mikent neked hattak iary el te dolgadban, megis
igen kerlek ne hag engem abban, hogy ha lehetseges vegied
oltalmadban, vadak madaraknak ne had szagatasban.
Gienge
testet ne had foltonkent szagatni, erte feleletbõl ideie
el menni, valaszal vrahoz el akara terni, nem gõz vala
Volter eleget chiudalni.
De azt igy iol erti hogy
aszszoni szereti, ket kis giermekczeiet ketsegtûl
meg menti, hogy az kemenseget azszoni nen miueli, valami
kemensegbõl de hogy û szereti.
Hagia onnet Volter
Bononiaban kûldeni, az giermeket ada nenienek houa tenni,
neniet azon szokal mint elõszõr kerni, hogy ne
restelneie nagy gongiat viselni.
Nincz oly kemeni ember
kinek nem illenek, szerelmes tarsanak û nagy
hiûsegenek, az û hoza valo szerelmessegenek, il
keserûsegen meg nem elegednek.
Szemet Volter rolla el
nem veszi vala, Aszszoni feleseget ha mi ielt
lathatna, ha nem naprûl napra neki hiueb vala, valtozast û
benne semit nem talala.
[p 0016] Nem szep hir Volterhoz
kezde ki teriedni, gonoz neue neki mindenõt kelnie, hogy
szerelmes tarsat igen kesergetne, û edes magzatit el
rekenteneie.
Mert az giermekeket nem lathatiak vala, es ûk
hol volnanak nem tudhatiak vala, eszel ûnnõn maga le
tõt hires vala, gonoz hirben neben magat hozta vala.
De mind
eg alatban az kegietlen Volter, semit meg nem tagit mint az
gonoz õrdõg, kesertõ mergeben eleb eleb hõrõg, mikent
az fellegben az meni igen dõrõg.
Tizen ket esztendõ
mikor el mult vala, lean lete vtan akor û gondola, hó0 Romaban
giorsan kõuetet bocziatna, ki papatul neki egy leuelet
hozna.
Kiuel az nep kõzõt û azt hirdetneie, Romai
Papatul hogy volna meg engedue, ki az û nepenek niugalmara
lenne, elsõ feleseget el hadna mast venne.
Az goromba
nepek kik hauasban laknak, igen kõniû vala azt nekik el
hinie, ebben hire vala mar az Griseldisnek kebszem hogy
neheznek teczik û sziuenek.
De miert magaban el
tõkelue vala, minden szerenczeiet keszen varia vala,
nag batorsagaban meg maradot vala, az mi vegeztetet vratul var
vala.
Mas felõl az Volter Bononiaban kûlde, rokonsagat
kere giermeket fel venne, û magais penig û velle ott lenne,
az leant alitiak hogy hazasa lenne.
Companit nem resten
hûseget ielente, az lean szep vala ekes õltõzete, het
esztendõs ûchet melleie ûltete, az vegezet napra
szep nepel keszite.
[p 0017] Ezen kõzbe Volter
szokot io erkûchet, hogy kesergetneie Aszszoni
feleseget, nem hagia de inkab annak kissebseget,
õrgebiti vala nagy keserûseget.
Az kõsseg
lattara eleiben hiuata, ily szokal akkoron ûtet meg
szolita, tarsasagod nekem magat meg mutata, nem hazadat
nezuen erkõlcziodet latuan.
De most esmerem hogy az
vrasag, hogy semi nem egieb hanem az nagy rabsag, mert
nem lehet az mit engedne kiuansag, auag mit egiebnek engedne
szabadsag.
Az kõz nepek engem arra keszeritnek, az
papais mindent engedet eszeknek, hogy mas feleseget
hoznanak Herczegnek, azert teged enis ma vtra ereztlek.
Legy
åzert az regi tõkelletessegben, helt agy az mastoknak
minden tiztessegben, egben hoztad regy ruhad vegied meg
heliben, nem allando senki nam az szerenczeben.
Griseldis felele az Volternak, tuttam cziak ellenseg te
niaiassagodnak, es kõszõtte nem volt en
aruasagomnak, iol ertetem rendit en allapatamnak.
