OLVASSUK EGYÜTT

SZEPES ERIKA

Köszöntöm az 55 éves Bíró Józsefet

Pontosabban Bíró József köszönti magát két versével ezen a mágikusan értelmezett 55-iken: számára fontosabb a kezdete-vége azonos szám, mint a kerek 50. De nemcsak egy olcsó számmisztika kedvéért részesíti elõnyben a duplaötöst: az eleje és vége azonosság sok filozófiának, többek között a Bíró által oly jól ismert és követett ázsiai bölcseleteknek is egyik gondolati alappillére. Így a széles körben ismert, és nálunk is sokak által olvasott Tao tö king-nek, Az út és erény könyvének ("Az indulás és az érkezés helye egy.") - de eszünkbe idézhetjük akár a "porból lettünk, porrá leszünk" keresztény dogmát is - azért állítottam egymás mellé ezt a két szélsõséget, hogy kitessék: mennyire általános az a képzet, amit Bíró - elsõ szinten - a duplaötössel jelképez. A második szint a két mûvész megválasztása, akik annak ellenére, hogy tevékenységüknek volt néhány közös évtizede, szinte fényévnyi távolságban vannak egymástól. Csontváry a szürrealista szimbolizmus, Hans Arp az avantgard modernség képviselõje. Ha kettejük mûvészetében nem sok közösen találunk, akkor egymás mellé helyezésük titkát a költõben kell keresnünk.
    A Hans Arpnak szentelt, Arp sajátos címadását is felidézõ, már a címében is meghökkentõ vers elsõ látásra zavaróan bonyolult, áttekinthetetlen, "irracionálisan avantgárd", de ha nem fordítjuk el viszolyogva a fejünket reménytelenül és csüggedten, lemondva a megértésrõl, láthatjuk, hogy a vers apró mozaikokból építkezik. Ezek a kis motívumok egymástól elszigetelten, kapcsolat nélkül sorolódnak - nem köti össze õket a grammatika rendszere -; egy gyermeki világ képei, az otthon melegének ölelésében összeolvadva: Feri - Éva (gyerekek), apa-anya, nagypapa-nagymama, együtt vannak, játszanak, játékaik körülöttük hevernek, vagy éppen "munkában vannak", mint az építõkockák, hiszen belõlük épül ez a kis világ, a család, a belsõ kör világa.
    A második részlet kilép az otthonból, megtelik élõlényekkel - állatokkal -, olyan tárgyak kerülnek a fókuszba, amelyeket a kinti világban kell használni. Ez a kinti világ is részekre tagolódik: kert-udvar, iskola, és beszüremkedik a kitágult térbe az idõ is, az évszak formájában: hóborította a táj - tél van.
    A továbbiakban a belsõ és a külsõ világ apró elemei egybekeveredve variálódnak sokféle változatban, mintha egy kaleidoszkóp színes könyvecskéi csapódnának pillanatról pillanatra másként egymáshoz, újabb és újabb életképeket vetítve az olvasó elé. Játék? Posztmodern póz? Polgárpukkasztás? Csak a felszínen, amiként Arp is csak a felületes szemlélõnek semmitmondó. Ez az azonos elemekbõl variálódva ismétlõdés egy olyan törvényszerûség felismerése, amely szerint a világ dolgai egyszerre azonosak és különbözõek: lényegükben-matériájukban azonosak, megjelenési formájukban - atomjaik-molekuláik kapcsolódásában - különbözõek. Megjelenési formájuk attól függõen is különbözik, hogy milyen környezetben, milyen összefüggésben figyeljük õket.
    Írásképében hasonló a Csontvárynak címzett Peira is, de szövege összefüggõbb, kevésbé töredezett, szakadozott, mint az Arp képeinek szerkesztésmódját követõ elsõ versé, szavai mondatokban kapcsolódva, a grammatika szabályaihoz illeszkedve állnak össze könnyebben átlátható gondolatokká - a vers így közelít ihletõjéhez, a nagy magyar festõhöz, akinek valós elemekbõl építkezõ tájképei irreális színekben ragyognak, embercsoportjai, tárgyai szürrealisztikus szálakon kapcsolódnak egymáshoz. A költõ egyéniségének másik oldalát tárják fel: a mûvészien érzékeny, az esztétikai hatásoktól megihletett, katarzisra kész és késztetõ alkotót, aki a vers utolsó elõtti soráig egyetlen hatalmas ívben építi fel a monumentális látomást: a civilizációból elmenekült, a megbékélés világát az ember nem lakta természetben megtaláló mûvész útját, fel, a világ legmagasabb pontjaiig. És már éppen meghatódnánk a katarzis eljövetelén, amikor Bíró egy kedves, avantgard biccentéssel visszaránt minket a földre: "jóccakát".
    A verssel megtisztelt két mûvész különféle világainak megidézésére alkalmazott stílusok csak jelenség-formájukban különböznek, az ábrázolt világoknak megfelelõen. A költõ szemléletmódja és versépítkezési módszere lényegében azonos: kis életképekben láttatni a világot, annak mozgásában figyelni magunkat és a mi tevékenységünk eredményezte változásokat észrevenni a világon: azonosság és különbözés a stílusban - egy költõ alapkarakterének két aspektusában.
 


BÍRÓ JÓZSEF

A FEKETE WOLKENPUMPE HAGYMAKÖLDÖKE

-- ... felhõseb ... --

( - Hans Arp emlékére - )

fel le rá meg egy
kis - m - on be nagy én
fekszik íróasztal iszik
Feri Éva testvére a
táska van üvegpohár
kisfiú kislány az és
apa anya rádió újság
játszik ír szõke ki
- ot hol olvas - ból
barna - val mi ?
bohóc kezében elõtt
ceruza ûrhajó autó
oroszlán gyöngy - é - n
építõkocka mit csinál
nagymama nagypapa
mellett jelzõlámpa ül

----------

mókus nyúl tyúk
golyó könyv lyuk
szoknya pullover
léggömb rajzol virág
esernyõ zseb sapka
udvar öntözõkanna fa
iskola zászló nagy
gurít cipõ nadrág - :
csónak dinnye - ba
húz óra ágy piros
gyúr szánkó eszik
papucs kék zöld
hógolyó hóember
alatt milyen - z

----------

kis - m - on be nagy én
nagymama nagypapa
oroszlán gyöngy - é - n
bohóc kezében elõtt
- ot hol olvas - ból
apa anya rádió újság
táska van üvegpohár
fekszik íróasztal iszik
----------

a és ki ? autó
mellett jelzõlámpa ül
építõkocka mit csinál
ceruza ûrhajó
barna - val mi
játszik ír szõke
kisfiú kislány az
Feri Éva testvére
----------

fel le rá meg egy
hógolyó hóember
gyúr szánkó eszik
csónak dinnye - ba
iskola zászló megy
esernyõ zseb sapka
szoknya pullover
mókus nyúl tyúk
----------

lyuk virág fa - t piros zöld
alatt milyen - z
papucs kék
húz óra ágy
gurít cipõ nadrág - :
udvar öntözõkanna
léggömb rajzol
golyó könyv

----------

Feri Éva testvére a
kisfiú kislány az és
fekszik íróasztal iszik
táska van üvegpohár
játszik ír szõke ki
barna - val mi ?
apa anya rádió újság
- ot hol olvas - ból
ceruza ûrhajó autó
építõkocka mit csinál
bohóc kezében elõtt
oroszlán gyöngy - é - n
mellett jelzõlámpa ül
nagymama nagypapa
kis - m - on be nagy én
----------
golyó könyv lyuk
léggömb rajzol virág
mókus nyúl tyúk
szoknya pullover
udvar öntözõkanna fa
gurít cipõ nadrág - : - t
esernyõ zseb sapka
iskola zászló megy
húz óra ágy piros
papucs kék zöld
csónak dinnye - ba
gyúr szánkó eszik
alatt milyen - z
hógolyó hóember
fel le rá meg egy
----------
a és ki ? autó
fel le rá meg egy
lyuk virág fa - t piros zöld
kis - m - on be nagy én
----------
Feri Éva testvére a
hógolyó hóember
fekszik íróasztal iszik
alatt milyen - z
 
 

PEIRA

( - Csontváry Kosztka Tivadarnak - )
 
 
 

látod ... mily' kietlen a táj - ( ? ) -
mily' szegényes ... sivár - ( ? ) -
lassan kihûl a szûk sikátor is
a veretes városkapu - szárnyak
csikorogva - sikítva becsukódnak
s a HOLD érc - tiszta - fénye
marad idekünn ... nekünk
kizárt - bujdosóknak
 
 

ámde ... így van jól - ( ! ) -
igaz ... T I V A D A R - ( ? ) -
kérõddzenek ... horkoljanak csak a balgák
asszonyukat - gyötrõ ... kishitû - borisszák
s a dögletesen - bûzhödt szobájukban
földre dobott ... ócska pokrócokon
hentergõ ... vonagló ... cserepes - ajkú
száraz - asztmás - kisze - kurvák
 
 

a napszállta kincseit
- idõnk estvére hajolván -
tarisznyánkba gyûjtjük helyettük is
s ha az áttetszõ - nappalok
félénk - érméivel megkétszerezzük
mérhetetlen' boldogok leszünk ... és
g a z d a g o k
akkor aztán elutazunk ... ahová akarod
 
 

meglesünk ... kifigyelünk
minden csodás - mesebeli - titkot
obszerváljuk ... a színtisztán - szûz
'ismételhetetlen - alkalmi - pillanatot
m e g l á t o g a t j u k
a NAPOT ... a N A P O T
T I V A D A R - ( ! ) -
A N A P O T - ( ! ) -
 
 

akkoron majd pingálsz
fehéren - izzó - sziklaszirteket
szelíd csermelyt ... kataraktát
tüneményes - csóvatesteket
másszor meg ... szegõdnek - mellénk
mezítlábas ... rongyos gyerekek
-   koszmancsokban rút paletták
rágott - szárú - festõecsetek   -
 
 

s nem eszünk mást ... mint
juhsajtot ... hagymát ... házikenyeret
iszunk rá ... zsíros kecsketejet
a legfrissebb fejésbõl
ha vég're már jóllaktunk
kicsit füstölgünk ... elpipázgatunk
aztán ... tovább megyünk
vagy éppen maradunk ... ahogy jólesik
 
 

így lesz ... meglásd - ( ! ) -
h i s z e d - e - ( ? ) -
most pediglen ... ülj ide
a lócára ... m e l l é m
próbálj aludni cseppet
- T I V A D A R -
immár' ... késõre jár
majdanholnapholnapmajdan
 
 

á l m o d u n k
t o v á b b
 
 

- ... - -------------------- :
j ó c c a k á t


VOX HUMANA

BARANYI FERENC*

Apika

Apika - így hívtam én is õt, mint mindenki a családban. Merthogy egy kicsit a család tagjának éreztem magam én is. Kisebbik lánya, Judit ugyanis valaha a társam volt. Nem házastársam, nem élettársam, hanem a Társam. Így, nagybetûvel. Szövetség volt az már, nem is szerelem - hogy József Attilával szóljak. Emberebbé tett engem az a kapcsolat. Egyébként József Attila révén ismertem meg Apikát, azaz Merényi Elemért. Valamikor a hatvanas évek végén egy derûs koraõszi napon felhívott kitûnõ költõtársam és barátom, Simon István, és megkért, hogy tartsak meg helyette egy elõadást Keszthelyen, József Attiláról. Vállaltam a beugrást, gondoltam, rutinból lezavarom az egészet, egy vidéki kultúrházban nem szükséges különösebb erõfeszítés.
    Merényi Elemér igazgatta akkor a keszthelyi mûvelõdési otthont, õ fogadott. Még meg sem szólalt, de én már éreztem: itt nem lehet rutinból lezavarni semmit, itt teljes erõbedobás kell, mint a legjobb helyeken. A tartásán láttam ugyanis, hogy egy kihaló bölény-fajtával állok szemben: olyan emberrel, akibõl szinte süt az igényesség - éppen ezért minden joga megvan ahhoz, hogy ezt az igényességet másoktól is elvárja. Az egész elõadás alatt ennek az elvárásnak igyekeztem megfelelni. Az elsõ sorban ült, végig az õ arcát figyeltem szorongva. Amikor befejeztem, õ csak ennyit mondott: ilyesmire gondoltunk. Ez nagyobb elismerés volt nekem, mint a jelenlévõ pedagógus-hölgyek elragadtatott hozsannája. Kitüntetett azzal is, hogy meghívott a házába, vacsorázni. Juditot ott ismertem meg. Tõle értesültem késõbb arról, hogy talán az egyetlen voltam, akit Apika már a megismerkedés napján meghívott magához. Másoknak ezt hosszú idõ alatt sikerült csak kiérdemelniük.
    Apika egyéniség volt a szó legösszetettebb értelmében. S mint minden erõs karakter, a puszta létezésével is jobbá igézte a környezetét. Kijavította maga körül a világot. Énbelém is jócskán került belõle. Számos hangsúlyomban, szófordulatomban Apika köszön vissza ma is. Azt is tõle tanultam, hogy bántani is csak emberséggel, humorban feloldva szabad. Egy példa erre: Apika valami népmûvelõ tanfolyamon egy szobában aludt az egyik kollégájával, aki böfögött, horkolt és szellentgetett egész éjszaka. Apika hajnaltájt felkönyökölt az ágyában és megkérdezte: "Te, mondd, a füleddel nem tudnál valamit csinálni?" Egyébként ellenségeire sem tüzet okádott, hanem nevetségessé tette õket, a megsemmisítõ gúny nyilaival lõve õket hókon. Ezért tudott felülemelkedni a megalázó helyzeteken, erkölcsi fölénye tette erre õt képessé. Igazságszeretete szinte már kórosnak volt mondható, a megalkuvást hírbõl sem ismerte, egyszer a fülem hallatára küldött el melegebb éghajlatra telefonon egy megyei funkcionáriust, akitõl egyébként nem kis mértékben függött a sorsa.
    Apika amúgy végzettsége szerint tánctanár volt, késõbb pedig katonatiszt. 1938 tavaszán hívták be Békéscsabára mint tartalékos zászlóst. Két évvel késõbb már eljárás alatt állt, immár mint tartalékos hadnagy, mert a zsidó munkaszolgálatosokkal emberségesen bánt. A csillagos házakba élelmet, ruhanemût szállított, késõbb bújtatott is üldözötteket. Negyvenháromban és negyvennégyben egy, a németek ellen mûködõ titkos rádió parancsnoka volt - lebukás esetén felkoncolták volna. Aztán 1944. október 15-én megszökött, de alakulatában mindenkit ellátott papírokkal, aki szökni akart. Elfogató parancsot adtak ki ellene. A háború után azok igazolták, akiket megmentett. Így, immár a demokratikus hadseregben õ lett a defenzív osztály vezetõje.
    Egykori professzorom, Sõtér István Apika katonája volt 1944-ben. A Népszabadság 1984. december 24-ei számában így villantotta fel Apika portréját: "Iskolaszázadunk parancsnoka volt Merényi százados, barna, alföldi férfi - civilben állítólag Makón volt tánctanár. Alakját legendák vették körül: mesélték, hogy feleségével egyszer konflison hajtatott be Budatétényrõl a fõvárosba. Engem mindig egy Krúdy-hõsre emlékeztetett."
    Pontos skicc. De csak skicc, nem kidolgozott portré. Azért érzékeltet valamit Apika vagányságából. Abból a - sokszor mindent egy lapra feltevõ - vakmerõségbõl, amit aztán hõsiességgé nemesített a történelem.
    Egyébként humánuma nem elvont volt, csupán ideológiáktól mentes. Olyan fajta emberség volt, amely - az õ szavaival élve - "felette állt mindenfajta tudatos elkötelezettségnek".
    Amikor 1971 szeptemberében infarktussal kórházba került, verset írtam hozzá, a Népszavában jelent meg. Kötetbe nem került, ezért most újra közreadom.

