ILOSVAI SELYMES PÉTER: SOC FELE NEVEKNEC
MAGYARAZATTYA. 0001
I. PARS.
CZAK rõuideden most szóllyunc
az szent Keresztségrõl, Wr Istentõl nékûnc
szerzet áldot feredõrõl, Wr Iesustól nékûnc
hagyot kegyelem Igérõl, Elõttetec tõbszer mert nem
emlekeztûnc ezrõl.
Lám az Sándornac irasát mely
õrõmest hallod, Hunyadi Iános dolgát vgyan meg tanulod,
Fõldnec Menynec biroyánac dolgát is meg tudgyad,
Keresztségrõl az mit szóloc kérlec meg
halgassad.
Azért szóllyunc ez énekben ez három
dologról, Leg elõszer emlekezzûnc az szent
Keresztségrõl, Es másodszor mi beszéllyûnc
az meg rutitásról, Harmad rendben szóllyunc kinec kinec
õ neuérõl.
[p 0002] Rendel sz. Pál ez éneket
keresztségnec hiya, Meg vyitot feredõnec az
szentséget vallya, Mosodásnac, tisztulásnac az
bûnõkbõl mondgya, Keresztséget két felénec az
szent irás vallya.
Im az eggyiket mert testi feredõnec
mõdgya, Az másikat mi lelkûnknec feredõnec hiya, De ez
kettõ eggyet iegyez néznec egy haszonra, Az Wr Iesus
áldot véret feredõnec hiya.
Sõt az fõlden miként
láttyuc az viznec bõûségét, Minden ember elegiti vélle
õ szûkségét, Hidgyed ollyan bõségesnec lenni
Christus vérét, Ki el mossa az hiueknec nagy soc vndoc
vétkét.
Senmit ezben mondgya Christus nen kel
kételkednûnc, Hogy sz. vére által lészen nékûnc
tisztulássunc, Azról mõgya vyiõnan kel
szûletetnûnc nékûnc, õ szent vére erdenibé meg
kel mi7d ferednûnc.
Istenûnknec czudállatos mindenkor
tanácza, Mert az gyarlo emberekhez õnõnmaga száya, Az
mit igirt leueliuel nékûnc aszt meg adgya, Igiretit
fûggõ peczéteckel confirmálta.
Meg igirte az Adámnac
ámaz áldot magot Bárány vérrel erõssité Isten az
õ szauát, Az Noenac meg igiré õ irgalmasságát,
Szouaruány lõn az peczéti meg nem hiua szauát.
Ollyan módõ Abrahám Attyánkatis bisztatà, Elõbbeni
igiretit néki meg vyità, Eszt hogy inkáb [p 0003] el
hihesse néki iegyit ada, Minden férfi gyermec kõrnyûl
metéltesséc hagyà.
Végezetre igiretit néha meg
tekéllé, Es eggyetlen egy sz. Fiát ez Világra adà,
Azért minden embereket kegyelmében viué, Mindeneckel kic
hinnénec kész meg békélnie.
Isten ottan nem feleité
õ régi szokását, Õ igiretinec nagy erõs
cõfirmalássát, Két drága peczéteckel erõssité
mondássát, Szent keresztség [!] szent Vaczora hogy
meg hidgyûc szauát.
Részelteté fiát velûnc az
szent feredõben, Attya, Fiu, és sz. Lélec vészen
kegyelmében, Eredendõ bûnõs ottan lészen
kegyelmében, Gyarloságos soc bûneid mind engedelemben.
Ot az Attya téged fogad szerelmes fiáua, Szeret téged,
minden iauát ottan néked adgya, De tetõlled õ
viszszõtág meg im eszt kéuánnya, Hogy kiuûle
tõb Istened ne légyen akarya.
Panasznélkûl õ
szent fia el iár mind azokban, Valamire Attya kûlte az
Procatorságban, De tetõlled aszt kéuánnya senkit
nyauallyådban, Segitségre hogy ne keres, bizzál az
Christusban.
Az szent Lélec keresztségben nagy
fogadást tészen, Hogy õ néked Procatorod vezéred
mindenben Vigasztalód, bathoritód, keserûségedben,
Ne keres tõb báthoritót hát senkit igyedben.
[p 0004]
Ved eszedbe ez négy dolgot az sz. keresztségben,
Elsõt Istennec igiyét igaz értelemben, Másic az viz,
harmad az választot személy ebben, Negyedic az
Keresztségben ot az gyermec lészen.
