Menekülés előre.

– Szeretnék dolgozni.

– Na és miért?
– Szeretem a munkát.

– Zsidó vagyok.

– Akár valami erdélyi ház, a hegyekben.

A pecsétírásban két ellenkező irányba forduló dárda.

„A kínai filozófus bizonyítási eljárása ugyanaz, mint ami indiai elődeié volt: »Ha az atomok kiterjedettek, akkor oszthatók is, mint egy hadsereg, mint egy erdő. Ha kiterjedés nélküliek, mint a gondolat v. mint az elmebeli dolgok, akkor nem reális entitások, hanem a gondolat és az elmebeli dolgok természetéből valók. Sőt mi több, mivel kiterjedéstelenek, nem tudnak fölhalmozódni sem, és az anyag nem létezik. Másszóval, ha az atomok kiterjedettek, akkor oszthatók is, s akkor már nem is atomok. Ha pedig kiterjedéstelenek, akkor megint csak nem atomok, hanem »elmebeliek« és nem képesek anyagot létrehozni.”

Fölemelkedni a távoli helyekre („a rózsafelhők közé”) – meghalni (taoista kifejezés)

„A Hiranyavati partjain – gyöngéden vigasztalgatja kétségbeeső tanítványát, Anandát.”

„Kotigamába érve emlékezteti tanítványait a négy nemes igazságra; ezek fel nem ismerése volt az oka annak a hosszú útnak, amelyet a születések körforgásában mindannyiuknak meg kellett tenniük.” – „Ne sírj, ne ess kétségbe, ó Ananda! Mindattól, amit szeret az ember, el is kell válnia. Hogyan is volna lehetséges, hogy ami egyszer létrejött, ami alá van vetve a változékonyságnak, el ne múljék? (...) Lehet, hogy most majd az a gondolatotok támad: Nincs többé mesterünk. Ne így lássátok, ó Ananda! A tan, amelyet néktek prédikálok, az a ti mesteretek. És még egyszer mondta: »Bizony mondom néktek, tanítványaim, a teremtett dolgok mind mulandók. Fáradozzatok szüntelenül!« – „Nos hát, tanítványaim, hozzátok szólok: a mulandóságnak van alávetve minden, ami csak a formaképző erőkből létrejött, tartsatok ki a törekvő fáradozásban.”»

„Szelleme, mondja a buddhista katekizmus, elmerült a misztikus elmélkedés mélységeiben.”

„Ezek voltak utolsó szavai.”

„Hiuan-tsang az időszámításunk szerinti 637. esztendő kezdetén látogat el a Buddha nirvánájának helyére.”

„Mi, többi civilizációk, most már mi is tudjuk, hogy halandók vagyunk!”

Menekülés előre.

„Hatalmakból lehetséges nyelvvé való átváltoztatás.”

„A buddhista drágaság hordozójaként egyébként a békét jelképezi.”

„Nem öntörvényűségében bizonyult annyira lenyűgözőnek, hanem valamiféle »Ellen-Európa«-ként, fölszálló fényben fölragyogó »Napkelet«-ként.”

„Elhatározásomat, hogy amennyire csak lehet a Wade-hez tartsam magamat, még csak erősítette a modernebb és forradalmibb rendszerek számomra hallatlanul visszataszító volta. Például a Quokyu Romadzyban egy olyan kifejezésből, mint »A világállam és a Protestáns Kereszténység Diákmozgalom (Shih-chieh Ta-Thung yu Chi-tu Chiao hsüeh-sęng yün-tung, Wade) ez lesz: Shih-gieh Dahtung eu Gidugiaw Ciogsheng Yuindonq.”

„Könyvünkben a dátumok Kr.e. és Kr.u. szerinti írásának fáradságos gyakorlatát elkerültük a - ill. + használata által. Jobban is illik az ilyen írásmód olyan civilizációkhoz, amelyek a kereszténységnek részei sohase voltak; továbbá megfelel a szokásos kínai kifejezéseknek: (a közönségesen elfogadott korszak) »előtt« és »után«. Emlékeztetnünk kell azonban arra, hogy a csillagászok, akik hasonló rendszerrel élnek, beiktatnak egy 0. évet. Jelen műben tehát a Kr. e. dátumok, habár mínusz jelet viselnek, történelmiek és nem csillagászatiak.