         Levél a kórházba
                                              Merényi Elemérnek

    Az egészséges lélek és beteg szív
    egymással tõszomszédok szinte már.
    Szivedbe markolt - s lelkedtõl megégve
    pörzsölt tenyérrel ment el a halál.
    Most illenék nyugalomról szavalnom,
    hogy másra hagyd eztán a dolgodat,
    de jól tudom: sokkal bölcsebb vagy annál,
    hogy bölcs tanácsainkat megfogadd.
    Hatvankét évig tengely, lõcs, saroglya:
    minden voltál, bakon ülõ kevély
    kocsis, ha kellett: ostornyél a kézben,
    kerék is, csakhogy menjen a szekér,
    hogy néped nálad is elõbbre lépjen -
    az érdekelt! Nem elõléptetés.
    S megbecsülése nyûtt kisembereknek
    pótolt sok elmaradt elismerést.
    Hát - jobbulást. Az ilyen szívbetegnek
    hiszem el újra, hogy még érdemes
    magunkat sem kímélve megkímélni
    magunkban azt, mitõl a lét nemes.

    Még aznap táviratot kaptam tõle: "Köszönöm, hogy szeretsz, mert rá is vagyok szorulva. Csókollak: Elemér."
    Igen, ezért volt minden: "önkínzás, ének", és vagánykodó, operett-bonvivános hõsködésbõl heroikussá nemesedett életsors. Szerette volna, ha szeretik. És meg is kapta sokaktól a szeretetet. Élete summáját õ maga fogalmazta meg:
    "Életem hûséges és kitartó munkájának eredménye nem sok, csak a tisztesség, és annak tudata, hogy bármilyen nehéz volt becsületesnek lenni az elmúlt viharos években, mindig sikerült és ez ma - visszanézve a nem is olyan rövid útra - nagyon jó érzés. Hatvan évet éltem és sohasem kellett a fejemet lehajtanom amiatt, hogy szégyelljem magam."
    Néhány évvel ezelõtt a keszthelyi mûvelõdési otthon belsõ falán emléktáblát kapott. Megillette, mert amikor a józsefattilai dilemma ("Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis!") válaszút elé állította, õ mindig az utóbbi mellett döntött.
    És nemcsak azért, mert a sógornõje József Attila diákkori szerelme, Gebe Márta volt, hanem azért, mert õt is "bensejébõl" vezérelte a vezére.
 
 


