BALASSI ÉS A NEOLATIN SZERELMI KÖLTÉSZET

Ebben a mellékletben közlöm Balassi átköltéseinek és a mintául szolgáló nem neolatin vagy nem szerelmi versek szövegét, mert eddig így együtt még nem szerepeltek. Csak azokat a verseket közlöm, amelyeknél meg vagyok győződve róla, hogy Balassinak valóban forrásul szolgáltak.

A közlések alapjául a következő kiadások szolgálnak:

I.) Latin szerzők:

– Psalmorum sacrorum Davidis libri quinque duplici poetica metaphrasi, altera alteri è regione opposita vario carminum genere Latinè expressi Theodoro Beza Vezelio, et Georgio Buchanano Scoto autoribus. Qui rursus, adiunctis quatuordecim Canticis, ex utriusque testamenti libris excerptis, argumentis et Paraphrasi per ipsum Theodoro Bezam Vezelium illustrantur. Eiusdem Buchanani tragoedia quae inscribitur Iephtes, Morgiis, Excudebat Ioannes le Preux, Illustriss. Dominorum Bernensium Typog., 1581.⁴³⁶

– Sebastianus Ambrosius Horatius-paródiáját Szentmártoni Szabó Géza tanulmányából közlöm.⁴³⁷

Megjegyzés: mivel a latin holt nyelv, ezért van már állandónak tekinthető helyesírása, a humanista latin szövegeket is eszerint közlöm, azaz nem teszem ki az esetleges mellékjeleket, stb.

II.) Élő nyelvek:

– A török bejteket a mai helyesírást adó kiadás nyomán rögzítettem.⁴³⁸

– Jakob Regnart szövegeit Eckhardt 1913-as tanulmánya alapján közlöm. Mint írja, az eredeti kiadás⁴³⁹ nagy ritkaság, ezért ő a teljesen hű, 1895-ös Eitner-féle kiadást használta.⁴⁴⁰

–Cristoforo Castelletti Amarillijének részleteit az 1587-es kiadás mikrofilmjéből vettem( L' Amarilli pastorale di Cristoforo Castelletti, Nuovamente dall' istesso Auttore accresciuta, emendata, e quasi formata di nuovo, In Vinegia Presso Gio. Battista Sessa, et fratelli, M.D.LXXXVII.

– Jakub Lubelczyk versét a következő kiadás mikrofilmje alapján ismerem: Psálterz Dawidá onego Świętego a wieczney pamięci godnego Krola y Proroká..., Krákowiè, 1558.

Jakob REGNART I. 3. Nun bin ich einmal frey von liebes banden und thu jetzund allein nach kurtzweil ringen des mag ich wol mit lust ein liedlein singen. Kein trauren ist bey mir nicht mehr vorhanden vor freuden thut mir oft mein hertz auffspringen, des mag ich wol mit lust ein liedlein singen. In lieb hab ich der gfahr vil erstanden, drein ich hinfür nicht mehr werd sein zu bringen, des mag ich wol mit lust ein liedlein singen. Drumb all die ir seit mit lieb umbgeben, zu wenden wiederumb befleist uns eben. so lieb euch immer ist euer leib und leben. Jakob REGNART I. 7. Nun hab ich doch einmal erlebt die Stund, In deren ich mich rümen mag gut rund, Da ich sey gantz von liebes sucht gesund. Daher ich jetzt ohn alles trauren bin, Will auch allzeit erhalten solchen sinn, Mein lieb und leid seind allzu gleich dahin. Hievohr hab getrawet spatt und fru, Auch nicht ein stund können gehaben ruh; Ich wei, da sie mir hat gelacht dazu. Drumb soll in leid kein mensch verzagen nicht, Sonder zu Gott setzen sein zuversicht. Im sey gedanckt, er hatt also gericht.

Balassi Bálint Tizennyolcadik Azon nótára Kiben örül, hogy megszabadult az szerelemtől 1 Szabadsága vagyon már én szegény fejemnek, Szerelemtől nincsen bántása én lelkemnek, Vagyok békességes, én elmém már csendes, nincs gyötrelme lelkemnek. 2 Megszabadult rabhoz hasonló állapotom, Mint szinte annak, nekem sem volt szabadságom; Én nagy szerelmemben, mint gonosz tömlecben, éjjel-nappal volt gondom. 3 Szabadon örülök minden mulatságoknak, Búsultát sem gyakran látják vidám orcámnak, Azért, mert köteles nem vagyok szerelmes senki ékes voltának. 4 Örülök, röpülök, nemkülönben, mint karul, Kinek sárga lába lábszíjakbul szabadul, Nem kesereg lelkem, mert megmenekedtem szerelem békójábul. 5 Kell immár énnekem csak jó ló, hamar agár, Ifjak társasága, éles szablya, jó madár, Vitézek közt ülvén kedvem ellen sincsen jó borral teli pohár. 6 Kegyesek, szép szüzek, reám bár úgy nézzenek, Valamint akarják, azzal mind egyet érnek; Mert sem szerelmekkel, sem gonosz kedvekkel többé vízre nem visznek. 7 Vehetnek ifiak, vének példát énrólam, Én nagy szerelmemben mennyi nyavalyát láttam: Néha mint örültem, néha kesergettem, mint nyughatatlankodtam. 8 Ójja, en a tanács, szerelemtől meg magát Minden, ki kívánja életének nyugalmát, Mert ki azt követi, higgyed, kínját érzi, veszi gonosz jutalmát. 9 Szerzém ez nyolc verset víg és szabad elmével, Gyűlésben indulván jó ruhás legényekkel, Hozzám hasomlókkal, vitéz ifiakkal, nem kehegő vénekkel.

Jakob REGNART Wann ich den ganzten tag geführet hab mein klag so gibst mir noch zu schaffen bey nacht, wann ich soll schlaffen, ein traum mit grossem schrecken thut mich gar offt erwecken. Im schlaff sich ich den schein der allerliebsten mein mit einem starken bogen darauff vil pfeil gezogen, damit sie mich will heben au diesem schweren leben. Zu solch schrecklichen gsicht kann ich stillschweigen nicht und schrey mit lauter stimmen: jungfrau last euren grimmen! nit wölt, weil ich thu schlaffen brauchen gegen mir eur waffen. Dagegen schreyet sie die mag nichts helfen hie, dann gegen meinen zoren ist alle hülff verloren, dich mag niemand erretten, mein hand, die mu dich tödten Diß hab ich nun zu gwinn Umb daß ich beständig bin gegen euch in lieb und treuen daß sich stets thut verneuen bey tag mein elends klagen und nachts solch schwere plagen.

Balassi Bálint Huszadik Az Toldi Miklós éneke nótájára Somnium proponit 1 Már csak éjjel hadna énnekem nyugodnom, Ha nappal miatta nyughatatlankodom, De lám, éjjel-nappal érte csak kínlódom, Gyakran költ álmombul róla való nagy gondom. 2 Ez éjtszakai sok vigyázásim után, Virradta felé szenderedve aluván, Szeretőm személyét én álmomban látám, Megrettenék látván, hogy haragudnék reám. 3 Tetszék, mintha volna kézíja kezében, Kinek mérges nyila vetve idegében, Arányoz azzal engem ölni éltemben, Ezt látván, mintha így szólanék ijedtemben: 4 Ne siess engemet megölni, Asszonyom! Ezt érdemlette-e tőled szolgálatom, Hogy miattad essék most szörnyű halálom? Kegyetlen, mit mívelsz? te léssz-é az gyilkosom? 5 Hát az ilyen szómra ő mind ezt feleli: Elköltél, mond, arról, könyörgésed semmi; Meghalsz, meghalsz, úgymond, meg nem menthet senki, Világbul, akarom, hogy kezem miatt múlj ki. 6 Ez szavára viszont mintha ezt mondanám: No, ámbár legyen úgy, ez ám én jutalmam, Kiért neked fottig én híven szolgáltam, Vedd el bár éltemet, ugyanis csak kínlódtam.

Jakub LUBELCZYK Psalmus. 67. (68). Błogoslaw nas nasz, Panie, z milosierdzia twego Oświeciwszy światłością oblicza swojego Aby chymy tu na ziemi znali drogie twoje Okaź nam to przed ludŸmi milosierdzie swoje. Niechaj je wyznawają wszystcy narodowie, A stąd się rozradują i niewiernikowie, Kiedy Ty swoje wierne w łasce będziesz rządziłł, Strzegąc, aby na stronę ¿aden nie zabłądził. Wysławiajcież już Pana, wysławiajcie, ludzie, Bo widzicie, jak z ziemie wam po¿ytek pojdzie. Ty nas błogosław, Panie, a Twe święte imię Niech po wszystkich narodach wielkim strachem słynie.