Úgy halt meg, mint egy kutya.

„Cinóber fröccsenés”.

„Apám, Binder József Lajos patikus dédnagyanyja Dél-Franciaországból, a Pikardiából származik. Bruon Erzsébet protestáns volt, Bruon selyemgyáros 24 gyermeke közül az egyik. Nevelőnőként került Bánffy kormányzóhoz, s ott hozzáment a medgyesi születésű Ludwig házitanítóhoz, aki később marosújvári sóbányászati ellenőr lett. Egy ebből a házasságból származó fiú, szintén bányatisztviselő, feleségével, Bakó lánnyal Parajdon élt. Később elváltak, leányukat, Vilmát Binder Márton gyógyszerész vette feleségül. Nagyanyja, Bruon Erzsébet odaköltözött hozzájuk Székelykeresztúrra, ott is van eltemetve.
Bruon Erzsébet apró termete ellenére is igen energikus természetű volt. Egy Bánffy kormányzónál rendezett bálon egy hercegi ifjú a hosszú copfjára lépett, mire mindenki előtt pofonütötte. Az ifjú panaszt tett – az ifjút kiutasították a teremből.”

„Hagyjatok nyugodnom kínai színek között, / Mert úgy gondolom, gonosz az üveg. ... Ó elmésen gonosz üveg, Ó színek zűrzavara! / Ó megkötözött, megtört fény, Ó a fogoly lelke, / Miért az intelem, vigyázzak, veszély van?”

„Nyugaton minden szűk. Görögország piciny: megfulladok. Júdea száraz: elepedek. Hadd tekintsek egy keveset messze Ázsiába és a Napkelet mélységeibe!”

– Micsoda egyoldalúság!

„Egy nagy figura hamis volt szememben, egy kis figura éppoly elviselhetetlen.”

„Világnézet – a végén még valami kínai.”

„Innen a hömpölygő dagály, amely organikus filozófiákban nyilatkozott meg, akár Marxéban és Engelsében, integrációs szintjeikkel, akár Lloyd Morganéban és Smutséban kibontakozó evolucióikkal, akár a biológusokéban, akik számára klasszikus mechanizmus és vitalizmus nem jelentenek többé eleven vitakérdést, akár magáéban Whiteheadéban és a világ teljes organikus képében.”

„Közeledést lehetne teremteni a beavatás funkciója és Husserl fenomenológiai törekvései közt. A fenomenológiai analízis hajlik arra, hogy elfojtsa a »profán« tapasztalatot, vagyis a »természetes ember« tapasztalatát. Annak, amit Husserl az ember »természetes tartásá«-nak nevezett, a tradicionális társadalmakban a beavatás előtti »profán« stádium felel meg. A férfivá avatás rítusaiban a novícius el|}tt kapu nyílik a szent világba, oda tehát, amit kultúrájában valóságosnak és értelmesnek neveznek, ugyanúgy, mint ahogyan a fenomenológiai redukció révén a szubjektum-mint-cogito eljut a világ valóságának ismeretére.”

„hogy az európai emberiség abszolút ideát hordoz-e magában, s nem csupán empirikus antropológiai típus, mint »Kína« vagy »India«,

„s ismét, hogy minden idegen emberiség európaizálásánadk színjátéka valamely abszolút értelem működéséről tanúskodik-e, amely a világ értelméhez tartozik s nem annak egy történelmi értelmetlenségéhez;”

„A mahájána, szemben a hínajánával ... Tibethez, Mongóliához, Kínához, Koreához, Japánhoz tartozik (a hínajána Ceylonhoz, Burmához és Sziámhoz). A Buddha tanításának (nem az eredeti, hanem) a továbbfejlesztett formája.” Mumonkan XXV., Kyô zan Álom-prédikációja.

