NEGIVENEGIK. &c Cupidonak valo kőnjórges, okul elől hozvan a' Sala mandra peldajat, az hogj vagj leszen ű hozza io valaha vagj sem, de mint a' Salamandra tűˇz kűˇvűˇl, űˇ sem elhet soha a' Iulia s[z]erelme nelkűˇl, Az csak bu banat Notajara. Enghemet regulta sok f[e`]le kenokb[a`] tarto en edes szjv[e`]. Hozzad kjalt lelkem sirv[a`] ke$serve$sen mert gjőtrődik sok keppen, kőnjórülj mar rajtam legj ke[g`]lmes ho[z][z]am ne legj illjen kegjetlen. Tavozzas keserve emleke[z]et merge veszt es silljest en,, gemet, tama[z]tvan előnben esztenlesegemb[e`] esset szőr njű vetkemet, kjnek nagj terhetűˇl mint halalos bűˇntűˇl oldoz meg m[a`]r lelkemet. Az sőtet etsakak minden allatoknak kedves niugalmat ho[z]nak, emberek dologtul, allatok mukatul meg akko ron tagulnak, czak nekem veszetnek, hogj mind napok ejek szörnjű keno[m`]al mulnak. Mostis őrőmemet magaddal el uitted kedvemmel egjetem ben, read gjűlt s[z]erelmem titkon [e`]get enghem ke$seredet elmemben, aldot s[z]emejdet gjenge s[z]ep $[z]jnedet iutat van en es[z]emben. Cupido ne mesd fől illjen szörnjű sebbel s[z]jvemben annak kepet, kj halalra gjűˇlől es sok halallal ől ugj tart mint ellensegit, hozzam vagj enjhjncz megh vagj ha a' nem lehet, olcz meg bennem $[z]erelmem De mit mondok bunban ha mint Salamandra tűˇz kjuűˇl nem elhetek, Azonnal el veszek ha az kjuűl leszek tőbbet tudom nem [e`]lek, edes ke$serűˇvel sok merget kis me[z][z]el halalnal job hogj njelljek. Lelkem s[z]emed előt mint viasz tűˇz főlőth könjvejm lasd ugj olvad, s[z]emed verőfinje mert lelkem gjőtrelme haraggal ha ram tamad, de vi$[z]ont meg Ujt, sok bunb[a`] vidamit ha s[z]erelmes sem fogad. Mint $zép viragok fak, megh nem u[y.]ulhatnak Tava$zi harmatt nelkűˇl, akeppen eőreőmőm nem lehet vég keduem nekemis na lad nelkül viga$ztald meg tehat tekit lelkem imad, had elek mar bú nelkűˇl. óte bőlcz Termé$zet minden nag[y.] $zépseged egyűˇve ig[y.] mind foral$z vilag chuda[y:]ara, $zivek gyútasara egi keg[y:]esre mit chinal$z Ang[y.]ali aldot $zint diczőitető fint halan- dora hogy hog[y.] adcz. Fenlik sok kővektól mind a Verófénytól erős ver Ti$zta Gyegen lebeknek $zemei mint a Men[y:] chilag télbe eyel $zep egen kiuel rabiav[a.] téd $zabadsagbol ki vet engemet immar régen. O kis Abrazatban tűˇndőklő mennyei diczeőseges nagi $zépség, ekeseggel egyűˇt tebelled hog[y.] hog[y.] jut kemenj $eg kegyetlenseg, $zand meg io $zolgadot kin valot rabo,, dat, ki te $zerelmedben égh. For geried elmémre, mint hang[y:]a fé$zkére sok U[y:] vers mint sok hang[y:]a, ara mert $zivemben $zerel[e`]m tűˇzenek chak te vag[y.] edes langia, $zozatot bum vere, viga,, sag tételnek zengő s. g[y.]onyerű hangia. 50 Eö$zue kulczúlt kezel, haylott Térdel füuel Iuliamnak könyeőrgék, midőn io voltatól, mint Isten Aßonytól keg[y.]elmet remenlenék, hogj megh kegyelmezne, Tovab ne győtrene, Amen rea kialték.