1 Segélj meg engemet, én édes Istenem:
2 Reménytelenségben3 ne hagyj elsüllyednem!
3 Ím minden elhagyott, nincsen hova lennem,
4 Nem tudok mit tennem.
5 Sok nyavalya miatt apadott hitemet
6 Most többítsd meg bennem, segélvén engemet,
7 Kit e világ utál4 csúfolván engemet,
8 Veszett életemet.
9 Mint galamb, ki5 Noé bárkájából repült,6
10 Nagy vízözön miatt meg'93 bárkára került,
11 Szájában ágat hozván tetejére,7 ült
12 Ki zöld ággal újult.
13 Szintén úgy most lelkem ő nagy ínségében
14 Meg'93 Tereád került kénytelenségében,
15 Noha elhagyott volt, most reménylettében
16 Rád szállott hitében.
17 Új könyörgést hozott neked új ág helyett,94
18 Ki jó reménységgel virágzott, zöldellett,10
19 S adja ő magát is kezedbe emellett,
20 Így vár12 bárkád felett.
21 Mintegy nagy bárkádba, vedd be azért szegént
22 Jó áldomásodba fogadásod szerént,
23 Hogy a kétség miatt el ne hagyjon13 megént
24 Téged, Szentséges Fént.
25 Kiből, Uram, Neked, de mi hasznod lenne,
26 Ha a kétség miatt ő pokolra menne?
27 Lám már megváltottad, hogy ne égne benne,
28 Sőt jót érdemlene.14
29 Régen egy galambot, ha Noé megtartott,
30 Hát hogy hagynál engem, kit Fiad megváltott,
31 Ki Tégedet régen keresvén15 kiáltott,
32 Szíve szerint áldott.
33 Segélj azért engem, kegyelmes Istenem,
34 Örvény fenekére ne hagyj alámennem,
35 Kiért amíg élek, kész vagyok hű lennem,
36 Nagy háladást18 tennem,
37 Szent Neved dicsérnem.