Balassi Bálint [Harminckettődik...] Egy lengyel ének igéről igére és ugyanazon nótára: Blogosław nas nasz Panie 1 Áldj meg minket, Úristen, az te jóvoltodból, Világosíts meg minket irgalmasságodból Orcád világosságával, Lelked ajándékával, Hogy éltünkben ez földön járjunk igazsággal! 2 Engedd meg ezt minekünk, kegyelmes Istenünk, Hogy mindnyájan tégedet igazán esmérjünk, Hadd az kicsiny hitűkkel együtt örvendezzünk, Mikor megítélsz, Uram, kegyelmezz meg nekünk! 3 Ne tántorodjunk mi el soha, Uram, Tőled, Ne kételkedhessünk is többé már Felőled, Nyughassék meg mi lelkünk igaz hittel Benned, Vallhassunk mindenekben urunknak csak Téged. 4 No, azért dicsérjük most felszóval az Urat, Mert lám, csak ő viseli mindenütt gondunkat, Uram, az te nevedben áldd meg szolgáidat, Kiért viszontag mi is dicsérjük Fiadat.

Jakob REGNART Wer sehen will zwen lebendige Brunnen der soll mein zwey betrübte Augen sehen die mir vor weinen schier sind au gerunnen. Wer sehen will vil gro und tieffe wunden der soll mein sehr verwundtes Hertz besehen also hats lieb versehrt oben und unden. Wer sehen will ein Brunst, gro ungeheur, der soll allein mich armen Mann besehen, Denn ich brinn gantz und gar von liebes feur. Wer wissen will, wer mirauffthu solch plagen Soll nach der schönsten auff der Erden fragen Sie ist allein ursach all meiner klagen.

Balassi Bálint Negyvenkilencedik Sokféle dolgokhoz hasonlítja magát és a szerelmet; ezt jobb részint németből fordította meg A Már szintén az idő nótájára 1 Ha ki akar látni két eleven kutat, Kik ő forrásokból szüntelen kifolynak, Nézze két szememet, kik mindenkor sírnak 2 Az én szerelmesem háládatlanságán, Szívem gyulladásán, szörnyű kínján, búján Sok könyvet hullatnak, csaknem kiapadván. 3 Ha ki akar látni olthatatlan szenet, Nézze az én véghetetlen szerelmemet, Ki mint Pokol tüze, örökké csak éget. 4 Noha lángját ennek senki nem láthatja, De azért lelkemet fogyatton fogyatja, Soha semmi bennem már meg nem olthatja. 5 Ha ki akar látni szörnyű mély sebeket, Nézze szerelemtül sebesült szívemet, S ottan megesmeri, mint gyötör engemet. 6 Ha ki akar látni egy nyomorult lelket, Nézze az én árva keserves fejemet, Kit szerelem tüze csaknem hamuvá tett. 7 Ég olthatatlanul buzgó szerelemben, Bízik csak egyedül egy vidám kegyesben, Kinek ajánlotta életét kezében. 8 Ha ki ez kínokat akarja megtudni, Ily kegyetlenképpen hogy bennem ki szerzi, Életemnél lelkem azt inkább szereti. 9 Igaz szerelmemért de la, mennyi kínt ád, Ha szolgálatomért egyszer jó szemmel lát, Ahelyett viszontag érzem ezer kínját. 10 Híves forrás felett serkenvén álmomból, Fordítám magyarul vidám Juliáról, Mikor lelkem fűlne szerelme lángjától.

Cristoforo CASTELLETTI L' Amarilli pastorale Atto terzo ... SELVAGGIO ECHO ... Cavi dirupi, e solitari boschi; Dite per vostra fe, se mai vedeste Uno stato infelice egual al mio? Io. Chi mi risponde da'l reposto speco? Echo. Echo; che premio havro del mio servire? ire. Fien dolci gli occhi a me comm'io vorrei? rei. Il mio lungo tormento Diletta ad Amarilli, o pur le spiace? piace. Ella a tal mi condanna, o pur mia stella? ella. Si duol s'altri per lei piangendo stride? ride. Non prende dunque i miei sospiri in grado? rado. Deh 'per pieta m'insegna, Com'io possa addolcir sua tanta asprezza. sprezza. Meglio e, cred' io, c'humil' a lei m'atterri. erri. Ahi s'io la sprezzo, diverra piu ingrata. grata. Mio parer tuo consiglio non approva. prova. Questa e prova assai dubia perigliosa. osa. Anzi che provi, io vo pensarvi. a Dio. a Dio.

Balassi Bálint Ötvennegyedik Dialogus, kiben úton járván az versszerző beszél Echóval. De ezt nem értheti jól meg az, aki nem tudja, micsoda az Echo A Csak búbánat nótájára 1 Ó, magas kősziklák, kietlenben nőtt fák, kik nagy szerelmem tüzén Igaz bizonságim vattok, mert kínjaim tudjátok, szinte mint én, Ki látta éltében, hogy így haljon, vesszen, más, mint én, szerelmesén? ECHO: Én. 2 Ki felele nekem? Távul az erdőben lőn ugyan valami szó, Talán egyik tündér jár itt valamiért vagy valami nyulászó; Ha ló nem nyerített, ki itt csörögetett, ha lábain volt békó? ECHO: Echo. 3 Echo, nagy kínomba, kibe szép Julia engem vertengeni hágy, Mi könnyebbíthet meg, s mitül leszen esmeg kemény szíve hozzám lágy? Régi gyötrelmimet mi enyhítheti meg, s mi az, mire lelkem vágy? ECHO: Ágy. 4 Ágy, igazán mondád, de mondd meg azt is hát, ott ki vigasztalhatna? Búm helyett örömet, gyönyörű életet nekem ott ki adhatna? Igazán ki neve, kit jómnak felette lelkem oda kívánna? ECHO: Anna. 5 Azt bizony megvallom, de jó szolgálatom kedves-e neki vagy nem? Szép Julia-Annám leszen-e jó hozzám, s megkegyelmez-e nekem? Hogy régen szolgálom, leszen-e jutalmom, s kell-e jót reménlenem? ECHO: Nem. 6 Kegyetlenségéért, tűrtem sok kínjáért, hát még Istentül sem fél? Ő fejér mellyében, mint szép lágy fészekben, kegyetlenség hogyhogy él? Mert mint nyelved beszél, búmmal én hiszem, él, ó, mely igen nem kémél! ECHO: Él. 7 Ó, hova legyek hát, tűrvén ennyi kínját, kivel vett körös-köről? Nincs út szerelméhez, mert már elvetett ez kegyes szemei elől, Vetett gyötrelemre, s még meg is öl végre, amint látom, hogy gyűlöl. ECHO: Öl. 8 Már csak mutasd módját, mint olthassam lángját szerelmemnek, ki csak nő, Mert hogy így szeretem, s jutalmát nem érzem, oka talán nem is ő, Hanem más gonosz nő, ördöngös bűvölő, mert kegyes ő, semmint kő. ECHO: Ő. 9 Hát m'eggyek, én veszett, kit szerelem éget, s kit már ő be nem fogad? Szívem régi búmban, mint szép virág nyárban, szinte igaz úgy hervad; Azért adj tanácsot, szánd meg nyavalyámot, ha sebemet gyógyíthadd! ECHO: Hadd! 10 Vajha elhagyhatnám, volna mi nyavalyám? De la, szívem mint gerjed, Ha gyenge orcáján, mint Pünkösd rózsáján, látom, hogy színe terjed, Magad se mondanád elhadni, ha látnád; nézd meg csak, és esmerjed! ECHO: Merjed! 11 Nem merheti lelkem, hanem ha két kezem végez ki életembül. No, tőrrel, méreggel nagy búmot verem el, mert kiesém kedvébül, Látom, hogy csak gyűlöl, énnekem nem örül, rajtam nem is könyörül. ECHO: Örül. 12 Hogy hihessem én azt, ha ládd-e, mint fáraszt számtalan sok veszéllel? Szemeim láttára nagy kegyesen másra nézdegel vidám szemmel, Énnekem peniglen még szerelmem sem kell, veszt, sillyeszt gyötrelmekkel: ECHO: Kell! 13 Ó, vajha kellene, szerelmébe venne, veszne szívem bánatja, De nem azt jelenti kemény tekinteti, s amint magát mutatja, Hogy esmét szeressen, nem adja azt Isten, noha lelkem imádja: ECHO: Ádja! 14 Ha Isten azt ádja, lelkem viszont áldja nevét minden időben, S talán meg is adja, és szívét fordítja hozzám meg szerelemben Vidám Juliának, ki egyike annak, kiknek hazájok a Menn: ECHO: Amen. 15 Megdicsőült színben hogy gerjedt szívemben vidám Julia tűnék, Egy sűrő erdőben én úton mentemben felszóval így éneklék, Kérdezkedésemre verseim fejébe Echótól ily választ vék. [ECHO: Vég.]

