HISTORIAIA, AZ IVGVRTA KIRALNAC, ROMAIAK ELLEN: VISELT HADARUL.
0001
HAmissan panaszolkodic az emberi nemzetseg az û
termeszetirûl, hogy erõtlen es rõuid eletû leuen, az
szerenczetûl igazgattassec inkab, hogy nem mint az
ioszagos czelekedettûl. Mert ha inkab viszontag meg
gondollyuc: sem nagyobbat, sm ielesb dolgot annal nen
talalunc, vgy hog az emberi serenseg fogyatkozzec inkab meg
az termeszetben, hogy nem mint ereie auagy ideie nem volna.
De az emberec eletenec hadnaggia, es igazgatoia az lelec, mely
hogy ha az dicziretre tisztesseges vton indul: eleg erõs,
eleg hathato, es neuezetes leszen, sem penig az
szerenczenelkûl nen szûkõlkõdic. Mert az
szerencze az iamborsagot, serenseget, es egieb io
erkõlczõket, sem nem adhat senkinec, sem penig
senkitõl [p 0002] el nem uehet. De hogy ha az emberi elme
gonosz kiuansagoc altal, tunyasagra es testi
gyõniõrûsegekre uetemedic: azzal az artalmas buiasaggal
ualami keues ideig eluén, mihelien restsege altal, ereiet,
ideiet, elmeiet el veszti, mindgyart à termeszetnec
erõtlen uolta uadoltatic, es kiki mind az õnõn maga vetket
mas dolgokra harittya. Hogy ha effele embereknec az io dolgokra
oly nagy gondgyoc uolna, mint az eggiebekere, es haszontalan
auagy vgyan veszedelmes dolgokrais: bizony sem az
szerenczetûl nem birattatnanac, hanen õc birnanac az
szerenczeuel, es oly nagy dolgokrais iutnanac, hogy
halandokbol dicziret altal õrõkke ualoc lehetnenec. Mert
mikeppen hogy az emberi nemzet testbõl es lelekbõl áll:
igi minden dolgainc es igiekezetûnc kõzzûl nemelliec az
testnec, nemelliec az elmenec termiszetit kõuetic. Ez
azoka hogy az szep abrazat, az kazdagsag, testi erõ,es
mind egieb effele dolgoc, hamar el mulnac: de az elmenec ieles
czelekedeti, az lelekkel eggyût halhattatlanoc. Annak felette
aztesti es kûlsõ ioknak mint hogy elei: igi uege is
vagyon: es valamellyec ez vilagra lõttenec, azoc megis
uesznec, es ualamellyec õregbittetnec, azoc megis
kissebûlnec. De az elme valtozhatatlan, õrõkce valo, es
az emberi nemzetnec igazgatoia leuen mindeneket czelekedic, es
mindenekcel bir û maga penig nen birattatic. Mennel inkab melto
czudalatra azoknac rest voltoc, kik az testi
gyõnyõrûsegeknec aduan magokat, buiasag es tunyasag
altal viszic altal eleteket. Annak felette elmeieketis,
melynel sem iob sem nagyob aiandec az emberi nenzetben
ninczen, restsegec es tunyasagoc altal el hadgyac
veszni, fõkeppen holot az elmenec ennye soc es kilõmb
kilõmb fele mestersegi legyenec, mellyec altal nagy io hir
neû talaltathassec. De azoc kõzzûl az
tiztuiseleseket, es birodalmokat, es minden affele orszag
gondgyara tartozo dolgokat, enneken ugy teczic, hogy ez mostani
idõben semmikeppen enbernec nen kellyen keuanni. Mert sem
az ioszagos czelekedetnec, most beczûlleti ninczen,
azokis penig, à kic czalardsag altal tiztekre iutnac, sem
batorsagossoc, sen beczûlletesec. Mert erõuel
igazgatni házadat, [p 0003] auagy szûleidet, ha vgy
lehetneis, hogy fogatkozasokat meg iobbithatnad, mind az altal
illetlen volna, fõkeppen holot minden dolgoknac valtozasi,Ô
illendõ dolgokat lattassanac iõuendõlleni. Hiaban penig
valami dologra igyekezni, es semmit egyebet magad
faratsagaual, gûlõlsegnel nem keresni, kész
bolondsag, hanem ha valakinec oly tisztessegtelen, es
veszedelmes keuansaga volna, hogy egy nehany szamos
embernec hatalmaert, az ûnnõn maga beczûlletit es
szabadsagat arulna el. Touabba azok az dolgoc kõzzûl,
mellyec elme altal gyakorlattatnac, fõkeppen valo haszna
vagyon az historianac. Melynec ioszagi felõl miuel hogy
sokan szoltanac: en most annac dicziretinec beket hagyoc
hogy senki ne itillye, mint ha en az en munkamat dicziruen
keuelysegbõl akarnam magasztalni. Hiszemis en azt,
hogy sokan lesznec, kic ily nagy es hasznos munkamat
restsegnec neuezetiuel fogiac meg gyalazni ezert hogy
orszag gondgya viselese kiuûl vegesztem legyen
elettemet altal vinni. Mellyet azoc kezdnec czelekedni kiknec
nagy dolognac teczic, hogy ha az nepnec kõszõntessel
hizelkedhessenec, es lakodalmokcal keduet szerezhessenec.
Kic ha meg gondollyac mind azt, miczoda idõben nyerten en az
tiszt viselest, mind penig minemû emberec nem
nyerhettec legyen meg vgyan azont, es az vtan miczoda rendbeli
emberec iutottanac az tanaczban: bizoniara meg itilhetic, hogyen
inkab melto okert, hogy nem mint tunyasagomert valtoztattam
volna meg elmemnec itiletit, es hogy iob haszon szarmazic
az orszagra, az en tiszt viselesemtûl valo
ûressegembõl, hogy nen mint egyebeknec orszag gondgya
viselesebõl. Mert en gyakorta hallottam hogy az Q. Maximus,
P. Scipio, es egyeb orszagbeli fõ emberec gyakran
szoktac volna mondani, hogy midõn az û eleijeknec kepekre
néznenec, az û elmeiec felette igen fel indittatnec, az io
czelekedetekre. De az az iora indito erõ, nen abban az
viaszban, sem abban az ki abraztatot kepben vagyon
helyheztetuen, hanem az viselt dolgoknac emlekezetiuel
szokot az az szikra az fõ embereknec sziuekben
neuekedni, es addig el nen alunni, [p 0004] az mig io hireket
neueket el nem eric. De viszõtag kiczioda ez mostani
idõbeli emberec kõzzûl, ki ne inkab uetekednec az û
eleiuel kazdagsaggal es bõ kõltsegel, hogy nem mint
iamborsaggal, es serenisegel? Meg az uyionnan lõt fõ
emberekis, kic annac elõtte ioszagos czelekedetekkel
szoktác uala az nemes rendet elõl uenni: most inkab
lopua es czalardsaggal, hogy nem mint io erkõlczõkkel
igyekeznec iutni az birodalmokra, es tisztekre, mint ha az
itilõ birosag es orszag elõt ualo iaras, es egieb
affele meltosagoc û magokban neuzetesec auagyy nagy dolgoc
uolnanac. Holot azoc czac annyenac beczûltessenec az menye
azoknac, kic azokat az tizteket uiselic, ioszagos
czelekedetec. De en midõn az orszagnac gonoz erkõlczere
haragszom, maid szabadosban es mellyebben mentem el az
panaszolkodasban. Azert az el kezdet dologra megiec. Meg
irom penig azt a hadat, melliet az Romaiac az Namidiai Iugurta
kirallial uiseltenec elõszõr, mert nagy es iszonyu,
es nagy ualtozo giõzedelemmel ment ueghez. Annac felette mert
akkor kezdet ez a dolog elõzõr, hogy à nemes rend
keuelisegenec elei uetettetnec. Meli uizsza uonas, mind
Isteni es emberi tõruenieket õszue zura zauàra, es olyÔ
pusztitasoc uetnenec ueget az orszagban. De minec
elõtte effele dolgoknac eleit mondgian meg: ualamai keueset
szoloc elõszõr nemely dolgokrul, hogy minden dolgoc
ebben ez Historiaban az ertelemre nyiluabbac legienec. Az
masodic Affricabeli hadba. Melyben az Carthagobelieknec.
Hanaggyoc az Hannibal, az Romaiaknac mind anny neuezetes
hatalmokbannis Olasz orszagnac ereiet felette igen meg
rõtotta uala: az Numidiai Masinissa neuû kiraly, à P:
Scipiotul baratsagaban fogattatuan, ki az utan io maga
uiseleseert Africanusnac neueztetec vezetekûl, soc
ieles uitezi dolgokat czelekedet uala. Melliekert à
Carthagobelieknec meg gyõzessek, es à Siphax kirali meg
fogasa utan, kinec Africaban nagy birodalma uolt: à Romaiac
ualamenye uarost es fõldet fegyuerrel meg uõtec uala, mind
az Masinissa kiralinac aiandekoztac uala. Azokaert
[p 0005] az Massinissa baratsaga es hûsege iol es
tisztessegessen sokaig az Romaiakhoz meg marada: De
az õ birodalmanac es eletenec egyszer s-43mind az halal
altal vege lõn. Az utan az û fia az Micipsa egiedûl bira
az orszagot, minec utanna az û attiafiai Manastaboles,es
Gulussa betegseg mia meg holtac volna. Micipsanac ket fia
lõn Adherbal es Hiempsal, kikkel Iugurtatis az Manastabales
fiat, az Micipsa egy arant valo gonduiselessel hazanal
fiaiual neuel uala, de miuel hogy nem tõrueny szerint ualo
hazassagbol szarmazot uala, az orszag
õrõksegebõl ki rekesztetet vala. Ez az Iugurta
mihellien fel serdûle, noha erõs, szep abrazatu, es
fõ keppen gyors elmeiû volna, nem ada magat az buiasagra,
es tûnyasagra: hanen az minemû szokasa annac az
nenzetsegnec uagyon, louakat szaguld uala, lõuõldõz
vala, hozza hasonlokkal palliat fút uala, es noha mindeneket
dicziretel feliûl haladna, mindaz altal mindeneknel kedues
vala. Annac felette tõbbire mindenkor magat uadaszasban
foglallia uala Orozlant, es egyeb uadakat, auagy leg
elõszõr egiedûl, auagy az elsõkkel eggiût õl
vala: sokat czelekedic uala, de igen kekeueset szol uala
maga felõl. Mely dolgokõ az Micipsa noha leg
elõzszõr õrûl vala, itiluen hogy az Iugurta
Iószagos czielekedeti az õ orszaganac iõuendõben
dicziretire lenne: mind az altal minec utanna eszeben ueue
hogy oly Iffiu ember ily uensegekor az õ kisded fiaira
inkab inkab neuekednec, sokat kezde elmeieben forgatni. Iiezti
uala ûtet az emberi termeszetis, mely az birodalomnac igen
kiuanoia, es az elme kiuansaginac betõltesere igen
hailando. Masodszor rettenti uala õtet mind az õ maga,
mind penig kiczin fiai ideieknek alkolmatossaga, mely mégaz
mertekletes embereketis el szokta az nyeressegnec
remensegeuel forditani. Annac felette rettentic uala ûtet az
Numidiabelieknec Iugurtahoz ualo fel geriedet io szandekoc,
melyekbõl fél uala hogy ualami part ûtes, auag 6 had ne
tamadna, ha illyen embert czalardsaggal meg õlne. Ily nehez
dolgokkal kõrûl uetetuen mikoron latna, hogy sem
erõszac, sem leseskedes altal, mindeneknel illyen
kedues ember el nen uesztethetnec, miuel [p 0006] hogy az
Iugurta kardra io, es uitezi dolgoknac kiuanoia uolna: uegezeÔ
szerenczet meg kisirtene. Ez lõn oka, hogy az Numantiai
hadban mikorõ Micipsa az Romaiaknac, louag es gyalog
segitseget kûldene, remeluen, hogy auagy magat mutogatuan,
auagy az ellensegnec kegyetlensege mia, kõnnyen el
veszthetne az Iugurtat, az Numidaknac hadnaggyaua teue, kiket
Spaniol orszagban kûld uala. De az à dolog sokcal
kilõmben lõn, hogy nem mint û veli uala. Mert az Iugurta
mint hogy gyors es erõs elmeuel vala, mikoron az P. Scipionac
termeszetit, ki akcor abban az hadban az Romaiaknac feiedelme
vala, es az ellensegnec szokasat eszebe veue: soc
munkaual es soc gondal, az feiedelennekis nagy beczûllettel
engeduen, es gyakran magat veszedelemre elõ viuen oly hirre
neure iutot vala, hogy az Romaiaknal igen kedues, az
Numantiabelieknec igen rettenetes kezdene lenni. Bizonyara penig,
(mely dolog igen nehez) mind harczon io uitez, mind penig
tanaczra eszes vala. Azokaert az feiedelen tõbbire minden
nehez dolgokat. Iugurta altal czelekedic vala, barati kõzze
szamlallya vala, es napõkent inkab inkab meg kedueli vala,
vgy mint kinec sem tanacza, sen semmi el kezdet dolga
hiaban nen szokot uolna lenni. Mely dolgoc altal à Iugurta
sokakat à Romaiac kõzzûl nyaias baratsagaual magahoz
kapczolt vala. Akcor az idõben sokan uoltac az Romai hadban
mind vyiõnan lõt fõ emberec, mind penig regi nenzetesec,
kiknel à kazdagsag beczûlletesb uala, az io tiztesegnel,
partosoc hõ, beczûlletesec, à frigyes tarsoknal inkab
hiresec, hogy nen mint tiztessegesec, kic az Iugurtanac
nagyra igyekezõ elmeiet gyuitogattyac vala, vgy hogy ha az
Micipsa kiraly meg halna, az orszagot û maga birhatna,
holot û reia nagy tekintet volna. Romaban penig mindent penzen
meg vehetne. De minec vtanna à Numantiat el rõtuan à P.
Scipio, az segitsegeket el boczatani, es û magais haza
menni akara: à Iugurtat nagy tiztessegesen meg
aiandekozuan es kõzõnseges helyen dicziruen à feiedelmi
Satorban be uiue es ott titkon meg inte, hogy az Romaiaknac
baratsagokat inkab akarna kõzõnsegesen, hogy nem mint
[p 0007] kiualkeppen kõuetni, es hogy egy nehany embereket
kõzzûllõc ne szoknec aiandekozni. Mert
veszedelmesen nyeretetnec az keues embertûl, mely
sokake volna. Ha meg akarna az û el kezdet io erkõlczeben
maradni, iõuendõben mind diczireti s-mind orszaga
lenne. Ha penig feletteb sietne, mind penze s-mind û maga
el veszne. Igyszoluan, az leuellel, mellyet Micipsanac
adna ûtet el boczata. Az leuelnec summaia ez vala. Az te
Iugurtadnac emberkedese, az Numantiai hadban mindeneknel leg
nagyob volt, mely dolog tudom hogy nekedis õrõmedre vagyon:
Minekûnc erdeme szerent kedues, es hogy az tanacznac es
egesz orszagunknakis kedues legyen, minden
igyekezetûnkel azõ leszûnc. Teneked bizonyara az
kõzõnseges baratsagert õruendezûnc. Ihon vagyon
embered, ki mind magadhoz, mind penig az û Eosihez
Masinissahoz melto. Azokaert az kiraly, mikoron azokat,
mellyeket hirrel hallot vala, az feiedelem leuelebõl meg erte,
hogy vgy vadnac, mind ioszagos czelekedetiuel, mind penig az
û keduessegeuel indittatuan, meg valtoztata elmeiet, es az
Iugurtat io tetemenyeuel vegeze, hogy meg gyõzne. Igy
mindgyarast ûtet fiaua fogada, es testamentomban az tõb
fiaiual orszagaban õrõkõsse teue. De û maga egyÔ
eltõrõduen, mikoron latna eletenec ueget kõzel lenni, az
û barati es rakoniannac felette az Adherbal es Hiempsal fiai
elõt mondgiac hõgy illien igikkel szolot uolna. Iugurta,
en tegedet kiczid korodban Attiad halala utan holot sem
remenseged sem kazdagsagod nen uolna, orszagomban
reszesse teuelec, itiluen azt magamban, hogy en nem
keuesbe lennec nalad keduesb io tetemenyemert, mint az
enfiaimnal, mintha szinten en szûltelec uolna. Mert
hogy en egieb nagy es ieles czielekedetidet elõ ne
szamlaliam: utolszor Numantiabol meg iûuen mind magamat
mind orszagomat meg ekesitel, es az te emberkedeseddelaz
ROMAIAKAT minekûnc baratinkbol sokkal nagiob baratinkka
teued, es SPANIOL orszagban az mi nemzetûnknec neue
te altalad meg vyittatec. Vegezetre (mely dolog az emberec
kõzõtleg nehezeb) [p 0008] diczireteddel az read valo
irigseget meg giõzed. Most miuel hogy az termeszet az
en eletemben veget teszen, ezen az te iob karodon, es az
orszagnac adot hiteden intlec es kerlec tegedet, hogy ezeket
kic te neked nemzetsegûl rakonid, az en io tetemenyem altal,
attyad fiai, igen szeressed, es hogy idegeneket ne akary
inkab hozzad kapczolnod, hogy nem mint vér szerint valo
rokonidat, meg tartanod. Sem az sereg, sem az kincz nem
oltalmazza az orszagot, hanem az io akarok, kiket sem
fegiuerrel nem kenszerithecz, sem arannial nem
szerezhecz, hanem czac io tetemennyel es hûseggel
szereztetnec. Ki lehet penig baratsagosb, mint attyafi
attyafiunac? auagy miczoda idegent talalsz hiûnec, hogy ha
az tieidnec ellensege leendesz? En bizony tinektec erõs
orszagot hagioc, ha iok lesztec. Ha gonoszoc
lesztec, erõtlent, Mert az eggiesseg altal az kiczin
dolgokis nagyra neuekednec: az haborusaggal még az nagiokis,
semmic lesznec. De te hozzad illic Iugurta, ki mind
idõuel, mind eszesseggel ezeknel nagyob uagy erre
gondot uiselni, hogy egieb ebben nelegien. Mert midõn
vetelkedesben akinec nagyob tehetsege vagion, ha szintenaz
bozszut szenuedneis, mind az altal miuel hogy tõbbet
hat, czelekedni lattatic. Tû penig Adherbal es Hiempsal ezt
az Iugurtat illyen embert bõczûllyetec, ioszagos
czelekedetit kõuessetec, es azon igiekezzetec, hogy ne
lattassam en, mint ha iob fiakat fogattam volna hogy nem
nemzettem volna. Ezekre az Iugurta noha erti vala, hogy az kiraly
czac szinnel szollot volna, es ûis sokcal kilõmbet
forgatna sziueben: mind azaltal az idõhõz kepest nagy
engedelmesen felele. Igy az Micipsa egi nehany nappal azutan
meg hala. Minec vtanna penig kiraly modra õtet el temetec: az
kiraly fiak eggiûue giûlenec, hogy egimas kõzõt minden
dolgokrol vegeznenec. De az Hiempsal, ki leg kisseb ideiû
vala kõzzûllõc kemeni termeszetû leuen es még annac
elõtteis az Iugurtanac nemtelenseget meg vtaluan, miuel hogy
Annyarol nemzettel nem vala egienlõ, az Adherbalnac iob keze
felõl ûle, hogy az harmac kõzõt az Iugurta kõzbûl ne
esnec, mely az Numidaknal bõczûlletnec [p 0009] tartatic.
Mind az altal az utan, hogy az Iugurta Eoregb korat meg
beczûllene, az û battiatul nagy keressel intetuen, alig
ueue arra magat, hogy bal kez felõl ûlne. Ott mikoron sokatÔ
dolgoc kõzõt monda Iugurta, hogy mind az elõt ualo õt
eztendei uegezeseket fel kellene bontani. Miuel hogy az
Micipsa az uenseg mia el tõrõduen, felele Hiemp: hogy
nekijs ugyan azõ teczenec. Mert à Iugurta' is ez elõt ualo
harõ esztendõ forgasaban iutot uolna fiui fogadas altal
az orszagnac õro02ksegeben. Mely beszed az Iugurtanac
sziueben sokkal melliebben õtlec, hogy nem ualaki azt meg
gondolhatta uolna. Azokaert az idõtûl fogua haragtul es
felelemtûl giõtrõdtetuen mind olliakat kezd, kezit, es
forgat uala elmeieben, meliekkel Hiempsalt czialardsag altal
meg foghatna. Mely dolgoc mikoron kesebben menenec elõ, sem
penig az û maga busult sziue meg nem
czendeszedhetnec: uegeze azt magaban, hogy ualamint lehetne
az el kezdet dolgot veghez vinne. Az elsõ gyûlesekben,
mellyet mondam hogy az kiraly fiak tõttek vala az
haborusagert azt vegeztec vala kõz akaratbol, hogy mind az
kinczet, s-mind az orszagot egimas kõzõt meg
õsztanac. Igy bizonyos idõ rendeltetec mind az ket
dologra, de az penz osztasra elõb valo ûdõ. Azon
kõzben az kiraly fiac, ki ki mind el oszla, az kinczhez
kõzel valo helyekre. De az Hiempsal Thirmida varosban,
szerenczere annac hazanal vala szallason, azki az
Iugurtanac leg kõzelb iaro es õ neki mindenkor igen kedues
Poroszlo szolgaia vala. Ezt az Iugurta tõrtenetbõl
talaluan nagy igiretekcel el hitete, hogy mint ha az û maga
haza latni menne az Kapukra all kolczokat czinalna. Mert az vduar
kapuinac szokot kolczai az Hiempsalhoz vitetnec vala. Ha
ezt az Poroszlo meg czelekedne, az mikor az idõ kiuanna,
ielente hogy õis nagy haddal oda erkeznek. Az Poroszlo
hamar ez paranczolatot meg czelekede, es eyel az Iugurta vitezit
az Hiempsal szallasara be viue. Azok mihelyen az hazban
be rohananac, kezdec az kiralt idestoua keresni, nemellyeket
aluua, nemellyeket ele iûtõkben meg õlni, el reitet
helyeket fel keresni, be szarlottakat fel [p 0010]
tõrni, zõrgessel czattogassal mindeneket be
tõlteni. Azonban az Hiempsal meg talaltatek magat egi
szolgalo azszoni kalyabaiaban el akaruan reiteni, ahoua
elõszõr ijetteben, az helynec iarasat nem tuduan, futot
vala. Igi az szolgac (az mint nekic paranczolua vala) az û
feiet Iugurtahoz viuek. Azonban ily rettenetes dolognac hire ez
egesz Africaban el hirhedek: Adherbal es mindnyaiankic az
Micipsa birodalmaban valanac, meg ijedenec. Az Numidiabeliec
ketfele szakadanac, tõbben allanac Adherbal melle: de iob
vitezek kõuetec Iugurtat. Azokaert az Iugurta mennel nagyob
hadat tamaszthata, ollyat tamaszta, az varosoc
kõzûl nemellyeket erõuel, nemellyeket akarattyoc
szerint magahoz haita, oly szandekcal, hogy egesz
Numidiat egiedûlbirhatna. De az Adherbal iollehet Romaban
kõueteket kûldõt vala, kic az tanaczot bizonyossa
tennec, mind az õcze meg õlese, mid penig az û maga
allapattya felõl: mind az altal nepenec sokasagahoz bizuan
fegyuerrel akara meg vini. De midõn az dolog viadalra kele, meg
gyõzetuen az harczrul orszagaban es onnet Romaban futa.
Akkoron az Iugurta tanaczat el vegezuen, minec vtanna egesz
Numidiat meg haita: ûressege kõzõt czelekedetit magaban
meg gondoluan kezde à Romaiaktul felni, semmiben az û
haragioc ellen remenseget nem vetuen, czac az nemessegnecÔ
nappal az vtan nagy sunma arannyal es ezûstel kõueteket
kûlde Romaban, kiknec meg paranczola, hogy leg elõszõr
à regi baratit tõlczec el aiandekokkal, az vtan vij12akatis
szerezzenec, es uegezetre ualakit lelhetnec adomanyokal
magokhoz kapczolni igyekezzenec. De mihelyen à kõuetec Romaban
iutanac, es à kiraly paranczolattia szerint gazdaioknac, es
egyebeknec, kiknec akkor az idõben à tanaczban fõ
meltosagoc vala, nagy aiandekokat kûldenec: oly nagy valtozas
lõn dolgaban, hogy az Iugurta az nagy gyûlõlsegbõl az
nemessegnec mindgyart nagy keduebe iuta. Azokkõzûl
nemelliec remensegert nemellyec iutalomert eggyenkent az
tanaczbelieket keruen azon igyekeznec uala, hogy à Iugurta ellen
ualamai nehez dolog ne uegesztetnec. Igy midõn à kõuetec
elegge el bizakodanac: arra rendeltetet napõ mindenic
[p 0011] felnec az tanaczba, audientia adatec. Akcoron mondgyac,
hogy az Adherbal igy szollot volna. Tanaczkeli vrac, az en
Atyam az Micipsa mikorõ meg halna, meg paranczola enneken,
hogy en az Numidia orszagnac czac gondgya viseleset
itilnem magamenac lenni: de annac õrõksegét es birodalmat
tieteknec tartanam lenni: Ez mellet azon igyekeznem mind
bekesegben s-mind penig hadnac ideien, hogy az Romaiaknac leg
tõbbet hasznalhatnec, titeket tartanalac en mind rakonim,
s-mind sogorim helyet. Ha azt czelekednem: enneken mindenkor
az ti baratsagtokban nepem, kazdagsagom, es orszagõnac
oltalma lenne. Mely Atyamnac paranczolatirul mikoron maganban
gondolkodnan: az Iugurta ki minden fõldõn lako embereknel
latrab, meg vetuen az ti birodalmatokat, engemet, ki az
Masinissanac vnokaia es meg nenzetsegemrõlis az
Romaiaknac frigyes tarsa es baratya vagyoc, orszagõbol es
minden ioszagombol ki ûze. Bizony en tanaczbeli Atyaim,
miuel hogy illyen nyomorusagra kel vala iutnõ, akarnam hogy
inkab az en magan, hogy nen mint eleimnec io tetemenyeiert
kerhetnec tûlletec segitseget, es hogy az Romaiac igen
tartoznanac enneken io tetemennyel, melynelkûl bár ne
szûkõlkõdnem: hogy az io tetemeny altal, ha
segitseg kiuantatnec, azzal vgy mint adotsaggal elhetnec.