KILÁTÓ

HUGO CHÁVEZ

A Bolívári Forradalom kezdetei*

Részletek

1989-ben leomlott a berlini fal, 1991-ben összeomlott a Szovjetunió, s ekkor magasra emelték a neoliberalizmus gyõztes zászlaját és megfogalmazták a történelem végérõl szóló tézist: "A történelem befejezõdött, mivel gyõzött a kapitalizmus." Ez hallatszott mindenfelõl a kilencvenes évek elején. "Itt a történelem vége, az egyetlen gondolat tézise, nincs egyéb lehetõség, ebbõl ez következik." Értik? Eltelt egy egész évszázad, és hát vége lett a Szovjetuniónak, vége lett a szocializmusnak és vége lett a kommunizmusnak, és éljen a kapitalizmus és így tovább.
    Most Venezuelában, csaknem ugyanakkor, meglepõ párhuzam tapasztalható, 1989-ben ledõlt a berlini fal, de ugyanebben az évben fõvárosunkban, Caracasban fellázadt a nép, és a népi zendülés rendkívül heves volt, százezrek vonultak fel, fõleg a szegény nép tódult az utcákra: fegyvertelenül, de fellázadt. És vajon mi ellen kelt fel 1989. február 27-én a caracasi nép? A Nemzetközi Valuta Alap neoliberális pakettje ellen.
    Láttuk a lázadást, átéltük az akkori kormány megtorlásának borzalmait, mert a kormány elrendelte a felkelõk lemészárlását. Nemcsak Caracas utcáin, hanem egész Venezuelában tömeges mészárlásra került sor; még ma sem tudjuk, hány halott volt.
    Abban az idõben hivatásos katona voltam, és a katonákat az utcára vezényelték, habár én magam nem voltam az utcán, mert az isteni gondviselés jóvoltából fertõzõ betegségben, rubeolában feküdtem azokban a napokban, mégis megdöbbentett, hogy hadseregünket - amely, mint gyakorta mondjuk, Simón Bolívar dicsõségének, a függetlenség megteremtõjének örököse -a jogait követelõ tömegek felkoncolására használják fel. "Átkozott az a katona - mondta Bolívar -, aki fegyverét saját népe ellen fordítja!"
    Késõbb a felháborodott tömegek széttörték bilincseiket, amelyek 1989-ben béklyóban tartották, és ez a népi felkelés egy újabb - ezúttal katonai - lázadást indított el, melyben magam is részt vettem, többszáz fiatal katonatiszt oldalán, és több ezer katona mellett. Ez az 1992. februári felkelés újabb lázadásba torkollott, ugyanez év novemberében. Vagyis Venezuelában, alighogy ledõlt a berlini fal, alighogy összeomlott a Szovjetunió, alighogy megfogalmazódott az egyetlen gondolat tézise és épp csak elkezdõdött a neoliberális globalizáció korszaka, tehát alighogy mindez elkezdõdött a világban, Venezuelában a nép a lázadás mellett döntött és megkezdte tiltakozását a hegemón törekvések ellen.
    Ezután a tiltakozási hullám újabb célok irányába fejlõdött. Felvetõdött egy, a neoliberális kapitalizmustól különbözõ gazdasági modell eszméje, melyet eleinte humanistának késõbb önrendelkezõnek, belsõ erõkre, munkamegosztásra támaszkodónak, termelõnek is neveztünk; olyasféle gazdasági modell, amely fokozatosan eltávolodik a neoliberális áramlattól és a nemzetközi szervezetek diktátumaitól. Olyasféle társadalmi modell eszméje körvonalazódott, amelyben nem a kirekesztettek, hanem a hozzá tartozók száma nõ, ahol Bolívar eszméit maradéktalanul valóra váltják, hiszen õ állította azt, hogy a törvényeket azért hozzák, hogy egyenlõséget teremtsenek, és hogy az a legjobb kormányzási rendszer, amely népének a lehetõ legnagyobb mértékû boldogságot hozza.
    Így alakult ki a bolívarianizmus mint forradalmi ideológiai alternatíva.
    Soha nem felejtem el, amikor 1994-ben elõször utaztam Havannába. Nemrégen szabadultam a börtönbõl, s akkor ismertem meg Fidel Castrót. Fidel elém jött a repülõtérre, s késõbb együtt mentünk a Havannai Egyetemre, ahol diákokkal és kubai barátainkkal találkoztunk. Beszámoltam mozgalmunkról, hiszen abban az idõben már egyre jobban körvonalazódott a bolívarianizmus ideológiai célja, s ezután Fidel - a szavaira máig emlékszem - így válaszolt: "Önök Venezuelában az emberi méltóságért, az egyenlõségért folytatott harcukat bolívarianizmusnak nevezik, itt szocializmusnak hívjuk." De hozzáfûzött valamit, ami igencsak meglepett engem. A következõt mondta: "Önök bolívarianizmusnak nevezik, és én egyetértek; sõt, akkor is egyetértenék, ha netán kereszténységnek hívnák."
    Úgy 1996 táján igen széleskörû, alapos és mélyreható vitát kezdeményeztünk a mozgalom céljairól. Itt, ezen a találkozón is sok ismerõs arcot láttam, venezuelai férfiakat és nõket, akikkel találkoztunk utunkon, s 1996-ban óriási vitákba bonyolódtunk. Nem lényegtelenebb volt a kérdés: vajon részt vegyünk-e a választásokon, vagy sem? Eleinte ugyanis a szavazástól való tartózkodást tartottuk célszerûbbnek, az embereket arra buzdítottuk, hogy maradjanak távol az urnáktól, mindez 1993-ban, a börtönévek alatt történt, majd pedig 1994-ben és 1995-ben. Ám választásokat tartottak 1998-ban is, és a vita rendkívül kiélezõdött: vajon, ha részt veszünk a választásokon, mekkora anyagi erõforrásokkal rendelkezünk? Hogyan sikerül szembeszállni a sajtó hegemóniájával, az uralmon levõk hatalmával, a hatalmat birtokló politikai és gazdasági rendszerrel? Mégis hosszas viták után, amikor is meghallgattuk a különbözõ társadalmi és politikai irányzatok képviselõinek véleményét, elhatároztuk, hogy igenis 1998-ban elindulunk a választásokon. Pedig már csak másfél év volt hátra a választásokig, csupán ennyi idõnk maradt, hogy létrehozzuk és megszervezzük pártunkat.
    Nekünk ugyanis addig nem volt pártunk, mi csupán különbözõ áramlatokból összeverõdött társadalmi mozgalom élén álltunk. Faluról falura jártunk. Emlékszem, sikerült szert tennünk egy hatalmas teherautóra, amelyet telepingáltunk jelszavakkal, és megafonnal a kézben így utaztunk egyik faluból a másikba, holott még vadásztak is ránk ellenfeleink.
    Egy alkalommal például valamennyi útitársamat letartóztatták, csak nekem sikerült szabadlábon maradnom; más alkalommal áramszünetet rendeltek el a faluban, ahová épp befutottunk, hogy ne tudjuk felállítani a hangosbeszélõket, másutt megakadályozák, hogy a helyi rádióadón szóljunk az emberekhez.
    Kemény csata volt, ez világos, de a nép mindig mellettünk állt. Fokozatosan kialakult egy, majd több párt, a hazafias pólus, a baloldali pártok csoportja. Sikerült egységet teremtenünk, sikerült új követelményeket állítani valamennyiünk elé, s vakmerõen belevetettük magunkat a választási harcba. Voltak ugyan kétségeink, de a vakmerõség nem hiányzott belõlünk. Amikor még nyolc hónap volt hátra a szavazásig, a közvélemény-kutatások szerint nekem mindössze nyolc pontom volt, míg a hatalom képviselõinek negyven vagy ötven pontjuk gyûlt össze. Egyszóval, reménytelennek látszott, de nem adtuk fel.
    És mi történt? Döbbenetes meglepetésre, elsöprõ többséggel, 55 százalékos aránnyal nyertünk, holott összefogtak ellenünk - szövetségre lépve - Venezuela összes pártjai, és annak ellenére, hogy a hivatalos sajtó kígyót-békát kiáltozott ránk, s hogy esetenként még televíziós hirdetésre vagy szórólapra sem futotta költségeinkbõl.
    Egyszóval, jó adag bátorságra volt szükségünk. Tudtuk, ha megnyerjük is a választásokat, a Kongresszus ellenünk van, tudtuk, hogy a Legfelsõbb Bíróság tagjait még a minket megelõzõ hatalom, nevezte ki, és tudtuk, hogy azoknak a bíráknak a nagyrésze nem támogatja a mi elképzeléseinket. És persze, tudtuk azt is, hogy az önkormányzatok 99 százalékát ellenfeleink uralják.
    Így kezdtük a kormányzást, de még így is különös elszántság, sõt merészség szükségeltett ahhoz, hogy újabb választást írjunk ki. A beiktatás elsõ napján a Kormánypalotába mentünk. Az elsõ rendelet, amelyet aláírtam, a miniszterek kinevezésérõl szólt, s a második - rögtön ezután - általános népszavazásra szólított fel. A következõ kérdést tettük föl: "Egyetért-e Ön az Alkotmányozó Nemzetgyûlés összehívásával, hogy megreformáljuk az államot, hogy új tartalommal töltsük meg a köztársaság intézményét, hogy alternatív demokráciát hozzunk létre? Igen vagy nem?"
    A régi rendszer alkotta ellenzék akarata ellenére, a nép igen hathatós támogatásával, három hónap múltán megrendeztük a népszavazást. És a szavazók 80 százaléka igennel voksolt. Ez 1999. április 25-én történt.
    Három hónap elteltével, július 25-én már az Alkotmányozó Nemzetgyûlés megválasztásával foglalkoztunk, és 131 mandátum közül 126-ot a forradalom nyert el.
    Augusztusban megkezdte mûködését az Alkotmányozó Nemzetgyûlés, s szinte azonnal ellentét robbant ki az Alkotmányozó Nemzetgyûlés (amely a Parlament bal oldali szárnyában ülésezett) és a régi Kongresszus között (ez utóbbi a Parlament épületének jobb szárnyát foglalta el), miközben tömegek vették körül a Parlamentet, s követelték a változásokat. A kormány az utcán volt tehát, és immár nem a Kormánypalotába zárkózott.
    A konfliktus a Legfelsõbb Bíróságot egészen rendkívüli lépésre ragadtatta, s ez, úgy vélem, egyedülálló nemcsak Amerikában, hanem a francia forradalomtól napjainkig az egész világon. Venezuelában kinyilvánították, hogy az Alkotmányozó Nemzetgyûlés az alkotmány felett áll: "alkotmányfeletti". Ezzel az volt a céljuk, hogy a beiktatott, törvényes hatalom által kössék gúzsba a nemzetgyûlést, mert az elmélet világosan kimondja, hogy az eredeti alkotmányozó hatalom nem rendelhetõ alá a beiktatott, hivatalban levõ hatalomnak; így szereztek érvényt annak a tézisnek, miszerint a nemzetgyûlés nem rendelhetõ alá sem a köztársasági elnöknek, sem a Kongresszusnak, sem a Legfelsõbb Bíróságnak, sem pedig az akkortájt éppen átalakulóban levõ alkotmánynak, mert a régi már amúgy is élõhalott volt. Halott alkotmány volt, amelynek nem volt értelme.
    Mint önök is látják, ez az út olyan volt, mint valami villámtámadás és a nemzetgyûlés hat hónapot kapott rá, hogy az új alkotmánytervezetet kidolgozza.
    Valamivel késõbb, 1999. december 15-én, az alkotmánytervezetet szavazásra bocsátották. Az oligarchia képviselõi természetesen nemmel válaszoltak, és mindennek elmondták ezt az alkotmányt. Tény, hogy alkotmányunk szövegét ötször annyi példányszámban nyomtatták ki és adták el, mint Venezuela történetének bármelyik alkotmányát. Alig van olyan venezuelai, aki ne olvasta volna és ne hordaná állandóan magánál.
    Alkotmányunk rögzíti a dolgozók s a mindkét nembeli gyermekek jogait, kimondja a nemek közti egyenlõséget, megtiltja a PDVSA, a nemzeti olajtársaság teljes privatizálását. A szociális jogokkal hosszú fejezetben foglalkozik; megtiltja többek között a társadalombiztosítás privatizálását, kimondja az ingyenes közoktatást, elrendeli a nagybirtokrendszer és a föld aránytalan birtoklásának megszüntetését; szerepel az alkotmányban a mezõgazdasági szövetkezetek létrehozása és az állam kötelezettsége elsõdleges támogatásukra; az állam kiemelten köteles támogatni a halászokat a nagy halásztársaságokkal szemben; az alkotmány kimondja az indián népek jogait, nyelvük és szokásaik tiszteletben tartását; úgyszintén garantáljuk a szakszervezeti szervezkedés szabadságát, és azt, hogy a szakszervezeti választásokat az alapszervezetekben bonyolítsák le, hiszen a venezuelai dolgozók képviselõi csakis ott vannak jelen; továbbá kimondja az állami tisztviselõknek - civileknek és katonáknak egyaránt - azt a kötelezettségét, hogy megtagadják az olyan, feletteseiktõl származó parancs végrehajtását, amely személyek erõszakos halálát vonja maga után, igen, többek között ez is szerepel alkotmányunkban. […]
    Ezután jött a következõ lépés. Az 1999-es év számunkra az alkotmányozó nemzetgyûlés, a köztársaság újraalapításának, valamint az új alkotmány kidolgozásának és elfogadásának éve volt. Ekkor történt, mégpedig éppen az új alkotmány elfogadásának napján, hogy az országot rettenetes katasztrófa sújtotta. Venezuela középsõ partvidékén hatalmas földcsuszamlás történt, amely egész falvakat sodort el. A halottak számát már soha nem fogjuk pontosan megismerni; becslések szerint az áldozatok száma tíz- és tizenötezer között volt.
    A 2000. év is az új alkotmány jegyében kezdõdött. Tudniillik ismét szükség volt a hatalom legitimizálására, újabb választási kampány kezdõdött, ezúttal az új alkotmány elfogadására. S ez alkalommal nem csupán elnököt választott az ország, hanem önkormányzati képviselõket, polgármestereket és nemzetgyûlési képviselõket is. Vagyis a választás a hatalom valamennyi területére kiterjedt.
    Csak a törvények és szabályozásaik biztosíthatják, hogy az alkotmány szövege ne maradjon holt betû. Ennek megfelelõen 2001-ben azon munkálkodtunk, hogy bizonyos törvényeket megszövegezzünk, és abban az évben összesen 49 törvényt alkottunk. Ilyen törvény volt, többek között a szénhidrogénekrõl szóló új törvény, amely megerõsíti azt az alkotmányos elvet, miszerint az olaj minden venezuelai állampolgár közös tulajdona és hogy a venezuelai olajtársaságot nem lehet teljes mértékben privatizálni. A törvény magában foglalja azt az elvet, amelyet már 1996-ban megfogalmaztunk (a "Változás Naptárában"), mint az ország átalakításának egyik stratégiai fontosságú alapelvét, amely válasz volt arra a törekvésre, amelyik "nemzetközivé" kívánta változtatni az olaj kitermelését és finomítását országunkban. Célunk az, hogy az ország belsõ fejlõdésének szolgálatába állítsuk az olajból származó bevételeket, és ne csupán a fejlett országok fogyasztói éhségét csillapítsuk a termelés állandó növelésével, ami ráadásul még az árak zuhanását is magával hozza. […]
    Olyan törvényeket alkottunk, mint a föld- és vidékfejlesztési törvény, amely meghatározza a nagybirtokrendszer felszámolásának menetét, a parlagföldek kisajátításának lehetõségeit, valamint a néhány tulajdonos kezében összpontosuló, kirívóan nagy kiterjedésû földtulajdon esetleges kisajátítását, azért, hogy megváltozzék országunkban a földtulajdon szerkezete. Ámbár mindezeknél is fontosabb, hogy a mezõgazdasági termelõk számára finanszírozási rendszereket hozzunk létre, hogy technológiai segítséget, gépeket kaphassanak. Ez már a forradalom törvénye. […]
    A személyi jövedelemadóról is új törvényt alkottunk, az új alkotmányban ugyanis már szerepel az adócsalás bûntette is. Venezuelában a vállalkozók, s legfõképp a nagykapitalisták ugyanis hosszú évtizedek óta egyszerûen nem fizetik meg adójukat.
    Venezuelában az adócsalás nemzeti valutában, bolívárban számolva, nagyjából megegyezik az ország olajeladásból származó bevételével. A nagykapitalisták, az óriásvállalatok évente sok milliárd (!) dollárt nem fizetnek be az államkasszába. Ezért alkottuk meg az új adótörvényt, amely rendkívül szigorú, példásan határozott, s egyébiránt arra szolgál, hogy a kapitalizmus egyik alapelve teljesüljön: aki nagyobb jövedelemmel rendelkezik, fizessen többet. Hát igen, õk bizony ahhoz szoktak hozzá, hogy temérdek a jövedelmük, adót azonban nem fizetnek.
    Új banktörvényt is életbe léptettünk, azért, hogy a magán bankszféra a fejlõdés számára nélkülözhetetlen tevékenységeket támogatni legyen köteles; ezek közé tartozik például a kedvezményes kamatozású mezõgazdasági hitel.
    Megalkottuk a Minifinanszírozási Törvényt is, amelynek az a célja, hogy kisösszegû hitelekkel segítsük a szegényeket. E rendszer része az újonnan alapított Nõk Bankja, a Népi Bank és a Kisfinanszírozási Alap is. E pénzintézetek révén eddig többszázezer kishitelt nyújtottunk és nyújtunk a szegényeknek. […]

    PATKÓS JUDIT FORDÍTÁSA


 

MÚLTUNK

VÁRNAI PÁL

Jaj, a gyermekkor mily tündéri
szép volt !