„Az európai XVII. sz. nagy gondolkodói közül Leibnizet érdekelte a leginkább a kínai eszmerendszer. Alig tíz éves, amikor már olyan könyveket olvas, mint G. Spizel De Re Litteraria Sinensium Commentariusa, vagy később Athanasius Kircher China Monumentis Illustratája. +1699-ben úgy véli, hogy a kínai gyógyászat legalábbis felér az európaival; és, ami korát illeti, az igazságtól nem is jár olyan messze.”

Kitett antiklinális.

„Egykor itt, Ananda, körös-körül erődített város állt.”

„Közelgetek hát újra, kósza árnyak,” (Jékely Zoltán ford.)

„Honnét jössz, kis legény?”

„Minden magától folyjék, távol legyen a dolgoktól az erőszak.”

„A művelt kínai fülében G.-nek ez a mondása szinte ismerősen csenghet.”

„Michael Sullivan jellemzésében – – – »a tiszta művész típusa, aki tágra nyílt szemmel, ámulva nézi a természet csudáját...«»

„Nagyon szerette a lótuszvirágokat, nyilvánvalóan tisztaságukért és nyugalmukért. A két Ch'eng testvér egykor (1046-47-ben) nála tanult, és nagy hatással volt reájuk. Az ő hatásának tulajdonítható, hogy a testvérek sohasem tették le a köztisztviselői vizsgát, és hogy vadászni sem vadásztak soha. Nagy tisztelője volt a buddhizmusnak, és Ch'eng I »szegény zen fickó«nak nevezte. Furcsa módon azonban filozófiájára a buddhizmus alig hatott.”»

„drágaköveket csiszolni; a fa évgyűrűi, erezete, száliránya.”

„Nem csoda hát, ha a Hwa Yent minden buddhista tanítások koronájának tekintették, a buddhista megértés és gondolkodás beteljesülésének.”

„... mint az olvasó látni fogja, a Hwa Yen minden fontosabb mahájána gondolat szintézise, a totalisztikus organicizmus filozófiája.”

„A Hua-yen filozófia a kínai buddhista gondolkodás legfejlettebb fokát képviseli. Ez a leginkább szinkretikus, és a T'ien-t'ai filozófiájával egyetemben ez adta az utolsó évezred kínai buddhizmusának metafizikai alapját;” ...

„A sok különféle Li-ből a Hwa Yen filozófusok, úgy látszik, elsősorban a végső Li-re gondoltak, a tathatára (olyan-ság vagy az-ság), amelyet vagy az univerzális Egy Elmeként (I Hsin) vagy az őrességként (K'ung) értelmeztek.”

„Indra a hinduizmusban az Ég Királya, aki a démonok ellen harcol mennykövével. A buddhizmus átvette mint védelmezőjét, – – – hálója a buddhizmus kedvenc metaforái közé tartozik. A háló szemeinek minden egyes csomóját ragyogó drágakő díszíti. E sok drágakő mindegyike nemcsak valamennyi többi drágakő képét tükrözi vissza, hanem az összes többi drágakövet is, és így tovább a végtelenségig.”

„Ez a metafora a Hwa Yen Dharmadhâtu kölcsönös-egymást-áthatását és egymást-tartalmazását illusztrálja.”

„... az események örökké folyó láncai állandóan egymásba gabalyodnak, hatalmas »szélesincs háló«t alkotva, amely szüntelenül csak gördül, gördül előre. Nincs olyan meghatározott minta vagy öntőforma, amelybe minden történelemnek bele kellene esnie. A történelem öntőformáját az illető partikuláris történelemben élő lények kollektív karmájának termés»ete hozza létre. Az ember azonban, korlátozott képességei és érdeklődése miatt, képtelen megérteni az eseményeknek ezt a hatalmas szövevényét. Független elhatározással valahol elvágja az »örökké folyó lánc«ot, és kijelöl benne valami pontot mint egy partikuláris esemény kezdetét s egy másikat mint a végét.”

„... Valóságos csoda, hogy micsoda jó barátom nékem ez az ember, ... a neve Ninshitsu, ami japánul azt jelenti, »Az Igazság Szíve«”

„Mencius azt mondja, a Niu-hegy fái szépek voltak valaha.”