De miuel hogy û magaban nem igen batorsagos az iamborsag,
sem az en hatalmanban nem volt minemû lenne az Iugurta: ti
hozzatoc folyamottan, tanacz vrac, kiknec, (mely enneken igen
nagy nyaualya) kenszeritetem eleb terhekre lennen, hogy nem
mint hasznokra lehettem volna. Egyeb kiralyoc auagy haddal
meg gõzettetuen fogattattanac tûlletec baratsagtokban,
`auagy az û magoc ketseges allpattyokban kiuantac az ti
baratsagtokat. Az mi nemzetsegûnc ti ueletec az
Chartagobeliekcel valo hadban szerze baratsagot, à mikor
inkab kellet az hiûsegeket, hogy nen mint segitsegeket
kiuanni. Azoknac maradeki holot tû is legyetec, ne engedgyetec,
hogy en Masinissa kiralynac vnokaia leuen, hijaban kerten
legyen tûlletec segitseget. Ha ennec meg nieresere
semmi okom nem uolnais, ez nyomorult allapatõmal, hogy egy
keuesse ez elõt [p 0012] nemzetseggel, hirrel es
kazdagsaggal hatalmas kiraly leuen, most penig meg
nyomoroduan es szeginsegre iutuan egiebeknec segitseget
varom: mind az altal az Romaiaknac birodalmokhoz illenec az
bozszu tetelnec eleit venni, es nem engedni, hogy senkinec
orszaga toluaisag altal neuekednec. De oly tartomaniombol
ûzettem ki, mellyet az en eleimnec az Romaiac attac, az honnanÔ
Chartagobelieket kiûztec. Az ti adomanyotoc vétetet el en
tõllem, es ti illettetec bozszusaggal az en karomban. Iai
ennekem nyomorult embernec. Erre iutottake az te io tetemenyd,
Micipsa Attyam, hog az kit te az te fiaddal egyenlõue, es az
orszagnac õrõkõseue teuel, az legyen fõkeppen azte
nemzetsegednec fogiatoia? Sohanem leszene hát az mi
nemzetsegûnc nyugodalomban? mindenkor verben, fegyuerben es
futasban kezde forogni? Az mig az Chartagobeliec eppen valanac:
meltan szenuedûnc vala minden nyaualyat. Az elleseg
mellettûnc: ti baratinc leuen mezsze valatoc. Minden
remensegûnc fegyuerben vala. Minec vtanna az à ragado dõg
Africabol ki uettetec: nagy vigan bekesegben lakunc uala, vgy
mind kiknec semmi ellensegûnc nem uolna, hanem az kit tû
paranczoltatoc uolna. Ime remensegûnc kiuûl, az Iugurta
tûrhetetlen vakmerõseggel, toluaisaggal, es
keueliseggel fel fuualkoduan, az en õczemet ki nekijs rokona
vala, meg õluen leg elõszõr az û orszagat az û
maga toluaisaganac prédaiaua teue Az vtan midõn engemet
azõ czalardsaggal meg nem foghata, mikorõ semmit keuesbe
nem uarnec, mint erõszakot auagy hadat: azt czelekede, hogy
az ti birodalmotokban, az mint lattiatoc házamtul es hazámtul
meg fosztatuan szûkseggel es minden niomorusaggal
kõrûl uetetuen, akarhulis nagyob batorsaggal lehessec,
hogy nem mint orszagomban. En az itilen uala, tanacz vraim,
az mint hallottam Atiamtul, hogy beszellette, hogy az kic à
ti baratsagtokat, szorgalmatosõ kõuetnec, azoknac
soc munkat kellene fel venniec, de minden emberec kõzzûl,
leg czendezb allapatban volnanac. Az miuel az mi nenzetsegûnc
birt, az minden hadatokban ott uolt: hogy mijs bekeseg altal
batorsagban legyûnc az ti hatalomtokban uagyon. Az mi Atianc
minket ket atiafiat hagya, harmadikat az Iugurtat, [p 0013]
itile, hogy io tetemenye altal hozzank kapczolhatna. Edgyikûnc
meg õletec: en masodic leuen Istentelensegetûl alig
menekedem meg. Mit czelekedgyem? auagy houa folyamiam en
boldogtalan ember? Minden remensegimnec oltalmi meg õletec.
Az Attyam, az mint szûkseg volt lenni, meg hala:
attyamfiat rakonom, kinec leg keuesbe kellet volna azt
czelekedni, toluaiul meg õle: sogorimat, baratimat,
rakonimat, es egyeb hozzan tartozokàt, kilõmb kilõmb
halallal el veszte. Meg fogatatuan tõlle nemellyec vadac
eleiben hanyattattac, nemellyec kereszt fara
feszittettec. Egynehanyan kõzzûllõc, kiknec eleteket
meg hatta, sõtetsegre rekesztetuen banattal es
siralommal vgy elnec, hogy halaloc iob volna. Ha mindenec,
mellyeket auagy el veztettem, auagy mellyec iomra valokbol,
ellenem Valokca lõttenec, eppen volnanakis: mind az altal, ha
mi nyaualyan remensegem kiuûl eset volna, tû tõlletec
kernec segitsegyet, kiknec az birodalomnac nagy voltaert,
minden tõrueny es tõruentelensegre, illik hogy gondotoc
legien. Most penig hazambol szanki vettettuen, egyedûl
leuen, es minden tisztesseges dolgok nelkûl
szûkõlkõduen houa mennyec? kiket szoliczak meg?
Idegen nepekete, auagy kiralyokat? Kic mindnyaian az mi
nemzetsegûnket az tû baratsagtokert gyûlõlik?
vallyon meheteke en valahoua az hul az en eleimnek soc
ellenseges emlekezeti nem volnanac? vallyon kiczodaÔ
volt? Vegezetre az Masinissa minket igi tanitot, hogy mi
senkit ne tisztelnenc senkinec se tarsasagat,
sevy frigiet ne vennõk, hanem czak az Romaiaket, eleg nagy
oltalmunk lenne mi nekûnc iõuendõben az tû
baratsagtokban. Magatoc serensegebõl es Isten
akarattyabol elegy hatalmasoc es kazdagok vattoc. Minden dolgok
tû nektec szerenczesec es engedelmesec, hogy annyeual
kõnnyebben az tû frigies tarsotokon valo bozszu tetelre
gondot viselhessetek. Czak azon felec hogy eginehanyat az
Iugurta kiualtkeppen valo baratsaga, mellyet meg nem esmernec
az igaztol el ne fordiczon, kiket halloc, hogy minden modon azon
igiekeznec, iariac, es mindeniteket ezen farasztyac, hogy az
[p 0014] Iugurtarol tauul leteben az igyet meg nem ertuen
sententiat ne mõdanatoc, mint ha en czak szommal tettetnen
futasomat, vgy mint kinec szabad volt uolna arszagomban
maradni. Mellyet vaiha lathatnec, hogy az kinec
Istentelensege mia erre az nyomorusagra iutottan, û is
ezeneket tettetne, es mind tû tinektec, mind az halhatatlan
Istennec, lenne az embereknec dolgaira oly gongia, hogy az ki
most az û gonoszsagaual fene es neuezetes, minden
kinokcal giõtrettetuen, az mi Attyankhoz valo
Istentelensegerõl, es õczemnec halalarol az en nagy
nyomorusagimrolis meg bûntettetnec. Immar szerelmes
õczem, noha te tõlled igen iffiu korodban, es az honnan leg
keuesbe kellet volna eleted el uetetet: mind az altal itilem,
hogy inkab õrûlnõm kellyen az te eseteden hogynem mint
bankodnom. Mert nem orszagodtol fosztattal meg, hanem
futastol, szankiuetestõl, szûkõlkõdestõl,
es mind azoktol az nyomorusagoktol, mellyec en raitam vadnac,
eleteddel eggyiût meg fosztattal. En penig bodogtalanb
vagyoc ki õrõkõs orszagõbol, illyen nagy
nyomorusagokra ki taszittatuan az emberi nyomorusagoknac
vgy mint tûkõre vagyoc nen tuduan mit czelekedgiem. Az te
halalodert allyake bozszut, holot enis segitsegnelkûl
szûkõlkõdgiem? auagy orszagomra visellyeke
gondot, holot az en magam halala es eleteis egiebeknec hatalmatol
fûgiõn? Vaiha az halal az en eletennec tisztesseges
ki menetele uolna hogy ne lattatnam utalatban elnem, ha az
nyomorusagoc mia el faraduan bozszusagomban meg halnec:
de sem nem keuanoc élnem, sem penig gyalazatnelkûl meg nem
halhatoc. Azokaert kerlec titeket, tanacz beli Atiaim, az ti
szerelmes fiaitokra es szûleitekre, az Romai
kõssegnec meltosagos birodalmara, legyetec segitsegel
enneken nyomorult embernec, uegyetec eleit ez bozszu
tetelnec, es ne engedgyetec, hogy az Numidia orszag, mely
tietek, à mi nenzetsegûnknec gonossaga es uere altal el
foggyõ. Minec vtanna az kiraly szauat el vegeze, à Iugurta
kõuetijs az aiandekhoz bizuan inkab, hogy nen mint igyekhez
rõuideden azt felelec: hogy az Hienpsal az û maga
kegyetlensege mia, õletet uolna meg, à Numidaktul: Az
Adherbal penig mikor szabad akarattya szerent
tamasztot volna hadat, meg gyõzettetuen azon
panaszolkodnec, hogy bozszusagot nem tehetet volna. Az
Iugurta az tanaczot azõ kerne, [p 0015] hogy ûtet egyebnecne
uelnec lenni, az mint Numantianal meg esmertetet volna, se
penig az û ellensege szoual nagyobnac az ûÔ
tanaczhazbol ki mene. Ez dolog mindgyart az tanacz eleiben
vettetec. Az Iugurta kõuetinec io akaroi es tanaczbelieknec is
nagy resze keduert, az Adherbal szouat kezdec meg utalni,
es az Iugurta emberseget diczirni annyera hogy keduekkel,
szouokkal, es minden keppen, az mas vetkeiert es
gonossagaert, mint egy dicziretert ugy tõrekednec vala. De
uiszontag egy nehanian kiknec az igassag es tiztesseg
az kazdagsagnal keduesb vala, oly sententiakat mondnac vala,
hogy az Adherbalt meg kellene segiteni, es az Hiempsal
halalaert erõs bozzut kellene allani. Ezek kõzzûl uala az
Aemilius Scaurus neuû fõ nemes ember, ki noha sereny,
partos, es hatalõ, tiztesseg, es kazdagsag kiuano volna:
mind az altal vetkeit alnakul igen tudgia vala titkolni: ez minek
utanna lata hogy az Iugurta ayandekozasa igen nyluan valo es
szemtelen volna: féluen azon (az mint illyen dologban
szokot lenni) hogy az fele szabadsag iriseget nekine
szerzene, magat az szokot ayandec ueteltûl meg
tartoztata. Mind az altal ugian fellieb valo lõn az tanacznac
amaz resze, meli az iutalmat es keduet az igaznal fellieb
beczûlli vala. Vegezec azert ezt, hogy tiz kõuetec
kûldetnenec el, kik az Micipsatul birt orszagot, az
Iugurta es Adherbal kõzõt meg osztanac. Ebben az
kõuetsegben fõ vala az Lucius Opinius, ki az
polgarmestersegben az C. Grachus es M. Fuluius Flaccus meg
õletesekor az nemessegnec giõzedelmeuel nagy kemenyen
elt vala az kõz nep ellen. Azt az Iugurta noha Romabannis
barattia lõt volna: mind az altal nagy tiztessegesen
fogada, es sokat adakozuan, es igiruen neki, el uegze uele,
hogy õ az Iugurta hasznat hirenel, hitinel, es minden
dolgoknal fellieb beczûlne. Az tõb kõueteketis azon uton
meg kerûluen tõbbire mindnyaiat akarattiara haita. Igen
keuesseknec uolt kõzzullõc, hitõc keduesb az penznel.
Igy az orszag osztasaban, az mely Numidianac resze,
Mauritaniaual hataros, es mind fõldel [p 0016] si-mind
neppel kazdagb, az Iugurtanac adatec: az masic resze mely
szinnel, inkab, hogy nem mint haszonnal, laczik vala
iobnac, vgy mint mely reû helyekcel es hazakcal meg ekesitue
vala, Adherbalnac iuta. Itt az dolog lattatik kiuanni, hogy
Africanac allasat rõuideden meg ielenczem, es azokat az
nemzetsegeket, mellyekcel az Romaiaknac hadoc auagy
baratsagoc volt, czak keues beszeddel szamlallyam ele.
De az mely helyec es nepec, az nagy heûseg auagy hidegseg
es pusztasagy mia nem igen tudatnac: Azokrol bizonyost
nem igen irhatoc: de egyebekrûl igen rõuideden szoloc.
Ez vilagnac osztasaban tõbbire minden bõlczec az
Africat harmadic resznec uetic: keuesen mõgac azt hogy
czak ket resze volna ez vilagnac. Asia es Europa, Africa
penig Europahoz tartoznec: az Africanac hatara napniugot fele
az Olasz orszagi es Oceànus tenger: napkelet fele nagy
ala tarto szelesseg, melyet Chatabarmusnac neueznec az
ott lakok. Haboru es reû nelkûl ualo tengyere de io buza
barõ es gyûmõlcz termõ fõlde vagyõ. Sen égi esõc
sem fõldi folyo vizec ninczenec. Az emberec benne
egessegesec, giorsac es munka szenuedõc. Tõbbire
mind venkorokban halnac meg, azok kiuûl az kic fegyuer auagy
vadac mia vesznec el. Mert az betegseg ott igen keuesseÔ
miczoda emberec laktac legien leg elõszõr Africat es kic
mentenec oda auagy mikeppen elegiettenec el egimas kõzõt,
noha attol az hirtõl, mellyet tõbbire mindnyaian helyen
hadnac, kûlõmbõz: mind az altal, az mint minekûnc
Africabeli kõniuekbõl magiaraztatot, mellyeket Hiempsal
kiralyenac mondanac vala, hogy voltanac, es az mint az fõldnec
lakoi beszellic, rõuideden meg mondom. De annac hitele,
azoke legyen, az kik talaltac. Africat leg elõszõr
birtac, az kegyetlen es fene Getulusoc, es Lybiesec, kiknec
eledelec vala az vad hús, es az fû, mint az barmoknac. Ezek
sem erkõlczel, sem tõruennyel, sem senkinec
birodalmaual nem igazgattatnac vala. Budosua es idestoua
szelledue, az hul az éy õket talallya vala, ott vala
lakasoc. De minec vtanna SPANIOL orszagban, [p 0017]
(az mint Aferec itilic) az Hercules meg hala: az û soc
kilõmb kilõmb fele nemzetsegbõl allo serege az Hadnagy
el veszuén, es sokac keuanuan kõzzûllõc az
birodalmat, igen hamar el szelledenec. Azoc kõzzûl az
Medusoc, Persac, es Armeniusoc, haiokon Africaban altal
vitetuen az tenger mellet valo helyeket el foglalac, de az
Persac bellyeb az Oceanus tengerentul menenec. Ezec az fel
forditattot Gallyakcal kalyba gyanant eltenec, miuel hogy sem
az mezõn erdõt nem talalnac vala, sem az Spanioloktul nem
vohetnec es nem czerelhetnec vala: Az nagy tenger es az
nyelûnec tudatlansaga, egyebekcel valo tarsasagokat nem
engedic vala. Ezec lassan lassan hazassag altal az
Getulusokat magokhoz foglalac es miuel hogy mezõket probaluan
kilõmb kilõmb helyekre mentec vala, magokat Numidaknac
neuezec. Ezert még mostis az parazt Numidaknac hazoc,
melyeket õk Mapaliaknac hinac, hozszac es gõrbe
oldaluuac, mint ha haio derekac volnanac. Az Medusoc es
Armeniusokhoz allanac az Lybiesec, mert ezec az Africabeli
tengerhez kõzelb laknac vala. Az Getulusoc maid inkab az nap
alat vadnac nem mezsze az tûrhetetlen melegsegektõl,
kiknec ideiennis varosoc kezde lenni. Mert az tengerrel
szakasztatuan el Hyspaniatol azt vegesztec vala,
hogy marhakat czerelnenec egimas kõzõt. Azoknac neueket az
Lybiesec valtoztattac el parasztul, Maurusoknac neuezuen
az Medusokat. De az Persaknac birodalmoc hamar meg neuekedec,
es az utan Numidaknac neueztetuen, es az sokasag mia az û
eleijektõl el menuen azokat az helyeket foglalac el, mellyek
Chartago mellet Numidianac neueztetnec. Azutan egimashoz bizuan
az kic hatarosoc valanac velek, azokat haddal es fegiuerrel
birodalmoc ala haitac es magoknac hirt neuet szerzenec, de
fõkeppen azoc kic az mi tengerûnkhõz kõzelb iõttec
vala. Mert az Getulusoc az Lybieseknel iob hadakozoc valanac:
vegezetre az Africanac belsõresze tõbbire az Numidaktol
birattatéc. Az kiket meg gyõzenek azok mindnyaian, az õ
nemzetekben es neuekre allanak. Azutan az Phoenicesek
kõzûl [p 0018] nemellyec sokasagoknac meg
keuesiteseiert, nemellyec birodalõnac kiuansagaert az
kõsseget fel tamasztuan, nemellyec penig vy dolgoknac
kiuansagaerrt, Hyppõt, Adrumentumot, Leptist es egyeb
varosokatis epittenec az tenger partokõ. Ezek hamar meg
õrõgbeduen, nemellyec oltalmot, nemellyec dicziretet
szerzenec az û eredeteknec. Mert Chartago felõl, iobnac
itilem hogy halgassac, hogy nem mint keueset szollyac,Ô
Catabathmusnal mely hely Aegyptust Africatol el
szakasztya, az tenger menteben, elsõ az Cyrene varos,
az Thereusoc Raija, az utan az ket Syrtis, es azok kõzõtaz
Leptis: annac vtanna Philenusok oltari, mely hely Aegyptus fele
az Chartagobeliec birodalmanac hatara volt. Azok vtan egieb
Poenusoc varost vadnac. Ertettûk hogy Numidian fellyûlaz
Getulusoc laknanac, nemellyec kalybakban, nemellyec mezõkõn
budosuan. Azoc vtan az Szereczenec vadnac, es azokõtul az nap
melegetõl meg eget fõldec vadnac. Azert az Iugurta hadabanaz
Poenusoc varosit, es Chartagobelieknec hatarit, mellyeket leg
vtolb birtac volt, à Romaiac igazgattyac vala tiszt
vislõc altal. Az Getulusoknac es Numidaknac nagy resze
az Mulucha folyo vizig Iugurta birodalmaban vala. Az
Maurusoknac Bocchus kiraly paranczol vala, ki az Romaiakat
neuek kiuûl nen ismeri vala, sem penig azok õtet. De
Africarul es annac lakoirul az menyere szûkseg volt erre
az hystoriara, eleg eddig szollanõ. Minec vtanna az
orszagot meg osztuan az kõuetec Africabol el menenec,
es az Iugurta lata, hogy az felelen helyet az û
gonoszsaganac iutalmat nyerte volna, bizonyosnac
tapasztaluan azt lenni, az mit baratitol ertet vala Numantia
varosanal, tudni illik hogy Romaban minden penzen adnanac el,
sõt azoknakis igiretekcel indittatuan, kiket az elõt
egikeuessel aiandekokcal be tõltõt vala az Adherbal
orszagara kezde igyekezni. Eo sereny es hadakozo vala: az
Adherbal penig, az kit kerget vala czendesz, erõtlen,
lagy erkõlczû, az bozszu szenuedesre alkolmatos,
inkab felelmes vala, hogy nen mint kitõl felni kellene.
Azokaert remenseg kiuûl nagy haddal az Adherbal hatarira
[p 0019] ûte, soc nepet barmokcal es egyeb fele predaual
fogdosa, hazakat égete, soc helyeket ellensegessen
louagokcal eldulata. Az vtan midõn hadaual orszagaban tere;
... azt, hogy az Adherbal buuaban ezt a bozszut fegyuerrel
torlana meg, es ez az dolog oka lehetne az hadnac. De az Adherbal
miuel hogy magat nem itili vala fegyuerrel foghatonac lenni
Iugurtahoz, es inkab bizic vala az Romaiac baratsagahoz, hogy
nem mint az Numidakhoz: kõueteket kûlde az Iugurtahoz ez
bozszusagrul valo panaszolkodasert: kik noha
bozszusagos beszedekcel illettec volna: mind az altal
mindeneket inkab akara az Adherbal el szenuedni, hogy nem
mint hadat tamasztani, miuel hogy annac elõtteis abban û
szerenczetlen lõt volna. De semmit azzal az Iugurta
kiuansaga nem szál vala, vgy mint ki az Adherbalnac egez
orszagat elmeieuel immar el nyelte volna. Azokaert nem czac
toluai modra immar, mint annac elõtte, hanem nagy sereggel
kezde hadat viselni, es nyluan valo keppen kiuanni Numidia
birodalmat. Igy valamelyre megyen vala, varosokat es mezõket
pusztit es dúl vala, az õueinec sziuet, es az
ellensegnec felelmet szerez vala. Az Adherbal mikoron erte,
hogy az dolog oda iutot uolna, hogy auagy el kellene orszagat
hadni, auagy fegyuerrel meg tartani, szûkseg keppen nepet
hada meg szalla, es miuel hogy estue fele vala, az harcz
azon nap el nen kezdetec. De midõn az eczákanac valami
resze el mult volna, még vgyin sõtetben, az Iugurta nepeÔ
es nemellyeket aluuan, nemellyeket fegyuer fogasokban
õldõklec es kergetec. Az Adherbal egy nehany louaggal
Cyrtaban szalada, es ha az Romaiac nem uoltac volna, kic az
ûzõ Numidakat az kõ falokrûl leverec, azon egy napõ az
az ket kiraly kõzõt tamadot had el vegezõdõt volna. Az
Iugurta az varost menten meg szalla, es sanczokkal,
tornyokcal, es minden fele hadi szerszamokcal kõrûl
veue, igen sietuen az kõueteket elõl venni, mellyelyeket
hallot vala, hogy az Adherbal még az harcz [p 0020] elõt
kûldõt volna Romaban. De mihelyen az tanacz az õ hadokat
meg erte: harom Iffiat kûlde kõuetsegûl Africaban, kic
Iugurtahoz ménenec, es az Romai tananznac [!] es egesz
orszagnac szouaual neki, meg ielentenec, hogy akarattyoc
es itiletec ez volna, hogy az hadat le czendeszitenec. Ez
illenec mind az két felnec. Az kõuetec Africaban el iutanac,
annal inkab sietuen, hogy még Romaban, mikor indulni
akarnanac, meg hallottac vala, hogy az harcz meg lõt volna es
az Cyrtha varosa vitatnec. De az az hijr igen lagy vala. Az
kõueteknec szauat az Iugurta meg haluan azt felelé, hogy
õ neki az Romai tanacz meltosaganal, sem keduesb sem
nagyob semmi nem volna. Iffiusagatol fogua õ azon igiekezet
volna, hogy minden fõ emberektõl diczirtetnec. Embersege
nem vetke altal voltuolna kedueben amaz ieles embernec P.
Scipionac, es vgyan azõ dolgokert fogattatot volna
õrõkosse az orszagban az Micipsatol, nem hogy fiai
nen lõttec volna. De mennel tõb iott es vitesseget
czelekedet volna annieual keuesbe szenuedhetne õ el az
bozszusagot. Az Adherbal czalardsaggal leseskedet volna
az û elete vtan. Mellyet midõn meg ertet volna, az û
czalardsaganac akarta volna eleit venni. Azert az Romaiac sem
nen igazan, sem nen iol czelekednenec, hogy ha az nenzetsegec
tõruenyetõl ûtet meg tiltanac. Vegezetre ielente hogy õ
minden dolgoc felõl rõuidnap Romaban kõueteket kûldene.
Igy egymastol el menenec. Az Adherballal szembe nen
lehetenec. Az Iugurta mihelyen erte, hogy Africabol el mentec
uolna sem penig à helynec erõs voltaert Cyrthat meg nen
vehete: tõltessel es arokcal veue kõrnyûl az kõ
falokat, tornyokat epitte es azokat vitezekcel meg erõsite.