Részletek egy készülõ regénybõl

Apám emlékére

Ahogyan a történelemben, úgy az egyén életében is találhatók kivételes súllyal bíró dátumok. Az enyémek: 1935, 1944, 1956, 1974, 1989, és egy még biztosan lesz, mely, Nádas Pétertõl kölcsönözve, a "saját halál".
    Az elsõ dátum: világra jöttöm éve, mely nélkül nem lenne a többi sem. Nosztalgiámnak az a része "mely túlnyomónak mondható" (Heltai), 1944-re vonatkozik. Akkoriban még nem volt divatban, hogy kiskorú gyermeket nagyvilágot látni vittek. Velem ez történt, persze, a halálos drótkerítések mögül sokat nem lehetett látni a világból. Így, 1956-ban, hogy egy másféle, eleddig elõlem elzárt világhoz való jogomnak érvényt szerezhessek, magamtól mentem el. 1974 anyám halálának éve. No comment. 1989. Ez az év számomra nem azért volt nevezetes, mert sorra omlottak le a falak, hanem, mivel egy, a lakóházamban történõ gázrobbanás tette életemet ismét kétségessé. Egyik barátom állítása szerint egy újságírónõ kérdésére azt találtam mondani, hogy "mi, zsidók megszoktuk a gázt." Vannak kételyeim, hogy valóban ezt mondtam-e, igaz, mondhattam volna, nem idegen tõlem ez a fajta "gázkamra-humor" (Bojtár Endre kifejezése). Az utolsó, említett évrõl még, remélem, korai szólni. Végiggondolva életemet, azt hiszem, hogy igazán csak az a mintegy elsõ húsz év számít - s ezért csak errõl fogok beszélni - s ami marad, az a pálya és a magánélet, s minderrõl vagy jót, vagy semmit.
    A német megszállás elõtt nem sokkal történhetett, hogy áldott emlékû nagymamám valami csúnya szóval illette a Führert, s én, a kisfiúcska, olyan "mit vétett õ neked?" arcot vágtam. A magyarázat nem késett, s ezzel véget is ért gyermekkori ártatlanságom. Volt egy nagy, kiteríthetõ Európa térképünk, amelyen egyes országok vízszintes, mások pedig függõleges vonallal voltak áthúzva aszerint, hogy az illetõ országok kormányai melyik oldalon álltak. Apám természetesen a BBC híreibõl tájékozódott, éjszakánként, s persze, titokban. Én korán megtanultam olvasni, és a nekem való ifjúsági regények mellett szorgalmasan bújtam a Tolnai Világtörténelmet és a Révai Kislexikont. Földrajzi ismereteim koromat meghazudtolóak voltak. Szinte minden ország fõvárosát kapásból mondtam, minden nagyobb város lélekszámát tudtam. A négyosztályos elemiben, ha valamelyik felsõs nem tudott válaszolni, engem, az alsóst szólított fel Schütz Olga tanító néni, akit 44-ben, sokakkal együtt, a halálba hurcoltak. Mesélték, hogy egy ízben apám nyiratkozni vitt Németh Félix borbélyüzletébe. Büszkélkedni akart kisfiával, s fõvárosokról kérdezgetett. Amikor Németországon volt a sor, én azt találtam mondani, hogy fõvárosa Berlin, de Moszkva (London?) lesz. Szerencsénkre a jelenlevõ urak között nem akadt "másként" gondolkodó.
    Alföldi kisvárosban cseperedtem, egy hagyományos életformában, nehezedõ idõkben. Az én gyerekkorom is biztonságos volt, mint ahogy a korai évek általában. Ott voltak, mindenek elõtt, az ünnepek. A halasi hitközség ortodox volt, igaz, a mintegy hatszáz lélekbõl talán száz se tartozott a szigorúan vallásosak, a mindig kalapban járó, naponta többször imádkozó, pajeszos zsidók közé. Ugyanakkor a többség megtartotta az ünnepeket. Péntek este apámmal templomba mentünk, a tejes és zsíros edényeket elkülönítettük, ünnepekkor - a hétköznapi gyakori hústalan napokkal ellentétben - még kakaós kalács és túrós lepény is került az asztalra. Apám tüzelõanyag kereskedésében megtanultam fát fûrészelni (apám különben, ha ideje engedte, együtt vágta a fát a favágókkal), az irodában megtanultam írógépen írni. Az egyébként szállításra szolgáló stráfkocsit húzó lovakat télen szán elé fogták, és a bakon ülve boldogan csilingeltünk végig Kiskunhalas fõutcáján. Apám többször is tönkre ment (valószínûleg nem is volt igazán üzletembernek való, de hát az érettségi után valahogy belekényszerült a családi hagyományba). Mindig mosolyogva gondolok vissza arra az esetre, amikor a baráti körhöz tartozó drogéria tulajdonosnõ, Wolf Blanka egy ízben panaszkodott, hogy a nálunk vásárolt koksz nem jó, mert ha rálépnek, eltörik. Mire apám azt felelte, hogy akkor ne lépjen rá. Az akkori viszonyok között megengedhettük magunknak azt a luxust is, hogy dajkám is legyen, és háztartási alkalmazottaink is lehettek. Kistáskámmal a hátamon vittem uzsonnámat az iskolába, amelynek tágas udvarán szünetekben futóversenyeket rendeztünk és adj király katonát játszottunk Az iskola, illetve templomudvar különben délután is igen élénk volt az ott lakó hitközségi alkalmazottak számos gyermekének zsivajától. Ismerõsök és rokonok vettek körül. Szinte minden utcasarkon volt egy bolt, egy kereskedés, ahova beszaladhattam, ahol szívesen láttak. Orvosaink a család barátai voltak, a közeli gyógyszertárban is ismerõsként fogadtak, családomat városszerte ismerték, szerették, becsülték (nemcsak a saját társadalmi körön belül, de a környékbeli parasztok is, akik dédnagymamám "fõszögi" boltja vásárlóinak zömét alkották) Szüleim elõfizettek nekem Pósa bácsi gyermekújságjára, az Én Újságomra. Gyûjtöttem az alma és barackmagokat, mert, a hírek szerint, pénzt lehetett kapni értük. Kis piros spórkasszámba pedig lassacskán gyûltek a pengõk és fillérek, melyeket más községekbõl, városokból, Kalocsáról, Bácsalmásról idõnként odalátogató rokonainktól kaptam. Büszkeséggel töltött el, hogy tudtam már kétkerekû biciklin járni. Az is szóba jött, hogy hegedûleckéket veszek, ám a Szabadkán élõ, izraelita felekezetû tanárnak megtiltották, hogy vonatra szálljon.
    Kiskunhalas, földrajzi helyzeténél fogva, mindig is katonaváros volt. Ezekben az években énekelték, hogy "visszatért szép Délvidékünk, visszaadta Dolfi nékünk". Megjegyzem, úgy tíz év múltán, a Tito-idõkben is rengeteg volt a katona mifelénk. Akkor meg az a dalocska volt divatban, hogy "nem léphet már határunkon Tito banda többé át, hû fiai védik ezt az áldott szép magyar hazát". Egy magamfajta bámész kisfiúcskát meglehetõsen boldoggá tett ennek a parádés átjáróháznak a látványa. A tõlünk pár háznyira lévõ téren vasárnaponként katonazenekar játszott. Igen magas rangú tisztek, méltóságos és kegyelmes tábornokok, tábornagyok és táborszernagyok díszelegtek ott. Kitüntetésekkel mellükön, csillagokkal a parolijukon, rangjukhoz illõ széles csíkokkal a nadrágjukon ünnepeltették magukat. A negyvenes évek elején a déli határ közeli városka felvonulási pont lett. Egy ízben egy álló napig vonultak át a csapatok, feltehetõleg a frontra. Tüzérek és gyalogosok páncélsisakban, hátizsákjukhoz szíjazott gyapjútakaróval, utászok, kerékpárosok és lovasok végtelen tömege. A város fõutcáján meg állandóan lehetett látni, amint snájdig alhadnagyok, hadnagyok, zászlósok feszítettek, fényesre suvickolt csizmában, délceg testtartással, makulátlan kesztyûjüket hanyagul tenyerükbõl lengetve. Ellenállhatatlannak tûnhettek a helyi hajadonok szemében. Mindez vajmi kevés hatást gyakorolt rám. Kéthónapos katonai szolgálatom igazi kudarc volt.
    A háború éveivel aztán szigorodtak a törvények, zárult a kör, nem lehetett nem észrevenni szüleim sokasodó gondjait. Anyám fiatal és rendkívüli mûvészi tehetséggel megáldott öccsei egymás után tûntek el, hogy soha többé ne kerüljenek elõ. Nehezen éltünk. Apám nem kapott árút, könyvelést vállalt, helyben és Szegeden. Majd - s ez, mint olvasmányaimból kiderült, elég gyakori volt akkor vidéken - anyámmal együtt fontak, rokkán, angora szõrbõl. Lábukkal hajtották a rokkát, kezükkel sodorták a fonalat. Késõbb egy jó ismerõs tanyáján apám napszámosként is dolgozott, nemcsak a megélhetésért, hanem, hogy ne szúrjon szemet a hatóságoknak. A gyûlölet abban az idõben terjedt, mint a járvány. Szélsõjobboldali, nyilas érzelmû boltok kirakataiban arra figyelmeztették a polgárokat, hogy csakis keresztény helyen vásároljanak, hogy tisztességes magyar ember zsidótól nem vásárol. Rövidesen ez már nem is volt kérdés, mert a zsidó üzleteket bezáratták. Voltak, akik nem köszöntek. Igazán otthon sem volt biztonságos, már vittek el férfiakat. A háború pedig vészjóslóan közeledett. Gyakran megszólalt a közeli városházán elhelyezett óriási sziréna. "Légi veszély, Baja" ismételgette a rádió. Kötelezõ lett minden házban egy légvédelmi pince kiépítése, apám nagy árkot ásott erre a célra. Már láttam magam, amint majd ott elbújok a csúnya, felettünk naponta nagy zajjal elhúzó gépek elõl.
    De már otthonunk se volt sokáig. Merthogy egy szép tavaszi napon eljöttek hozzánk, hogy összeírják maradék kis pénzünket, ékszereinket, ingóságainkat, bútorainkat. Náthás voltam éppen, ma is érzem a duzzadást az orrom alatt. Majd lezárták, lepecsételték a lakást, és bevittek bennünket a gettóba. Idõnként ma is benézek a zsinagóga közelében lévõ Hecht házba, ahova sok családdal együtt bezsúfoltak bennünket is. A bezártság, a szegényes élelmezés nemigen zavart minket, gyerekeket. Capitalyztunk, fel-alá szaladgáltunk, labdáztunk. A sok óbégatástól szörnyen berekedtem, nem tudtam beszélni, mézes kecsketejjel kúráltak. Sokáig a számban maradt az íze, hiszen pár hét múlva mindez rendkívüli luxusnak tûnt. Egy ízben apám nagyon magasra rúgta fel a labdát, s ez a bravúrja emlékeztetett hajdani sportember múltjára. A gyerekek ámulva nézték a labda ívét, és én dagadtam a büszkeségtõl. Híre ment annak is (a szerénység nem volt erõsségem), hogy jól sakkozom, így felnõtt bácsik kitüntettek azzal, hogy partnerükül fogadtak. A gettóban tartózkodás utolsó hetében történt, hogy kiterjesztették a munkaszolgálatra behívottak korhatárát s így, 45 évével, apámra is sor került. Apám különben 17 éves korában hadiérettségivel megjárta az olasz frontot, tûzharcos volt, hadseregbajnok, számos érmet szerzett. Büszke volt sikereire, jó magyar és jó zsidó volt, de mindenekelõtt igazságszeretõ- és osztó. Lakásunk erkélye a zsinagógával szemben volt. Mesélték, hogy egyszer apám pizsamájára felkapta háziköntösét, és leszaladt a lépcsõn, anyám nagy riadalmára: "Hova szaladsz, Karcsi?" - kérdezte. Apám ugyanis észrevette, hogy a rabbi ablaka alatt suhancok randalíroznak. Odafutott, és jól elbánt velük. Most azonban tehetetlen volt, szuronyos emberek jöttek érte. Amikor apám megpillantotta a vezetõjüket, akivel, mint sportember, sportintézõ, korábban társadalmi kapcsolatban volt, rámutatott a mellette lévõ asztalra, s röviden annyit mondott, hogy, majd ha visszajön, széttöri a most magas pozíciót viselõ, nyilas érzelmû ember fején. Sajnos erre nem nyílt többé lehetõsége. Viszont az illetõt, Bácsalmási Tónit, viszontláttuk késõbb egy ausztriai táborban, amint híveivel énekelték azt a fülbemászó nótát, hogy "Egy rabbi, két rabbi, megdöglött a fõrabbi, kitartás, éljen Szálasi. Éljen a Szálasi meg a Hitler, üssük a zsidókat bikacsökkel". Csekély vigasz, hogy Tóni sem került vissza, legalábbis többé nem láttuk. Érdekes véletlen, hogy fia, Zoli, egy kissé félénk, halk szavú fiú, késõbb osztálytársam lett a gimnáziumban. Pár napot még a gettóban töltöttünk, a csonka család, férfi nélkül (bátyámat addigra Szegeden hívták be munkaszolgálatra). Apám helyébe új gettóparancsnokot választottak.
    Gyalog tettük meg a kiskunhalasi állomáshoz vezetõ egy kilométert. Ahhoz az állomáshoz, ahol, pár hónappal késõbb, egy egész vagonnyi munkaszolgálatost mészároltak le, ami még Magyarországon is példa nélküli volt. Az állomás elé emelt emléktáblán a legutóbbi idõkig a zsidó munkaszolgálatosok csak mint "a fasizmus áldozatai" szerepelhettek. Sajnos nem emlékszem, nem mondhatok semmit arról, milyen volt az utca népének a reakciója. Gondolom, sokféle. A vonatindulás elõtt marhavagonunknál megjelent egy parasztember, és az ablakon át benyújtott egy papírzacskót, amelyben pár szem cseresznye volt. Apám a közeli réten dolgozott, õ küldte, kisfiának. Ez volt számomra utolsó életjele.
