Compositum. Az s[z]avu me Lazen kaassa fata olah
enek Notaja.
Mjnt sik mezőn csak egj szal fa egjedűl ugj elek
szerelem tűˇ[z]es langjatul s[z]jvemben en [e`]gek.
Mikor hallom az Feczke[k^]k reggel enekle$ét,
Fel inditom ottan azzal $[z]iuemnek $zerelmét.
S[z]emillie mert jut eßembe', edes $zerelmemnek
Kjuel ujul csak geötrelme ke$erues lölkemnek.
Mert keuánom eőtet látnom uile beßilgetnem,
De nem lőlem se[m`]i mogiat mjnt kőlj $[z]emb[e`] lennem.
Irigiektől mert olj nehez én uigaßtalomhoz
Nekem jutnom mint Teui$tül az $zip Violahoz
De hogj nem mint tauolj leuen az eö $zemilit[u.]l,
S[z]erelmembe' eó utána uertengek egiedűl.
Iob hogj egiút uile léuén azeő $zemilie elől,
Rea nezuén ugj ueßek el: megis $ziuem eröl.
No hoza hát én elmemnek t[y.] giors gondolati,
Lólótek modot mjnt kolj $[z]erelme$emhez jutnj.
Engem bár ne kémilietek nagj ueßedelemtül
Czak hogj eötet eőrizetek gonoß hirtul Néutül
Mert érdemli ha érte leßis fejem halala
Mert életet hiret Neuet czak [e.]n ream b[y.]ßta. &c