$zeretöjeuel valo haragjaban $zerzet.
O te czalard Vilagh niughatatlan elme,
Forgando $zerelem ualtozo $zerencze; Mire mo$t $z[y.],
uemben, Uj g[y.]ótrelmet hozal e$zem ueßte$ire.
Engem mo$t ket felól hiteget ket dologh,
S[z]erelem bo$zusag mo$t be[n`]em fegjuert fogh: Egjmas ellen forogh
K[y.]tűl $ziuem hal uéß mjnt nád ide$toua inogh.
Miképpen hogi Be$zus az két Fiataltul,
Ket feli uonod[o`] en ez ket dologtul: Gjótróttem azoktol,
Hajtattom mjnd felheő éghj haborutul.
Mint el teueth ember két jart utra jutuan
Nem tud meljékinek indulnj czapasan: megh al gondolkoduan,
Igj énis nem tudok indulnom melj uton.
Mert miképpen laptát mikor ketten jadzak,
Tudod hogj egj ma$ra űtik [e.]s haitiak: Igj $ziuemet huzak,
Szerelem s, boßusagh ide s toua uonßak.
Indit mind az kettő bizonios okokkal, Hol ide hol
toua hajtnak $zep $zauakkal: Czalogatasokkal,
Iol elömben hannak mjndent okosagal.
De megh egi feléis nem attam magamott,
Noha az boßusagh igen meg inditot: De megh elnem haitot,
Righj $zerelmemtul el$em $zakaßhatot.
Elme csak tévelegh $zéll[y.]el ketsigében, Mint Vas
Maczka nekűl gallia az Tengerben: Kormanj eltórisbe',
Ninczen reminsighe senkj $zerelmiben.
O én iduőziteő Kegielmes Istenem
L[y.]g[y.] ez dolgaimba' en kegies Vezirem: Vezes kj mar engem,
S[z]igientől pokoltol hog[y.] megh menekedgiem.
Az mi neked tetczik bar azt czelekegied, C[z]ak hogj
Kárhozat[u`]l lólkőmet [e.]orized: Te$temet am verjed,
Bar az mintt akarod csak ne $zigieniczed.
Minap vőm eßemben $zeretőmnek dolgatt, Hozam
ßerelmibe' alhatatlan voltat: rauaß álnoksagat,
Azert igj jelentem $ziuem titkos kéniatt. &c.