HISTORIAIA, AZ IVGVRTA KIRALNAC, ROMAIAK ELLEN: VISELT HADARUL. 0001


HAmissan panaszolkodic az emberi nemzetseg az û termeszetirûl, hogy erõtlen es rõuid eletû leuen, az szerenczetûl igazgattassec inkab, hogy nem mint az ioszagos czelekedettûl. Mert ha inkab viszontag meg gondollyuc: sem nagyobbat, sm ielesb dolgot annal nen talalunc, vgy hog az emberi serenseg fogyatkozzec inkab meg az termeszetben, hogy nem mint ereie auagy ideie nem volna. De az emberec eletenec hadnaggia, es igazgatoia az lelec, mely hogy ha az dicziretre tisztesseges vton indul: eleg erõs, eleg hathato, es neuezetes leszen, sem penig az szerenczenelkûl nen szûkõlkõdic. Mert az szerencze az iamborsagot, serenseget, es egieb io erkõlczõket, sem nem adhat senkinec, sem penig senkitõl [p 0002] el nem uehet. De hogy ha az emberi elme gonosz kiuansagoc altal, tunyasagra es testi gyõniõrûsegekre uetemedic: azzal az artalmas buiasaggal ualami keues ideig eluén, mihelien restsege altal, ereiet, ideiet, elmeiet el veszti, mindgyart à termeszetnec erõtlen uolta uadoltatic, es kiki mind az õnõn maga vetket mas dolgokra harittya. Hogy ha effele embereknec az io dolgokra oly nagy gondgyoc uolna, mint az eggiebekere, es haszontalan auagy vgyan veszedelmes dolgokrais: bizony sem az szerenczetûl nem birattatnanac, hanen õc birnanac az szerenczeuel, es oly nagy dolgokrais iutnanac, hogy halandokbol dicziret altal õrõkke ualoc lehetnenec. Mert mikeppen hogy az emberi nemzet testbõl es lelekbõl áll: igi minden dolgainc es igiekezetûnc kõzzûl nemelliec az testnec, nemelliec az elmenec termiszetit kõuetic. Ez azoka hogy az szep abrazat, az kazdagsag, testi erõ,es mind egieb effele dolgoc, hamar el mulnac: de az elmenec ieles czelekedeti, az lelekkel eggyût halhattatlanoc. Annak felette aztesti es kûlsõ ioknak mint hogy elei: igi uege is vagyon: es valamellyec ez vilagra lõttenec, azoc megis uesznec, es ualamellyec õregbittetnec, azoc megis kissebûlnec. De az elme valtozhatatlan, õrõkce valo, es az emberi nemzetnec igazgatoia leuen mindeneket czelekedic, es mindenekcel bir û maga penig nen birattatic. Mennel inkab melto czudalatra azoknac rest voltoc, kik az testi gyõnyõrûsegeknec aduan magokat, buiasag es tunyasag altal viszic altal eleteket. Annak felette elmeieketis, melynel sem iob sem nagyob aiandec az emberi nenzetben ninczen, restsegec es tunyasagoc altal el hadgyac veszni, fõkeppen holot az elmenec ennye soc es kilõmb kilõmb fele mestersegi legyenec, mellyec altal nagy io hir neû talaltathassec. De azoc kõzzûl az tiztuiseleseket, es birodalmokat, es minden affele orszag gondgyara tartozo dolgokat, enneken ugy teczic, hogy ez mostani idõben semmikeppen enbernec nen kellyen keuanni. Mert sem az ioszagos czelekedetnec, most beczûlleti ninczen, azokis penig, à kic czalardsag altal tiztekre iutnac, sem batorsagossoc, sen beczûlletesec. Mert erõuel igazgatni házadat, [p 0003] auagy szûleidet, ha vgy lehetneis, hogy fogatkozasokat meg iobbithatnad, mind az altal illetlen volna, fõkeppen holot minden dolgoknac valtozasi,‘ illendõ dolgokat lattassanac iõuendõlleni. Hiaban penig valami dologra igyekezni, es semmit egyebet magad faratsagaual, gûlõlsegnel nem keresni, kész bolondsag, hanem ha valakinec oly tisztessegtelen, es veszedelmes keuansaga volna, hogy egy nehany szamos embernec hatalmaert, az ûnnõn maga beczûlletit es szabadsagat arulna el. Touabba azok az dolgoc kõzzûl, mellyec elme altal gyakorlattatnac, fõkeppen valo haszna vagyon az historianac. Melynec ioszagi felõl miuel hogy sokan szoltanac: en most annac dicziretinec beket hagyoc hogy senki ne itillye, mint ha en az en munkamat dicziruen keuelysegbõl akarnam magasztalni. Hiszemis en azt, hogy sokan lesznec, kic ily nagy es hasznos munkamat restsegnec neuezetiuel fogiac meg gyalazni ezert hogy orszag gondgya viselese kiuûl vegesztem legyen elettemet altal vinni. Mellyet azoc kezdnec czelekedni kiknec nagy dolognac teczic, hogy ha az nepnec kõszõntessel hizelkedhessenec, es lakodalmokcal keduet szerezhessenec. Kic ha meg gondollyac mind azt, miczoda idõben nyerten en az tiszt viselest, mind penig minemû emberec nem nyerhettec legyen meg vgyan azont, es az vtan miczoda rendbeli emberec iutottanac az tanaczban: bizoniara meg itilhetic, hogyen inkab melto okert, hogy nem mint tunyasagomert valtoztattam volna meg elmemnec itiletit, es hogy iob haszon szarmazic az orszagra, az en tiszt viselesemtûl valo ûressegembõl, hogy nen mint egyebeknec orszag gondgya viselesebõl. Mert en gyakorta hallottam hogy az Q. Maximus, P. Scipio, es egyeb orszagbeli fõ emberec gyakran szoktac volna mondani, hogy midõn az û eleijeknec kepekre néznenec, az û elmeiec felette igen fel indittatnec, az io czelekedetekre. De az az iora indito erõ, nen abban az viaszban, sem abban az ki abraztatot kepben vagyon helyheztetuen, hanem az viselt dolgoknac emlekezetiuel szokot az az szikra az fõ embereknec sziuekben neuekedni, es addig el nen alunni, [p 0004] az mig io hireket neueket el nem eric. De viszõtag kiczioda ez mostani idõbeli emberec kõzzûl, ki ne inkab uetekednec az û eleiuel kazdagsaggal es bõ kõltsegel, hogy nem mint iamborsaggal, es serenisegel? Meg az uyionnan lõt fõ emberekis, kic annac elõtte ioszagos czelekedetekkel szoktác uala az nemes rendet elõl uenni: most inkab lopua es czalardsaggal, hogy nem mint io erkõlczõkkel igyekeznec iutni az birodalmokra, es tisztekre, mint ha az itilõ birosag es orszag elõt ualo iaras, es egieb affele meltosagoc û magokban neuzetesec auagyy nagy dolgoc uolnanac. Holot azoc czac annyenac beczûltessenec az menye azoknac, kic azokat az tizteket uiselic, ioszagos czelekedetec. De en midõn az orszagnac gonoz erkõlczere haragszom, maid szabadosban es mellyebben mentem el az panaszolkodasban. Azert az el kezdet dologra megiec. Meg irom penig azt a hadat, melliet az Romaiac az Namidiai Iugurta kirallial uiseltenec elõszõr, mert nagy es iszonyu, es nagy ualtozo giõzedelemmel ment ueghez. Annac felette mert akkor kezdet ez a dolog elõzõr, hogy à nemes rend keuelisegenec elei uetettetnec. Meli uizsza uonas, mind Isteni es emberi tõruenieket õszue zura zauàra, es oly‘ pusztitasoc uetnenec ueget az orszagban. De minec elõtte effele dolgoknac eleit mondgian meg: ualamai keueset szoloc elõszõr nemely dolgokrul, hogy minden dolgoc ebben ez Historiaban az ertelemre nyiluabbac legienec. Az masodic Affricabeli hadba. Melyben az Carthagobelieknec. Hanaggyoc az Hannibal, az Romaiaknac mind anny neuezetes hatalmokbannis Olasz orszagnac ereiet felette igen meg rõtotta uala: az Numidiai Masinissa neuû kiraly, à P: Scipiotul baratsagaban fogattatuan, ki az utan io maga uiseleseert Africanusnac neueztetec vezetekûl, soc ieles uitezi dolgokat czelekedet uala. Melliekert à Carthagobelieknec meg gyõzessek, es à Siphax kirali meg fogasa utan, kinec Africaban nagy birodalma uolt: à Romaiac ualamenye uarost es fõldet fegyuerrel meg uõtec uala, mind az Masinissa kiralinac aiandekoztac uala. Azokaert [p 0005] az Massinissa baratsaga es hûsege iol es tisztessegessen sokaig az Romaiakhoz meg marada: De az õ birodalmanac es eletenec egyszer s-43mind az halal altal vege lõn. Az utan az û fia az Micipsa egiedûl bira az orszagot, minec utanna az û attiafiai Manastaboles,es Gulussa betegseg mia meg holtac volna. Micipsanac ket fia lõn Adherbal es Hiempsal, kikkel Iugurtatis az Manastabales fiat, az Micipsa egy arant valo gonduiselessel hazanal fiaiual neuel uala, de miuel hogy nem tõrueny szerint ualo hazassagbol szarmazot uala, az orszag õrõksegebõl ki rekesztetet vala. Ez az Iugurta mihellien fel serdûle, noha erõs, szep abrazatu, es fõ keppen gyors elmeiû volna, nem ada magat az buiasagra, es tûnyasagra: hanen az minemû szokasa annac az nenzetsegnec uagyon, louakat szaguld uala, lõuõldõz vala, hozza hasonlokkal palliat fút uala, es noha mindeneket dicziretel feliûl haladna, mindaz altal mindeneknel kedues vala. Annac felette tõbbire mindenkor magat uadaszasban foglallia uala Orozlant, es egyeb uadakat, auagy leg elõszõr egiedûl, auagy az elsõkkel eggiût õl vala: sokat czelekedic uala, de igen kekeueset szol uala maga felõl. Mely dolgokõ az Micipsa noha leg elõzszõr õrûl vala, itiluen hogy az Iugurta Iószagos czielekedeti az õ orszaganac iõuendõben dicziretire lenne: mind az altal minec utanna eszeben ueue hogy oly Iffiu ember ily uensegekor az õ kisded fiaira inkab inkab neuekednec, sokat kezde elmeieben forgatni. Iiezti uala ûtet az emberi termeszetis, mely az birodalomnac igen kiuanoia, es az elme kiuansaginac betõltesere igen hailando. Masodszor rettenti uala õtet mind az õ maga, mind penig kiczin fiai ideieknek alkolmatossaga, mely mégaz mertekletes embereketis el szokta az nyeressegnec remensegeuel forditani. Annac felette rettentic uala ûtet az Numidiabelieknec Iugurtahoz ualo fel geriedet io szandekoc, melyekbõl fél uala hogy ualami part ûtes, auag 6 had ne tamadna, ha illyen embert czalardsaggal meg õlne. Ily nehez dolgokkal kõrûl uetetuen mikoron latna, hogy sem erõszac, sem leseskedes altal, mindeneknel illyen kedues ember el nen uesztethetnec, miuel [p 0006] hogy az Iugurta kardra io, es uitezi dolgoknac kiuanoia uolna: uegeze‘ szerenczet meg kisirtene. Ez lõn oka, hogy az Numantiai hadban mikorõ Micipsa az Romaiaknac, louag es gyalog segitseget kûldene, remeluen, hogy auagy magat mutogatuan, auagy az ellensegnec kegyetlensege mia, kõnnyen el veszthetne az Iugurtat, az Numidaknac hadnaggyaua teue, kiket Spaniol orszagban kûld uala. De az à dolog sokcal kilõmben lõn, hogy nem mint û veli uala. Mert az Iugurta mint hogy gyors es erõs elmeuel vala, mikoron az P. Scipionac termeszetit, ki akcor abban az hadban az Romaiaknac feiedelme vala, es az ellensegnec szokasat eszebe veue: soc munkaual es soc gondal, az feiedelennekis nagy beczûllettel engeduen, es gyakran magat veszedelemre elõ viuen oly hirre neure iutot vala, hogy az Romaiaknal igen kedues, az Numantiabelieknec igen rettenetes kezdene lenni. Bizonyara penig, (mely dolog igen nehez) mind harczon io uitez, mind penig tanaczra eszes vala. Azokaert az feiedelen tõbbire minden nehez dolgokat. Iugurta altal czelekedic vala, barati kõzze szamlallya vala, es napõkent inkab inkab meg kedueli vala, vgy mint kinec sem tanacza, sen semmi el kezdet dolga hiaban nen szokot uolna lenni. Mely dolgoc altal à Iugurta sokakat à Romaiac kõzzûl nyaias baratsagaual magahoz kapczolt vala. Akcor az idõben sokan uoltac az Romai hadban mind vyiõnan lõt fõ emberec, mind penig regi nenzetesec, kiknel à kazdagsag beczûlletesb uala, az io tiztesegnel, partosoc hõ, beczûlletesec, à frigyes tarsoknal inkab hiresec, hogy nen mint tiztessegesec, kic az Iugurtanac nagyra igyekezõ elmeiet gyuitogattyac vala, vgy hogy ha az Micipsa kiraly meg halna, az orszagot û maga birhatna, holot û reia nagy tekintet volna. Romaban penig mindent penzen meg vehetne. De minec vtanna à Numantiat el rõtuan à P. Scipio, az segitsegeket el boczatani, es û magais haza menni akara: à Iugurtat nagy tiztessegesen meg aiandekozuan es kõzõnseges helyen dicziruen à feiedelmi Satorban be uiue es ott titkon meg inte, hogy az Romaiaknac baratsagokat inkab akarna kõzõnsegesen, hogy nem mint [p 0007] kiualkeppen kõuetni, es hogy egy nehany embereket kõzzûllõc ne szoknec aiandekozni. Mert veszedelmesen nyeretetnec az keues embertûl, mely sokake volna. Ha meg akarna az û el kezdet io erkõlczeben maradni, iõuendõben mind diczireti s-mind orszaga lenne. Ha penig feletteb sietne, mind penze s-mind û maga el veszne. Igyszoluan, az leuellel, mellyet Micipsanac adna ûtet el boczata. Az leuelnec summaia ez vala. Az te Iugurtadnac emberkedese, az Numantiai hadban mindeneknel leg nagyob volt, mely dolog tudom hogy nekedis õrõmedre vagyon: Minekûnc erdeme szerent kedues, es hogy az tanacznac es egesz orszagunknakis kedues legyen, minden igyekezetûnkel azõ leszûnc. Teneked bizonyara az kõzõnseges baratsagert õruendezûnc. Ihon vagyon embered, ki mind magadhoz, mind penig az û Eosihez Masinissahoz melto. Azokaert az kiraly, mikoron azokat, mellyeket hirrel hallot vala, az feiedelem leuelebõl meg erte, hogy vgy vadnac, mind ioszagos czelekedetiuel, mind penig az û keduessegeuel indittatuan, meg valtoztata elmeiet, es az Iugurtat io tetemenyeuel vegeze, hogy meg gyõzne. Igy mindgyarast ûtet fiaua fogada, es testamentomban az tõb fiaiual orszagaban õrõkõsse teue. De û maga egy‘ eltõrõduen, mikoron latna eletenec ueget kõzel lenni, az û barati es rakoniannac felette az Adherbal es Hiempsal fiai elõt mondgiac hõgy illien igikkel szolot uolna. Iugurta, en tegedet kiczid korodban Attiad halala utan holot sem remenseged sem kazdagsagod nen uolna, orszagomban reszesse teuelec, itiluen azt magamban, hogy en nem keuesbe lennec nalad keduesb io tetemenyemert, mint az enfiaimnal, mintha szinten en szûltelec uolna. Mert hogy en egieb nagy es ieles czielekedetidet elõ ne szamlaliam: utolszor Numantiabol meg iûuen mind magamat mind orszagomat meg ekesitel, es az te emberkedeseddelaz ROMAIAKAT minekûnc baratinkbol sokkal nagiob baratinkka teued, es SPANIOL orszagban az mi nemzetûnknec neue te altalad meg vyittatec. Vegezetre (mely dolog az emberec kõzõtleg nehezeb) [p 0008] diczireteddel az read valo irigseget meg giõzed. Most miuel hogy az termeszet az en eletemben veget teszen, ezen az te iob karodon, es az orszagnac adot hiteden intlec es kerlec tegedet, hogy ezeket kic te neked nemzetsegûl rakonid, az en io tetemenyem altal, attyad fiai, igen szeressed, es hogy idegeneket ne akary inkab hozzad kapczolnod, hogy nem mint vér szerint valo rokonidat, meg tartanod. Sem az sereg, sem az kincz nem oltalmazza az orszagot, hanem az io akarok, kiket sem fegiuerrel nem kenszerithecz, sem arannial nem szerezhecz, hanem czac io tetemennyel es hûseggel szereztetnec. Ki lehet penig baratsagosb, mint attyafi attyafiunac? auagy miczoda idegent talalsz hiûnec, hogy ha az tieidnec ellensege leendesz? En bizony tinektec erõs orszagot hagioc, ha iok lesztec. Ha gonoszoc lesztec, erõtlent, Mert az eggiesseg altal az kiczin dolgokis nagyra neuekednec: az haborusaggal még az nagiokis, semmic lesznec. De te hozzad illic Iugurta, ki mind idõuel, mind eszesseggel ezeknel nagyob uagy erre gondot uiselni, hogy egieb ebben nelegien. Mert midõn vetelkedesben akinec nagyob tehetsege vagion, ha szintenaz bozszut szenuedneis, mind az altal miuel hogy tõbbet hat, czelekedni lattatic. Tû penig Adherbal es Hiempsal ezt az Iugurtat illyen embert bõczûllyetec, ioszagos czelekedetit kõuessetec, es azon igiekezzetec, hogy ne lattassam en, mint ha iob fiakat fogattam volna hogy nem nemzettem volna. Ezekre az Iugurta noha erti vala, hogy az kiraly czac szinnel szollot volna, es ûis sokcal kilõmbet forgatna sziueben: mind azaltal az idõhõz kepest nagy engedelmesen felele. Igy az Micipsa egi nehany nappal azutan meg hala. Minec vtanna penig kiraly modra õtet el temetec: az kiraly fiak eggiûue giûlenec, hogy egimas kõzõt minden dolgokrol vegeznenec. De az Hiempsal, ki leg kisseb ideiû vala kõzzûllõc kemeni termeszetû leuen es még annac elõtteis az Iugurtanac nemtelenseget meg vtaluan, miuel hogy Annyarol nemzettel nem vala egienlõ, az Adherbalnac iob keze felõl ûle, hogy az harmac kõzõt az Iugurta kõzbûl ne esnec, mely az Numidaknal bõczûlletnec [p 0009] tartatic. Mind az altal az utan, hogy az Iugurta Eoregb korat meg beczûllene, az û battiatul nagy keressel intetuen, alig ueue arra magat, hogy bal kez felõl ûlne. Ott mikoron sokat‘ dolgoc kõzõt monda Iugurta, hogy mind az elõt ualo õt eztendei uegezeseket fel kellene bontani. Miuel hogy az Micipsa az uenseg mia el tõrõduen, felele Hiemp: hogy nekijs ugyan azõ teczenec. Mert à Iugurta' is ez elõt ualo harõ esztendõ forgasaban iutot uolna fiui fogadas altal az orszagnac õro02ksegeben. Mely beszed az Iugurtanac sziueben sokkal melliebben õtlec, hogy nem ualaki azt meg gondolhatta uolna. Azokaert az idõtûl fogua haragtul es felelemtûl giõtrõdtetuen mind olliakat kezd, kezit, es forgat uala elmeieben, meliekkel Hiempsalt czialardsag altal meg foghatna. Mely dolgoc mikoron kesebben menenec elõ, sem penig az û maga busult sziue meg nem czendeszedhetnec: uegeze azt magaban, hogy ualamint lehetne az el kezdet dolgot veghez vinne. Az elsõ gyûlesekben, mellyet mondam hogy az kiraly fiak tõttek vala az haborusagert azt vegeztec vala kõz akaratbol, hogy mind az kinczet, s-mind az orszagot egimas kõzõt meg õsztanac. Igy bizonyos idõ rendeltetec mind az ket dologra, de az penz osztasra elõb valo ûdõ. Azon kõzben az kiraly fiac, ki ki mind el oszla, az kinczhez kõzel valo helyekre. De az Hiempsal Thirmida varosban, szerenczere annac hazanal vala szallason, azki az Iugurtanac leg kõzelb iaro es õ neki mindenkor igen kedues Poroszlo szolgaia vala. Ezt az Iugurta tõrtenetbõl talaluan nagy igiretekcel el hitete, hogy mint ha az û maga haza latni menne az Kapukra all kolczokat czinalna. Mert az vduar kapuinac szokot kolczai az Hiempsalhoz vitetnec vala. Ha ezt az Poroszlo meg czelekedne, az mikor az idõ kiuanna, ielente hogy õis nagy haddal oda erkeznek. Az Poroszlo hamar ez paranczolatot meg czelekede, es eyel az Iugurta vitezit az Hiempsal szallasara be viue. Azok mihelyen az hazban be rohananac, kezdec az kiralt idestoua keresni, nemellyeket aluua, nemellyeket ele iûtõkben meg õlni, el reitet helyeket fel keresni, be szarlottakat fel [p 0010] tõrni, zõrgessel czattogassal mindeneket be tõlteni. Azonban az Hiempsal meg talaltatek magat egi szolgalo azszoni kalyabaiaban el akaruan reiteni, ahoua elõszõr ijetteben, az helynec iarasat nem tuduan, futot vala. Igi az szolgac (az mint nekic paranczolua vala) az û feiet Iugurtahoz viuek. Azonban ily rettenetes dolognac hire ez egesz Africaban el hirhedek: Adherbal es mindnyaiankic az Micipsa birodalmaban valanac, meg ijedenec. Az Numidiabeliec ketfele szakadanac, tõbben allanac Adherbal melle: de iob vitezek kõuetec Iugurtat. Azokaert az Iugurta mennel nagyob hadat tamaszthata, ollyat tamaszta, az varosoc kõzûl nemellyeket erõuel, nemellyeket akarattyoc szerint magahoz haita, oly szandekcal, hogy egesz Numidiat egiedûlbirhatna. De az Adherbal iollehet Romaban kõueteket kûldõt vala, kic az tanaczot bizonyossa tennec, mind az õcze meg õlese, mid penig az û maga allapattya felõl: mind az altal nepenec sokasagahoz bizuan fegyuerrel akara meg vini. De midõn az dolog viadalra kele, meg gyõzetuen az harczrul orszagaban es onnet Romaban futa. Akkoron az Iugurta tanaczat el vegezuen, minec vtanna egesz Numidiat meg haita: ûressege kõzõt czelekedetit magaban meg gondoluan kezde à Romaiaktul felni, semmiben az û haragioc ellen remenseget nem vetuen, czac az nemessegnec‘ nappal az vtan nagy sunma arannyal es ezûstel kõueteket kûlde Romaban, kiknec meg paranczola, hogy leg elõszõr à regi baratit tõlczec el aiandekokkal, az vtan vij12akatis szerezzenec, es uegezetre ualakit lelhetnec adomanyokal magokhoz kapczolni igyekezzenec. De mihelyen à kõuetec Romaban iutanac, es à kiraly paranczolattia szerint gazdaioknac, es egyebeknec, kiknec akkor az idõben à tanaczban fõ meltosagoc vala, nagy aiandekokat kûldenec: oly nagy valtozas lõn dolgaban, hogy az Iugurta az nagy gyûlõlsegbõl az nemessegnec mindgyart nagy keduebe iuta. Azokkõzûl nemelliec remensegert nemellyec iutalomert eggyenkent az tanaczbelieket keruen azon igyekeznec uala, hogy à Iugurta ellen ualamai nehez dolog ne uegesztetnec. Igy midõn à kõuetec elegge el bizakodanac: arra rendeltetet napõ mindenic [p 0011] felnec az tanaczba, audientia adatec. Akcoron mondgyac, hogy az Adherbal igy szollot volna. Tanaczkeli vrac, az en Atyam az Micipsa mikorõ meg halna, meg paranczola enneken, hogy en az Numidia orszagnac czac gondgya viseleset itilnem magamenac lenni: de annac õrõksegét es birodalmat tieteknec tartanam lenni: Ez mellet azon igyekeznem mind bekesegben s-mind penig hadnac ideien, hogy az Romaiaknac leg tõbbet hasznalhatnec, titeket tartanalac en mind rakonim, s-mind sogorim helyet. Ha azt czelekednem: enneken mindenkor az ti baratsagtokban nepem, kazdagsagom, es orszagõnac oltalma lenne. Mely Atyamnac paranczolatirul mikoron maganban gondolkodnan: az Iugurta ki minden