    Kálváriánk következõ állomása a szegedi sportpálya volt, ahol sátrainkban tönkreáztunk. Akkor még nem tudtuk, hogy mindent kibír az ember. Pár nap múlva szárítkozhattunk a helyi téglagyár barátságtalan kõpadlóján. A közeli városok és községek idehurcoltjaiból bizottságokat szerveztek - ezek a jobb módúakból kerültek ki -, akiknek össze kellett állítaniuk a transzportokat. Itt került sor egy emlékezetes és megható epizódra. Váratlanul beállított hozzánk egy rövidszoknyás, bájos, 15 éves mosolygós nagylány, kezében egy bögrével és egy kistányérral, és Schwarcz Palika után érdeklõdött. Miután megfeleltem a leírásnak, átnyújtott nekem egy bögre teát és egy szelet baracklekváros kenyeret, szabadkozva, hogy nem tudott cukrot szerezni a teához. Herzog Babinak hívták a lányt, bátyám kedvese volt. Õ is, családja is elpusztult. Volt ott nyöszörgés, jajgatás, haldoklás! Idõs embereket nem engedtek ki éjjel szükségre, féléves unokaöcsém kocsiját kidobta a csendõrparancsnok, akit egyébként évtizedekkel késõbb, kanadai tárgyalásain rendre felmentették. Nem ez volt különben a legnagyobb bûne, ez csak "felesleges kegyetlenség" (Primo Lévi kifejezése) volt.
    Haladékot, mondhatnám egérutat kaptunk a sorstól. Arra a vonatra osztottak be, családunkból húszunkat, amely nem északi, hanem nyugati irányba tartott. (Ilyen az egész magyar vidéken mindössze öt volt!) Izgalommal hallottam, hogy a Ferencvárosi pályaudvarra érkezünk. Természetesen tudtam a legendás futballcsapatról s gyermeki fantáziámmal arra számítottam, hogy mind egy szálig felsorakoznak majd a fogadásunkra. Csalódnom kellett. Az út részleteire nem emlékszem. Nem lehetett valami kellemes a zsúfolt vagonban.
    Kiszálláskor egy csodálatos, illatos, fenyõkkel övezett tisztáson találtuk magunkat, a Wiener Neustadt közelében levõ strasshofi fertõtlenítõ és elosztó táborban. Elvették és fertõtlenítették csomagjainkat, bennünket pedig - férfiakat, nõket, természetesen külön - a zuhanyozóba küldtek. Itt anyám fivérére bíztak, aki kézen fogva vezetett. Kicsit sokkolt engem az azelõtt soha nem látott ülepek tömkelege. Legnagyobb rémületemre viszont elvesztettük egymást nagybácsikámmal, s elkezdtem kétségbeesetten kiabálni: "Dr. Várnai (vagy még akkor Winter?) Dezsõ Szegedrõl!" Szerencsére elõkerült, s vele együtt helyrebillent lelki egyensúlyom is. Valamiért az orvoscsaládok maradtak legtovább Strasshofban, s lévén, hogy két orvos is volt köztünk, mi hat hétig maradtunk. Rossz álomnak tûnt az egész. Órákig tartó sorban állások az ehetetlen szárított zöldség levesért (Dörgemüse), a barakkok kibírhatatlan levegõtlensége, hõsége, az éjszakáinkat tovább megkeserítõ poloskák, a korbáccsal fel-alá járkáló ukrán, litván kápók. Nagyon meg voltam rémülve, amikor egyikük anyámat elvitte valami súroló munkára. A közelben elhelyezkedõ vitorlázó repülõtér felett a magasban naponta láttuk a kigyulladt gépek zuhanását, odahallatszott a Wiener Neustadt-i gyárakra hulló bombák zaja. Június elején érkeztünk, és augusztus 5-én még biztosan ott voltunk. Ugyanis anyám elõvett egy fehér vászonzacskót, amelyben az otthonról hozott édes aprósütemény morzsáiból ettünk pár kanállal, apám születésnapját megünnepelendõ. (A felszabadulás után elõkerültek apám lapjai, amelyeket a munkaszolgálatból címzett egy kedves, segítõkész ismerõsnek. Zagyvapálfalváról jöttek a lapok. Valamikor abban az idõben, amikor éppen róla emlékeztünk a magunk szerény módján, írhatta apám a következõt: "Sajnos kedveseimrõl közvetlen hírt nem kaptam, de megnyugtató, amit kedves Julika ír, hogy szegények valahogy megvannak. Miattuk annyit aggódok, és olyan izgalomban élem a napjaimat, hogy ez már nem embernek való. De a jó Isten talán reánk is fog tekinteni, és megengedi, hogy annyi megpróbáltatás után szeretteinkkel boldogságban együtt lehessünk".)
    Nem engedte meg. Pedig apám, aki 1899-ben született, szerette mondogatni, hogy õ három évszázadon át fog élni.
    Egy szép napon lovaskocsi jött értünk, s tízünket elvitt az osztrák-csehszlovák határ közelében, a német fennhatóság alatt álló, cseh oldalon található Annahof (csehül: Annenský Dvr) nevû uradalomba, mezõgazdasági munkára. A család másik fele Znaim (Znojmo) városába került, az ottani konzervgyárban dolgoztak, s mint látni fogjuk, nálunk lényegesen jobban jártak. Ma már tudjuk, hogy a Kasztner-féle mentõakciónak köszönhetõen alakult így a sorsunk. Az akció érdekessége, mondhatni, iróniája az volt, hogy amikor a bécsi polgármester munkaerõt kért, olyan alföldi - a munkaszolgálat következtében - csonka családokat küldtek, amelyekben túlnyomóan voltak öregek és gyerekek. Az uradalom valamiféle grófi birtok lehetett, egyszer a gróf is megjelent, lovon, sportos, osztrák viseletben. A munkaépületeket, szállásokat, istállókat magas fal vette körül. Tél lévén, elég nagy volt mindig a sár, abban cammogtak a nagy lajtokat húzó ökrök, akiket szüntelen káromkodások közepette hajtottak a kocsisok. A körülmények aránylag tûrhetõek voltak. Lengyel munkafelügyelõnk, Dembiski úr emberséges volt. A lánya játszott is velünk, egyszer-egyszer, talán éppen karácsonykor, beiglit is kaptunk tõle. Mi is játszottunk, nálam két évvel idõsebb unokanõvéremmel, Évával. Például azt, hogy én egy szegedi orvos vagyok, és deportálnak bennünket. (Õ késõbb, édesapjához hasonlóan, orvos lett) Rajtunk kívül - három deportált zsidó család - voltak ott lengyelek, osztrákok, csehek, szlovákok. Õk, azt hiszem, nem voltak rabok, hanem munkára telepítették, szerzõdtették õket oda. Az épkézláb felnõttek kemény fizikai munkát végeztek, krumplit szedtek, szaladtak az eke után, a nagymamák kevesebbet dolgoztak, s emellett ellátták a háztartást. Mi, gyerekek, segítettünk, ahol tudtunk, pl. vittük ki a tízórai sült krumplit, a "Frühstücköt" a dolgozóknak. Emeletes ágyakon aludtunk, valamilyen mezõgazdasági épületben. Az élelmet elõre megkaptuk egy hétre, abból kellett gazdálkodnunk. Ahogyan egy erdélyi jiddis népdal mondja: "hétfõn krumpli, kedden krumpli, szerdán krumpli…" (Az igazság kedvéért, olykor porból készített puding is került!) El is vermeltünk ötven kiló krumplit télire. Hogy sajnáltuk, amikor távozásunkkor mind ott kellett hagynunk. Vasárnap barangolhattunk a mezõn, persze bizonyos korlátokon belül, megfürödhettünk a közeli Thaya-folyóban, szedhettük a földre hulló almát. Voltak német felügyelõink is, azoktól tartottunk. Az inspektor félkarú volt, a sáfár púpos, aki egyszer rám ijesztett, és bemenekültem a WC-re. Nem voltak gonoszak, csak gonoszkodók, Lombroso teóriája ez esetben igaznak bizonyult.
    Két éve elmentünk Dél-Csehországba. Nagyon megörültem, amikor megpillantottam a Thaya-folyót - sokkal nagyobb volt, mint ahogyan arra emlékeztem. Amikor azonban, többszöri átszállás után eljutottunk a szomszédos Hevlín (Höflein) falucskába, megtudtuk, hogy az uradalmat nyolc éve lebontották. Egy világ omlott össze bennem. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.
    Pedig sok év óta készültem oda. Egyszer régen, még 1956-ban említette bécsi unokabátyám, hogy üzleti kapcsolatban állt Annahoffal. Most, jobb híján, átsétáltunk a pár kilométerre fekvõ osztrák történelmi városba, Laa an der Thayába. Ekkor tudtam meg, hogy 1944-ben súlyos károkat okoztak itt a bombázások. S hogy amikor 1944-ben Annahofból néztük a lángokban álló Laa-t, ezért égett a város.
    Valahol fent döntés születhetett, hogy a tízbõl csupán három munkáskéz nem éri meg, hogy ott etessenek bennünket, és levegõváltozásra van szükségünk. Pár napra visszavittek bennünket Strasshofba, ahol a korábbinál sokkal embertelenebb körülmények uralkodtak. A koszt, ha lehet, még rosszabb volt, a kápók még kegyetlenebbek. Ráadásul súlyos izületi gyulladást kaptam, és nem bírtam a lábamra állni. A bécsi átszállás forgatagában nagymamám egyik csomagja is elveszett, ruhanemûvel, pár üveg lekvárral, pótolhatatlan dolgok. Északi irányban indítottak bennünket a Hamburg és Hannover közötti, a Celle kisváros melletti Bergen-Belsenbe. Hosszú gyalogút vezetett a táborig, magyar katonák lakta kaszárnya mellett vezetett az utunk, körülöttünk csodálatos fenyvesek. Hát a tájakhoz értettek! Óriási, nedves, fûtetlen barakkokba szállásoltak el bennünket, a kétemeletes faágy, a "priccs" volt egyetlen bútorunk, faforgáccsal töltött papírzsák a fekhelyünk, amelyen kettesével aludtunk. A mennyezetrõl csepegett a víz. A mosdóban viszont kevésbé. Mintegy húsz méter hosszú szürke épület volt a mosdó, bádogból készült vályúk felett fekete csapok, amelybõl alig-alig csepegett a víz. Gyenge erõnlétünkben nagy akaraterõ kellett már ahhoz is, hogy oda kitántorogjunk, nem is beszélve a szabadban levõ latrinákról, ahova éjjel kimenni öngyilkossággal ért fel. (Rettenetes helyzetben volt egy fiú - a körülötte lévõk nem kevésbé - aki kisdolgát bent végezte el. Az egész táborban a mienk volt az egyike a kicserélésre szánt három Sondern (különleges) lágernek. Szegényes ruháinkat megtarthattuk, dolgoznunk sem kellett. A téli hideg elõl, ha tehettük, nappal is egy szál takarónk alá bújtunk Naponta kellett Appellre, létszámellenõrzésre mennünk. Nem is tudom, hogyan bírtuk ki az órákig tartó álldogálást a dermesztõ hidegben, hóban. Nem ritkán újra kellett számolni. A katonák között akadt egy nagybajuszú, középkorú õrmesterféle, aki idõnként megszánt egyet-egyet közülünk, és beengedte õket a barakkba. Popeynek hívtuk, volt olyan hiedelem is, hogy angol kém. Mégis, az élelmezés minõsége, illetve hiánya volt a legborzasztóbb. A menü általában marharépa leves volt, szárított zöldség, idõnként émelyítõ kenyérleves, olykor pár krumplihéj, uram bocsá, egy-egy krumpli vagy vörös káposzta foszlány is bekerült a hatalmas, ötven literes kondérba. (Azóta is koncentrációs tábor-levesnek becézem a tömegétkeztetés során felszolgált leveseket). Kezdetben egy falatot sem tudtunk lenyelni, de mindent meg lehet szokni, s az éhség nagy úr. Anyám gondoskodott arról, hogy minden ellenkezésem dacára pár kanál leves lemenjen a torkomon. (Óriási dolog lehetett egy gyereknek, hogy ott volt mellette anyja, nagymamája) Reggelire ízetlen kávét kaptunk, mellé fûrészporból készült kenyeret, nagy néha pár deka Wurstot. A nõk, jobb híján, a forró kávéban mosták a hajukat. Az étkezések rendje - ahogy Kertész Imre narrátora mondaná - kissé furcsa volt. Megtörtént, hogy az ebéd hajnalban jött, a reggeli este, óriási szünetekkel, és így tovább. Amikor elhangzott a várva várt kiáltás: "Ételhordók a kapuhoz", mi gyerekek, az éhezéstõl kidülledt szemekkel, meg hogy végre történik valami, versenyt futottunk a szögesdrót felé, ahol a kaput pár percre kinyitották az ételhordóknak. Már a kondérok puszta látványa is csiklandozta ízlelõ bimbóinkat. Nagy ritkán svéd vagy dán szeretetcsomagok érkeztek, pástétom konzerv, például. Ilyen alkalmakkor tizennégyen körbeálltuk az ezzel megbízottat, s kidülledt, sóvár szemekkel vizslattuk, amint centi- vagy milliméteres egyenlõ részekre osztotta az áhított csemegét. Nagyjából el lehet mondani, hogy speciel a koszt miatt kár volt bennünket olyan messzire vinni. Hazaérkezésünkkor nem is voltam valami pirospozsgás! Igen, az éhezés. Nem sokkal utánunk budapestiek érkeztek, szinte mind egyedül állók. Munkaszolgálatosok, védett házakban összefogdosottak. Elegáns öltönyt viseltek, svájci óra díszelgett a csuklójukon ("Ilyen idõkben mindig a legjobb ruhánkat kell viselni" - mondta nagynéném 1956-ban). Cigarettájuk is volt. Megkezdõdött a "csencselés", a táborlakók kedvelt idõtöltése. Akik elcserélték öltönyüket, órájukat kenyérre, élelemre, s azt rögtön felfalták, rövid idõn belül felfordultak. A cigaretta viszont a legnagyobb kincs volt, birtokában meg lehetett menekülni az éhhaláltól. Mint mindenütt, voltak kivételezettek is, köztük érdemesek és érdemtelenek Egy fiatalember, aki kitûnõen rajzolt, a tisztek portréjáért cserébe dupla tál ételt vagy kenyéradagot kaphatott. Voltak olyanok, vezetõ pozícióban, akik a többiektõl vettek el. Egy nõ pedig egy parancsnok szeretõje lett, saját lakása, konyhája volt, sütött-fõzött, amíg mi éheztünk. Másokon nem segített, vagy nem akart, vagy nem tehette. Fenn is hordta az orrát. Elítélhetõ az ilyen ember, aki ezt tette, azért, hogy a gyerekén segítsen ilyen iszonyú körülmények között? Nem tudom. Akkor, legalábbis, megvetettük. Egy reggel riadtan értesültünk arról, hogy egy szomorú, hosszúkás arcú, szimpatikus szerb fiatalember megpróbált kiszökni a konyhára, hogy marharépát lopjon, s az õrtoronyból lelõtték. Mindig valami szívfájdítóan gyönyörû dalt énekelt, szövegét nem tudom, de a dallamára máig emlékszem. Örkény írja valahol, hogy mindig van olyan dal, melyet csak egyvalaki ismer, s amikor az illetõ meghal, elfelejtõdik a dal is. Még soha nem találkoztam olyan emberrel, aki azonosította volna számomra ezt a dallamot.