„A legrettenetesebb (ami leginkább kimozdul) már bekövetkezett.”

„mindez ellenállhatatlanul emlékeztet »az akaratok harmóniájá«ra, amely mint láttuk a »korrelatív gondolkodás« kínai rendszerének jellemzője: a teljes mindenség minden részletében spontán módon együttműködik, irányítás vagy mechanikus indítékok nélkül. Egyik monász, mint Latta mondja, a másikat úgyszólván csak »deálisan befolyásolja, nem kívülről, hanem a benső, eleve létező egybecsengés vagy harmónia által. Ez a leírás tökéletesen illik a dolog és események közötti összefüggésnek a kínai korrelatív gondolkodás szerinti típusára, amelyben minden tervszerűen történik, de semmi sem mechanikus oka valami másnak. Leibniz harmonia prestabilitája, amely valójában a XVII. sz. tökéletlen fogalmai szerint megfogalmazott test-lélek probléma megoldására irányuló erőfeszítés volt, mint ilyen nem él tovább, az akkori organicizmusban elfoglalt helye azonban érthető, a hagyományos kínai gondolkodással való egyezése pedig annyira megkapó, hogy figyelmünket semmiképp sem kerülheti el. Utalhatunk itt a Tung Chung-Shutól (- II. sz.) származó, fentebb idézett fontos passzusra, amelyben párhuzamot von a korrelatív gondolkodás univerzuma szerinti okozatiság és két egymástól némi távolságra lévő hangszer rezonanciája közt.”

„ezernyolcszáz évvel később Leibniz némileg hasonló analógiához folyamodik, amikor barátja, Huygens egyik kísérletének fontosságát hangsúlyozza, aki két vagy több fadarabot rögzített ugyanarra a fadarabra, és megállapította, hogy, ha eredetileg nem voltak is összhangban, nemsokára már együtt fognak lengeni. A rezgések áttétele a fán keresztül nem volt ugyan annyira ismeretlen Leibniz számára, mint Tung Chung-Shu-nak a hanghullámok voltak; érdekes azonban, hogy némileg hasonló analógiával éltek, amikor egy organikus univerzum működésére vonatkozó eszméikre akartak utalni.”

„Ennyiben a Hua-jen rendszere mintha ugyanaz volna, mint a T'ien-t'aié, vagy legfeljebb annak a részletesebb kidolgozása. Valójában azonban határozott előrelépést jelent. A T'ien-t'aiban a Tökéletes Harmóniára az Olyanság (csen zsu, tathatâ) Tíz Jellemzőjének kölcsönös bennfoglalása által jutunk el. A Hua-jenben azonban nem csak a kölcsönös bennfoglalás, hanem, ami fontosabb, a kölcsönös beleértés révén.”

„Tudjuk, hogy elképesztően hatalmas energia tartja össze a részecskéket az atom belsejében, és hogy e roppant kötőerő híján egyetlen atom sem állhat fenn. Analóg ezzel az én esete; nem oszthatatlan vagy monádikus, hanem különböző elemek egybeszőtt rendszere. Ennek az egybeszőtt énnek a fenntartásához is óriási kötőerőre vagy ragaszkodásra van szükség. Ennek a kötőerőnek vagy énragaszkodásnak a feldolgozása tehát fölszabadítja az irtóztató nagyságú potenciális belső energiát: ezt nevezi a buddhizmus Megvilágosodásnak vagy Szabadulásnak.”

„Ha a buddhizmus a magasabb igazság (paramârthasatya) szempontjából elutasította az állandó és egységes én gondolatát; eleve azt jelenti-e ez, hogy elutasítja az ént úgy is, mint döntéseink autonóm meghozóját? A válasz, úgy tetszik, csak igenlő lehet. Tudomásom szerint azonban a buddhizmus, hínajána és mahájána egyaránt, világos és megnyugtató eredményre ebben a kérdésben soha nem jutott. Az autonóm én problémája ugyanaz, mint a szabadakaraté, és szükségképp magába foglalja az okozatiság és a determinizmus problémáit is.”