fõldõn lako embereknel latrab, meg vetuen az ti birodalmatokat, engemet, ki az Masinissanac vnokaia es meg nenzetsegemrõlis az Romaiaknac frigyes tarsa es baratya vagyoc, orszagõbol es minden ioszagombol ki ûze. Bizony en tanaczbeli Atyaim, miuel hogy illyen nyomorusagra kel vala iutnõ, akarnam hogy inkab az en magan, hogy nen mint eleimnec io tetemenyeiert kerhetnec tûlletec segitseget, es hogy az Romaiac igen tartoznanac enneken io tetemennyel, melynelkûl bár ne szûkõlkõdnem: hogy az io tetemeny altal, ha segitseg kiuantatnec, azzal vgy mint adotsaggal elhetnec. De miuel hogy û magaban nem igen batorsagos az iamborsag, sem az en hatalmanban nem volt minemû lenne az Iugurta: ti hozzatoc folyamottan, tanacz vrac, kiknec, (mely enneken igen nagy nyaualya) kenszeritetem eleb terhekre lennen, hogy nem mint hasznokra lehettem volna. Egyeb kiralyoc auagy haddal meg gõzettetuen fogattattanac tûlletec baratsagtokban, `auagy az û magoc ketseges allpattyokban kiuantac az ti baratsagtokat. Az mi nemzetsegûnc ti ueletec az Chartagobeliekcel valo hadban szerze baratsagot, à mikor inkab kellet az hiûsegeket, hogy nen mint segitsegeket kiuanni. Azoknac maradeki holot tû is legyetec, ne engedgyetec, hogy en Masinissa kiralynac vnokaia leuen, hijaban kerten legyen tûlletec segitseget. Ha ennec meg nieresere semmi okom nem uolnais, ez nyomorult allapatõmal, hogy egy keuesse ez elõt [p 0012] nemzetseggel, hirrel es kazdagsaggal hatalmas kiraly leuen, most penig meg nyomoroduan es szeginsegre iutuan egiebeknec segitseget varom: mind az altal az Romaiaknac birodalmokhoz illenec az bozszu tetelnec eleit venni, es nem engedni, hogy senkinec orszaga toluaisag altal neuekednec. De oly tartomaniombol ûzettem ki, mellyet az en eleimnec az Romaiac attac, az honnan‘ Chartagobelieket kiûztec. Az ti adomanyotoc vétetet el en tõllem, es ti illettetec bozszusaggal az en karomban. Iai ennekem nyomorult embernec. Erre iutottake az te io tetemenyd, Micipsa Attyam, hog az kit te az te fiaddal egyenlõue, es az orszagnac õrõkõseue teuel, az legyen fõkeppen azte nemzetsegednec fogiatoia? Sohanem leszene hát az mi nemzetsegûnc nyugodalomban? mindenkor verben, fegyuerben es futasban kezde forogni? Az mig az Chartagobeliec eppen valanac: meltan szenuedûnc vala minden nyaualyat. Az elleseg mellettûnc: ti baratinc leuen mezsze valatoc. Minden remensegûnc fegyuerben vala. Minec vtanna az à ragado dõg Africabol ki uettetec: nagy vigan bekesegben lakunc uala, vgy mind kiknec semmi ellensegûnc nem uolna, hanem az kit tû paranczoltatoc uolna. Ime remensegûnc kiuûl, az Iugurta tûrhetetlen vakmerõseggel, toluaisaggal, es keueliseggel fel fuualkoduan, az en õczemet ki nekijs rokona vala, meg õluen leg elõszõr az û orszagat az û maga toluaisaganac prédaiaua teue Az vtan midõn engemet azõ czalardsaggal meg nem foghata, mikorõ semmit keuesbe nem uarnec, mint erõszakot auagy hadat: azt czelekede, hogy az ti birodalmotokban, az mint lattiatoc házamtul es hazámtul meg fosztatuan szûkseggel es minden niomorusaggal kõrûl uetetuen, akarhulis nagyob batorsaggal lehessec, hogy nem mint orszagomban. En az itilen uala, tanacz vraim, az mint hallottam Atiamtul, hogy beszellette, hogy az kic à ti baratsagtokat, szorgalmatosõ kõuetnec, azoknac soc munkat kellene fel venniec, de minden emberec kõzzûl, leg czendezb allapatban volnanac. Az miuel az mi nenzetsegûnc birt, az minden hadatokban ott uolt: hogy mijs bekeseg altal batorsagban legyûnc az ti hatalomtokban uagyon. Az mi Atianc minket ket atiafiat hagya, harmadikat az Iugurtat, [p 0013] itile, hogy io tetemenye altal hozzank kapczolhatna. Edgyikûnc meg õletec: en masodic leuen Istentelensegetûl alig menekedem meg. Mit czelekedgyem? auagy houa folyamiam en boldogtalan ember? Minden remensegimnec oltalmi meg õletec. Az Attyam, az mint szûkseg volt lenni, meg hala: attyamfiat rakonom, kinec leg keuesbe kellet volna azt czelekedni, toluaiul meg õle: sogorimat, baratimat, rakonimat, es egyeb hozzan tartozokàt, kilõmb kilõmb halallal el veszte. Meg fogatatuan tõlle nemellyec vadac eleiben hanyattattac, nemellyec kereszt fara feszittettec. Egynehanyan kõzzûllõc, kiknec eleteket meg hatta, sõtetsegre rekesztetuen banattal es siralommal vgy elnec, hogy halaloc iob volna. Ha mindenec, mellyeket auagy el veztettem, auagy mellyec iomra valokbol, ellenem Valokca lõttenec, eppen volnanakis: mind az altal, ha mi nyaualyan remensegem kiuûl eset volna, tû tõlletec kernec segitsegyet, kiknec az birodalomnac nagy voltaert, minden tõrueny es tõruentelensegre, illik hogy gondotoc legien. Most penig hazambol szanki vettettuen, egyedûl leuen, es minden tisztesseges dolgok nelkûl szûkõlkõduen houa mennyec? kiket szoliczak meg? Idegen nepekete, auagy kiralyokat? Kic mindnyaian az mi nemzetsegûnket az tû baratsagtokert gyûlõlik? vallyon meheteke en valahoua az hul az en eleimnek soc ellenseges emlekezeti nem volnanac? vallyon kiczoda‘ volt? Vegezetre az Masinissa minket igi tanitot, hogy mi senkit ne tisztelnenc senkinec se tarsasagat, sevy frigiet ne vennõk, hanem czak az Romaiaket, eleg nagy oltalmunk lenne mi nekûnc iõuendõben az tû baratsagtokban. Magatoc serensegebõl es Isten akarattyabol elegy hatalmasoc es kazdagok vattoc. Minden dolgok tû nektec szerenczesec es engedelmesec, hogy annyeual kõnnyebben az tû frigies tarsotokon valo bozszu tetelre gondot viselhessetek. Czak azon felec hogy eginehanyat az Iugurta kiualtkeppen valo baratsaga, mellyet meg nem esmernec az igaztol el ne fordiczon, kiket halloc, hogy minden modon azon igiekeznec, iariac, es mindeniteket ezen farasztyac, hogy az [p 0014] Iugurtarol tauul leteben az igyet meg nem ertuen sententiat ne mõdanatoc, mint ha en czak szommal tettetnen futasomat, vgy mint kinec szabad volt uolna arszagomban maradni. Mellyet vaiha lathatnec, hogy az kinec Istentelensege mia erre az nyomorusagra iutottan, û is ezeneket tettetne, es mind tû tinektec, mind az halhatatlan Istennec, lenne az embereknec dolgaira oly gongia, hogy az ki most az û gonoszsagaual fene es neuezetes, minden kinokcal giõtrettetuen, az mi Attyankhoz valo Istentelensegerõl, es õczemnec halalarol az en nagy nyomorusagimrolis meg bûntettetnec. Immar szerelmes õczem, noha te tõlled igen iffiu korodban, es az honnan leg keuesbe kellet volna eleted el uetetet: mind az altal itilem, hogy inkab õrûlnõm kellyen az te eseteden hogynem mint bankodnom. Mert nem orszagodtol fosztattal meg, hanem futastol, szankiuetestõl, szûkõlkõdestõl, es mind azoktol az nyomorusagoktol, mellyec en raitam vadnac, eleteddel eggyiût meg fosztattal. En penig bodogtalanb vagyoc ki õrõkõs orszagõbol, illyen nagy nyomorusagokra ki taszittatuan az emberi nyomorusagoknac vgy mint tûkõre vagyoc nen tuduan mit czelekedgiem. Az te halalodert allyake bozszut, holot enis segitsegnelkûl szûkõlkõdgiem? auagy orszagomra visellyeke gondot, holot az en magam halala es eleteis egiebeknec hatalmatol fûgiõn? Vaiha az halal az en eletennec tisztesseges ki menetele uolna hogy ne lattatnam utalatban elnem, ha az nyomorusagoc mia el faraduan bozszusagomban meg halnec: de sem nem keuanoc élnem, sem penig gyalazatnelkûl meg nem halhatoc. Azokaert kerlec titeket, tanacz beli Atiaim, az ti szerelmes fiaitokra es szûleitekre, az Romai kõssegnec meltosagos birodalmara, legyetec segitsegel enneken nyomorult embernec, uegyetec eleit ez bozszu tetelnec, es ne engedgyetec, hogy az Numidia orszag, mely tietek, à mi nenzetsegûnknec gonossaga es uere altal el foggyõ. Minec vtanna az kiraly szauat el vegeze, à Iugurta kõuetijs az aiandekhoz bizuan inkab, hogy nen mint igyekhez rõuideden azt felelec: hogy az Hienpsal az û maga kegyetlensege mia, õletet uolna meg, à Numidaktul: Az Adherbal penig mikor szabad akarattya szerent tamasztot volna hadat, meg gyõzettetuen azon panaszolkodnec, hogy bozszusagot nem tehetet volna. Az Iugurta az tanaczot azõ kerne, [p 0015] hogy ûtet egyebnecne uelnec lenni, az mint Numantianal meg esmertetet volna, se penig az û ellensege szoual nagyobnac az û‘ tanaczhazbol ki mene. Ez dolog mindgyart az tanacz eleiben vettetec. Az Iugurta kõuetinec io akaroi es tanaczbelieknec is nagy resze keduert, az Adherbal szouat kezdec meg utalni, es az Iugurta emberseget diczirni annyera hogy keduekkel, szouokkal, es minden keppen, az mas vetkeiert es gonossagaert, mint egy dicziretert ugy tõrekednec vala. De uiszontag egy nehanian kiknec az igassag es tiztesseg az kazdagsagnal keduesb vala, oly sententiakat mondnac vala, hogy az Adherbalt meg kellene segiteni, es az Hiempsal halalaert erõs bozzut kellene allani. Ezek kõzzûl uala az Aemilius Scaurus neuû fõ nemes ember, ki noha sereny, partos, es hatalõ, tiztesseg, es kazdagsag kiuano volna: mind az altal vetkeit alnakul igen tudgia vala titkolni: ez minek utanna lata hogy az Iugurta ayandekozasa igen nyluan valo es szemtelen volna: féluen azon (az mint illyen dologban szokot lenni) hogy az fele szabadsag iriseget nekine szerzene, magat az szokot ayandec ueteltûl meg tartoztata. Mind az altal ugian fellieb valo lõn az tanacznac amaz resze, meli az iutalmat es keduet az igaznal fellieb beczûlli vala. Vegezec azert ezt, hogy tiz kõuetec kûldetnenec el, kik az Micipsatul birt orszagot, az Iugurta es Adherbal kõzõt meg osztanac. Ebben az kõuetsegben fõ vala az Lucius Opinius, ki az polgarmestersegben az C. Grachus es M. Fuluius Flaccus meg õletesekor az nemessegnec giõzedelmeuel nagy kemenyen elt vala az kõz nep ellen. Azt az Iugurta noha Romabannis barattia lõt volna: mind az altal nagy tiztessegesen fogada, es sokat adakozuan, es igiruen neki, el uegze uele, hogy õ az Iugurta hasznat hirenel, hitinel, es minden dolgoknal fellieb beczûlne. Az tõb kõueteketis azon uton meg kerûluen tõbbire mindnyaiat akarattiara haita. Igen keuesseknec uolt kõzzullõc, hitõc keduesb az penznel. Igy az orszag osztasaban, az mely Numidianac resze, Mauritaniaual hataros, es mind fõldel [p 0016] si-mind neppel kazdagb, az Iugurtanac adatec: az masic resze mely szinnel, inkab, hogy nem mint haszonnal, laczik vala iobnac, vgy mint mely reû helyekcel es hazakcal meg ekesitue vala, Adherbalnac iuta. Itt az dolog lattatik kiuanni, hogy Africanac allasat rõuideden meg ielenczem, es azokat az nemzetsegeket, mellyekcel az Romaiaknac hadoc auagy baratsagoc volt, czak keues beszeddel szamlallyam ele. De az mely helyec es nepec, az nagy heûseg auagy hidegseg es pusztasagy mia nem igen tudatnac: Azokrol bizonyost nem igen irhatoc: de egyebekrûl igen rõuideden szoloc. Ez vilagnac osztasaban tõbbire minden bõlczec az Africat harmadic resznec uetic: keuesen mõgac azt hogy czak ket resze volna ez vilagnac. Asia es Europa, Africa penig Europahoz tartoznec: az Africanac hatara napniugot fele az Olasz orszagi es Oceànus tenger: napkelet fele nagy ala tarto szelesseg, melyet Chatabarmusnac neueznec az ott lakok. Haboru es reû nelkûl ualo tengyere de io buza barõ es gyûmõlcz termõ fõlde vagyõ. Sen égi esõc sem fõldi folyo vizec ninczenec. Az emberec benne egessegesec, giorsac es munka szenuedõc. Tõbbire mind venkorokban halnac meg, azok kiuûl az kic fegyuer auagy vadac mia vesznec el. Mert az betegseg ott igen keuesse‘ miczoda emberec laktac legien leg elõszõr Africat es kic mentenec oda auagy mikeppen elegiettenec el egimas kõzõt, noha attol az hirtõl, mellyet tõbbire mindnyaian helyen hadnac, kûlõmbõz: mind az altal, az mint minekûnc Africabeli kõniuekbõl magiaraztatot, mellyeket Hiempsal kiralyenac mondanac vala, hogy voltanac, es az mint az fõldnec lakoi beszellic, rõuideden meg mondom. De annac hitele, azoke legyen, az kik talaltac. Africat leg elõszõr birtac, az kegyetlen es fene Getulusoc, es Lybiesec, kiknec eledelec vala az vad hús, es az fû, mint az barmoknac. Ezek sem erkõlczel, sem tõruennyel, sem senkinec birodalmaual nem igazgattatnac vala. Budosua es idestoua szelledue, az hul az éy õket talallya vala, ott vala lakasoc. De minec vtanna SPANIOL orszagban, [p 0017] (az mint Aferec itilic) az Hercules meg hala: az û soc kilõmb kilõmb fele nemzetsegbõl allo serege az Hadnagy el veszuén, es sokac keuanuan kõzzûllõc az birodalmat, igen hamar el szelledenec. Azoc kõzzûl az Medusoc, Persac, es Armeniusoc, haiokon Africaban altal vitetuen az tenger mellet valo helyeket el foglalac, de az Persac bellyeb az Oceanus tengerentul menenec. Ezec az fel forditattot Gallyakcal kalyba gyanant eltenec, miuel hogy sem az mezõn erdõt nem talalnac vala, sem az Spanioloktul nem vohetnec es nem czerelhetnec vala: Az nagy tenger es az nyelûnec tudatlansaga, egyebekcel valo tarsasagokat nem engedic vala. Ezec lassan lassan hazassag altal az Getulusokat magokhoz foglalac es miuel hogy mezõket probaluan kilõmb kilõmb helyekre mentec vala, magokat Numidaknac neuezec. Ezert még mostis az parazt Numidaknac hazoc, melyeket õk Mapaliaknac hinac, hozszac es gõrbe oldaluuac, mint ha haio derekac volnanac. Az Medusoc es Armeniusokhoz allanac az Lybiesec, mert ezec az Africabeli tengerhez kõzelb laknac vala. Az Getulusoc maid inkab az nap alat vadnac nem mezsze az tûrhetetlen melegsegektõl, kiknec ideiennis varosoc kezde lenni. Mert az tengerrel szakasztatuan el Hyspaniatol azt vegesztec vala, hogy marhakat czerelnenec egimas kõzõt. Azoknac neueket az Lybiesec valtoztattac el parasztul, Maurusoknac neuezuen az Medusokat. De az Persaknac birodalmoc hamar meg neuekedec, es az utan Numidaknac neueztetuen, es az sokasag mia az û eleijektõl el menuen azokat az helyeket foglalac el, mellyek Chartago mellet Numidianac neueztetnec. Azutan egimashoz bizuan az kic hatarosoc valanac velek, azokat haddal es fegiuerrel birodalmoc ala haitac es magoknac hirt neuet szerzenec, de fõkeppen azoc kic az mi tengerûnkhõz kõzelb iõttec vala. Mert az Getulusoc az Lybieseknel iob hadakozoc valanac: vegezetre az Africanac belsõresze tõbbire az Numidaktol birattatéc. Az kiket meg gyõzenek azok mindnyaian, az õ nemzetekben es neuekre allanak. Azutan az Phoenicesek kõzûl [p 0018] nemellyec sokasagoknac meg keuesiteseiert, nemellyec birodalõnac kiuansagaert az kõsseget fel tamasztuan, nemellyec penig vy dolgoknac kiuansagaerrt, Hyppõt, Adrumentumot, Leptist es egyeb varosokatis epittenec az tenger partokõ. Ezek hamar meg õrõgbeduen, nemellyec oltalmot, nemellyec dicziretet szerzenec az û eredeteknec. Mert Chartago felõl, iobnac itilem hogy halgassac, hogy nem mint keueset szollyac,‘ Catabathmusnal mely hely Aegyptust Africatol el szakasztya, az tenger menteben, elsõ az Cyrene varos, az Thereusoc Raija, az utan az ket Syrtis, es azok kõzõtaz Leptis: annac vtanna Philenusok oltari, mely hely Aegyptus fele az Chartagobeliec birodalmanac hatara volt. Azok vtan egieb Poenusoc varost vadnac. Ertettûk hogy Numidian fellyûlaz Getulusoc laknanac, nemellyec kalybakban, nemellyec mezõkõn budosuan. Azoc vtan az Szereczenec vadnac, es azokõtul az nap melegetõl meg eget fõldec vadnac. Azert az Iugurta hadabanaz Poenusoc varosit, es Chartagobelieknec hatarit, mellyeket leg vtolb birtac volt, à Romaiac igazgattyac vala tiszt vislõc altal. Az Getulusoknac es Numidaknac nagy resze az Mulucha folyo vizig Iugurta birodalmaban vala. Az Maurusoknac Bocchus kiraly paranczol vala, ki az Romaiakat neuek kiuûl nen ismeri vala, sem penig azok õtet. De Africarul es annac lakoirul az menyere szûkseg volt erre az hystoriara, eleg eddig szollanõ. Minec vtanna az orszagot meg osztuan az kõuetec Africabol el menenec, es az Iugurta lata, hogy az felelen helyet az û gonoszsaganac iutalmat nyerte volna, bizonyosnac tapasztaluan azt lenni, az mit baratitol ertet vala Numantia varosanal, tudni illik hogy Romaban minden penzen adnanac el, sõt azoknakis igiretekcel indittatuan, kiket az elõt egikeuessel aiandekokcal be tõltõt vala az Adherbal orszagara kezde igyekezni. Eo sereny es hadakozo vala: az Adherbal penig, az kit kerget vala czendesz, erõtlen, lagy erkõlczû, az bozszu szenuedesre alkolmatos, inkab felelmes vala, hogy nen mint kitõl felni kellene. Azokaert remenseg kiuûl nagy haddal az Adherbal hatarira [p 0019] ûte, soc nepet barmokcal es egyeb fele predaual fogdosa, hazakat égete, soc helyeket ellensegessen louagokcal eldulata. Az vtan midõn hadaual orszagaban tere; ... azt, hogy az Adherbal buuaban ezt a bozszut fegyuerrel torlana meg, es ez az dolog oka lehetne az hadnac. De az Adherbal miuel hogy magat nem itili vala fegyuerrel foghatonac lenni Iugurtahoz, es inkab bizic vala az Romaiac baratsagahoz, hogy nem mint az Numidakhoz: kõueteket kûlde az Iugurtahoz ez bozszusagrul valo panaszolkodasert: kik noha bozszusagos beszedekcel illettec volna: mind az altal mindeneket inkab akara az Adherbal el szenuedni, hogy nem mint hadat tamasztani, miuel hogy annac elõtteis abban û szerenczetlen lõt volna. De semmit azzal az Iugurta kiuansaga nem szál vala, vgy mint ki az Adherbalnac egez orszagat elmeieuel immar el nyelte volna. Azokaert nem czac toluai modra immar, mint annac elõtte, hanem nagy sereggel kezde hadat viselni, es nyluan valo keppen kiuanni Numidia birodalmat. Igy valamelyre megyen vala, varosokat es mezõket pusztit es dúl vala, az õueinec sziuet, es az ellensegnec felelmet szerez vala. Az Adherbal mikoron erte, hogy az dolog oda iutot uolna, hogy auagy el kellene orszagat hadni, auagy fegyuerrel meg tartani, szûkseg keppen nepet hada meg szalla, es miuel hogy estue fele vala, az harcz azon nap el nen kezdetec. De midõn az eczákanac valami resze el mult volna, még vgyin sõtetben, az Iugurta nepe‘ es nemellyeket aluuan, nemellyeket fegyuer fogasokban õldõklec es kergetec. Az Adherbal egy nehany louaggal Cyrtaban szalada, es ha az Romaiac nem uoltac volna, kic az ûzõ Numidakat az kõ falokrûl leverec, azon egy napõ az az ket kiraly kõzõt tamadot had el vegezõdõt volna. Az Iugurta az varost menten meg szalla, es sanczokkal, tornyokcal, es minden fele hadi szerszamokcal kõrûl veue, igen sietuen az kõueteket elõl venni, mellyelyeket hallot vala, hogy az Adherbal még az harcz [p 0020] elõt kûldõt volna Romaban. De mihelyen az tanacz az õ hadokat meg erte: harom Iffiat kûlde kõuetsegûl Africaban, kic Iugurtahoz ménenec, es az Romai tananznac [!] es egesz orszagnac szouaual neki, meg ielentenec, hogy akarattyoc es itiletec ez volna, hogy az hadat le czendeszitenec. Ez illenec mind az két felnec. Az kõuetec Africaban el iutanac, annal inkab sietuen, hogy még Romaban, mikor indulni akarnanac, meg hallottac vala, hogy az harcz meg lõt volna es az Cyrtha varosa vitatnec. De az az hijr igen lagy vala. Az kõueteknec szauat az Iugurta meg haluan azt felelé, hogy õ neki az Romai tanacz meltosaganal, sem keduesb sem nagyob semmi nem volna. Iffiusagatol fogua õ azon igiekezet volna, hogy minden fõ emberektõl diczirtetnec. Embersege nem vetke altal voltuolna kedueben amaz ieles embernec P. Scipionac, es vgyan azõ dolgokert fogattatot volna õrõkosse az orszagban az Micipsatol, nem hogy fiai nen lõttec volna. De mennel tõb iott es vitesseget czelekedet volna annieual keuesbe szenuedhetne õ el az bozszusagot. Az Adherbal czalardsaggal leseskedet volna az û elete vtan. Mellyet midõn meg ertet volna, az û czalardsaganac akarta volna eleit venni. Azert az Romaiac sem nen igazan, sem nen iol czelekednenec, hogy ha az nenzetsegec tõruenyetõl ûtet meg tiltanac. Vegezetre ielente hogy õ minden dolgoc felõl rõuidnap Romaban kõueteket kûldene. Igy egymastol el menenec. Az Adherballal szembe nen lehetenec. Az Iugurta mihelyen erte, hogy Africabol el mentec uolna sem penig à helynec erõs voltaert Cyrthat meg nen vehete: tõltessel es arokcal veue kõrnyûl az kõ falokat, tornyokat epitte es azokat vitezekcel meg erõsite. Annac felette eyel nappal mind erõuel s mind czalardsaggal kezdè az varost kisergetni. Az vartakon valo katonaknac neha iutalmat, neha felelmet mutogatni, az õueit embersegre tanitani inteseuel, tellyesseggel mindeneket nagy igyekezettel keszitteni. Az Adherbal mikor latna, hogy az û allapattya vtolso vezedelembe volna, es hogy az ellenseg kegyetlen, azonban az segitsegrõl valo remenseg semmi nem volna, az hadat penig az szûkseges dolgoknac fogiatkozasaert [p 0021] nem szenuedhetne: azoc kõzzûl kik eggyût Cyrtaban futottac vala vele ket sereny embert valazta. Azokat