Annac felette eyel nappal mind erõuel s mind czalardsaggal
kezdè az varost kisergetni. Az vartakon valo katonaknac neha
iutalmat, neha felelmet mutogatni, az õueit embersegre
tanitani inteseuel, tellyesseggel mindeneket nagy
igyekezettel keszitteni. Az Adherbal mikor latna, hogy az û
allapattya vtolso vezedelembe volna, es hogy az ellenseg
kegyetlen, azonban az segitsegrõl valo remenseg semmi
nem volna, az hadat penig az szûkseges dolgoknac
fogiatkozasaert [p 0021] nem szenuedhetne: azoc kõzzûl
kik eggyût Cyrtaban futottac vala vele ket sereny embert
valazta. Azokat soc igeretiuel es az û nyomorusagoknac
szanakodasaual vgy rea biztata, hogy az ellenseg taboran
eiel az kõzel valo tengerre es onnet Romaban menenec. Ig 6 az
Numidac rõuid nap az paranczolatban el iaranac. Adherbal leuele
az tanaczban el oluastatec melynec ertelme ez vala. Nen az en
vetkem tanaczbeli atyaim, hogy gyakran kûldõc kõnyõrgeni
hozzatoc, ha nem az Iugurtae, kinec erõltetese
kenszerittet engemet erre, kinec az en el uesztesemre
oly keuansaga iutot, hogy sem tû veletec sem azÔ
mindeneknel inkab szomiuhozza. Ez az oka hogy hat holnaptul
fogua haddal varosõban kõrnyûl vetetuen tartatom, holot tû
nektek baratotoc es frigyes tarsotoc legyec. Semmit ennekem,
sem az en attyannac io tetemeni, sem az ti segetsegtec
nen hasznalnac. Fegyuer mia kenlodgyame inkab, auagy ehseg
mia, nen tudõ. Tõbbet irnom az Iugurta felõl az en allapatom
nen engedi Annac elõtteis meg tapasztaltam, hogy az
nyomorusagban leuõ embereknec nem igen nagy hitelec
szokot lenni. De en veszen eszemben, hogy û
nagyobra igyekezic, hogy nem mint en volnec. Mert nem remelheti
û azt, hogy az ti baratsagtokbannis lehetne, az en
orszagomatis birhatna. Mellyec kõzzûl mellyket itilye
nehezbnec, minden ember lattya. Mert elõszõr meg õleaz
en õczemet az Hiempsalt, az vtan atyamtul marat
orszagombol ki ûze en magamat. Mellyec am bar mi raitunc
tõt bozszusagoc legyenec, semmit reiatoc nem neztenec.
De most az ti orszagtokat biria fegyuereuel, engemet, kit
az Numidaknac elõttõc iaroua tettetec, varosõban be
rekesztuen tart: az kõueteknec beszedit menyenec
beczûllette legyen, az en veszedelmim meg mutattyac. Mi
vagyon hatra, hanem czac az tû erõtõc, mellyel fel
indittatnec? Mert en akarnam, ha mind az mellyeket most iroc,
mind penig azok mellyekrûl annac elõtte az tanaczban
panaszolkottam inkab hamissac volnanac, hogy nem mint az
en nyomorusagõ hitetne el ezeket igy lenni. De mint hogy erre
szûletten volt, hogy az Iugurta [p 0022] gonossaganac
peldaia lennec: nem annira igyekezem immar az halaltul es
nyomorusagoktul, mint az en ellensegennec kezetûl es
testenbeli kenoktul meg szabadulni. Az Numidia orszagra
(mely tietek) az mint teczic szinte vgy visellyetec gondot:
Engemet az Istentelen kezebõl, hogy meg szabadiczatoc,à
ti birodalmatoknac meltosagara, az kõztûnc valo
szõuetsegnec hitire, hogy ha az en õsõmnec az
Masinissanac valami enlekezeti maradot meg nalatoc,
alazatosson kõnyõrgõc tinektec. Ez leuelet oluasuan
lõnec olliac, kic oly sententiat mondanac, hogy hadat kellene
Africaban kûldeni es mindgyiart meg kõllene Adherbalt
segitteni az Iugurta felõl azomban lenne tanacz, miuel hogy
az kõueteknec nen engedet uolna. De ugian azon elebbi Iugurta
otalmazoi minden ereiekkel azõ leuenec, hogy az tanaczbol ki ne
menne. Igy az kõzõnseges io (az mint tõbbire minden
dolgokban szokot lenni) az kiualkeppen valo keduert el
mulattatec. mind az altal kûldetenec kõuetsegûl Africaban
egy nehay elemedet fõ nemes emberec kic nagy tizteket
viseltec vala, kic kõzzûl vala az M. Aemilius Scaurusis
ki felõl oda fel szolanc, ki immar Consulsagot veselt
vala, es fõ tanaczis vala. Ezec, miuel hogy immar az dolognac
gonosz hire vala, es az Numidaktulis felette igen
kenszerittetnec vala, harmad nap mulua haiora ûlenec. Az
vtan igen hamar Vticaban iutuan Iugurtanac leuelet kûldenec
hogy mennel hamareb lehetne orszagaban vizsza terne
ielentuen, hogy ûk az tanacztul kûldettec volna. Az kiraly
midõn halla, hogy neuezetes emberec iõttec volna az õ
elkezdet dolga ellen, kiknec meltosogokat hallotta vala Romaban
foganatosnac lenni, elõszõr az felelemtûl esÔ
uonattatic vala. Fel vala az tanacz haragiatol, ha az
kõueteknec nem engedne. Mas felõl az õ kiuansag mia meg
vakult elmeie az el kezdet gonossagra ragattatic vala. Mind
az altal vegre az fel gereiet elmeben gyõzedelmet võn az
gonoz tanacz. Igy sereggel az varost kõrul ueuen nagy
erõuel igyiekezec Cyrthaban berohanni remeluen, [p 0023] hogy
az varosbelieket idestoua os4zlani kenszerituen vagy
erõuel vagy czalassal giozedelmet vehetne. Mely mikoron
kûlomben esnec hogy nem mint remellene, sem az mire
igiekezic vala, el nem vegezhete, hogy minekelõtte az
kõuetekcel szenben lenne, Adherbalt kezeben kerithetne,
hogy feletteb kesuen az Scaurust, kitõl igen fél vala,
inkab meg ne haragittana, keues louaggal az Romaiac reszere
valo Africaban mene. Es iollehet az tanacz szauaual nagy
fenyegetessel haggiac vala neki, hogy az varos viuastol meg
szûnnec: mind az altal soc szauok vtan az kõuetec
haszontalanul menenek el. Azokat mikoron Cyrthaban megy
hallac az Olaszoc, kiknec embersegekcel oltalmaztatnac vala
az vartac bizuan hogy ha az varost meg adnak, az Romai
birodalomnac nagy voltaiert nem bantatnanac az Adherbalnac
tanaczul adac, hogy magat es az varost Iugurtanac meg adna czak
eletet nyerne meg tõlle: egieb dolgokra az tanacznac gongia
lenne. De az Adherbal noha semmihez keuesbet nem bizic vala,
mint az Iugurta hûtihez: mind az altal miuel hogy vgyan azoknac
az kic tanaczul aggtac vala, tehetsegekis vala az
kenszerittesreis ha ellenec mondana: az mint az Olaszoc
adac tanaczul az varost meg ada. Az Iugurta leg
elõszõris az Adherbalt nagy kinokcal meg õle: azutan
minden ember korban iutot Numidakat es kereskedõket valagatas
nelkûl, vala kik fegiueres kezzel eleiben mennec vala, le
vagata. Mely dolog minek vtanna Romaban el hirhedek, es ez dolog
az tanaczbannis hanyattatni kezdetec: vgian azõ elõbbi kiraly
szolgai kez ala szolúan es neha keduesseggel neha
feddessel az ûdõt vonuan ez dolognac iszonyu voltat
kûssebitik vala. Es hogy ha az C. Memmius, ki, kõsseg
dolganac gongya uiselõieue tetettet vala, es kemeny elmeiû
ember leuen az nemes rendnek hatalmat igen bannia vala, az Romai
kõssegnec eleiben nen atta volna, hogy nemellyeknec
igiekezetõk ez volna, hogy egy nehany partosoknac arulasoc
altal az Iugurta gonoszsaga bûntettetlen menne el:
bizonyara annac az dolognac minden nehessege az
tanaczkozasnac [p 0024] halogatasaual semmie lõt volna.
Oly nagy ereie vala az kiraly keduenec es penzenec. De midõnaz
tanaczbeliec lelkec esmeretibõl kezdenec az kõssegtûl
felni: az Sempronia tõrueny szerent ez ket orszagot az
iõuendõ esztendõre ualo polgarmesternec adac. Akcor
polgar mesterõkce tetetenec P. Scipio Nasica es L. Bestia
Calphurnius: Az Numidia Calphurniusnac, Olasz orszag
Scipionac iuta sorsal. Az vtan nepec gyûitetenec, kiket
Africaban kûldenenec. Soldot es egyeb hadra valo
szûkseges dolgokatis rendelenec. De az Iugurta
remensege kiuûl ezeket meg ertuen (vgy mint ki magaban el
hitte vala, hogy mindeneket penzel Romaban el kõthetne) az û
maga fiat es azzal ket barattyat az tanaczhoz kûlde
kõuetsegûl, es ezeknec, az mint azoknakis, kiket az
Hiempsal meg õlese vtan kûldõt vala, meg paranczola,Ô
kõzelgetnenec: az tanaczot az Bestia meg kerde, hogy ha
kelleneie az Iugurta kõuetit Romaban be fogadni. Az tanacz azt
vegeze, hogy ha azert nem iûttec volna, hogy magat es
orszagat Iugurta meg adna, tiz napig Olasz orszagbol
ki mennenec. Ezt az Consul az Numidaknac tanacz
uegyezesebõl meg izene. Igy az kõuetec semmi veggel haza
menenec. Azonkõzben az Calphurnius nepet keszituen,
valaszta maganac oly partos fõ embereket, kiknec
meltosagaual, ha mi vetket tenneis, meg oltalmazhatna, kik
kõzzûl lõn az Scaurusis, kinec termeszetirûl oda
fel szollanc. Az Calphurniusban soc ieles elmeieben es
testeben ualo dicziretes dolgoc ualanac, mellyeket az
fõsuenseg mind meg rutit vala. Munka szenuedõ, eles
elmeiû, eszes, io had uiselõ, es minden veszedelmec
es leselkedesec ellen alhatatos ember vala. De az legio
seregec Olasz orszagbol Rhegiumban, es onnet
Siciliaban, Siciliabol touabba Africaban vettetenec altal. Az
okaert az Calphurnius eletet szerezuen leg elõszõr
nagy kemenyen mene be Numidiaban es soc nepet es varost võn
meg fegyuerrel. De mihelyen az IVGVRTA penzel ûtet
kõuetec altal kersergetni, es az hadnac, mellyet visel
[p 0025] vala, sulyossagat mutogatni kezde az
fõsuenseg mia ugyan meg betegedet elmeie kõnnyen el
terittetec. De û minden tanaczanac tarsaua es szolgaiaua
ualaszta az Scaurust, kit noha leg elõszõr, az û
partyan ualokis tõbbire mellõlle mind el aluan, erõssen
az kiralyra nehezedet uolna: mind az altal nagy summa penzelaz
iotul es tiztessegtûl gonoszra haitatec. De à Iugurta
elõszõr czak az hadban ualo kesedelmet ueszi uala
meg penzen, itiluen, hogy û magais azonkõzben penzel auagy
baratsaggal Romabannis ualamit czelekedhetnec. De minec utanna
meg erte, hogy ez dologban fõ uolna az Scaurus, az bekesegnec
meg nyereserõl nagy remensegben iutuan, uegeze azt, hogy
minden dolgokrul ielen szollana û uellõc. Azonkõzben
zalagul az polgarmester az Sextus kencz tartot kûlde
Iugurtahoz vacca neuû varosban, mely dolognac szine ualaaz
buza uetel, melynec meg szerzeset az Calphurnius nyluan
bizta uala az fõ hadnagyokra, miuel hogy az maga meg adasnac
kesedelme alat egy nehany napig ualo frigyet tõttec uala. Igy
az kiraly az mint vegezte vala az taborban jûue, es keueset
szoluan azoc elõt, kic az tanaczban ielen valanac, az û
czelekedetinec gonosz itileti es magaban meg adasa felõl,
az tõb beszedit Bestiaual es Scaurussal vegeze el
titkon. Masod nap vgy mint az Satyra tõrueny szerint
sententiakat kerduen, az kiraly magat meg adà. De az mint az
tanaczban meg hattac vala neki, harmincz elephantot, soc louat,
es nagy summa penzt ada az kincz tarto kezeben. Az Calphurnius
Romaban mene, hogy az tiszt viselõknec ertelmeket meg
kerdezne. Azon kõzben Numidiaban es az mi hadunkban
bekesseg vala. Minec vtanna az Africaban viselt dolgokat,
es mi modon lõttec volna azoc, az hir el szelesztet
uolna: kezdenec Romaban minden helyeken es minden gyûlesekben
az polgarmester czelekedeti felõl beszelgetni. Az
kõsseg igen haragszic vala, az tanaczbeliec igen felnec
vala, es iouallananac illyen rút dolgot, auagy az ConsulÔ
Mert ûket fõkeppen az Scaurus hatalma, Ki az Bestianac
vonsza vala. De az Caius Memmius (kinec szabados elmeie
vonsza vala. De az Caius Memmius (kinec szabados elmeie
es nemes rend hatalmahoz valo giûlõlsegerõl oda fel is
szolanc) az tanaczbelieknec ketelkedesec es kesedelmec
kõzõt kezde kõzõnseges keppen az nepet inteni, hogy az
õ szabadsagokat el ne hadnac, az nemes rendnec soc
keuely es kegyetlen dolgait kezde eleikben adni, es minden modon
az kõsseg akarattyat giuytogatni. De miuel hogy abban az
ûdõben az Memmiusnac ekesen valo szolasa hires es
neuezetes vala: illendõnec itilem lenni, hogy ha az û soc
oratioi kõzzûl egiet meg irnec, fõkeppen azt, mellyet
kõzõnseges helyen orszag elõt az BESTIA haza
iõuetele vtan illyen igikcel mondot. Soc dolgoc el
idegenithetne engemet tûlletec, tû ROMAI birodalom
nepe, hogy ha az en orszagomhoz valo io akaratom mindeneket
meg nem giõzne. Azok kõzzûl vagyon az partosoknac
gazdagsaga, az tû tûrestec, az tõroentelenseg, es
fõ keppen hogy az artatlansagnac nagyob veszedelme
vagyon, hogy nem mint az tisztessegnec. Mert azokrol
szollanomis szegienlem, ez el mult tizenõt
esztendõ forgasaban menemû czufiai voltanac egy nehany
emberec keuelysegenec, mely rutul es mely sokan vesztenec
el az tû oltalmazoitok kõzzûl, es mikeppen veszet meg,
az tû batorsagtokis restseg es tunyasag mia, kic még
mostis az tû ellensegtec alà vettetuen nem akartoc fel
kelni, es még mostis féltec azoktol, kiknec felelmekre
kellene lennetec. De noha ezek igy vadnac: mind az altal engemet
az en sziuem kenszerit, hogy az partosoc hatalmanac
eleit vegyem. Bizony meg kesertem az en szabadsagomat,
mely attyamrol maradot ream. De heaban czelekedgieme azt, auagy
haszonnal az tû hatalmatokban vagyon? Nem arra intlec en
tûtõket, (mellyet az tû eleitek giakran czelekedet) hogyaz
boszusag tetel ellen fegiuerrel tamadnanac. Semmire nem
szûkseg sem az erõ, sem az partolas mert
szûkseg, hogy õ magok az û szokasoc szerent
veszessec el magokat. Meg [p 0027] õluen az Tyberius
Gracchust, kit ezzel vadolnac vala, hogy orszagot akarna
maganac szerzeni, az Romai kõsseget erõssen meg
kinzak. Az Caius Gracchus es Marcus Fuluius meg õlese vtan,
soc rendeteken valo emberec õletenec meg tõmlõczben.
Eggic veszedelemnec sem az tõrueny vete veget, hanem az
û kiuansagoc. De am bár orszag foglalas es partolas lõ
legien az kõssegnec az û tõruenyet meg adni, es mind
tõrueny szerent czelekedtetet legien az, valamelyet
orszagunkbelieknec neuekcel meg nem torolhattanac. Az
felsõ esztendõben magatokban boszonkottoc vala,
hogy az orszag kincze el tikozlattatnec, es hogy az kiralyoc
es szabad nemzetsegec egy nehany nemes embernec fizetnenec
adot, es hogy vgyan azonoknal volna mind az fõ meltosag, mind
penig az leg nagyob gazdagsag: mind az altal keuesnec
tartottac õk azt hogy ily nagy dolgokat bûntetetlen
czelekettenec meg. Im most vegezetre orszagnac tõruenyaz
tû birodalmatoc, es minden ISTENI , es emberi tõruenyec
az ellensegnec arultattanac el õ tollõc. Es ezeket, az kicÔ
hanem nagy frissen iarnac szemetec elot, mutogatuan papi
meltosagokat, polgar mestersegeket, es tryumphalasokat,
mint ha tisztessegnec tartanac azokat, nem praedanac. Az
penzen võt raboc az û vroknac meltatlan birtokokat el nem
szenuednec. Tû ROMAI orszag nepe, kic
birodalomban szûlettetec, io keduel szenuedhetiteke el
az rabsagot? De kiczodac azoc az kic az orszagot magoknac
foglaltac? Igen lator, vér onto, fõsueny, artalmas, es
keuely emberec, kic hûtõkcel, tisztessegekcel,
Isteni tiszteletekcel, es vegezetre minden
tisztesseges es tisztessegtelen dolgokcal
kereskednec. Diczekednec sokan kõzzûllõc, hogy auagy az
orszag nepe oltalmazoit õltec volna meg auagy titõket
kenzottac es õldõklõttec volna. Azokaert mennel latrabbul
czelekedet valaki, annyeual batorsagosb. Felelmeket az û
magoc vetkerõl az tû tunyasagtokra harittottac, kiket az
felelem [p 0028] egy arant kenszerittet azon dolgokat
keuanni, giûlõlni, es rettegni. De ez az egiesseg az iok,
kõzõt baratsag, az gonoszoc kõzõt partolas. Hogyha
tû az szabadsagra oly gondot viselnetec, az mint õk
az vralkodasra fel gyulattac, bizonyara sem az orszag nem
pusztittatnec (mint most) es az tiszt viselesekis
az iamborokon forognanac, nem az vakmerõkõn. Az tû
eleijtõk igazsag es birodalom szerzesnec okaert
ketszer foglaltac el az AVENTINVS hegyet part
ûtessel hadat tamasztuan tû az szabadsagert,
mellyet tõllõc võttetec, nem azon igyekezettel
leszteke? Annyeual peniglen inkab, menyeuel nagyob gyalazat
az kesz talaltattat el veszteni, hogy nem mint vgyan nem
talalni. Mondhatna valaki: hatt mi tanaczot adcz? Az en
sententiam ez, hogy azokon, bozszut allyatoc, kic az
orszagot az ellensegnec el arultac, nem kezzel, sem
erõszakcal, (mellyet inkab nem illik tûnektec czelekedni,
hogy nem mint azoknac szenuedni) hanem tõrueny beli
kerdesekcel, es az IVGVRTANAC itiletiuel, ki ha magat meg
adta, bizonyara az ti paranczolattoknac engedelmes leszen:Ha
peniglen azokat meg vtallta, abbol itilhetitec meg, minemû
bekeseg auagy maga meg adas legyen az, melybõl az
IVGVRTANAC az û latorsaginac bûntetlensege, egy nehany
hatalmasokra nagy gazdagsag, orszagunkra kar, es gyalazat
kõuetkezic. Hanem ha netalam meg ti az û vralkodasokcal nem
elegettetec meg, es amaz idõk inkab teczenec, hogy nem mint
ezek, az mikor az orszagoc, tartomanyoc, tõruenyec,
igassagoc, iteletec, hadac, es bekesegec, vegezetre minden
ISTENI es emberi dolgoc egy nehany ember hatalmaban valanac:
Ti peniglen ROMAIAC kic az ellensegtûl gyõzhetetlenec
valatoc, es minden nemzetsegeknec feiedelmi, elegnec tartyatoc
uala, ha lelketõkkel birhatnatoc. Mert az rabsagot, ki meri
vala kõzzûlletec meg vetni? Es [p 0029] noha en azt itilem,
hogy az gonosz emberen bûntetesnelkûl kellyen az
bozszu tetelnec lenni: mind az altal en õrõmest meg
engednem, hogy az gonosz embereknec, miuel hogy
orszagunkbeliec, am bar uetkeket meg engednetec, czac hogyazÔ
minemû modnelkul ualo emberec keuesnec tartiac hogy
gonoszûl czelekedhettenec, hogy ha az utan azon
czelekõdetre valo szabadsag tûllõc el uetetic, es
tû mind õrõkke meg baniatoc mikoron eszetekben
ueszitõc, hogy auagy rab rabsagban [!] kellyen elnetec
auagy kezeteken tartanotoc meg szabadsagtokat. Mert hitec
es eggiessegõc felõl mi remensegûnc lehet? Azoc
uralkodni akarnac, tû szabadosoc lenni: Azoc
bozszût tenni: tû meg tiltani, vegezetre az tû frigies
tarsatokat ugy tartiac, mint ellensegeket, es az tû
elsegteket, mint tarsokat Lehete ily kûlembõzõ elmekben
bekeseg auagy baratsag? Azert intlec es kerlec tûtõket,
hogy nagy uetket bûntetetlen ne haggiatoc. Nem az orszag
kenczieben eset lopas, sem erõuel orszagoktûl friges
tarsainc meg nem foztatac, mellyec noha bizony igen nagyoc,
mind az altal szokasbol immar maid ugian semminec
tartatnac. Hanem nagy ellensenec arultatot el az tanacz
meltosaga, birodalmunc arultatot el, es orszagunc mind hon,
s-mind az hadban arossa tetetõt. Mellyec ha rea nem
kerestetnec, es ha az gonoszoc meg nem bûntethetnec, mi
leszen hatra, hanem hogy azoknac hatalma alat ellyetec, akkic
ezeket czelekettec. Mert kiralyhoz illic az hogy akki mit akar,
azt bûntetesnelkûl meg czelekedhesse. Es nem arra intlec
en titõket, ROMAIAC , hogy inkab akariatoc az tû
feleitõknec veszedelmet, hogy nem mint iouat, de hogy az
gonoszoknac vetket meg engeduen az iokat el ne vezessetek.
Annac felette sokcal iob az orszagban valakinec io
tetemenyrûl el feletkezni, hogy nem mint gonosz
czelekedetirûl. Mert az io ember czak meg roszul, ha
iutalmat nem acz neki: de az gonosz bûntetesnelkûl
latrab leszen. Vegezetre ha bozszu tetelec nem volnanac,
nem gyakran szûkõlkõnel segitsegnelkûl. Ezeketes
ezekhez hasonlokat gyakorta [p 0030] fûlõkben raguan azC.
Memmius az orszag nepeuel el hitete, hogy az L.
Cassiust, ki akkor orszag biroia vala Iugurtahoz
kûldenec, es ûtet kõzõnseges hit alat Romaban hoznac,
hogy annyual kõnyebben az kiralnac szauabol az Scaurus es
az tõbinec, kiket az kiralytul fel võt penzert vadolnac vala,
vetkõc ki nylatkoznanac. Midõn ezec Romaban viseltetnec,az
kik az BESTIATVL Numidiaban hagyattatuan, az sereget
igazgattyac vala, az û feiedelmec szokasat kõuetuen
sok rut dolgokat czelekedenec. Voltac kõzzûlõc ollyac,
kic fizetesert az Elephantokat az Iugurtanac vizsza adnac:
nemellyec az pribekeket arulnac penzen, sokan az bekeseges
tartomanyokban toluailananac. Oly nagy ereie fogta vala meg
õket az fõsuensegnec vgy mint egy dõgõs betegseg.
Azomban az Cassius Romai itilõ biro leuen, az Memmius
tõruent vegezuen arrul, es az egesz nemessegis meg
ijeduen, az IVGVRTAHOZ mene es vele noha igen felne es
lelki esmeretibõl igassagahoz nem biznec, mind az altal
el hitete, mint hogy magat az Romaiaknac meg atta volna, ne
akarna inkab ereieket azoknac, hogy nem mint irgalmassagokat
meg probalni. Maga szemelyere nezueis kiualkeppen hitit ada,
mellyet az kiraly nem keuesbnec bõczûl vala, azÔ
CASSIVSNAC . Azert az Iugurta az kiraly meltosaga ellen gyaz
ruhaban õltõzuen Cassiussal ROMABAN iõue, es noha
û benne nagy batorsag volna, fõkeppen azoktul
batorittatuan, kiknec hatalmabol, es arulasabol czelekette vala
mind azokat, mellyeket oda fel meg beszelletûnc: Mind azon
altal az Caius Bebiust az nepnec gondgyauiselõiet nagy
summa penzel, meg fogada, kinec szemtelensegeuel minden
tõruenyec, es bozszuc ellen oltalmaztatnec. De az Caius
Memmius az orszagot õszue hiuan, noha az kõsseg
felette igen haragszic vala az kiralyra, es nemellyec
kõzzûlõc meg akariac vala fogatni, nemellyec ha az û
vetkenenec tarsait ki nem akarna mondani eleinknec [p 0031]
szokasoc szerint mint egy ellenseget szinten ugy
meg akariac vala õlni. Mind az altal û inkab meltosagat
tekintuen meg, hogy nem mint haragiat: kezde az nepnec fel
busult elmeiet czendeszitteni es mondani, hogy az
kõzõnseges hût õ miatta semikippen fel nem bomlana.
