DÁVID FERENC: AZ EGY ÕMAGATOL VALO FELSÉGES ISTENRÕL, ES AZ Õ IGAZ FIAROL, À NAZARETI IESUSROL, AZ IGAZ MESSIASROL, A SZENT IRÁSBOL VÕT ÉS À PAPAZÓKNAC MINDEN OKOSKODASSOC ES HAMIS MAGYARAZATTOC MEG FEITETNEC. [0001]


< ajánlás > AZ NAGYSAGOS VRNAC HAGYMASSI CHRISTOFnac, à kezepsõ Szolnoc Varmegyénec Hispanynac, és Országos Tanacznac &c: Istennec Kegyelmességet és békességet, az Wr Iesus Christusban, az õ egyszer szûletett Fiaban.

MÉLTO EMLEKEZETTRE Nagyságos Wram, à mi sz. Lukats, à szent Istuan Martyr historiában ir, Acto.6: és elõnkben tamaszt, ez igékben: Allatomban férfiakat rendelénec, kic aszt mondanác, Hogy hallottác volna, hogy karomlo beszédeket szolt volna Isten ellen, és Moses ellen: Ezokaért fel tamasztac à kõsseget, és az véneket à nép kõzet, az Iras magyarazockal egyetembe, Es egybefutuán, meg raggadác Istuant, Es à Conciliomba vonàc, Es hamis tanukat allatánac rea kic aszt mondánac: Hallottuc, Hogy ez az ember meg nem szûnic szollani karomlo beszédeket è szent helly ellen, és à tõruény ellen.

Ez igékben az Istennec Lelke mint egy tûkõrbe [p [000] 3] meg akarta mutatni, à Christusnac és az õ igassaganac ellenségi minémû természetûec legyenec, és mûuel vadollyac fõképpen az igassagnac tanyitoit, és miben legyen hellyhesztetuén minden bõlczessegec.

Elsõ, Hogy nem nyiluán, hanem titkon iarnac, Sõmtelen es hamis vadlassokat kõltnec az igassagnac szidalmára és gyalozattyára. Az vádlásnac és kárhosztatásnak cickeli fõképpen imezec: Karomkodig, vgy mondnac Moses, és à tõruény ellen: Ez az ember meg nen szûnnic szollani e szent helly ellen, és à tõruény ellen.

Az Istennec egyhåzában eleytõl fogua támasztatot vélekedésseknec békét hagyuán Te N.gondolkodiéc à mostanirol. Nem de mostan is az igasságnac ellenségi, à kõnyuekben, mellyeket ellenûnc nyomtattanac, végnélkûl szidalmaznacké? Mert vgyan meg raktác káromlássockal, és szidalmockal, Neuûnket elfeleytuén, hazugoknac, Ciganyoknac, Eretnekeknec neueznec, mint ha az Istennec igéie, à szent Attyác, à kõzenséges szent egyház és minden igasság ellen tamadtunc volna: De euel az õ szidalmazásockal és káromkodássockal meg mutattyác, kinec legyenec fiai, tudni illic, annac, ki eleitõl fogua hazugságban és õldeckléssekben gyõnyõrkedett Iohan. 8.

De à mû lelki esméretûnknec bizonság tétele ezektõl mûnket meg ment, És kõnnyen el szenuedhettyûc ezeket mind: Mert tudiuc Christus Wrunknac tanubizonsága szerént, Miért gyûlõlnec: Mert nem esmeric az Atyát, sem õtet Christus Wrunkat. Ebben pedig bizonyos vagyoc, Hogy az igasságnac vtában vagyoc, Es az igasságnac reguláiát kõuetuén à sz: irásnac follyássáual támasztom minden magyarázatomat: azoknal is nyiluán vagyon, kiknec az Wr Isten latásra valo szõmet adot, hogy à sz. irasnac fondamentomaual, és hitûnknec ágaiual tanyitássomban nem ellenkõzen, miképpen à Papa kalandos tarsai, Caroli Peter, és Melius Peter és Czeglédi Gyõrgy.