„... a ragyogásnak ezt a világát, az interpenetrációnak ezt a színterét dharmadhâtunak nevezzük, szemben a lokadhâtuval, amely a partikularitások világa.”

„Valósággal létezik a dharmadhâtu is és nincs is különszakítva a lokadhâtutól, csak éppen...”

„reflexió vagy racionális kerülőút nélkül... A megszólítottság valójában vezetettség, s nem támad vele szemben ellenállás – egy dialógus kezdete; (...) nem megszólítok, hanem megszólíttatom, a megszólítást élem át, vagy, mindenesetre, az arra való felszólítást: maradjak egyelőre néma, hallgatag,” Jaspers.

Saját társaságában érzi igazán jól magát.

„mindazok a határvonalak, amlyeket az emberek a tao szövedékéből ki tudnak hüvelyezni, hasznos csinálmányok csupán, (...) az ember öregedése nem a perceknek, óráknak és születésnapoknak felel meg, hanem egyre tart ... Ha a nyugati ember azt képzeli, hogy azok a fogalmi pillanatfelvételek, amelyeket az események folyamatáról készít, a lehető legkevésbé kielégítő képsorozatnál valamivel is többet jelentenek, becsapja magát. Az erre az igazságra való ráébredés sok nyugatit nagyon is rosszul érint; akadályozhatja őket abban is, hogy a taoista művészettel kapcsolatba kerüljenek. Magában Kínában is némely újkonfuciánus filozófusok hasonló nyugtalanságba estek, s mert meg akarták őrizni társadalmi és elméleti rendérzéküket, bizonyos rögzített elemeket próbáltak bevezetni a taóba; ezek nevezték »li«nek, princípiumnak, vagy alaknak és formának.”»

„A Jin csontfeliratok elsődleges értelme, úgy látszik, veszély volt, kár, akadály; a Jin rajz egy kígyóra taposó lábat ábrázol, a Csou rajz egy kobraszerű kígyót.”

York napsütése rosszkedvünk telét
Tündöklő nyárrá változtatta át.”
(Shakespeare, III. Richard; Vas István ford.)

„Az algebra – – – a kínai matematikában – – – valóban »retorikus« (Így nevezi Nesselmann (1842) a szavakban teljesen kiírt algebrát) volt és pozicionális, szimbólumokat (ahogy azt általában értik) csak későb kezdett használni és akkor is csak ritkán. Általánosított mennyiségekre és műveletekre utaló absztrakt monoszillabikus technikai ideogrammok egész tárházát hozta működésbe. Ha ezek a szó matematikai értelmében véve még nem voltak is szimbólumok, többek voltak, mégis, közönséges értelemben vett puszta szavaknál.”

„Gazdasággal és dicsőséggel nem törődöm, de szeretem a kalligráfiát, nem gondolok sem élettel, sem halállal, de nagyra tartom a festészetet.”

„... Az I Ging mint az emberiség egyetlen olyan könyve, amely tiszta valóságot képez le, és ezzel kvalitatív matematikát tár föl előttünk... kombinatorikus matematikájának már rég rá kellett volna vezetnie bennünket arra, hogy a történelem előtti szellemrendszerből származik, innen kijelentéseinek változatlan ereje is...”

„Még a szellemi költőknek is világiasaknak kell lenniük.”

„Hallott maga már jó katonazenét?” – „Igenis hallottam, hercegem!”

„Szemita mészkőben az árja csillám szétszórt maradványai.”

Lásd alább

„a légbe tűntek, lenge légbe tűntek”
(Shakespeare, A vihar; Babits M. ford.)

E meglehetősen önkényes fordítási kísérlet „megduplázott hasonlatának” természetesen csak a regény világán belül van jogosultsága és funkciója.

„testvéri szférák versenydalában”

Akkor tudnánk csak megragadni a fogalmat.

„de mintha volna, körpályán forog. / Az örök Semmiség százszorta jobb.” (Kálnoky László ford.) Leere, a fordításban Semmiség, =, természetesen: Üresség.

Szézám, nyílj ki.

új tanítás, új művészetek, új rend, új betegség, új orvosság,

Továbbá pedig az ember képes is megítélni, hogy mit hagyjon el és mit ne.