Minec utana az nep halgatni kezde: elõ hozuan az Iugurtat kezde
elõ szamlalni az û Romaban es Numidiaban tõt gonosz
czelekedetit, es mind attyahoz es attyafiahoz valo
istentelensegeket. Kinec segitsegekbõl es
szolgallattiokbol czelekette legyen azokat. Noha a Romaiac
immar azt ertenec: mind azon altal nyluaban meg akarnac tõlle
erteni. Ha Igazan meg mondana az Romai birodalõnac hittiben es
kegyelmessegeben nagy reminsege lehetne õ neki. Ha Ki nem
mondana, nem haznalna azzal az õ tarsainac, hanem mind magat
es mind egyeb remensegit el vesztene. Az vtan mikor az
Memmius szauat el vegeze es az Iugurta kenzerittetec meg
felelni. Az C. Bebius, kit penzel fogyadot vala meg, meg hagyaaz
kiralynac, hogy halgatna. Es iollehet az sokasag mely az
gyûlesben vala, felette igen meg haraguuan ijegeti vala ûtet
kialtassal reiaia valo hunyorgatassal, es rohanassal, es
egyebekcel, mellyeket az harag szeret: mind az altal az
Bebius szemtelensege azoknal fellyeb valo lõn. Igy az nep
meg czufoltatuan az gyûlesbõl el oszla. Az Iugurtanac es
az tõbbinec, kik abban az tõruenyben forognac uala,
batorsagoc meg õregybûlt uala. Akcor Romaban egy Missiua
neuû Gulussa fia Masinissanac vnokaia, ki miuel hogy az
kiralyoknac haborusagaban az Iugurta ellen vala, az Cyrtha meg
adasa es Adherbal meg õlese vtan Africabol el futot vala.
Ezzel az Spurius Albinus ki az kõuetkezendõ esztendõben
az Bestia vtan az Q. Minutius Rufussal polgarmesterseget
viselendõ vala, el hitete, miuel hogy az Mas4inissa
nemzetsegebõl volna, es az Iugurta gonossaga mia
gyûlõlsegben es felelemben volna: az Numidia orszagot
az tanacztul kerne meg. Ez az polgarmester had viselest
keuanuan, inkab akaria vala ezt az dolgot inditani, hogy nem mint
czititani. Mert û neki az Numidia, Minutiusnac az Macedonia
iutot [p 0032] vala: Mellyeket minec vtanna az Massiua kezde
forgatni, es az Iugurtanac az û baratiban nem foga eleg oltalma
lenni miuel hogy azoc kõzzûl nemellyeket, lelki esmereti,
nemellyeket gonosz hir neû es felelem furdal vala, hagyaaz
Bomilkarnac, ki û neki igen hû embere vala, hogy penzel (az
mind soc dolgokat el vegezet vala) az Massiua vtan
leselkedõket szerzene es igen igen titkon czelekednec.Ô
az dolog elõ mehetne, valamint es vala hogy az Massiuat meg
õlne. Az Bomilkar gyorson az kiraly paranczolattyaban el iara
es effele dolgokban ualo mesterseges emberec altal annac
vtait es iarasat es minden helyeit es ideiet meg kimlete.
Azokaert egy azoc kõzzûl, kic az õlesre keszittettec
vala, maid bolondabul reaia rohanuan ûtet le vaga. Azt az
õldõklõt meg kapuan, sokaknac intesebõl es fõkeppen
az Albinus Consul biztatásabol, az dolgot meg ielente. Igy meg
kõteleztetec à Bomilkar igassagbol inkab hogy nem mint
nemzetsegec tõruenyebõl vgy mint ki annac volna tarsa,az
ki orszag hiti alat, iût volna Romaban. De az Iugurta
illyen nagy vetekben talaltatuan, nem eleb szûnec meg az
igaz ellen tusakodni, hanem az mikor oszton eszeben
veue, hogy ernek az û czelekedetinec haragia az û
baratsagat es penzet meg halatta volna. Ezokaert noha az
elsõ be allasban barati kõzzûl õtuen kezest adot
vala, mind az altal inkab gondolkoduan az û orszagaual hogy
nen mint kezesiuel, titkon az Bomilkart Numidiaban ki kûlde,
azon feluen, hogy az û alatta valoi nen kezdenenec û neki
engedni, ha az Bomilkart meg õlnec: û magais egy uehany [!]
nappal az vtan Africaban mene, holot az tanacz meg paranczolta
vala hogy Olasz orszagbol ki menne. De mikor Romabol, ki
ment volna mondgyac hogy magaban halgatuan es gyakorta vizsza
tekenteluen vegezetre mõdta volna, hogy az varos arossa
tetetet volna, es igen hamar el veszne, ha io arossa
talalkoznec. Azonkõzben az Albinus az hadat meg vijtuan,
elõszõr soldot es egyebeket, az mellyec az hadnac
hasznara lennenec: Siete Africaban vitetni es mindgyart û
magais el [p 0033] mene, hogy az iõuendõ gyiûles napia
elõt, (mely nem mezsze vala) auagy fegiuerrel auagy az
kiralnac maga meg adasaual, auagy valamint lehetne az hadat el
vegezne. De az Iugurta viszontag mindeneket halogat vala, es
neha eggiet, neha mast vét uala kesedelemnec okul, maga meg
adasat igiri vala, az utan felelmet mutat vala, ha vtanna
menne, elõtte el megien vala, uiszontag hogy az û nepeis
ketsegben ne esnek ellene all vala, igy neha hadnac, neha
bekessegnec kesedelmeuel iaczottattya vala az Albinust, es
voltac ollyac kic azt itiltek, hogy az Albinus az kiraly tanaczat
iol ertette volna, es nem hihetnec el, hogy illyen giorson
kezdet had tunyasaga mia haladna inkab, hogy nem mint arulasa
mia. De minec vtanna az ûdõ el muluan az giûlesnec napia
el kõzelgete: az Albinus, az û õczet az Aulust helyette
tisztiben hagiuan, Romaban mene. Akcor az ûdõben az
kõsseg gongia viselõijenec haborgasi mia nagy
zurzauarban vala az orszag. Mert az P. Lucius es Lucullus
Annius, kic az kõsseg gongia viselõi valanac, az û
tisztbeli tarsoknac akarattyoc ellen touab akarnac vala az
tisztben meg maradni. Mely haborusag az egesz
esztendõ beli giûlest el halasztotta vala. Abbolaz
kesedelembõl io remensegben iutuan az Aulus, (kit mondanc
hogy az taborban feiedelem helyet hagiatot volna) hogy auagy az
hadat vegezhetne el, auagy az seregnec felelmeuel valami penzt
vehetne ki az kiraltol. Az vitezeket bodog azszony hauabanaz
telelõ helyekrõl õszue hiua, es hozszu vtakõ,Ô
all vala. Mely varost noha mind az ûdõnec kegietlen
voltaert, mind az helynec erõssegeiert, sem meg nem
szalhattyac vala, sem meg nem vehetik vala. Mert az magos
hegien valo kõ falac kõrûl az saros tér helyen az teli
esõc tauat czinaltac vala: mind az altal auagy tettetesnec
okaert, hogy az kiralt meg ijesztene, auagy az kencznec
kiuansaga mia meg vakuluan, hogy az varost meg vehetne, kezde
nagy sietseggel tõlteseket haitani es egiebeket
keszitteni, mellyec az el kezdet dologra hasznosoknac
laczananac. De az Iugurta [p 0034] ezeben veue az hadnagynac
bolondsagat es tudatlansagat, czalardul kezde annak
bolõdsagat õregbiteni, kõueteket kûldõzuen hozza
kõnyõrgeni, û maga penig, vgy mint czauaroguan erdõs
helyeken az Aulust szerzõdesnec remensegeuel oda
haita, hogy az Suthul varosat el hagyuan bellieb valo
tartomanyokra mene u vtanna hogy az vetekis nagyob reitekben
lenne. Azonkõzben rauasz emberec altal eyel nappal az
sereget kesergeti vala, es az szazadosokat es louag
hadnagyokat hitegeti uala, hogy auagy û hozza szõknenec,
auagy az iegyet latuan az harczon helyeket el hadnac: Mellyeket
minec vtanna kiuansaga szerent veghez viue, efelikor nagy
hirtelen Nimidaknac sokasagaual az Aulus taborat kõrûl
veue. Az Romai vitezec ily szokatlan zurzauarban meg ijeduen
kezdenec fegyuerõket kabdosni, nemellyec magokat el reiteni,
nemellyec az meg ijjetteket batoritani, mindenût az tabor
rettegni. Soc vala az ellenseg az ég es felhõc mia homalyos
vala, ketseges veszedelen vala. Sunma nem tudgyac vala,
hogy ha batorsagosb volnae el futnioc, auagy meg maradniok. De
azok kõzzûl kiket mondoc hogy el hitettec volna, egy Liguriai
cohors, ket Traciai louag zaslo alliaual es egy nehany kõ
darabantokcal az kiralyhoz fútanac, es az elsõ renden volo
szazadosis, ki az harmadic legioban vala, az tõltesen,
melynec oltalmazasara ot hagyatot vala, az ellenseget az
taborban be boczattya. Arra az Numidac mindnyaian be rohananac.
Az Romaiac undokúl el futuan es fegyuereket el hanyuan az
kõzel valo hegyre futanac. Az ey es az tabornac el rablasa
keslele meg az ellenseget hogy az gyõzedelemmel ne
elhetnenec. Masod nap az Iugurta az Aulussal beszedben
iutuan ezt ielente hogy noha mind û magat, es mind az sereget
ehseggel es fagyuerel kõrniûl vette volna: mind az altal
û az enberi valtozasrul meg emlekezuen, ha û velle frigyet
tenne mind nyaiat bekeuel boczatana el iga alat, igy hogy tiz
napig Numidiabol ki mennyen. Mellyec noha nehezec es rutac
valanac: mind az altal miuel hogy az halaltul valo feltõkben
ketsegesec valanac az bekesegre az mint szinten az
kiraly akara, vgy reaia allanac. De mikor azokat Romaban meg
hallac, felelen banat szalla az egez orszagra: nemellyec
bankodnac uala à birodlõnac [p 0035] gyalazattyan, nemellyec
hadi dolgoknac szokatlansagabol szabadsagokat feltic
vala. Az Aulusra mindnyaian haragusznac vala es fõkeppen,
kic fõ hadakozo emberec valanac, hogy fegiueres leuen inkab
szõrzet volna gialazattal maganac meg maradast, hogy nem
mint kezzel. Ezokaert az Albinus Consul az û õczenek
vetkebõl feluen haragtol es veszedelentõl à frigy
felõl az tanaczot meg kerde. Mind az altal azonkõzben tõb
nepet szerez vala, az frigyes tarsasagtol es
Latinusoktol segitseget gyûit uala, es minden modõ igenÔ
kõsseg es tanacz akarattyanelkûl az frigy nem lehetet
volna. Az Consul meg tiltuan az kõsseg otalmazoitol hogy
az mely nepet gyûitõt uala, magaual el ne uinne, nagy
hamarsagal Africaba mene. Mert az egesz had, (à mint az
szõuetseg uala) Numidiabol, ki hozatuan à Romaiac
tartomanyaban telel vala: minec vtanna oda mene, noha igen
kiuanya vala hogy az Iugurta utan mehetne, es az û õczere
ualo haragot meg lagithatna: mind az altal latuan hogy az
sereget az futas kiuûl az szabadsag, buiasag, es
minden dologban valo bûseg meg vesztõt volna, azt
vegeze hogy semmihez ne kezdene. Azõ kõzben Romaban Az
Brachsz Mamillus Lemitanus, ki kõsseg part tartoia vala,
tõrvint ada ki az nepnec , hogy azokra tõrueni lenne kiknec
tanaczabol az Iugurta à tanacz vegezeset el mulatta uolna, es
kic võttec volna attol penzt kõuetsegekben auagy tiszt
uiselesekben, kic attak volna vizsza az Elephantokat,es
à pribekeket, vegezetre kic tõttec volna az ellensegel
hadrol auagy bekessegrõl valo vegezeseket. Ennec az
vegezesnec nemellyec lelkek ismeretibõl, nemellyec
veszedelemtõl ualo feltekben, miuel hogy nyluan ellene nem
alhatnac vala, hogy azt mondanac, hogy az az vegezes õ nekic
nem teczenek, titkon barattyok es egyeb emberec altal annac meg
gatolasara valo dolgokat keresnek vala. De hihetetlen az
kõsseg menemû szorgalmatos volt es mely nagy erõuel
erõsitette legien ezt az vegezest inkab az nemessegre
valo giûlõsegeben kikre az az bûntetes
szeresztetik vala, hogy nem mint az orszagra valo
gondgiok viselesebõl, oly nagy partolas [p 0036] vala
kõsztõc. Azokaert egiebek el ijeduen az M. Scaursz, ki
az Bestia fõ hadnagya volt, az mint oda fel meg mondoc, az
kõsseg õrõme, es az û partyan valoknac futasa
kõzben meg akcor el ijeduen az varos, (miuel hogy az Mamillus
tõruenyebõl harom kõz birak rendeltettec vala) mondõ azM.
Scaurus el vegeszte vala hogy õ is az harõ kõz biroc
kõziben szamlaltatnec. De midõn az az tõrueny igen
erõssen es kemenyen az hirek es à kõsseg kiuansaga
szerent lattatnec, az mint giakorta ez elõt az
nemesseg: igy akcor az kõsseg az io szerenczeben
igen el hitte vala magat. De az kõsseg es az tanacz
kõzõt valo partolas, es minden egieb gonosz ertelem egy
nehany esztendõuel az elõt tamadot vala Romaban az
bekessegbõl azoknac az dolgoknac bûuõlkõdesebõl,
mellyeket az emberec leg inkab beczûlnek. Mert az Carthagonac
el rõtasa elõt az tanacz es az kõsseg nagy eggiessegel
igazgattyac uala az orszagot, sm dicziretnec sem
vralkodasnac vetelkedese kõsztõc nen vala az
ellensegtûl valo felelen az orszagot io rend tartasban
tartya vala. De mihelyen attol az felelemtûl meg menekedenec,
mingiart buiasag es keuelyseg tamada kõsztõc,
mellyeket az io szerencze szokot szerzeni. Igy az
bekesseg, mellyet az haboru allapatban kiuantac vala, mihelyen
azt meg nyerec, menten keseruesse es karossa valtozek. Mert
az nemesseg az meltosagot keuelysegre, az kõssegis az
szabadsagot gonosz kiuansagra kezde forditani: ki ki
mind maganac kezde kapdosni, keresni, ragadozni, es vgyÔ
rend kõzõt, kõz el szagattatec. De az nemesseg partya
erõsb vala, az kõsseg ereie az sokasagban el
oszoluan keuesbet hat vala. Az orszag eg 6 nehany
embernec akarattyan viseltetic vala, mind hon, es mind hadban.
Azok hatalmaban vala az orszag kincze, az tartomanyok,
tisztec, dicziretec, es tromphalasoc. Az kõsseg had
viselessel es szeginsegel szorõgattattic vala. Az
hadi nyerseget az hadi feiedelmec egy nehany magokal el
osztyac vala. Azonkõzben az hadban leuõ kõz enbereknec
szûlei auagy kiczin fiai, à mint ki ki kõzûllõc az
hatalmasbakhoz kõzelb vala, [p 0037] hazokbol ki vettetnec
vala. Igy az fõsueny hatalmasoc modnelkûl mindeneket
pusztitnac, vesztenec sûllyesztenec vala es
semmiuel semmit nem gondolnac vala, az mig magokatis el nem
vesztec, mert mihelyen az nemesseg kõzûl talaltatanac,
kic az igaz dicziretet az hamis arulkodasnal nagyobnac
bõczûlleneiec: Meg kezde az orszag haborodni es à
kõztõc valo partolas, vgy mint egy fõld indulas, kezde meg
indulni. Mert minec vtanna az Tyberius es C. Gracchus kiknec
eleiek az Africabeli hadban es egyeb hadakban igen õregbittetec
vala az orszagot, kezdec az kõsseget az szabadsagra
vizsza teriteni, es egy nehany emberec vetket meg ielenteni:
Az nemesseg miuel hogy vetkes vala, es azertis fel vala, neha
az frigyes tarsoc altal, neha az Romai kõz renden valo
nemesseg altal (kiket az tarsasagnac remensege az
kõssegtûl el szakasztot vala) az Gracchusoc
igyekezetinec eleit võtte vala: es leg elõszõr az
Tyberiust, az vtan egy nehany esztendõuel, vgyan azonra
igyekezõ C. Gracchust, holot egyik kõsseg gondgya
viselõie, az masic varosoknac rendelõie vala, az M.
Fuluius Flaccussal edgyût fegyuerrel az nemesseg meg
õle. Es bizonyara az Gracchusoc az gyõzedelemnec keuansaga
mia el hittec vala magokat. De iob az io dologbanis meg
gyõzettetnûnc, hogy nem mint gonoszul bozszunkat
allanunc. Igy az nemes rend azzal az giozedelemmel az û
kiuansaga szerint eluen, soc embereket fegyuerrel es
kergetessel el uezte, es tõb felelmet szerze maganac
iõuendõre hogy nen mint hatalmat. Mely dolog nagy varosokat
vesztet el, midõn edgyc fel az masikat akaria valamintes
valahogy meg gyõzni es feletteb azon bozszuiat allani. De
az partolasoc felõl, ha rend szerent akarnec szollani
az idõbõl hamarab ki fogynec, hogy sem mint ez dologbol.de
az el kezdet dologra terec. Az Aulusnac frigye es az Romaiac
seregenec rút futasa vtan az Q. Metellus es M. Syllanus, kic
polgar mesterekce tetettec vala, az orszagokat egy mas
kõzõt meg osztuan, az Numidia az Q. Metellusnac iutot
vala, ki igen kemeny ember vala, es noha az nep partya [p 0038]
ellen vala, mind az altal io hire neue vala. Ez mihelyen az
tisztet fel veue, egyeb dolgokat az û tisztibeli
tarsaual kõzõluen, az hadhoz mellyet viselni kel vala,
valoban hozza foga. Azert ketsegben esuen az elõbbi sereg
felõl, kezde vitezeket valasztani, nepet szerzeni,
segitseget kerni, fegyuereket, louakat, es egyeb hadi
szerszamokat kesziteni. Annac felette eletet, es
mindeneket, melyeknelkûl az had nem lehet szerzeni: EzeknecÔ
frigyes tarsai, es az Latinusoc es kiralyoc segitseget
kûldnec vala, es az egesz orszag minden ereieuel raita
vala. Igy keuansaga szerent el vegezuen minden dolgokat,es
Numidiaban mene, az egesz orsz0agnac nagy remensegiuel,
mind azert, hogy û igen ieles ember volna, mind penig hogy az
gazdagsag ellen gyõzhetetlen elmeuel bir vala, holot az
elõt az tisztuiselõknec fõsuensege mia
kûssebedet vala meg az Romaiaknac ereiek Numidiaban es vgyan
az mia õregbedet vala meg az ellenseg hatalmais. De mikoron
Africaban mene, az tabort kezehez ada neki az Spurius Albinus
Proconsul, meliben az nep tunya, erõtlen vala, es
senmiueszedelmet, sem munkat nen szenuethet uala,
nieluel kezelb liuen hogy sem mint kezel, frigyes tarsoknac
praedaloia, es ûis az ellensegnec praedaloia, vgy mint kit
modnelkûl igazgattac volna. Igy az vy feiedelemnec nagiob buua
vala, az gonosz erkõlczõc mia, hogy nen mint
segitsege auagy io Remensege az nepnec soc voltabol. Mind
az altal vegeze azt Metellus, hogy noha immar az nyarnac nagy
reszet az giûles mia valo kesedelen el mulatta volna, es
tudgiais uala hogy az enberec igen uarnac az õ had
viseleseknec ki menetelit: Mind az altal adig az hadhoz nen
kezdene az mig az nepet az elebi io rend tartas szerint
munkara nem szoktatna. Mert az Albinus az û õczinec az
Aulusnac es az nepnec veszedelmen meg ijeduen mikoron el
vegeszte volna, hogy az Romaiac tartomanyabol ki ne menne,az
mi nyarnac resze tisztiben hatra vala, az nepet czak egy
taborban tartya vala, hanem czak az mikor auagy az
bûdõsseg, auagy az louak etelenec szûksegi
[p 0039] kenszeriti vala az helynec meg valtozasara. De
sem az vigiazasoc nem valanac regi mód szerent, es kiki
mind az mint teczic vala, az zazlohoz nen tart vala, az
louaszokat vitezehcel õzue elegyeduen eyel nappal
idestoua futaroznac vala, es czoportonkent maiorokat fel vernec
vala, meszõket pusztitnac vala, barmokat es rabokat
haitnac vala, azokat masunan hozot boron es az felen el
czerelnec vala az kalmaroktul. Annac felette az kõzõnseges
keppen osztot buzat el adgyac vala, es kenyeret egy naprul
masra penzen vesznec vala: Summa szerent valami
buiasagnac, auagy tunyasagnac gyalazattyat mondhat ember,
auagy gondolhat, ebben az seregben azok mind meg valanac, es
azoknal tõbbekis. De az Metellust, nem keuesbe talalom nagy
es ieles embernec lenni ezekben, mint az ellenseg ellen valo
dolgokbanis, holot az tisztesseg kiuanas es kegyetlenseg
kõzõt illyen mertekletes lõt legyen. Mert azt mondgyac
felõlle hogy leg elõszõr meg kialtatta, hogy minden
tunyasagnac ezkõzi az taborbol ki vitetnenec, hogy senkiot
kenyeret auagy egyeb fõt etket ne arulna, hogy az sûtõ
fozõ moso emberec az tabort ne kõuetnec, hogy kõz
katonanac az taborban auagy seregben rabia auagy terhes marhaia
ne lenne: egyeb dolgokbanis modot szaba. Annac felette
keresztûl kosul valo vtakon hordozza vala az tabort
minden nap, es ha mint az ellenseg ielen volna, szinten vgy
veteti vala kõrnyûl az tabort tõltessel es arkokcal,
gyakor strasakat vet vala, es azokat û maga kerûli valaÔ
seregbennis ha el indulnac vala, neha elõl neha hatul, neha
kõzben megyen vala, hogy senki rend kiuûl ne menne, hanem
mindnyaian zazloiokhoz tartananac, es hogy az gyalogok az
eledeleket, es fegyuereket û magoc vinnec. Igy az vitezektõl
valo meg tiltassal inkab, hogy nem mint bûntetessel
erõsite meg czak hamar az nepet. Azonkõzben az Iugurta
mikoron meg ertette vala postak altal mit czelekednec az
Metellus, es meg annac elõtte Romaban bizonyossa tetetuen
az û tekelletessege felõl ketsegben kezde esni az
[p 0040] û dolga felõl, es akcor kezde vegre valoban magat
meg adni. Azokaert kõueteket kûlde, az Metellushoz ily
kõnyõrgessel, hog czak maganac es fiainac nyeryenec
eletet, mindent egiebeket à Romaiaknac igirnenec. De az Metel:
meg annac elõtte immar meg probalta vala, hogy az Numidiay
nemzetseg hitõtlen, alhatatlan, es vy dolgoknac kiuanoia
volna. Azokaert az kõueteket eggienkent felre hiua, es lassan
lassan õket kesergetuen, minec vtanna lata hogy õ neki
engedelmesec volnanac, soc igiretiuel õket arra haita, hogy
az Iugurtat ha lehetne eleuenen, ha az nem lehetne, meg õlue
hoznac û hozza. De nyluannis izene az kiralnac kedue
szerint valo dolgokat. Az vtan û maga, egy nehany nappal
nagy busult hadaual Numidiaban mene, ahol az hadnac
szokasa ellen az emberec kalybakban, az barmoc penig es az
szanto vetõc az mezõkben valanac. Az varosokbol es
mezõkõn valo mayorokbol az kiraly tisztartoi
Metellusnac eleiben iûnec vala, keszõc leuen buzat es
minden eledelt hozni, es mindeneket, valamellyec paranczoltatnac
vala, meg czelekedni. De az Metellus azert nem kûlõmben, mint
ha az ellenseg ielen volna, szep rendel megyen vala
szellel kemlet vala, es mind azokat az maga meg adasnac
iegyeit, czak kep mutatasnac hiszen vala, es elõl iaroc
altal kesergeti vala, az les helyeket. Azokaert û magais
valogatot fegyueresekcel es parittyasokcal, kezijasokcalaz
sereg elõt forog vala. Hatul az Caius Marius louagok
hadnaggya vala, mind ket felõl segitõ seregûl louagokat
osztot vala el, az gyalog es louag hadnagyoc melle, hogy
ezekcel az û kõnyû szerrel leuõ louagiok el
elegyttetuen, valamely fele fognanac, az ellenseg louagiat meg
ûszne. Mert az Iugurtaban oly nagy czalardsag es mind
helyeknec, es mind had viselesnec tudomanya vala, hogy tauul
leteben, auagy ielen leteben, hadat viselhetne, auagy
bekeseget igiruen volna, veszedelmesb, ember nem tudhattya
vala. Vala nem mezsze attul az vttul [p 0041] mellyen az
Metellus megien vala egy Vacca neuû varos, mely az egesz
orszagban hires sokadalmas hely vala, ahol soc Olasz
szokot vala lakni es kereskedni. Ide az Metellus
kesergetesnec okaiert õrizõ nepet helyheztete. Annac
felette paranczola nekic hogy buzat, es egyeb hadra valo
szûkseges dolgokat hoznanac itiluen azt, (az mint az
dolog vgian vgy valais) hogy az soc arros ember eledellel az
sereget meg segithetne, auagy egieb haszonnalis lehetne.