Ha valoban à régi historiákat meg oluassuc, szabadon meg tapasztalhattyuc, hogy à Háromsagos Isten, vérontassal, õldeckléssel, és hazugsaggal hozattattot be az Istennec Gyûlekezetiben, miképpen, Istennec segitségébol meg akarõ mutatni.

Masodszor: Mert mikor Constantinus à Papai hithõz tért volna, visza fordula és meg valtozéc à dolog à Czaszar kõzót, és à Papa kõzõt: Mert Cõstantinus Papaua lõn: Siluester Papa pedig tellyességgel Czaszárra lõn: És menten osztan à sz. varos [p [000] 4] Ierusalem, az Istennec szent Gyûlekõzete à poganoktol meg vndokittatéc: Isten felõl hamis okosságnac és ockoskodásnac follyássa szerént valo vélekedéssec tamadánac, mellyekbõl, mint egy kut fõbõl, à baluanyoc, à faragot képec, à festéckeckel irot táblác és oltároc, és egyéb hamis Isteni tiszteletec emeltetténec fel.

Lásd meg à Nicenumbeli Conciliomnac végezésit. Ackor à békessegnec Angyali siralõra indittattanac, Is. 30. és az igaz tanyitoc ki kergettetténec: A Czillagoc az égbe meg feketõlénec. Az aszszonnyallat, az õ magzattyaual egyetembe, à Pusztában üzetettéc: Apocalip. 12. Kûlõmb kûlõmb féle partolás és viszsza vonnás tamada: Mellyeket à keresztyén ember fohazkodás nélkûl nem oluashat. Mert ackoron rackattanac à szántalan soc oltároc, Es ackoron hágot à Misse az õ nagy méltossagaba, mellyel à Papa meg bolonditotta mind è széles világot. Mert Constantinus paranczolatot irt ki mind è széles vilagra, mellyel aszt paranczolta, Hogy minden à Romai Papanac hitõt, mint szentet és igazt kõuesse: Es ackoron paranczolta az wy keresztyéneknec à Vasárnapot és egyéb innepeket à Romai Papánac szõrzésse szerént illetni: Es kemény paranczolattal meg tiltotta, hogy senki à Romai Papanac Haromsagos Istene felõl ne merien disputalni vagy vetélkõdni: Hanem minden hellyén hadia, Feie ioszága vesztés allat, és õrõc hûtlenség allat.. Annac vtánna minden ember halgattot: A paranczolattoc és fenyitékec még mostanis iruán vadnac Czaszári Decretomba.

De valamint lõttenec à régi vetélkedéssec, Es minemû itéletben legyenec most à tanyitoc kõzõt, Arrol én most irni nem akaroc: Hanem czac erre kérem à keresztyéneket, Hogy ebben emélkedienec, Hogy ha mind Eretnekség és hamis tudomány, mellyet à Conciliomokban karhosztatnac, és átkosztanac. Ha ez igaz leszen: Tehát az ellenkezõ félnec is az õ tudománya kész Eretnekség és átoc leszen. Az egy Apastoli Conciliomot ki veszem, de à tõbbiben nem láttoc semmi iot: Mert mindenekben czac karhosztattássoc és átkozassoc vadnac: A mit egyic szõrzet: A masic rea tamadot, és más Conciliomot gyûtuén, Eretnekségnec hirdette, és meg átkoszta, És egy tudomány sem maradot hellyen, hanem czac à nagy szûleié, à Papaié: Mert asz nagy kegyettlenséggel oltalmasztác meg à Czaszároc. Ha valaki [p [000] 5] ellene szólt és tamadot: Ottan aszt mint Eretneket el karhosztattac, és meg átkosztac:

Tettetes ez vilagnac elõtte, És nagy sockakat el rettent az igassagnac kõuetéssétõl, éz vilagnac kõzenséges sententiazassa és karhosztattassa, és à szidalmas halál, mellyel s4zoktac meg õlni az iambor keresztyén tanyitokat, kic az Wr Istennec igassagat meg esmertec, és egyût nem akarnac ez vilaggal czelekõdni ez vilagiakat à hamissagban és baluanyozasban: De ha az ellenkezõ fél euel ez vilagi itélettel az õ ügyeket akaria tamasztani, és aual mûnket karhosztatni: Bizonyara soha, sen à mû Christussunkat, sem à Prophetakat, sem az Apastolokat nem kõuethettyûc, Aszt sem mondhattyuc, hogy az õ tudományoc igaz volt volna Mert ezeket ez vilag szidalmas halalokra itélte, Tudomanyokat karhosztatta, Hamissagnac és Eretnekségnec monta lõnni, azon szín allat és azon okokbol, miképpen à Papas pispõkõc, Papoc, s'baratoc ennec elõtte is, és mostani üdõben is karhosztattyac és atkozzác az igassagot.

Ezeket eszébe véuén N. kõnyen meg itélheti, hogy nem wy dolog, hanem régi mestersege az õrdõgnec az igassagnac karhosztattássaban, à mi némû dalt futtat mostan is à Papa Kalandos Mesteriuel, Carloi Peterrel, és Melius Peterrel, szidalmazuán mûnket, Hogy az egész világon lackozo keresztyeneknec hitit haborgattyuc, Pokolbol dõgletes tudomanyt hosztunc ki, Alkoranomnac, Seruetusnac, és à tõb Eretnekeknec tudományát forgattyuc és kõuettyûc &c.

Ezec és soc effele hamis vadlássoc ellen volna mit felelnem, és az igassaggal meg hamissitanom: De miért hogy az igaz boszszu állo Istenre hattam magamat, Es arra az igassagra, mellyet nem Alcoranombol, sem Seruétusbol, hanem az élõ Istennec Igeiébõl tanoltam, tanyitottam, és tanyitoc. Hiszem pedig, Hogy az Isten kinec szõmei az igassagra néznec, az álnackokat meg bûnteti, és boszszut ál raytoc: Nyiluán tudom, hogy à kegyelmes Isten az õ igassagát ezec ellen, és mindenec ellen meg oltalmazza, és mikor õnéki kedues és kelemetes leszen elõ viszi, és à czalárd nyeluec ellen parttyát fogia: Mert õué, õ adta elõnkbe, Es üdõ immár, hogy az õ hiw valasztotit egybe gyûtse: Mert az ielec meg mutattyác, hogy immár à vég nem meszsze vagyon.

Az Isten hiueinec olly szockassoc ninczen, hogy patuarkodianac, és szidalmockal oltalmaznác ügyeket: Mert tudiac nem szûkségnec lõnni, hogy à feleletben à szidalom viszontag valo szidalommal feitetic [p [000] 6] meg: hanem hasznosb az igassagot meg mutatni egyûgyûképpen, Es az ellenkezõ félnec, és az õ bizonsaginac erõttlen voltat ki feiezni, és meg mutatni: mellyre fõképpen ügyekesztem è mostani feleletemben is.

Tudom kedig, az ellenkezõ felnec az õ itéléteket, kiknec pozdoria és polyua minden irás, melly az õ vélekedéssec ellen vagyon, Hannyác vettic deákságokat, bõlczeségeket és tudomanyokat, és azoknac nagy voltát: De meg kellene gondolnioc, mit iõuendõlt az Isten Isaias. 33. részében õ felõlõc, monduán: Hol vagyon à Deác? Hol vagyon à tõruennec magyarazoia? Hol vagyon az egyûgyûeknec Doctora? Ezekbol szent Pal, 1. Cor. 1.: Nemde az Isten, vgy mond, ez vilagnac bõlczeseget bolondsága tõtteé? Ezokaért az iamboroc, üdõnec elõtte ne dûczekedienec: Mert noha most az egyûgyû igassag rész szerént meg vettetic, Gyõzedelmes leszen még az Isten az õueiben, és elõ viszi az õ igassagat: Mert az üdeie el érkezet, hogy az õ valasztot hiueit egybe gyûtse, Es hogy à nagy Babilon le dõllyen, és el veszen: Apoc. 18.

