Baranyai Decsi János: AZ OLVASOKHOZ. 0001


IOL tudom en azt, hogy az magyar nemzetnec szokasa szerent sokan lesznec az oluasok kõzzûl, kik ezt az en munkamat auag1 meg vtallyac, auag1 vg1an megis czufollyac es ragalmazzak. De mint hogy en io vegre tiztesseges okokbol czelekedem: affele hituan itiletekcel semmit nem gondoloc. Mert miuel hog1 egyeb foglalatossagim kõzõt ezt az bõlcz Historia iro Salustiust magyar nyelure forditottam vala: hasznosnac itilem lenni, hog1 ez az iras ne czac azoknac hasznalna, kiknec fõképpen es kiualképpen hasznokra es tanussagokra magyaraztam vala meg: hanem minden egyeb renden valo embereknekis, az kiknec ez kõnyû kezekben iutna. Mert mint hog1 az embernec elete igen rõuid: illic bizony, az mintvgyan ezen Salustius mondgya, hogy az kiknec Isten valami aiandekát nyuittota, ne vigyec eleteket ollyan halgatassal altal, mint az oktalan allatok, hanem tiztesseges dolgokban foglaluan magokat, ne czak [p 0002] eltekben, hanem még holtoc vtannis taniczac irasokcal az embereket minden iora. Masodszr ezertis akaram ez bõlcz irasanac mag1arazattyat egyebekcel kõzlenem, hog1 minden rendbelieket, de fõkeppen az Feiedelmekét, vrakat, nemesseket, es egyeb fõ renden valokat edesitenem az Historianac oluasasara, mellyekbõl mind egyeb io es tisztesseges dolgokat, s mind penig had viselesben valo eszesseget es io modot tanulhatnanac. Tudom en azt hogy azt szoktac az parazt katonac mondani, hogy nem kõnyuekbõl tanullyac az had viselest. De sokcal kûlõmb itiletben voltanac amaz regi neuezetes, bõlcz hadakozo feiedelmec. Amaz nag1 vilag biro Alexander nem szegyenlette azt mondani, hogy õ minden hadi dolgokban valo bõlczeseget az Homerus kõnyueibõl tanult volna. Ez az oka, hogy még eyelis feye alat tartya vala, es mikor az Darius kincze kõzõt eg1 meg1 bõczûlhetetlen ladat talaltac volna, melynel dragab marhaia Dariusnac nem volt, es kerdenec barati, mit akarna abban tartani: azt felelè, hogy az Homerus irasat akarna. Az Scipiois ki Africaban az Hannibalt meg gyõze, es amaz hatalmas Carthago varosat tõuebõl ki egeté, az Xenphonnac Cyrus kiralyrul irt Historiaiat eiel nappal mondgyac hog1 oluasta, es minden had viseleset az szerent rendelte volna. Az ... Lucullus felõl azt iriac, hog1 mikoron az nag1 Mithridates kiraly ellen el kûldetnec semmit az had viseleshez nem tudot. De az mig Asiaban ere, eiel nappal az Gallyakon historiakat oluasuan, oly bõlcz hadakozoua lõn, hogy eg1nehany szaz ezer ember keuesed magaual meg vere, es soc tartomanyokat meg haita. Mely dolgoknac igassaga bizony czak ebbõl az historiabolis meg teczik, melyben az Salustius, vg1 mint eg1 tûkõrben nag1 szep dolgokat ád az embereknec eleiben. Mint kellyen az bõlcz es eszes tanaczoknac szollani, igen szepen meg mutattya az Iulius Caesar, Marcus Cato, es egyeb fõ tanacz vrac peldaiban. Mint kellyen az nemes rendnec es fõ fõ embereknec vetkeket meg dorgalni, az C. Marius, es C. Memmius peldaiaban [p 0003] elegge meg ielenti. Mint kellyen hadra keszûlni, sereget gyûiteni, tabort iarni, sereget allatni, nepet biztatni, es minden dolgokban az io hadnagyoknac magokat bõlczen es iol viselniec: nagy eszesen es vilagosan mint egy tûkõrben meg ielenti az Metellus, Marius, Petreius, Sylla, es Iugurta kepõkben, kik feienkent, bõlcz orszagos had viselõ feiedelmec voltac. De viszontag az Calphurnius, Albinus, Aulus, Turpiliusnac es egyebeknec neueben, szepen ki abrazza, kik legyenec az tudatlan es tunya had viselõc. Mint kellyen az nemes rendnec az kõsseghez es viszontag az kõssegnec, az felsõ rendhez magat tartani, honnan indullyon az partolas, es mikeppen kellyen annak eleit venni, az Roma varosnac allapattyabol igen szepen meg mutattya. Az orszag arulasnac eredetirõlis, okairol, ki nylatkoztatásarol, es bûntetéserõl az Catilina, Lentulus, Cethegus es az tõbbinec peldaiaban igen vilagosan mindeneknec szemei eleiben teryeszti. Summa, valameny