Sõt
bizonnial magam nem hogy hazasodnak, magamat tartotam de cziak
szolgalodnak, mert nem alitotam magamat meltonak, viseltem
szemeliet cziak egy vduarodnak.
Es ez hazban miglen te
veled lakoztam, te akaratodbol aszszonnak mondattam,
Isten azt iol tugia koroskent vgy voltam, szolgalo
leaniodnak magamat tartottam.
[p 0018] Az ûdõket azert
hog1 megszamlaltam, mely nagy tiztessegel veled
lakoztam, fellieb erdememnel en azt erdemlettem, halat az
Istennek arrul nagiot attam.
Nagy io keduel azert kez
vagiok vegeznem, es õrõmest vagiok hazamhoz el mennem,
holot esek nekem iffiusagban elnen, ot vensegem nekis vgian
veget erné.
Bodognak mondhatom eszel en magamat, es
dichiretesnek en õszueg voltemat, hogy ieles
szemelnek mondhatom vramat, eszel vigaztalom holtig en
magamat.
Az vy meni aszszonnak õrõmest helt
adak, es azon en Istent io keduel imadom, hogy te
hazassagtok legien igen bodog, es vigan ti magzatokat
lathassatok.
Im iten peniglen hol vigan lakoztam, keduedet
semiben soha nem masoltam, ebben es teneked engednem
akartam, latom akaratod nekem igaz vram.
Az en ieg ruhamat ha
el hagiod vinnem, az minemû az volt arrul emlekeznem, es mint
en hazamnal ruham leuetettem, tiedbe õltõztem igy te hozad
iõttem.
Egieben en velem nem hoztam te neked, eggik
iegruhamat meszetelenseget, masikat meg aszal hoztam
igaz hûtõt, eszel egietemben az tizta eletet.
Azert im
mi modõ ruhambol vetkeztem, giûrûmet meg adom kiuel meg
ieczettel, egieb giûrûidetis egbe helyheztettem, te agias
hazadban ruhaddal le tettem.
Mindem kazdagsagid haszi
õltõzetid, en keszemnel allot minden ekessegid, ki
miat ram vettem minden iregseget, kit te attal vala hazadban
meg leled.
[p 0019] Attiamnak hazatul iõttem
meszitelem, esmeglen hazamhoz megiek meszitelen, az
egy dolog teczik nekem ektelen ok en mihem nep elõt latczik
meszetelen.
Az te giermekczeid kiben niugottanak, ez ki
miat nepek read szugottanak, ne legien tõb oka imar û
haragioknak, vram vtat adot imar mind aszoknak.
Eg1
dologra imar kellek cziak tegedet, nem kûlõmben aztis ha
teczik teneked, en szûzesegemert kit en hoztam neked, kit
imar en haza nem vihetek tûlled.
Iutalma ez legien meg ha
teczik neked, minemû imegben lakoztam te veled, czak azt az
tõb kõszûl ennekem engegied, vegy hazasodnak kiuel
mehet feggied.
Ot Volternak szeme kõniuel be tõlt
vala, anira hogy imar nem alhattia vala, azert Aszszoni
elõl û el fordult vala, rezketeges szoual alig mondhattia
vala.
Az egy ingeczke bator tyed legien, ki en rullam nallad
emlekezet legien, czak alig mondhata elõlle el mene, mert az
û sszemebõl kõni igen megien.
Le vetkezek ottan
mindenek lattara, cziak az egy ingeczket raita meg marazta,
mezetelen labal indula vtara mezeten fûnel varos kapuiara.
Vtaban ût sok iambor keseri vala, minden ember ûtet
keserûli vala, az gonoz szerenczet szidalmazak vala,
ekes chendessegben aszszoni megien vala.
Egy
kõniue esetlen szaraz szemel vala, Aszszoni
hogy hazahoz haza megien vala, az iambor ven ember azt nem tugia
vala, semi cziak hireuel ebben semlõt vala.
[p 0020]
Eleitûl fogua û mind ketes vala, leian hazassaga nem
egienlõ vala, koroskent eszeben ezt forgattia vala, hogy
allando volna rementelen vala.
Mert az û leania parazt
nembõl vala, annak tarsasagat Volter meg vnnaia, Nemes
ember lelket keuelseg fognaia, leaniat hazabol ki haigalnaia.