Ez dolgok kõzõt kezde az Iugurta inkab inkab kûldõzni
kõnyõrgõ kõueteket: es azoc altal bekesseget kerni, es
az õ maga es fiai elete kiuûl mindeneket az Metellusnac meg
adasra igirni, kiket hasonlatos keppen az Metellus, mint az
elõbbiekcelis el hitetuen, hogy ûtet el arulnac, hozza boczatÔ
sem nem igeri vala, sem azt nem mondgya vala, hogy meg nem
adna, hanem az kesedelen kõzben az kõueteknec igiretit
varia vala. Az Iugurta mikoron az Metellus szauat az û
czelekedetiuel õszue vete es eszeben hogy ûtet az û
maga mestersegiuel ... kesergetne, vgy mint ki szoual
bekesseget igirne, de valosaggal nagy hadat viselne, az
leg nagiob varosa el foglaltatot volna, az fõldet az
ellenseg meg tanulta volna, az û hozza tartozoknac
akarattyokat kersergette volna: az szûksegtûl
kenszerittetuen azt vegeze, hogy meg vina. Azokaert meg
kemletuen az ellenseg vtat, es az gyõzedelemnec remensegere
vitetuen az helynec alkolmatossagabol mennel nagyob hadat
tamazthata ollyat tamaszta, minden rendbeli emberekbõl, es
titkos altal vtakon az Metellus nepet elõl veue. Vala abban az
Numidianac reszeben, mely az osztaskor Adherbalnac
iutot vala dél felõl tamaduan egy Muthul neuû folyo viz,
kitûl nen mezsze vala egy kyetlen es puszta, hogy kinec
kõzepibõl egy nagy hozszu halom tamad vala, mellyen Olai,
borstyan, es egyeb fele fakcal, mellyec az szaraz, es
fõuenyes fõldben teremnec, kõrnyûl vetetet vala. Az
kõzbõl valo terhely penig az visznec szûk voltaert
puszta vala, azok az helyec kiuûl, mellyec az folyo viz
mellet valanac. Mert azokat miuel hogy [p 0042] fák termettek
vala fel, barmoc es emberec gyakorlyac vala. Azert az Iugurta
azon az halmõ mellyet mondanc, hogy az vton egyenesen altal
megyen, nepet el szelesztuen lesben alla. Az Elephantokat
es az gyalog seregnec valami reszet az Bomilcarra biza, es
annac meg hagya, mit czelekednec. Eo maga az hegyhez kõzelb
aluan minden louagiaual es gyalogiual onnan az sereget el
rendele. Az vtan mind az gyalog es louag seregeket el ......,
kere es inte ûket, hogy az elebbi embersegekrûl es
gyõzedelmekrûl meg emlekeszuen magokat es orszagokat
az Romaiaknac fõsuenysegektûl meg oltalmaznac. Ollyakcal
lenne az viadal, kiket az elõt meg gyõzuen iga alat boczattac
volna el. Czac hadnagyoc valtozot volna el û nekic, nem
sziuõc: az mit az feiedelemnec meg kellet volna czelekedni,
û is gondot viselt volna azokra, tudni illic hogy az
ellenseg felet volnanac, hogy lesbõl ûtnenec az
ellensegre hogy az ellenseg tõb auagy lattattabis ne lenne.
Aokaert [!] rea vigyaznanac, hogy az trombita szót haluan,
az Romaiakra ûtnenec. Az az nap lenne, mellyen minden
munkainkat es gyõzedelmûnket meg erõssitenõc auagy nagy
nyomorusagunc kõuetkeznec. Annac felette eggyenkent ûket,
mint hogy sokakat kõzzûlõc gazdagsagra es
tisztessegre emelt vala, az tõbbinekis azokat mutogattya
vala. Vegezetre kinec kinec termeszeti szerent igiruen,
fenyegetuen, kõnyõrõguen az nepet kilõmben kilõmben
batorittya vala. Azonban az Metellus az ellenseg leset nem
tuduan az hegy mellõl el menuen az û hadaual meg teczec.
Elõszer nem audhattya vala az METELLVS mi dolog volna
ez az szokatlan latas, (mert az bokroc kõzõt louag es
NVMIDAC allotac vala be, igy hogy az fáknac alaczonsaga mia
nem tellyeseggel reithettec vala el magokat: de mind azon altal
miczodac volnananac, az ellenseg nem tudhattya vala, mind az
helynec termeszetiert, mind peniglen az ellensegnec
rauassagaiert, kic zaszlokat es egyebeket el reitettec
vala) de mind az altal hamar eszeben veuen Metellus azÔ
ott meg valtoztatuan az helyeket, iob kez felol, mely resz
szinten az ellenseghez kõzel vala, harom segitõ
sereget rendele. Az gyalogoc kõzõt az parittyasokat es
kezijasokat el oszta, az louagot penig mind két felõl
szarnyul rendele. Igy az vitezeket az idõnec mi voltaert
rõuideden intuen keszdè az tér helyre le szallani.
De midõn lata hogy az Numidiai louagoc, czendessegben
volnanac es az halomrul ala nem iûnenec: feluen azon, hogy az
melegseg es szomiusag mia az tabor meg ne fogyatkoznec:
az Rutilius hadnagyot valogatot louagokcal es gyalogokcal, elõl
el kûlde az folyo vizhez, hogy tabor helyet foglalnanac,
itiluen azt, hogy az ellenseg gyakran valo raioc ûtesseles
keresztûl kosul valo harczokcal akarna az û vtat meg
keslelni, es miuel hogy fegyuerekhez nem biznanac,
farasztassal es szomiusaggal akarnac az tabort meg
keserteni. Az vtan û magais az mint az dolog es az hely
kiuannya vala, keszde lassaban, az mint az hegyrûl ala
iût vala, eleb eleb menni, es az Mariust hatul iaroban hadni,
û maga az bal kez felõl valo louagokcal lenni, kic az
seregben elsõkce lettec vala. De mihelyen az Iugurta lata,
hogy az Metellus, vtol iaro nepe az û sereget el haladta
volna: menten ket ezer gyaloggal azt az hegyet el foglala, à
honnet az Metellus le szallot vala, hogy ha oda vizsza
keszdenenec menni, oltalmokra az nekic ne lenne. Az vtan nagy
hirtelen trombitat futatuan az ellensegre rohana. Az Numidac
kõzzûl nemellyec hatul, nemellyec bal es iob kez felõl
keszdenec ûtni reaioc, es nagy haraggal vtannoc lenni, es
minden helyeken az Romaiac rendit meg szaggatni. Kic
kõzzûl még az kic batrab sziuel mennec valais, az
ellenseg ellen, meg azokis az bizontalan harczon, iaczottatuan
tauul az ellensegtûl, meg sebesittetnec vala, õk penig
nem harczolhatnac vala, sem az ellenseget nen vaghattyac
vala. Mert mégy annac elõtte meg tanitatuan az Iugurtatul az
û louagi, mikor az Romai louagoc kesztec vala ûket
ûzni, nen szorittyac uala õszue magokat, hanem az
mint lehet vala egy mastul tauul iarnac vala, hogy az
elsõc, ha [p 0044] az ellenseget az ûzestõl el nem
ijeszthetic vala, hatul auagy oldalul veszic vala
kõrnyûl, ha penig az halõ alkolmatosb volna futasokhoz,
hogy nem mint az mezõ, odais az halomra az Numidac louai, az
vitezek kõzõt kõnnyen az elõbbi szokasbol fel
mehetnec vala: az Romaiakat penig az nehez es szokatlan hely
meg tartoztattya vala. Igy az egez harcz valtozo, bizontalan,
rut, es keserues, vala. Az û magoc feleitõl el
szakaduan nemellyek futasban, nemellyek ûzesben valanac,es
sem zaszlohoz sem rendekhez nem tarthatnak vala, az ki
hol veszedelemben eset vala, ott kel vala meg allani es
magat oltalmazni. Fegiuerec, es haito szerszamoc, louac,
emberec, õszue elegiettec vala, semmi tanaczbol auagy
hagiasbol nem viseltetic vala, mindeneket az szerencze
igazgat vala. Azokert immar az nap io modon el mult vala, hog meg
is az gyõzedelem ketsegben vala, vegezetre mikoron immar
mindnyaian az munka es melegseg mia, el tikkattac vala: az
Metellus mihelyen lata, hogy az Numidac nem annyera volnanac
vtannoc: lessabban az gyalogokat öszue gyûite, azÔ
ellensegnec gyalogi ellen allata. Az ellensegnec nagyob
resze el faraduan az hegieken le ûltec vala. Akcor kezdeaz
Metellus az vitezeket kerni, ne allananac el, ne engednec az futo
ellensegnec az gyõzedelmet, azoknac sem taboroc nem volna,
sem egieb erõssegec ahoua vizsza mehetnenec, czak
fegiuerekben volna minden remensegec. De az IVGVRTAIS nem
aluzic vala azonban hanem nepet kûrnyûl iaruan es intuen
harczot kezd vala, es û maga valogatot vitezekkel, mindent
probal vala, az õueit segiti vala, az meg ijetteket ûzi
vala, az erõsbeket tauolban harczoluan tartoztat vala. Illyen
modon viaskodic vala, egy mas kõzõt ket ieles fõ feiedelem,
kic egy mas kõzt egienlõk valanac, de nem vala egyaran valo
allapattyoc. Mert az Metellusnac io vitezi valanac, de
gonosz helye: az Iugurtanac minden egieb kedue szerint
vala à vitezec kiuûl. Vegezetre mikorõ latac [p 0045] az
Romaiac, hogy õk sem mehetnenec el, az ellenseg sem adna
harczot, es immar az estueis el kõzelgetne, az meredec
halomra, (à mint nekic paranczolua vala) vegre fel menenec. Igy
el vesztuen az felsõ helyet az Numidac, meg ûzetenec,
de keuesen halanac meg, sokakat kõzûllõc az
gyorsasag es az helynec mi volta meg mente, melyhez az
Romaiak szokatlanoc valanac. Azonban az Bomilcar kire az
Elephantokat, es az gyalog seregnec eggik reszet biszta
vala az iugurta, mihelyen ûtet az Rutilius meg halada,
lassabban az û nepet tér helyre hoza vala. Es mikoron az
hadnagy az folyo viszhez, ahoua kûldetet vala,
sietseggel menne: menteben, az mint a dolog kiuannya vala,az
sereget Bomilcar rendre allata, es azonban meg nem szûnec
kimlelni minden fele, mit czelekednec az ellenseg. Minec vtanna
erte hogy az Rutilius immar meg szallot volna, es semmit
nem felne, es egyszersmind az Iugurta harczolsabolis az
kialtas õregbednec: feluen azon, hogy az Rutilius meg ertuenaz
dolgot segitsegûl oda ne menne, az sereget, mellyet az
elõt nem igen bizhatuan az vitezekhez sûrõn allatot vala
(hogy az ellenseg vtanac artana) ki terijeszte, es vgy
kezde az Rutilius taborahoz menni. Az Romaiak remensegec
kiuûl nagy port veuenek eszekben. Mert hogy mezsze ne
lathatnanac, az mezõn valo fák alnac vala elõttõc.
Elõszõr azt itilec, hogy az fõldnec oszalsaga mia
szerzene az szel port. De mikoron lattac volna, hogy egy
arant maradna az por, es à mint az sereg ingadoz vala, inkab
inkab kõzelgetne, meg ertuen az dolgot, nagy sietseggel
fegiuert ragadozanac, es az tabor elõt, az mint nekic hagiua
vala, meg allanac. De mihelyen kõzelb iutanac mind az ket fél
nagy kialtassal õszue roppana. Az Numidac czak addig
allanac szemben, az még remenlec, hogy az Elephantokban
volna segitsegek. De mihelyen latac hogy az Elephantok az
faknac agaiban akadoznanac, es szakadozua õlettetnenec,
menten meg futamanac, es tõbbire mind nyaian fegiuereket el
hanyuan, az halõnac es eynec ennyeben, mely immar ielen vala,
bekeuel el menenec. Negy [p 0046] Elephantot foganac az romaiac
az tõbbit vgy mint szam szerint negyuenig mind meg
õlec. De az Romaiak noha az vt es tabor czinalas, es annac
felette az harcz mia, igen el farattac es epettec volna: mind azÔ
keszûluen nagy vigyazassal keszdenec eleiben menni.
Mert az Numidaknac czalardsagoc nem hagy uala nekic
restelkedniec. Es leg elõszer az homalyos eykor midõn
immar egy mashoz nen mezsze volnanac, es nagy zenebonaual
ellenseg modgyara kõzelgetnenec, es egy mast
ijesztenec, tudatlansagbol: immar szinten õszue
mentec volna, hogy ha az elõl iaro louagoc, egy mast meg nem
ismertec volna. Igy az felelem helyet nagy hirtelen õrõm
tamada kõzõttec. Az viteszec keszdec egy mast
neueken neuezni, az lõt dolgot beszelleni es halgatni: ki
ki mind az û vitezseget égig magasztalni. Mert az
embereknec dolgoc oly hogy az gyõzedelemben még az
rozszaknakis szabad diczekedni: de az gonosz
szerenczeben még az iok sem akarnac reszessec
lenni. Az Metellus abban az taborban negyed napig mulatuan, az
sebeseket szorgalmatoson gyogittata, az meltokat
viteszi szokas szerint meg aiandekoza: az egesz
hadat kõzõnseges helyen diczire, es meg kõszõne
szolgalattyokat. Annac felette ...., hogy az tõb
dolgokrais, mellyec kõnnyebbec valnanac, hasonlo batorsagot
viselnenec. Eleget hadakoztanac volna, immar az
gyõzedelemert, az tõb munkat az praedaert kellene fel venni.
Mind az altal azonban az Metellus pribekeket es egyeb alkolmatos
embereket el kûlde kimlelni, hol volna à Iugurta, mit
czelekednec, keuesed magauale auagy haddal volna, mint
viselne magat, minec vtanna meg gyõzettetet volna. De az
Iugurta ligetes es termeszet szerint valo erõs helyekre
ment vala es ott gyûyt vala hadat mely az embereknec
szamokhoz kepest eleg nagy vala, de erõtlen, rósz,
es inkab paraszt emberekbõl, hogy nen mint had latot
emberekbõl all uala. Ennec oka ez vala, hogy az kiraly louagi
kiuûl senki az Numidac kõzzûl az futas vtan az Iugurtat
nem kõueti vala, hanem kinec kinec à houa teczic vala, oda
mennec vala. Nem tartyac [p 0047] ûk ezt gyalazatnac, mert ott
ollyan szokas vagyon. Azokaert mikoron az Metellus lata, hogy
az kiraly még biznec, es hadat vijtana, melynec viselesenec
û akarattya szerint, valo helyeken es erdõkben kellene
lenni, annac felette hogy artalmas viaskodasa volna û neki
az ellenseggel, holot kûsseg karral gyõzettetnec az
ellenseg meg, hogy nem ûk lehetnenec gyõzedelmesec, el
vegeze hogy nem harczal, sem sereggel, hanem mas modon
viselne az hadat. Azokaert az Numidianac leg gazdagb
reszere mene, fõldeket pusztita, soc castelyokat es
hituanul epitõt, auagy oltalomnelkûl valo varosokat, meg
veue es meg egete, minden fel serdûlteket le vagata, egyeb
praedat ot az vitezeknec engede nyeresegûl. Ezektûl valo
felelemben sokan magokat meg adak, zalogokat, buzat, es egyeb
szûkseges dolgokat bõuen adanac. Metellusis ahoua
kiuantatec nepet hagya az meg võt helyeken. Mely dolgoc inkab
rettentic vala az kiralt, hogy nem mint az û nepenec
szerenczetlen harcza. Mert holot õ neki minden remensege
az futasban vala, kenszerittetic vala vtannoc menni: es
holot az û maga helyet meg nem oltalmazhatna, mas ember
fõlden kel vala hadakozni. Mind az altal miuel hogy egyeb nem
vala, mely teczenec, oly tanaczot foga maganac. Az sereget
tõbbire mindenkor azon helyen varakoztattya vala, û maga
valogatot louagokcal Metellus vtan megyen vala, eyeli nehezÔ
hirtelen. Azok kõzzûl sokan fegyuertelenec leuen meg
õletenec, sokan megis fogatanac, senki sebnelkûl el nem
szalada. Igy az Numidac minec elõtte az taborbol meg
segittetnenec, az mint nekic hagyua vala, az kõzel valo
halmokra menenec. Azonban meg ertuen Romaban az Metellus viselt
dolgait nagy õrõm tamada rayta, tudni illik mikeppen
viselne mind magat s-mind nepet, eleijeknec szokasoc
szerint, es mikeppen nehez helyen czak vitesseg altal
gyõzte volna meg az ellenseget, mikeppen az ellenseg
fõldet el foglalta volna, es az IVGVRTAT ki immar az
Iugurta tunyasagabol, [p 0048] szaruat emelt vala maganac,
arra kenszeritette volna, hogy minden meg maradasanac
remenseget pusztasagban auagy futasban helyheztetne.
Ezokaert az szerenczesen viselt dolgokert az tanacz
Istenhez valo kõnyõrgeseket es halaadasokat,
hirdettete: az egesz orszagis, mely annac elõtte az
hadnac ki meneteletõl retteg vala, kezde vigadni, es az
Metellus io hiret neuet magasztalni. Azokaert annal
szorgalmatosban kezde az Metellus az gyõzedelemre
igyekezni, minden modon sietni es mind az altal igen el
kerûlni, hogy az ellenseg vala hogy reya ne venné. Emlekezik
vala rea, hogy minden dicziretet irigseg kõuetne. Igy
menyeuel hiresb: annyeual szorgalmatosb vala. Az Iugurta
lese vtan nen az egesz sereggel megien vala prédalni.
Ha buza auagy zab es arpa kel vala az gyalog sereg az
gyalogokcal eggyût all vala strasat: eggic reszet az
hadnac û maga, az masikat az Marius igazgattya vala. De
tûszzel pusztittatic vala inkab az mezõ. hogy nem
mint praedalassal. Két helyen iarnac vala tabort nem
mezsze egy mestol. Ha szûkseg kiuannya vala,
mindnyaian eggiûue mennec vala, De hogy az futas es az felelem
kûllyeb teryedne, azert valanac ket felé. Ollyankor az Iugurta
az hegyeken kõuetuen ûket viadalra valo ûdõt es helyet
keres vala, az mely fele hallotta vala, hogy az ellenseg iûne
az louak eledelit es kút feyeket el veszt vala, Neha az
Metellusnac, neha Mariusnac mutattya vala meg magat. Az vtol
iarokra ût vala, es menten ismeg az hegyekre fel szaguld
vala. Neha eggiket, neha masikat fenyegeti vala, de sem meg
nem harczol vala, sem nen nyughatic vala, czak az ellenseget
akaria vala tartoztatni. Az Romai feiedelem mikor lata, hogy czak
czalardsaggal akarna ûtet az Iugurta farasztani: vegeze
azt, hogy egy Zama neuû varosat szallana meg, mely azon
az reszen eggyic bastiaia vala az orszagnac. Mert azt
itili vala, hogy az Iugurta (az mint az dolog keuannya vala)
azokat meg segittene, es ott meg vina. De az Iugurta az
pribekec altal azokat meg ertuen, nagy sietseggel az
Metellust elõl veue, es az varosbelieket inte, [p 0049] hogy
az kõ falokat oltalmaznac, segitsgul aduan nekic
pribekeket, kic az kiraly hadaban erõsbek valanac, miuel hogy
immar amoda nem alhatnac vala. Igireis hogy hamar ûdõn ûket
haddal meg segitene. Igy dolgat el vegezuen, mennel titkosb
helyeket talala, oda mene, es nen sokkal az vtan meg erte, hogy
az Marius egy nehagy zaszlo alliaual eledel keresni Sicca
neuû varoshoz kûldetet volna, mely varos az
szerenczetlen harcz vtan, leg elõszõr az kiraly
mellõl el allot volna. Oda mene ezert eyel valogatot louagiual,
es mikor immar szinten az Roamaiac ki iûnenenc az varosbol,Ô
szoual az Siccabelieket inti vala, hogy az gialogokat hatul
meg kerûlnec. Adot volna nekic az szerencze ieles dologra
valo alkolmatossagot. Ha azt czelekednec, ez vtan mind û az
orszagban, mind penig azok az szabadsagban felelem
nelkûl elhetnenec. Es ha az Marius az zaszlot ki nem
hoszta volna, es az varosbol ki nen sietet vlona: [!]
bizony mindnyaian auagy nagy resze az varosbelieknec hitõk
mellõl el allottac volna. Oly alhatatlanoc az Numidac. De az
Iugurta vitezi egy keuesse tartoztatuan az kiraltol, mihelyen
valoban hozzaioc kezdenec az Romaiac, egy nehany kõzzûllõc
el esuen, el futanac: az Marius Zamahoz iuta. Az à varos
mezõn vagyon es mesterseg altal inkab, hog 6 nem mint
termeszet szerint erõs, semmi oly io nelkûl nem
szûkõlkõdic, hadi szerszamokcal es neppel
kazdag. Azokaert az Metellus az idõnec es helynec miuolta
szerint hozza keszûluen, minden felõl az varos kõ
falait kõrûl veue. Az hadnagyoknac az vartakat el oszta,
ki ki mind hol forgodnec. Az vtan trombitat fuuan minden felõl
rettenetes kialtas lõn. Nem ijeszte meg az Numidakat az
dolog. Mert neki busuluan, nagy figyelmetesseggel minden
zurzauarnelkûl helyeken maradanac es harczot kezdenec. Az
Romaiac ki ki mind termeszetihez kepest, nemellyec tauol
leuen szamszeriggiel es kõuekkel uinac vala, nemellyec
kõzelb mennec vala, es az kõ falokat vagdalliac vala, neha
laitoriakat allatnac vala melleie, es kardal kiuannac [p 0050]
vala viaskodni. Viszontag à varosbeliec az kõzel valokra
kõueket, rudakat, es haijgalo szerszamokat
taszigalnac vala: annac felette kén kõuel es fenyõuel
õszue elegyitet szurkot haigalnac vala reaioc. De még
azokis felnec vala, kik tauolb marattac vala. Mert sokakat
kézbõl auagy valami hadi szerszanbol boczatot haito
szerszamokkal meg lõnec vala, es egienlõ
veszedelenben de nen egienlõ hirben valanac az iok es
tunyac. Mikor Zamat igy vinac: à Iugurta remenseg kiuûl az
Romaiac taborara ûte nag haddal: Midõn az strasac el
batorottac volna, es semmit keuesbe nem tudnanac varni az
harcznal, à tabor kapuian be rohana. De à Romaiac ez hertelen
dolog mia megieduen, ki ki mind szokasa szerint, kezdè
magara gondot viselni, nemellyec futassal, nemellyec
fegiuer kapassal, tõbbire mind meg sebesittetenec,
auagy le vagatanac. Touabba mind enny sokasag kõzûllis
negiuennel tõbben nem valanac kik az Romay io hirrõl
neûrõl meg emlekezuen es õszue czoportozuan valami
magas helyre mennénec. Ezek soha semmi peppen [!] onnan le
nem ûzethetenec, hanem az raioc szort haijto
szerszamokat vizsza boczattyac vala, es holot
keuesben valanac, az sokasag kõzzè haijtuan hibat nen igen
tesznec uala. Ha penig à Numidac kõzelb iûttec volna,
ott mutattyac vala meg ereyeket, es az ellenseget vagiac es
kergetic vala. Azonban az Metellus mikor ott szinten kemenyen
forgodnec az kialtast es czatet patet hatul meg halla. Menten
louat fordituan eszeben veue hogy û feleie futnanac. Mely
dolog ielenti vala hogy az û feley volnanac. Azokaert az
egész louagot menten az taborra vizsza boczata, es C.