soc igeretiuel es az û nyomorusagoknac szanakodasaual vgy rea biztata, hogy az ellenseg taboran eiel az kõzel valo tengerre es onnet Romaban menenec. Ig 6 az Numidac rõuid nap az paranczolatban el iaranac. Adherbal leuele az tanaczban el oluastatec melynec ertelme ez vala. Nen az en vetkem tanaczbeli atyaim, hogy gyakran kûldõc kõnyõrgeni hozzatoc, ha nem az Iugurtae, kinec erõltetese kenszerittet engemet erre, kinec az en el uesztesemre oly keuansaga iutot, hogy sem tû veletec sem az‘ mindeneknel inkab szomiuhozza. Ez az oka hogy hat holnaptul fogua haddal varosõban kõrnyûl vetetuen tartatom, holot tû nektek baratotoc es frigyes tarsotoc legyec. Semmit ennekem, sem az en attyannac io tetemeni, sem az ti segetsegtec nen hasznalnac. Fegyuer mia kenlodgyame inkab, auagy ehseg mia, nen tudõ. Tõbbet irnom az Iugurta felõl az en allapatom nen engedi Annac elõtteis meg tapasztaltam, hogy az nyomorusagban leuõ embereknec nem igen nagy hitelec szokot lenni. De en veszen eszemben, hogy û nagyobra igyekezic, hogy nem mint en volnec. Mert nem remelheti û azt, hogy az ti baratsagtokbannis lehetne, az en orszagomatis birhatna. Mellyec kõzzûl mellyket itilye nehezbnec, minden ember lattya. Mert elõszõr meg õleaz en õczemet az Hiempsalt, az vtan atyamtul marat orszagombol ki ûze en magamat. Mellyec am bar mi raitunc tõt bozszusagoc legyenec, semmit reiatoc nem neztenec. De most az ti orszagtokat biria fegyuereuel, engemet, kit az Numidaknac elõttõc iaroua tettetec, varosõban be rekesztuen tart: az kõueteknec beszedit menyenec beczûllette legyen, az en veszedelmim meg mutattyac. Mi vagyon hatra, hanem czac az tû erõtõc, mellyel fel indittatnec? Mert en akarnam, ha mind az mellyeket most iroc, mind penig azok mellyekrûl annac elõtte az tanaczban panaszolkottam inkab hamissac volnanac, hogy nem mint az en nyomorusagõ hitetne el ezeket igy lenni. De mint hogy erre szûletten volt, hogy az Iugurta [p 0022] gonossaganac peldaia lennec: nem annira igyekezem immar az halaltul es nyomorusagoktul, mint az en ellensegennec kezetûl es testenbeli kenoktul meg szabadulni. Az Numidia orszagra (mely tietek) az mint teczic szinte vgy visellyetec gondot: Engemet az Istentelen kezebõl, hogy meg szabadiczatoc,à ti birodalmatoknac meltosagara, az kõztûnc valo szõuetsegnec hitire, hogy ha az en õsõmnec az Masinissanac valami enlekezeti maradot meg nalatoc, alazatosson kõnyõrgõc tinektec. Ez leuelet oluasuan lõnec olliac, kic oly sententiat mondanac, hogy hadat kellene Africaban kûldeni es mindgyiart meg kõllene Adherbalt segitteni az Iugurta felõl azomban lenne tanacz, miuel hogy az kõueteknec nen engedet uolna. De ugian azon elebbi Iugurta otalmazoi minden ereiekkel azõ leuenec, hogy az tanaczbol ki ne menne. Igy az kõzõnseges io (az mint tõbbire minden dolgokban szokot lenni) az kiualkeppen valo keduert el mulattatec. mind az altal kûldetenec kõuetsegûl Africaban egy nehay elemedet fõ nemes emberec kic nagy tizteket viseltec vala, kic kõzzûl vala az M. Aemilius Scaurusis ki felõl oda fel szolanc, ki immar Consulsagot veselt vala, es fõ tanaczis vala. Ezec, miuel hogy immar az dolognac gonosz hire vala, es az Numidaktulis felette igen kenszerittetnec vala, harmad nap mulua haiora ûlenec. Az vtan igen hamar Vticaban iutuan Iugurtanac leuelet kûldenec hogy mennel hamareb lehetne orszagaban vizsza terne ielentuen, hogy ûk az tanacztul kûldettec volna. Az kiraly midõn halla, hogy neuezetes emberec iõttec volna az õ elkezdet dolga ellen, kiknec meltosogokat hallotta vala Romaban foganatosnac lenni, elõszõr az felelemtûl es‘ uonattatic vala. Fel vala az tanacz haragiatol, ha az kõueteknec nem engedne. Mas felõl az õ kiuansag mia meg vakult elmeie az el kezdet gonossagra ragattatic vala. Mind az altal vegre az fel gereiet elmeben gyõzedelmet võn az gonoz tanacz. Igy sereggel az varost kõrul ueuen nagy erõuel igyiekezec Cyrthaban berohanni remeluen, [p 0023] hogy az varosbelieket idestoua os4zlani kenszerituen vagy erõuel vagy czalassal giozedelmet vehetne. Mely mikoron kûlomben esnec hogy nem mint remellene, sem az mire igiekezic vala, el nem vegezhete, hogy minekelõtte az kõuetekcel szenben lenne, Adherbalt kezeben kerithetne, hogy feletteb kesuen az Scaurust, kitõl igen fél vala, inkab meg ne haragittana, keues louaggal az Romaiac reszere valo Africaban mene. Es iollehet az tanacz szauaual nagy fenyegetessel haggiac vala neki, hogy az varos viuastol meg szûnnec: mind az altal soc szauok vtan az kõuetec haszontalanul menenek el. Azokat mikoron Cyrthaban megy hallac az Olaszoc, kiknec embersegekcel oltalmaztatnac vala az vartac bizuan hogy ha az varost meg adnak, az Romai birodalomnac nagy voltaiert nem bantatnanac az Adherbalnac tanaczul adac, hogy magat es az varost Iugurtanac meg adna czak eletet nyerne meg tõlle: egieb dolgokra az tanacznac gongia lenne. De az Adherbal noha semmihez keuesbet nem bizic vala, mint az Iugurta hûtihez: mind az altal miuel hogy vgyan azoknac az kic tanaczul aggtac vala, tehetsegekis vala az kenszerittesreis ha ellenec mondana: az mint az Olaszoc adac tanaczul az varost meg ada. Az Iugurta leg elõszõris az Adherbalt nagy kinokcal meg õle: azutan minden ember korban iutot Numidakat es kereskedõket valagatas nelkûl, vala kik fegiueres kezzel eleiben mennec vala, le vagata. Mely dolog minek vtanna Romaban el hirhedek, es ez dolog az tanaczbannis hanyattatni kezdetec: vgian azõ elõbbi kiraly szolgai kez ala szolúan es neha keduesseggel neha feddessel az ûdõt vonuan ez dolognac iszonyu voltat kûssebitik vala. Es hogy ha az C. Memmius, ki, kõsseg dolganac gongya uiselõieue tetettet vala, es kemeny elmeiû ember leuen az nemes rendnek hatalmat igen bannia vala, az Romai kõssegnec eleiben nen atta volna, hogy nemellyeknec igiekezetõk ez volna, hogy egy nehany partosoknac arulasoc altal az Iugurta gonoszsaga bûntettetlen menne el: bizonyara annac az dolognac minden nehessege az tanaczkozasnac [p 0024] halogatasaual semmie lõt volna. Oly nagy ereie vala az kiraly keduenec es penzenec. De midõnaz tanaczbeliec lelkec esmeretibõl kezdenec az kõssegtûl felni: az Sempronia tõrueny szerent ez ket orszagot az iõuendõ esztendõre ualo polgarmesternec adac. Akcor polgar mesterõkce tetetenec P. Scipio Nasica es L. Bestia Calphurnius: Az Numidia Calphurniusnac, Olasz orszag Scipionac iuta sorsal. Az vtan nepec gyûitetenec, kiket Africaban kûldenenec. Soldot es egyeb hadra valo szûkseges dolgokatis rendelenec. De az Iugurta remensege kiuûl ezeket meg ertuen (vgy mint ki magaban el hitte vala, hogy mindeneket penzel Romaban el kõthetne) az û maga fiat es azzal ket barattyat az tanaczhoz kûlde kõuetsegûl, es ezeknec, az mint azoknakis, kiket az Hiempsal meg õlese vtan kûldõt vala, meg paranczola,‘ kõzelgetnenec: az tanaczot az Bestia meg kerde, hogy ha kelleneie az Iugurta kõuetit Romaban be fogadni. Az tanacz azt vegeze, hogy ha azert nem iûttec volna, hogy magat es orszagat Iugurta meg adna, tiz napig Olasz orszagbol ki mennenec. Ezt az Consul az Numidaknac tanacz uegyezesebõl meg izene. Igy az kõuetec semmi veggel haza menenec. Azonkõzben az Calphurnius nepet keszituen, valaszta maganac oly partos fõ embereket, kiknec meltosagaual, ha mi vetket tenneis, meg oltalmazhatna, kik kõzzûl lõn az Scaurusis, kinec termeszetirûl oda fel szollanc. Az Calphurniusban soc ieles elmeieben es testeben ualo dicziretes dolgoc ualanac, mellyeket az fõsuenseg mind meg rutit vala. Munka szenuedõ, eles elmeiû, eszes, io had uiselõ, es minden veszedelmec es leselkedesec ellen alhatatos ember vala. De az legio seregec Olasz orszagbol Rhegiumban, es onnet Siciliaban, Siciliabol touabba Africaban vettetenec altal. Az okaert az Calphurnius eletet szerezuen leg elõszõr nagy kemenyen mene be Numidiaban es soc nepet es varost võn meg fegyuerrel. De mihelyen az IVGVRTA penzel ûtet kõuetec altal kersergetni, es az hadnac, mellyet visel [p 0025] vala, sulyossagat mutogatni kezde az fõsuenseg mia ugyan meg betegedet elmeie kõnnyen el terittetec. De û minden tanaczanac tarsaua es szolgaiaua ualaszta az Scaurust, kit noha leg elõszõr, az û partyan ualokis tõbbire mellõlle mind el aluan, erõssen az kiralyra nehezedet uolna: mind az altal nagy summa penzelaz iotul es tiztessegtûl gonoszra haitatec. De à Iugurta elõszõr czak az hadban ualo kesedelmet ueszi uala meg penzen, itiluen, hogy û magais azonkõzben penzel auagy baratsaggal Romabannis ualamit czelekedhetnec. De minec utanna meg erte, hogy ez dologban fõ uolna az Scaurus, az bekesegnec meg nyereserõl nagy remensegben iutuan, uegeze azt, hogy minden dolgokrul ielen szollana û uellõc. Azonkõzben zalagul az polgarmester az Sextus kencz tartot kûlde Iugurtahoz vacca neuû varosban, mely dolognac szine ualaaz buza uetel, melynec meg szerzeset az Calphurnius nyluan bizta uala az fõ hadnagyokra, miuel hogy az maga meg adasnac kesedelme alat egy nehany napig ualo frigyet tõttec uala. Igy az kiraly az mint vegezte vala az taborban jûue, es keueset szoluan azoc elõt, kic az tanaczban ielen valanac, az û czelekedetinec gonosz itileti es magaban meg adasa felõl, az tõb beszedit Bestiaual es Scaurussal vegeze el titkon. Masod nap vgy mint az Satyra tõrueny szerint sententiakat kerduen, az kiraly magat meg adà. De az mint az tanaczban meg hattac vala neki, harmincz elephantot, soc louat, es nagy summa penzt ada az kincz tarto kezeben. Az Calphurnius Romaban mene, hogy az tiszt viselõknec ertelmeket meg kerdezne. Azon kõzben Numidiaban es az mi hadunkban bekesseg vala. Minec vtanna az Africaban viselt dolgokat, es mi modon lõttec volna azoc, az hir el szelesztet uolna: kezdenec Romaban minden helyeken es minden gyûlesekben az polgarmester czelekedeti felõl beszelgetni. Az kõsseg igen haragszic vala, az tanaczbeliec igen felnec vala, es iouallananac illyen rút dolgot, auagy az Consul‘ Mert ûket fõkeppen az Scaurus hatalma, Ki az Bestianac vonsza vala. De az Caius Memmius (kinec szabados elmeie vonsza vala. De az Caius Memmius (kinec szabados elmeie es nemes rend hatalmahoz valo giûlõlsegerõl oda fel is szolanc) az tanaczbelieknec ketelkedesec es kesedelmec kõzõt kezde kõzõnseges keppen az nepet inteni, hogy az õ szabadsagokat el ne hadnac, az nemes rendnec soc keuely es kegyetlen dolgait kezde eleikben adni, es minden modon az kõsseg akarattyat giuytogatni. De miuel hogy abban az ûdõben az Memmiusnac ekesen valo szolasa hires es neuezetes vala: illendõnec itilem lenni, hogy ha az û soc oratioi kõzzûl egiet meg irnec, fõkeppen azt, mellyet kõzõnseges helyen orszag elõt az BESTIA haza iõuetele vtan illyen igikcel mondot. Soc dolgoc el idegenithetne engemet tûlletec, tû ROMAI birodalom nepe, hogy ha az en orszagomhoz valo io akaratom mindeneket meg nem giõzne. Azok kõzzûl vagyon az partosoknac gazdagsaga, az tû tûrestec, az tõroentelenseg, es fõ keppen hogy az artatlansagnac nagyob veszedelme vagyon, hogy nem mint az tisztessegnec. Mert azokrol szollanomis szegienlem, ez el mult tizenõt esztendõ forgasaban menemû czufiai voltanac egy nehany emberec keuelysegenec, mely rutul es mely sokan vesztenec el az tû oltalmazoitok kõzzûl, es mikeppen veszet meg, az tû batorsagtokis restseg es tunyasag mia, kic még mostis az tû ellensegtec alà vettetuen nem akartoc fel kelni, es még mostis féltec azoktol, kiknec felelmekre kellene lennetec. De noha ezek igy vadnac: mind az altal engemet az en sziuem kenszerit, hogy az partosoc hatalmanac eleit vegyem. Bizony meg kesertem az en szabadsagomat, mely attyamrol maradot ream. De heaban czelekedgieme azt, auagy haszonnal az tû hatalmatokban vagyon? Nem arra intlec en tûtõket, (mellyet az tû eleitek giakran czelekedet) hogyaz boszusag tetel ellen fegiuerrel tamadnanac. Semmire nem szûkseg sem az erõ, sem az partolas mert szûkseg, hogy õ magok az û szokasoc szerent veszessec el magokat. Meg [p 0027] õluen az Tyberius Gracchust, kit ezzel vadolnac vala, hogy orszagot akarna maganac szerzeni, az Romai kõsseget erõssen meg kinzak. Az Caius Gracchus es Marcus Fuluius meg õlese vtan, soc rendeteken valo emberec õletenec meg tõmlõczben. Eggic veszedelemnec sem az tõrueny vete veget, hanem az û kiuansagoc. De am bár orszag foglalas es partolas lõ legien az kõssegnec az û tõruenyet meg adni, es mind tõrueny szerent czelekedtetet legien az, valamelyet orszagunkbelieknec neuekcel meg nem torolhattanac. Az felsõ esztendõben magatokban boszonkottoc vala, hogy az orszag kincze el tikozlattatnec, es hogy az kiralyoc es szabad nemzetsegec egy nehany nemes embernec fizetnenec adot, es hogy vgyan azonoknal volna mind az fõ meltosag, mind penig az leg nagyob gazdagsag: mind az altal keuesnec tartottac õk azt hogy ily nagy dolgokat bûntetetlen czelekettenec meg. Im most vegezetre orszagnac tõruenyaz tû birodalmatoc, es minden ISTENI , es emberi tõruenyec az ellensegnec arultattanac el õ tollõc. Es ezeket, az kic‘ hanem nagy frissen iarnac szemetec elot, mutogatuan papi meltosagokat, polgar mestersegeket, es tryumphalasokat, mint ha tisztessegnec tartanac azokat, nem praedanac. Az penzen võt raboc az û vroknac meltatlan birtokokat el nem szenuednec. Tû ROMAI orszag nepe, kic birodalomban szûlettetec, io keduel szenuedhetiteke el az rabsagot? De kiczodac azoc az kic az orszagot magoknac foglaltac? Igen lator, vér onto, fõsueny, artalmas, es keuely emberec, kic hûtõkcel, tisztessegekcel, Isteni tiszteletekcel, es vegezetre minden tisztesseges es tisztessegtelen dolgokcal kereskednec. Diczekednec sokan kõzzûllõc, hogy auagy az orszag nepe oltalmazoit õltec volna meg auagy titõket kenzottac es õldõklõttec volna. Azokaert mennel latrabbul czelekedet valaki, annyeual batorsagosb. Felelmeket az û magoc vetkerõl az tû tunyasagtokra harittottac, kiket az felelem [p 0028] egy arant kenszerittet azon dolgokat keuanni, giûlõlni, es rettegni. De ez az egiesseg az iok, kõzõt baratsag, az gonoszoc kõzõt partolas. Hogyha tû az szabadsagra oly gondot viselnetec, az mint õk az vralkodasra fel gyulattac, bizonyara sem az orszag nem pusztittatnec (mint most) es az tiszt viselesekis az iamborokon forognanac, nem az vakmerõkõn. Az tû eleijtõk igazsag es birodalom szerzesnec okaert ketszer foglaltac el az AVENTINVS hegyet part ûtessel hadat tamasztuan tû az szabadsagert, mellyet tõllõc võttetec, nem azon igyekezettel leszteke? Annyeual peniglen inkab, menyeuel nagyob gyalazat az kesz talaltattat el veszteni, hogy nem mint vgyan nem talalni. Mondhatna valaki: hatt mi tanaczot adcz? Az en sententiam ez, hogy azokon, bozszut allyatoc, kic az orszagot az ellensegnec el arultac, nem kezzel, sem erõszakcal, (mellyet inkab nem illik tûnektec czelekedni, hogy nem mint azoknac szenuedni) hanem tõrueny beli kerdesekcel, es az IVGVRTANAC itiletiuel, ki ha magat meg adta, bizonyara az ti paranczolattoknac engedelmes leszen:Ha peniglen azokat meg vtallta, abbol itilhetitec meg, minemû bekeseg auagy maga meg adas legyen az, melybõl az IVGVRTANAC az û latorsaginac bûntetlensege, egy nehany hatalmasokra nagy gazdagsag, orszagunkra kar, es gyalazat kõuetkezic. Hanem ha netalam meg ti az û vralkodasokcal nem elegettetec meg, es amaz idõk inkab teczenec, hogy nem mint ezek, az mikor az orszagoc, tartomanyoc, tõruenyec, igassagoc, iteletec, hadac, es bekesegec, vegezetre minden ISTENI es emberi dolgoc egy nehany ember hatalmaban valanac: Ti peniglen ROMAIAC kic az ellensegtûl gyõzhetetlenec valatoc, es minden nemzetsegeknec feiedelmi, elegnec tartyatoc uala, ha lelketõkkel birhatnatoc. Mert az rabsagot, ki meri vala kõzzûlletec meg vetni? Es [p 0029] noha en azt itilem, hogy az gonosz emberen bûntetesnelkûl kellyen az bozszu tetelnec lenni: mind az altal en õrõmest meg engednem, hogy az gonosz embereknec, miuel hogy orszagunkbeliec, am bar uetkeket meg engednetec, czac hogyaz‘ minemû modnelkul ualo emberec keuesnec tartiac hogy gonoszûl czelekedhettenec, hogy ha az utan azon czelekõdetre valo szabadsag tûllõc el uetetic, es tû mind õrõkke meg baniatoc mikoron eszetekben ueszitõc, hogy auagy rab rabsagban [!] kellyen elnetec auagy kezeteken tartanotoc meg szabadsagtokat. Mert hitec es eggiessegõc felõl mi remensegûnc lehet? Azoc uralkodni akarnac, tû szabadosoc lenni: Azoc bozszût tenni: tû meg tiltani, vegezetre az tû frigies tarsatokat ugy tartiac, mint ellensegeket, es az tû elsegteket, mint tarsokat Lehete ily kûlembõzõ elmekben bekeseg auagy baratsag? Azert intlec es kerlec tûtõket, hogy nagy uetket bûntetetlen ne haggiatoc. Nem az orszag kenczieben eset lopas, sem erõuel orszagoktûl friges tarsainc meg nem foztatac, mellyec noha bizony igen nagyoc, mind az altal szokasbol immar maid ugian semminec tartatnac. Hanem nagy ellensenec arultatot el az tanacz meltosaga, birodalmunc arultatot el, es orszagunc mind hon, s-mind az hadban arossa tetetõt. Mellyec ha rea nem kerestetnec, es ha az gonoszoc meg nem bûntethetnec, mi leszen hatra, hanem hogy azoknac hatalma alat ellyetec, akkic ezeket czelekettec. Mert kiralyhoz illic az hogy akki mit akar, azt bûntetesnelkûl meg czelekedhesse. Es nem arra intlec en titõket, ROMAIAC , hogy inkab akariatoc az tû feleitõknec veszedelmet, hogy nem mint iouat, de hogy az gonoszoknac vetket meg engeduen az iokat el ne vezessetek. Annac felette sokcal iob az orszagban valakinec io tetemenyrûl el feletkezni, hogy nem mint gonosz czelekedetirûl. Mert az io ember czak meg roszul, ha iutalmat nem acz neki: de az gonosz bûntetesnelkûl latrab leszen. Vegezetre ha bozszu tetelec nem volnanac, nem gyakran szûkõlkõnel segitsegnelkûl. Ezeketes ezekhez hasonlokat gyakorta [p 0030] fûlõkben raguan azC. Memmius az orszag nepeuel el hitete, hogy az L. Cassiust, ki akkor orszag biroia vala Iugurtahoz kûldenec, es ûtet kõzõnseges hit alat Romaban hoznac, hogy annyual kõnyebben az kiralnac szauabol az Scaurus es az tõbinec, kiket az kiralytul fel võt penzert vadolnac vala, vetkõc ki nylatkoznanac. Midõn ezec Romaban viseltetnec,az kik az BESTIATVL Numidiaban hagyattatuan, az sereget igazgattyac vala, az û feiedelmec szokasat kõuetuen sok rut dolgokat czelekedenec. Voltac kõzzûlõc ollyac, kic fizetesert az Elephantokat az Iugurtanac vizsza adnac: nemellyec az pribekeket arulnac penzen, sokan az bekeseges tartomanyokban toluailananac. Oly nagy ereie fogta vala meg õket az fõsuensegnec vgy mint egy dõgõs betegseg. Azomban az Cassius Romai itilõ biro leuen, az Memmius tõruent vegezuen arrul, es az egesz nemessegis meg ijeduen, az IVGVRTAHOZ mene es vele noha igen felne es lelki esmeretibõl igassagahoz nem biznec, mind az altal el hitete, mint hogy magat az Romaiaknac meg atta volna, ne akarna inkab ereieket azoknac, hogy nem mint irgalmassagokat meg probalni. Maga szemelyere nezueis kiualkeppen hitit ada, mellyet az kiraly nem keuesbnec bõczûl vala, az‘ CASSIVSNAC . Azert az Iugurta az kiraly meltosaga ellen gyaz ruhaban õltõzuen Cassiussal ROMABAN iõue, es noha û benne nagy batorsag volna, fõkeppen azoktul batorittatuan, kiknec hatalmabol, es arulasabol czelekette vala mind azokat, mellyeket oda fel meg beszelletûnc: Mind azon altal az Caius Bebiust az nepnec gondgyauiselõiet nagy summa penzel, meg fogada, kinec szemtelensegeuel minden tõruenyec, es bozszuc ellen oltalmaztatnec. De az Caius Memmius az orszagot õszue hiuan, noha az kõsseg felette igen haragszic vala az kiralyra, es nemellyec kõzzûlõc meg akariac vala fogatni, nemellyec ha az û vetkenenec tarsait ki nem akarna mondani eleinknec [p 0031] szokasoc szerint mint egy ellenseget szinten ugy meg akariac vala õlni. Mind az altal û inkab meltosagat tekintuen meg, hogy nem mint haragiat: kezde az nepnec fel busult elmeiet czendeszitteni es mondani, hogy az kõzõnseges hût õ miatta semikippen fel nem bomlana. Minec utana az nep halgatni kezde: elõ hozuan az Iugurtat kezde elõ szamlalni az û Romaban es Numidiaban tõt gonosz czelekedetit, es mind attyahoz es attyafiahoz valo istentelensegeket. Kinec segitsegekbõl es szolgallattiokbol czelekette legyen azokat. Noha a Romaiac immar azt ertenec: mind azon altal nyluaban meg akarnac tõlle erteni. Ha Igazan meg mondana az Romai birodalõnac hittiben es kegyelmessegeben nagy reminsege lehetne õ neki. Ha Ki nem mondana, nem haznalna azzal az õ tarsainac, hanem mind magat es mind egyeb remensegit el vesztene. Az vtan mikor az Memmius szauat el vegeze es az Iugurta kenzerittetec meg felelni. Az C. Bebius, kit penzel fogyadot vala meg, meg hagyaaz kiralynac, hogy halgatna. Es iollehet az sokasag mely az gyûlesben vala, felette igen meg haraguuan ijegeti vala ûtet kialtassal reiaia valo hunyorgatassal, es rohanassal, es egyebekcel, mellyeket az harag szeret: mind az altal az Bebius szemtelensege azoknal fellyeb valo lõn. Igy az nep meg czufoltatuan az gyûlesbõl el oszla. Az Iugurtanac es az tõbbinec, kik abban az tõruenyben forognac uala, batorsagoc meg õregybûlt uala. Akcor Romaban egy Missiua neuû Gulussa fia Masinissanac vnokaia, ki miuel hogy az kiralyoknac haborusagaban az Iugurta ellen vala, az Cyrtha meg adasa es Adherbal meg õlese vtan Africabol el futot vala. Ezzel az Spurius Albinus ki az kõuetkezendõ esztendõben az Bestia vtan az Q. Minutius Rufussal polgarmesterseget viselendõ vala, el hitete, miuel hogy az Mas4inissa nemzetsegebõl volna, es az Iugurta gonossaga mia gyûlõlsegben es felelemben volna: az Numidia orszagot az tanacztul kerne meg. Ez az polgarmester had viselest keuanuan, inkab akaria vala ezt az dolgot inditani, hogy nem mint czititani. Mert û neki az Numidia, Minutiusnac az Macedonia iutot [p 0032] vala: Mellyeket minec vtanna az Massiua kezde forgatni, es az Iugurtanac az û baratiban nem foga eleg oltalma lenni miuel hogy azoc kõzzûl nemellyeket, lelki esmereti, nemellyeket gonosz hir neû es felelem furdal vala, hagyaaz Bomilkarnac, ki û neki igen hû embere vala, hogy penzel (az mind soc dolgokat el vegezet vala) az Massiua vtan leselkedõket szerzene es igen igen titkon czelekednec.