BOGÁTI FAZEKAS MIKLÓS: AZ ÕTEDIC RESZE MATTYAS KIRALY DOLGAINAC MINT HALALÁIG. 0001


Árpád vala fõ az Kapitanságba.

Mikor Béczet Mattyás Király meg viue,
Ezer négy száz nyoltzuan õt Esztendõbe,
Hadánac iob részét meg telepite,
Fél esztendeig Béczbe lõn czendességbe.

Azonnal Német Vyheliet meg szála,
Szapoliai Istuánnac paranczola,
Bécznel vairas nem aláb valo vala,
Véli touáb iarás is gondot adna.

Tére meg Budára Caraczon felé,
Gyûlést akar tenni vy esztendõre,
Soc dologból mert gyakor panasz ére,
Tõruént akar szolgáltatni mindenre.

Tanáczit feiénként elõ hiuata,
Kiuáltképpen Dragi Tamással szla,
Fõ lulõ mester vólt az soc vlta,
[p 0002] Ország tõruényét szokasit iól tutta.

Hamar mindent Dragitól õ meg érte,
Ország népe mert tõruéntelenségbe,
Hamis tõruényeket akar tõrnie,
Nagy io rendre vagyon igyekezete.

Iauallác az Wrac Király szandékát ,
Mert nem szeretic ország rend tartassat,
Bányác soc pokol tõruénnec szokasát,
Kéric vy tõruént szerezzen vy szokást.

Az tanácz vtán Gyûlest hirdettete
Minden rendet hiuat vy esztendõre,
Senki nem mulata Budára gyûle,
Minden iót végezénec az gyûlésbe.

Meg írtác Mattyás Kiralynac tõruényét,
Minden tisztbelieknec szabtác rendét,
Minden rendnec tisztében itiletét,
Iten szerént rendele Decretomét.

Czoda mint változéc házanknac dolga,
Igen igaz am az Magyar kõz példa,
Mattyás Király miólta meg hólt vólna,
Az igassag meg holt Magyar országba.

Ennek hadiról írtac énekeket,
Illic emlitenûnc ily eleinket,
Meg írom halalát és temetéssét,
Mattyás vtán Magyar romlassait vesztét.

Czuda io szokasát õ eleinec,
[p 0003] El feleite régi Magyar nemzetnec,
Eszt Magyaroc Királynénac kõszõnnec,
Rontoya lõn Király io erkõlczénec.

Im mig Beatrixet nem vette vala,
Iambor Magyar Királlyoc nyomát tarta,
Mattyás mindenekhõz kegyelmes vala,
Mindennél magát szereteti vala.

Nem kimile soha semmi ioszagát,
Wrakat, vduarát, kiczinét naggyat,
Aiándékoza sockal tiszt tartókat,
Már minden szereti vala Királlyát.

Emberß2éges io erkõlcze Királynac,
Néki ieles ékes trefai vadnac,
Socféle Nemzet vduarában vadnac,
De nála mind egy tisztességben vadnac.

Régi módgya háza ninczen be vonua,
Arany, Ezûst, Pohár, kanna nincz nálla,
Fris konyhára néki igen kis gongya,
Minden szépség Louán fegyuerén vala.

Egy Olasz aszszonyért im mint változéc,
Magyar erkõlczbõl Olaszban õltezéc,
Hogy már modgyát tárttya feiedelemnec,
Véle szembe nem mindenha lehetnec,

Aytaiát is már soc õrûzõc állyác,
Hagyot óra vagyon suplicaloknac,
Frisseb modgyát szaban õ konyhaiánac,
[p 0004] Palotákat rakat az méltoságnac,

Leg ottan soc országokban boczata,
Minden féle Mester embert hiuata,
Mindeneknec nagy summa berth fogada,
Ezeckel soc bõlcz Deác ember vala.

Ieles practica Mesterseg hól volna,
Magyar országban legyen aszt keuánya,
Olasz országgal vetekedic vala,
Ha szandékát elõ veheti vala.

Igen kezdéc bánni eszt az nagy Wrac,
Királyt vgyan nehez keduel dorgollyác,
Hogy igy vesztegetne Kinczét országnac,
Rendét mire hatta el Magyaroknac.

Királyt lágy erkõlczeiért igen szóllyác,
Czac nem vgyan szemében pirongattyác,
Hogy az nyerget à határa fel raktac,
Hogy annyira atta magát aszszonnac.

Aszt vetic hogy orszagát meg pusztittya,
Kimiletlen felesége szauára,
Soc entzem bentz aproságra pallana,
Mellyel eleitõl el hasonlana.

Nagy eszesen Király erre felele,
Magyaroc vad erkõlczét nem szeretne,
Sõt minden rendet õ erre íntene,
Igyekeznec minden ez fris életre.

Ebben õ mindeneknec pelda lenne,
[p 0005] Ki ki mentõl frisseb lehet vgy élne,
Házakat palotakat épûtene,
Pórò az Magyar mindennél se lenne.

Menten drága mûueket inditata,
Pesten, Budán, Feyér várban, Visegrádba,
Nem volt Magyaroc kõszt azoknac mássa,
Mert drága szép minden alkotmány vala

Végre gondolkodni azon is kezde,
Vtanna ki lenne ország vezere,
Mert Beatrixtól nem leszen gyermeke,
Noha tíz esztendõt immár élt vélle.

Seréni gyermec vala Ianos az fia,
Királynac az egy Agyasatól vala,
Termétiben Attyához ütet vala,
Minden erkõlcze Királyi mód vala.