Cristoforo CASTELLETTI L' Amarilli pastorale Atto primo ... SELVAGGIO pastore Che mi rileva errar per gli hermi boschi, Fra rubi, pruni, e sterpi, Per erte balze, e dirupati sassi; Per gli spechi, e pe' dumi hispidi, e foschi; Tane d' orsi, e di serpi; Dov'huom giamai non mosse ancora i passi: Se meco sempre stassi Amore, ovunque i mi rivolga il piede, E con stral nuovo a saettar mi riede? E col membrarmi il bel soave sguardo Giunge nuov'esca al foco, ov'io tutt'ardo? Col fuggir l'otio, ond'ha virtute il bando, Et hor cervo et hor damma, Hor lepre, hor' altra fiera fuggitiva Con le reti e co'veltri andar cacciando; Sperai, che la mia fiamma Si rallentasse; ma si fa piu viva; Che la mia Ninfa schiva Vien meco, e sede in mezo del mio petto; E sol di lei pensando ho alcun diletto. Ne men, perch'ella stia da gli occhi lunge; L'amorosa saetta il cor mi punge. Ahi quante volte l'ombra d'una palma, Od'una salce lenta, Che da l'aure crollar talhor mirai, Inganno dolcemente gli occhi, e l'alma; E dissi hor s'appresenta Quella,che mi condanna a tragger guai, Perche di lei pensai Che fosse l'ombra. E mentre di lontano Seguir la volli, il mio pensier fu vano. Non e sasso, ne tronco, ove non sia Pinta per man d'Amor la Ninfa mia. A rivederla a forza amor mi mena, Ancor ch'aperto i veggia Che'n volerla mirare io corro a morte: Poich'ella prende a scherzo la mia pena, Cui null'altra pareggia; E per me chiude di pieta le porte. Ahi dolorosa sorte; Sprezzo Tirrenia (o d'Amor strano effetto) Che non men d'Amarilli have l'aspetto Leggiadro, e bello, per me s'ange e strugge. E costei seguo, che s'appiatta, e fugge. L'inigiusto Amor s'e contra me giurato, E conviemi obedire, A la sua legge, ancor che obliqua, e dura. Ma folle; che chieggi'io piu lieto stato; Se per costei languire, E viver chiuso entro a prigione oscura, M'e piu dolce ventura, Che'l gioir per qualunque in libertate? Piu' l guardo suo, diviso da pietate Bramo, che quel d'altrui pietoso, humile. Segui pur dunque Amor l'usato stile. ...

Balassi Bálint Ötvennyolcadik Videns Juliam nec oratione nec ratione in sui amorem inflammari posse, questubus miser coelum, terras et maria implet, pollicens indignabundus se nullum carmen Juliae gratia deinceps cantaturum 1 Ó, nagy kerek kék ég, dicsőség, fényesség, csillagok palotája, Szép zölddel béborult, virágokkal újult jó illatú föld tája, Csudákat nevelő, gályákat viselő nagy tenger morotvája! 2 Mi haszon énnekem hegyeken-völgyeken bujdosva nyavalyognom, Szörnyű havasokon fene párduc módon kietlenben bolyognom, Tövis közt bokorban, sok esőben, hóban holtig csak nyomorognom? 3 Medvéknek barlangit, vadak lakóhelyit mi haszon, hogy bejárom? Emberek nem lakta földön ily régolta mi jutalmamat várom? Ha mindenütt éget szerelem engemet, mind búm, kínom csak károm. 4 Sokszor vadászással, szép madarászással én mind csak azon voltam, Hogy nagy szerelmemet, ki forral engemet, szívemben mint megoltsam, De semmit nem nyertem vele, sőt vesztettem, mert inkább égtem, gyúltam. 5 Mert valahol járok, s valamit csinálok, elmémbe mind ott forog Julia szép képe, gyönyörű beszéde, lelkem érte forr, buzog, Valahova nézek, úgy tetszik szememnek, hogy mind előttem mozog. 6 Noha felmetszette szívem közepette Cupido neki képét Gyémánt szép bötűkkel maga két kezével, de mégis szép személyét Nézni elűz engem, noha nyilván érzem, hogy csak vallom gyötrelmét. 7 Más kegyes is engem szeret, de én őt nem, noha követ nagy híven, Azért, mert az Isten, csudául nagy bölcsen, csak Juliára éppen Minden nagy szépséget ez földön úgy szerzett, hogy senki szebb ne legyen. 8 Ó, énreám dihüdt, elvesztemre esküdt igen hamis Szerelem! Miért nem holdultatsz meg annak, kit jártatsz utánam szerelmesen? S mire kedvem ellen gyútasz ahhoz engem, aki megnyerhetetlen? 9 De te törvényidnek, noha csak vesztenek, kételen kell engednem, Zsámolyul vetettél, rabjává ejtettél mert Juliának engem, Kínját, hiszem csuda, hogy mintha jó volna, oly örömest viselem. 10 Mint az leppentőcske gyertyaláng közibe magát akartva üti, Nem gondolván vele, hogy gyertyaláng heve meg is égeti, süti, Szívem is ekképpen Julia szenében magát örömmel fűti. 11 Hatalmas szemei, haragos beszédi engem noha vesztenek, De minden szépségnél, minden szerelemnél mégis inkább tetszenek, Rajta esik, hal, vész lelkem, s csak az nehéz, hogy tart számkivetettnek. 12 De ám akar m'eggyen velem bár szerelem, szabad legyen már vele, Csak hogy ezt engedje kínom érdemébe, hogy amint felmetszette Juliát szívemben, szinte úgy versemben is tessék meg szép képe. 13 Hideg lévén kívül, égvén penig belöl Julia szerelmétül, Jó hamar lovakért járván Erdély földét nem nagy fáradság nélkül, Ezt öszverendelém, többé nem említvén Juliát immár versül. Ez az Juliáról szerzett énekeknek a vége

Âlem çiçegi derer isen bir güle değmez, Sohbette güzel olmaz iken bir pula değmez. Ha te a világ virágát gyűjtő vagy, az egy rózsát nem ér, amikor a társaságban nincs szép, az egy fillért nem ér.441

BALASSI török/1. Interpretatio quam in Iuliam retorsit: Ez széles világon mennyi virág vagyon, mindaz sem ér egy rózsát, Az oly vendégség is, kiben egy kegyes sincs, mindaz sem ér egy bapkát, Én is minden szűznél, ki ez világon él, feljebb tartom Juliát.

Bana geda diyenler, devletli hanım yok mudur? Yoksa ben âdem değil miyim, ya canım yok mudur? Engem koldusnak mondók, előkelő hölgyem nincs-e? Vagy én ember sem vagyok-e, vagy lelkem sincs-e?

BALASSI török/2. Interpretatio cum ornatu: Ti, kik szegénységet én szememre vettek, én hiszem, azt tudjátok, Hogy a vidám szemű s vékony szemöldökű kegyes rabja nem vagyok; S hogy ember sem vagyok, s lelkem is egy szál sincs, talán azt alítjátok?

Yine ebrularin kurmuş kemanı, Atar gamzın oku, canım nişanı, Yoluna komuşum ben cism i canı, Sever dilber beni, ben dâhi anı. Mondják, hogy újra felemelte szemöldökének íját, kiveti a pillantása nyilát, lelkem a céltáblája. Mondják, hogy elébe tettem én testemet és lelkemet, szeret a bájos engem, én is őt.

BALASSI török/3. Ismét felvetette szemöldök íjébe szép szemének idegét, Kiből tüzes nyilat szívemre ő bocsát, lővén, mint feltett jegyét; De bár vesszen fejem, tudom, szeret engem, szinte mint én személyét.

Nigârâ sende hatm olmuş güzellik, tazelik, terlik, Beni bu gam bucağinda koyasin, bu mudur erlik? Mondják, hogy festménybe illően tökéletes lett benned a szépség, ifjúság, finomság. Engem e bú zugában hagynál, ez-é az emberség?

BALASSI török/4. Tebenned, Julia, mind világ csudája épen megtetszik: szépség, Ékesség, édesség, eszesség, szelédség, udvari gyönyörűség; De hogy búmban így hadsz, s csak még ingyen sem szánsz, az-e a jó emberség?