‘ az dolog elõ mehetne, valamint es vala hogy az Massiuat meg õlne. Az Bomilkar gyorson az kiraly paranczolattyaban el iara es effele dolgokban ualo mesterseges emberec altal annac vtait es iarasat es minden helyeit es ideiet meg kimlete. Azokaert egy azoc kõzzûl, kic az õlesre keszittettec vala, maid bolondabul reaia rohanuan ûtet le vaga. Azt az õldõklõt meg kapuan, sokaknac intesebõl es fõkeppen az Albinus Consul biztatásabol, az dolgot meg ielente. Igy meg kõteleztetec à Bomilkar igassagbol inkab hogy nem mint nemzetsegec tõruenyebõl vgy mint ki annac volna tarsa,az ki orszag hiti alat, iût volna Romaban. De az Iugurta illyen nagy vetekben talaltatuan, nem eleb szûnec meg az igaz ellen tusakodni, hanem az mikor oszton eszeben veue, hogy ernek az û czelekedetinec haragia az û baratsagat es penzet meg halatta volna. Ezokaert noha az elsõ be allasban barati kõzzûl õtuen kezest adot vala, mind az altal inkab gondolkoduan az û orszagaual hogy nen mint kezesiuel, titkon az Bomilkart Numidiaban ki kûlde, azon feluen, hogy az û alatta valoi nen kezdenenec û neki engedni, ha az Bomilkart meg õlnec: û magais egy uehany [!] nappal az vtan Africaban mene, holot az tanacz meg paranczolta vala hogy Olasz orszagbol ki menne. De mikor Romabol, ki ment volna mondgyac hogy magaban halgatuan es gyakorta vizsza tekenteluen vegezetre mõdta volna, hogy az varos arossa tetetet volna, es igen hamar el veszne, ha io arossa talalkoznec. Azonkõzben az Albinus az hadat meg vijtuan, elõszõr soldot es egyebeket, az mellyec az hadnac hasznara lennenec: Siete Africaban vitetni es mindgyart û magais el [p 0033] mene, hogy az iõuendõ gyiûles napia elõt, (mely nem mezsze vala) auagy fegiuerrel auagy az kiralnac maga meg adasaual, auagy valamint lehetne az hadat el vegezne. De az Iugurta viszontag mindeneket halogat vala, es neha eggiet, neha mast vét uala kesedelemnec okul, maga meg adasat igiri vala, az utan felelmet mutat vala, ha vtanna menne, elõtte el megien vala, uiszontag hogy az û nepeis ketsegben ne esnek ellene all vala, igy neha hadnac, neha bekessegnec kesedelmeuel iaczottattya vala az Albinust, es voltac ollyac kic azt itiltek, hogy az Albinus az kiraly tanaczat iol ertette volna, es nem hihetnec el, hogy illyen giorson kezdet had tunyasaga mia haladna inkab, hogy nem mint arulasa mia. De minec vtanna az ûdõ el muluan az giûlesnec napia el kõzelgete: az Albinus, az û õczet az Aulust helyette tisztiben hagiuan, Romaban mene. Akcor az ûdõben az kõsseg gongia viselõijenec haborgasi mia nagy zurzauarban vala az orszag. Mert az P. Lucius es Lucullus Annius, kic az kõsseg gongia viselõi valanac, az û tisztbeli tarsoknac akarattyoc ellen touab akarnac vala az tisztben meg maradni. Mely haborusag az egesz esztendõ beli giûlest el halasztotta vala. Abbolaz kesedelembõl io remensegben iutuan az Aulus, (kit mondanc hogy az taborban feiedelem helyet hagiatot volna) hogy auagy az hadat vegezhetne el, auagy az seregnec felelmeuel valami penzt vehetne ki az kiraltol. Az vitezeket bodog azszony hauabanaz telelõ helyekrõl õszue hiua, es hozszu vtakõ,‘ all vala. Mely varost noha mind az ûdõnec kegietlen voltaert, mind az helynec erõssegeiert, sem meg nem szalhattyac vala, sem meg nem vehetik vala. Mert az magos hegien valo kõ falac kõrûl az saros tér helyen az teli esõc tauat czinaltac vala: mind az altal auagy tettetesnec okaert, hogy az kiralt meg ijesztene, auagy az kencznec kiuansaga mia meg vakuluan, hogy az varost meg vehetne, kezde nagy sietseggel tõlteseket haitani es egiebeket keszitteni, mellyec az el kezdet dologra hasznosoknac laczananac. De az Iugurta [p 0034] ezeben veue az hadnagynac bolondsagat es tudatlansagat, czalardul kezde annak bolõdsagat õregbiteni, kõueteket kûldõzuen hozza kõnyõrgeni, û maga penig, vgy mint czauaroguan erdõs helyeken az Aulust szerzõdesnec remensegeuel oda haita, hogy az Suthul varosat el hagyuan bellieb valo tartomanyokra mene u vtanna hogy az vetekis nagyob reitekben lenne. Azonkõzben rauasz emberec altal eyel nappal az sereget kesergeti vala, es az szazadosokat es louag hadnagyokat hitegeti uala, hogy auagy û hozza szõknenec, auagy az iegyet latuan az harczon helyeket el hadnac: Mellyeket minec vtanna kiuansaga szerent veghez viue, efelikor nagy hirtelen Nimidaknac sokasagaual az Aulus taborat kõrûl veue. Az Romai vitezec ily szokatlan zurzauarban meg ijeduen kezdenec fegyuerõket kabdosni, nemellyec magokat el reiteni, nemellyec az meg ijjetteket batoritani, mindenût az tabor rettegni. Soc vala az ellenseg az ég es felhõc mia homalyos vala, ketseges veszedelen vala. Sunma nem tudgyac vala, hogy ha batorsagosb volnae el futnioc, auagy meg maradniok. De azok kõzzûl kiket mondoc hogy el hitettec volna, egy Liguriai cohors, ket Traciai louag zaslo alliaual es egy nehany kõ darabantokcal az kiralyhoz fútanac, es az elsõ renden volo szazadosis, ki az harmadic legioban vala, az tõltesen, melynec oltalmazasara ot hagyatot vala, az ellenseget az taborban be boczattya. Arra az Numidac mindnyaian be rohananac. Az Romaiac undokúl el futuan es fegyuereket el hanyuan az kõzel valo hegyre futanac. Az ey es az tabornac el rablasa keslele meg az ellenseget hogy az gyõzedelemmel ne elhetnenec. Masod nap az Iugurta az Aulussal beszedben iutuan ezt ielente hogy noha mind û magat, es mind az sereget ehseggel es fagyuerel kõrniûl vette volna: mind az altal û az enberi valtozasrul meg emlekezuen, ha û velle frigyet tenne mind nyaiat bekeuel boczatana el iga alat, igy hogy tiz napig Numidiabol ki mennyen. Mellyec noha nehezec es rutac valanac: mind az altal miuel hogy az halaltul valo feltõkben ketsegesec valanac az bekesegre az mint szinten az kiraly akara, vgy reaia allanac. De mikor azokat Romaban meg hallac, felelen banat szalla az egez orszagra: nemellyec bankodnac uala à birodlõnac [p 0035] gyalazattyan, nemellyec hadi dolgoknac szokatlansagabol szabadsagokat feltic vala. Az Aulusra mindnyaian haragusznac vala es fõkeppen, kic fõ hadakozo emberec valanac, hogy fegiueres leuen inkab szõrzet volna gialazattal maganac meg maradast, hogy nem mint kezzel. Ezokaert az Albinus Consul az û õczenek vetkebõl feluen haragtol es veszedelentõl à frigy felõl az tanaczot meg kerde. Mind az altal azonkõzben tõb nepet szerez vala, az frigyes tarsasagtol es Latinusoktol segitseget gyûit uala, es minden modõ igen‘ kõsseg es tanacz akarattyanelkûl az frigy nem lehetet volna. Az Consul meg tiltuan az kõsseg otalmazoitol hogy az mely nepet gyûitõt uala, magaual el ne uinne, nagy hamarsagal Africaba mene. Mert az egesz had, (à mint az szõuetseg uala) Numidiabol, ki hozatuan à Romaiac tartomanyaban telel vala: minec vtanna oda mene, noha igen kiuanya vala hogy az Iugurta utan mehetne, es az û õczere ualo haragot meg lagithatna: mind az altal latuan hogy az sereget az futas kiuûl az szabadsag, buiasag, es minden dologban valo bûseg meg vesztõt volna, azt vegeze hogy semmihez ne kezdene. Azõ kõzben Romaban Az Brachsz Mamillus Lemitanus, ki kõsseg part tartoia vala, tõrvint ada ki az nepnec , hogy azokra tõrueni lenne kiknec tanaczabol az Iugurta à tanacz vegezeset el mulatta uolna, es kic võttec volna attol penzt kõuetsegekben auagy tiszt uiselesekben, kic attak volna vizsza az Elephantokat,es à pribekeket, vegezetre kic tõttec volna az ellensegel hadrol auagy bekessegrõl valo vegezeseket. Ennec az vegezesnec nemellyec lelkek ismeretibõl, nemellyec veszedelemtõl ualo feltekben, miuel hogy nyluan ellene nem alhatnac vala, hogy azt mondanac, hogy az az vegezes õ nekic nem teczenek, titkon barattyok es egyeb emberec altal annac meg gatolasara valo dolgokat keresnek vala. De hihetetlen az kõsseg menemû szorgalmatos volt es mely nagy erõuel erõsitette legien ezt az vegezest inkab az nemessegre valo giûlõsegeben kikre az az bûntetes szeresztetik vala, hogy nem mint az orszagra valo gondgiok viselesebõl, oly nagy partolas [p 0036] vala kõsztõc. Azokaert egiebek el ijeduen az M. Scaursz, ki az Bestia fõ hadnagya volt, az mint oda fel meg mondoc, az kõsseg õrõme, es az û partyan valoknac futasa kõzben meg akcor el ijeduen az varos, (miuel hogy az Mamillus tõruenyebõl harom kõz birak rendeltettec vala) mondõ azM. Scaurus el vegeszte vala hogy õ is az harõ kõz biroc kõziben szamlaltatnec. De midõn az az tõrueny igen erõssen es kemenyen az hirek es à kõsseg kiuansaga szerent lattatnec, az mint giakorta ez elõt az nemesseg: igy akcor az kõsseg az io szerenczeben igen el hitte vala magat. De az kõsseg es az tanacz kõzõt valo partolas, es minden egieb gonosz ertelem egy nehany esztendõuel az elõt tamadot vala Romaban az bekessegbõl azoknac az dolgoknac bûuõlkõdesebõl, mellyeket az emberec leg inkab beczûlnek. Mert az Carthagonac el rõtasa elõt az tanacz es az kõsseg nagy eggiessegel igazgattyac uala az orszagot, sm dicziretnec sem vralkodasnac vetelkedese kõsztõc nen vala az ellensegtûl valo felelen az orszagot io rend tartasban tartya vala. De mihelyen attol az felelemtûl meg menekedenec, mingiart buiasag es keuelyseg tamada kõsztõc, mellyeket az io szerencze szokot szerzeni. Igy az bekesseg, mellyet az haboru allapatban kiuantac vala, mihelyen azt meg nyerec, menten keseruesse es karossa valtozek. Mert az nemesseg az meltosagot keuelysegre, az kõssegis az szabadsagot gonosz kiuansagra kezde forditani: ki ki mind maganac kezde kapdosni, keresni, ragadozni, es vgy‘ rend kõzõt, kõz el szagattatec. De az nemesseg partya erõsb vala, az kõsseg ereie az sokasagban el oszoluan keuesbet hat vala. Az orszag eg 6 nehany embernec akarattyan viseltetic vala, mind hon, es mind hadban. Azok hatalmaban vala az orszag kincze, az tartomanyok, tisztec, dicziretec, es tromphalasoc. Az kõsseg had viselessel es szeginsegel szorõgattattic vala. Az hadi nyerseget az hadi feiedelmec egy nehany magokal el osztyac vala. Azonkõzben az hadban leuõ kõz enbereknec szûlei auagy kiczin fiai, à mint ki ki kõzûllõc az hatalmasbakhoz kõzelb vala, [p 0037] hazokbol ki vettetnec vala. Igy az fõsueny hatalmasoc modnelkûl mindeneket pusztitnac, vesztenec sûllyesztenec vala es semmiuel semmit nem gondolnac vala, az mig magokatis el nem vesztec, mert mihelyen az nemesseg kõzûl talaltatanac, kic az igaz dicziretet az hamis arulkodasnal nagyobnac bõczûlleneiec: Meg kezde az orszag haborodni es à kõztõc valo partolas, vgy mint egy fõld indulas, kezde meg indulni. Mert minec vtanna az Tyberius es C. Gracchus kiknec eleiek az Africabeli hadban es egyeb hadakban igen õregbittetec vala az orszagot, kezdec az kõsseget az szabadsagra vizsza teriteni, es egy nehany emberec vetket meg ielenteni: Az nemesseg miuel hogy vetkes vala, es azertis fel vala, neha az frigyes tarsoc altal, neha az Romai kõz renden valo nemesseg altal (kiket az tarsasagnac remensege az kõssegtûl el szakasztot vala) az Gracchusoc igyekezetinec eleit võtte vala: es leg elõszõr az Tyberiust, az vtan egy nehany esztendõuel, vgyan azonra igyekezõ C. Gracchust, holot egyik kõsseg gondgya viselõie, az masic varosoknac rendelõie vala, az M. Fuluius Flaccussal edgyût fegyuerrel az nemesseg meg õle. Es bizonyara az Gracchusoc az gyõzedelemnec keuansaga mia el hittec vala magokat. De iob az io dologbanis meg gyõzettetnûnc, hogy nem mint gonoszul bozszunkat allanunc. Igy az nemes rend azzal az giozedelemmel az û kiuansaga szerint eluen, soc embereket fegyuerrel es kergetessel el uezte, es tõb felelmet szerze maganac iõuendõre hogy nen mint hatalmat. Mely dolog nagy varosokat vesztet el, midõn edgyc fel az masikat akaria valamintes valahogy meg gyõzni es feletteb azon bozszuiat allani. De az partolasoc felõl, ha rend szerent akarnec szollani az idõbõl hamarab ki fogynec, hogy sem mint ez dologbol.de az el kezdet dologra terec. Az Aulusnac frigye es az Romaiac seregenec rút futasa vtan az Q. Metellus es M. Syllanus, kic polgar mesterekce tetettec vala, az orszagokat egy mas kõzõt meg osztuan, az Numidia az Q. Metellusnac iutot vala, ki igen kemeny ember vala, es noha az nep partya [p 0038] ellen vala, mind az altal io hire neue vala. Ez mihelyen az tisztet fel veue, egyeb dolgokat az û tisztibeli tarsaual kõzõluen, az hadhoz mellyet viselni kel vala, valoban hozza foga. Azert ketsegben esuen az elõbbi sereg felõl, kezde vitezeket valasztani, nepet szerzeni, segitseget kerni, fegyuereket, louakat, es egyeb hadi szerszamokat kesziteni. Annac felette eletet, es mindeneket, melyeknelkûl az had nem lehet szerzeni: Ezeknec‘ frigyes tarsai, es az Latinusoc es kiralyoc segitseget kûldnec vala, es az egesz orszag minden ereieuel raita vala. Igy keuansaga szerent el vegezuen minden dolgokat,es Numidiaban mene, az egesz orsz0agnac nagy remensegiuel, mind azert, hogy û igen ieles ember volna, mind penig hogy az gazdagsag ellen gyõzhetetlen elmeuel bir vala, holot az elõt az tisztuiselõknec fõsuensege mia kûssebedet vala meg az Romaiaknac ereiek Numidiaban es vgyan az mia õregbedet vala meg az ellenseg hatalmais. De mikoron Africaban mene, az tabort kezehez ada neki az Spurius Albinus Proconsul, meliben az nep tunya, erõtlen vala, es senmiueszedelmet, sem munkat nen szenuethet uala, nieluel kezelb liuen hogy sem mint kezel, frigyes tarsoknac praedaloia, es ûis az ellensegnec praedaloia, vgy mint kit modnelkûl igazgattac volna. Igy az vy feiedelemnec nagiob buua vala, az gonosz erkõlczõc mia, hogy nen mint segitsege auagy io Remensege az nepnec soc voltabol. Mind az altal vegeze azt Metellus, hogy noha immar az nyarnac nagy reszet az giûles mia valo kesedelen el mulatta volna, es tudgiais uala hogy az enberec igen uarnac az õ had viseleseknec ki menetelit: Mind az altal adig az hadhoz nen kezdene az mig az nepet az elebi io rend tartas szerint munkara nem szoktatna. Mert az Albinus az û õczinec az Aulusnac es az nepnec veszedelmen meg ijeduen mikoron el vegeszte volna, hogy az Romaiac tartomanyabol ki ne menne,az mi nyarnac resze tisztiben hatra vala, az nepet czak egy taborban tartya vala, hanem czak az mikor auagy az bûdõsseg, auagy az louak etelenec szûksegi [p 0039] kenszeriti vala az helynec meg valtozasara. De sem az vigiazasoc nem valanac regi mód szerent, es kiki mind az mint teczic vala, az zazlohoz nen tart vala, az louaszokat vitezehcel õzue elegyeduen eyel nappal idestoua futaroznac vala, es czoportonkent maiorokat fel vernec vala, meszõket pusztitnac vala, barmokat es rabokat haitnac vala, azokat masunan hozot boron es az felen el czerelnec vala az kalmaroktul. Annac felette az kõzõnseges keppen osztot buzat el adgyac vala, es kenyeret egy naprul masra penzen vesznec vala: Summa szerent valami buiasagnac, auagy tunyasagnac gyalazattyat mondhat ember, auagy gondolhat, ebben az seregben azok mind meg valanac, es azoknal tõbbekis. De az Metellust, nem keuesbe talalom nagy es ieles embernec lenni ezekben, mint az ellenseg ellen valo dolgokbanis, holot az tisztesseg kiuanas es kegyetlenseg kõzõt illyen mertekletes lõt legyen. Mert azt mondgyac felõlle hogy leg elõszõr meg kialtatta, hogy minden tunyasagnac ezkõzi az taborbol ki vitetnenec, hogy senkiot kenyeret auagy egyeb fõt etket ne arulna, hogy az sûtõ fozõ moso emberec az tabort ne kõuetnec, hogy kõz katonanac az taborban auagy seregben rabia auagy terhes marhaia ne lenne: egyeb dolgokbanis modot szaba. Annac felette keresztûl kosul valo vtakon hordozza vala az tabort minden nap, es ha mint az ellenseg ielen volna, szinten vgy veteti vala kõrnyûl az tabort tõltessel es arkokcal, gyakor strasakat vet vala, es azokat û maga kerûli vala‘ seregbennis ha el indulnac vala, neha elõl neha hatul, neha kõzben megyen vala, hogy senki rend kiuûl ne menne, hanem mindnyaian zazloiokhoz tartananac, es hogy az gyalogok az eledeleket, es fegyuereket û magoc vinnec. Igy az vitezektõl valo meg tiltassal inkab, hogy nem mint bûntetessel erõsite meg czak hamar az nepet. Azonkõzben az Iugurta mikoron meg ertette vala postak altal mit czelekednec az Metellus, es meg annac elõtte Romaban bizonyossa tetetuen az û tekelletessege felõl ketsegben kezde esni az [p 0040] û dolga felõl, es akcor kezde vegre valoban magat meg adni. Azokaert kõueteket kûlde, az Metellushoz ily kõnyõrgessel, hog czak maganac es fiainac nyeryenec eletet, mindent egiebeket à Romaiaknac igirnenec. De az Metel: meg annac elõtte immar meg probalta vala, hogy az Numidiay nemzetseg hitõtlen, alhatatlan, es vy dolgoknac kiuanoia volna. Azokaert az kõueteket eggienkent felre hiua, es lassan lassan õket kesergetuen, minec vtanna lata hogy õ neki engedelmesec volnanac, soc igiretiuel õket arra haita, hogy az Iugurtat ha lehetne eleuenen, ha az nem lehetne, meg õlue hoznac û hozza. De nyluannis izene az kiralnac kedue szerint valo dolgokat. Az vtan û maga, egy nehany nappal nagy busult hadaual Numidiaban mene, ahol az hadnac szokasa ellen az emberec kalybakban, az barmoc penig es az szanto vetõc az mezõkben valanac. Az varosokbol es mezõkõn valo mayorokbol az kiraly tisztartoi Metellusnac eleiben iûnec vala, keszõc leuen buzat es minden eledelt hozni, es mindeneket, valamellyec paranczoltatnac vala, meg czelekedni. De az Metellus azert nem kûlõmben, mint ha az ellenseg ielen volna, szep rendel megyen vala szellel kemlet vala, es mind azokat az maga meg adasnac iegyeit, czak kep mutatasnac hiszen vala, es elõl iaroc altal kesergeti vala, az les helyeket. Azokaert û magais valogatot fegyueresekcel es parittyasokcal, kezijasokcalaz sereg elõt forog vala. Hatul az Caius Marius louagok hadnaggya vala, mind ket felõl segitõ seregûl louagokat osztot vala el, az gyalog es louag hadnagyoc melle, hogy ezekcel az û kõnyû szerrel leuõ louagiok el elegyttetuen, valamely fele fognanac, az ellenseg louagiat meg ûszne. Mert az Iugurtaban oly nagy czalardsag es mind helyeknec, es mind had viselesnec tudomanya vala, hogy tauul leteben, auagy ielen leteben, hadat viselhetne, auagy bekeseget igiruen volna, veszedelmesb, ember nem tudhattya vala. Vala nem mezsze attul az vttul [p 0041] mellyen az Metellus megien vala egy Vacca neuû varos, mely az egesz orszagban hires sokadalmas hely vala, ahol soc Olasz szokot vala lakni es kereskedni. Ide az Metellus kesergetesnec okaiert õrizõ nepet helyheztete. Annac felette paranczola nekic hogy buzat, es egyeb hadra valo szûkseges dolgokat hoznanac itiluen azt, (az mint az dolog vgian vgy valais) hogy az soc arros ember eledellel az sereget meg segithetne, auagy egieb haszonnalis lehetne. Ez dolgok kõzõt kezde az Iugurta inkab inkab kûldõzni kõnyõrgõ kõueteket: es azoc altal bekesseget kerni, es