[Adj már csendességet...] 1

1 Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr,
2 Bujdosó elmémet, ódd bútul szívemet,2 kit sok kín fúr.

3 Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,
4 Őrizd, ne hagyd3 ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére.

5 Nem kicsiny munkával: Fiad halálával váltottál meg,
6 Kinek érdeméért most is szükségemet teljesítsd meg.

7 Irgalmad nagysága, nem vétkem4 rútsága feljebb való,
8 Irgalmad5 végtelen, de bűnöm éktelen s romlást valló.6

9 Jó voltod változást, gazdagságod fogyást érezhet-é?7
10 Ki engem,8 szolgádat,9 mint régen sokakat ébreszthet-é?10

11 Nem kell kételkednem. Sőt: jót reménylenem11 igéd szerint!
12 Megadod kedvesen,12 mit ígérsz kegyesen, hitem szerint.

13 Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját,13
14 Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát.14

15 Repülvén áldjalak, élvénl15 imádjalak vétek nélkül,
16 Kit jól16 gyakorolván, haljak megnyugodván, bú s kín nélkül.17
18