Beni cevriyle öldürse demem ol yâra kanlıdır, Helâl olsun ana kanim güzel (...) kanlıdır. Engem haraggal ha ő megölne, nem mondom annak a kedvesnek, hogy véres. Jogos legyen neki a vérem, a szép (...)

BALASSI török/5. Ha nagy haragjában megöl is Julia, mégsem mondom gyilkosnak, Azért mert csak őtet, senki nem egyebet vallok én asszonyomnak, Mint örökös úr bír lelkemmel, ha rá sír, hogy véget nem vet búmnak.

Dedim ol şah güzele: var m'ola bir mah bedeli? Gül gibi güldü, dedi kim: ya ne sandın be deli? Mondtam annak a királyi szépnek: Van-e valaki, aki pótolja a holdat? Rózsaként nevetett, s azt mondta, hogy: Hát mit gondoltál, te bolond?

BALASSI török/6. Egykor szép Juliát látván, hogy ő magát szép tükörébe nézné, Kérdém: E világra ily szépséget másra Isten vallyon adott-é? Mosolyga s felele: Ily szép ki lehetne, mond, megbolondultál-é?

Kimseler görmüş değildir tenden canın gittiğin, İllâ ben gözümle gördüm, işte canımdır giden. Senki nem látta a lélek elmentét a testből, / de én szememmel láttam, íme, lelkem az elmenő.

BALASSI török/7. Mikoron kirepül lélek beteg testbül, soha senki nem látta; De az én szerelmem, ki olyan, mint lelkem, hogy fejemet elhadta, Most szemem jól látta, de vélni sem tudta, hogy magát másnak adta.

Dilber demiş ki: mail olanlar belâmüze Lâyık mıdır ki kail olalar cefamüze? Mondják, hogy a kedves így szólt: Akik hajlandók a mimiattunk való nyomorúságra, méltányos-e, hogy mindazok el is tűrjék a mi kegyetlenségümket?

BALASSI török/8. Egykor szép Julia magába így szóla, mond: Kik engem szeretnek, Egyaránt való jót méltó-e, hogy azok mind fejenként vegyenek? Nem, mert nem igazság, hanem a boldogság adassék már csak ennek.

İ benim gül yüzlü yârım, dünyamı zindan eyleme, Âşığını tepeleyip kan üstüne kan eyleme. Vakit olur rakîp gelir, düzersiniz sohbetini, Sakın ki sensin ol vaktı, kolları divan eyleme. Hej, rózsaarcú kedvesem, világomat börtönné ne tedd. A szerelmesdet agyonkínozva vérre vért ne halmozz. Lesz idő, hogy a vetélytárs eljön, társalgásba merültök. Óvakodj, hogy belemélyedj akkor, karodat alázattal melleden keresztbe ne tedd!

BALASSI török/9. Rózsa színű lelkem, én édes szerelmem, ne kösd meg világomat, Szánj engem, rabodat, ki tűröm kínodat, nézd, kérlek, nyavalyámat, Más ölében ne dülj, hanem inkább megölj, hogysem úgy többíts búmat!

George BUCHANAN, Psal. XVII. Dominus illuminatio mea, etc. 01 Deus in tenebris quum mihi praeluceat, Vitamque muniat meam, Quae vis aperta terreat me? quae mihi Fraus coeca sit formidini? 02 Adversus unum quum scelesta factio Cunctas parasset copias, Dolosa letho quae tetenderant meo Ipsi incidere in retia. 03 Si comminentur castra, si minacibus Infesta telis agmina, Securus animi specto castra, praelia Timore liber intueor. 04 Unum expetivi, et usque et usque id expetam, Curis ut exemptus malis, Sim sacrosanctae semper aedis incola: Augusta mirer atria, Deoque laudes personem, artus dum regit Vitalis aurae spiritus. 05 Tum me sub umbra conditum tentorii Celabit, et periculis Procul remotum, rupis abruptae velut In arce positum, muniet: 06 Ac ne relictum nunc quidem impiae sinet Vi factionis opprimi. Victorque solvam vota, nec victoriae Autor mihi tacebere. 07 Audi invocantem supplicem, et fractum malis Bonus favensque subleva. 08 Te mens anhelat, vultus ad vultum tuum Intentus usque respicit: 09 Ne conde vultus lumen a me amabilis, Neu me in tenebris desere. Servum per iram ne sine opprimi tuum: Vitamque quam debet tibi, Tuere ab hoste, et e periclis eripe, O spes salutis unica. 10 Me cari amici, me propinqui, me pater, Me blanda mater liquerat: At non reliquit, qui pios in asperis Non deserit rebus, Deus. 11 Parens benigne me vias doce tuas, Rectaque deduc semita: Ne vis metusque ab hoste me deterritum De calle recti detrahat 12 Ne me impiorum obnoxium libidini Relinque. Testes impii Fingunt maligne falsa de me crimina, Armantque se mendaciis. 13 Mens victa tantis iam fatisceret malis, Ni spes foveret me tuae Benignitatis, post labores anxios Mox affuturum gaudium. Vivusque vivos inter ipse commoda Vitae beatae praestolor. 14 In rebus ergo turbidis ne concide, Sed fortis usque sustine. Te roborabit Dominus, et cor fulciet: Tu fortis usque sustine.

BALASSI Ist.I./5. Psalmi 27. translatio ungarico carmine juxta Buchanani paraphrasin Egy olasz ének nótájára 1 Az én jó Istenem, ha gyertyám nekem minden sötétségembe, S ha éltemet őrzi s fejemet menti, hát ki mint ijeszthetne? Hahogy sok ellenség reám fegyverkezék, tőlök jóvoltából megmente, Rám dühödt szájokból kivőn ő markokból, rajtam mert ingyen könyörüle. 2 Kiért áldom nevét és nagy kegyelmét, míg ez testben élhetek, Tőle ezelőtt is ez egyet, s most is kértem, hogy ránézhessek, Az imádság lelkét adja reménségét, hogy egyedül csak benne higgyek; Eszemet az Sátán ne hajtsa más után, szent cselekedetin örvendjek! 3 Őt áldja énekszóm, versemre okom legyen csak ő énnekem, Mert ő árnyékában és sátorában megtart, nem hagy elvesznem, Mint erős kőszálra, viszen hatalmára, hol nem árthat sok ellenségem, Sőt noha úgy tetszik, hogy most is aluszik az Úr, de tőlök megment engem. 4 Kiért én megállom nagy fogadásom, s őtet holtig dicsérem, Könyörülj énrajtam azért, jó Uram, s végy ki ez búból engem, Emelj fel, Istenem, segélj, reménségem, mert csak benned bízik bús lelkem, Szemem csak reád néz, félvén, hogy majd elvész, ne hagyj, reménlett idvösségem! 5 Ne hagyj ez sötétben, s ne rejts előlem szerelmes orcád fényét, Vesznem szinte ne hagyj kísértet miatt, s tarts meg adtad éltemet Sok ellenségimtül, kik vötték már körül egyedül ártatlan fejemet; Engem már barátim, szüleim, rokonim elhadtanak, mint veszett embert. 6 De az jó Úristen, ki az híveken esik veszedelmekben, Engemet nem hagya, bűnből kihoza nagy csudálatosképpen. Irgalmas szent Atyám, engdjed, hogy tudjam az te utaidat követnem, Arról se félelem, se más dolog engem, hogy soha el ne téveszthessen! 7 Rágalmazó nyelvtől, ál ellenségtől ments meg, Uram, engemet, Mert hazug tanúkkal, keserves szókkal káromlják életemet, Nyelvek ő fegyverek, kivel dühösködnek, keresik csak veszedelmemet; Ha velem nem volnál, s nem bátorítanál, éltemben értek volna véget. 8 De az te jóvoltod és ígérted jód, kit búm után vígan adsz, És az boldog élet s kegyelmességed, kit velem hittel váratsz, Bíztat nyavalyámban, vigasztal sok búmban, s tudom is, hogy sok jókkal áldasz, Senki ne féljen hát, mert az Úr sok jót ád neked, ki csak őbenne bízhatsz.

Buchanan: Psal. XXVII. Az Úr az én világosságom, stb.