    Egyszer átköltöztettek bennünket a láger egy másik részére. - Na, most cserélnek ki, bennünket - gondoltuk. Az történt ugyanis, hogy újabb foglyok érkeztek. A háború vége felé a németek mániája volt, hogy a sok, még életben levõ szerencsétlent vonultatták táborról táborra. Sokan elhullottak útközben, vagy agyonlõtték õket. Amikor kiürítették a barakkunkat, helyünkbe csíkos ruhás, élõ csontvázak kerültek. Kirakták az ágyakat, s õk a sáros földre feküdtek. A Sondern lágerbõl ún. Vernichtungs (megsemmisítõ) láger lett.
    Kertész Sorstalanságából is tudjuk, hogy egy koncentrációs táborban unatkozni is lehet. De még mennyire! Dolgoznunk, ugye, nem kellett. Mikor cserélnek el már bennünket gyógyszerre vagy tankra? Két földim, öröklött testi hibás, igen mûvelt testvérek arról beszélgettek, hogy vajon megérnek-e õk még - ebben az állapotukban - egy aszpirint? (Voltak ilyen hírek.) Mindketten elpusztultak a táborban, talán végelgyengülésben, mint sokan. Az idõt valahogy el kellett tölteni. Gyakran kiabálgattak, üzengettek a kerítésen keresztül az emberek, neveket mondtak, hozzátartozókat kerestek. Igazi Bábel volt, egész Európa ott szorongott. Ki tud errõl vagy arról, házastársról, gyerekrõl, szülõrõl? Nagybátyám kenyérbélbõl sakkfigurákat készített, s valami hokedlibõl táblát csinált, azon sakkoztunk. Egy fiatalember maga köré gyûjtött bennünket, gyerekeket, s a jövõ Palesztinájáról mesélt nekünk, lelkesen: "Mindent lehet, csak akarni kell" - mondogatta. Számos színész, mûvészember is volt közöttünk. Volt olyan éjszaka, hogy a hangos mókázástól, nevetéstõl nem tudtam aludni. Sokan lehettek ott a valamikori kitûnõ pesti kabaréból. A "fõzés" volt még gyakori és kedvenc passziója a felnõtteknek, fõleg a hölgyeknek. Mit eszünk majd elsõnek, amikor hazakerülünk. (Úgy látszik, a felnõtteknek már volt némi fogalmuk arról, hogy mi történik a frontokon, s hogy rabságunknak talán rövidesen vége szakad) Anyám tejberizsre meg tejbegrízre szavazott: ennyi éhezés után kímélni kell majd a gyomrunkat. Én lelkesen helyeseltem, azóta is kedvenc ételeim ezek. Apám nõvére megjegyezte, hogy fivére, apám - férfias, vezetõ egyéniség és szókimondó ember lévén - már bizonyára polgármester lett a városunkban. Szeretném remélni, hogyha hazatér, nem akart volna az új urak közé sem tartozni.
    A háború a vége felé járt, az angol csapatok pár napi távolságra lehettek tõlünk, egyre sûrûbben hallatszottak a bombázások. "A hannoveri kenyérgyárat bombázzák" - mondta valaki. Április elsõ hetére szinte minden "szolgáltatás" leállt, a németek sorra elszállingóztak, bezárt a konyha is, magunkat kellett ellátnunk. S milyen jó is volt a marharépát, a céklát végre nyersen is ehetni, az ízetlen koszt után! Egyszer a szabadban maggi levest is fõztünk. Azután, három transzportban útnak indították részlegünket. Szerencse volt ez is, mert, ha tovább ott maradunk, az egyre elhatalmasodó tífusz biztos halált jelentett volna. Gyalog indultunk el a táborból a több órányira fekvõ Celle városa felé. Csoda folytán mind a tízen megvoltunk, beleértve több tüdõgyulladást túlélt, rettenetesen visszamaradott, másféléves unokaöcsémet. Anyám és nagybátyám vitte õt, szakajtóban. Szintén legyengült édesanyja képtelen lett volna rá, lefogyott, 24 évesen többször kisfiúnak nézték. Megint elmentünk a magyar kaszárnya mellett. (Nemrég jutott tudomásomra, hogy 1944. október 15. után magyar csapattesteket helyeztek át Észak-Európába, így Bergen-Belsen közelébe is. Sõt, felszabaduláskor magát a tábort is magyar katonák adták át az angoloknak.) Semmi nem változott, csak mi változtunk. Ahogy bandukoltunk a sík vidéken, szembejött velünk egy csíkos ruhás, népvándorlásra emlékeztetõ sereg. Batyu nélkül, fapapucsban, szakadt pizsamában vánszorogtak, hetekig utaztak vagonokban, étlen-szomjan. "Ókori diadaloszlopok reliefjein láttam a rabszolgák tömegét így, egy tömbbe forrva menetelni. Félholtak bukdácsoltak egymás hátán a vesztõhelyre" - írja róluk Az ember fiai címû könyvében Kõmûves Imre. Idõnként lehajoltak egy-egy krumplihéjért, egy csikkért, földre vetették magukat bármiért. Sajnos nem készültek rólunk fényképek, de hozzájuk képest szépek lehettünk. Ezek a Dachauból jövõ Häftlingek nem voltak már emberformájúak. Ilyen kísérteteket majd dokumentumfilmekben láttunk jóval késõbb. (Pár éve összeakadtam egy idõs kanadai zsidó emberrel, aki részt vett Bergen-Belsen felszabadításában. Amikor megemlítettem, hogy csekélységem is ott volt, nem akarta elhinni: "Az nem lehet - mondta - hiszen ott senki nem maradt életben").
    Aztán ismét úton voltunk. Úgy látszik, már nem jutott nekünk marhavagon, melyet Kilenc koffer címû regényében Zsolt Béla a 20. századi homo sapiens leginkább testre szabott közlekedési eszközének nevez. Így kényelmesebben, úgynevezett Pullman kocsikban utaztunk, kupékban. Lassan döcögött a vonat, egyik oldalon síkság, a másikon erdõ. Mindenütt a háború nyomai: szétlõtt sínek, vonatroncsok, lebombázott állomások. Gyakran megálltunk, órákig, napokig vesztegeltünk. Ide-oda tolattak bennünket. Majd akadt mozdony, járhatóvá vált az út. Az SS-parancsnok meg az idõsebb Wehrmacht-õrök már csak ímmel-ámmal törõdtek velünk, inkább a maguk bõrét próbálták menteni. Amikor álltunk, le lehetett szállni. Ilyenkor az élelmesebbek elmentek élelmet, vizet keresni. Egy egy-közeli vonatból, raktárból zsírt, lisztet, krumplit, mûmézet zsákmányoltak. A vonat mellett tüzet raktak, fõztek, sütöttek, amit lehetett. Temették az útközben tífuszban meghaltakat. Mint korábban a lágerben, a túlságos mohóság itt is soknak megártott. Egyszer kitolattak bennünket egy állomásról, s amikor pár óra múlva visszaértünk, az állomás már eltûnt, lebombázták. Átkeltünk az Elbán, két tûz között haladtunk elõre. (Pár évvel késõbb láttam a Találkozás az Elbán címû eléggé sematikus, vagy talán naiv szovjet filmet)
    Épp a mosdóban voltam, amikor egyszerre iszonyatos ropogást, csattanást hallottam. Fejvesztve szaladtam be a családomhoz, de onnan is azonnal rohantunk, szinte zuhantunk le a vonatról, lóhalálában száguldottunk le a magas töltésrõl. Már, aki bírta, nagymamám például a vonatban maradt, mások a vonat alá bújtak. 15-20 méter magasságból, két amerikai repülõbõl géppuskázták a vonatot. Ötágú csillag alakjában terültünk el, anyámmal és bátyja családjával, kitûnõ célpontot szolgáltatva a golyóknak. Körülöttünk hullottak az emberek, jajgatás mindenhonnan. A mozdony lángokban állt. Én, miközben valami csodában reménykedve imádkoztam, egyre csak egy fiúra függesztettem a szemem, akinek a combján hatalmas, vörös lyuk tátongott. Vonatban maradt barátomat a fején találta a golyó. Sokakat itt ért a halál. Az egész nem tarthatott pár percnél tovább, de egy örökkévalóságnak tûnt nekünk. Fehér lepedõkbõl alakított zászlókat tûztek ki a vonat oldalára. Mentõautók szirénája váltotta fel a rettenetes puskaropogást. Ápolónõk, orvosok érkeztek a közeli városkából. Talán ironikusnak hangzik ebben a kontextusban, hogy bajban ismerszik meg az ember, de ebben a rettenetes pillanatban a német segítség megható volt. Kiderült, hogy a vonat elejéhez csatolt, most már lángokban álló német harckocsik váltották ki ezt az "égi" haragot, s ez eléggé gyakori volt a vonatoknál ezekben a napokban. Azóta is elfog a rémület, ha eszembe jut ez az epizód, életemnek egyik legiszonyúbb napja.
    Nemsokára a romos Berlinbe értünk. Csigalassúsággal döcögtünk át a fõvároson, melynek történelmi szépségébõl nem sokat láthattunk: szinte romhalmaz volt az egész. Itt is, mint a falvakban, kisvárosokban, melyeken áthaladtunk, megdöbbentett a dolgok abszurditása, ahogyan sétáló, dolgukra tartó, templomba, iskolába, munkára igyekvõ, hétköznapi vagy ünnepi ruhába öltözött embereket láttunk. Az a tudat, hogy csupán pár kilométer távolságra a munka és megsemmisítõ táboroktól egészen más élet zajlik
    Közel kétheti vonatozás után megérkeztünk a Prágához közeli Theresienstadtba (Terezín). Mária Terézia által alapított kaszárnya és börtönváros volt, amelybõl a németek csináltak "mintavárost" az odalátogató svájci vöröskeresztesek megtévesztésére. Sajnos, azok hagyták is magukat megtéveszteni. Voltak ott kávéházak, játszóterek, pénzt nyomattak. A hivatalos látogatások idején a gyerekek körhintáztak és labdáztak. Nagy mûvészi élet folyt. Számos zenei kompozíció, még opera is született a táborban. Egy Brundibár címû operát a gyerekek ötvenszer elõadtak, s az utolsó elõadás után mindnyájukat elvitték Auschwitzba, ahova különben folyamatosan mentek a vonatok. Volt színház, és sokan láthatták világszerte a fennmaradt gyermekrajzokat. Minderrõl - mint annyi más dologról - mi semmit sem tudtunk. Megérkeztünk, még mindig, mint cserefoglyok. Nagyon sok koncentrációs táborból idehozták a túlélõket, de útközben is sokan meghaltak. Itt összetalálkoztunk különben sok ismerõssel, többek között apám három testvérével és azok családjával, õk mindvégig Znojmóban maradtak.
    A Drezda-kaszárnyában, a sok fabarakk után végre egy kõépületben szállásoltak el bennünket. Itt is emeletes ágyak voltak, a villany éjjel-nappal égett, aludni sem lehetett. A Dörrgemüséhez képest az élelmezés valamivel jobb volt: Theresienstadtban burist (olyan gersliféle) kaptunk mindennap. Nem volt tüskés drótkerítés és kijárhattunk az épületbõl. Szükségünket nem kellett mínusz 15 fokban, a szabadban végeznünk, angol vécék voltak. Németet sem sokat láttam, hiszen a vereség napok kérdése volt. Egyszer a parkban játszottam, amikor két egyenruhás német tiszt jött felém. Nagyon megijedtem és gyorsan kereket oldottam. A fõellenség most a tífusz volt, nagyon sokan, így orvos nagybátyám is megkapta. Egyik reggel észrevettem, hogy két orvos is meghalt mellettem és felettem tífuszban. Sok évvel késõbb, egy látogatás alkalmával tudtam meg azt is, hogy a tábor másik részében bunker volt, ahol foglyokat kínoztak és végeztek ki.
    Az utolsó napokban minden rendbeli német katonák vonultak az úton. Idõnként fellõttek az ablakunkra, ilyenkor igyekeztünk az asztal alá bújni. A helyi civil lakosság is menekült. Anyám és fivére elmentek a közeli Litomericébe, s amikor bementek lakásokba, hogy valami ennivalót találjanak, azt tapasztalták, hogy sok helyen még meleg volt az étel a tûzhelyen. Késõbb olvastam arról, hogy a háború végén tervbe volt véve a tábor felrobbantása, de erre szerencsére nem került sor. S aztán beköszöntött a nap, amikor szovjet tankok érkeztek, itt vonultak át Prága felé. Mindenki kitódult az útra. Örömünk elképzelhetetlen volt. A katonák dobáltak nekünk mindent, amijük csak volt: cigarettát, csokoládét. Mindez hihetetlennek és ugyanakkor természetesnek tûnt.
    Nemsokára befogták a tábor õreit és dolgozóit nehéz, fizikai munkára. Mi csodálkozva néztük a szokatlan jelenséget. Volt, aki elégtételt érzett, valaki fel is pofozta egyiküket, mások sajnálkoztak, megint mások ezen méltatlankodtak. Ilyen már az emberi természet. Egy másik nagybátyám, aki még az elsõ világháborúban hadifogságba esett és megtanult oroszul, most tolmácsnak ajánlkozott. Aztán vártunk a sorunkra. Azonkívül, hogy rabságunk megszûnt annyi változott csak, hogy a buris helyett mindennap sárgaborsót ebédeltünk. Beoltottak bennünket tífusz ellen. Hátha még segít. Vártunk és vártunk. Óriási probléma lehetett a több száz táborban a hullák eltemetése, a betegek ellátása, a rend megszilárdítása, majd végül az emberek hazaszállítása. Családunk egy részéért eljött egy unokabátyám Szegedrõl teherautóval, és hazavitte õket. Mi pár nappal késõbb indulhattunk egy olyan útra, amely megint csaknem két hétig tartott. Persze, nagy volt a káosz, a háborúnak éppen hogy csak vége lett, s hát az oroszok nem voltak a legjobb szervezõk. Gyakran napokig állt a vonat, mert nem volt mozdony. Ellopták, kellett valakinek. Akkor valahogy - ég tudja, honnan, mindezek után! - került, például egy aranyóra a szovjet százados részére, aki aztán vagy hozott mozdonyt, melyet újfent elloptak, vagy nem. Azért mégiscsak haladtunk valamelyest hazafelé. Galánta, Párkánynána, Kút, Érsekújvár, ezek voltak az útközi állomások. Kútnál három, de lehet, hogy öt napig is ácsorogtunk. Rettenetes volt. Mentünk a faluba kenyeret kunyerálni. Egy ismerõsünk egyéves fia meghalt a vonaton, nem volt mivel táplálni. Útközben énekeltünk, roppant aktuális dolgokat: "Nádfedél, faluvég, eljutok-e haza még? Vár otthon reám, az édesanyám, visszavár a szép magyar hazám."