Aszt mindenût Király mellette tarta,
Tõruénben, Kõuetségec hallassába,
Sokszor az valaszt is czac rea hagya,
Eszt akarna lenne Király vtánna.

Sóldot az Gyûlés vtán kiáltata,
Béczen fellyûl nagy hadáual indula,
Gyûlésben siete Morua országba,
Czeh Lászlo Királlyál vala nagy szaua.

Elõbbi frigyet véle erõsite,
Frideric ellen eszt iónac itíle,
Kire régtõl fogua nagy nehessége,
[p 0006] Onnat egy szállot vár alà meg tére.

Királynac az váras magat meg adà,
Noha io üdeig igen vitatà,
Egy néhány fõ váras lõn hatalmába,
Télre kelue Király Béczbe be szalla.

Vélle Frantziai Király kõuete,
Kinec Maximilián ellensége,
Az Frideric fia egy Hertzegségbe,
Hertzeg ellen Mattyással frigyet kõte.

Erre Király nagy io keduel engede,
Mert szertelen boszszús áz Friderikre,
Kinec hada ha mind kettõre lenne,
Kõnyuebben eshetnéc Mattyás kezébe,

Német Vyhely alà szala táborba,
Kit esztendeig Szapoliai vitatà,
Minap soc élés szekér be szaladà,
Mert alattta hada meg vayult vala.

Tõrésse varasnac még nem lõt vala,
Azért Sántzockal mind kõrnyûl fogata,
Sûrõ straszát minden felé allata,
Az várasnac éléssét igy el foga.

Egy néhány Tornyot és Kastélt allata,
Bécz felõl valo Hofstattyát fel gyuta,
Németeket mind kapuig vágata,
Soc meg hala, Soc az árokban hula.

Setenkednec ben Németec várasban,
[p 0007] Noha meg rettentec Hofstat romlasán,
Eszes vitéz ember benne Kapitán,
Mindent erõssen batorit várasban.

Masod napon nagy Algyúkat vonatà,
Vgyan az Atokból lõtet várasra,
Soc képpen eszét elmeiét forgattya,
Mert lõuéssel várashos nem fér láttya.

Az várast Király kéreti meg adnác,
Tûzel fenyegeti ha meg nem adnác,
Benne valóc eggyglen meg halnánac,
Erre az kõz népec czac halgatánac.

Tisztarto vala benne egy fõ Német,
Ki benne vólt mikor vitata Béczet,
Tõn Királynac czac illyen feleletet,
Várban meg halna az tisztesség mellet.

Tudgya Király váras nagy erõsségét,
Kinél nem vitatot még erõssebbet,
Frideric hazáyát szép lako hellyét,
Mint hamar meg vegye forgattya eszét.

Hadánac mar nem kiczin kára vala,
Várast tõréssel meg vehetne láttya,
De éppen akarna iutnia hozza,
Váras népe vesztét is nem akarna,

Immár heted haua szalásnac vala,
Népet benne éhesztetni akarna,
De õmaga oly igen meg szorula,
[p 0008] Fél hogy szégyenére el kel hadnia.

Azonban egy vy hír is érte vala,
Vyhelt meg segitic had kõzel vólna,
Egri Orban pispeknec hamar íra,
Szûksegében mint io hiue ne hadna.

Egrõl Pispec nagy szép hadat boczatà,
Vgyan barátin is io summát vonà,
Ili hiûségért nagy dicziretet valla,
Hóltig Király igen szerette vala.

Hogy Vyhelyben az vy hadat meg latác,
Várast meg adnác igen gondolkodnac
Ehség mia igen meg busultanac,
Végre szót adánac Várast meg adnác.

Wrackal tiszarto Királyhoz iõue,
Illyen ockal várast néki igire,
Ha békéuel mindent el eresztene,
Harom száz terhes szekérrel el menne.

Nékic Király aszt is mind meg engede,
Egy hólnapot kérénec készûlésre,
Addig taboráual méne Bal Béczre,
Stiriánac ez vár vala vég hellye.

Gyakor Falut, Mezõ várast égete,
Nem soc mulua Bal Béczet is meg veue,
Húsz Mezõ varast az mellet vétete,
Vgy tére az hagyot napra Vyhelyre.

Adác Vyhely kólczát Mattyas Királynac.
[p 0009] Király zászloit fokokon ki raktác,
Monstra módra áz várast által iarác,
Más kapun esmet táborban szalánac.

Rõuid nap õ maga is be indúla,
Harmad nappal az vtán az várasba,
Király zászloit elõl viszic vala,
Varosi fõ fõ nép az vtán vala.

Im az vtan az Magyari nagy Wrac,
Király szinte kõzepibe Pompánac,
Feye felet szép menyezetet tartnac,
Vtól tabor népe fõ fõ Hadnagyoc.

Kûlõmb kûlõmb népec ebben valánac,
Királyt üduezic fel szóual kialttyác,
Hatalmas Czászárnac egyszer s'mind mongyác
Minden ióual lássa Isten kéuánnac.

O mely nagy õrõm az Magyar országban,
Czaszár fõ háza hogy Király hatalmában,
De nagy kegyelmesség lõn ez az hadban,
Az meg éhûlt Várast tarttya lakásban.

Sokan mohon étekben meg halánac,
Kiknec gyomroc az elõt meg szorúltac.
De vitézec senkinec nem attánac,
Minden tisztességben az várast tarttyác.

Polgároc hitet adánac Királynac,
Hiuec lesznec õrõckûl Magyaroknac,
Király fel szala fõlden Stiriánac,