1) Ha az Isten a sötétségben világít nekem, és oltalmazza életem, milyen ismert erő ijeszthetne engem? Miféle vak cselvetés lesz számomra félelmetes? 2) Ha eggyel szemben a bűnös fél összeszedte minden erejét, ők maguk gabalyodnak bele a csalárd hálókba, melyekkel halálomra készültek. 3) Ha tábor fenyeget, ha gyászos csapat fenyegető dárdákkal, nyugodt lélekkel szemlélem a tábort, a küzdelem félelme nélkül szabadon nézem. 4) Egyet kívántam, és újra és újra ezt kérem, hogy a rossz gondolatoktól megszabadulva, a legszentebb épület lakója legyek mindig: csodáljam a felséges csarnokokat, és az Isten személyét dícsérjem, míg tagjaimon a levegő éltető lehelete uralkodik. 5) Akkor engem elrejtve a sátor árnyékába rejt, és távol visz a veszedelmektől, megóv a meredek sziklára, mint egy várba helyezve. 6) És nem hagy el most sem a kegyetlen párt erejével elnyomatni. És győztesként teljesítem fogadalmamat, nem hallgatom el győzelmem szerzőjét sem. 7) Halld meg a könyörgőt, aki szólít, és könnyíts a rossztól megtörtön, jó és oltalmazó. 8) Téged sóhajt a lélek, a tekintet a te arcodtól eltelve folyvást remél. 9) Ne rajtsd el szeretetreméltó arcod fényét tőlem, és ne hagyj el engem a sötétségben, szolgádat haragtól ne hagyd elnyomatni, és az életet, mellyel tartozom neked, őrizd meg az ellenségtől, és ragadj ki a veszedelmekből, ó, egyetlen remény az üdvösségre. 10) Ha elhagytak is engem kedves barátaim, rokonaim, atyám, édes anyám: de nem hagyott el, aki a jáborokat nem hagyja el a keserű dolgokban, az Isten. 11) Szülőm, jóindulattal taníts meg engem a te utadra, és vezess az egyenes ösvényen: hogy az ellenségtől jövő erőszak és félelem ne térítsen le engem a helyes ösvényről. 12) Ne adj át engem a bűnbe esettek kényének. Istentelen tanúk rosszindulatúan hamis bűnöket költenek rólam, és fegyverezik maguk hazugságokkal. 13) A lélek már elbágyadna legyőzetvén ennyi rossztól, ha a te jóindulatod reménye nem óvna engem, nyugtalan fáradalmak után majd öröm következik. És az élők közt élvén magam a boldog élet nyájasságaira várakozom. 14) A zavaros dolgokban tehát ne csüggedj, hanem folyvást tarts ki bátran. Isten megerősít téged, és beragyogja szíved: te folyvást tarts ki bátran.

Theodorus BEZA Vezelius, Psalmi LIV. Interpretatio 1 Deus per nomen tuum serva me: et robore tuo vindica me. 2 Deus audi precationem meam: attende ad verba oris mei 3 Nam alieni insurrexerunt adversus me, et formidabiles homines quaerunt animam meam: qui non posuerunt Deum in conspectu suo. 4 Ecce Deus Auxiliator est mihi: Dominus est inter fulcientes animam meam. 5 Rependet malum insidiatoribus meis: veritate tua succide illos. 6 Voluntarie sacrificabo tibi: celebrabo Nomen tuum Iehova quoniam Bonum est. 7 Nam ex omni angustia Deus eruit me: et in hostibus meis vidit quod iustum est, oculus meus.

BALASSI Ist.I./6. Ex 54. psa[lmo...] Deus per nomen tuum serva me etc. 1 Az te nagy nevedért tarts meg, én Istenem, Győzhetetlen erőddel állj bosszút értem, Hallgasd meg már sok imádságimot, Uram, énnekem, Ne feledkezzél teljességgel így el énfelőlem, Bizonyos reménségem, Segélj, most ideje, légy jelen nekem! 2 Énreám mert nagy sokan most feltámadtak, Olyanok, kik veled semmit nem gondolnak, Sürgetik lelkemet, mert szörnyű halálomra járnak, Én penig segítségül csak téged egyedül várlak, Ím, majdan elfogyatnak, Ha elhadsz, és torkokba vetsz azoknak. 3 Én életemet, Uram, te támogatod, Búval borult lelkemet megvigasztalod, Ellenségimnek az kölcsönt te bővön még megadod; Igazságoddal az álnok szíveket is megrontod, S nyilván megbizonyítod, Hogy segéli az hív embert jobb karod. 4 Teneked akkor hálát adok örömmel, Áldozom szívem szerint szép dicsérettel, Az te felséges nagy nevedet áldván tisztelettel, Mint teremtetted ember ha járhatok bátor szívvel, Dicsérlek énekekkel, Hogy veszteket láthattam két szememmel.

BEZA 54.

1) Isten, a te neveddel tarts meg engem: és a te erőddel állj bosszút értem. 2) Isten, halld meg könyörgésemet: figyelj az én szám szavaira. 3) Mert idegenek támadtak ellenem, és rettenetes emberek kergetik az én lelkem: akik nem tartják Istent szem előtt. 4) Íme Isten az én Segítőm: az Úr az én lelkemet gyámolítók között van. 5) Megfizet a rosszért az ellenem cselt vetőknek: igazságoddal öld meg őket. 6) Önként áldozom majd neked: tisztelni fogom a Te Nevedet Jehova, mivel Jó vagy. 7) Mert Isten minden szorongattatásomból kiragadott engem: és az én szemem látja az én ellenségeimet, ahogy igazságos.

Theodorus BEZA Vezelius, Psalmi XLII Paraphrasis Ad triumphandum erudiens filiis Core Quemadmodum cervus a venatoribus multumque agitatus, fontes avidissime glocitans requirit: ita miser ego quem isti tot iam annis persequi non desinunt, toto pectore vociferor ad te Deus. Nec enim honores amissos, aut opes, aut coniugem, cognatos et amicos requiro sed tui potius, Deus, vivi et perennis Fontis, siti et desiderio totus contabesco. Eheu igitur, quando tandem mihi miserrimo dabitur ut te in aede tua conspiciam? Lacrimis dies ac noctes meipsum pasco, audiens impios ista mihi quasi abs te sim desertus, insultantes et quotidie, ubi sit Deus meus, rogitantes. O quam vero acerba est mihi superiorum temporum recordatio, cogitanti quam olim solerem ego numerosam turbam domum tuam usque deducere, campis ipsis laudes tuas canentium et tripudantium sonitu personantibus! Agedum tamen animula, cur es ita consternata, et tantopere tumultuaris? expecta dum adveniat Deus ille Liberator tuus. nam ille, sat scio, faciet ut rursum in eius sacrario apparens illi de mea liberatione gratias agam. Sed eheu mi Deus, corporis et animi viribus prostratis iaceo de te tam procul absente cogitans, ad Iordanem usque fugatus, et in istis Hermonis et Mizaris montium iugis delitescens. Gurges gurgitem excipit, et quasi ad me perdendum compellat: tempestatibus tuis horribili cum sonitu quasi diruptis, nubium canalibus in meum caput provolutis, et fluctibus semel omnibus ad me obruendum effusis. Absit tamen ut animum despondeam. Nam certe Iehova interdiu quidem mihi pro sua bonitate prospiciet, noctu vero praebebit mihi canendarum Ipsius laudum argumentum. Denique nunquam desinam, Deum, vitae utique meae unicum Autorem ac Conservatorem precari. Dicam, inquam, Deo, cuius unius praesidio innitor, Tene vero mei immemorem esse, et pati ut ab hoste oppressus in squalore et moerore perpetuo iaceam? Mene nunquam respicies non eorum quibus iniquissime sum spoliatus iuctura commotum, sed impiis illis hostium meorum vocibus ad ossium usque medullas transfossum, quum illos subinde per ludibrium audio, Ubi sit ille Deus meus, rogitantes. Agedum igitur animula, cur ita es consternata, et cur tantopere tumultuaris? Expecta potius dum adveniat Deus. dabit enim ille rursum ut liberatus ei gratias agam. Sic ille me liberans vultum meum exhilarabit; ille, inquam, Deus meus est.