az õ maga es fiai elete kiuûl mindeneket az Metellusnac meg adasra igirni, kiket hasonlatos keppen az Metellus, mint az elõbbiekcelis el hitetuen, hogy ûtet el arulnac, hozza boczat‘ sem nem igeri vala, sem azt nem mondgya vala, hogy meg nem adna, hanem az kesedelen kõzben az kõueteknec igiretit varia vala. Az Iugurta mikoron az Metellus szauat az û czelekedetiuel õszue vete es eszeben hogy ûtet az û maga mestersegiuel ... kesergetne, vgy mint ki szoual bekesseget igirne, de valosaggal nagy hadat viselne, az leg nagiob varosa el foglaltatot volna, az fõldet az ellenseg meg tanulta volna, az û hozza tartozoknac akarattyokat kersergette volna: az szûksegtûl kenszerittetuen azt vegeze, hogy meg vina. Azokaert meg kemletuen az ellenseg vtat, es az gyõzedelemnec remensegere vitetuen az helynec alkolmatossagabol mennel nagyob hadat tamazthata ollyat tamaszta, minden rendbeli emberekbõl, es titkos altal vtakon az Metellus nepet elõl veue. Vala abban az Numidianac reszeben, mely az osztaskor Adherbalnac iutot vala dél felõl tamaduan egy Muthul neuû folyo viz, kitûl nen mezsze vala egy kyetlen es puszta, hogy kinec kõzepibõl egy nagy hozszu halom tamad vala, mellyen Olai, borstyan, es egyeb fele fakcal, mellyec az szaraz, es fõuenyes fõldben teremnec, kõrnyûl vetetet vala. Az kõzbõl valo terhely penig az visznec szûk voltaert puszta vala, azok az helyec kiuûl, mellyec az folyo viz mellet valanac. Mert azokat miuel hogy [p 0042] fák termettek vala fel, barmoc es emberec gyakorlyac vala. Azert az Iugurta azon az halmõ mellyet mondanc, hogy az vton egyenesen altal megyen, nepet el szelesztuen lesben alla. Az Elephantokat es az gyalog seregnec valami reszet az Bomilcarra biza, es annac meg hagya, mit czelekednec. Eo maga az hegyhez kõzelb aluan minden louagiaual es gyalogiual onnan az sereget el rendele. Az vtan mind az gyalog es louag seregeket el ......, kere es inte ûket, hogy az elebbi embersegekrûl es gyõzedelmekrûl meg emlekeszuen magokat es orszagokat az Romaiaknac fõsuenysegektûl meg oltalmaznac. Ollyakcal lenne az viadal, kiket az elõt meg gyõzuen iga alat boczattac volna el. Czac hadnagyoc valtozot volna el û nekic, nem sziuõc: az mit az feiedelemnec meg kellet volna czelekedni, û is gondot viselt volna azokra, tudni illic hogy az ellenseg felet volnanac, hogy lesbõl ûtnenec az ellensegre hogy az ellenseg tõb auagy lattattabis ne lenne. Aokaert [!] rea vigyaznanac, hogy az trombita szót haluan, az Romaiakra ûtnenec. Az az nap lenne, mellyen minden munkainkat es gyõzedelmûnket meg erõssitenõc auagy nagy nyomorusagunc kõuetkeznec. Annac felette eggyenkent ûket, mint hogy sokakat kõzzûlõc gazdagsagra es tisztessegre emelt vala, az tõbbinekis azokat mutogattya vala. Vegezetre kinec kinec termeszeti szerent igiruen, fenyegetuen, kõnyõrõguen az nepet kilõmben kilõmben batorittya vala. Azonban az Metellus az ellenseg leset nem tuduan az hegy mellõl el menuen az û hadaual meg teczec. Elõszer nem audhattya vala az METELLVS mi dolog volna ez az szokatlan latas, (mert az bokroc kõzõt louag es NVMIDAC allotac vala be, igy hogy az fáknac alaczonsaga mia nem tellyeseggel reithettec vala el magokat: de mind azon altal miczodac volnananac, az ellenseg nem tudhattya vala, mind az helynec termeszetiert, mind peniglen az ellensegnec rauassagaiert, kic zaszlokat es egyebeket el reitettec vala) de mind az altal hamar eszeben veuen Metellus az‘ ott meg valtoztatuan az helyeket, iob kez felol, mely resz szinten az ellenseghez kõzel vala, harom segitõ sereget rendele. Az gyalogoc kõzõt az parittyasokat es kezijasokat el oszta, az louagot penig mind két felõl szarnyul rendele. Igy az vitezeket az idõnec mi voltaert rõuideden intuen keszdè az tér helyre le szallani. De midõn lata hogy az Numidiai louagoc, czendessegben volnanac es az halomrul ala nem iûnenec: feluen azon, hogy az melegseg es szomiusag mia az tabor meg ne fogyatkoznec: az Rutilius hadnagyot valogatot louagokcal es gyalogokcal, elõl el kûlde az folyo vizhez, hogy tabor helyet foglalnanac, itiluen azt, hogy az ellenseg gyakran valo raioc ûtesseles keresztûl kosul valo harczokcal akarna az û vtat meg keslelni, es miuel hogy fegyuerekhez nem biznanac, farasztassal es szomiusaggal akarnac az tabort meg keserteni. Az vtan û magais az mint az dolog es az hely kiuannya vala, keszde lassaban, az mint az hegyrûl ala iût vala, eleb eleb menni, es az Mariust hatul iaroban hadni, û maga az bal kez felõl valo louagokcal lenni, kic az seregben elsõkce lettec vala. De mihelyen az Iugurta lata, hogy az Metellus, vtol iaro nepe az û sereget el haladta volna: menten ket ezer gyaloggal azt az hegyet el foglala, à honnet az Metellus le szallot vala, hogy ha oda vizsza keszdenenec menni, oltalmokra az nekic ne lenne. Az vtan nagy hirtelen trombitat futatuan az ellensegre rohana. Az Numidac kõzzûl nemellyec hatul, nemellyec bal es iob kez felõl keszdenec ûtni reaioc, es nagy haraggal vtannoc lenni, es minden helyeken az Romaiac rendit meg szaggatni. Kic kõzzûl még az kic batrab sziuel mennec valais, az ellenseg ellen, meg azokis az bizontalan harczon, iaczottatuan tauul az ellensegtûl, meg sebesittetnec vala, õk penig nem harczolhatnac vala, sem az ellenseget nen vaghattyac vala. Mert mégy annac elõtte meg tanitatuan az Iugurtatul az û louagi, mikor az Romai louagoc kesztec vala ûket ûzni, nen szorittyac uala õszue magokat, hanem az mint lehet vala egy mastul tauul iarnac vala, hogy az elsõc, ha [p 0044] az ellenseget az ûzestõl el nem ijeszthetic vala, hatul auagy oldalul veszic vala kõrnyûl, ha penig az halõ alkolmatosb volna futasokhoz, hogy nem mint az mezõ, odais az halomra az Numidac louai, az vitezek kõzõt kõnnyen az elõbbi szokasbol fel mehetnec vala: az Romaiakat penig az nehez es szokatlan hely meg tartoztattya vala. Igy az egez harcz valtozo, bizontalan, rut, es keserues, vala. Az û magoc feleitõl el szakaduan nemellyek futasban, nemellyek ûzesben valanac,es sem zaszlohoz sem rendekhez nem tarthatnak vala, az ki hol veszedelemben eset vala, ott kel vala meg allani es magat oltalmazni. Fegiuerec, es haito szerszamoc, louac, emberec, õszue elegiettec vala, semmi tanaczbol auagy hagiasbol nem viseltetic vala, mindeneket az szerencze igazgat vala. Azokert immar az nap io modon el mult vala, hog meg is az gyõzedelem ketsegben vala, vegezetre mikoron immar mindnyaian az munka es melegseg mia, el tikkattac vala: az Metellus mihelyen lata, hogy az Numidac nem annyera volnanac vtannoc: lessabban az gyalogokat öszue gyûite, az‘ ellensegnec gyalogi ellen allata. Az ellensegnec nagyob resze el faraduan az hegieken le ûltec vala. Akcor kezdeaz Metellus az vitezeket kerni, ne allananac el, ne engednec az futo ellensegnec az gyõzedelmet, azoknac sem taboroc nem volna, sem egieb erõssegec ahoua vizsza mehetnenec, czak fegiuerekben volna minden remensegec. De az IVGVRTAIS nem aluzic vala azonban hanem nepet kûrnyûl iaruan es intuen harczot kezd vala, es û maga valogatot vitezekkel, mindent probal vala, az õueit segiti vala, az meg ijetteket ûzi vala, az erõsbeket tauolban harczoluan tartoztat vala. Illyen modon viaskodic vala, egy mas kõzõt ket ieles fõ feiedelem, kic egy mas kõzt egienlõk valanac, de nem vala egyaran valo allapattyoc. Mert az Metellusnac io vitezi valanac, de gonosz helye: az Iugurtanac minden egieb kedue szerint vala à vitezec kiuûl. Vegezetre mikorõ latac [p 0045] az Romaiac, hogy õk sem mehetnenec el, az ellenseg sem adna harczot, es immar az estueis el kõzelgetne, az meredec halomra, (à mint nekic paranczolua vala) vegre fel menenec. Igy el vesztuen az felsõ helyet az Numidac, meg ûzetenec, de keuesen halanac meg, sokakat kõzûllõc az gyorsasag es az helynec mi volta meg mente, melyhez az Romaiak szokatlanoc valanac. Azonban az Bomilcar kire az Elephantokat, es az gyalog seregnec eggik reszet biszta vala az iugurta, mihelyen ûtet az Rutilius meg halada, lassabban az û nepet tér helyre hoza vala. Es mikoron az hadnagy az folyo viszhez, ahoua kûldetet vala, sietseggel menne: menteben, az mint a dolog kiuannya vala,az sereget Bomilcar rendre allata, es azonban meg nem szûnec kimlelni minden fele, mit czelekednec az ellenseg. Minec vtanna erte hogy az Rutilius immar meg szallot volna, es semmit nem felne, es egyszersmind az Iugurta harczolsabolis az kialtas õregbednec: feluen azon, hogy az Rutilius meg ertuenaz dolgot segitsegûl oda ne menne, az sereget, mellyet az elõt nem igen bizhatuan az vitezekhez sûrõn allatot vala (hogy az ellenseg vtanac artana) ki terijeszte, es vgy kezde az Rutilius taborahoz menni. Az Romaiak remensegec kiuûl nagy port veuenek eszekben. Mert hogy mezsze ne lathatnanac, az mezõn valo fák alnac vala elõttõc. Elõszõr azt itilec, hogy az fõldnec oszalsaga mia szerzene az szel port. De mikoron lattac volna, hogy egy arant maradna az por, es à mint az sereg ingadoz vala, inkab inkab kõzelgetne, meg ertuen az dolgot, nagy sietseggel fegiuert ragadozanac, es az tabor elõt, az mint nekic hagiua vala, meg allanac. De mihelyen kõzelb iutanac mind az ket fél nagy kialtassal õszue roppana. Az Numidac czak addig allanac szemben, az még remenlec, hogy az Elephantokban volna segitsegek. De mihelyen latac hogy az Elephantok az faknac agaiban akadoznanac, es szakadozua õlettetnenec, menten meg futamanac, es tõbbire mind nyaian fegiuereket el hanyuan, az halõnac es eynec ennyeben, mely immar ielen vala, bekeuel el menenec. Negy [p 0046] Elephantot foganac az romaiac az tõbbit vgy mint szam szerint negyuenig mind meg õlec. De az Romaiak noha az vt es tabor czinalas, es annac felette az harcz mia, igen el farattac es epettec volna: mind az‘ keszûluen nagy vigyazassal keszdenec eleiben menni. Mert az Numidaknac czalardsagoc nem hagy uala nekic restelkedniec. Es leg elõszer az homalyos eykor midõn immar egy mashoz nen mezsze volnanac, es nagy zenebonaual ellenseg modgyara kõzelgetnenec, es egy mast ijesztenec, tudatlansagbol: immar szinten õszue mentec volna, hogy ha az elõl iaro louagoc, egy mast meg nem ismertec volna. Igy az felelem helyet nagy hirtelen õrõm tamada kõzõttec. Az viteszec keszdec egy mast neueken neuezni, az lõt dolgot beszelleni es halgatni: ki ki mind az û vitezseget égig magasztalni. Mert az embereknec dolgoc oly hogy az gyõzedelemben még az rozszaknakis szabad diczekedni: de az gonosz szerenczeben még az iok sem akarnac reszessec lenni. Az Metellus abban az taborban negyed napig mulatuan, az sebeseket szorgalmatoson gyogittata, az meltokat viteszi szokas szerint meg aiandekoza: az egesz hadat kõzõnseges helyen diczire, es meg kõszõne szolgalattyokat. Annac felette ...., hogy az tõb dolgokrais, mellyec kõnnyebbec valnanac, hasonlo batorsagot viselnenec. Eleget hadakoztanac volna, immar az gyõzedelemert, az tõb munkat az praedaert kellene fel venni. Mind az altal azonban az Metellus pribekeket es egyeb alkolmatos embereket el kûlde kimlelni, hol volna à Iugurta, mit czelekednec, keuesed magauale auagy haddal volna, mint viselne magat, minec vtanna meg gyõzettetet volna. De az Iugurta ligetes es termeszet szerint valo erõs helyekre ment vala es ott gyûyt vala hadat mely az embereknec szamokhoz kepest eleg nagy vala, de erõtlen, rósz, es inkab paraszt emberekbõl, hogy nen mint had latot emberekbõl all uala. Ennec oka ez vala, hogy az kiraly louagi kiuûl senki az Numidac kõzzûl az futas vtan az Iugurtat nem kõueti vala, hanem kinec kinec à houa teczic vala, oda mennec vala. Nem tartyac [p 0047] ûk ezt gyalazatnac, mert ott ollyan szokas vagyon. Azokaert mikoron az Metellus lata, hogy az kiraly még biznec, es hadat vijtana, melynec viselesenec û akarattya szerint, valo helyeken es erdõkben kellene lenni, annac felette hogy artalmas viaskodasa volna û neki az ellenseggel, holot kûsseg karral gyõzettetnec az ellenseg meg, hogy nem ûk lehetnenec gyõzedelmesec, el vegeze hogy nem harczal, sem sereggel, hanem mas modon viselne az hadat. Azokaert az Numidianac leg gazdagb reszere mene, fõldeket pusztita, soc castelyokat es hituanul epitõt, auagy oltalomnelkûl valo varosokat, meg veue es meg egete, minden fel serdûlteket le vagata, egyeb praedat ot az vitezeknec engede nyeresegûl. Ezektûl valo felelemben sokan magokat meg adak, zalogokat, buzat, es egyeb szûkseges dolgokat bõuen adanac. Metellusis ahoua kiuantatec nepet hagya az meg võt helyeken. Mely dolgoc inkab rettentic vala az kiralt, hogy nem mint az û nepenec szerenczetlen harcza. Mert holot õ neki minden remensege az futasban vala, kenszerittetic vala vtannoc menni: es holot az û maga helyet meg nem oltalmazhatna, mas ember fõlden kel vala hadakozni. Mind az altal miuel hogy egyeb nem vala, mely teczenec, oly tanaczot foga maganac. Az sereget tõbbire mindenkor azon helyen varakoztattya vala, û maga valogatot louagokcal Metellus vtan megyen vala, eyeli nehez‘ hirtelen. Azok kõzzûl sokan fegyuertelenec leuen meg õletenec, sokan megis fogatanac, senki sebnelkûl el nem szalada. Igy az Numidac minec elõtte az taborbol meg segittetnenec, az mint nekic hagyua vala, az kõzel valo halmokra menenec. Azonban meg ertuen Romaban az Metellus viselt dolgait nagy õrõm tamada rayta, tudni illik mikeppen viselne mind magat s-mind nepet, eleijeknec szokasoc szerint, es mikeppen nehez helyen czak vitesseg altal gyõzte volna meg az ellenseget, mikeppen az ellenseg fõldet el foglalta volna, es az IVGVRTAT ki immar az Iugurta tunyasagabol, [p 0048] szaruat emelt vala maganac, arra kenszeritette volna, hogy minden meg maradasanac remenseget pusztasagban auagy futasban helyheztetne. Ezokaert az szerenczesen viselt dolgokert az tanacz Istenhez valo kõnyõrgeseket es halaadasokat, hirdettete: az egesz orszagis, mely annac elõtte az hadnac ki meneteletõl retteg vala, kezde vigadni, es az Metellus io hiret neuet magasztalni. Azokaert annal szorgalmatosban kezde az Metellus az gyõzedelemre igyekezni, minden modon sietni es mind az altal igen el kerûlni, hogy az ellenseg vala hogy reya ne venné. Emlekezik vala rea, hogy minden dicziretet irigseg kõuetne. Igy menyeuel hiresb: annyeual szorgalmatosb vala. Az Iugurta lese vtan nen az egesz sereggel megien vala prédalni. Ha buza auagy zab es arpa kel vala az gyalog sereg az gyalogokcal eggyût all vala strasat: eggic reszet az hadnac û maga, az masikat az Marius igazgattya vala. De tûszzel pusztittatic vala inkab az mezõ. hogy nem mint praedalassal. Két helyen iarnac vala tabort nem mezsze egy mestol. Ha szûkseg kiuannya vala, mindnyaian eggiûue mennec vala, De hogy az futas es az felelem kûllyeb teryedne, azert valanac ket felé. Ollyankor az Iugurta az hegyeken kõuetuen ûket viadalra valo ûdõt es helyet keres vala, az mely fele hallotta vala, hogy az ellenseg iûne az louak eledelit es kút feyeket el veszt vala, Neha az Metellusnac, neha Mariusnac mutattya vala meg magat. Az vtol iarokra ût vala, es menten ismeg az hegyekre fel szaguld vala. Neha eggiket, neha masikat fenyegeti vala, de sem meg nem harczol vala, sem nen nyughatic vala, czak az ellenseget akaria vala tartoztatni. Az Romai feiedelem mikor lata, hogy czak czalardsaggal akarna ûtet az Iugurta farasztani: vegeze azt, hogy egy Zama neuû varosat szallana meg, mely azon az reszen eggyic bastiaia vala az orszagnac. Mert azt itili vala, hogy az Iugurta (az mint az dolog keuannya vala) azokat meg segittene, es ott meg vina. De az Iugurta az pribekec altal azokat meg ertuen, nagy sietseggel az Metellust elõl veue, es az varosbelieket inte, [p 0049] hogy az kõ falokat oltalmaznac, segitsgul aduan nekic pribekeket, kic az kiraly hadaban erõsbek valanac, miuel hogy immar amoda nem alhatnac vala. Igireis hogy hamar ûdõn ûket haddal meg segitene. Igy dolgat el vegezuen, mennel titkosb helyeket talala, oda mene, es nen sokkal az vtan meg erte, hogy az Marius egy nehagy zaszlo alliaual eledel keresni Sicca neuû varoshoz kûldetet volna, mely varos az szerenczetlen harcz vtan, leg elõszõr az kiraly mellõl el allot volna. Oda mene ezert eyel valogatot louagiual, es mikor immar szinten az Roamaiac ki iûnenenc az varosbol,‘ szoual az Siccabelieket inti vala, hogy az gialogokat hatul meg kerûlnec. Adot volna nekic az szerencze ieles dologra valo alkolmatossagot. Ha azt czelekednec, ez vtan mind û az orszagban, mind penig azok az szabadsagban felelem nelkûl elhetnenec. Es ha az Marius az zaszlot ki nem hoszta volna, es az varosbol ki nen sietet vlona: [!] bizony mindnyaian auagy nagy resze az varosbelieknec hitõk mellõl el allottac volna. Oly alhatatlanoc az Numidac. De az Iugurta vitezi egy keuesse tartoztatuan az kiraltol, mihelyen valoban hozzaioc kezdenec az Romaiac, egy nehany kõzzûllõc el esuen, el futanac: az Marius Zamahoz iuta. Az à varos mezõn vagyon es mesterseg altal inkab, hog 6 nem mint termeszet szerint erõs, semmi oly io nelkûl nem szûkõlkõdic, hadi szerszamokcal es neppel kazdag. Azokaert az Metellus az idõnec es helynec miuolta szerint hozza keszûluen, minden felõl az varos kõ falait kõrûl veue. Az hadnagyoknac az vartakat el oszta, ki ki mind hol forgodnec. Az vtan trombitat fuuan minden felõl rettenetes kialtas lõn. Nem ijeszte meg az Numidakat az dolog. Mert neki busuluan, nagy figyelmetesseggel minden zurzauarnelkûl helyeken maradanac es harczot kezdenec. Az Romaiac ki ki mind termeszetihez kepest, nemellyec tauol leuen szamszeriggiel es kõuekkel uinac vala, nemellyec kõzelb mennec vala, es az kõ falokat vagdalliac vala, neha laitoriakat allatnac vala melleie, es kardal kiuannac [p 0050] vala viaskodni. Viszontag à varosbeliec az kõzel valokra kõueket, rudakat, es haijgalo szerszamokat taszigalnac vala: annac felette kén kõuel es fenyõuel õszue elegyitet szurkot haigalnac vala reaioc. De még azokis felnec vala, kik tauolb marattac vala. Mert sokakat kézbõl auagy valami hadi szerszanbol boczatot haito szerszamokkal meg lõnec vala, es egienlõ veszedelenben de nen egienlõ hirben valanac az iok es tunyac. Mikor Zamat igy vinac: à Iugurta remenseg kiuûl az Romaiac taborara ûte nag haddal: Midõn az strasac el batorottac volna, es semmit keuesbe nem tudnanac varni az harcznal, à tabor kapuian be rohana. De à Romaiac ez hertelen dolog mia megieduen, ki ki mind szokasa szerint, kezdè magara gondot viselni, nemellyec futassal, nemellyec fegiuer kapassal, tõbbire mind meg sebesittetenec, auagy le vagatanac. Touabba mind enny sokasag kõzûllis negiuennel tõbben nem valanac kik az Romay io hirrõl neûrõl meg emlekezuen es õszue czoportozuan valami magas helyre mennénec. Ezek soha semmi peppen [!] onnan le nem ûzethetenec, hanem az raioc szort haijto szerszamokat vizsza boczattyac vala, es holot keuesben valanac, az sokasag kõzzè haijtuan hibat nen igen tesznec uala. Ha penig à Numidac kõzelb iûttec volna, ott mutattyac vala meg ereyeket, es az ellenseget vagiac es kergetic vala. Azonban az Metellus mikor ott szinten kemenyen forgodnec az kialtast es czatet patet hatul meg halla. Menten louat fordituan eszeben veue hogy û feleie futnanac. Mely dolog ielenti vala hogy az û feley volnanac. Azokaert az egész louagot menten az taborra vizsza boczata, es C. Mariust az frigyes tarsoknac hadaual kûldé es siruan ker1 ûtet az baratsagert, es orszag oltalmaiert hogy ne hadna az gyalazatot maradni ez gyõzedelmes seregen, es‘ Iugurta az tabor tõltese mia meg tartoztatuan, midõn nemellyec az tõltesre esnenec nemellyec az szorossagra sietuen egimast el nyomodnac, sokat nepé kõzûl el vesztuen erõs helyekre ter1 vizsza, Az Metellus mikoron az etsaka el kõzelgetet volna taboraban, nem nyeruen meg azt az [p 0051] mire igyekezic uala, hadaual vizsza tere. Azokaert masod nap uala, hadaual vizsza tere. Azokaert masod nap minec vtanna az varosnac ostromlasara ki mene, az louagokat à felé, az mellyen az kiraly iûuetele vala, az tabor elõt hagya vigyazni, az kapukat penig es azokhoz kõzel valo helyeket az szazadosoknac el oszta. Az vtan û maga az varosra mene, es (az mint az elõbbi napon czelekedet vala) az kõfalakra rohana. Azonkõzben az Iugurta lesbõl hirtelen az Romaiakra ûte. Az kic kõzel valanac, egy keuesse meg rettenenec, az tõbbi nagy hamar ûket meg segitec. Touab penig az Numidac az Romaiac ellen nem allhattac volna, hog ha az gyalogoc az louagokcal õszue