vers ebben az historiaban vag1õ, ànni bõlcz ertelem es tanusag adatic ezekbõl minden renden valo embereknec. Harmadszor akarec ez dologgal minden rendbeli tudos embereknec, de fõkeppen az felsõ renden valoknac peldat adni, es vgy mint vtat mutatni, mint kellene tisztesseges mulatsagokcal magokat gyõnyõrkõttetni, es vgy mint egyeb gongyoktol meg vytani. Sok bõlcz es tudos emberec vadnac az mi nemzetûnkben még az fõ rendekennis. De azoc szegyenlic es restelic effele tisztesseges mulatsagban foglalni magokat, hanem mikor egyeb dolgokat el vnnyac tobzodassal, vadaszassal, es egyeb affeleuel mulattyac ideyeket, mellyec, à mint az bõlcz mongya, szolgakhoz illendõ dolgoc. Nem azt czelekette Cicero, Sulpitius, es egyeb fõ tanacz vrac, hanem bõlcz kõnyueknec oluasasaual auagy irasaual gyõnyõrkõttettéc magokat egyeb gond viselesec kõzõt. Ki lehetet nagyob vr es feiedelem Iulius Césarnal? De nem szegienlet õ nem hogy hystoriat, hanem még Grammaticatis irni. Tudgya vala am az, hog1 nem àrt az penna az kopianac, sem az kõnyû az paisnac. Mostis az Olaszoc, Nemetec, es egyeb nemzetsegec [p 0004] kõzõt mind Aristotelest, Cicerot, Virgiliust, es minden fele bõlcz embereknec irasokat az û nyeluekre meg fordittyac, es azoknac nagy hasznatis vezik. Azokaert, az mi nemzetûnkben leuõ fõ tudos embereknekis igen io volna tisztesseges mulatsagban auagy ideyekben valo dolgoknac historiaiat meg irnioc, auag Iulius César, Liuius, Tacitus, Curtius es egyeb effele bõlcz Historicusoknac irasokat magyar nyelure forditanioc. Vgy tanulnanac eszesseget es vgy tudnac meg bõczûlleni effele munkakat. De most szinten vgyan vagyon dolgunk, kik effeleben munkalkodnanac, mint amaz bõlcz Theodorus Gazanac, ki mikor az Aristotelesnec az allatokrol irt historiaiat Gõrõgbõl Deac nyelure forditotta volna, es nagy szepen õszue kõttetuen es kiuûl meg arannyaztatuan egy feiedelemnec be mutatta volna, azt remeluen, hogy enny meg bõczûlhetetlen munkaiaert valami nag1 segitseggel ayandekoztatnac meg: az feiedelem meg kerduen miben allana az kõnynec arannyazasa, czac anny segitseggel lõn neki az menyt az kõnyû kõtes er vala, anny munkaiat ollyan bõlcz embernec semmire bõczûluen. Vegezetre akaram ezzel az munkaual az en õruendetessegemetis meg mutatnom ahoz az keresztyensegnec gyõzedelmehez, mellyet most az kegyelmes Isten hozzanc meg mutatot es naponkent hatalmaual õrõgbit. Mert miczoda ember volna az, akki az Istennec illyen czudalatos io tétemenyn nem õrûlne, es õrõmet kûlsõ keppenis az mint lehetne, meg nem mutatna? Im nem soc idõtõl fogua az vrIsten Bokczat, Varsoczot, Faczadot, Lippat, Ienõt, egesz Hauaselfõldéuel es Moldouaual az keresztyeneknec kezekben atta, hogy az magyar orszagi gyõzedelemrõl semmit ne szollyunc. Ki nem czudalkoznec es nem õrûlne azon, hogy illyen vilag biro feiedelemnec, orszagos hadat az kegyelmes Isten az mi feiedelmûnc altal meg vereté, es meg szegyenite, nem kûlõmben mint amaz nagy Goliathot meg veré regen az kis Dauid altal. Mellyekbõl mit itilhetûnc egyebet, hanen hogy az hatalmas Isten czelekedic az mi [p 0005] feiedelmûnc altal az pogansagnac meg vereseben, es az keresztyensegnec szabaditasaban. Mellyet hiszem hogy az vrIsten bizony ez egesz keresztyensegben neuezetesse teszi es még ennelis nagyob meltosagokra emeli, hogy ha az Istennec ily io tétemenyeuel hala adassal akar élni. Mind ezekert az okokert akartam ezt az hystoriat nyeluûnkõn ki boczattanom, melyben noha sok igeket nem tellyesseggel magyarazhattunc ki, minémûk az Consul, Proconsul, Praetor, Tribunusplebis, es egyeb affelec: mind az atal, az mint enny foglalatossagim mia lehetet, azon igyekeztem, hogy igaz magyarazat lenne. De ha mi fogyatkozas volna benne, illic hog1 arrol boczanat adassec. Mellyet ha ki nem akar czelekedni, magyarazza û iobban, auagy mas irsnac forditasaban mutassa nag1ob serenseget. Leg1etec egessegben. Datum die Diui Michaelis Archangeli. 1595.