BALASSI Ist.I./7. Ex psalmo 42. 1 Mint az szomjú szarvas, kit vadász rettentett, Hegyeken-völgyeken széllyel mind kergetett, Rí, leh, s alig vehet szegény lélegzetet, Keres kútfejeket, 2 Úgy keres, Úristen, lelkem most tégedet, Szerte mind kiáltván az Te Szent Nevedet, Szabadulására, hogy onts kegyelmedet, Mint forrásfejedet. 3 Ételem mert nincsen fohászkodás nélkül, Italom csak méreg keserű könyvemtül, Midőn ily szót hallok én ellenségimtül, Kiben lelkem elhül, 4 Mond: Te számkivetett, nyavalyás megomlott, Amaz reménletted Istened most holott? Tőled immár régen talán elhasomlott, Hogy vagy ilyen romlott. 5 Mely szó csak meg nem öl nagy szégyenletembe, Hogy kevély ellenség azt veti szemembe, Kin elkeseredem, s ottan jut eszembe, Mint éltem helyembe, 6 Midőn nagy sereggel, zengéssel-bongással, Templomodba mentem szentelő áldással, Szinte az ajtódig, sok szép hangossággal, Oly nagy méltósággal. 7 De te mindazáltal, szomjú lelkem, ne félj, Sőt régi Uradban minden ellen remélj, Bízván kegyelmében, higgy, és csendessen élj, Gonoszt hozzá ne vélj, 8 Mert még megtéríti régi szerencsédet, Kiben virágoztat jókkal úgy tégedet, Tél után tavasszal mint az szép kerteket, Megáldja fejedet. 9 Kiért mondasz te is neki dicséretet, Mint egy fülemile sok szép énekeket, Ámbár szenvedjek hát érte mindeneket, Nyeljek sok bút s mérget, 10 Csak legyen korosként lelkével mellettem, Hogy fájdalmam miatt ne vesszen életem, Mint Jordán és Hermon, fogyhatatlan hitem, Legyen erős lelkem! 11 Mert ha tenger búsul parancsolatjára, Hát rám is ő ereszt bút, bűnös fiára, Támaszkodom azért jóakaratjára, Mint Atyám karjára, 12 Főképpen, hogy tudom már, hogy nemsokára Megkönyörül rajtam az bosszúságára, Az ki járt életem vesztére s kárára, Szégyenvallására. 13 Kiért áldom őtet, erős kősziklámot, Csak ne hagyja fogyni el bizodalmomot, Mikor bosszontással gyújtják nyavalyámot, Mint olajjal lángot, 14 Mondok: Csak ne kérdjék, hogy hol én Istenem, Mert mérgemben akkor nem tudok mit tennem, Hogy azzal terjesztik keservemet bennem, Kész volnék holt lennem. 15 No azért elbágyadt lelkem, te ne búsulj, Buzgó imádsággal sőt Uradra burulj, Erős reménséggel csak őhozzá szorulj, Tőle el ne fordulj!

BEZA 42.: Ünneplésre Core fiainak

1) Miként a szarvas, melyet a vadászok sokáig űztek, és a forrásokat igen sóváran keresi lihegve: úgy én szerencsétlen, akinek üldözésével ezek már annyi éve nem hagytak fel, teljes szívemből kiáltok hozzád Istenem. 2) Ugyanis nem elveszett megbecsülést vagy kincseket vagy házastársat, rokonokat és barátokat keresek, hanem inkább, Isten, a te élő és örök Forrásodnak a szomjúságától és vágyától sorvadok egészen. Jaj tehát, végre mikor adatik meg nekem, a legszerencsétlenebbnek, hogy téged a te házadban tekinthesselek? 3) Könnyekkel táplálom magam éjjel és nappal, hallgatva az istenteleneket, mintha tőled el lennék hagyatva, zaklatnak mindennap, és kérdik, hol van a te Istened? 4) Ó, milyen keserű nekem tényleg az elmúlt időkre való emlékezés, a töprengőnek, hogy egykor én a te házadhoz folyton nagy tömeget szoktam vezetni a mezőkön, melyek maguk is a te dícséretedet zengők és táncolók zajától zengtek: 5) Nosza, mégis lelkecském, miért vagy úgy elcsüggedve és oly nagyon miért nyugtalankodsz? Várd ki, amíg megérkezik Isten, ő a te Szabadítód. Mert ő, jól tudom, elintézi, hogy újra az ő szentélyében megjelenve hálákat adjak neki az én szabadításomért. 6) De jaj, én Istenem, a test és lélek leterített erőivel heverek tőled oly messzire töprengve, egészen a Jordánig menekülve, és a Hermon és Mizar hegyeinek ormain rejtőzködve. 7) Örvényre örvény következik, és szinte vesztemre tör: a szinte szaggató viharaidtól rettenetes zengéssel, a felhők a fejemre kiömlő csatornákkal, és minden egyszerre kiöntött hullámoddal az én pusztulásomra. 8) Távol legyen mégis, hogy elveszítsem bátorságomat. Mert Jehova nappal biztosan mégis reám tekint az ő jóságáért, éjjel pedig okot ad nekem az ő dícséretének éneklésére. Sose hagyjam el végülhát Istent kérlelni, az életem mindenképpen egyetlen szerzőjét és őrzőjét. 9) Mondjam – úgymond – Istennek, egyedül az ő oltalmára támaszkodom, tényleg éppen Te feledkeztél volna el rólam, és tűröd, hogy az ellenség nyomásától mocsokban és örökös gyászban heverjek? 10) Sohasem nézel rám, aki a legméltánytalanabbul le vagyok fegyverezve, nem az azokkal való együttérzéstől, akikkel együtt szenvedek, hanem az én ellenségeimnek azoktól a kegyetlen szavaitól vagyok átütve egészen a csontjaim velejéig, mikor hallom őket, hogy időről-időre szórakozás gyanánt kérdezgetik, hogy hol van az én Istenem. 11) Noszahát lelkecském, miért vagy úgy elcsüggedve, és miért nyugtalankodsz oly nagyon? Várd meg inkább, amíg megérkezik az Isten. Mert megadja ő újra, hogy megszabadulván hálákat adjak neki. Ő így, megszabadítva engem, megörvendezteti az én arcom( ő, akit úgy hívok: az én Istenem.

Theodorus BEZA Vezelius Psalmus CXLVIII. 01 Felix sidera turba sedens domo, Aeternis Dominum carminibus cane: Vos, inquam, aetherei luminis incolae, Aeternis Dominum tollite laudibus. 02 Felix turba Patris iussa renuntians, Aeternis Dominum carminibus cane: Et quotcunque Deum cingitis agmina, Aeternis Dominum tollite laudibus. 03 Solis fulgida fax, aetheris o decus, Mundi luna decus totius alterum, Et quaecunque polo sidera curritis, Aeternis Dominum tollite laudibus. 04 Coelorum ignea vis perpetuo rotans, Aeternis Dominum carminibus cane: Suspensum aeriis fornicibus mare, Aeternis Dominum tollite laudibus. 05 Nanque hic est Opifex unicus omnium, Nutu cuncta creans, cuncta regens suo. 06 Et quodcunque semel constituit, potens Fixum perpetuo limite continet. 07 Tellus hunc pariter quanlibet infima, Et quae traiicitis caerula belluae, Ipsique Oceani vos quoque gurgites Aeternis Dominum tollite laudibus. 08Grando fulguribus, fulgura grandine Permixta, et gelida cum glacie nives, Tempestasque Dei vocibus excita, Aeternis Dominum tollite laudibus. 09 Montes aeriis nubibus aemuli, Colles pampineis frondibus obsiti, Incurvae omnigenis fructibus arbores, Cedri nubifero vertice nobiles: 10 Errantes pecudum cornigeri greges, Dispersae nemorum per latebras ferae, Terrarum colubri sepositi cavis, Et quotqtuot volucres aera scinditis: 11 Terrarum domini denique principes, Et plebs imperiis subdita principum Cuncti, inquam, proceres iura quibus datum Sublimi e solio reddere gentibus: 12 Et vos o pueri, vos quoque virgines, Et lanugo quibus prima notat genas, Vitae et qui spatium curritis ultimum, Aeternis Dominum tollite laudibus. 13 Hic est, cuncta procul qui supereminens, Caelum quaque patet, quaque patet solum, Complet cuncta sui Nomine Numinis, Et firmo Isacidas robore roborat. 14 Hunc ergo Isacidae, sacrum hominum genus, Et chari superum prae reliquis Patri, Aeternis hilares dicite cantibus, Aeternis alacres tollite laudibus.

BALASSI Ist.I./8. Psalmus 148. 1 Mennyei seregek, boldog, tiszta lelkek, Emberi nemzetre kik az Égből néztek, Az Urat örökké ti mind dicsérjétek! 2 Angyalok, az Úrnak követi kik vattok, Szentek, kik ő székét mind körülálljátok, Örökké az Urat felmagasztaljátok! 3 Fényes Nap világa, ez világ fáklyája, Szép Hold, éj lámpása, Égnek sok csillaga, Az Úrnak Szent Nevét mindörökké áldja! 4 Tüzes hatalommal forgó ti nagy Egek, Avagy tengerekkel együtt minden vizek, Örök dicsérettel őtet tiszteljétek! 5 Mert csak ő egyedül minden teremtője, S mindent bír, valamint magában rendelte, Megmarad mindenek ellen ő szerzése. 6 Földnek kereksége minden állatokkal, Vízben úszó halak tengeri csudákkal, Az Urat örökké áldjátok szátokkal! 7 Tenger mély örvénye, mennydörgés, villamás, Kőeső, hó, szélvész, háború, csattagás, Télben is, nyárban is mind felhős sok havas, 8 Szép halmok, zöld ággal ékesült kis dombok, Fák, kik különb-különb szép gyümölcsöt hoztok, S füvek, kik gyönyörű szaggal illatoztok, 9 Sok színben öltöző, tündöklő virágok, Berkekben, cserékben vadak, kik lakoztok, Örökké az Úrnak nevét kiáltsátok! 10 Gyíkok, kígyók, földön lakó sok állattal, Sőt az madarak is különb-különb szókkal, Örökké az Urat áldják hangossággal! 11 Világ fejedelmi, urak és fő népek, Kik községgel bírtok, s neki törvént tésztek, Örökké dicsérvén az Urat féljétek! 12 Együgyű gyermekek, kegyesek, szép szüzek, Felserdült ifjakkal böcsülletes vének, Dicséret tőletek legyen ő nevének! 13 Mert ő az, akinek hatalmában az Ég, Neki enged tenger, Menny s földi kerekség, Segéli övéit, mint mennyei felség; 14 Ezt azért, ti hívek, Úrnak szent serege, Kik leginkább vattok az ő szerelmébe, Örökké szent nevét dicsérjétek Mennybe!