Gyakorta gondoltam é0n magamban, hogy békét hagyac az iamboroknac az õ fel fuualkodássokban, és irássokra semmit ne felellyec, Miért hogy irassimban gyakorta feleltem: Õc pedig senmi deréc irást ki nem boczattanac, mellyekbé à mû irássinknac az õ részeire valoban feleltenec volna: Es semmi olly dolgot nem forgatnac, mely az elõt az vassár nem volt volna: Mind azon által bizonyos okokbol meg gyõzettetuén, mellyeket Nagysag. elõ számláloc, meg feleltem.

Leg elõszõr, Minden Isten felõ és hiw keresztyénnél nyiluán vagyon ez, Hogy vallassom és irássom vgy mint Eretnekség és hamisság karhosztattic à két Peternec mostan nyomtattot kõnyuekben. Ezokaért, szûkseg képpen kéuántatic, ha akaroc az igaz lelki pasztoroc kõzzé szamlaltatni Hogy hitemnec vallassat à szent irásbol, à honnét võttem és tartom, meg oltalmazzam ezec ellen, kic ellene tamadnac, és ellene mondnac: Mert ez az Istennec fegyuere, és egyéb ninczen nállunc: Ephes. 6.: Hogy ecképpen nem czac vallassunknac igassaga ki tesséc, Hanem vgyan az ellenkezõknec is az õ hamissagoc meg esmertessec. Miképpen oltalmazzõ pedig Istennec Igeiébõl vallássomat, Es az ellenkezõ félnec irássit miképpe feytem meg, Es az õ okoskodassoknac erõttlen voltát miképpen mutatom meg, az iambor és hiw oluasoknac itéletekre, Es az Istennec el végezet tanaczara és ackarattyara hagyom, Ki è kiczin fûstelgõ [p [000] 7] szicratskábol (Mint ellenkezõ fél czuffollassal neuezi az én vallassomat) Nagy tûzet tud gerieszteni, Mellyet mind õc, s'mind az õ Romai nagy szûleiec, à Babelnec feiedelme, mind az egész pillésses seregéuel meg nem tudnac soha oltani. Mert az Igassag igen erõs, és hatalmas paysza vagyon.

Masodszor, Vgyan meg is neuesztettem, Es kûlõmb kûlõmb calumniackal és szidalmockal terheltettem, az iamboroknac irassiban: Mellyeckre ha meg nem feleltem volna, Azonnal, à kic auagy irassomat nem oluastác, auagy tanyitassomat nem hallottác, aszt itélhetnéc, Mint ha méltán kiáltanánac efféle szõrnyû dolgokat reám: De hogy ellenkezõimnec, kic à Papa nagy szûleiec vtán Babelbe cellekéznec, az õ vndoc patuarkodassoc, é kõltet szidalmoc nyiluán legyen, Ezért kellet è mosdon deréc keppen felelnem.

Harmadfszor, Ha enm feleltem volna, tehát kikben immár az igassagnac szickrai meg gyulattanac és fel geriedtenec, az én veszteg halgattássommal meg bántatnánac, és meg haboritatnánac: Hogy semmit ne szollyac à botránkozásrol, melly ebbõl kõuetkõznéc. Ezec erokaért [!] è nyauallyácért, hogy azoknac eleit, à menyébe lehetne venném, inditattam erre, Hogy az õ irássokat, és ellen vettésseket feyteném, Es feleletemet ki nyomtattatnom.