Legyen azért
bõczûlletes az Isten szerzésse, Az mi lelki
feredõnknec áldot szent igiye, Iesus Christus
óltásunkban illy drága szent iegye, Rõuideden eddig
elég keresztségnec iegye.
SECVNDA PARS DE
ABVSIBVS.
OH babonás Papoc azért innét
táuozzatoc, Hadgyátoc békét Viasznac az bûdõs
olainac, Az gyortyánac vége vagyõ ciffrás korosmánac,
Békét hágy bár velec eggyût az ellen mondásnac.
Tuddé
ki vólt Kereszt attya az Iesus Christusnac, az
kereszt fát ki vitte vólt vizehõz Iordannac, Vallyõ hól
tõtte vólt szerét az szép koroszmánac, nem
vólt hidgyed délben módgya az gyõrtya gyutásnac.
Hanem
légyen tõkélletes Istennec igiye, Bõczûlletes
mindeneknél légyen szent szerzésse, Mikor Istennec
áldássa szál az te feyedre, Ezen kérlec az Istenért
ne válogas benne.
[p 0005] Vadnac ollyac kiknec fiu magzatot
az Isten, De nem tudgyác ayándékyát venni bõczûletben,
Ne iõy kõzel Koma hozzám, fias vagyoc mostan, Maid meg
marlac mert haragos fian vagyon mostan.
Rátottal õ
feleségét ackoron iól tarttya, Ha õ tõlle néki
lészen szép fiu magzattya, De ha Leánt hoz õnéki
kõnyues szenmel láttya, Beteg Aszszont
éheszteti erõssen vayuttya.
Ieles gazdag
pusztõrikõt õ fiánac tészen, Régi soc ò
fazakoknac ot romlásoc lészen, Soc Komáckal Gátat
tõlthetz ackor annyi lészen, Romlot Lantnac Hegedõnec ot
mind ára lészen.
Oh mint veszéc iò
szomszédõ ám mely fian vagyõ, Am az Kakas el harapta
mi7d az mie vagyõ Szégyenenre ez énnéken bator ám meg
hallyõ, Kissebségemre leányõ mert ennékem vagyon.
Pénzt Aranyat adnac sokszor az õrõm mõdónac, Ha fiat
hoz Feleségõc Bábác ot iól laknac De ha Leány õ
magzattyoc egy nagy átkot hoznac, Neha az õrõm mõdókis
alig szaladhatnac.
Ennec soc ideye ninczen Fel fõlden
tõrténéc, Az leányos ember esztendeig mind budoséc,
Budosásnac okát mikor tõlle kérdezneyéc, Aszt felelé
hogy õ szégyenletibe budosnéc.
Tartnac soc
babonaságot ackorõ az Bábác [p 0006] Mert soc képpen
hizelkednec õkis az Gazdánac, Gyermekeket meg ne igizhesséc
ra gondolnac, Kûszõb alà az te mondád tõben ot el
ásnac.
Ra gõdolnac az betegnec teyét el ne vegyéc Az
szoptato aszszon népeckel reà feyetnec, Vélle
hoszta gyermec neuét õk igen beszellic, Ha más neure
keresztelic mongyác nem illõnec.
Vegyed azért mind iò
neuen Isten ayándékyát, Vagy fiat vagy leánt ád azért
adgyunc hálát, Isten ayándékyában ne tegyenec
választást, Iszonyu soc babonánac mi ne adgyunc
szallast.
TERTIA PARS PROPRIORVM NOMINVM
INterpretationes.
SZóllyunc immár végezetre egy nehány
dologról, mi neuûnknec Irás szerént valo
iedzéssérõl, Hogy feyenként mi vgy élyunc mit hallunc
neuûnkrõl, Wr Istennec áldot neue diczirtesséc ezbõl.
Im az áldot gyermec Iesust hogy kõrnyûl metéléc, Az
Angyalnac szaua szerént Iesusnac neuezéc, Iesus az
az ûduõzitõ azzal iedzetetéc, Õ általa minden hû
keresztyén meg tartatéc.
Lám az Péter erõs
indulhatatlan kõszikla, Azért [p 0007] kérec minden
Pétert magat ahoz tarcza, Az Wr Christus kõsziklayát
erõs hittel vallya, Hanem vallya az õ neuét bátor meg
tagadgya.
Oly soc képpen magyarázzác neueteket Páloc,
Mert Deakul bõtû szerént tû kisdedec vattoc
Gõrõg nyelunec szollássábol tû czendeszec
vattoc Sido nyelunnec hiuassából vallasztattoc vattoc.