Beza 148.

1) Csillagok boldog csapata, otthon ülve, énekelj örök éneket az Úrnak. Ti, hogy úgymondjam, az égi fények lakói, magasztaljátok örök dícséretekkel az Urat. 2) Az Atya parancsait hírülhozó boldog sereg, énekelj örök éneket az Úrnak. S akárhány csapatok, akik Istent övezitek, magasztaljátok örök dícséretekkel az Urat. 3) A nap fénylő fáklyája, ó, az ég dísze, hold, az egész világ másik ékessége, és mindahányan futtok a sarkokon, csillagok, magasztaljátok örök dícséretekkel az Urat. 4) Az egeknek örökké forgó tüzes ereje, énekelj örök éneket az Úrnak. Az ég tűzhelye fölé függesztett tenger, magasztaljátok örök dícséretekkel az Urat. 5) Hiszen ő mindeneknek egyedül a készítője, a Nusból⁴⁴² teremtett mindent, és azzal uralkodik mindenen. 6) És bármit, amit csak egyszer elrendelt, hatalmasan örök határok között változatlannak tartja. 7) A földet, egyszersmind jóllehet végtelen, és kik átszelitek a kékséget, szörnyetegek, és ti magatok is, óceán örvényei, magasztaljátok örök dícséretekkel az Urat. 8) Mennykövekkel kevert jégeső, és jégesőkkel kevert villámok, és fagyos jéggel a hó, és az Isten szavaira feltámadt viharok, magasztaljátok örök dícséretekkel az Urat. 9) Az ég felhőivel viaskodó hegyek, szőlőlombokkal betelepített⁴⁴³ dombok, mindenfajta gyümölcstől roskadozó fák, felhőkergető csúcsú nemes cédrusok( 10) Barmok szarvat viselő, szilaj nyájai, a berkek rejtekein szétszórt vadak, a földek üregeibe telepített⁴⁴⁴ kígyók, és madarak, ahányan csak hasítjátok az eget( 11) És végül a föld legnagyobb urai, és az uralkodók hatalmába adott nép, mindnyájan, hogy úgy mondjam, összes előkelők, amelyik fajtának a tekintetes törvényszékből a jogszolgáltatás adatott( 12) És ti, ó, fiúk, és ti is leányok, és akiknek az első pihék jelölik arcukat, és akik az élet utolsó szakaszát futjátok be, magasztaljátok örök dícséretekkel az Urat. 13) Ő az, aki mindentől messze kiemelkedik, aki megnyitja az eget, és aki megnyitja a földet, mindent betölt az ő Istenségének Nevével, és biztos erővel erősíti Izsák fiait. 14) Őneki tehát, Izsák fiai, szent emberek fajtája, mely a többiek előtt kedves az Atyának, örök énekkel mondjatok, örvendezők, vidáman adjatok örök dícséretet.

Sebastianus AMBROSIUS Deo vitae mortisque arbitro Quem tu, summe Deus, semel Placatus, patrio lumine respicis: Illum non Satan improbus Evertet, neque Mors parcere nescia Horrore afficiet gravi; Nec mundi miseri subdola vanitas Deceptum illecebris suis A vero rapiet tramite devium, In pravam scelerum viam: Sed quae perpetuis gratia seculis Perdurat tua, iugiter Securum statuet rebus in arduis: Caetus angelici chori Versantem in propria sorte fideliter, Sublatum manibus ferent, Ne laedat tenebros aura silex pedes. O qui cuncta regis pater, Solus vitae hominum mortis et arbiter, O vitam quoque putrido Donature, tuo tempore, pulveri, Totum hoc arbitrii est tui, Seu proferre velis, rumpere seu dies. Sanus corpore menteque Quod vivo et vigeo, nam vigeo, tuum est.

BALASSI Ist.II./3. Deo vitae mortisque arbitro Ex oda: Quem tu summe Deus semel Placatus patrio lumine respicis etc. 1 Ó, Szent Isten, kit kedvedben, mint kegyes, kebledben egyszer már bévettél, Annak szíve bátor, kedve víg, mert nincs félelme, rakva igaz hittel, Ördög, ellenség, sok bú, szegénység nem árthat, mert teljes reménséggel. 2 Mint nagy szál kő, úgy megáll ő, kárán nem törődő, mindent könnyen szenved, Ez világot, testi sok jót gyűlöl, mint nagy gondot, s azokban nem eped, De Mennyországra, mint főbb javára, hal s vész, arra minden kedve gerjed. 3 Ha vétni mér, mindjárt megtér, s ha az bűn hozzáfér, nem esik kétségben, Isten lelke mert vezére, viseltetik teste angyalok kezében, Óják lábait, mint szemek fényit, hogy valamint ne üsse az kőben. 4 Ó, Szent Isten, mind éltünkben, s mind holtunk idején egyedül reményünk, Te vagy éltünk, benned halunk, rajtad áll, minékünk mikor legyen végünk, Testünk romolván szent országodban általad leszen gyönyörű éltünk. 5 Hogy Tégedet, élő Istent, szívünk kedve szerint szolgáljon s tiszteljen, Jó egyesség, szent békesség és kedves kegyesség szálljon mi közünkben, Véletlen halál, ki reánk őrt áll, ne fojtson meg hertelen éltünkben!

Ambrosius Lahm Sebestyén: Istennek, élet és halál bírájának.

1) Akire te, felséges Isten, egyszer megengesztengelődve, atyai szemeddel tekintesz, azt a gonosz Sátán nem fordítja el, és nem hat rá súlyos félelemmel a kíméletet nem ismerő halál. 2) Sem a szerencsétlen földnek csalárd híúsága, megragadva csábításaival, a helyes ösvényről nem téríti tévútra, 3) a bűnök görbe útjára, hanem örök időkben érzi a te kegyelmedet, szakadatlanul nyugodtan áll a kétes dolgokban, 4) az angyali karok gyülekezete a saját sorsában hűségesen forgolódót kezeikbe emelve viszi, hogy ne sértse a botladozó lábait a levegőben kőszál. 5) Ó, aki mindenhol uralkodsz, atya, egyedül te vagy az emberek életének és halálának bírája, ó, az életet is a rothadásnak fogod adni, a te időd szerint, a homoknak. 6) Mindez a te ítéleted alá esik, akár folytatni akarod, akár elpusztítani a napokat. Hogy testben és lélekben élek, és virulok, mert virulok, a Te műved.