Negyedszer: Az ellenkezõ félnec feleletiben szûkség volt és keuántattot az irást meg magyaraznunc, És az Istennec Igeiébõl võt bizonsagokat egy más eleybe hellyhesztetnem: Melly probalasbol és rostalásbol az igassagnac meg vilagositássa kõuetkõzic: Melly szorgalmattossag és Isteni bõlczesség nem czac az egyhazi szolgakban kéuántattic, Hanem minden hiw keresztyénbe: Hogy ecképpen à mi iob, aszt kõuethessec, Es à Lelkeket meg probalhassac az Apastoloknac intéssec szerent

Sõt inkáb, hogy à szent irást viszgaluán, à hamis Prophetaktol õnonmagokat meg oltalmaszhassác. Es ebbõl ki tetzic, Melly igen hasznos dolog legyen à szent irásnac õszue kûszõrûlésse, Es abban valo munkálkodás: Hogy meg gyõzettesséc à keresztyén ember az igassagrol, Es abban nyugodiéc meg az õ lelki esmerete, Es à hamissat meg vetuén, igaz fondamentõra épiczen, Melly ellen az ellenkezõ fél magyarazatot teszen: Miképpen è kõnyuetskénec rendiben vilagosson meg mutatan.

Ez elõ szamlált okokbol, hiszem hogy N. meg esmerheti, Hogy sem boszszu allásra valo indulatbol, sem tisztesség kéuánásbol, Sem egyéb valami [p [000] 8] kûlsõ dolgokra valo tekéntetbõl vitettem erre, Hogy az ellenkezõknec meg felelnéc: Hanem, Hogy az egy Attya Istennec tisztessége, és az õ igaz Fiaé, à Nazareti Iesussé, kit õ el boczatot, A Papa, Antichristus ellen, és az õ kalandos tarsai ellen meg marad[...] Es az Istennec valasztot fiai naponként à meg esmert igassagban épulhessenec, A feketét à feiértõl, A hamist az igaztol meg valasztuán, az õ mennyei szent Attyokat igazan segitségre hiyhassác, és dûczõithesséc: Melly igaz tisztelet az Isten az õ Fiaitol kéuán, És vgyan paranczoll.

Nem alitom szûkségnec lõnni, Hogy eszt az én irássomat, mellyet az Istennec kõnyuébõl, á Bibliábol õszue szedegettem, à Papánac Haromsagos Allatos és szõméllyes Istennec rutsagánac ki mutatta faért, Es ebbõl származot egyéb bolondsaginac meg esmerésseért N. igen aiánlyam, Holot mindeneknél nyiluán vagyon, Hogy N. à Romai nagy Paraznánac, (mint szent Ianos neuezi, Apocalip. 17.) minden vndoksagit gyûlõli, és annac tudomanyát minden részeiben hamisnac lõnni, az Isten Lelkénec vezérléssebõl eszébe võtte. Sem kéuanom, sem aiánlom eszt az irást olly forman, Hogy az ellenkezõ félnec irássinac el oluasassatol euel el akarnam vonni Nagysagodat, Hanem vgyan kéuánom, és azon kérem N. Hogy azokat is oluassa el, és proballya meg, Mellyic fél az õ magyarazattyaban kõueti inkáb á szent irásnac egyenes follyassat és linyaiat: Hogy mind tesben Lélekben N. meg épûlhessen, és à meg feszûlt Christusnac tanyituánya lehessen, Az Attya Istent minden hiueiuel egyetembe dûczoithesse, és az õ szent akarattya szerént gyûmõlczet teremthessen: Amen. Gyula Feieruarot, à Nazareti Iesusnac, az igaz Istén Fianac szûlettésse vtán 1571. esztendõben, Martiusnac 25. napiàn, Melly napon is á szent Lélektõl à szûz Marianac mehében fogantattot.

Te Nagysagodnac szegény szolgaia: A meg feszûlt Iesus Christusban: DAVID Ferentz