Vigisimum Sextum: Magis docte quam ama torić magisq' Musis quam veneri canit[3](ur): Azon Notara, kit eg[y.] gjémant kerezt mellet kűˇldőt volt a' szeretőjnek. Szent iras szerintis kerezt csak but jegjez, En kjnajmatis ielenti bizonj ez, mert nekem olj nehe[z] hogj s[z]erelmem neked sok banatot $[z]erez. De ha igj Vegezte Isten el kellj tűˇrnűˇnk Mjnden $züksegűˇnkben nekj könjőrogjunk, mert njncz hova lon[u~]k Ha segitsegevel nem leszen melletűnk. De nezd ez kere[z]ten harom gjőngj fugge$seth. Nezec[z]e azoknak tizta es szep s[z]jnet, Mond nekem ertelmet Ha es[z]edben vetted ennek meg fejtésseth. Gyöngjnek a' kettej iedzj szemelűˇnketh. A[z] óregbik penigh mj nagj s[z]erelműˇnknek: kj melle be[n`]ünket. Kere[z]tre fűˇge[z]tet Isten mint ket gjöng[y.]öth. De mint hogj à ket gjöngj s[z]jnte egj arant all. Az óregbik mellet egjk sem ma$siknal: Alab vagj felljeb all, Mjnketis egj ma$tul vala$[z]on czak halall. Legjűˇnk egj aranjuk mj nagj szerelműˇnkbe Ne fogjatko[z]unk megh egj masnak hjvsegbe: kere[z]t vi$selesben. Legjen egjűˇnk ma$sert kesz mindent tűˇresben. Ved e[z]tis eszedben hogj gjöngjnek óreghe vagj[o`] fől fűˇgeztve kere[z]tnek vegiben: Njnc[z]en el és[z]ésben Amaz ket gjöngj közöth fűˇgh szjnte ko[z]epben. Igj mi szerelműˇnket mi se hadgjuk tűˇlűˇnk Ragalma[z]ok nint elesnj kőzűˇlűˇnk: Am szolj[o`] felöljűˇnk kj $[z]jnte mit akar hj$[z][e`] tizta lelkűˇnk. Adek s[z]eretőmnek egj gjemant kere[z]teth. kjre fűge[z]tettek har[o`] gjöngjőth: Ielentven ezeketh. kerem ne bu$kodgjek muta$son vigh kedveth.