HUSZÁR DÁVID: A KERESTYEN HITRÕL VALO TVDOMANNAC 0027


PREDIKATIO VTAN valo hala adasnac modgya.

ADgyunc hálát az mi kegyelmes Istenûnknec ez mostani predikatioba hozzanc ielentet io voltarol, es irgalmassagarol. Es kõnyõrõgiûnc õ fõlsegenec hogy ez vtannis mind vegig tarcza meg kozzanc valo io akaratttyat, es hirdettesse mi nekûnc az õ szent igeiet kibõl õ szent fõlseget naponkent iobban meg esmerhessûc, es benne bizakodhassunc.

Erre pedig adgyon tudos es Isten felõ prédikatorokot, kiket vilagosiczon meg hogy az õ szent igaiet mi kõzõttûnc hirdessec [p 0028] igaz ertetemuel. Otalmazza meg õket teuelgestûl, es, feslet elettûl, hogy meg ne botrankozzunc, hanem az õ iambor eletyekuel az õ tanitasokban legyenec io pelda adoinc.

Az pokolbeli õrdõgõt az mint hogy valosagual, es bizonyal meg gyõzte, talpunc alattis tapottassa meg alnoksagat, es czalardsagat, es el ne hitettessûnc.

Kõnyõrgûnc az mi Czaszarunkert, Kiralyunkert, hogy az kegyelmes Isten tarcza meg mind tanaczaual, es hadakozo nepeuel az û igaz esmeretibe. Hogy az õ pasztorsagaba à bizot kõsseget otalmazhassa, es igazgathasssa, [p 0029] igaz Isteni esmeretre es felelemre.

Kõnyõrgiûnc az mi meg nyomorodot, es romlot hazankert, es lako helyûnkert, es orszagunkert, Hogy az kegyelmes Isten ne nezze az mi gonosz bûneinket, hanem az õ szent Fianac erdemeiert, szabaditsa meg az pogan ellensegtûl, hogy tanulhassunc õ szent fõlsegenec hozzanc valo kegyelmes akarattyat. Mert lattyuc hogy minden emberi bizodalomtul, es gond visetestûl el estûnc: Had esmeriûc meg hogy az elõ Isten nem szûkõlkõdic ember szama, es ereie nekûl, Hanem az õ io akaro hatalma szerent [p 0030] meg szabadithad, és otalmazhat: Hihessûc el hogy az pogan, sem az õ reanc gyûhõt szandekiaual, sem soc szantalansagaual nem arthat minekûnc erõt sem vehet raytunc, hanem czac az mennyire az mi kegyelmes Atyanc, mint fiait veszõieuel meg veri, es bü9ntetesûnkre boczattya, Azért keriûc ezennis, Az mi bûneinket esmertesse meg mi vèlûnc, es Tericzen õ magahoz bennûnket.

Kõnyõrõgiûnc az mi meg nyomorodot attyankfiaiert, szegeny õzuegyekert, aruakert, gyermec szûlõkert, vton iarokert, Es fogolj rabokert, kiket az VR Isten [p 0031] bûnõkert vagy Tõrõc orszagba, tengeren auagy tõmlõczben tartat, kic mostan ohaytnac fohazkodnac az Istennec szent igeienec hallasara. ezec mellet kõnyõrgûnc itthon valo foglyokert, betegekert, santakert, vakokert, es minden egyeb rendbeli nyaualyasokert: Hogy az kegyelmes Vr Isten szent Fiaert halgassa meg õket, szabadicza meg nyaualyaiokbol segitse szûksegõkbe, Hogy az õ szabatsagoc vtan mi nekûnc predikallyac az õ igaz itiletit, hogy õ általokis bizonyosogyunc az Istennec fenyegetesebe es magunkat meg iobbithassucc: Ha penig õ szent fõlsegenec vgy tetzic [p 0032] iobnac hogy õc a nyomurusagot szenuegyec es kerezteket visellyec, az õ szent Lelket ne vegye el tûlõc, tûrhessec kegyelmes attyoknac lenni õ fõlseget, es ez hitbõl velûnc egyetemne õrõmmel várhassac az õrõc iduõssegnec es nyugodalomnac életet.

Kõnyõrõgiûnc fõldi vetemenûnkert, szõlõnkert, gabonankert, es termõ fainc gyûmõlczeiert, hogy az kegyelmes Isten otalmazza meg az hidegnec, es telnec kemeny fagyos artalmatul, aszaltul, ki miat dragasag szokot kõuetkõzni Iollehet hogy az õ aiandekiual gonoszul háladatlanul elnec sokan. zabalodasre, torkossagos [p 0033] telhetetlensegre, tekozlasra, vsorasagra, kibõ tericze meg õ szent fõlsege azokatis, es iobitsa meg eletûnket, Es ne nezze az õ hálá adatlansagat, hanem tekincze az szegeny szûkõlkõdõ ehezõ, es szomiuhozo nyomorultakat, kic el epettec az nagy dragasag miat, es el mmezitelenettec. Adgyon azert kõzinkbe bûseget, hogy ezbõlis meg esmerhessûc az õ hozzanc valo Attyai kegyelmes gond viseleset, es õ fõlsegebe inkab biszhassunc.

Minden szûksegûnkert,nyaualyainkat elõ nem tudgyuc szamlalhatatlan mint az tenger fõuenye, igy az miatt meg sokasottac [p 0034] aznyaualyakis, mind testûnkben, mind lekûnkben. de õ szent fõlsege mind iol lattya es tudgya, Es czac ezt keuannya hogy mind azokba õ hozza fohazkodgyunc. Azert, hogy mind azokat kiket elõ szamlalanc, es mind az tõbit meg nyerhessûc, Igaz alazatossaual, tõredelmes sziuel kezûnket fel emeluen, ier kõnyõrõgiûnc, hogy az mi kegyelmes Atyanc feleycze el mi bûneinket, es legyen irgalmas, legyen kegyelmes minekûnc, az õ szent Fianac, az mi Vrunc Iesus Christusnac szent halálánac, es vere hullasanac erdemeiert.