Leania ruhaiat el reytete vala, haza szegeletiben kit meg
tartot vala, ki az sok ûdõtûl elis auult vala, hogy
mikor kelletnek û elõ venneie.
Nem anira erte leanianak
meg iutet, mint az vele valo nepeknek beszededt, aytaia
eleiben lassan el ki lepek, mezetelen leiant ruhaual be fede.
Cziak szamos napiglan attianal lõt vala, egienes
erkûlczben magat tartia vala, alaszatossagban magat
tartia vala, Semi szomorusagnak iele ot nem vala.
Minden
io erkõcznek niomdoka ot vala,kiuel û vraual elni kellet
vala, mert nagy azonsagban szegen lelek vala
alazaltossagnak peldaia û vala.
Imar az companit fel
keszûlt vala, û meniegszõienek oly nagy hire vala,
egy emberet panit elõl kûlte vala, selûciaban ûtet
tudni atta vala.
Volter Griseldishez az elõt ment vala,
egy nappal es ûtet szolitota vala, szerelemel
aszszoni eleiben ment vala, aszonnak yl szokal
akkor felelt vala.
Az leian ki holnap en hazamnal lezen, ebed
korra tudom hogy ennallam lezen, vele valo sok nep
vendegsegben lezen, aszszoniok ferfiak velle eggiût
leznek.
[p 0021] Azokat io keduel kel akkor fogadni, heleit
mindeneknek rendenkent meg adni, meg beszedeketis
tiztessegel venni, nincz aszszoni hazannal az ki azt
szerezne.
Ezeknek gongiait kerlek meg fogagiad, ki
enerkõlchõmet igen iol esmered, noha most teneked
szegeni õltõszeted, vendeget fogagiad helire
ûltessed.
Valamit en neked kedued szerent latok,
Aszszoni monda neki mindent en meg szerzek, ez cziak
nem io keduel abban en el iarok, De nagy kiuansagal mindent en
meg szerzek.
En penig eszekben semit nem
restellek, ez nagy faratsagot semit nem esmerek, miglen
en magamban cziak egy szikrat erszek, mind addiglan
hozad nagy hûsegel leszek
Ezt mihelt ki monda
naznepõt indita, hazakat nagy giorsan û meg tiztitata, mind
az aztalokat szep rendel rakata, agiakat vettete
szolgakat oktata.
Holda kelue imar cziak kõszel del
vala, az companit mikor el be iutot vala, az leian
szepseget kik mind vgy chiudalliak, ûche io erkûczet
latnia kiuaniak.
Nem keuesen akkor kõzõttõk valanak,
kik io neuet niluan Volterhoz adanak, hogy az hazassagot
cherelte maganak, mert az leian io ver es ûche szep annak.
Meniegszõ keszûlet heueniben vala, Griseld
szorgalmatos mindenût ot vala, il nagy esettel meg nem
haniatlot vala, mert viselt ruhaiat nem vtallia vala.
De
nagy vidansagal leiant be fogada, mind az kapuiglan eleiben
indula, meg alda es monda Isten hozza [p 0022] ioual, az en
aszszoniomat mind vele valokal.
Az tõb vendegetis
mind vigan fogada, ekes beszedeuel ûket vigaztala, de nag
haznak gongiat cziak egy fûre biria, minden tiztesseget
rendenkent meg aggia.
Minden ott Griseldist erõssen
chiudallia, ielesben û rolla vendeg nep azt mongia, nag
ekesenszolast honnan û tanulta, es nagy
bõlczeseget kinek il ruhata.
Mindenikne inkab Griseld
helyhozteti, leiant es az iffiat egy mas melle eyte, dichirettel
ûket egben fel emele, nagy õrõmel ûket nem elegithete.
Az Volter aztalhoz mikoron le ûle, Griseldre fordita
feniet û szemenek, minden hallottara hogy reayaia
neznenek, mint ha neuetkeznek monda û menninek.
Mint teczik
teneked most ez vy meni aszszoni,vagion oly
szepsege kit valhat egy aszszoni, az vagy
tiztesseges kerlek teged Aszszoni, es ha te lathattad
massat ez vilagon.