elegyeduen nagy kart az ûtkõzetben nem tettec volna. Mellyekhez azoc bizuan nem az mint louag harczon szokot lenni, ûzic vala az ellenseget es az vtan hatat adnac vala, hanem louan menuen õszue az sereget meg szaggattyac vala. Igy az û gyors gyalogokkal az ellenseget meg gyõzic vala. Vgyan akkor Zama varosnal nagy erõuel viaskodnac vala. Ahol ki ki mind az hadnagyoc es zaszlosoc kõzzûl helyhesztetet vala: ott erõssen forgodic vala, es senki egyebben remenseget nem veti vala, hanem czak magaban Hasonlatosképpen az varosbeliekis czelekednec vala, az ellenseg ellen viaskodnac vala, auagy midõn û magokat keszitgetic vala, es õrõmesben eggyic fél az masikat meg sebesiti vala, hogy nem mint magat oltalmazza vala. Az kialtas nogatassal, ûuõltessel es siralommal elegy vala. Hasonlatos képpen az hadi szerszamoknac szõrgese czattogasa czak nem az égig fel megyen uala, es az lõueseket egymasra minden felõl vgyan szoriac vala. De az kic az varost oltalmazzac vala, mihelyen az ellenseg egy keuesse az harczot meg lagittotta vala mindnyaian az louag harczot nezik vala. Azok az mint az Iugurtanac allapattya vala, neha vigac neha felelmesec valanac, es vgy hogy az û hozzaioc tartozoktul meg lattathatnanac es halhattatnanac, nemellyec az û hozza tartozokat intic vala, nemellyec kezzel auagy testeknec idestoua haniasaual, mint ha tauoztatni auagy haijtani akarnac, magokat vgy hannyac vetic vala. Mellyet mikoron [p 0052] az Marius meg lata: (mert û azõ à helyen forgodic vala) akarattya szerent lagyabban kezdé fogni az dolgot, es ketsegben esest tettetni, es meg engedni, hogy az Numidac szabadon nezhetnec az kiraly harczat: Igy midõn ûk az õuekhez valo io akarattyokbol figyelmetesec volnanac hertelen nagy erõuel az kõfalra rohana az Marius, es immar laitoriakat tamaztatuan oda az vitezec, az vartakra fel mentec vala, mikoron az varosbeliec õszue futanac, es kõueket, tûzet, kezdenec reaiok szorni es egyeb haijtto szerszamokat. Az Romaiac elõszer ellenec allanac vala: de mihelt egy auagy ket laitoria alattoc el tõrec, es az kic azon alnac vala, mind el veszenec: az tõbbi, az mint lehete el szaladanac, bekeuel keuesen, hanem nagyob‘ valaszta el. Az Metellus, minec vtanna lata, hogy minden el kezdet dolga heiaban volna, es hogy sem az varost meg nem vehetne, sem az Iugurta, nem akarna, hanem czak lesbõl auagy io helyen, meg harczolni, es immar az nyaris el mult volna, Zamatul el mene, es azokban az varosokban, mellyec az kiralytul el allottac vala, es termeszet szerent valo hellyel auagy kõ falokcal meg erõssitue valanac, õrizõ nepet hagya. Az tõb hadat az NVMIDIA mellet valo Romaiac tartomanyaban helyheztete telelésre. Azt penig az téli ûdõt nem nyugodalommal auagy buiasaggal mulata el, az mint egyeb feiedelmec szoktac czelekedni, de miuel hogy haddal igen lassan mehet vala elõ, keszde lest vetni az kiraly vtan az ûnõn maga barati altal, es azoknac mondasiual élni fegyuer gyanant. Azokaert az BOMILCART , ki az Iugurtaual volt Romaban, es onnet kezeseket aduan az Massiua halala felõl, titkon az tõrueny elõt el futot vala. Keszde ûtet soc igiretiuel hitegetni, miuel hogy az û kirallyal valo baratsaga altal nagy alkolmatossaga lehet vala az czalasra. Leg elõszer peniglen, czac arra veue ûtet, hogy beszelgetesnec okaert titkon û hozza iûne: az vtan meg eskûuen neki, hogy ha az IVGVRTAT [p 0053] vagy elue, vagy halua neki adhatna, az tanacz û neki bûntetetlenseget, es minden ioszagat meg engedné, kõnnyen el hitete azt az Bomilcarral, ki alhatatlan elmeuel leuen, ezen fél vala, hogy ha az Romaiakcal frig lenne, ûtet az kiraly halalra adna az Romaiaknac az frig kõtese szerint. Ez, mihelyen alkolmatossaga lõn, az Iugurtahoz mene, ki igen busul es allapatyan szankodik vala, inté es sirua keré ûtet hogy immar valaha mind magara, s-mind fiaira, es û vele iol tõt Numidia nemzetsegere visellyen gõdot. Még midõn harczokon az ellensegtûl meg gyõzettettec volna, mezõiõk el pusztittattac volna, szantalan nép rabba eset es meg õletet volna, az orszag ereye meg keuesebbedet volna, eleggé immar mind az vitezeknec ereyec, mind az szerencze meg probaltatot volna, venne eleit, hogy az Numidac az û kesedelme alat magokra gondot viselnenec. Ezekkel es effele egyeb beszedekkel az kiralt maga meg adasara haita. Igy az Iugurta kõueteket kûlde az Romay feiedelemhez, kik mondanác meg, hogy az Iugurta kész volna meg czelekedni, az mit û paranczolna, es minden kõtesnelkûl magat es orszagat hatalmaban bizni. Az Metellus nagy hamarsaggal minden tanacz renden valokat az telelõ helyekrûl be hiuata. Azokkal es egyebekcel, kiket alkolmatosoknac itil vala, felõlle tanaczkozec. Igy az û eleieknec szokasa szerint tanacz vegezesebõl kõuetec altal az Iugurtatul ket szaz ezer gyra ezûstõt, minden Elephantit egezszen, es valami keues louakat es fegyuert kiuana. Mellyec minec vtanna minden kesedelem nelkûl meg lennenec: paranczola, hogy az pribekekis oda û hozza kõtõzue hozatnanac. Azok kõzzûl sokan (az mint hagyua vala) oda vitetenec, egynehanyan mihelyen az Iugurta kezdette volna magat meg adni, az Bocchus kiralyhoz futanac Mauritaniaban. Igy mikoron az Iugurta, fegyuere, nepe, es penznelkûl hagyatattatot volna, mikoron û magais az Metellushoz hiuattatnec Tisidiumban, keszdé viszontag, akarattyat meg teriteni, es gonosz lelki esmeretibõl bûntetestûl felni. Vegezetre soc napot [p 0054] mulatuan‘ valo felteben mindeneket inkab szeretne az hadnal, neha magaban meg gondolna mely gonosz es nehez dolog volna, kiralysagbol rabsagba iutni: sok es nagy oltalmit heiaban el vesztuen, vionnan keszde az hadhoz. Azonban az tanacz Romaban az tartomanyoknac igazgatasarul meg kerdetuen, Numidiat Metellusnal hatta vala. Vgyan azon idõben midõn Marius tõrtinetbõl Vticaban aldoznec, az iõuendõ mondo, nagy es czoda dolgokat igirt vala neki. Azert az mit forgat vala sziueben, azt Istenhez bizuan kezdené el, szerenczet gyakran probalna: igy minden igyekezeti bodogul vedhez menne. De az Mariust az polgarmesterseg meg nyeresenec nagy kiuansaga izgattya vala, soc idõtûl fogua melynec meg nyeresere, nemzetsegenec nemessege kiuûl mindennel bõuelkedic vala, ugy mint serenseggel, iamborsaggal, hadi dolgoknac tudomanyaual, bator sziuel, hon mertekletesseggel, buiasagnac es gazdagsagnac vtalasaual, czak hogy mind ezek kõzõt, az dicziretnec igen nagy kiuanoia volna. De ez meg mondot dolgokra szûletuen es gyermeksegetul fogua Arpinumban neuekeduen, mihelyen az katonasagra elegendõ ideie lõn nem Gõrõg nyelunec ekessen valo szolasaban sem verosi czifrasagban, hanen vitezkedesben gyakorlotta vala magat. Igy io erkõlczõk kõzõt neuekedéc fel az û elmeie. Azert mihelyen hadnagysagot kere az Romaiaktul, noha ûtet keuesen ismeric vala egy elõszer: mind az altal igen kõnnyen ismeretsegben iuta, minden rendeknec. Osztan attul az tiszt uiseléstûl el kezduen eggyc vtan mast mast kezde maganac szerzeni, mellyekben mindenkor vgy viseli vala magat, hogy nagyobra lattatnec meltonac, hogy nem mint az mellyet visel vala. Mind az altal ily ieles ember leuen (mert az vtan tisztesseg kiuanasa mia maga el veszte) az polgarmesterseget még sem meri vala kerni, mert akcor az idõben az kõsseg egyeb tisztuiseléseket, az nemesseg az polgarmesterseget biria vala, es vgy mint kezrûl kezre adgya vala egy mas kõzõt. Senki az kõz rend kõzzûl oly neueszetes [p 0055] es ieles viselt dolgu nem valic vala, ki meltatlannac es vgy mint tunyanac nem itiltetic vala az tiszt viselesre. Azokaert mikoron Marius latna, hogy az iõuendõ mondo szauais oda nezne, ahoua ûtet az û sziuenec kiuansaga viszi vala, az Metellustol az polgarmestersegnec kereseert haza menetelre valo szabadsgot kere. Mely Metellusban noha, iamborsag, dicziret, es minden egyeb io emberekhez illendõ dolgoc bõuen meg talaltatnac vala: mind az altal egiebeknec vtallasa es keuelyseg vala benne, mellyec kõzõnseges vetkek, az nemeseknec. Azert elõszõr meg haboroduan ez szokatlan dolgon kezde czudalkozni az û tanaczan, es ûtet vgy mint barattyat inteni, hogy illyen modnelkûl valo dologhoz ne kezdene, se allapattya felet valo kiuansagot ne viselne. Nem mindent kellene minden embernec kiuanni. Meg kellene û neki az û sorsaual elegedni. Vegezetre meg lassa, hogy ollyat az Romay neptõl ne kerne, mellyet û neki meltan meg tagadhatnanac. Minec vtanna ezeket es hasonlokat mondot volna neki, az Marius akarattya penig, még sem enyhittethetet volna meg: meg igire Metellus, hogy mihelyen az kõzõnseges dolgoc mia lehetne, mindgiart meg czelekedne az mire ûtet Marius kerne. De midõn osz... giakron kerne ûtet vgyan azon‘ oly igen el menni: eleg ideye lenne, hogy ha az û fiaual kerne az Consulsagot. Az akcorõ az attyaual hadakozic vala, vgy mint ki 20. esztédõs iffiu volna. Mely dolog az Mariust, arra a tisztre, mellyet kiuan vala, az Metellus ellen felette igen fel gyulasztot vala. Igy az kiuansag es harag mia, mellyec gonosz tanacz adoc, kezde Marius ellen tusakodni, es mind czelekedetiuel, s-mind beszedeuel azon lenni, hogy maganac tisztesseget kereshetne. Az vitezeket, kiknec az telelésben hadnaggya vala, nagiob szabadsagban kezde tartani, hogy nen mint az elõt. Az aros embereknel, kic Vticaban sokan valanac, ez had felõl vgy szol vala, hogy Metellust szidalmazna, magat magasztalna. Mongia vala. hogy ha az nepnec felét reia biznac: rõuid nap még [p 0056] Iugurtatis meg fogna. Az feyedelemtõl az had szabad akarattya szerint vonattatnec, miuel hogy fel fuualkodot es kiralyokhoz illendõ keuelyseggel leuen az birodalomnac igen õrûlne. Mellyec azokaul annyeual bizonyosbaknac lattatnac vala, mert ez hozszu hadban ioszagokat el vesztegettec vala. Mert a kiuansag eleggé soha nem siethet. Vala annac felette az Romay hadban egy Gauda neuû Numidais, Manastabalesnek fia, Masinissanac vnokaia, kit á Micipsa el betegesûluen, es az mia eszebennis valamenyere meg fogyatkozuan, testamentomaban masodic õrõkõseue tõtt vala. Kinec az Metellus, midõn kerne, hogy az kiralyoc szokasa szerent, szekit az û magaye melle tenné, es annac felette hogy maga oltalmaert Romay louagokat adna, eggic kereset sem czelekette volna meg. Az maga melle ûltetesnec tisztessegét ezert, hogy az czak azokhoz illenec, à kiken az Romaiac á kiralsagot hattac volna: Az õrizetre valo louagokat ezert, hogy gyalazatosnac tartana, ha az Romai nemes emberec haczerûl szolgalnanac, egy Numidanac. Ez mikoron magaban busulna: az Marius keszde azt inteni, hogy bozszuiat az û segitsege altal az Metelluson allana meg Keszdé ûtet, miuel hogy az betegseg mia fél eszû vala szep szauaual magasztalni, hogy kiraly, ieles ember, es Massinissanac vnokaia volna. Ha az Iugurta meg fogattatnec, auagy meg õlettetnec az Numidiai birodalom kesedelemnelkûl õue lenne. Es igy lehetne igen hamar meg, ha û polgarmesterre tetetuen annac az hadnac gõduiselésere kûldetnec. Azokaert mind azt mind az romai nemes embereket, katonakat, es kereskedõ nepet bekesegnec remensegeuel arra viue, hogy Romaban rokonoknac kemenyen irnanac az Metellusra az had fél felõl. Igy az Mariusnac soc embereknec tõrekedése altal kerettetic vala az feiedelemseg. Vgyan akcor penig az kõsseg az nemes rendet meg gyõzuen, az Manlya tõrueny altal kõz rendbõl, lõt fõ embereket magasztal vala fel. Igy Mariusnac minden dolga szerenczesen megyen vala elõ. Azonban az Iugurta, minec utanna az maga meg adast félben hagyuan hadat indita: keszde mindenekre nagy szorgalmatos [p 0057] gondot viselni, sietni, es nepet gyûiteni. Az varosokat mellyec û tûlle el szakattac vala keszde mind felelemmel s-mind iutalomnac igiretiuel hitegetni, varait erõssiteni, hadi es haijto szerszamokat, es egyebeket, mellyeket az bekesegnec remensege mia el vesztet vala, helyere allatni, auagy penzen venni, az Romai rabokat hitegetni, es az vigyazasra el‘ czendeszen nem hadni, minden dolgokat inditani. Azokaert az Vaccabeliec kõzzûl (à houa Metellus leg elõszer az Iugurta bekeseg keresekor nepet helyheztetet vala) az kiraly kõnyõrgesiuel el faraztuan, holot még az elõt sem idegenettec volna tellyesseggel akarattyokcal, az kiraltul el, az fõ fõ emberec õszue eskûuenec. Mert az kõsseg, az mint tõbbire szokot lenni, fõképpen az Numidac kõzõt, alhatatlan, haborgo, es vizsza vonyo leuen, vy dolgokat kiuan vala, es az bekeseget nyugodalmat gyûlõli vala. Igy egymas kõzõt vegezuen, harmad napra hagyac az tamadast, miuel hogy azt az napot az égesz orszagban meg illenec, es azon az napon iatekban es buyasagban volnanac inkab az emberec foglalatosok, hogy nen mint felelemben. De mihelyen ideye lõn: az szazadosokat, hadnagyokat, es az varosban valo tisztartot az Titus Turpilius Syllanust, kûlõmb kûlõmb fele hazakhoz hiuac. Azokat egygyûl egyg az Turpilius kiûul az lakozas kõzbenle vagak. Azutan az kõz katonakra rohananac, kik mint ollyan innep napon fegiuer es hadnagysagnelkûl valanac. Azõt czelekedé az kõssegis, holot nemellyeket azok kõzûl az nemesec arrol bizonyossa tõttec vala, nemellyec penig effele dolgokat vgyan kiuannac vala, kik ha szinten az dolgot es tanaczot nem ertettec volnais: mind az altal megis az haborusagban es vy dolgokban elegge gyõnyõrkõttec vonla. [!] Az Romai vitezec ily hertelen meg ieduen, es nem tuduan mit kellene czelekedniec, kezdenec az varosbeli varhoz, ahol az zaszloc es paisoc valanac, futni: de immar oda az ellenseg be szaluan, es kapukat fel vonuan ûket oda be nem boczattyac vala. De az azszony allatokis es giemekec [p 0058] az haz heiukra aluan kõueket, es valamit kaphatnac vala, szûntelen rayoc haijgallyac vala. Igy sem az ketseges nyaualyatul magokat nem ohattyac vala, sem az erõs ferfiac leuen, az erõtlen Azszoni allatoknac ellenec nem alhatnac vala. Egy arant mind iok es gonoszoc, erõssec es erõtlennec sokan le vagatanac. Ollyan nehez allapatban es Numidaknac kegietlensegeben az varos kapui minden felõl fel vonatuan,az egy Turpilius neuû tisztarto szalada el bekeuel mind anny Olasz kõzûllis. Az az dolog az ellenseg kõnyõrûletessegebõl lõtté, auagy kõtesbõl, auagy penig tõrtinetbõl, bizonyosan nem tudhattyuc. De mint hogy û illyen nagy veszedelemben inkab szerette rút eletet, io hirenel, neuenel, hituan es gyalazatos embernec laczik hogy volt. Az Metellus minec vtanna à Vacca varosban lõt dolgot meg erte: egy keuesse buuaban maganac lõn. De mihelyen haragya es banattya õszue elegiedec: keszde erõssen sietni, hogy bozszuiat alhatna. Az Legio sereget, mellyel eggyût telel vala, es Numidiai louagokat keszituen szinten nap nyugotkor vtra indala. Masod nap, vgy mint harom orakor egy tér helyre iuta, mely valamenyere magas halmokcal kõrûl vetetet vala. Ott midõn az vitezekaz nagy iarassal el farattac volna, es immar touab menni nem akarnanac: meg ielente, hogy az Vacca varasa egy kûs melfõldnel meszeb nem volna. Azert szûkseg volna, hogy az tõb munkatis õrõmest fel uennec hogy az û‘ buzszuiokat meg allanac. Annac felette keszdé az nieresegetis nekic nagy embersegesen igerni. Igy elmeieket meg batorituan, hagya hogy az louag sereg elõl lappagna az gyalogoc igen szorossan mennenec, es az zazlokat el titkolnac. Az Vaccabeliec mikor meg ertec, hogy az sereg û feleiec tartana, elõszõr itiluen azt, hogy az Metellus volna, (az mint ugian û is vala) az kapukat fel vonniac. De midõn latac, hogy az mezõt nem puztitanac, es az elsõ louagoc Numidac volnanac, viszontag Iugurtanac itiluen lenni, nagy õrõmmel eleiekben menenec. Az gialogoc es louagoc [p 0059] menten trombita szót haluan, keszdéc az ki omlot kõsseget erõssen vagni, nemellyec az kapukhoz sietni, nemellyec penig vartakra futni. Az haragnac es nyereseg remensegenec nagyob ereie vala, hogy nem mint az faratsagnac. Igy az Vaccabelyek, czak két nap õrûlenec az û magoc hitetlensegeken, es az az egész nagy kazdag varos bûntetesre es praedara kele. Az Turpilius, kit ielentenec oda fel hogy egyedûl szalat volna el, tõruenben hiuatatuan, minec vtanna nem igen kezdheté magat menteni, halalra itiltetec es meg verettetuen fõuel fizete. Mert ûis Romai birodalombol valo uala. Vgyan akcor az Bomilcaris, kinec izgatasabol az Iugurta vegeszte vala magat meg adni az Metellusnac, midõn mind û az kirallyal, mind penig az kiraly û nala, keszdet volna gyanosagban esni: keszde vy dolgokat keuanni, es az û veszedelmere czalardsagot keresni, es eiel nappal elmeiet abban faraztani. Vegezetre mindeneket meg kesertuen tarsul fogada magahoz, egy Nabdalsa neuû nemes, kazdag, es az û feleinel igen kedues embert, ki tõbbire az kiraltul mindenkor kilõmb taborban iar vala, es minden dolgait az szokot vala veghez vinni, mellyekhez az Iugurta, auagy faratsaga, auagy nagyob dolgokban valo foglalatossagi mia nem erkõzic vala. Ebbõl annac nagy diczireti es gazdagsaga neuekedet uala. Azokaert kõz akaratbol az lesnec bizonyos napot hagyanac, es egyeb dolgokatis, az mint szinten kiuantatnec, menten el keszitenec. Az Nabdalsa az û hadahoz vizsza tere, mellyet az Romaiac teleles kõzõt tart vala Iugurta hagyasabol hogy az mezõt az ellenseg szabadõ puztithatna. Ez minec vtanna az arulasnac nagy voltan meg ijeduen az hagyot napra el nen iõue, es az felelem az el kezdet dolgot elõ nem hagya menni: az Bomilcar kiuanuan az el keszdet dolgot veghez vinni, es az û tarsanac felelmessegen busuluan, hogy az elebbit el ne hagyuan vy tanaczot ne keresne hû emberec altal leuelet kûlde û hozza, melyben vadollya vala annac lagysagat, es tunyasagat, es az Istenreis kenszeriti vala, mellyen meg eskût volna, hogy az Metellus igiretit, magoc veszedelmere nen forditana. Az Iugurta halala immar nem [p 0060] mezsze volna, de az dolog czak abban allana, hogy ha magatul ueszneie el auagyaz Metellus altal. Azokaert iol meg gondolna magaban, hogy ha iutalmat akarnaeie inkab venni auagy kent szenuedni. De az mikor ezt az leuelet hozac, szerenczere az Nabdalsa teste gyakorlasa mia el faraduan az agyban niugszik vala ahol, Bomilcar akarattyat meg ertuen, elõszer ûtet nagy gond, az vtan (az mint bus embernec szokot lenni) mély alõ foga kõrûl. Vala û neki egy hû es kedues gond viselõie,‘ minden tanaczaban reszes vala, ez az vtolso ki viuõlõn. Ez minec vtanna halla, hogy leuelet hoztac volna, es szokasbol itiluen, hogy tanacza auagy munkaia kiuantatnec: Az satorban be mene, es midõn NABDALSA alunnec, az leuelet, mely az feienel az vankoson tetetet vala le, fel veue, es el oluasa. Menten az arulast meg ertuen nagy sietseggel az kiralyhoz mene. Az Nabdalsa egy keues vartatua fel serkenuen, mikoron az leuelet ott nem lelte volna, es minden dolgot, az mint lõt vala, szolgaitul meg ertette volna: elõszer azon igyekeztec hogy az vtaban el erne, de midõn abban valo munkaia heiaban lõt volna, engesztelesnec okaert Iugurtahoz mene, ielentuen hogy az mit û akart volna czelekedni, azt az û szolgaianac arulasa võtte volna elõl. Sirua kõnyõrge, es ûtet az kõztõc valo baratsagra es elebbi hû szolgalattyara kere, hogy illyen nagy vetekben hozzaia gyanos ne lenne. Arra az kiraly kilõmben, hogy nem mint sziueben vala, kegyelmesen valazt tõn neki. Az vtan penig az Bomilcart es sokakat egyebeket, kiket meg tudot vala, hogy az arulasban reszesec lõtec volna, meg õletuen haragiat meg tartoztatta vala, hogy valami part ûtes abbol az dologbol ne tamadna. Soha az vtan az IVGVRTA sem eiel, sem nappal nem nyughatic vala, sem helyhez, sem idõhez, sem semminemû emberhez nem bizhatic vala. Ellensegitûl es magahoz tartozoktul egy arant fél vala. Mindeneket nézel vala es akar minemû kiczin szõrgesreis retteg vala. Kilõmb kilõmb helyeken hal vala gyakran kiralymeltosaga ellen. Neha [p 0061] almabol fel serkenuen es fegiuerét ragaduan tusakodic vala. Igy az felelem mia, vgy mint egy bolondsag mia, haniattatic vala. Azokaert az Metellus mikorõ az Bomilcar esetit, es az leselkedesnec ki tudasat pribekektõl meg erte: viszontag mint egy vy hadra, minden dolgokat el keszite nagy sietseggel. Az Mariust, midõn õtet szuntelen farasztana az haza boczatas felõl, itiluen hogy ha akarattya ellen meg tartoztattatnec, es haragunnec reia nem igen hasznos lenne, haza boczata. Ezeket az kõsseg Romaban meg ertuen azokbol az leuelekbõl, mellyec az Metel: es Marius, felõl kûldettec vala, mindenic felõl, õrõmest hallottac vala. Az Metellusnac nemessege, holot az elõt ékessegere lõt volna, irigysegre