BALASSI ÉS A NEOLATIN SZERELMI KÖLTÉSZET
Előszó
A dolgozat az alábbi tételek bizonyítására íródott:
1.) A virágének-vita résztvevői tévesen tulajdonítják Gerézdinek azt az állítást, hogy Balassi előtt volt magyar nyelvű trubadúrköltészet. Gerézdi szerint ugyanis nem volt trubadúr-típusú szerelmi líra a magyar középkorban.
2.) Azért, hogy Balassi előtti magyar nyelvű trubadúrköltészetet tételeztek fel, jórészt az akadémiai irodalomtörténeti kézikönyv („Spenót”) megfelelő fejezetét terheli a felelősség. Mely – ezen a ponton biztosan – kevésé volt érzékeny a terminológiai különbségekre. A Kézikönyv ugyanis Gerézdi késő-középkori rendszerét kontaminálja Klaniczaynak a nemzetközi petrarkizmusról mondott szavaival, s Gerézdi idézőjelbe tett, pongyola „udvari” jelzőjét – hibásan – azonosítja a „courtois”-val. Ezzel kiemelik Gerézdi vágáns típusú virágénekének úgymond „udvari” változatát a vágáns énekek közül, egyúttal azonosítják az úgynevezett „humanista gyökerű műdallal”, s létrehozzák a Balassi előtti magyar nyelvű udvari költészet halmazát. (Három, vagy méginkább négy1 különböző típusú udvart azonosítanak itt egymással.)
3.) A virágének-vitában is komoly szerepet játszó „inventio poetica” kifejezés egyik lehetséges értelmét az ún. „petrarkista szellemességekben” látom, melyeket Balassi az általa jól ismert neolatin2 költőktől vehetett át.
4.) Nem látom teljesen egyértelműnek a neolatin szerelmi költészet ún. „petrarkista szellemességeinek” Petrarcától való eredeztetését. E kérdésben sajnos nem sikerült megtalálnom azt az alapvető szakirodalmi művet, mely azokat az Anthologia Graecára vezetné vissza. Magát a tételt, hogy ezek a szellemes epigrammák onnét erednek, csak a jelenleginél sokkal alaposabb kutatómunka után merném kimondani. De az már nem is ennek a dolgozatnak a hatáskörébe tartoznék.
5.) Szenci Molnár Albert Zsoltároskönyvének híres verselemzése nem a rímről, hanem a versről (azaz a versszakról) szól. A versnek a nála tapasztalható versharmónia-felfogása lényegesen több, mint egyszerű bírálat a vala-valákról.
Az első példám arra, hogy a Balassi-életmű szokatlan szinteken is meg lehet szerkesztve: Szenci Molnár Albert versbírálata, melyből a következő tipográfiai szabályok olvashatók ki:
- A metrikai sorokat a +1-es elem kiemelésével tördeljük tipográfiai sorokba: kezdjük beljebb a +1-es elemet (ha tudjuk, ld. 10. lábjegyzet) és/vagy a +1-es elemet tartalmazó egységeket.
1. lépés: Kezdjük beljebb a +1 szótaggal metrikai-sorzárást jelző ütemet (ld. 2. strófa 2. sora, stb.).
2. lépés: Kezdjük beljebb a +1 ütemmel strófazárást jelző metrikai sort (ld. 3. strófa 3. sorának kétszeres beljebb kezdése). Ehhez képest beljebb tudjuk kezdeni a +1-es elemet (ld. 3. strófa 4. sora), és persze az előző lépésnek megfelelően a +1-es szótaggal metrikai-sorzárást jelző ütemet (ld. 3. strófa 5. sora).
De a +1-es elemek jelölésénél fontosabb szabályokat nem vehetjük semmibe:
- Tipográfiai sor abból az ütemből lehet, amelyik a végén rímel.
- A hasonló funkciót betöltő ütemeknek tipográfiailag hasonló sorokba kell tördelődniük.
Balassi Bocsásd meg Úristen... kezdetű strófájában a grammatikai és metrikai sorok alábbi fonatát tehát Szenci szerint a tipográfiával is jelezhetjük.
6.) Balassi Celia-ciklusának szerkezetét aaab- vagy ha úgy tetszik 0001-típusúnak látom. Ennek a szerkezetnek a léte vagy nemléte nem befolyásolja a Mihály Eszter által leírt szimmetrikus szerkezet létezését. A ciklusban szereplő alanyi és tárgyias versek illetve a párversek az alábbi szerkezet adják (félkövérrel szedve a tárgyias verseket):
A Celia-ciklus szerkezete
0 [1] a
2 a-b
3
----------------
0 4 a
5 a-b
6
----------------
0 7 a
8 a-b
9
================
1 10 a-b b
7.) Balassi száz versből álló, megkomponált verseskötete (a Fragmenta) antiplatonikus versgyűjtemény, mely nem ascensióval, hanem descensióval ér véget. A négy dantei olvasat szerint a kötet értelme a következőkben összegezhető:
A betű szerinti olvasat egy szerelmesről szól, aki csalódik szerelmében, és megpróbál valahogy felejteni és vigasztalódni.
Allegorikus értelemben az igazi szerelemről szól a verseskönyv, melyet soha nem lehet elfelejteni, és amely uralkodik az ember akaratán.
Az erkölcsi értelmezés szerint Julia hamis istenség, az iránta érzett szerelem bálványimádás, a szerelmes erkölcsi elzüllése elkerülhetetlen.
Végül a misztikus magyarázat szerint az üdvözülés (az istenséggé emelt Julia elérése) az Isten (Julia) kegyelme nélkül lehetetlen.
Az isteni kegyelem egyedüli üdvözítő ereje különösen a protestantizmusban hangsúlyos. A misztikus magyarázat szempontjából Balassi verseskötete azért nagyon izgalmas, mert protestáns platonikus verseskötet. (Igaz ez az erkölcsi értelmezésre is: Julia, aki csak képmása az istennek, a „pápista bálványozás” bűnébe taszítja a lírai hőst.)
Munkám az új kritikai kiadás mellékterméke. Balassi neolatin forrásainak vizsgálatakor nem ismeretlen anyagok felfedezését tűztem ki célul, hanem a verseknek a neolatin költészethez való kapcsolódása fényben akartam megérteni a már ismerős vagy ismerősnek tűnő, esetenként pedig problémás jelenségeket.
A dolgozat természetes közege nem a folyó-, hanem az ugrószöveg (hypertext). Ebből adódóan a nyomtatott változatban néhol talán feleslegesen soknak tűnnek az idézetek. Az idézésnek két formáját használtam. Hosszabb szövegek idézésekor önálló bekezdést, kisebb fokozatot és tükört használok. Ilyenkor – a tipográfia szabályai szerint – nincsenek kiírva az idézőjelek, hisz a szöveg idézet-volta világos. Ha az idézet rövidebb, vagy az önálló bekezdés túlságosan megbontaná a mondanivaló egységét, idézőjelek között, az átlagos bekezdés belsejében hozom a szöveget, ámde dőlt betűkkel, hogy minden esetben rögtön világos legyen, hogy idézetről van szó.