Bizoni termetiuel szebbet nem
lelhetnel, sem ekes erkõlczel akar holot elnel, ha mind ez
vilagon te el kereskednel, es ha nem tudom mint raita
erõlkõdnel.
Azt tugiad senkiuel egben te nem ferheaz, az
io szerenczeben reszes te nem lehecz, es az szep
leianial keduedre sem elhecz, egy ellenseget te
sziuedbõl ki nem vecz.
Istentûl remellem es igen
kiuanom, hogy azt kõszitekben aggia mint en mondom, nagy
szerelmesseget ty kõztetek latnom, kõnieb leszen
nekem azal en halalom.
[p 0023] Erre kellek teged nagy
bizodalomal, hogy ezt ne kesergesd meg boszusagokal,
mikent te haborgal az masik aszszonnial, mert giengeben
tartot iffiabis ez annal.
Mert az mit en tûrtem azt ez nem
turheti, mikoron Volternak Griseld ezt beszelne, Volter
vidamsagat Griseldnek hogy nezne, tõkelletesseget
sokszor tekintene.
Aszszoni kesergeset es
û kesergeset, ezeben forgatia minden sok szerzeset,
Aszszonnak nem lata arra erdemleset, keserûlte vala
aszszoni feleseget.
Touab nem vihete sziue
kemenseget, nagy szepen szolita aszszoni
feleseget, elege meg latam sziuednek melseget,
szerelmes Griseldis hozam nagy hûseged.
Nem
hiszek egy alat mostan ollian embert, ki az û hazanal
vgian czelekedet, annak hûsegerûl il bizonsagot tõt,
azuagy vegre mindent emire vihetet.
Eszeket monda
szerelmes tarsanak, teczik vidansagal valo nagy
chiudanak, vgy mint egy alombol fel tamadasanak, hoszaia
õlele foglala maganak.
Te vagy az en tarsom Volter
mongia vala nem leszen ennekem egieb te heliedben, az kit
iegiesemnek te alitaz vala, az az te leianiod kit el vittek
vala.
Az iffiu peniglen kit rokonanak mondnak, aztis vgy
esmeried mint edes fiadat, kiert nepek Volterra neheszelnek
vala, Im mind egietenben most te nallad vadnak
Higied kit en
rollam mostan ûk veltenek, azuagy kik engemet kegietlennek
veltek, hogy en gonoz voltam az en iegiesemnek, nem voltam
kegietlen az en giermekimnek.
[p 0024] Eztis gondolhattiak
hog1 en nem karhoztatam, aszszoni hazasomat ha nem
cziak probaltam, az en magzatimat fel nem meszarlottam, de
cziak egy ideig ûket el titkoltam.
Ez szokat Griseldis
hogy hallotta vala, û nagy õrõmeben cziak meg nem holt
vala, nagy kegiessegeben esze veszet vala, draga
szolgaianakniakan chiûget vala.
Ot valo
aszszoniok kik ezt lattak vala,azont szeretetbûl
ûk vettek vala, hituan ruhaiabol vetkeztettek vala, aszont
ruhaiaban õltõztettek vala.
Griseldist imaron
szepen õltõztetek, kazdag szep ruhaual ûtet
ekesitek, szep iduezletekel ûtet meg ûduõzlek,
eruendes sirassal az napot vegeszek.
Ez vegsõ
nap sokkal õruendetesb vala, minden ekessegel keduest
dichesb vala, hogy nem az elebi meniegszõ nap vala, nagy
egienessegel holtig éltek vala.
Szegen ipanak Volter mar
vg1 teczik vala, hog1 regen eszebõl ki vettette volna, de
am û hazaban be vittette vala, tiztessegel holtig el
tartotta vala.
Leyaniat kazdagon Volter atta vala, minden
tiztessegel arra gondolt vala, vgyan õrõkõsse fiat
hatta vala, meniegszõ nap vygan vegeztetet vala.
Ezer
õt szaz harmincz kilencz eztendõben, ez kisded Kronikat
szerzek egy inekben, Istuanfi Pal mikor vala io keduiben,
hertelen indula Kiraly õrõmeben.
FINIS