kezde lenni, az Mariusnac az û nentelensegekeduet szerzet vala neki. De mindeniknec inkab hasznal vala az partolasoc io akarattya, hogy nem mint az û magoc io auagy gonosz volta. Annac felette az haborusag szerzõ tiszt viselesekis az kõsseget izgattyak vala: az Metellust minden kõzõnseges helyen valo beszelgetesekben fõben iaro tõruennyel ijegetic vala, az Marius emberseget magasztallyac vala. Vegezetre az kõsseg vgy fel gyulada, hogy minden miyes es paraszt emberec, kiknec mind marhayoc s-mind hitõc keszec munkayaban all vala, dolgokat el hagyuan az Marius vtan iarnanac es az õnnen magoc szûkseges dolgait annac tisztessegeiert hatra hadnàc. Igy meg ijeduen az nemesseg sok ûdõ vtan az polgarmesterseg kõz rendbõl lõt fõ emberre bizattatec. Az vtan az kõsseg az Lucius Manlius Mancinus neuû kõsseg gongia viselõietûl meg kerdetuen, kit akarna hogy az Iugurtaual hadakoznec, kõzõnseges akaratbol‘ Metellusnac engette vala az Numidiai tartomannac gõgia viseleset, mely dolog heaban lõn. Vgyan akcor az Iugurta baratitol meg fosztatuan, kiket tõbbire mind û maga õletet vala meg, az tõbbi kõzûl nemellyec á felelen mia az Romaiakhoz, nemellyec à Bocchus kiralyhoz futottac vala, holot hadat sem viselhetne szolgaknelkûl, es az vyaknac hûsegetis az elõbbieknec [p 0062] ily nagy hitetlensegben veszedelmesnec itilne kisergetni bizontalanul budosic vala. Sem tanacz û neki, sem ember, sem semminemû dolog, nen teczik vala: vrait es tisztartoit napõkent valtoztattya vala, neha az ellenseg ellen, neha penig puztasagban megien vala, gyakorta futasban, es keues vartatua ismeg fegiuereben veti vala remenseget, ketelkeduen benne hogy ha az û hozza tartozoinac hitekhez bizneke keuesbet, auagy viteszkedesekhez. Igi valamire igiekezic vala: mindenût szerenczetlen vala. De ez kesedelen kõzõt hirtelen magat az Metellus hadaual meg mutata. Az Numidac Iugurtatol az ûdõ rõuid voltahoz kepest neki keszittetuen, harczhoz keszdenec. Az mely felõl az kiraly seregben vala, ot valameny ideig tarta az harcz: de az tõbbi az û nepe kõzzûl, elsõ ûtkezeten menten el futanac. Igy az Romaiac soc zaslokat, es hadi szerszamokat, es embereket foganac. Mert az Numidakat tõbbire minden harczokon inkab oltalmaztac az û laboc, hogy nem mint fegyuerek. Az mia az futas mia sokcal inkab ketsegben esuen maga allapattya felõl Iugurta, az pribekekcel es louaginac valami reszéuel az pusztasagban mene, és onnet Thalaban. Az nagy es kazdag varos vala, es tõbbire az kiralynac minden kencze es fiainac draga õltõzeti ott valanac. Mellyet minec vtanna Metellus meg ertet volna: noha az Thala kõzõt es folyo viz kõzõt, õtuen olasz mélfõldnyre meg ertette vala hogy nagy szaraz es puszta helyec volnanac: mind az altal az had veghez vitelenec remensegeiert, ha azt az varost meg vehetne, minden nehezsegeket el szenuedni, es az helynec termeszetitis meg akara gyõzni. Azokaert meg paranczola, hogy az terhes barmokat tiz napra valo eledeltûl ki valua minden terhektûl meg kõnnyebitenenec, hanen czak tõmlõket es egyeb viznec valo edenyeket keszitenenec. Annac feletteaz mezõkõn, soc szilig barmokat kerestete, es azokra minden fele edenyeket fel rakata, de fõkeppen fa edenyeket, mellyeket az Numidac kalibaiokbol hordottac vala õszue. Ez felet az kõzel valo nepeknekis meg hagya, kik az kiraly futasa vtan magokat az Metellusnac [p 0063] meg attac vala, hogy kiki mind kõzzûlõc soc vizet vinne, es arra napotes helyet rendele hol lennenec ielen azzal. Eo magais az folyo vizbõl az barmokat meg terhele. Igy reia keszûluen Thalahoz indula. Az vtan mikoron oda iutot volna, ahoua az Numidakat el kûlte vala, es tabort iartatot es erõssitetet volna: oly nagy zapor esõ szakada le nagy hirtelen, hogy czak azis eleg lõt volna az nepnec italara. Annak felette eledeleis remensegenel bõueb lõn, mert az Numidak (az mint az û magoc meg adasaban szoktac az emberec czelekedni) szolgalattyokat valoban meg mutattac vala. De az vitezec az esõ vizet inkab iuak, es az az dolog nekik nagy batorsagot‘ reiaioc az Istennec gondgya volna. Masod nap az Iugurtanac velekedese kiuûl Thalahoz iutanac. Az varosbeliec kik az helynec nehezsegehez biztanac vala ily nagy es szokatlan dologtul meg ijeduen, mind az altal kezdec magokat annyual inkab az hadra kesziteni, es vgyan azõt az Romaiakis czelekedni. De az kiraly itiluen, hogy az Metellus immar mindent meg czelekedhetnec, vgy mint ki minden hadi szerszamokat, fegyuereket, louagokat, helyeket, idõket, es még az egyeb dolgoknac paranczolo termeszetétis, serenysegéuel meg gyõzet vala: fiaiual es penzenec nagyob reszeuel, az varosbol eiel ki futot vala. Soha az olta fogua egy napnal, auagy egy einel touab nem mulat vala, egy helyen, hanem azt tetteti vala, mint ha valami dologert sietne. De arulastul fél vala, mellyet itil vala, hogy gyorsasaggal el tauoztathatna: Mert affele tanaczoc ûressegbõl szoktanac keszdetni alkolmatossag adatuan reia. De midõn az Metellus latta volna, hogy az varosbeliec harczra keszûlnenec, az varosis penig, mind czinalassal, mind penig hellyel erõs volna: tõltessel es arokkal veue kõrûl az varos kõ falait. Az vtan keszdé az helynec alkolmatossagaert sanczokat hanni, es az felet tõltest czinalni, es tornyokat emeltetuen azokon mind az czinalt erõssegeket, s-mind penig az benne valo õrizõket oltalmazni. Ezec ellen az varosbeliekis sietnec, es magokat keszitic [p 0064] vala, vgy hogy eggic fél sem hadna semmit hatra dolgaban. Vegezetre az Romaiak soc munkakcal es harczokcal meg annac elõtte el faraduan, 40. nappal az vtan, hogy oda iutottac vala, az varost meg veuec. De az nyereseget az pribekec mind el vesztettec vala az Romaiac elõt. Mert minec vtanna latac ezek, hogy az kõ falat kosokcal verni kezdec, es hogy nen iol volna dolgok: aranyat, ezûstõt, es egyeb draga marhakat az kiraly hazaban õszue hordanac, ott borral, es etellel iol lakuan mind az marhat s-mind az hazat magokkal eggyût meg egetec, es az mely ellensegnec bûntetésetûl meg gyõzettetuen felnec vala, azt û magoc akarattyabol fizetec meg. De az Thala varasnac meg veteleuel eggyût, kõuetec iûuenec az Metellushoz az Leptis varosabolis kõnyõrõguen azon neki, hogy oda otalomra valo nepet es tisztartot kûldene. Mert ott egy Hamilcar neuû nemes ember volna, ki vizsza vonasbol vy dolgokra igyekeznec, ki ellen sem az tisztuiselõknec, sem tõruenyeknec ereie semmit nem tehetne. Ezzel hanen sietne, mind az û elete, s-mind az û hozza tartozok nagy veszedelemben esnenec. Mert az Leptitanusoc még az Iugurtaual keszdet hadnac elein à Bestia neuû polgarmesterhez, es az vtan vgyan Romabannis kõueteket kûldõttec vala, es baratsagot es tarsasagot kertec vala tûlõc. Az olta fogua, minec vtanna ezt meg nyertec volna, mindenkor iamborul es hiuen meg marattac vala az frigyben, es Albinusnac, Bestianac, es Metellusnac minden paranczolatit szorgalmatoson meg czelekettec vala. Azokaert az mit kerenec igen kõnnyen az Metellustol meg nyerec. Igy kûlde az feiedelem û hozzaioc negy zaslo allya Liguriai gyalog sereget, es tisztartoul vellec az C. Anniust. Ezt az varast az Sidoniusoc raktac, kiket hallottunc, hogy egy mas kõzõt valo haborusagert haiokon ide iõttec volna. Vagyon az az varos ket Syrtis neuû tenger szakadec kõzõt, kiknec neuõkis azoknac‘ Africa vegeben termeszettel egyenlõ, de nem nagysaggal, kik kõzzûl az mellyec az fõld mellet vagyon, magasb, az masic nem annyra magas, [p 0065] de gatos es ragadalo szelueszes vizben vagyon. Mert mikor az tenger neuekedni es az szelueszec mia haborogni kezd: saros fõldet fõuent, és rettenetes kõ sziklakat hany õszue az hab. Igy az helynec szine eggyût az szelekkel el valtozic. Syrteseknec az vonastol neueztetnec Gõrõgûl. Annac az varosnac czak nyelue es szolasa valtozot meg az Numidakcal valo hazasulasokert, de tõruenyec es õltõzetec tõbbire Sydonbelieknec modgyoc szerent vagyon, mellyec annyeual kõnnyebben tartatnac meg, miuel hogy az kiraly birodalmatol mezsze laknac vala: Az Leptis varoses az lakos Numidia kõzõt nagy puszta helyec vadnac. De miuel hogy az Leptitanusoknac alkolmaitossaga altal, ezekre az tartomanyokra iûnec: nem laczic meltatlannac lenni ha két Carthagobeli embereknec ieles es emlekezetre melto czelekedeteket meg iriuc mely dologra minket az hely inte. Az mikor az Carthagobeliec tõbbire az egesz Africat biriac vala: Az Czyrenébeliekis hatalmasoc es igen gazdagoc valanac. Vagyon kõzõttõc mind egy modu homokos meszõ, sem folyo viz, sem hegy nen vala, mely az û hatarokat meg valasztana. Mely dolog ûket nagy es hozszu had viselésre indittotta vala. Minec vtanna mindenic partyabol sok seregec es vizi erõc vesztec volna el, es eggyc az masikat valamenyere el tekintette vala: feluen azon, hogy mind az gyõzedelmeseket s-mind az gyozetteket mas ellenseg el ne vesztene: frigy altal ily kõtest teuenec egy mas kõzõt, hogy bizonyos napra mindenic feltûl kõuetec iõnenec onnat hazol egy mashoz, es valamely helyen egyben talalkoznanac, ott lenne mindenic varosnac kõz hatara. Chartagobol kûldetenec ket Philenus neuû attyafiac, kik nagy sietseggel el menénec. Az Cyrenaebeliec kesõbben iaranac. Tunyasagbol lõtté az az dolog, auagy tõrtenetbõl, meg nen tudhattam. De azon az fõldõn az szel vesz szinten vgy meg szokta az vton iarokat tartoztatni, mint szinten az tengeren. Mert mikor az tér es souany helyeken az szel vesz az homokot fel veszi, az fõueny idestoua hanyattatuan embernec szemet szaiat be szokta tõlteni: Igy szemec vilagat es [p 0066] latasat el veuen, az vton iarokat meg szokta keslelni. Minec vtanna az Cyrenébeliec latac, hogy õk valamennyere hatrab marattac volna, es ezert az kar tetelert hon valo bûntetestõl felnénec: kezdec az Carthagobelieket vadolni, hogy idõ elõt indultac volna el onnan hazul, es az dolgot fel haboritani, es mindent inkab akarni kezdenec, hogy nem mint gyõzedelem nelkûl haza menni. De mikoron az Poenusok egieb io modon valo kõtes4nekis keszec volnanac allani: az Cyrenébeliec valasztasra valo szabadsagot adanacaz Carthagobelieknec, hogy auagy azoc temettetnénec el eleuennen ott, ahol az û varosoc hatarat akarnac lenni, auagy õkis vgyan azon ok alat, mennénec touab à mig akarnac. Az Phylenusoc iaualuan ez vegezest magokat es eleteket hazaioknac aiandekul adac, es igy eleuenen el temetteténec. Az Carthagobeliec ott az helyen az Philenus neuû attyafiaknac‘ rendelénec. De most az dologra vizsza megyec. Az Iugurta minec vtanna à Thala el vesztese vtan lata, hogy semmi ereie az Metellus ellen nem lehetne: keuesed magaual nagy pusztakon menuen az Getulusokhoz iuta, kic vad es fene emberec valanac, es még akcor az Romaiaknac neueket sem hallottac vala. Azzok kõzzûl nagy sokasagot õszue gyûite es lassan lassan rend tartasra zaszlok vtan valo menesre, es egyeb hadi dolgokra kezde ûket szoktatni. Annac felette az Bocchus kiralynac baratit nagy aiandekokcal es nagyob igeretekcel baratsagaban iuttata, es azok altal ûtet arra veue, hogy az Romayac ellen hadat tamasztananac. Ezt ezert czelekedheté meg kõnnyen, mertaz Bocchus az hadnac kezdetikor kõueteket kûldõt vala Romaban hogy azok altal frigyet es baratsagot kerne. Mely dolog nohaaz el kezdet hadra igen alkolmatos vala: mind az altal azt nehany fõsuenysegtõl meg vakult hatalmasoc, kik minden tisztesseges es tisztessegtelen dolgokat penzen szoktac vala el arulni, nem hattac vala veghez vinni. Annac elõtte penig az Iugurta leanyais az Bocchushoz ment vala ferhez. De ez az szõuetseg az Maurusoknal es Numidaknal [p 0067] igen kiczinnec tartatic vala. Mert ki ki mind gazdagsaga szerint sok feleseget tart, nemellyec tizet, nemellyec tõbbet, de az kiralyoc annalis tõbbet. Igy az û elmeiec az sokasagtol idestoua vonattatuan eggiket sem tartyac felesegûl, hanem mindnyaiat egy arant valo beczûlletlensegben tartyac. Azokaert mind az két kiraly serege egy helyre giûle, az mellyet mind ketten valasztottac vala. Ott egy masnac meg eskûuen, az iugurta az Bocchusnac elmeiet kezde giuitogatni szauaual, tudni illik hog az Romaiac fõsuensegekben, hamissagot kõuetuen mindeneknec kõzõnseges ellensegi volnanac: vgyan azon okok volna nekik az Bocchussal, valo hadakozasra, mely û velle, es egyeb nemzetekkel, tudni illik az vralkodasnac kiuansaga, kiknec minden orszagoc ellensegi volnanac. Most û volna az Romaiaknac ellensege, az elõt az Carthagobeliec, es az Perses kiraly: iõuendõben penig mennel hatalmasb lenne valaki, annyeual nagyob ellensege kezdene nekik lenni. Ezekkel es egyeb effele szokkal egy mas kõzõt beszelgetuen Cyrtha varosahoz indulanac, miuel hogy az Quintus Metellus ott tartya vala az nyereseget, fogliokat, es tabori eszkõzõket. Mert az Iugurta azt itili vala, auagy hogy az varost meg veuen hasznot czelekednec azzal: auagy penig ha az Romai feyedelem az õueit meg segitene, vellec meg harczolnanac. Mert ez rauasz ember czak azert siet vala, hogy az Bocchus bekesseget meg haborithatna, hogy az kesedelem mia egyebre ne kezdene igiekezni, hanem czak hadra. Az Mitellus mikoron az kiraly tarsasagat meg erte, kezde nem vakmerõ keppen. sem az mint Iugurta meg giõzese vtan szokot vala czelekedni, mindenût harczot adni, hanem az Cyrthatul mezsze taborat sanczal kõrnyûl veuen az kiralyokat varya vala, iobnac itiluen lenni, hogy az Maurusokcal meg ismerkeduen (mint hogy az az ellenseg vyonnan iût vala reia) az még leg hasznosbnac itilne, harczot adhatna nekic. Azonban Romabol leuel altal bizoniossa lõn, hogy Numidiat birodalmul‘ [p 0068] vala, hogy polgarmesterre tõttec volna. Mely hirekcel feletteb el busuluan, hogy nem mint az tisztesseg engedne, sem szidastol magat, sem illetlen szoktol nyeluét meg nem tartoztathattya vala, es holot egyeb dolgokban ieles enber volna, ezt az banatot igen nehezen szenuedheti vala, Mely dolgot nemellyec keuelysegnec magyarazzac vala, nemellyec azt itilic vala, hogy illyen ieles enber azon bozszonkodnec, hogy az kész gyõzedelem kezebûl ki vetetnec. Mi elegge ennec vegere mentûnc, hogy û inkab bankodot az Marius elõ menetelin, hogy nem mint az û rayta tõt bozszu tételen, es hogy nem oly nehezen szenuette, hogy az birodalom õ tõlle el vetetet, mint hogy Mariusra bizattatot. Azokaert attol az busulastol bantatuan, annac felette mert bolondsagnac laczik vala, hogy ha mas ember dolgat az û maga veszedelmeuel vinne veghez: kõueteket kûlde Bocchushoz keruen ezen, hogy oknelkûl ne lenne ellensege az Romayaknac. Nagy alkolmatossaga volna û neki az Romayakkal valo baratsagra, mely û neki az hadnal iob lenne. Es iollehet gazdagsagaban biznec: mind az altal nem kellene neki bizontalan dolgokat czerelni az bizonyosokon. Kõnnyû volna hadat inditani: de igen nehez le czendesziteni. Nem azon egyembernec hatalmaban volna az hadnac eley es vege. Szabad volna hadhoz kezdeni akar mi tunya embernekis: de az hadat senki le nem tehetne, hanem czak mikor az gyõzedelmesec akarnac. Azokaert viselne gondot magara es orszagara, se penig az û bekessegeuel viragzo allapattyat, az Iugurta meg hanyatlot dolgaiual õszue ne elegitene. Ezekre az kiraly eleg czendeszen felele, hogy az bekesseget õis kiuanna, de az Iugurta nyomorusagat szanna: ha û nekijs szabad lenne bekessegre haylani: minden dolgokrol egy mas kõszt meg alkhatnanac. Viszontag az Metellus az Bocchus kiuansaga ellen kõueteket kûlde. Az Bocchus nemellyeket az izenetben iaual vala, nemellyeket meg vét vala. Igy gaykron egy mashoz kõueteket kûldõzuen az idõ mulic vala es az mint az METELLVS kiuannya vala az hadis eppen marad vala. [p 0069] De az Marius az kõz nepnec nagy buzgosagaual polgarmesterre tetetuen, minec vtanna neki az orszag nepe Numidiat birodalmul ada, meg annac elõtte boszonkoduan az nemes rendre, akcor sokcal inkab keszde raioc fenekedni. Neha szemely szerent, neha az egesz nemes rendet bozszuual illeti vala. Szokta vala gyakran mondani, hogy û az polgarmesterseget az nemessegnec vgy mint gyõzedelmebõl nyerte volna. Ez mellett egyeb maga magasztalasara valo dolgokatis, es melyeken azok busulhatnanac mind ollyakat szol vala. Azonban valamely dolgoc az hadra keuantatnac vala, azokra fõ gondgya vala. Azmi heya az legio seregeknec vala, annac ki tõlteset es egyeb segitsegetis ker vala kûlsõ nemzetsegektûl, kiralyoktul, es frigyes tarsoktul. Annac felette, Olasz orszagbol hol mi vitez ember talaltatic vala, magahoz hi vala, kik kõzzûl tõbbire mindeniket, û magaual valo hadakozasban, hiruel penig keueset esmert vala, es még azokatis, kic az hadakozasnac veget vetettec vala, kereseuel velle eggyût el viszi vala. Az tanaczis, noha ûtet nem szereti vala: mind az altal semmi dologban ellene‘ tõltesere valo nepetis õrõmest rendelte vala, Mert azt veli vala az tanacz, hogy az kõsseg az hadakozast meg vnuan az Marius auagy az hadakozasban valo io modgyat, auagy az kõsseg io akarattyat el vesztene. De ezt az dolgot heiaban remenlec felõlle. Annyra nagy keuansag iutot vala tõbbire mindenekre, hogy az Mariussal el mennenec. Mert kiki mind azt remenli vala magaban, hogy û az nyeseggel meg gazdagodnec, es gyõzedelemmel iõne hazahoz. Az Mariusis nem keuesse inditotta vala fel õket io szouaual. Mert minec utanna mindeneket meg nieruen az tanacztul, valamellyeket keuant vala, nepet akarna gyûiteni: intesnec okaert es egyszers-mind az nemes rendnec (az mint szokot vala czelekedni) bozszontasaertis az orsz4ag nepet egyben hiuan, illyen modon szola:

Tudom azt orszagbeli vraim, hogy sokan nem azon mestersegekcel keric tûlletec az birodalmat, es minec vtanna azt [p 0070] meg nyeric, nem azonnal szoktac viselni. Elõszer serenyec, alazatosoc,es mertekletesec szoktac lenni: az vtan tunyauul es keuelyûl elnec. De ennekem kûlõmben laczic, hogy kellyen czelekednem. Mert mennyeuel nagyob az orszag az polgarmestersegnel, auagy itilõ birosagnal: annyual nagyob szorgalmatossaggal kel arra gondot viselni, hogy nen mint ezeket az tizteket keuanni. Tudomis mely nagy dolgot visellyec magamõ az ti io tetemenyetek altal. Hadra keszûlni es azzal eggyût orszag kenczet kemelleni, azokat hadban kenszeriteni, kiket meg bantani nen akarnal, hón es kiuûl mindenekre gondot viselni, es ezeket irigyõc, ellenõd iaroc es partosoc ellen czelekedned, nehezeb, hogy nen mint valaki meg gondolhatna. Annac felette ha egyebec valamiben meg esnec: regi nemessegec, eleieknec vitezsegec, rokonoknac, es sogoroknac gazdagsaga, sok hozzanc tartozoknac oltalma. mind ezec, nagy segitsegekre vannac: enneken minden remensegem magamban vagyon mellyet szûkseg, hogy ioszagos czelekedettel es artatlansaggal oltalmazzac: Mert egyeb dolgoc erõtlenec. Ertem penig hogy mindeneknec szemec ream figgesztettenec, es hogy az io es igaz emberec nekem iot akarnac, miuel hogy azen io tetemenyem az orszaghoz naponkent õregbednec, de az nemesseg czak alkolmatossagot keres mikeppen el veszthessen. Mennel inkab kel ennekem arra igyekeznem hogy ti se czalattassatoc meg az û remensegec se mehessen veghez. Vgy eltem még eddig gyermeksegemtûl fogua, hogy minden munkakra, es veszedelmekre magamat reia szoktattam. Az mely dolgokat az ti en hozzam valo io tetemenyetek elõt ingyen czelekedem vala, hogy azokat iutalmamnac el vétele vtan el hadnam eszemben sincz. Nehez azoknac mertekletesen elniec az tiszt viselesekben, kik tizt keuanasert iamboroknac tettetic magokat. En bennem, ki tellyes eletemben magamat io erkõlczõkben foglaltam, az czelekedet szokasombol immar termeszette valic. Azt vegezetec, hogy Iugurtaual hadat viselnec. Mely dolgot az nemesseg igen nehezen szenuede. [p 0071] Kerlec gondollyatoc meg magatokban, hogy ha iob volnae ezt meg valtoztatni? Azerte hogy az nemes rend kõzzûl erre auagy‘ volna, czimeres leuelekkel bõuõlkõdnec, de hadban soha nem volt volna? En hiszem azert kellene illyet kûldeni, hogy illyen nagy dologban tudatlan leuen, fellyen, rettegyen, siessen, es az kõz nép kõzûl maga melle valakit valazszon, ki ûtet az û tisztiben oktassa? Tõbbire mindenkor igy szokot lenni, hogy az kit tû feyedelmé tõttetec, mas feiedelmet keressen maganac. Deen tudoc oly modnelkûl valo embereketis kõzzûllõc, kic hadnagysagra valo valasztasoc vtan kezdtéc eleinknec viselt dolgait, es az Gõrõgõknec hadakozasrol yrt kõnyueket oluasni. Mert hadakat viselni idõuel vtolsob, valosaggal elsõb, hogy nem mint io had viselõ lenni. Hasonliczatoc õszue engemet, io vraim, ki kõz rendbõl võttem magamat fel. Az nemeseknec keuelysegeuel. Az mellyeket ûk szoktac hallani es oluasni, azoknac nagiob reszet en lattam es vgyan benneis forgottam. Az mellyeket ûk kõnybõltanulnac, en azokat uitezkedesemmel tanultam. Tû magatoc itillyetec meg, hogy ha az czelekedetet kelle nagiobnac beczûlleni hogy nem mint az beszedeket. Eoc azen nentelensegemet vtallyac meg: en az õ tunyasagokat. Ennekem szeginy rendem: õ nekic gyalazatos dolgoc vettetnec szemekre. Iollehet en tudom, hogy minden emberec egy kõzõnseges termeszetbõl vadnac. Mind az altal mennel valaki iob vitez es iamborb es tudosb, annyeual nemesb. De hogy ha most az Albinus auagy Bestia attyatol meg kerdhetnetec, hogy ha engemet akartac volnae inkab, hogy fiok lõttem volna hogy nem mint azokat: mit itiltec, hogy felelnenec, hanem hogyio fiakat akarnanac? Hogy ha engemet meltan vtalnac meg, bizony az û eleieketis hasonlo keppen meg vtallyac. Mert azoknakis nemessegec mint szinten ennekem ioszagos czelekedetekbõl võt eredetet. Irigylic az en tisztessegemet? Hát irigyellyec munkamat, artatlansagomat, es veszedelmemetis, mert ezec altal nyertem en az tisztesseget. [p 0072] De az keuely fel fuualkodot emberek vgy elnec mint ha az tûletec adot tiszteket meg vtalnac: vgy keuannyac penig azokat, mint ha tiztessegessen eltec volna. De bizonyara meg czalatkoznac azoc, kik illyen egy massal ellenkezõ dolgokat egyszers-mind kiuannac minemû az gyõnyõrûseg es iosagos czelekedetnec iutalma. Még mikor az kõsseg elõt, auagy az tanaczban szolnakis, tõbbire minden szauokban az û eleieket magasztallyac. Azt velic, hogy az û eleieknec viselt dolgait szamlalgatuan neuezetõsbec lesznec, mely dolog vizsza vagyon. Mert menyuel hiresb azoknac eleiõc, annyual gyalazatosb ezeknec tunyasagoc. Mert bizony az dolog ebben vagyon. Az elõb valo embereknec diczireti vgy mint szõuetnekûl vagyon az maradekoknal. Mert azoknac sem io, sem gonosz czelekedeteket nem hadgya titokban lenni. Effele eleimnec dicziretiuel en nem bõuõlkodõm. Hanem en, (mely dolog vgyan sokcal dicziretesbis) az en magam viselt dolgait szamlalgathatom. De itillyetec meg, mely hamissac legyenec õk. Az miuel õk egyebeknec embersegekbõl diczekednec, azt ennekem az en magamebol meg nem engedic. En‘ regen szerzet nemessegem vagyon, mellyet bizony dicziretesb magad altal szerzeni, hogy nem mint eleidtûl marattat meg gyalazni. Tudõ bizonnyal, hogy ha most meg akarnanac felelni ennekem, eleg ékõs es mesterseges oartiot mondananac. De az ti en hozzam valo io tetemenyetekben, holot mindenût engemet es titõket szidalmazzanac, nem akartam ezt el halgatni, hogy valaki az en embersegemet gonosz lelki esmeretnec ne itilne. Mert engemet az en itiletem szerent senkinec szaua meg nen serthet. Mert ha valaki ream szól, szûkseg hogy igazat szollyon. Az hamis szidalmat, az en eletem es erkõlczõm meg gyõzi. De miuel hogy az ti tanaczitoc szidalmaztatnac, hogy en ream az fõ tiztet és az leg nagyob dolgot biztatoc: igen meg gondollyatoc magatokban, hogyha meg kellyene tû nektec ezt bannotoc. [p 0073] Nem mutogathatom en bizonisagul czimeres leueleimet, triumfalasimat es az en eleimnec polgarmestersegeket, de ha az dolog keuannya, kopiakat, zaszlokat, bonczokokat, es egyeb hadi aiandekokat, annac felette arczul võt sebhelyeket mutathatoc az en testemen. Ezec az en czimeres leueleim, ez az en nemessegem, nem eleimtûl marat, mint az õ nekic, hanem mellyet en sok munkammal es veszedelmimmel szerzetten. Nem tudok en ekesen szolani. Mert en azt keuesnec bõczûllõm. Az emberseg elegge meg mutattya magat. Eo nekic szûksegaz mesterseges oratio, hogy azzal az û rút czelekedeteket el takarhassac. Nen tanultam en Gõrõgûl. Mert nem akartam ollyat tanolni, mely még azoknakis, az kik arra mast tanitottac, semmit az iamborsagra nen hasznalt. De azokra az dolgokra tanittattan en, mellyec az orszagnac igen hasznosoc, tudni illic ellensegre vagni, hadat igazgatni, semmitûl nem felni hanen czak az gonoz hirtûl, telet es nyarat egy arant szenuedni, akar mi porbannis el halni, egyszers-mind szûkseget es munkat el szenuedni. Ezekkel az tanulsagokcal intem en az vitezeket. Nem vgy fogom en õket igazgatni, hogy magamat gazdagon tarczam, õket szûkõlkõttessem: sem az en dicziretemet nen forditom nekic munkaiokra. Ez volna az hasznos es szabad orszaghoz illendõ birodalõ. Mert hogy ha te gyõnyõrûsegre eluen az alattad valo sereget halallal kenszeritesz valamire, az nem feiedelemseghez, hanem kegyetlen vralkodashoz illik. Ezeket es egyeb effeleket, mellyeket az elõt elõ szamlalec az mi eleink czelekeduen mind magokat s-mind orszagunkat neuezetesse tõttec. Mellyekhez az nemesec bizuan, holot õk kilõmb erkõlczûuec legyenec azoktol, mégis minket, kic azokat kõuettyûk, meg vtalnac, es minden tiszteket vgy kiuannac tõlletec mint ha nem kinec kinec erdeme szerint, hanem adossag gyanant kellene adnotoc. De az keuely emberec igen meg czalatkoznac. Az û eleyec mindeneket valami lehet vala, rayoc hattac, tudni illik gazdagsagokat, czimeres leueleket,io emlekezeteket. De az ioszagos czelekedetet nem hattac, es vgyan nemis [p 0074] hagyhattac. Mert az tõkelletesseget, senki sem el nem ayandekozhattya masnac, sem mastul el nem veheti. Azt mongyac ûk hogy sobrac vagyoc, es semmi‘ frissen nem tudok szerzeni, sem elõttem iadczo bolondom, sem dragab szakaczom az en magam maioranal ninczen, mellyet en õrõmest meg vallok. Mert az en atyamtol es egyeb iambor emberektûl en vgy hallottam, hogy az frisseg az azszony emberekhez, az munka penig az ferfiakhoz illik: hogy minden fõ embernec tõb dicziretinec kellyõn lenni, hogy nem mint gazdagsaganac, es hogy az fegyuert kellyõn ekessegnec tartani, nem egyeb eszkõzõket. Azokaert, am az miben gyõnyõrkõdnec,es az mit oly igen bõczûlnec mindenkor azt czelekedgyec, buyalkodgyanac es tobzodgyanac: az miben iffiusagokat mulattac, vensegeketis abban helyhesztessec, tobzoduan, es hasoknac es testekben valo leg vndogb tagioknac szolgaluan. Az vereiteket, az port, es egyeb effeleket minekûnk hadgyanac, kiknec azoc még az vendegsegnelis gyõnyõrûsegesbek. De nem czelekedic. Mert minec vtanna ez vndoc emberec vndoc vetkekkel magokat meg rutitottac, az ioktol akaryac el venni az û iutalmokat. Igy az buiasag es tunyasag igen nagy két vetkec, azoknac kic czelekedic semmit nem artnac, (melynec nem vgy kellene lenni) ha nem az orszagnac vadnac veszedelmere. Most, miuel hogy õ nekic az menyere az en erkõlczõm nem az û rosz voltoc engede, meg feleléc: Immar rõuideden szoloc az orszag allapattyarolis, leg elõszõr az Numidia orszagrol io remensegben legyetec. Mert à menemû dolgoc ekkedig az Iugurtat otalmasztac, mind azoknac eleit võttétec, tudni illik à fõsuensegnec, tudatlansagnac, es keuelysegnec. Annac felette vagyon ott oly nepetec mely az helyhez immar valtig hozza szokot, de mind az altal seremb, hogy nem mint boldogb. Mert annac nagy resze az hadnagyoknac fõsuensege mia el veszet. Azokaert ti kiknec még had viselesre valo idõtõc vagyon en velen eggyût igyekezetec az orszagra [p 0075] gondot viselni, es senki kõzzûletec egyebek nyomorusagara auagy az feiedelmeknec keuelysegere nezue meg ne ijedgyen. En magam az seregben es az harczon egyszers-mind tanaczadotoc es veszedelmetõknec tarsa leszec, en magamat es titõket minden dologban egyarant tartlac es oltalmazlac. Es bizonyara, Isten segitsegebõl, minden dolgoc keszen vadnac, tudni illic, az gyõzedelem, nyereseg, es dicziret. Mellyec ha ketsegesec auagy tauol volnanakis: mind az altal megis minden io emberekhez ez illenec, hogy orszagunkat segittenõc. Mert senki tunyasag altal halhatatlanna nem lõt, es egy atya sem keuanta azt, hogy az û fiai inkab lennénec õrõkce valoc, hogy nem mint iamborul es tisztessegesen vinnec altal eleteket. Tõbbet szollanec, orszagbeli vraim, hogy ha ez felelmesõknec batorsagot szerezhetne az szó. Mert azt velem, hogyaz serenyeknec eleg ez mondasban. Illyen oratiot monduan az Marius, minec vtanna lata, hogy az kõsseg elmeie fel geriedet volna: Nagy hamarsaggal élettel, soldra valo penzel, fegyuerrel, es hadra valo szûkseges dolgokcal haiokat terhele. Ezekcel az Aulus Manliust kûlde el hadnagyul. Eo maga azonban nepet gyûit vala, nem regi szokas szerent, hanen az mint kinec kinec keuansaga uala, tõbbire mind‘ czelekette volna az Marius, hogy tisztessegbelieket nem talalt volna. Nemellyec penig azert hogy tisztesseget nyerne abbol maganac, miuel hogy affele emberektûl magasztaltatot vala û annyra, es hogy hatalom keresõ embernec az szûkõlkõdõc volnanac alkolmatosbac, kiknec sem az û magoc dolgaira (mellyec vgyan ninczenek) semmi gondgyoc ninczen, es mindenec valamibõl hasznoc lehet, tisztessegeseknec laczanac. Az okaert az Marius valamenyre tõbbed magaual, hogy nem mint az tanacz vegezte vala, Africaban menuen egy nehany nap muluan Vticaban mene. Az elõbbi nepet az P. Rutilius, ki Metellus hadnaggya vala kezehez ada. Mert az Metellus az û velle valo szembe letelt el tauoztatta vala, hogy ne latna azokat, mellyeket még haluannis nem szenuedhetet vala el. De az Marius be tellyesituen [p 0076] az legioknac es egyeb segitsegre kûldõt seregeknec szamat, termet es praedaual telt meszõre mene. Ott minden nyereseget az vitezeknec engede. Az vtan oly Castelyokra es varosokra ûte mellyec sem termeszettel sem neppel nem igen erõssec valanac, es sok helyen harczol vala, de czak igen lagyan. Azoban az vy katonac felelemnelkûl szoknac vala az viadalhoz, nezik vala, hogy az futoc ûzettetnenec auagy vagattatnanac, hogy mennel inkabki ki mind vitezkednek, annyeual batorsagosb volna, hogy az szabadsagok, hazaioc, szûleiec es minden egyeb dolgoc fegyuerrel oltalmaztatnanac, es az dicziret es gazdagsagis az altal kerestetnec. Igy rõuid ûdõn mind az vy es mind az regi nép õszue szokek es mindeniknek emberkedese egyenlõue tetétec. De az kiralyoc minec vtanna az Mariusnac iõuetelét meg ertec, kilõmb kilõmb seregekben nehez helyekre menénec. Igy teczet vala az Iugurtanac, ki azt remenli vala, hogy az szelledet ellensegre nagyob io szerenczeuel ûthetnénec az Romaiac es az mint egyeb emberekis szoktac lenni az felelem el tauozuan batrabban es tunyabban lennénec. Azõban az Metellus Romaban iutuan remensege kiuûl õrõmmel es nagy tisztesseggel fogattatéc. Mind az kõssegnec, s-mind penig az tanaczbelieknec, minec vtanna az irigyseg elmulec, egy arant keducben vala. De az Marius serenyen es eszesen kezde mind az û hozza tartozokra, s-mind penig az ellensegre egy arant vigyazni, es ertekõzni, miczoda io auagy gonosz allapattya volna mind az ket felnec. Azonban az kiralyoc vtait kimleti vla, es az û tanaczoknac es leseknec eleit igyekezic vala venni. Semmi restseget az û maga taboraban, sem batorsagot az ellensegnel nem hagy vala. Azokaert mind az Getulusokat s-mind az Iugurtat, kic az Romaiac frigyes tarsokat rabollyac vala, gyakorta vtokban meg ûtuen meg verte uala, es û magatis az kiralt Cyrta varosatul nem mezsze fegyueretûl meg fosztotta uala. Mely dolgokat minec vtanna lata, hogy czak dicziretessec uolnanac, de az hadnac ueghez uitelere nem haznalnanac: uegeze azt, hogy azokat [p 0077] az varosokat kerûlne meg eggyenkent, mellyec neppel es hellyel az ellensegnec hasznosoc, õ neki artalmasoc volnanac: itiluen azt, hogy auagy varosit vesztene el az Iugurta, ha azt meg engedne, auagy meg harczolna. Mert az Bocchus gyakorta kûldõt volna û hozza kõueteket ielentuen, hogy û az romaiac baratsagat kiuanna. Azert û tõlle semmit ne‘ kõnnyebben reya ûthessen, auagy alhatatlansagbol szokta legyen az bekesseget es hadat valtosztatni: nem bizonyos. De az Marius az mint vegezte vala, varosokra es castelyokra ût vala, es nemellyeket erõuel, nemellyeket felélemmel, auagy iutalomnac igiretiuel az ellensegtõl el hayt vala. Es leg elõszõr lassabban czelekedic vala, itiluen hogy az Iugurta az û hozza tartozoinac otalmaert még kezeben iutna. De midõn meg erte, hogy û mezsze volna onnan, es egyeb dolgokra viselne gondot: ideyenec teczek lenni, hogynagyob es nehezeb dolgokhoz kezdene. Vala az kyetlen pusztasag kõzõt egy nagy es erõs Capsa neuû varos, mellyet mongyak vala, hogy Lybis Hercules rakot volna Annac az varosnac lakoi szabadosok valanac az Iugurtanal, lagyan biratatnac vala tûlle, es azert igen fõ hiueijs valanac, meg erõssitetuen az ellenseg ellen nen czak kõ falokcal, hadi szerszamokual, es neppel, hanem leg nagyobban az helyeknec nehez voltaualis. Mert az kózél valo varosoc kiuûl, egyeb kõrûl valo helyec mind pusztac, kyetlenec, viznelkûl valoc es kigyokcal beuõlkõdõc valanac, mellyeknec kegyetlensegec az eledelnec szûk voltaiert, nagyob vala, az mint egyeb vadaknakis szokot lenni. Annac felette az kigyoknac û magokbannis veszedelmes termeszetec, szomiusaggal inkab fel geried hogy nem mint egyeb dologgal. Ennec az varosnac meg veuesenec nagy keuansaga iutot vala az Mariusra mind az hadnac hasznaert, mind penig à dolognac nehez voltaert. Az Metellusis à Thala varosat nagy dicziretiuel võtte vala meg, melynec allasa es erõssegeis nem kûlõmben vala. Czak hogy Thalanal nen mezsze az kõfaloktol egy nehany forrasoc valanac. [p 0078] Az Capsabelieknec penig az varoson belõl czak egy forrasoc vala, à kiuûl tõbbire mind esõ vizzel elnec vala. Azt az szomiusagot mind ot s-mind az egesz Africaban, mely az tengertûl mezsze leuen kietlemb vala annyual kõnnyebben szenuedhetic vala: Mert az Numidac tõbbire mind vadhussal es teyel elnec vala, sem fõt, sem egyeb etõkben valo gyõniõrûseget nem keresnec vala. Az étel es ital û nekic ehseg es szomiusag ellen szolgal vala, nem negedsegekre es tobzodasokra. Azokaert az Marius minden dolgokat meg kenletuen, es az mint itilem Istenben bizuan mert enny veszedelmec ellen eleg tanacza magatul nen lehet vala: Mert immar buzaban valo szûksegis kesergeti uala ûtet, miuel hogy az Numidac inkab igyekeznec à barõnac taplalasara, hogy nen mint buza vetesre, es valami az esztendõben lõt vala, az kiraly hagyasabol erõs helyekre hordatot vala. Az mezõ penig akcor az idõben szaraz es vetemenieknelkûl Mert az nyarnac ez az dolog vege fele vala immar. Mind az altal az mint lehete eleg eszesen keszite nepet. Az barmokat, mellyeket az elõt valo napokon kapdostac vala, az sgitsegre iõt louagokra biza, hogy elõttõc haitanac.Az Aulus Manlius hadnagyat valogatot gyalog sereggel Laris varosahoz kûlde, (à hol az soldot es eletet hatta vala)es ielente, hogy û is keues nappal az utan rabolua oda menne. Igy az û igyekezetit el titkoluan az Tarra folyo vizhez indula. Azõban az vton minden nap az barmot szazadoc kent es‘ az bõrõkbõl tõmlõket czinaltat vala. Igy az buzanac szûkseg voltatis enyhiti uala, es mindeneknec tudasa kiuûl oly dolgokat keszit vala, mellyec az utan hasznosoc lennenec. Hatod napra, hogy az folyo vizhez iutanac, szantalan tõmlõt czinaltata Ot az tabort valamenyere meg erõssituen, paranczola hogy az nep ennék es az nap nyugottal eggyût az vtra keszec lennénec, vgy hogy minden terheket el hanyuan czac vizzel terhelnec meg mind magokat smind barmokat. Az vtan mihelyen ideie lõn, az taborbol ki indula, es egész eyel menuen virrattara meg szalla. Azõt czelekede masod eyelis. Harmadic eyel sokcal nap kelet [p 0079] elõt iuta egy halmos helyre, mely Capsatul ket melyfõldnel mezszeb nen igen vala. Ot mennel alattomban lehete az egesz haddal magat meg vonuan titkon el napla. De midõn meg virrada, es az Numidak semmit ellensegtûl nem feluen, sokan az varosbol ki iõuenek: nagy hertelen hagya, hogy az egesz louag sereg, es azzal eggyût valogatot gyors gyalogoc Capsahoz sietnénec, es ott az kapukat meg allanac. Az vtan û magais nagy gyorsan vtannoc indula, es az nepet rablani nem hagya. Mellyeket midõn az varosbeliec meg ertenec: az hirtelenseg, es nagy felelem es remenseg kiuûl ualo nyaualia, annac felette az varasbelieknec ki rekesztetõt nagyob resze, mely immar az ellenseg hatalmaban vala, arra kenszerittec ûket, hogy magokat meg adnac. Igy az varos meg gyuitatec, minden fegyuer foghato Numidac meg õletenec, az tõbbi kotya vetyere hanyattatanac, az nyereseg az vitezeknec osztatec. Ez az hadi igassag ellen lõt dolog, nem az Marius fõsuensegébõl, auagy vetkebõl lõn, hanem hogy az à hely az Iugurtanac alkolmatos, az Romaiaknac hozza menesre nezue alkalmatlan vala, az nepeis alhatatlan, es hitetlen vala, mely sem io tetemennyel sem felelemmel az hûsegben nem tartathatic vala. Minec vtanna illyen nagy dolgot az Marius, nepenec kara nelkûl veghez vin: iollehet az elõttis nagy es hires vala: de az vtan sokcal nagyobnac es hirõsbnec kezdetéc tartatni: valamit vakmerõn vegezet vala, mindent az û emkedesenec tulaidonitnac vala.Az nepis, mellyet embersegessen igazgat vala, az gazdagokcal eggyût égig magasztallyac vala az Mariust. Az Numidac penig inkab felnec vala tûlle, hogy nem mint halando embertûl. Vegezetre mind az û frigyes tarsai, s-mind ellensegi azt hiszic vala felõlle, hogy Isteni elme volna nala, auagy Isteni akaratbol czelekednec mindeneket. De az Marius mikoron az à szerencze iol szolgalt volna, tõb varosokrais mene, es azok kõzzûl egynehanyat az Numidac ellen meg võn. Az tõbbit, mellyek az Capsabelieknec veszedelmekre nezue pusztan hagyattac vala, mind meg égete. Igy minden helyec [p 0080] sirassal es ember õldõklessel be telenec. Vegezetre sok helyeket meg veuen tõbbire mind nepenec vérontasanelkûl, mas dologhoz kezde, mely nen oly kemeny vala mint az Capsabeliekcel valo,de mind az altal nem keuesbe nehez vala. Mert nem mezsze az Mulucha neuû folyo viztûl (az mely az Iugurta es Bocchus orszagat egy mastul el szakasztya vala) terhelyen vala egy nagy kõsziclabol igen igen magas allo hegy kin egy iokora Castely vala, melynec czac egy vta vala. Mert‘ minden felõl meredec vala. Mely helyet az Marius, miuel hogyaz kiraly kencze ott vala, minden ereieuel akar uala meg venni. De az à dolog tõrtenetbõl esec inkab iol, hogy nem mint tanaczbol. Mert az Castelyban mind nep, mind hadi szerszamok, buza, es forras viz bõuen vala, az helys tõltesekre, tornyokra, es egyeb hadi viuasokra alkolmatlan vala. Az Castelyban leuõknec vtok igen szoros, es minden felõl meredec vala, sanczot akar minemû nagy veszedelemmelis alaia heiaban vetnec vala. Mert midõn az sanczokat valamenyre keztec vala vinni, tûzzel auagy kõuekcel az varosbeliec el rontyac vala. Az vitezec sem az tõltes elõt meg nem alhatnac vala az helynec nehez volta mia sem az sanczoc kõzõt veszedelemnelkûl nem forgothatnac vala. Mennel kõzzûlõc iob vitezek valanac, annal inkab mind azoc vesznec es sebesûlnec vala, az tõbbi el retten vala. De az Marius soc napig munkaiat heiaban mulatuan nagy busulassal gondolkodic vala magaban, felben hadnaie az el kezdet dolgot, miuel hogy heiaban valo volna, auagy szerenczet uarna, mely û neki gyakran kedue szerint szolgalt vala. Mellyeket mikoron sok nap soc eyel nagy busulassal forgatna szûueben, tõrtenetbõl egy Ligius neuû kõz katona ki az segitsegre iõttec kõzzûl ualo vala, az taborbol vizre menuen nem mezsze az Castely oldalatul, mely az harczoloknac hatoc meget vala lata valami czigakat, hogy az kõ sziklak kõzõt mazkalnanac, kik kõzzûl midõn egynehanyat etelére szedet volna: lassan lassan, hogy tõbbet szedhetne, kõzel az hegynec teteiere fel mene. [p 0081] Ahol minec vtanna lata, hogy senki nem volna az emberi elménec szokasa szerent, valami nehez dolognac czelekedesere valo keuansag iuta õ reya. Es tõrtinetbõl vgyan ott az kõsziklac kõzõt egy nagy tõlyfa neuekedet vala ki, mely egy keuesse le czûggeduen, de viszontag esmet fel neuekeduen igen magossan nõt vala, az mint az minden allatoknac termõ termeszeti kiuannya. Igy az Ligus neha ennec az fanac agaira, neha kõsziklakra kapaszkoduan az Castelnac tér helyet eszeben veue, miuel hogy az Numidac mindnyaian az ostromlokra vigyaznac vala. Midõn mindeneket meg kemlet volna, mellyec laczanac vala hogy hasznosoc lennenec iõuendõben, vizsza tére, nem oly gondolatlanul, az mint fel ment vala, hanem minden dolgokat kesergetuen es meg nezeluen. Azokaert nagy gyorsasaggal Mariushoz mene, es neki meg beszelle mit czelekedet volna. Inteis ûtet, hogy affelõl, az melyre û fel ment volna, az Castelt probalna meg, arra igiruen magat, hogy û kalauuz lenne.