„e séma belső része mintegy az emberi idegrendszer érző és mozgató aspektusainak bizonyos kezdetleges felismerésére vall, eleje és vége azonban alig több a non-sequiturok [„nem következik belőle”] sorozatánál, amelyek elfogadásához a vallásos hit szeme szükségeltetik.”

Kinek áll érdekében?

Ítélni annyi, mint fölállítgatni.

Krakkói emlék Egy lengyel klarissza, kolostorbeli kiskertjében.

nem törnek át

Mona Lisa mosolya.

a k'in megszólaltatásának néhány módja.

sematikus világ, kísérteties formulák.

az egész életet átjárja a taoista képzelődés,

román stílusú, nem román

„Az »Én« rendíthetetlen.”

a Nagy Irgalmú Úr (jo-bo Thugs-rje chen-po; Mahâkarunika): a részvét, könyörületesség megszemélyesítője, a Könyörületes Szemű Avalókitésvara bódhiszattva, egy a Nyolc Nagy Megvilágosult Szellemű közül, tiszteletének évezredei során számos alakja született, gyakran ábrázolják tizenegy arcú alakban, van ezerkezű, ezerszemű, segítségre mindig kész megjelenése is (vö. kínai Guanyin, japán Kannon), övé a Hat Ige, a hat szótagú jelszó. Kései tanítás szerint ő Padmaszambhava mester Gyönyörtest-alakja. A Tavirózsanemzetségben Amitábha kísérője, társnője Gítí, a Dal,” l. A Köztes Lét Könyvei, i.m. 160. old.;
„A Dhyani(meditációs)-Buddhák meditációjából emanálódnak a Dhyani-Bodhisattvák: Samantabhadra, Vajrapani, Ratnapani, Avalokitesvara, Visvapani; Amitabha (végtelen fény) vagy Amitayus (végtelen idő) vörös, lótuszvirága van és egy páva kíséri; Nyugaton uralkodik egy csodálatos paradicsom, Sukhavati fölött; mindazok, akik benne hisznek, a boldogságnak ebben a hajlékában fognak újjászületni, mielőtt elérnék a végső szabadulást; tőle származik Avalokitesvara, a tökéletes világosságú úr, aki mindazonáltal itt maradt közöttünk, hogy megmentse a földi teremtményeket; irgalmas, mindenekfölött; nevezik Padmapaninak is, és rózsaszín lótuszvirágot tart a kezében; annak bizonyságaként, hogy Amitabhától származik, az ő képmását viseli hajában. Egyetlen szenvedő sem könyörög hozzá hiába. Van munkája bőven ezen a nyomorult világon, ezer karja sem túl sok ahhoz. Irgalmas vándorútjait a Karandavyuha írja le; enyhületet visz a kárhozottaknak a pokolba, megtéríti a ceyloni emberevő óriásnőt (rakshasit) vagy rovarokként és kukacokként megtestesült teremtményeknek prédikálja Benaresban a törvényt. Így, noha igazi rezidenciája Amitabha paradicsoma, választott hazája a szenvedés világa, amelyet előnyben részesít a nirvána békéjével szemben. E Bodhisattva igen különös átváltozására került sor Kínában: mintegy szeretete erőinek tiszteletére a kínaiak feminin típusként ábrázolták, Kuan-Yin (Kwannon) istennőként, aki gyermeket tart karjában, és furcsán emlékeztet a Szent Fiát karjában tartó Máriára,” l. Larousse, World Mythology, Hamlyn 1973, 261 sk. (J. Herbert, Mythology of Buddhism);
Kuan Yin, szanszkr. Padma-pani, »Lótuszból született« Kínai neve szerint »Aki mindig hallja a hangokat«, vagyis, aki meghallgatja az imákat. Olykor fehér ruhában ábrázolják, gyermekkel a karjában; hozzá imádkoznak a gyermekáldás után áhítozók. (...) Kuan Yint a taoisták is tisztelik, követve a buddhisták»t ez istenség leírásában; ugyanúgy beszélnek különböző metamorfózisairól, könyörületességéről az elveszettek megmentésében, tisztaságáról, bölcsességéről, csodatévő erejéről. (...) Több ezer különböző inkarnációját vagy megnyilvánulását ismerik. Többnyire szép, fehér, hullámosan leomló ruhákba öltözve látjuk, kecsesen a fejebúbjára húzott csuklyával, a lámaista formában azonban gyakran teljesen meztelen, gyermekkel vagy gyermek nélkül karjaiban. Olykor kicsiny lábú nőként ábrázolják, olykor férfiként, gyakran pedig a hou nevű mitikus állaton lovagol, amely kissé a buddhista oroszlánra emlékeztet, és Kuan Yinnek a természet erői feletti isteni uralmát jelképezi.” L. C. A. S. Williams, Outlines ..., i.m. 241. skk.