Utószó

Budapestrõl is hazajutottunk valahogy, jeggyel, jegy nélkül, segélyszervezetek útján. Egyébként akkoriban a vonat tetején volt divat utazni. Aztán, mi hárman, anyám, nagymamám meg én, elvánszorogtunk a város végére, nagymamám "fõszögi" házába, ahol összecsõdült a ház népe, meg a szomszédok. Sajnálkoztak is, hogy mi mindenen mehettünk keresztül, meg örvendeztek is, hogy visszajöttünk. Nem tudom, hogy hazánk mennyire várt vissza, de szerencsére akadtak segítõkész emberek, akik összeadtak dolgokat, elláttak ennivalóval, elõkerült megõrzésre odaadott ruhanemû, bútor, elásott értékek. Folytatódott az élet, illetve elkezdõdött az új élet. Anyám két öccse nem jött vissza az ukrajnai munkaszolgálatból, (bátyám megszökött és így szerencsésen megmenekült) apám egyik nõvére és férje (egymással nagy szeretetben élõ, aranyos emberek) Auschwitzból, és hát, apám. Sokáig álmodtam róla. Anyámmal, aki szemérmes ember volt, sajátmagával intézte el a fájdalmait, nemigen beszéltünk róla. Rokonaimmal sem tudtam igazán beszélni apámról, õk nem kezdeményezték, nekem meg valószínûleg gátlásaim voltak. Reménykedtünk, legalábbis én. Annak ellenére, hogy nem sokkal a felszabadulás után, akaratlanul tanúja voltam, amint egy volt munkaszolgálatos társa elmesélte nagynénémnek apám utolsó napjait Dachauban. Hogy õ volt ott is a barakk parancsnok, s hogy utolsó kenyerét is odaadta másoknak. Errõl az ismeretemrõl is valamiért mélyen hallgattam. Igazán csak a hetvenes évek elején derült ki, miként teljesedett be sorsa, amikor értesítés érkezett a Svájci Vöröskereszttõl, hogy 1945 januárjában hunyt el, Dachauban. Nem szeretek arra gondolni, hogy utolsó napjaiban hasonlíthatott azokra a kísértetekre, akik szembejöttek velünk Bergen-Belsenbõl jövet. Sokat gondolkodtam azon, miért is nem szökött meg. Hiszen sokan megszöktek, az õ századából is, gyenge fizikumú, nyápic emberek. Az ilyenek, úgy tudom, sokszor jobban bírják a megpróbáltatásokat. Apám még negyvenes éveiben is jól futott, izmai olyanok voltak, hogy a bicska visszapattant róluk, nagyszerû tornász volt. Mesélték, hogy amikor még futballozott és lerúgták, szaltóval kelt fel. Hát akkor miért? Félt? Túlságosan becsületes volt, mint a Sorstalanság Köves Gyurija? Igaz, a fiatalok jobban bírták. Õ negyvenöt évesen, egy vesével, bizonyára nehezen bírta, esetleg lelkileg is megtört. Valószínûleg nem lett volna képes rá.
    Különbözetivel behoztam a vesztett évet. Sokáig ijedtség fogott el, amikor repülõ hangját hallottam, de a zajra azóta is különösen érzékeny vagyok. 1945 õszén a kiskunhalasi református gimnázium elsõ osztályos hallgatója lehettem. Soha senki nem kérdezett arról, hol, merre jártam. Ebben a korban nem ez foglalkoztatja a nebulókat, valószínûleg nem is tudtak róla. De késõbb sem. Azt hiszem, hogy a túlélõk élményeire nem voltak kíváncsiak az emberek, s bennünk sem volt hajlandóság errõl beszámolni. Meg volt elég más bajuk akkor is: többeknek odamaradt édesapjuk a Donnál, kuláklista, beszolgáltatás, tapasztalatok a szovjet katonákkal, nem folytatom. Késõbb se sokan voltak kíváncsiak arra, hogy min is mentek keresztül a zsidók. A "mi is szenvedtünk" kliséje (amiben volt is valami), ahogy mondani szokás, "relativizálta" a mi veszteségeinket. Nemrég, egy érettségi találkozón megdöbbentett, hogy több osztálytársamnak fogalma nem volt arról, hogy bennünket deportáltak. "Téged is, Pali?" Nehezen hitték el, hiszen a gimnázium elõtti évekrõl soha nem beszéltünk. Az elsõ évben még egyszer lezsidózott matematika tanárom, mert renitenskedtem, egy többször bukott osztálytársam pedig Jézus meggyilkolása miatt zaklatott. Aztán mindez, hosszú idõre, elfelejtõdött. Gimnazista koromban, nyaranta fizikai munkát végeztem. Egyszer, valamivel kapcsolatban, elmeséltem 44-es élményeimet egy egyszerû munkásasszonynak. "Akkor maguk tényleg felszabadultak" - mondta. Nem kellett többé feltüntetni vallásomat. Új fogalmakat ismertünk meg: munkás származású, dolgozó paraszt, haladó értelmiségi, egyéb, kizsákmányoló, osztályidegen. Érdekesképpen, bár érthetõen, több együttérzést tapasztaltam külföldi barátaim, ismerõseim részérõl. Õk békésebb tájakon nõttek fel, nekik az egész úgy tûnt borzalmasnak, ahogy történt.
    Nehezen éltünk. Rólam, a "hadiárváról" javarészt a napközben otthon tartózkodó nagymamám gondoskodott. Mindent megtett, hogy a kedvembe járjon. - A mindig fiatalos, csinos és jó természetû anyám, harmincöt éves korára megözvegyülve, sokszor az éjszakába nyúlóan dolgozott, keveset lehetett velem. Nagyanyám sokáig várta vissza a fiait, majd gyászolta õket. Nagyon jó asszony volt, a valamikori délceg termetû nõ hatvanas éveire meggörnyedt, mindig feketében járt.
    Felteszem magamnak a kérdést: valóban olyan volt "gyermekkorom messze ringó világa" (Radnóti), ahogy erre emlékezem? Valójában azt láttam, amire most emlékszem, amit felnõtt fejjel gondolok errõl? Tulajdonképpen mindent azonnal le kellene mindig jegyezni. Fognom kellett volna 1945-ben tüstént egy plajbászt, tintát meg tollat, meg egy kockás vagy vonalas füzetet, s gyerekes betûimmel, pacákat ejtve, mindent megírni. Vajon meg tudtam volna-e akkor mindezt írni?
    1956-ban Bécs felé vettem utamat. Úgy döntöttem, hogy nem adom fel inkognitómat. Hosszú idõ óta elõször kellett egy kérdõíven feltüntetni vallásomat. Nem én voltam az egyetlen, aki élt az alkalommal, hogy terhesnek vélt örökségétõl megszabaduljon. Hosszas tûnõdés után beírtam, hogy ágh. ev. (tudniillik ágostoni hitvallású. evangélikus). Elég hamar meg is bántam ezt, nem nekem való volt az alakoskodás. Elmeséltem az esetet apám egy Bécsben élõ unokatestvérének, aki hozzásegített ahhoz, hogy visszataláljak önmagamhoz.. "Ez nem probléma - mondta. - »Ev« annyit jelent, hogy evidens, hogy zsidó."
    Ezzel kezdetét vette életemnek egy újabb szakasza, de ez már egy másik történet.
 


MÛHELY

ROMÁNY PÁL

Következmények nélkül?

"Az erõszaknélküliség az emberi nem törvénye, mint ahogy az erõszak a vadállatok világának törvénye […] Az ember méltósága megköveteli, hogy egy magasabb rendû törvénynek, a szellem törvényének engedelmeskedjék."
    Mahatma Gandhi (1920)

"Ez (mármint hazánk) egy következmények nélküli ország!" - olvasható, hallható a magyar hír (?) - piacon. Vagyis - a leminõsítés megfogalmazói szerint - elmaradnak a büntetések, nincs igazi felelõsségre vonás a visszaélésekért, a mulasztásokért, gátlástalan rágalmazás folyik, de elismerés sincsen a helytállásért vagy a kiváló teljesítményért. A szakmák napjai csendben kimúltak, helyükbe lépett néhány gyanúsan reklámízû "cirkusz", jobb esetben látványosság.
    A tisztességes kiállást, magatartást alig tartja számon, nem is nagyon honorálja sem a társadalom, sem a hivatalosság. Találmányokra, országos értékû alkotásokra a szûk szakma figyel csak, esetleg még egy-két tárca, fõleg a nemzeti ünnepek körüli napokban. Megszokásból, hogy mielõbb elfelejthessék. A "köznépnek" ott a naponta adagolt politikai menü, vagy a bulvárszintû "közélet". Kitölti az idejét. Ha mást akar - kapcsolja ki a társadalmat, fordítson hátat mindennek és mindenkinek. Fõleg a médiának.
    Ekkora kiábrándultság persze ritkán jelenik meg, legfeljebb maliciózus megfogalmazásként, de az elvárt következményeket hiányoló megállapításokkal annál gyakrabban találkozhatunk. Mert a következmények természetesen különbözõ jellegûek lehetnek, kinek-kinek kedvezõek vagy nem kedvezõek, de nem maradhatnak el. Miként nem is maradnak el! Abban az esetben is mérhetõ ugyanis a "következmény", ha a hasznos, sõt másoknak is kedvezõ egyéni vagy csoportos fellépést semmi sem követi, ha nincs reagálás, hiszen akkor azt közvetíti: nem érdemes, nincs rá igény, semmi sem változik. És fordított esetben is efféle az üzenet. Bekövetkezhet a kár, kisebb-nagyobb közösség megszenvedheti, ám ha nincs utána semmiféle eljárás, akkor nagyon is világos a következtetés: megismételhetõ, kockázat nélküli a káros magatartás. Nem mindig köztörvényi esetekrõl van szó (bár a személy- és vagyonbiztonság körében ilyen is bõven akad), hanem olyan társadalmi-gazdasági, jelesül - közéleti - deformációkról, amelyek fennmaradása súlyos veszélyeket hordoz. Keletkezésükrõl, okaikról nincs itt mód bõvebben szólni, de megszüntetésük, visszaszorításuk lehetõségérõl, kötelezõ voltáról, elkerülhetetlenül szükséges.

1.
Az értelmiségnek, tágabban értelmezve: a pártpolitikai napi taktikáktól távol maradó embereknek szinte kötelességük az, hogy kertelés nélkül fogalmazva szót értsenek a nemzet különbözõ csoportjaival. Számunkra nem csupán választópolgárok az emberek, hanem az egész országot jelentõ partnerek, akiktõl függ az ország élete s végsõ soron a haladása, szellemének alakulása. Akiknek persze nem hízelegni kellene, hanem segíteni, hogy jól felfogott érdekeiket követve, teendõiket jól értelmezve járjanak el, s meggondoltan ítélkezzenek a gyakran kusza (összekuszált), nem könnyû kérdésekben is. "Nemzeti hiúságunk arra ösztönöz - írta már 1939-ben Babits Mihály -, hogy mindenben, ami derék, nemes és rokonszenves, különlegesen magyar vonást lássunk. […] A magyar - folytatja A magyar jellemrõl címû írásában - vendégszeretõ, lovagias, harcias, büszke, bátor és nyílt." Az eszményítés azonban más nemzeteknél is dívik, azaz a japán, a spanyol stb. is "lovagias, büszke, bátor" és más hasonló tulajdonságok birtokosa - figyelmeztet bírálóan Babits és figyelmeztetnek többen még kiváló elõdeink közül. Széchenyi István például arra hív fel (1847-ben), hogy "ürítsük ki valahára […] az önismeret felette keserû, de nemzeti javulásunkra oly jótékonyan ható, sõt elkerülhetetlenül szükséges serlegét!" Fogadjuk meg!
    Az sem minõsíthetõ egyszerûen, hogy mikor, hogyan alakul ki a közös gondolkodás, a jövendõ valamilyen fokon való azonos megítélése. A pártpolitika elõszeretettel hirdeti, talán idõnként hiszi is, hogy mindenki, "egyemberként" az általa képviselt (diktált?) tételeket vallja üdvözítõnek. Ez pedig nehezen állítható még az olyan nagy nemzeti megmozdulásra is, mint amilyen az 1848-49-es szabadságharc volt Magyarországon és Erdélyben. Különben Görgeynek miért kellett volna drákói szigorral fellépnie némely tisztjével szemben? És gróf Dessewffy Emil, a konzervatívok vezére, miért sorolta a kivégzendõ (!) lázadók közé - Schwarzenberg herceghez írt levelében - Batthyány Lajost, Teleki Lászlót, Nyári Pált, Táncsics Mihályt és másokat? Két évtized sem telik el Világos után és történelmi kiegyezést alapoz meg Batthyány volt igazságügyi minisztere, Deák Ferenc, majd Magyarország harmadik miniszterelnöke lesz a korábban - Bécs által - halálra ítélt Andrássy Gyula. A 20. század elején pedig Kossuth Ferenc - a "rebellió fejének" fia - I. Ferenc József egyik minisztere.
    Hasonló esetek és kérdések sorakoztathatóak fel különbözõ országok történelmébõl is. A választ nem mindig könnyû kimondani…
    A történész, a jogász, a pedagógus, röviden: mindenki különös felelõsséget visel azért, hogy ne erõszak (s vele: félelem), hanem józan mérlegelés, a tények ismerete nyomán alakulhasson ki a nem szakemberek álláspontja is egy-egy vitatott, különféle nézõpontból vizsgálható kérdéskörrõl. Magyarország 20. századi története túlzsúfolt a lezáratlan, vagy újra megnyitott, esetleg átértékelt, sõt félremagyarázott, nem egyszer primitív módon interpretált társadalmi, geopolitikai, világnézeti kérdésekkel és következményeikkel. Egyszerûen szólva: folyamatosság inkább megállapítható az áldatlan vitákban, vádaskodásokban és perlekedésekben, mint a nemzedék életét segítõ szellemi és anyagi javak gyarapodásában. Elegendõ utalni arra, hogy például az ország határai nyolcszor (!) változtak (oda-vissza) a múlt század folyamán. Vagy az ún. rendszerváltozás idején, azaz a 20. század végén például még téma lehetett Magyarországon: lehet-e az a kiváló sebész fõorvos professzori beosztásban egy klinikán, akit évekkel elõbb a kórház orvosai párttitkáruknak választottak. A mezõgazdaság világot járt, kiváló szakembereit "zöldbáróknak" bélyegezték, jóllehet 1945-ben például a magyar királyi ménes birtokok civil vezetésére az egykori grófi birtokok legjobb gazdatisztjeit állította az akkori új rendszer. De következett az erõszak rendszere, majd új és új retorziók. És kivándorlás, emigráció…
    Amikor - bármelyik idõszakban - a nyers politikai csoportérdek és az indulat hegemóniája eluralkodott, akkor visszaszorult, rosszabb esetben megsemmisült a szaktudomány. Ha a genetika elítélhetõ, mert "osztályérdeket szolgál", avagy a petesejt-átültetést és a csatorna, a vízlépcsõ-megépítés stb. "emberellenes" irányzat és felvonuláson dõlhet el a sorsa - akkor a tudomány már kukoricán térdepel. És a következmény? A Duna áramot termel a Vaskapunál is, Bõsnél is, de 417 kilométeres magyarországi útján sehol. Égetjük a kõolajat. Ameddig lesz.
    A 21. század így nem folytatódhat. A szellem törvényei mást követelnek. Eszmecserét, megismerést, s nem megbélyegzést, sem erõszakolt gondolatmenetet, sem más kényszert. Ha az eddigiek folytatódnak - kiürül az ország. Az új, a "mobiltelefonos" nemzedékek - reményeink szerint - választhatnak. Ám tõlünk már nincs tovább adható "népfölösleg". Sem keleti, sem nyugati, sem közeli, sem távoli kivándorlásra. Sem 19. századi, sem 21. századi "emberexportra". Nincs igazi ok, sem létszám belsõ emigrációra sem.
    A jövõ nemzedékeinek remélhetõleg nem harcmezõkön, nem béketárgyalásokon, nem is külföldön kell jeleskednie, igazát, tudását, tálentumát bizonygatnia. Mindenek elõtt itthon, Magyarországon immár a harmadik évezredben szükséges újat, többet nyújtania - más témákban, más módon - mint elõdeinek kellett.