Mariust az frigyes tarsoknac hadaual kûldé es siruan
ker1 ûtet az baratsagert, es orszag oltalmaiert hogy ne
hadna az gyalazatot maradni ez gyõzedelmes seregen, esÔ
Iugurta az tabor tõltese mia meg tartoztatuan, midõn
nemellyec az tõltesre esnenec nemellyec az
szorossagra sietuen egimast el nyomodnac, sokat nepé
kõzûl el vesztuen erõs helyekre ter1 vizsza, Az
Metellus mikoron az etsaka el kõzelgetet volna taboraban, nem
nyeruen meg azt az [p 0051] mire igyekezic uala, hadaual
vizsza tere. Azokaert masod nap uala, hadaual vizsza
tere. Azokaert masod nap minec vtanna az varosnac
ostromlasara ki mene, az louagokat à felé, az mellyen az
kiraly iûuetele vala, az tabor elõt hagya vigyazni, az
kapukat penig es azokhoz kõzel valo helyeket az
szazadosoknac el oszta. Az vtan û maga az varosra
mene, es (az mint az elõbbi napon czelekedet vala) az
kõfalakra rohana. Azonkõzben az Iugurta lesbõl hirtelen
az Romaiakra ûte. Az kic kõzel valanac, egy keuesse meg
rettenenec, az tõbbi nagy hamar ûket meg segitec. Touab
penig az Numidac az Romaiac ellen nem allhattac volna, hog ha az
gyalogoc az louagokcal õszue elegyeduen nagy kart az
ûtkõzetben nem tettec volna. Mellyekhez azoc bizuan nem az
mint louag harczon szokot lenni, ûzic vala az ellenseget
es az vtan hatat adnac vala, hanem louan menuen õszue az
sereget meg szaggattyac vala. Igy az û gyors gyalogokkal
az ellenseget meg gyõzic vala. Vgyan akkor Zama varosnal
nagy erõuel viaskodnac vala. Ahol ki ki mind az hadnagyoc es
zaszlosoc kõzzûl helyhesztetet vala: ott
erõssen forgodic vala, es senki egyebben remenseget nem
veti vala, hanem czak magaban Hasonlatosképpen az
varosbeliekis czelekednec vala, az ellenseg ellen viaskodnac
vala, auagy midõn û magokat keszitgetic vala, es
õrõmesben eggyic fél az masikat meg sebesiti vala,
hogy nem mint magat oltalmazza vala. Az kialtas nogatassal,
ûuõltessel es siralommal elegy vala. Hasonlatos
képpen az hadi szerszamoknac szõrgese
czattogasa czak nem az égig fel megyen uala, es az
lõueseket egymasra minden felõl vgyan szoriac vala.
De az kic az varost oltalmazzac vala, mihelyen az ellenseg
egy keuesse az harczot meg lagittotta vala mindnyaian az
louag harczot nezik vala. Azok az mint az Iugurtanac allapattya
vala, neha vigac neha felelmesec valanac, es vgy hogy az û
hozzaioc tartozoktul meg lattathatnanac es halhattatnanac,
nemellyec az û hozza tartozokat intic vala, nemellyec kezzel
auagy testeknec idestoua haniasaual, mint ha tauoztatni
auagy haijtani akarnac, magokat vgy hannyac vetic vala. Mellyet
mikoron [p 0052] az Marius meg lata: (mert û azõ à helyen
forgodic vala) akarattya szerent lagyabban kezdé fogni az
dolgot, es ketsegben esest tettetni, es meg engedni, hogy
az Numidac szabadon nezhetnec az kiraly harczat: Igy midõn
ûk az õuekhez valo io akarattyokbol figyelmetesec volnanac
hertelen nagy erõuel az kõfalra rohana az Marius, es immar
laitoriakat tamaztatuan oda az vitezec, az vartakra fel mentec
vala, mikoron az varosbeliec õszue futanac, es kõueket,
tûzet, kezdenec reaiok szorni es egyeb haijtto
szerszamokat. Az Romaiac elõszer ellenec allanac
vala: de mihelt egy auagy ket laitoria alattoc el tõrec, es az
kic azon alnac vala, mind el veszenec: az tõbbi, az mint
lehete el szaladanac, bekeuel keuesen, hanem nagyobÔ
valaszta el. Az Metellus, minec vtanna lata, hogy minden el
kezdet dolga heiaban volna, es hogy sem az varost meg nem
vehetne, sem az Iugurta, nem akarna, hanem czak lesbõl auagy
io helyen, meg harczolni, es immar az nyaris el mult volna,
Zamatul el mene, es azokban az varosokban, mellyec az kiralytul
el allottac vala, es termeszet szerent valo hellyel auagy
kõ falokcal meg erõssitue valanac, õrizõ nepet hagya.
Az tõb hadat az NVMIDIA mellet valo Romaiac tartomanyaban
helyheztete telelésre. Azt penig az téli ûdõt nem
nyugodalommal auagy buiasaggal mulata el, az mint egyeb
feiedelmec szoktac czelekedni, de miuel hogy haddal igen
lassan mehet vala elõ, keszde lest vetni az kiraly vtan
az ûnõn maga barati altal, es azoknac mondasiual élni
fegyuer gyanant. Azokaert az BOMILCART , ki az Iugurtaual
volt Romaban, es onnet kezeseket aduan az Massiua halala
felõl, titkon az tõrueny elõt el futot vala. Keszde
ûtet soc igiretiuel hitegetni, miuel hogy az û kirallyal
valo baratsaga altal nagy alkolmatossaga lehet vala az
czalasra. Leg elõszer peniglen, czac arra veue ûtet,
hogy beszelgetesnec okaert titkon û hozza iûne: az vtan
meg eskûuen neki, hogy ha az IVGVRTAT [p 0053] vagy
elue, vagy halua neki adhatna, az tanacz û neki
bûntetetlenseget, es minden ioszagat meg engedné,
kõnnyen el hitete azt az Bomilcarral, ki alhatatlan elmeuel
leuen, ezen fél vala, hogy ha az Romaiakcal frig lenne, ûtet
az kiraly halalra adna az Romaiaknac az frig kõtese
szerint. Ez, mihelyen alkolmatossaga lõn, az Iugurtahoz
mene, ki igen busul es allapatyan szankodik vala, inté es
sirua keré ûtet hogy immar valaha mind magara, s-mind
fiaira, es û vele iol tõt Numidia nemzetsegere visellyen
gõdot. Még midõn harczokon az ellensegtûl meg
gyõzettettec volna, mezõiõk el pusztittattac volna,
szantalan nép rabba eset es meg õletet volna, az
orszag ereye meg keuesebbedet volna, eleggé immar mind az
vitezeknec ereyec, mind az szerencze meg probaltatot volna,
venne eleit, hogy az Numidac az û kesedelme alat magokra
gondot viselnenec. Ezekkel es effele egyeb beszedekkel az
kiralt maga meg adasara haita. Igy az Iugurta kõueteket
kûlde az Romay feiedelemhez, kik mondanác meg, hogy az Iugurta
kész volna meg czelekedni, az mit û paranczolna, es minden
kõtesnelkûl magat es orszagat hatalmaban bizni. Az
Metellus nagy hamarsaggal minden tanacz renden valokat az
telelõ helyekrûl be hiuata. Azokkal es egyebekcel, kiket
alkolmatosoknac itil vala, felõlle tanaczkozec. Igy az û
eleieknec szokasa szerint tanacz vegezesebõl
kõuetec altal az Iugurtatul ket szaz ezer gyra
ezûstõt, minden Elephantit egezszen, es valami keues
louakat es fegyuert kiuana. Mellyec minec vtanna minden
kesedelem nelkûl meg lennenec: paranczola, hogy az pribekekis
oda û hozza kõtõzue hozatnanac. Azok kõzzûl sokan (az
mint hagyua vala) oda vitetenec, egynehanyan mihelyen az Iugurta
kezdette volna magat meg adni, az Bocchus kiralyhoz futanac
Mauritaniaban. Igy mikoron az Iugurta, fegyuere, nepe, es
penznelkûl hagyatattatot volna, mikoron û magais az
Metellushoz hiuattatnec Tisidiumban, keszdé viszontag,
akarattyat meg teriteni, es gonosz lelki esmeretibõl
bûntetestûl felni. Vegezetre soc napot [p 0054] mulatuanÔ
valo felteben mindeneket inkab szeretne az hadnal, neha
magaban meg gondolna mely gonosz es nehez dolog volna,
kiralysagbol rabsagba iutni: sok es nagy oltalmit heiaban
el vesztuen, vionnan keszde az hadhoz. Azonban az tanacz
Romaban az tartomanyoknac igazgatasarul meg kerdetuen, Numidiat
Metellusnal hatta vala. Vgyan azon idõben midõn Marius
tõrtinetbõl Vticaban aldoznec, az iõuendõ mondo, nagy es
czoda dolgokat igirt vala neki. Azert az mit forgat vala
sziueben, azt Istenhez bizuan kezdené el, szerenczet
gyakran probalna: igy minden igyekezeti bodogul vedhez menne. De
az Mariust az polgarmesterseg meg nyeresenec nagy
kiuansaga izgattya vala, soc idõtûl fogua melynec meg
nyeresere, nemzetsegenec nemessege kiuûl mindennel
bõuelkedic vala, ugy mint serenseggel, iamborsaggal, hadi
dolgoknac tudomanyaual, bator sziuel, hon
mertekletesseggel, buiasagnac es gazdagsagnac vtalasaual,
czak hogy mind ezek kõzõt, az dicziretnec igen nagy kiuanoia
volna. De ez meg mondot dolgokra szûletuen es
gyermeksegetul fogua Arpinumban neuekeduen, mihelyen az
katonasagra elegendõ ideie lõn nem Gõrõg nyelunec
ekessen valo szolasaban sem verosi czifrasagban,
hanen vitezkedesben gyakorlotta vala magat. Igy io erkõlczõk
kõzõt neuekedéc fel az û elmeie. Azert mihelyen
hadnagysagot kere az Romaiaktul, noha ûtet keuesen
ismeric vala egy elõszer: mind az altal igen kõnnyen
ismeretsegben iuta, minden rendeknec. Osztan attul az
tiszt uiseléstûl el kezduen eggyc vtan mast mast
kezde maganac szerzeni, mellyekben mindenkor vgy viseli
vala magat, hogy nagyobra lattatnec meltonac, hogy nem mint az
mellyet visel vala. Mind az altal ily ieles ember leuen (mert
az vtan tisztesseg kiuanasa mia maga el veszte) az
polgarmesterseget még sem meri vala kerni, mert akcor az
idõben az kõsseg egyeb tisztuiseléseket, az
nemesseg az polgarmesterseget biria vala, es vgy mint
kezrûl kezre adgya vala egy mas kõzõt. Senki az kõz rend
kõzzûl oly neueszetes [p 0055] es ieles viselt dolgu
nem valic vala, ki meltatlannac es vgy mint tunyanac nem
itiltetic vala az tiszt viselesre. Azokaert mikoron
Marius latna, hogy az iõuendõ mondo szauais oda nezne,
ahoua ûtet az û sziuenec kiuansaga viszi vala, az
Metellustol az polgarmestersegnec kereseert haza
menetelre valo szabadsgot kere. Mely Metellusban noha,
iamborsag, dicziret, es minden egyeb io emberekhez illendõ
dolgoc bõuen meg talaltatnac vala: mind az altal egiebeknec
vtallasa es keuelyseg vala benne, mellyec kõzõnseges
vetkek, az nemeseknec. Azert elõszõr meg haboroduan ez
szokatlan dolgon kezde czudalkozni az û tanaczan, es ûtet
vgy mint barattyat inteni, hogy illyen modnelkûl valo dologhoz
ne kezdene, se allapattya felet valo kiuansagot ne viselne.
Nem mindent kellene minden embernec kiuanni. Meg kellene û neki
az û sorsaual elegedni. Vegezetre meg lassa, hogy
ollyat az Romay neptõl ne kerne, mellyet û neki meltan meg
tagadhatnanac. Minec vtanna ezeket es hasonlokat mondot volna
neki, az Marius akarattya penig, még sem enyhittethetet volna
meg: meg igire Metellus, hogy mihelyen az kõzõnseges dolgoc
mia lehetne, mindgiart meg czelekedne az mire ûtet Marius
kerne. De midõn osz... giakron kerne ûtet vgyan azonÔ
oly igen el menni: eleg ideye lenne, hogy ha az û fiaual kerne
az Consulsagot. Az akcorõ az attyaual hadakozic vala, vgy
mint ki 20. esztédõs iffiu volna. Mely dolog az Mariust,
arra a tisztre, mellyet kiuan vala, az Metellus ellen felette
igen fel gyulasztot vala. Igy az kiuansag es harag mia,
mellyec gonosz tanacz adoc, kezde Marius ellen tusakodni,
es mind czelekedetiuel, s-mind beszedeuel azon lenni, hogy
maganac tisztesseget kereshetne. Az vitezeket, kiknec az
telelésben hadnaggya vala, nagiob szabadsagban kezde
tartani, hogy nen mint az elõt. Az aros embereknel, kic
Vticaban sokan valanac, ez had felõl vgy szol vala, hogy
Metellust szidalmazna, magat magasztalna. Mongia vala.
hogy ha az nepnec felét reia biznac: rõuid nap még [p 0056]
Iugurtatis meg fogna. Az feyedelemtõl az had szabad
akarattya szerint vonattatnec, miuel hogy fel fuualkodot es
kiralyokhoz illendõ keuelyseggel leuen az birodalomnac igen
õrûlne. Mellyec azokaul annyeual bizonyosbaknac lattatnac
vala, mert ez hozszu hadban ioszagokat el
vesztegettec vala. Mert a kiuansag eleggé soha nem
siethet. Vala annac felette az Romay hadban egy Gauda neuû
Numidais, Manastabalesnek fia, Masinissanac vnokaia, kit
á Micipsa el betegesûluen, es az mia eszebennis
valamenyere meg fogyatkozuan, testamentomaban masodic
õrõkõseue tõtt vala. Kinec az Metellus, midõn kerne,
hogy az kiralyoc szokasa szerent, szekit az û
magaye melle tenné, es annac felette hogy maga oltalmaert Romay
louagokat adna, eggic kereset sem czelekette volna meg. Az
maga melle ûltetesnec tisztessegét ezert, hogy az czak
azokhoz illenec, à kiken az Romaiac á kiralsagot hattac
volna: Az õrizetre valo louagokat ezert, hogy gyalazatosnac
tartana, ha az Romai nemes emberec haczerûl szolgalnanac,
egy Numidanac. Ez mikoron magaban busulna: az Marius keszde
azt inteni, hogy bozszuiat az û segitsege altal az
Metelluson allana meg Keszdé ûtet, miuel hogy az
betegseg mia fél eszû vala szep szauaual
magasztalni, hogy kiraly, ieles ember, es Massinissanac
vnokaia volna. Ha az Iugurta meg fogattatnec, auagy meg
õlettetnec az Numidiai birodalom kesedelemnelkûl õue
lenne. Es igy lehetne igen hamar meg, ha û polgarmesterre
tetetuen annac az hadnac gõduiselésere kûldetnec.
Azokaert mind azt mind az romai nemes embereket, katonakat, es
kereskedõ nepet bekesegnec remensegeuel arra viue, hogy
Romaban rokonoknac kemenyen irnanac az Metellusra az had fél
felõl. Igy az Mariusnac soc embereknec tõrekedése
altal kerettetic vala az feiedelemseg. Vgyan akcor penig az
kõsseg az nemes rendet meg gyõzuen, az Manlya tõrueny
altal kõz rendbõl, lõt fõ embereket magasztal vala
fel. Igy Mariusnac minden dolga szerenczesen megyen vala
elõ. Azonban az Iugurta, minec utanna az maga meg adast
félben hagyuan hadat indita: keszde mindenekre nagy
szorgalmatos [p 0057] gondot viselni, sietni, es nepet
gyûiteni. Az varosokat mellyec û tûlle el szakattac
vala keszde mind felelemmel s-mind iutalomnac igiretiuel
hitegetni, varait erõssiteni, hadi es haijto
szerszamokat, es egyebeket, mellyeket az bekesegnec
remensege mia el vesztet vala, helyere allatni, auagy
penzen venni, az Romai rabokat hitegetni, es az vigyazasra elÔ
czendeszen nem hadni, minden dolgokat inditani. Azokaert az
Vaccabeliec kõzzûl (à houa Metellus leg elõszer az
Iugurta bekeseg keresekor nepet helyheztetet vala) az kiraly
kõnyõrgesiuel el faraztuan, holot még az elõt sem
idegenettec volna tellyesseggel akarattyokcal, az kiraltul el,
az fõ fõ emberec õszue eskûuenec. Mert az
kõsseg, az mint tõbbire szokot lenni, fõképpen az
Numidac kõzõt, alhatatlan, haborgo, es vizsza vonyo
leuen, vy dolgokat kiuan vala, es az bekeseget nyugodalmat
gyûlõli vala. Igy egymas kõzõt vegezuen, harmad napra
hagyac az tamadast, miuel hogy azt az napot az égesz
orszagban meg illenec, es azon az napon iatekban es
buyasagban volnanac inkab az emberec foglalatosok, hogy nen
mint felelemben. De mihelyen ideye lõn: az szazadosokat,
hadnagyokat, es az varosban valo tisztartot az Titus
Turpilius Syllanust, kûlõmb kûlõmb fele hazakhoz hiuac.
Azokat egygyûl egyg az Turpilius kiûul az lakozas kõzbenle
vagak. Azutan az kõz katonakra rohananac, kik mint ollyan innep
napon fegiuer es hadnagysagnelkûl valanac. Azõt czelekedé
az kõssegis, holot nemellyeket azok kõzûl az nemesec
arrol bizonyossa tõttec vala, nemellyec penig effele dolgokat
vgyan kiuannac vala, kik ha szinten az dolgot es tanaczot nem
ertettec volnais: mind az altal megis az haborusagban es vy
dolgokban elegge gyõnyõrkõttec vonla. [!] Az Romai vitezec
ily hertelen meg ieduen, es nem tuduan mit kellene czelekedniec,
kezdenec az varosbeli varhoz, ahol az zaszloc es paisoc
valanac, futni: de immar oda az ellenseg be szaluan, es
kapukat fel vonuan ûket oda be nem boczattyac vala. De az
azszony allatokis es giemekec [p 0058] az haz heiukra aluan
kõueket, es valamit kaphatnac vala, szûntelen rayoc
haijgallyac vala. Igy sem az ketseges nyaualyatul magokat nem
ohattyac vala, sem az erõs ferfiac leuen, az erõtlen
Azszoni allatoknac ellenec nem alhatnac vala. Egy arant mind
iok es gonoszoc, erõssec es erõtlennec sokan le
vagatanac. Ollyan nehez allapatban es Numidaknac
kegietlensegeben az varos kapui minden felõl fel vonatuan,az
egy Turpilius neuû tisztarto szalada el bekeuel mind
anny Olasz kõzûllis. Az az dolog az ellenseg
kõnyõrûletessegebõl lõtté, auagy kõtesbõl,
auagy penig tõrtinetbõl, bizonyosan nem tudhattyuc. De mint
hogy û illyen nagy veszedelemben inkab szerette rút
eletet, io hirenel, neuenel, hituan es gyalazatos embernec laczik
hogy volt. Az Metellus minec vtanna à Vacca varosban lõt
dolgot meg erte: egy keuesse buuaban maganac lõn. De mihelyen
haragya es banattya õszue elegiedec: keszde
erõssen sietni, hogy bozszuiat alhatna. Az Legio
sereget, mellyel eggyût telel vala, es Numidiai louagokat
keszituen szinten nap nyugotkor vtra indala. Masod nap,
vgy mint harom orakor egy tér helyre iuta, mely valamenyere
magas halmokcal kõrûl vetetet vala. Ott midõn az vitezekaz
nagy iarassal el farattac volna, es immar touab menni nem
akarnanac: meg ielente, hogy az Vacca varasa egy kûs
melfõldnel meszeb nem volna. Azert szûkseg volna,
hogy az tõb munkatis õrõmest fel uennec hogy az ûÔ
buzszuiokat meg allanac. Annac felette keszdé az
nieresegetis nekic nagy embersegesen igerni. Igy elmeieket
meg batorituan, hagya hogy az louag sereg elõl lappagna az
gyalogoc igen szorossan mennenec, es az zazlokat el
titkolnac. Az Vaccabeliec mikor meg ertec, hogy az sereg û
feleiec tartana, elõszõr itiluen azt, hogy az Metellus
volna, (az mint ugian û is vala) az kapukat fel vonniac. De
midõn latac, hogy az mezõt nem puztitanac, es az elsõ
louagoc Numidac volnanac, viszontag Iugurtanac itiluen lenni,
nagy õrõmmel eleiekben menenec. Az gialogoc es louagoc
[p 0059] menten trombita szót haluan, keszdéc az ki
omlot kõsseget erõssen vagni, nemellyec az kapukhoz
sietni, nemellyec penig vartakra futni. Az haragnac es
nyereseg remensegenec nagyob ereie vala, hogy nem mint az
faratsagnac. Igy az Vaccabelyek, czak két nap õrûlenec az
û magoc hitetlensegeken, es az az egész nagy kazdag
varos bûntetesre es praedara kele. Az Turpilius, kit
ielentenec oda fel hogy egyedûl szalat volna el,
tõruenben hiuatatuan, minec vtanna nem igen kezdheté magat
menteni, halalra itiltetec es meg verettetuen fõuel fizete.
Mert ûis Romai birodalombol valo uala. Vgyan akcor az
Bomilcaris, kinec izgatasabol az Iugurta vegeszte vala
magat meg adni az Metellusnac, midõn mind û az kirallyal,
mind penig az kiraly û nala, keszdet volna gyanosagban
esni: keszde vy dolgokat keuanni, es az û
veszedelmere czalardsagot keresni, es eiel nappal elmeiet
abban faraztani. Vegezetre mindeneket meg kesertuen tarsul
fogada magahoz, egy Nabdalsa neuû nemes, kazdag, es az û
feleinel igen kedues embert, ki tõbbire az kiraltul mindenkor
kilõmb taborban iar vala, es minden dolgait az szokot vala
veghez vinni, mellyekhez az Iugurta, auagy faratsaga, auagy
nagyob dolgokban valo foglalatossagi mia nem erkõzic vala.
Ebbõl annac nagy diczireti es gazdagsaga neuekedet uala.
Azokaert kõz akaratbol az lesnec bizonyos napot hagyanac, es
egyeb dolgokatis, az mint szinten kiuantatnec, menten el
keszitenec. Az Nabdalsa az û hadahoz vizsza tere,
mellyet az Romaiac teleles kõzõt tart vala Iugurta
hagyasabol hogy az mezõt az ellenseg szabadõ
puztithatna. Ez minec vtanna az arulasnac nagy voltan meg
ijeduen az hagyot napra el nen iõue, es az felelem az el kezdet
dolgot elõ nem hagya menni: az Bomilcar kiuanuan az el
keszdet dolgot veghez vinni, es az û tarsanac
felelmessegen busuluan, hogy az elebbit el ne hagyuan vy
tanaczot ne keresne hû emberec altal leuelet kûlde û
hozza, melyben vadollya vala annac lagysagat, es tunyasagat,
es az Istenreis kenszeriti vala, mellyen meg eskût volna,
hogy az Metellus igiretit, magoc veszedelmere nen forditana.
Az Iugurta halala immar nem [p 0060] mezsze volna, de az
dolog czak abban allana, hogy ha magatul ueszneie el auagyaz
Metellus altal. Azokaert iol meg gondolna magaban, hogy ha
iutalmat akarnaeie inkab venni auagy kent szenuedni. De az
mikor ezt az leuelet hozac, szerenczere az Nabdalsa teste
gyakorlasa mia el faraduan az agyban niugszik vala ahol,
Bomilcar akarattyat meg ertuen, elõszer ûtet nagy gond,
az vtan (az mint bus embernec szokot lenni) mély alõ foga
kõrûl. Vala û neki egy hû es kedues gond viselõie,Ô
minden tanaczaban reszes vala, ez az vtolso ki viuõlõn.