„Valamennyi érdememet átadom minden egyes lénynek a teljes dharmadhâtuban, a tér végtelen birodalmában. Kívánom, hogy mindig boldogok legyenek, betegségektől, gondoktól szabadok; kívánom, hogy minden gonosz tervük meghiúsuljon, erényes vállalkozásaik pedig sikerrel járjanak. A gonosz és a nyomorúság felé vezető ajtók zárva legyenek, az ember, az ég és a Nirvána felé vezető széles ösvények pedig tárva-nyitva álljanak! Hadd vegyem magamra az összes eszmélőlény terheit és szenvedéseit, ne kelljen elszenvedniük a megtorlás súlyos megpróbáltatásait. Így fogom folytatni érdemeim átadását mindenkinek, amíg csak a tér birodalma ki nem merül, s a lények szférája, karmájuk, bánataik, szenvedélyeik és vágyaik véget nem érnek; ahogyan gondolat gondolatot követ; megszakítás nélkül, testi, szóbeli és szívbéli cselekedetekkel, fáradhatatlanul. – Hwa Yen Szútra; A Megszabadulás Elképzelhetetlen Birodalmába való belépésről Szamantabhadra Bodhiszattva munkálkodása és fogadalmai által.”

„A »nem-kezdet« buddhista fogalmának fontosságát eléggé hangsúlyozni nem lehet. Ezen a ponton válik világossá a buddhizmus és a történelmi vallások közötti különbség. E fogalom által a »teremtés«-ből és következményeiből adódó fontos teológiai problémákat könnyű kihüvelyezni. Ebből a fogalomból következik az is, hogy számos, Istenre vonatkozó teológiai kérdés a buddhizmusban föl sem vetődik. Ha nincsen kezdet, nincsen Teremtő sem, sem teremtés. Mivel a mindenható és mindentudó Teremtő Isten nem létezik, a rossz, az Isteni Akarat, a megváltás és az eszkatológia problémái is nem-létezők, vagy, ha »léteznek« egészen más összefüggésben akkor is. (...) A buddhizmus nem az első okra – a Teremtő Istenre – van alapozva, hanem a mindenütt jelenlevő buddhatermészetre és funkcióira. A spirituális élet nem szükségképpen a fölöttünk álló és számunkra érthetetlen Isten, a teremtő és bíró függvénye; az ember vallási törekvései tökéletesen teljesíthetők, ha megvalósítja a minden eszmélőlényben ott rejtező buddhatermészetet.”

„Növényekkel teli kert vagy halakkal teli tó.”

„Az anyag minden darabját növényekkel teli kertnek és halakkal teli tónak lehet tekinteni. De a növény minden egyes ága, az állat minden egyes tagja, nedveinek valamennyi cseppje is még ilyen kert és ilyen tó.”

„mivel a Shih Fa és a Li nem (!) ugyanaz, a Shih marad, ahogy volt, és mindeneket magába foglal.” „Nagy ugrást láthatunk itt a Li-shih Wu-ai okoskodástól (Li és Shih egymást-nem-akadályozása) a Shih-shih Wu-ai okoskodásig (Shih és Shih egymást-nem-akadályozása). Most értük el a dolgok és dolgok egymást-nem-akadályozása Hwa Yen filozófiájának csúcspontját,” l. Garma C. C. Chang, i.m. 219. sk.