Theodorus BEZA Vezelius, Psalmus LI. 1 Ah deus immensum clemens miserere precantis, Et quaecunque tuo bonitas in pectore regnat, Servando huic misero se protinus exerat omnis. 2 Elue me sceleris pollutum crimine tanti, Elue, peccatique iube evanescere sordes. 3 En scelera agnosco: scelerum noctesque diesque Ante dies versans me lurida terret imago: 4 Res etenim tecum proprie mihi: te Deus unum Offendi infelix, quem non fraus ulla fefellit, Sublimi e solio meque et mea facta tuentem, Ut si pro meritis iudex mihi sederis, eheu, Damnatus iustas subeam te iudice poenas. 5 Me genetrix etenim gravida quum ferret in alvo, Iam pollutus eram, siquidem me tempore mater Et sordes pariter conceptas fovit eodem. 6 At contra integritas sinceri pectoris una Grata tibi: nec eras alios mihi doctor in usus, Ingratum quondam tua quum me arcana doceres. 7 Ah Deus, hyssopum hic adhibe, et quaecunque tenaces Abstergunt maculas: ut crimine purus ab omni Emergam, penitusque ablutis sordibus, ipsas 8 Exuperem candore nives: fac nuntius aures Impleat ut melior, recreent fac gaudia mentem, Ne semel absorptis peream moerore medullis. 9 Iratos averte oculos, potiusque benignus Multiplici dele contractas crimine labes. 10 Tu mihi summe Opifex rerum, cor fingito purum, Et recti inspira renovatum in pectus amorem. 11 Ne me, ne miserum, Deus, abjice, neve repulsum 12 Afflatu sancto spolia. quin certa salutis Gaudia restituas, ut qui me heroicus olim Secrevit reliquis, porro quoque spiritus ornet: 13 Quo duce fretus ego errantes per devia multos Voce regam, mutatosque in contraria flectam. Alme Deus, Deus, in quem tota mente recumbo, Ne meritas a me poenas pro immanibus ausis, Et tanta, heu miserum, patrata caede reposce. 14 Da potius, lingua ut valeam fidibusque canoris Te canere inveniam promptum, fideique tenacem. 15 Os mihi tute aperi, tu dirige labra loquentis, Ut tibi promeritae persolvant laudis honores. 16 Ecce tibi non ara placet, non victima flammis In fumos abiens, alioqui haec larga dedissem, Et pridem crebris onerassem altaria donis. 17 Sacra igitur meliora fero, quae spernere nunquam O Bone, consuesti: deiectos nempe dolore Attritosque animos peccati et saucia sensu Pectora: triste, unique tibi medicabile vulnus. 18 At tu consueta pergas bonitate Sionem Complecti, selecta tibi dum moenia surgant: Tum nos rite tibi sollennia sacra feremus, Liba, merumque simul, consecratumque cruorem: Fumabitque tibi solidis altare iuvencis.

BALASSI Ist.II./8. Psalmus 51. 1 Végtelen irgalmú, ó, te nagy hatalmú Isten, légy már kegyelmes! Onts ki mindenestől jódot rám kebledből, mert la, mely veszedelmes Bűnöm miatt lelkem, ki titkon rág engem, mert nagy sebbel sérelmes. 2 Mosd el rólam immár, kit lelkem alig vár, mosd el bűnöm rútságát, S együtt az rút hírrel, mint rút bűzt, enyészd el förtelmem büdös szagát; Esmérem vétkemet, kiért nap engemet rettent, mutatván magát. 3 Csak neked vétkeztem, bűnt ellened töttem, ó, kegyelmes Istenem, Kit semmi ravaszság nem csalhat, s álnokság rejtve előtted nincsen, Mert az nagy kék égből, mint királyi székből látod, mit mível minden. 4 Ha érdemem szerint reám eresztesz kínt, veszek, s jaj, hová legyek? Ha teljes éltemben bűnt tettem mindenben, bizony Pokolra megyek, Mert még létem előtt testem megfertőzött, ó, Istenem már m'eggyek? 5 Engem mert vétkével anyám étetett el, méhében hogy hordozott, Vétket te penig bánsz, igazt szeretsz, kívánsz, ki tiszta szívet hozott, Hogy életre adál, azonnal oktatál, mint érteném titkodot. 6 Én rút, háládatlan azért, foghatatlan Isten, hozzád kiáltok, Tisztíts izsópoddal, irgalmasságoddal, mert la, ki nagy kínt vallok, Hogy undok vétkemből megtisztulván belől legyek szebb, hogysem vagyok! 7 Legyek fejérb hónál, s örömmondásoddal tölts bé az én fülemet, Élemíts elmémet küldvén örömedet, ne száraszd ki velőmet Csontomból bánattal, ne nézz rám haraggal, mosd el inkább vétkemet! 8 Teremts ismét bennem, teremtő Istenem, tiszta szívet kegyessen, Fúdd belém ismegént, hogy nagy szívem szerént lelkem igazt szeressen, Engem, romlott szegént, rossz érdemem szerént haragod el ne vessen! 9 Ne fossz meg lelkedtől, sőt idvösségemről mondj örömet már nekem, Szentelő lelkeddel hadd épüljön meg fel, mint azelőtt, bús lelkem, Hogy sok tévelyedtek tehozzád térjenek, követvén bízvást engem. 10 Az kövér áldozat jó kedvet nem hozhat, jól tudom, Uram, néked, Mert ha az kellene, örömest tisztelne bús fejem azzal téged, Töredelmességgel, buzgó könyörgéssel beszélem azért néked: 11 Ímé, kioldoztam, s teelődbe hoztam fene ötte sebemet, Kit csak te gyógyíthatsz, életre fordíthatsz, szánd keserves fejemet, Bűneim kínjával, testem fájdalmával ne gyötörd életemet! 12 Ha előbb nem hattad, sőt hozzád fogadtad, tehát mostan se hadd el Jóvoltodból szegént, jó szokásod szerént Sion falát támaszd fel, Hogy, mint áldozatot, adjak úgy hálákot, ki neked leginkább kell.

Beza 51.

1) Ó, mérhetetlenül kegyes Isten, könyörülj az imádkozón, és mindenfajta jóság, mely a te kebledben uralkodik, lám, a szerencsétlen megmentésére legott teljesen elhagyta magát. 2) Mossál ki engem, az ilyen nagy bűnök vétkével beszennyezettet, moss ki, parancsold meg, hogy enyésszen el a bűn szennye. 3) Íme, ismerem bűneimet, bűneim sápasztó képe éjjel-nappal a szemem előtt forog és megrémít( 4) Ugyanis egyedül veled szemben követtem el bűnt: egyedül téged támadtalak, (én) szerencsétlen, (téged), akit soha semmiféle hazugság nem csapott be, aki látsz engem s az én tetteimet magas trónusodból, hogyha jogos bírám leszel, jahaj, számkivetetten viselem az ítéleteddel hozott jogos büntetést. 5) Ugyanis mikor terhesen a hasában hordott engem anyám, már bűnös voltam, egyszerre táplált anyám engem és a megfogant mocskot. 6) Ám ezzel szemben egyedül az igaz szív egysége kedves neked: s nem voltál orvosom más dolgokban, mikor a te titkaidra tanítottál engem, a kedvetlent. 7) Ó, Isten, nyújtsd izsópodat, és kidörzsölődnek a makacs foltok, hogy minden vétkemtől tisztán bukkanjak elő, alaposan kimosva a mocsokból, magát 8) a havat múljam fölül fehérségben( add, hogy jobb hír töltse be füleimet, add, hogy az örvendezések megújítsák lelkem, nehogy kiszívott velőkkel egyszerre gyászosan pusztuljak el. 9) Fordítsd el haragos tekinteted, és töröld el inkább jóindulatúan a sokszoros bűnök miatt járó pusztulást. 10) Te, minden dolgok legfelsőbb Készítője, gyúrj nekem tiszta szívet, és lehelj az igaznak a keblébe megújult szeretetet. 11) Ne vess engem, szerencsétlent, ne, Isten(em), vagy az elűzöttet ne 12) foszd meg Szent Lelkedtől. Inkább állítsd vissza az üdvösség biztos örömeit, hogy az a hősi lélek, amely megőrzött engem egykor az életben, újra vértezzen fel( 13) Az Ő vezetésével megerősítve a sok járatlanban tévelygőt szavammal vezessem, és megváltoztatva (őket) az ellenkezőre fordítsam. Éltető Isten, Isten, akire teljes lelkemmel ráhagyatkozom, ne követeld rajtam a megérdemelt büntetést mérhetetlen vétkeimért, és az oly nagy – jaj, nekem szeremcsétlennek – véghezvitt gyilkosságért. 14) Add inkább, hogy jól legyek, és az ének segítségével nyelvemmel énekelni kezdjelek Téged, a láthatót, és a segítségben erőset. 15) Nyisd meg egészen a számat, Te irányítsd beszélő ajkaimat, hogy beválthassam neked az igen megérdemelt dicséret ígéretét. 16) Lám, Neked nem az oltárok tetszenek, nem a tűzben füstté váló áldozat, különben ezt adtam volna bőséggel, és már régen zsíros adományokkal terheltem volna oltáraidat. 17) Tehát nagyobb áldozatot adok, melyet, ó, Jóságos, sohasem szoktál megvetni, a bűnben elveszett és a fájdalomtól igazán megtört lelkeket, és érzéstől sebesült szíveket: szomorú, s egyedül általad gyógyuló sebe(me)t. 18) Te pedig szokásos jóságodba ölelve vidd tovább Siont: amíg a Neked választott falak épülnek, addig mi ünnepi áldozatot viszünk Neked: kalácsot és színbort egyszerre, és megszentelt vért, és füstölögni fognak Neked az oltárok kövér üszőkkel.