Ez minec vtanna halla, hogy leuelet hoztac volna, es
szokasbol itiluen, hogy tanacza auagy munkaia kiuantatnec:
Az satorban be mene, es midõn NABDALSA alunnec, az
leuelet, mely az feienel az vankoson tetetet vala le, fel veue,
es el oluasa. Menten az arulast meg ertuen nagy
sietseggel az kiralyhoz mene. Az Nabdalsa egy keues
vartatua fel serkenuen, mikoron az leuelet ott nem lelte volna,
es minden dolgot, az mint lõt vala, szolgaitul meg ertette
volna: elõszer azon igyekeztec hogy az vtaban el erne, de
midõn abban valo munkaia heiaban lõt volna,
engesztelesnec okaert Iugurtahoz mene, ielentuen hogy az
mit û akart volna czelekedni, azt az û szolgaianac
arulasa võtte volna elõl. Sirua kõnyõrge, es ûtet az
kõztõc valo baratsagra es elebbi hû szolgalattyara
kere, hogy illyen nagy vetekben hozzaia gyanos ne lenne. Arra az
kiraly kilõmben, hogy nem mint sziueben vala, kegyelmesen
valazt tõn neki. Az vtan penig az Bomilcart es sokakat
egyebeket, kiket meg tudot vala, hogy az arulasban
reszesec lõtec volna, meg õletuen haragiat meg
tartoztatta vala, hogy valami part ûtes abbol az dologbol ne
tamadna. Soha az vtan az IVGVRTA sem eiel, sem nappal
nem nyughatic vala, sem helyhez, sem idõhez, sem
semminemû emberhez nem bizhatic vala. Ellensegitûl es
magahoz tartozoktul egy arant fél vala. Mindeneket nézel vala
es akar minemû kiczin szõrgesreis retteg vala. Kilõmb
kilõmb helyeken hal vala gyakran kiralymeltosaga ellen. Neha
[p 0061] almabol fel serkenuen es fegiuerét ragaduan
tusakodic vala. Igy az felelem mia, vgy mint egy bolondsag
mia, haniattatic vala. Azokaert az Metellus mikorõ az Bomilcar
esetit, es az leselkedesnec ki tudasat pribekektõl meg
erte: viszontag mint egy vy hadra, minden dolgokat el
keszite nagy sietseggel. Az Mariust, midõn õtet
szuntelen farasztana az haza boczatas felõl, itiluen
hogy ha akarattya ellen meg tartoztattatnec, es haragunnec reia
nem igen hasznos lenne, haza boczata. Ezeket az kõsseg
Romaban meg ertuen azokbol az leuelekbõl, mellyec az Metel: es
Marius, felõl kûldettec vala, mindenic felõl,
õrõmest hallottac vala. Az Metellusnac nemessege,
holot az elõt ékessegere lõt volna, irigysegre kezde
lenni, az Mariusnac az û nentelensegekeduet szerzet
vala neki. De mindeniknec inkab hasznal vala az partolasoc
io akarattya, hogy nem mint az û magoc io auagy gonosz
volta. Annac felette az haborusag szerzõ tiszt
viselesekis az kõsseget izgattyak vala: az Metellust
minden kõzõnseges helyen valo beszelgetesekben
fõben iaro tõruennyel ijegetic vala, az Marius emberseget
magasztallyac vala. Vegezetre az kõsseg vgy fel gyulada,
hogy minden miyes es paraszt emberec, kiknec mind marhayoc
s-mind hitõc keszec munkayaban all vala, dolgokat el
hagyuan az Marius vtan iarnanac es az õnnen magoc
szûkseges dolgait annac tisztessegeiert hatra
hadnàc. Igy meg ijeduen az nemesseg sok ûdõ vtan az
polgarmesterseg kõz rendbõl lõt fõ emberre
bizattatec. Az vtan az kõsseg az Lucius Manlius Mancinus
neuû kõsseg gongia viselõietûl meg kerdetuen, kit
akarna hogy az Iugurtaual hadakoznec, kõzõnseges akaratbolÔ
Metellusnac engette vala az Numidiai tartomannac gõgia
viseleset, mely dolog heaban lõn. Vgyan akcor az Iugurta
baratitol meg fosztatuan, kiket tõbbire mind û maga
õletet vala meg, az tõbbi kõzûl nemellyec á felelen mia
az Romaiakhoz, nemellyec à Bocchus kiralyhoz futottac vala,
holot hadat sem viselhetne szolgaknelkûl, es az vyaknac
hûsegetis az elõbbieknec [p 0062] ily nagy
hitetlensegben veszedelmesnec itilne kisergetni
bizontalanul budosic vala. Sem tanacz û neki, sem ember,
sem semminemû dolog, nen teczik vala: vrait es
tisztartoit napõkent valtoztattya vala, neha az ellenseg
ellen, neha penig puztasagban megien vala, gyakorta futasban,
es keues vartatua ismeg fegiuereben veti vala remenseget,
ketelkeduen benne hogy ha az û hozza tartozoinac hitekhez
bizneke keuesbet, auagy viteszkedesekhez. Igi valamire
igiekezic vala: mindenût szerenczetlen vala. De ez
kesedelen kõzõt hirtelen magat az Metellus hadaual meg
mutata. Az Numidac Iugurtatol az ûdõ rõuid voltahoz
kepest neki keszittetuen, harczhoz keszdenec. Az mely
felõl az kiraly seregben vala, ot valameny ideig tarta az
harcz: de az tõbbi az û nepe kõzzûl, elsõ ûtkezeten
menten el futanac. Igy az Romaiac soc zaslokat, es hadi
szerszamokat, es embereket foganac. Mert az Numidakat
tõbbire minden harczokon inkab oltalmaztac az û laboc, hogy
nem mint fegyuerek. Az mia az futas mia sokcal inkab
ketsegben esuen maga allapattya felõl Iugurta, az
pribekekcel es louaginac valami reszéuel az
pusztasagban mene, és onnet Thalaban. Az nagy es kazdag
varos vala, es tõbbire az kiralynac minden kencze es fiainac
draga õltõzeti ott valanac. Mellyet minec vtanna Metellus meg
ertet volna: noha az Thala kõzõt es folyo viz kõzõt,
õtuen olasz mélfõldnyre meg ertette vala hogy nagy
szaraz es puszta helyec volnanac: mind az altal az had
veghez vitelenec remensegeiert, ha azt az varost meg vehetne,
minden nehezsegeket el szenuedni, es az helynec
termeszetitis meg akara gyõzni. Azokaert meg paranczola,
hogy az terhes barmokat tiz napra valo eledeltûl ki valua
minden terhektûl meg kõnnyebitenenec, hanen czak tõmlõket
es egyeb viznec valo edenyeket keszitenenec. Annac feletteaz
mezõkõn, soc szilig barmokat kerestete, es azokra
minden fele edenyeket fel rakata, de fõkeppen fa edenyeket,
mellyeket az Numidac kalibaiokbol hordottac vala õszue. Ez
felet az kõzel valo nepeknekis meg hagya, kik az kiraly
futasa vtan magokat az Metellusnac [p 0063] meg attac vala,
hogy kiki mind kõzzûlõc soc vizet vinne, es arra napotes
helyet rendele hol lennenec ielen azzal. Eo magais az folyo
vizbõl az barmokat meg terhele. Igy reia keszûluen
Thalahoz indula. Az vtan mikoron oda iutot volna, ahoua az
Numidakat el kûlte vala, es tabort iartatot es erõssitetet
volna: oly nagy zapor esõ szakada le nagy hirtelen, hogy
czak azis eleg lõt volna az nepnec italara. Annak felette
eledeleis remensegenel bõueb lõn, mert az Numidak (az mint
az û magoc meg adasaban szoktac az emberec czelekedni)
szolgalattyokat valoban meg mutattac vala. De az vitezec az
esõ vizet inkab iuak, es az az dolog nekik nagy batorsagotÔ
reiaioc az Istennec gondgya volna. Masod nap az Iugurtanac
velekedese kiuûl Thalahoz iutanac. Az varosbeliec kik az
helynec nehezsegehez biztanac vala ily nagy es szokatlan
dologtul meg ijeduen, mind az altal kezdec magokat annyual inkab
az hadra kesziteni, es vgyan azõt az Romaiakis czelekedni.
De az kiraly itiluen, hogy az Metellus immar mindent meg
czelekedhetnec, vgy mint ki minden hadi szerszamokat,
fegyuereket, louagokat, helyeket, idõket, es még az egyeb
dolgoknac paranczolo termeszetétis, serenysegéuel meg
gyõzet vala: fiaiual es penzenec nagyob reszeuel, az
varosbol eiel ki futot vala. Soha az olta fogua egy napnal,
auagy egy einel touab nem mulat vala, egy helyen, hanem azt
tetteti vala, mint ha valami dologert sietne. De arulastul
fél vala, mellyet itil vala, hogy gyorsasaggal el
tauoztathatna: Mert affele tanaczoc ûressegbõl
szoktanac keszdetni alkolmatossag adatuan reia. De
midõn az Metellus latta volna, hogy az varosbeliec harczra
keszûlnenec, az varosis penig, mind czinalassal, mind
penig hellyel erõs volna: tõltessel es arokkal veue
kõrûl az varos kõ falait. Az vtan keszdé az helynec
alkolmatossagaert sanczokat hanni, es az felet tõltest
czinalni, es tornyokat emeltetuen azokon mind az czinalt
erõssegeket, s-mind penig az benne valo õrizõket
oltalmazni. Ezec ellen az varosbeliekis sietnec, es magokat
keszitic [p 0064] vala, vgy hogy eggic fél sem hadna
semmit hatra dolgaban. Vegezetre az Romaiak soc munkakcal es
harczokcal meg annac elõtte el faraduan, 40. nappal az vtan,
hogy oda iutottac vala, az varost meg veuec. De az nyereseget
az pribekec mind el vesztettec vala az Romaiac elõt. Mert
minec vtanna latac ezek, hogy az kõ falat kosokcal verni
kezdec, es hogy nen iol volna dolgok: aranyat, ezûstõt, es
egyeb draga marhakat az kiraly hazaban õszue hordanac, ott
borral, es etellel iol lakuan mind az marhat s-mind az hazat
magokkal eggyût meg egetec, es az mely ellensegnec
bûntetésetûl meg gyõzettetuen felnec vala, azt û magoc
akarattyabol fizetec meg. De az Thala varasnac meg veteleuel
eggyût, kõuetec iûuenec az Metellushoz az Leptis
varosabolis kõnyõrõguen azon neki, hogy oda otalomra valo
nepet es tisztartot kûldene. Mert ott egy Hamilcar neuû
nemes ember volna, ki vizsza vonasbol vy dolgokra igyekeznec,
ki ellen sem az tisztuiselõknec, sem tõruenyeknec
ereie semmit nem tehetne. Ezzel hanen sietne, mind az û
elete, s-mind az û hozza tartozok nagy veszedelemben
esnenec. Mert az Leptitanusoc még az Iugurtaual keszdet
hadnac elein à Bestia neuû polgarmesterhez, es az vtan
vgyan Romabannis kõueteket kûldõttec vala, es baratsagot
es tarsasagot kertec vala tûlõc. Az olta fogua, minec
vtanna ezt meg nyertec volna, mindenkor iamborul es hiuen meg
marattac vala az frigyben, es Albinusnac, Bestianac, es
Metellusnac minden paranczolatit szorgalmatoson meg
czelekettec vala. Azokaert az mit kerenec igen kõnnyen az
Metellustol meg nyerec. Igy kûlde az feiedelem û hozzaioc
negy zaslo allya Liguriai gyalog sereget, es tisztartoul
vellec az C. Anniust. Ezt az varast az Sidoniusoc raktac,
kiket hallottunc, hogy egy mas kõzõt valo haborusagert
haiokon ide iõttec volna. Vagyon az az varos ket Syrtis neuû
tenger szakadec kõzõt, kiknec neuõkis azoknacÔ
Africa vegeben termeszettel egyenlõ, de nem nagysaggal,
kik kõzzûl az mellyec az fõld mellet vagyon, magasb, az
masic nem annyra magas, [p 0065] de gatos es ragadalo
szelueszes vizben vagyon. Mert mikor az tenger neuekedni
es az szelueszec mia haborogni kezd: saros fõldet
fõuent, és rettenetes kõ sziklakat hany õszue az
hab. Igy az helynec szine eggyût az szelekkel el
valtozic. Syrteseknec az vonastol neueztetnec Gõrõgûl.
Annac az varosnac czak nyelue es szolasa valtozot meg az
Numidakcal valo hazasulasokert, de tõruenyec es
õltõzetec tõbbire Sydonbelieknec modgyoc szerent
vagyon, mellyec annyeual kõnnyebben tartatnac meg, miuel hogy
az kiraly birodalmatol mezsze laknac vala: Az Leptis varoses
az lakos Numidia kõzõt nagy puszta helyec vadnac. De
miuel hogy az Leptitanusoknac alkolmaitossaga altal, ezekre
az tartomanyokra iûnec: nem laczic meltatlannac lenni ha két
Carthagobeli embereknec ieles es emlekezetre melto czelekedeteket
meg iriuc mely dologra minket az hely inte. Az mikor az
Carthagobeliec tõbbire az egesz Africat biriac vala: Az
Czyrenébeliekis hatalmasoc es igen gazdagoc valanac. Vagyon
kõzõttõc mind egy modu homokos meszõ, sem folyo
viz, sem hegy nen vala, mely az û hatarokat meg
valasztana. Mely dolog ûket nagy es hozszu had
viselésre indittotta vala. Minec vtanna mindenic partyabol
sok seregec es vizi erõc vesztec volna el, es eggyc az
masikat valamenyere el tekintette vala: feluen azon, hogy mind
az gyõzedelmeseket s-mind az gyozetteket mas ellenseg el
ne vesztene: frigy altal ily kõtest teuenec egy mas
kõzõt, hogy bizonyos napra mindenic feltûl kõuetec
iõnenec onnat hazol egy mashoz, es valamely helyen egyben
talalkoznanac, ott lenne mindenic varosnac kõz hatara.
Chartagobol kûldetenec ket Philenus neuû attyafiac, kik nagy
sietseggel el menénec. Az Cyrenaebeliec kesõbben
iaranac. Tunyasagbol lõtté az az dolog, auagy
tõrtenetbõl, meg nen tudhattam. De azon az fõldõn az
szel vesz szinten vgy meg szokta az vton iarokat
tartoztatni, mint szinten az tengeren. Mert mikor az tér es
souany helyeken az szel vesz az homokot fel veszi,
az fõueny idestoua hanyattatuan embernec szemet
szaiat be szokta tõlteni: Igy szemec vilagat es
[p 0066] latasat el veuen, az vton iarokat meg szokta
keslelni. Minec vtanna az Cyrenébeliec latac, hogy õk
valamennyere hatrab marattac volna, es ezert az kar tetelert hon
valo bûntetestõl felnénec: kezdec az Carthagobelieket
vadolni, hogy idõ elõt indultac volna el onnan hazul, es az
dolgot fel haboritani, es mindent inkab akarni kezdenec, hogy nem
mint gyõzedelem nelkûl haza menni. De mikoron az Poenusok
egieb io modon valo kõtes4nekis keszec volnanac allani: az
Cyrenébeliec valasztasra valo szabadsagot adanacaz
Carthagobelieknec, hogy auagy azoc temettetnénec el eleuennen
ott, ahol az û varosoc hatarat akarnac lenni, auagy õkis
vgyan azon ok alat, mennénec touab à mig akarnac. Az
Phylenusoc iaualuan ez vegezest magokat es eleteket
hazaioknac aiandekul adac, es igy eleuenen el temetteténec. Az
Carthagobeliec ott az helyen az Philenus neuû attyafiaknacÔ
rendelénec. De most az dologra vizsza megyec. Az Iugurta
minec vtanna à Thala el vesztese vtan lata, hogy semmi
ereie az Metellus ellen nem lehetne: keuesed magaual nagy
pusztakon menuen az Getulusokhoz iuta, kic vad es fene
emberec valanac, es még akcor az Romaiaknac neueket sem
hallottac vala. Azzok kõzzûl nagy sokasagot õszue
gyûite es lassan lassan rend tartasra zaszlok vtan
valo menesre, es egyeb hadi dolgokra kezde ûket
szoktatni. Annac felette az Bocchus kiralynac baratit nagy
aiandekokcal es nagyob igeretekcel baratsagaban iuttata, es
azok altal ûtet arra veue, hogy az Romayac ellen hadat
tamasztananac. Ezt ezert czelekedheté meg kõnnyen, mertaz
Bocchus az hadnac kezdetikor kõueteket kûldõt vala Romaban
hogy azok altal frigyet es baratsagot kerne. Mely dolog nohaaz
el kezdet hadra igen alkolmatos vala: mind az altal azt nehany
fõsuenysegtõl meg vakult hatalmasoc, kik minden
tisztesseges es tisztessegtelen dolgokat penzen
szoktac vala el arulni, nem hattac vala veghez vinni. Annac
elõtte penig az Iugurta leanyais az Bocchushoz ment vala
ferhez. De ez az szõuetseg az Maurusoknal es Numidaknal
[p 0067] igen kiczinnec tartatic vala. Mert ki ki mind
gazdagsaga szerint sok feleseget tart, nemellyec tizet,
nemellyec tõbbet, de az kiralyoc annalis tõbbet. Igy az û
elmeiec az sokasagtol idestoua vonattatuan eggiket sem
tartyac felesegûl, hanem mindnyaiat egy arant valo
beczûlletlensegben tartyac. Azokaert mind az két kiraly
serege egy helyre giûle, az mellyet mind ketten
valasztottac vala. Ott egy masnac meg eskûuen, az iugurta
az Bocchusnac elmeiet kezde giuitogatni szauaual, tudni
illik hog az Romaiac fõsuensegekben, hamissagot
kõuetuen mindeneknec kõzõnseges ellensegi volnanac:
vgyan azon okok volna nekik az Bocchussal, valo
hadakozasra, mely û velle, es egyeb nemzetekkel, tudni illik
az vralkodasnac kiuansaga, kiknec minden orszagoc
ellensegi volnanac. Most û volna az Romaiaknac ellensege,
az elõt az Carthagobeliec, es az Perses kiraly:
iõuendõben penig mennel hatalmasb lenne valaki, annyeual
nagyob ellensege kezdene nekik lenni. Ezekkel es egyeb effele
szokkal egy mas kõzõt beszelgetuen Cyrtha varosahoz
indulanac, miuel hogy az Quintus Metellus ott tartya vala az
nyereseget, fogliokat, es tabori eszkõzõket. Mert az
Iugurta azt itili vala, auagy hogy az varost meg veuen
hasznot czelekednec azzal: auagy penig ha az Romai feyedelem
az õueit meg segitene, vellec meg harczolnanac. Mert ez
rauasz ember czak azert siet vala, hogy az Bocchus
bekesseget meg haborithatna, hogy az kesedelem mia egyebre
ne kezdene igiekezni, hanem czak hadra. Az Mitellus mikoron az
kiraly tarsasagat meg erte, kezde nem vakmerõ keppen. sem
az mint Iugurta meg giõzese vtan szokot vala czelekedni,
mindenût harczot adni, hanem az Cyrthatul mezsze taborat
sanczal kõrnyûl veuen az kiralyokat varya vala, iobnac
itiluen lenni, hogy az Maurusokcal meg ismerkeduen (mint hogy
az az ellenseg vyonnan iût vala reia) az még leg
hasznosbnac itilne, harczot adhatna nekic. Azonban Romabol
leuel altal bizoniossa lõn, hogy Numidiat birodalmulÔ
[p 0068] vala, hogy polgarmesterre tõttec volna. Mely
hirekcel feletteb el busuluan, hogy nem mint az
tisztesseg engedne, sem szidastol magat, sem
illetlen szoktol nyeluét meg nem tartoztathattya vala, es
holot egyeb dolgokban ieles enber volna, ezt az banatot igen
nehezen szenuedheti vala, Mely dolgot nemellyec
keuelysegnec magyarazzac vala, nemellyec azt itilic vala, hogy
illyen ieles enber azon bozszonkodnec, hogy az kész
gyõzedelem kezebûl ki vetetnec. Mi elegge ennec vegere
mentûnc, hogy û inkab bankodot az Marius elõ menetelin,
hogy nem mint az û rayta tõt bozszu tételen, es hogy nem
oly nehezen szenuette, hogy az birodalom õ tõlle el
vetetet, mint hogy Mariusra bizattatot. Azokaert attol az
busulastol bantatuan, annac felette mert bolondsagnac
laczik vala, hogy ha mas ember dolgat az û maga
veszedelmeuel vinne veghez: kõueteket kûlde Bocchushoz
keruen ezen, hogy oknelkûl ne lenne ellensege az Romayaknac.
Nagy alkolmatossaga volna û neki az Romayakkal valo
baratsagra, mely û neki az hadnal iob lenne. Es iollehet
gazdagsagaban biznec: mind az altal nem kellene neki bizontalan
dolgokat czerelni az bizonyosokon. Kõnnyû volna hadat
inditani: de igen nehez le czendesziteni. Nem azon
egyembernec hatalmaban volna az hadnac eley es vege. Szabad volna
hadhoz kezdeni akar mi tunya embernekis: de az hadat senki le
nem tehetne, hanem czak mikor az gyõzedelmesec akarnac.
Azokaert viselne gondot magara es orszagara, se penig az
û bekessegeuel viragzo allapattyat, az Iugurta meg
hanyatlot dolgaiual õszue ne elegitene. Ezekre az kiraly
eleg czendeszen felele, hogy az bekesseget õis kiuanna,
de az Iugurta nyomorusagat szanna: ha û nekijs szabad
lenne bekessegre haylani: minden dolgokrol egy mas
kõszt meg alkhatnanac. Viszontag az Metellus az Bocchus
kiuansaga ellen kõueteket kûlde. Az Bocchus nemellyeket az
izenetben iaual vala, nemellyeket meg vét vala. Igy gaykron egy
mashoz kõueteket kûldõzuen az idõ mulic vala es az mint
az METELLVS kiuannya vala az hadis eppen marad vala.
[p 0069] De az Marius az kõz nepnec nagy buzgosagaual
polgarmesterre tetetuen, minec vtanna neki az orszag nepe
Numidiat birodalmul ada, meg annac elõtte boszonkoduan az
nemes rendre, akcor sokcal inkab keszde raioc fenekedni.
Neha szemely szerent, neha az egesz nemes rendet
bozszuual illeti vala. Szokta vala gyakran mondani, hogy û
az polgarmesterseget az nemessegnec vgy mint
gyõzedelmebõl nyerte volna. Ez mellett egyeb maga
magasztalasara valo dolgokatis, es melyeken azok
busulhatnanac mind ollyakat szol vala. Azonban valamely
dolgoc az hadra keuantatnac vala, azokra fõ gondgya vala. Azmi
heya az legio seregeknec vala, annac ki tõlteset es egyeb
segitsegetis ker vala kûlsõ nemzetsegektûl,
kiralyoktul, es frigyes tarsoktul. Annac felette, Olasz
orszagbol hol mi vitez ember talaltatic vala, magahoz hi
vala, kik kõzzûl tõbbire mindeniket, û magaual valo
hadakozasban, hiruel penig keueset esmert vala, es még
azokatis, kic az hadakozasnac veget vetettec vala, kereseuel
velle eggyût el viszi vala. Az tanaczis, noha ûtet nem
szereti vala: mind az altal semmi dologban elleneÔ
tõltesere valo nepetis õrõmest rendelte vala, Mert azt
veli vala az tanacz, hogy az kõsseg az hadakozast meg vnuan
az Marius auagy az hadakozasban valo io modgyat, auagy az
kõsseg io akarattyat el vesztene. De ezt az dolgot
heiaban remenlec felõlle. Annyra nagy keuansag iutot vala
tõbbire mindenekre, hogy az Mariussal el mennenec. Mert kiki
mind azt remenli vala magaban, hogy û az nyeseggel meg
gazdagodnec, es gyõzedelemmel iõne hazahoz. Az Mariusis nem
keuesse inditotta vala fel õket io szouaual. Mert minec
utanna mindeneket meg nieruen az tanacztul, valamellyeket keuant
vala, nepet akarna gyûiteni: intesnec okaert es
egyszers-mind az nemes rendnec (az mint szokot vala
czelekedni) bozszontasaertis az orsz4ag nepet egyben
hiuan, illyen modon szola:
Tudom azt orszagbeli vraim,
hogy sokan nem azon mestersegekcel keric tûlletec az
birodalmat, es minec vtanna azt [p 0070] meg nyeric, nem azonnal
szoktac viselni. Elõszer serenyec, alazatosoc,es
mertekletesec szoktac lenni: az vtan tunyauul es keuelyûl
elnec. De ennekem kûlõmben laczic, hogy kellyen czelekednem.
Mert mennyeuel nagyob az orszag az polgarmestersegnel,
auagy itilõ birosagnal: annyual nagyob
szorgalmatossaggal kel arra gondot viselni, hogy nen
mint ezeket az tizteket keuanni. Tudomis mely nagy dolgot
visellyec magamõ az ti io tetemenyetek altal. Hadra
keszûlni es azzal eggyût orszag kenczet kemelleni,
azokat hadban kenszeriteni, kiket meg bantani nen akarnal,
hón es kiuûl mindenekre gondot viselni, es ezeket irigyõc,
ellenõd iaroc es partosoc ellen czelekedned, nehezeb, hogy
nen mint valaki meg gondolhatna. Annac felette ha egyebec
valamiben meg esnec: regi nemessegec, eleieknec
vitezsegec, rokonoknac, es sogoroknac gazdagsaga, sok
hozzanc tartozoknac oltalma. mind ezec, nagy segitsegekre
vannac: enneken minden remensegem magamban vagyon mellyet
szûkseg, hogy ioszagos czelekedettel es
artatlansaggal oltalmazzac: Mert egyeb dolgoc erõtlenec.
Ertem penig hogy mindeneknec szemec ream figgesztettenec,
es hogy az io es igaz emberec nekem iot akarnac, miuel hogy azen
io tetemenyem az orszaghoz naponkent õregbednec, de az
nemesseg czak alkolmatossagot keres mikeppen el
veszthessen. Mennel inkab kel ennekem arra igyekeznem hogy
ti se czalattassatoc meg az û remensegec se
mehessen veghez. Vgy eltem még eddig gyermeksegemtûl
fogua, hogy minden munkakra, es veszedelmekre magamat reia
szoktattam. Az mely dolgokat az ti en hozzam valo io
tetemenyetek elõt ingyen czelekedem vala, hogy azokat
iutalmamnac el vétele vtan el hadnam eszemben sincz. Nehez
azoknac mertekletesen elniec az tiszt viselesekben, kik
tizt keuanasert iamboroknac tettetic magokat. En bennem, ki
tellyes eletemben magamat io erkõlczõkben foglaltam, az
czelekedet szokasombol immar termeszette valic. Azt
vegezetec, hogy Iugurtaual hadat viselnec. Mely dolgot az
nemesseg igen nehezen szenuede. [p 0071] Kerlec
gondollyatoc meg magatokban, hogy ha iob volnae ezt meg
valtoztatni? Azerte hogy az nemes rend kõzzûl erre auagyÔ
volna, czimeres leuelekkel bõuõlkõdnec, de hadban soha
nem volt volna? En hiszem azert kellene illyet kûldeni,
hogy illyen nagy dologban tudatlan leuen, fellyen, rettegyen,
siessen, es az kõz nép kõzûl maga melle valakit
valazszon, ki ûtet az û tisztiben oktassa?
Tõbbire mindenkor igy szokot lenni, hogy az kit tû
feyedelmé tõttetec, mas feiedelmet keressen maganac. Deen
tudoc oly modnelkûl valo embereketis kõzzûllõc, kic
hadnagysagra valo valasztasoc vtan kezdtéc eleinknec
viselt dolgait, es az Gõrõgõknec hadakozasrol yrt
kõnyueket oluasni. Mert hadakat viselni idõuel vtolsob,
valosaggal elsõb, hogy nem mint io had viselõ lenni.