„fényt vet a kínai szituációra, és azt a pontot, amelyre a kínai tudomány és technológia eljutott, Leonardo és nem Galilei közelében határozza meg.”

„Utakkal járjuk be a tájat! Az »Út« Tao szóban talán ott rejtőzködik a gondolkodó beszéd minden titkainak titka.”»

márványos hatás

„fantasztikusan össze nem illő szemhatárok, a kép két szélén.”

„ha Paul Demiéville megleckézteti a nyugati sinológusokat, amiért hajlamosak voltak eltúlozni a zen szerepét a Szung festészetben, kétségkívül jó oka van erre. Bachhofer azonban már 1946-ban rájött arra, hogy »külön cs'an stílus nem létezik« Legalább a Jüan idejére azonban mégiscsak létrejött valamiféle zen iskola, a maga félreismerhetetlen ikonográfiájával és a nagy Szung mesterekéből levezetett stílusával; ezt az iskolát vitték át azután Japánba – a Szung filozófiával, a taoizmussal és a konfuciánus műveltséggel egyetemben, a buddhista metafizikáról nem is beszélve – az ott menedéket kereső zen szerzetesek.”

„Amikor Davidson érsek megkérdezte Einsteint, mi hatása van a relativitáselméletnek a vallásra, Einstein azt válaszolta: »Semmi. A relativitás tisztán tudományos teória, a valláshoz semmi köze« amivel kapcsolatban Eddington tréfásan megjegyezte: »Azokban a napokban az embernek valósággal szakértővé kellett válnia azok elkerülésében, akik meg voltak győződve róla, hogy a negyedik dimenzió a spiritualitás kapuja.”»

„Valamennyi eszmélőlény alapvető tudata, a Yogâcâra iskola szerint. Âlaya »tárház«at, »raktár«-t jelent, s ez arra utal, hogy ez a tudat minden potenciális pszichikus energiát magába foglal. Az eszmék, emlékek és vágyak tartálya, s alapvető oka a samsarának és Nirvánának, egyaránt.”»

De most már aztán szükségem lesz az én bajor királyi pihenőmre.”

Valóban láttunk egyszer valami efféle filmet Fannyval, egy réges-régi nyáron, a Filmmúzeumban. Ha nem is a Kegyetlen tengert – azt még régebben láttam, az öcsémmel –, de ahhoz hasonlót, a tengeralattjáró-háborúról szólót. És itt viszont úgy volt: a mi tengeralattjárónk egyszercsak süllyedni kezdett, szörnyÉ sebén harsogva áradt be a víz, elsöpörve a kapálózó élőket. Ugyanakkor sikoltozás támadt a nézőtéren is! S hát látom, az emberek itt is, ott is felhúzzák lábukat a székre, azonmód most már kuporogva ülnek. Magunk alá nézek, víz csillog mindenütt. Mi történt, az történt, példátlan vihar és felhőszakadás volt aznap Pesten és Budán, a Vérmezőn a vad zuhatagba valaki bele is fúlt; a pincemély Filmmúzeumba is betört az utcáról a víz. A vetítést, azt azért befejezték, de addigra már úgy kucorogtunk ott mind, mint a verebek.

„A nevelésnek semmi haszna, rossznak tartom – a nagy Bűn maga”; „A gyermek önként lemond extázisáról”; „Aki a tudományt műveli, naponta nyer, aki a taót műveli, naponta veszt”.

A szent gyülekezet még mindig együtt van a Keselyűhegyen.

– Ez veszélyes.

Világító rovarok, akármifélék. Jung, jün, mondhatod így is.

„Önmagában véve a világ, az ember ezt apodiktikusan belátni véli, racionális szisztematikus egység, amelynek legkisebb részlete is racionálisan meg van határozva,” Husserl, i.m. 71. old., sorrend felcserélve.

„Mi más tehát az új idea univerzális tudománya – ideális tökéletességében elgondolva – mint mindentudás? Rendszerbe hozott formája (univerzális lényegi struktúrája) elnyerhető, sőt számunkra eleve kész és ismerős, de persze csak amennyiben tisztán matematikai jellegű.”