Sõt az Ianos és az Dauid Isten ayándékya, Azért minden
Ianost kérec iól eszébe tartcza, Ha az Isten
irgalmából vagyõ néki neue, Nagy hálákat Wr Istennec
Ianos adgyon érte.
Ved eszedbe András kérlec néked
most mit szólloc, András erõs kemény ferfi neuedrõl
oluasoc, Az mennyei erõs Király Hadnagytoc Andrásoc,
Hittel reménséggel azért mellette vigyásztoc.
Az
Istentõl néked neued szép ékes Coronád,
Ékessitet feyedbeli kûldet sz4ép Coronát, Vtállatos
ki rutittya Isten koszoroyát, Az hiuatal néked Istuan
szép ûstõgõs pártát.
Noszsza Imre mit
mondanéc ha te innõ adnál, Engedelmes természetû és te
szeligy vólnál, Az Simon neu imatságban kit Isten meg
halgat, Szidalõból, gyûlõlségbõl minden ellen meg
tart.
Vai Markusoc miért hogy tû ily keuesen vattoc,
Deác nyelubõl õszteuérség az tû neuezetec,
[p 0008] Ionás Galamb, az Demeter buzát és maguetõ, Iò
szerenczés az Agoston Oremus szent neuû.
Sigmond
tiszta edént iegyez tû tisztác legyetec, Orbán
tisztességes iámbor az trinket el hadgyad, Tisztes
tõkélletes Sebestyénec Isten óltalma, Segedelme az
szegény Lázárnac.
Gõrõg nyeluen iò Gyõrgy Wram
teis szánto legény vagy, Az kegyelmes Wr Istennec kedues
szolgálya vagy, Igaz munka te kezednec nem árt néked, meg
hid, az maséra támaszkodnod nem iò neked meg hid.
Réghi beszéd beszély néki mert Benedec neuc, Wr
åldotta Benedec neu azért az õ neue, Meg halgassa minden
ember kinec Bentze neue, Neued mit tart vgy ély vélle átkot ne
hoz feiedre
Az Tamásoc hogy ketõssec, mongyác látua
hisznec, Mélységes titkokat iegyez azért az õ neuec, Az
Istennec titkairól vgy értekezzetec, Hogy fõlõttis ti
értelmében el ne merûllyetec.
Ti Gergellyec érczétec
meg mert vigyázóc vattoc, Házatokért szálástokért
vigyázni tartosztoc, Ha hul penig Gergely Wram
szunyadakos lészen, Lágy pasztorsagáért
Farkastul õ iutalmát vészen.
Iò Louaknac
szeretõye hartzalo Philõpõc, Louatokat Istennél
felettéb ti ne szeressétec, Antal [p 0009] meg virágzot
szép ag Antaloc érczétec, Ha kûlõmben czelekõttec
Antal az feyetec.
Tudgyátoc Mathe és az Mattyás mind eggyet
iegyeznéc, Wr Istentõl ayándékosztatnac iegyeztetnec,
Mint szent Mathé hagy békét már az soc hamis vámnac,
Mint szent Máttyás hamar engedénec az szent
hiuatalnac.
Vegyétec eszetekben Lukáczoc kõnyuesec
vattoc, Vagy peniglen nagy ereyû Elephantoc vattoc, Soc
munkákat gõdokat ti el viselhettec, és szép neuel
Lukáczoknac szépen neueztetec.
De mit halgatz az
setétben Miklos ide halgas, Erõs népnec vagy gyõzõye
erre te vgy hálgas, Erõs néppél vagyõ igyed azért ehez igy
lás, Kóssa lészen az te neued ha kûlõmben vigyáz.
Mongyác Menyben az Istenec Ambrosiát észnec, Mely
szó Gõrõg nyeluen halhatatlanságot iegyez, Teis
Ambrus az mennyei Ambrosiát kéryed, hogy meg ne haly de az
õrõc életet vehessed.
Lám az Lõrintz zold
Boroszttyánt hordoz az kezében, Mikor az kint el
szenuedé nagy iò reménségben, Példát hagyà neuén
valo Lõrintzeknec ebben, Szenuedéssel iò hitõket
mutassác éltekben.
Bõ népénec tellyességgel
lészen az Lászlo, Mikor [p 0010] minden embereknec
békességet lészen, az Wr Christust Christoph
hordoztattya igaz hitben, az Istápya meg zõldûlic néki az
Tengerben.