Hasonliczatoc õszue engemet, io vraim, ki kõz rendbõl
võttem magamat fel. Az nemeseknec keuelysegeuel. Az
mellyeket ûk szoktac hallani es oluasni, azoknac nagiob
reszet en lattam es vgyan benneis forgottam. Az mellyeket
ûk kõnybõltanulnac, en azokat uitezkedesemmel tanultam.
Tû magatoc itillyetec meg, hogy ha az czelekedetet kelle
nagiobnac beczûlleni hogy nem mint az beszedeket. Eoc azen
nentelensegemet vtallyac meg: en az õ tunyasagokat. Ennekem
szeginy rendem: õ nekic gyalazatos dolgoc vettetnec
szemekre. Iollehet en tudom, hogy minden emberec egy
kõzõnseges termeszetbõl vadnac. Mind az altal mennel
valaki iob vitez es iamborb es tudosb, annyeual nemesb. De hogy
ha most az Albinus auagy Bestia attyatol meg kerdhetnetec,
hogy ha engemet akartac volnae inkab, hogy fiok lõttem volna
hogy nem mint azokat: mit itiltec, hogy felelnenec, hanem hogyio
fiakat akarnanac? Hogy ha engemet meltan vtalnac meg, bizony az
û eleieketis hasonlo keppen meg vtallyac. Mert azoknakis
nemessegec mint szinten ennekem ioszagos
czelekedetekbõl võt eredetet. Irigylic az en
tisztessegemet? Hát irigyellyec munkamat,
artatlansagomat, es veszedelmemetis, mert ezec altal
nyertem en az tisztesseget. [p 0072] De az keuely fel
fuualkodot emberek vgy elnec mint ha az tûletec adot
tiszteket meg vtalnac: vgy keuannyac penig azokat, mint ha
tiztessegessen eltec volna. De bizonyara meg czalatkoznac
azoc, kik illyen egy massal ellenkezõ dolgokat
egyszers-mind kiuannac minemû az gyõnyõrûseg es
iosagos czelekedetnec iutalma. Még mikor az kõsseg
elõt, auagy az tanaczban szolnakis, tõbbire minden
szauokban az û eleieket magasztallyac. Azt velic, hogy
az û eleieknec viselt dolgait szamlalgatuan
neuezetõsbec lesznec, mely dolog vizsza vagyon. Mert
menyuel hiresb azoknac eleiõc, annyual gyalazatosb ezeknec
tunyasagoc. Mert bizony az dolog ebben vagyon. Az elõb valo
embereknec diczireti vgy mint szõuetnekûl vagyon az
maradekoknal. Mert azoknac sem io, sem gonosz
czelekedeteket nem hadgya titokban lenni. Effele eleimnec
dicziretiuel en nem bõuõlkodõm. Hanem en, (mely dolog vgyan
sokcal dicziretesbis) az en magam viselt dolgait
szamlalgathatom. De itillyetec meg, mely hamissac
legyenec õk. Az miuel õk egyebeknec embersegekbõl
diczekednec, azt ennekem az en magamebol meg nem engedic. EnÔ
regen szerzet nemessegem vagyon, mellyet bizony
dicziretesb magad altal szerzeni, hogy nem mint eleidtûl
marattat meg gyalazni. Tudõ bizonnyal, hogy ha most meg
akarnanac felelni ennekem, eleg ékõs es mesterseges
oartiot mondananac. De az ti en hozzam valo io tetemenyetekben,
holot mindenût engemet es titõket szidalmazzanac, nem
akartam ezt el halgatni, hogy valaki az en embersegemet
gonosz lelki esmeretnec ne itilne. Mert engemet az en
itiletem szerent senkinec szaua meg nen serthet. Mert
ha valaki ream szól, szûkseg hogy igazat
szollyon. Az hamis szidalmat, az en eletem es
erkõlczõm meg gyõzi. De miuel hogy az ti tanaczitoc
szidalmaztatnac, hogy en ream az fõ tiztet és az leg
nagyob dolgot biztatoc: igen meg gondollyatoc magatokban, hogyha
meg kellyene tû nektec ezt bannotoc. [p 0073] Nem mutogathatom
en bizonisagul czimeres leueleimet, triumfalasimat es az en
eleimnec polgarmestersegeket, de ha az dolog keuannya,
kopiakat, zaszlokat, bonczokokat, es egyeb hadi aiandekokat,
annac felette arczul võt sebhelyeket mutathatoc az en
testemen. Ezec az en czimeres leueleim, ez az en nemessegem,
nem eleimtûl marat, mint az õ nekic, hanem mellyet en sok
munkammal es veszedelmimmel szerzetten. Nem tudok en
ekesen szolani. Mert en azt keuesnec bõczûllõm. Az
emberseg elegge meg mutattya magat. Eo nekic szûksegaz
mesterseges oratio, hogy azzal az û rút czelekedeteket
el takarhassac. Nen tanultam en Gõrõgûl. Mert nem
akartam ollyat tanolni, mely még azoknakis, az kik arra mast
tanitottac, semmit az iamborsagra nen hasznalt. De azokra
az dolgokra tanittattan en, mellyec az orszagnac igen
hasznosoc, tudni illic ellensegre vagni, hadat igazgatni,
semmitûl nem felni hanen czak az gonoz hirtûl, telet es
nyarat egy arant szenuedni, akar mi porbannis el halni,
egyszers-mind szûkseget es munkat el szenuedni.
Ezekkel az tanulsagokcal intem en az vitezeket. Nem vgy fogom
en õket igazgatni, hogy magamat gazdagon tarczam, õket
szûkõlkõttessem: sem az en dicziretemet nen
forditom nekic munkaiokra. Ez volna az hasznos es szabad
orszaghoz illendõ birodalõ. Mert hogy ha te
gyõnyõrûsegre eluen az alattad valo sereget halallal
kenszeritesz valamire, az nem feiedelemseghez, hanem
kegyetlen vralkodashoz illik. Ezeket es egyeb effeleket,
mellyeket az elõt elõ szamlalec az mi eleink czelekeduen
mind magokat s-mind orszagunkat neuezetesse tõttec.
Mellyekhez az nemesec bizuan, holot õk kilõmb
erkõlczûuec legyenec azoktol, mégis minket, kic azokat
kõuettyûk, meg vtalnac, es minden tiszteket vgy kiuannac
tõlletec mint ha nem kinec kinec erdeme szerint, hanem
adossag gyanant kellene adnotoc. De az keuely emberec igen
meg czalatkoznac. Az û eleyec mindeneket valami lehet vala,
rayoc hattac, tudni illik gazdagsagokat, czimeres leueleket,io
emlekezeteket. De az ioszagos czelekedetet nem hattac, es
vgyan nemis [p 0074] hagyhattac. Mert az tõkelletesseget,
senki sem el nem ayandekozhattya masnac, sem mastul el
nem veheti. Azt mongyac ûk hogy sobrac vagyoc, es semmiÔ
frissen nem tudok szerzeni, sem elõttem iadczo
bolondom, sem dragab szakaczom az en magam maioranal
ninczen, mellyet en õrõmest meg vallok. Mert az en atyamtol
es egyeb iambor emberektûl en vgy hallottam, hogy az
frisseg az azszony emberekhez, az munka penig az
ferfiakhoz illik: hogy minden fõ embernec tõb dicziretinec
kellyõn lenni, hogy nem mint gazdagsaganac, es hogy az
fegyuert kellyõn ekessegnec tartani, nem egyeb
eszkõzõket. Azokaert, am az miben gyõnyõrkõdnec,es
az mit oly igen bõczûlnec mindenkor azt czelekedgyec,
buyalkodgyanac es tobzodgyanac: az miben iffiusagokat mulattac,
vensegeketis abban helyhesztessec, tobzoduan, es
hasoknac es testekben valo leg vndogb tagioknac
szolgaluan. Az vereiteket, az port, es egyeb effeleket
minekûnk hadgyanac, kiknec azoc még az vendegsegnelis
gyõnyõrûsegesbek. De nem czelekedic. Mert minec vtanna
ez vndoc emberec vndoc vetkekkel magokat meg rutitottac, az
ioktol akaryac el venni az û iutalmokat. Igy az buiasag es
tunyasag igen nagy két vetkec, azoknac kic czelekedic semmit
nem artnac, (melynec nem vgy kellene lenni) ha nem az
orszagnac vadnac veszedelmere. Most, miuel hogy õ
nekic az menyere az en erkõlczõm nem az û rosz voltoc
engede, meg feleléc: Immar rõuideden szoloc az orszag
allapattyarolis, leg elõszõr az Numidia orszagrol io
remensegben legyetec. Mert à menemû dolgoc ekkedig az
Iugurtat otalmasztac, mind azoknac eleit võttétec, tudni
illik à fõsuensegnec, tudatlansagnac, es keuelysegnec.
Annac felette vagyon ott oly nepetec mely az helyhez immar valtig
hozza szokot, de mind az altal seremb, hogy nem mint
boldogb. Mert annac nagy resze az hadnagyoknac
fõsuensege mia el veszet. Azokaert ti kiknec még had
viselesre valo idõtõc vagyon en velen eggyût
igyekezetec az orszagra [p 0075] gondot viselni, es
senki kõzzûletec egyebek nyomorusagara auagy az
feiedelmeknec keuelysegere nezue meg ne ijedgyen. En magam az
seregben es az harczon egyszers-mind tanaczadotoc es
veszedelmetõknec tarsa leszec, en magamat es
titõket minden dologban egyarant tartlac es oltalmazlac. Es
bizonyara, Isten segitsegebõl, minden dolgoc keszen
vadnac, tudni illic, az gyõzedelem, nyereseg, es dicziret.
Mellyec ha ketsegesec auagy tauol volnanakis: mind az altal
megis minden io emberekhez ez illenec, hogy orszagunkat
segittenõc. Mert senki tunyasag altal halhatatlanna nem
lõt, es egy atya sem keuanta azt, hogy az û fiai inkab
lennénec õrõkce valoc, hogy nem mint iamborul es
tisztessegesen vinnec altal eleteket. Tõbbet
szollanec, orszagbeli vraim, hogy ha ez felelmesõknec
batorsagot szerezhetne az szó. Mert azt velem, hogyaz
serenyeknec eleg ez mondasban. Illyen oratiot monduan az
Marius, minec vtanna lata, hogy az kõsseg elmeie fel geriedet
volna: Nagy hamarsaggal élettel, soldra valo penzel,
fegyuerrel, es hadra valo szûkseges dolgokcal haiokat
terhele. Ezekcel az Aulus Manliust kûlde el hadnagyul. Eo
maga azonban nepet gyûit vala, nem regi szokas szerent,
hanen az mint kinec kinec keuansaga uala, tõbbire mindÔ
czelekette volna az Marius, hogy tisztessegbelieket nem
talalt volna. Nemellyec penig azert hogy tisztesseget
nyerne abbol maganac, miuel hogy affele emberektûl
magasztaltatot vala û annyra, es hogy hatalom keresõ
embernec az szûkõlkõdõc volnanac alkolmatosbac,
kiknec sem az û magoc dolgaira (mellyec vgyan ninczenek)
semmi gondgyoc ninczen, es mindenec valamibõl hasznoc
lehet, tisztessegeseknec laczanac. Az okaert az Marius
valamenyre tõbbed magaual, hogy nem mint az tanacz vegezte
vala, Africaban menuen egy nehany nap muluan Vticaban mene. Az
elõbbi nepet az P. Rutilius, ki Metellus hadnaggya vala kezehez
ada. Mert az Metellus az û velle valo szembe letelt el
tauoztatta vala, hogy ne latna azokat, mellyeket még haluannis
nem szenuedhetet vala el. De az Marius be tellyesituen
[p 0076] az legioknac es egyeb segitsegre kûldõt
seregeknec szamat, termet es praedaual telt meszõre
mene. Ott minden nyereseget az vitezeknec engede. Az vtan oly
Castelyokra es varosokra ûte mellyec sem termeszettel
sem neppel nem igen erõssec valanac, es sok helyen
harczol vala, de czak igen lagyan. Azoban az vy katonac
felelemnelkûl szoknac vala az viadalhoz, nezik vala, hogy
az futoc ûzettetnenec auagy vagattatnanac, hogy mennel inkabki
ki mind vitezkednek, annyeual batorsagosb volna, hogy az
szabadsagok, hazaioc, szûleiec es minden egyeb dolgoc
fegyuerrel oltalmaztatnanac, es az dicziret es gazdagsagis az
altal kerestetnec. Igy rõuid ûdõn mind az vy es mind az
regi nép õszue szokek es mindeniknek emberkedese
egyenlõue tetétec. De az kiralyoc minec vtanna az Mariusnac
iõuetelét meg ertec, kilõmb kilõmb seregekben nehez
helyekre menénec. Igy teczet vala az Iugurtanac, ki azt remenli
vala, hogy az szelledet ellensegre nagyob io
szerenczeuel ûthetnénec az Romaiac es az mint egyeb
emberekis szoktac lenni az felelem el tauozuan batrabban es
tunyabban lennénec. Azõban az Metellus Romaban iutuan
remensege kiuûl õrõmmel es nagy tisztesseggel
fogattatéc. Mind az kõssegnec, s-mind penig az
tanaczbelieknec, minec vtanna az irigyseg elmulec, egy arant
keducben vala. De az Marius serenyen es eszesen kezde
mind az û hozza tartozokra, s-mind penig az ellensegre egy
arant vigyazni, es ertekõzni, miczoda io auagy gonosz
allapattya volna mind az ket felnec. Azonban az kiralyoc vtait
kimleti vla, es az û tanaczoknac es leseknec eleit igyekezic
vala venni. Semmi restseget az û maga taboraban, sem
batorsagot az ellensegnel nem hagy vala. Azokaert mind az
Getulusokat s-mind az Iugurtat, kic az Romaiac frigyes
tarsokat rabollyac vala, gyakorta vtokban meg ûtuen meg verte
uala, es û magatis az kiralt Cyrta varosatul nem mezsze
fegyueretûl meg fosztotta uala. Mely dolgokat minec vtanna
lata, hogy czak dicziretessec uolnanac, de az hadnac ueghez
uitelere nem haznalnanac: uegeze azt, hogy azokat [p 0077] az
varosokat kerûlne meg eggyenkent, mellyec neppel es hellyel
az ellensegnec hasznosoc, õ neki artalmasoc volnanac:
itiluen azt, hogy auagy varosit vesztene el az Iugurta, ha
azt meg engedne, auagy meg harczolna. Mert az Bocchus gyakorta
kûldõt volna û hozza kõueteket ielentuen, hogy û az
romaiac baratsagat kiuanna. Azert û tõlle semmit neÔ
kõnnyebben reya ûthessen, auagy alhatatlansagbol
szokta legyen az bekesseget es hadat valtosztatni:
nem bizonyos. De az Marius az mint vegezte vala, varosokra es
castelyokra ût vala, es nemellyeket erõuel, nemellyeket
felélemmel, auagy iutalomnac igiretiuel az ellensegtõl el
hayt vala. Es leg elõszõr lassabban czelekedic vala,
itiluen hogy az Iugurta az û hozza tartozoinac otalmaert még
kezeben iutna. De midõn meg erte, hogy û mezsze volna
onnan, es egyeb dolgokra viselne gondot: ideyenec teczek lenni,
hogynagyob es nehezeb dolgokhoz kezdene. Vala az kyetlen
pusztasag kõzõt egy nagy es erõs Capsa neuû
varos, mellyet mongyak vala, hogy Lybis Hercules rakot volna
Annac az varosnac lakoi szabadosok valanac az Iugurtanal,
lagyan biratatnac vala tûlle, es azert igen fõ hiueijs
valanac, meg erõssitetuen az ellenseg ellen nen czak kõ
falokcal, hadi szerszamokual, es neppel, hanem leg
nagyobban az helyeknec nehez voltaualis. Mert az kózél valo
varosoc kiuûl, egyeb kõrûl valo helyec mind pusztac,
kyetlenec, viznelkûl valoc es kigyokcal beuõlkõdõc
valanac, mellyeknec kegyetlensegec az eledelnec szûk
voltaiert, nagyob vala, az mint egyeb vadaknakis szokot
lenni. Annac felette az kigyoknac û magokbannis veszedelmes
termeszetec, szomiusaggal inkab fel geried hogy nem
mint egyeb dologgal. Ennec az varosnac meg veuesenec nagy
keuansaga iutot vala az Mariusra mind az hadnac
hasznaert, mind penig à dolognac nehez voltaert. Az
Metellusis à Thala varosat nagy dicziretiuel võtte vala
meg, melynec allasa es erõssegeis nem kûlõmben vala.
Czak hogy Thalanal nen mezsze az kõfaloktol egy nehany
forrasoc valanac. [p 0078] Az Capsabelieknec penig az
varoson belõl czak egy forrasoc vala, à kiuûl tõbbire
mind esõ vizzel elnec vala. Azt az szomiusagot mind ot
s-mind az egesz Africaban, mely az tengertûl mezsze
leuen kietlemb vala annyual kõnnyebben szenuedhetic vala:
Mert az Numidac tõbbire mind vadhussal es teyel elnec vala,
sem fõt, sem egyeb etõkben valo gyõniõrûseget nem
keresnec vala. Az étel es ital û nekic ehseg es
szomiusag ellen szolgal vala, nem negedsegekre es
tobzodasokra. Azokaert az Marius minden dolgokat meg kenletuen,
es az mint itilem Istenben bizuan mert enny veszedelmec
ellen eleg tanacza magatul nen lehet vala: Mert immar buzaban
valo szûksegis kesergeti uala ûtet, miuel hogy az
Numidac inkab igyekeznec à barõnac taplalasara, hogy nen mint
buza vetesre, es valami az esztendõben lõt vala, az
kiraly hagyasabol erõs helyekre hordatot vala. Az mezõ
penig akcor az idõben szaraz es vetemenieknelkûl Mert az
nyarnac ez az dolog vege fele vala immar. Mind az altal az mint
lehete eleg eszesen keszite nepet. Az barmokat,
mellyeket az elõt valo napokon kapdostac vala, az
sgitsegre iõt louagokra biza, hogy elõttõc haitanac.Az
Aulus Manlius hadnagyat valogatot gyalog sereggel Laris
varosahoz kûlde, (à hol az soldot es eletet hatta vala)es
ielente, hogy û is keues nappal az utan rabolua oda menne. Igy
az û igyekezetit el titkoluan az Tarra folyo vizhez indula.
Azõban az vton minden nap az barmot szazadoc kent esÔ
az bõrõkbõl tõmlõket czinaltat vala. Igy az buzanac
szûkseg voltatis enyhiti uala, es mindeneknec tudasa
kiuûl oly dolgokat keszit vala, mellyec az utan
hasznosoc lennenec. Hatod napra, hogy az folyo vizhez
iutanac, szantalan tõmlõt czinaltata Ot az tabort
valamenyere meg erõssituen, paranczola hogy az nep ennék es
az nap nyugottal eggyût az vtra keszec lennénec, vgy hogy
minden terheket el hanyuan czac vizzel terhelnec meg mind magokat
smind barmokat. Az vtan mihelyen ideie lõn, az taborbol ki
indula, es egész eyel menuen virrattara meg szalla.
Azõt czelekede masod eyelis. Harmadic eyel sokcal nap kelet
[p 0079] elõt iuta egy halmos helyre, mely Capsatul ket
melyfõldnel mezszeb nen igen vala. Ot mennel alattomban
lehete az egesz haddal magat meg vonuan titkon el napla. De
midõn meg virrada, es az Numidak semmit ellensegtûl nem
feluen, sokan az varosbol ki iõuenek: nagy hertelen hagya,
hogy az egesz louag sereg, es azzal eggyût valogatot
gyors gyalogoc Capsahoz sietnénec, es ott az kapukat meg
allanac. Az vtan û magais nagy gyorsan vtannoc indula, es az
nepet rablani nem hagya. Mellyeket midõn az varosbeliec meg
ertenec: az hirtelenseg, es nagy felelem es remenseg kiuûl
ualo nyaualia, annac felette az varasbelieknec ki
rekesztetõt nagyob resze, mely immar az ellenseg
hatalmaban vala, arra kenszerittec ûket, hogy magokat meg
adnac. Igy az varos meg gyuitatec, minden fegyuer foghato Numidac
meg õletenec, az tõbbi kotya vetyere hanyattatanac, az
nyereseg az vitezeknec osztatec. Ez az hadi igassag ellen
lõt dolog, nem az Marius fõsuensegébõl, auagy
vetkebõl lõn, hanem hogy az à hely az Iugurtanac alkolmatos,
az Romaiaknac hozza menesre nezue alkalmatlan vala, az nepeis
alhatatlan, es hitetlen vala, mely sem io tetemennyel sem
felelemmel az hûsegben nem tartathatic vala. Minec vtanna
illyen nagy dolgot az Marius, nepenec kara nelkûl veghez vin:
iollehet az elõttis nagy es hires vala: de az vtan sokcal
nagyobnac es hirõsbnec kezdetéc tartatni: valamit vakmerõn
vegezet vala, mindent az û emkedesenec tulaidonitnac vala.Az
nepis, mellyet embersegessen igazgat vala, az gazdagokcal
eggyût égig magasztallyac vala az Mariust. Az Numidac
penig inkab felnec vala tûlle, hogy nem mint halando
embertûl. Vegezetre mind az û frigyes tarsai, s-mind
ellensegi azt hiszic vala felõlle, hogy Isteni elme
volna nala, auagy Isteni akaratbol czelekednec mindeneket. De
az Marius mikoron az à szerencze iol szolgalt volna,
tõb varosokrais mene, es azok kõzzûl egynehanyat az
Numidac ellen meg võn. Az tõbbit, mellyek az Capsabelieknec
veszedelmekre nezue pusztan hagyattac vala, mind meg
égete. Igy minden helyec [p 0080] sirassal es ember
õldõklessel be telenec. Vegezetre sok helyeket meg
veuen tõbbire mind nepenec vérontasanelkûl, mas dologhoz
kezde, mely nen oly kemeny vala mint az Capsabeliekcel valo,de
mind az altal nem keuesbe nehez vala. Mert nem mezsze az
Mulucha neuû folyo viztûl (az mely az Iugurta es Bocchus
orszagat egy mastul el szakasztya vala) terhelyen
vala egy nagy kõsziclabol igen igen magas allo hegy kin egy
iokora Castely vala, melynec czac egy vta vala. MertÔ
minden felõl meredec vala. Mely helyet az Marius, miuel hogyaz
kiraly kencze ott vala, minden ereieuel akar uala meg venni. De
az à dolog tõrtenetbõl esec inkab iol, hogy nem mint
tanaczbol. Mert az Castelyban mind nep, mind hadi
szerszamok, buza, es forras viz bõuen vala, az helys
tõltesekre, tornyokra, es egyeb hadi viuasokra alkolmatlan
vala. Az Castelyban leuõknec vtok igen szoros, es minden
felõl meredec vala, sanczot akar minemû nagy
veszedelemmelis alaia heiaban vetnec vala. Mert midõn az
sanczokat valamenyre keztec vala vinni, tûzzel auagy
kõuekcel az varosbeliec el rontyac vala. Az vitezec sem az
tõltes elõt meg nem alhatnac vala az helynec nehez volta mia
sem az sanczoc kõzõt veszedelemnelkûl nem
forgothatnac vala. Mennel kõzzûlõc iob vitezek valanac,
annal inkab mind azoc vesznec es sebesûlnec vala, az
tõbbi el retten vala. De az Marius soc napig munkaiat heiaban
mulatuan nagy busulassal gondolkodic vala magaban, felben
hadnaie az el kezdet dolgot, miuel hogy heiaban valo volna, auagy
szerenczet uarna, mely û neki gyakran kedue szerint
szolgalt vala. Mellyeket mikoron sok nap soc eyel nagy
busulassal forgatna szûueben, tõrtenetbõl egy
Ligius neuû kõz katona ki az segitsegre iõttec
kõzzûl ualo vala, az taborbol vizre menuen nem mezsze az
Castely oldalatul, mely az harczoloknac hatoc meget vala lata
valami czigakat, hogy az kõ sziklak kõzõt mazkalnanac,
kik kõzzûl midõn egynehanyat etelére szedet volna:
lassan lassan, hogy tõbbet szedhetne, kõzel az
hegynec teteiere fel mene. [p 0081] Ahol minec vtanna lata, hogy
senki nem volna az emberi elménec szokasa szerent,
valami nehez dolognac czelekedesere valo keuansag iuta õ
reya. Es tõrtinetbõl vgyan ott az kõsziklac kõzõt
egy nagy tõlyfa neuekedet vala ki, mely egy keuesse le
czûggeduen, de viszontag esmet fel neuekeduen igen
magossan nõt vala, az mint az minden allatoknac termõ
termeszeti kiuannya. Igy az Ligus neha ennec az fanac agaira,
neha kõsziklakra kapaszkoduan az Castelnac tér
helyet eszeben veue, miuel hogy az Numidac mindnyaian az
ostromlokra vigyaznac vala. Midõn mindeneket meg kemlet
volna, mellyec laczanac vala hogy hasznosoc lennenec
iõuendõben, vizsza tére, nem oly gondolatlanul, az mint
fel ment vala, hanem minden dolgokat kesergetuen es meg
nezeluen. Azokaert nagy gyorsasaggal Mariushoz mene, es neki
meg beszelle mit czelekedet volna. Inteis ûtet, hogy
affelõl, az melyre û fel ment volna, az Castelt probalna
meg, arra igiruen magat, hogy û kalauuz lenne.