Altera Inventio.
Te $z[e.]p fűˇlemile zöld agak közibe mondot el enekedet.
De vi$zont az ellen azen ve$zet feiem, mond ke$erues ver$eket,
Kiket banatiab[a`] $zerelem langiaban $zep Iuliaról $zerzett.
Menibeli szep harmat tegedet mosogat engem penig könj hulas
Szüntelen nedue$it, s banattal ke$erit, hogi ollj keménj mint a Vas
Az[e.]n $zep Iuliam kitul iomat varnam, hogi lenne mar Irgalmas.
Az hév ueröfenynek mi uoltad nem érzed mert űˇlß hiues arnékb[a`]
Engemet penighlen gyűˇjt buzgo $zerelem $űˇlők főlők langiaban
Te $zabad uagi repűˇl$z, hol akarod $zal$z űˇl$z, nem ugi mint en e Vasb[a`].
Eörőmmel [e.]s szépen chak taua$z időben $zep enekeket monda$z,
Ennekem peniglen <s>-mind nyarban mint Télben uer$em oka chak pana$z
Kinomat $zamlalam, Iuliat imadom, dolgom nekem mind chak az
Lengedező $zellő s-hiues Ti$zta idő tegedet giakorta kütt
Engemet vi$zontag őrőké ualo lang olthatatlan kepen füt,
Kegyetlensegeuel Iulia $zeméuel nagi $zerelem ütőn űˇtt.
Vag[y.] te egeséges [e.]n peniglen $ebes $zerelem nyla miatt,
Enekel$z u[e.]g $zoual nem mint [e.]n banattal, mert nemis érzed kénn[y:]at,
Az $zep Iulianak, kinek $zep voltanak adta lelkem megh mag[a.]t.
Iob es mindenekben kőlőmbőz en tűlem te boldog alapatod,
egyenlök chak ebben, uagjunk mi mind ketten hogi enekeket mondod
Teis $zinte mint én s-fogihatatl[a`] kepen, chak ara ve$zed gondot.
Iuliat gondoluan [e.]s $zauat halgatuan egi kis filemelenek
Iuta b[u.]s elm[e`]ben ez ennehanj versben rendeltetet kis ének
kiben alapattia meg tetzik mj volta igazan eletemnek.