Marton Mars Istent meg fogà ûstõken
raggadà, Ez Vilågnac fõ biroyát mikoron meg bira,
Bóldisar az Wr Istennec nagy erõs Hadnagya, Gáspár az
Mennyei Wrnac iò iro Deákya.
Sándor szilid óltalmazo,
Vintze gyõzedelmes, Az Szaniszlo nagy ereyû, Raphael
gyogyito, Syluester erdõben lako, Pongrátz nagy latò,
Cyriác Wrnac szenteltetet, Elek meg segitõ.
Szekrény tõrõ bátorsagot mert az Ferentz tegyen, Az
más ember szekrényénec õ is békét hadgyon, Pogán
népnec Bor Istenit az Dienest mongyác, Istentõl iút
czeppedéknec Magyarul mondhattyác.
Az Berthalan võlgynec
auagy barázdánac fia, Inti õket az neuezet az
álhatatosságra, Balint édes szauu Királlyi felséget
mutat, Had viselõ erõsségre erõs Balint lészen.
Balás fényes neuezetet erõsséget mutat, Christus Iesus
Királysagához õ is hittel iúthat, Istennec itiletinec az
Danielt mõgyác, Isaac édes mosollyodást iò vigh keduet
mutat.
Kiczoda ollyan mint az Isten? Mihállyoc neuetec,
Szep neuetec az Istentõl iò neuen vegyétec [p 0011] Az
szent erõs Isten légyen az ti neuelettec, Illyen képpen
vallyons kiczoda árthat tûnéktec.
Az nyers fûis mõgyác
meg asz hul Iacaboc iárnac, Ielesb6en ha éles Kaszát
Iacab Wran kaphat, Iacaboknac neuec nyomodást és czalókat
iegyez Nem kõszõni aszt senki meg kit meg
Iacabulhat.
Veszteg halgas Gál neuedet maid meg mõdom
néked, Az te neued Kakast iegyez ha nem bánod néked, Házad
népét czaládokat ió reggel fel kõlczed, Õket biryad az Wr
Istént õ véllec szolgállyad.
Miért hogy te iò
Kelemen hátra marattál vólt Maga néked kõnyõrûlõ
kegyelmes neued vólt, Illyes Wram Isten, Borus vigasságot
iegyez, eddig elég férfiaknac neuec mit iegyeznec.
INTERPRETATIONES NOMINVM MVLIerum.
IM Már szóllyunc
Aszszonyoknac õ neuezetekrõl, Hallyátoc meg tû
Aszszonyoc szómat neuetekrõl, Igy éllyetec mit
hallotoc neuetekrõl, Tõlletõkis az Wr Isten
diczirtesséc ezbõl.
Iesus Christusnac sz. Anya
szûz Maria vala, Keserûségnec tengerit neue iedzi
vala, De az Wr [p 0012] Isten ezekbõl el ki szabadita,
Tisztesség... ...ségre [!] el fel magasztala.
Mártha ióra ingõrkõdõ, Magdolna szép torony,
Szép Ilona válosztatot, Margit szép fényes
gyõngy, Ersébet az kinec isten tutorul meg eskût,
Sophiánac magyarsága s Eudemia bõlczeség.
Anna kedues
kellemetes, Clara szép vilagos, Az Lucia fényességes
ieles tanuságos, Dorko Isten ayándékya, Annos
tisztaságos, Az Borbára pogán leány idegen
nemzetség.
Elsõ ayandékya légyen Thuri Katuskánac,
Hogy ékesen mósóllyogyon õ édes Annyánac, és nagy
hiuen szolgálhasson õ édes Attyánac, és lehessen
meg tartoya az szép tisztaságnac.
Mert Katalin
Gõrõg nyeluen iegyez tisztaságot, lò és iámbor
mindenkorõ lészen az Agotha, Iól ékesen szól
mindenkoron az Eulália, Dicziretes hirrel néuel diszes
Euphemia.
Az Susanna szép liliom auagy ékes rosa, Az
Rebeca sokat tûrõ, Rachel Wr báránya, Iudit Wr Istent
dicziri, Sára bizodalmas, Eddig elég ier az tõbbit hadgyuc mi
mászorra.
Másfel ezer hetuen nyóltzban ez éneket
szerzéc Mikor Thuri Pál kis leányát õk meg
kereszteléc, Mindeneket kér hogy néki boczánat
adasséc, Tisztességgel minden iámbor ma nagy vigan
lakyéc.
FINIS.