2.
A holnapra, az új századokra tudatosan és tudással lehet - és kell - felkészülni. Andalítóan szép ugyan, hogy - Hunyadi János és serege haditettének emlékére - több mint félezer éve szól a déli harangszó. Ennél is jobban lehetne viszont figyelnünk a már idézett Széchenyi István szavára, üzenetének mai hitelére. A "legnagyobb magyar" szerint a magyaroknak két nagy ellenfelük van: az egyik az elõítéletük, a másik az elbizakodottságuk. Lassan már 100 éve lesz, hogy gróf Apponyi Albert a párizsi béketárgyalásra - magabiztosan - két mázsa térképet és négyszáz kötet könyvet vitt magával a Trianon palotába. A következményeket tudjuk.
    Talán nem túlzás azt állítani, hogy "ellenfeleink" szívósak, túlélték a 20. századot. Elegendõ utóbbi másfél évtizedünkre, Magyarország uniós felkészülésére gondolni, amikor mindenkinél jobb bizonyítványt állítottunk ki - magunkról. Továbbá: Nobel-díjasaink, aranyérmes sportolóink sikereinek joggal örülhetünk, de számlálgatásuk helyett nem többet jelentene-e a jövõnek a nemzet iskolázottsága, oktatási-képzési rendszerének következetes, cselekvõ átalakítása, reformja, hogy az új kihívásokra ne csak kevesek, hanem minél többen jó választ adhassanak?
    A "régi" tényekhez még hozzátartozik - osztrák történészek írják - a magyar szupremácia abban is tetten érhetõ volt, hogy Tisza István parlamentjében "a 413 képviselõ közül csak 5 román és 3 szlovák volt". (Az ország népességének 48%-a vallotta magát magyarnak, 1910-ben.) Trianonra az egyik következmény az irredentizmus és annak állandó táplálása, de hasznosnak, eredményesnek - a "skandináv modell"-t követõ válasz - a tanyavilágot átölelõ iskolaépítési terv végrehajtása bizonyult. Klebelsberg Kunó nem az árvalányhajat fedezte fel az Alföld patinás városainak százezer holdakat meghaladó határában, hanem a tényeket, a jövõt deformáló, fékezõ állapotokat. A földes padlójú vagy a teljesen hiányzó iskolákat, s vele az analfabétizmust. A 20. században! Akkor, amikor Sopron volt az ország elsõ olyan városa, ahol alig vehettek számba írástudatlan lakost, viszont a tanyás-földmûves-uradalmas térségek megyéiben és nagyvárosaiban 20-30%-os volt az analfabéták aránya. Sikerült visszaszorítania akkor azokat a szégyenletes állapotokat, melyeket az 1920-as években Czettler Jenõ, az agárpolitika egyetemi professzora, a korabeli Kongó-vidék jelenségeihez hasonlított.
    Kétségtelen, messzirõl indult az ország, de még 1938-ban is tízszeres, vagy még nagyobb különbségek voltak Magyarország fejlettségi mutatói és az említett skandináv országok számos adata között. A búza átlagtermés ugyan "csak" kétszer akkora volt hektáronként Dániában, mint nálunk, de ott a mûszaki-technikai eszközállomány, a gépkocsi, telefon stb. ellátottság többszörösen fölülmúlta az akkori magyar színvonalat. Ránk nézve ennek is van "kontinuitása".
    A különbségek vitathatatlanul csökkentek az 1945 utáni évtizedekben, nem egy témakörben pedig kiváló teljesítményeket regisztrálhattunk, de elmaradásunk fontos területeken megállapítható az új évszázad elején is. És ez annál inkább fennmarad, minél jobban elhallgatjuk, vagy csak a nemzeti fejlesztési tervek "kódolt" halmazaiban rejtõzködnek a jövõ leckéiként. Mint például az, hogy idegen nyelvtudásban végre elõbbre kellene jutnunk, hogy a hétköznapi mûszaki-technikai készségekben, vagy a szolgáltatások pontosságában és megbízhatóságában szintén, s még sorolható lenne tovább. Mindez nem csupán tanulási feladat - az is! -, hanem egyfajta magatartás elsajátítása, uram bocsá"!: nevelési és önnevelési feladat is. "Tudni illik, hogy mi illik" - nemcsak egy régi tévémûsorban volt sikeres program, hanem az európai érintkezésben, a mindennapi fellépésben is az. A nemtudás visszaüt, azaz van következménye: hosszú távon - a jól-nevelt partner (versenytárs?) gyõz. Sok mással együtt mindezt tanítani kell - hivatalos rendszerben és azon kívül is. És azt is - ezzel együtt -, hogy precíz szakismeret szükséges már minden teendõhöz. A szaktudás: rang, aminek az eléréséhez az egyik feltétel a begyakorolt, konkrét ismeret, a másik az átültetés, a megvalósítás módja. A svájci óra hírnevének csak egyik megalapozója volt a kiváló gyártási technológia - tartották régen -, a másik a megbízhatóság, hogy a mûködése is mindenkor az ígéret szerinti lesz.
    Mostanában sokan ámuldoznak a Kínai Népköztársaság mûszaki-gazdasági sikerein, export expanzióján, hatalmas új és új beruházásain. Arról azonban nem szólnak, hogy mindennek (egyik) alapja, hogy Kínában százmilliók tanulnak. (Sorolhatnánk Ausztráliát és más országokat is.) Történelmüknek pedig nem a keserveit, hanem jövõjük feltételeit veszik számba a kínaiak. És nemcsak az iskolákban, hanem mindenhol és mindenkor. Még a tévéjüknek is egy csatornája - reggeltõl estig - állandóan a hasznos gazdasági ismeretek terjesztését, a munkamódszerek elsajátítását szolgálja. Nem hiányolják a közpénzen végzett exhibicionista ízlésrombolást.

3.
Magyarországnak vállalkoznia kell - a tudás folyamatos megszerzésén túl - az árutermelésre, a vállalkozói ismeretek kamatoztatására, továbbá adottságainak kihasználására és azok bõvítésére, valamint új és új piacok meghódítására és megtartására. Az ország, egy-egy szakma természetesen büszke lehet a szellemi exportra, arra például, hogy egy budapesti és egy másik, pozsonyi Duna-híd ugyanannak a Kossuth-díjas mérnöknek a rajzasztalán született, országos hasznot hozhat egy-egy találmány, gyógyszer, eljárás, akár könyv is -, de az alap továbbra is az árutermelés és annak elõnyös realizálása marad. A többi is fontos, de egyrészt az elõbbinek az elõsegítõje, másrészt - a kutatások, a felkészülés idején - az árbevételnek az egyik haszonélvezõje.
    Érdemes erre emlékeztetni a "nemzetmentés tudományában" utazó hívatlan prókátorokat. Babits Mihály már idézett könyvében olvasható: Szaporodtak a hangoskodók, "akik nem tudnak egy lovat megpatkolni, egy házat felépíteni, egy beteget meggyógyítani […], de mindig ajánlkoznak, hogy felépítik a hazát, meggyógyítják a nemzetet". És szaporodnak - természetesen - a biztos recept birtokosai, holott csak kuruzslók, mégis csak az övéké lehet az elismerés, fõleg anyagiakban. Régi, továbbélõ "foglalkozás" ez nálunk.
    Magyarország századok óta részese a nemzetközi munkamegosztásnak, ipari- és agrárgazdasági sikerei egyaránt voltak. Találmányokban is, árutermelésben is, katalizátorként és hasznosítóként nemkülönben. Topográfiai, geopolitikai szerepe is számon tartott. Amire viszont külországi piacok is alapoztak - és remélhetõleg a jövõben is építenek - az ipari (nagy- és kisipari) tudása és annak eredménye, valamint földjének produktuma, mezõgazdasági árutermelése. Fel kell tudni mérni, hogy miképpen változik a belátható jövõ?! Merre visznek a kereskedelmi útvonalak?
    Alapkérdés, legalább is a mezõgazdaságot illetõen, hogy mennyire kívánja hasznosítani Magyarország az agrártermelési adottságait?! Például olajos magvakat exportálunk-e, vagy növényi olajat? Miféle irányzat az, hogy annyi csak az ország sertéshús kivitele, amennyi a behozatala? Hazánk a kukoricaövezet része volna… A préri, a sztyepp, a pampa az etalon, vagy az üvegházas kertkultúra, az élelmiszeripari, a feldolgozott, tartósított élelmiszerexport? Az elsõ változathoz - jó technika esetén - elégséges egy-két fõ/km2, a másikhoz akár az elõbbi tízszerese. Elemzés, számítás kérdése, hogy mennyien élhetnek agrárjövedelmekbõl, mire készüljön a falusi termelõ, és követheti-e fia, vagy keressen más foglalkozást. S persze arra is szükség van, amire egy francia mezõgazdasági miniszter felhívta honfitársait: "Ma már nem elég csak termelni, hanem jót kell termelni és jól tudni szervezni, eladni" - mondta J. Pisani már 1963-ban. Garázsvágóhidakból, alkalmi szállításokkal ez több, mint kétséges.
    A magyar mezõgazdaság számára - mondhatjuk: egész gazdaságunk számára - is eljött ez az idõ. Élesebb helyzetben mint valaha, jóllehet nem újdonság mégsem. A millenniumi évek magyar mezõgazdasági minisztere, Darányi Ignác (1849-1927), volt az, aki a tárcát közgazdasági minisztériumnak tekintette, és elsõnek küldött attasékat öt, az áruelhelyezés szempontjából fontos ország fõvárosába: Berlinbe, Londonba, Washingtonba (majd áthelyezve New-Yorkba), valamint Szentpétervárra és Bukarestbe. Azért is, hogy ápolják a kapcsolatokat, s tudósítsák a tárcát a lehetõségekrõl. Tanulság lehetne: egy évszázaddal ezelõtt már így gondolták. Sehová nem azt üzenték, hogy "konyec".

4.
A 21. századnak az együttmûködést is meg kell oldania a Föld országai, nemzetei között. Nem csak az ENSZ és más világszervezetek által, hanem a sokkal kisebb közösségek, szakmák, falvak, szomszédok között is. Nyugat-Európa integrációs kezdeményezései sokat jelentettek ebben, az elmúlt évtizedekben. Volt persze ahol és amiben csak helyben járás állapítható meg, sõt romlás is regisztrálható néhány, fájdalmas következményekkel járó területen. A tudományos kapcsolatok hanyatlása sem volt kivétel…
    Nagy jelentõségûek a mi térségünkben a szomszédsági kapcsolatok. A velünk határos hét szomszédunkról viszont meglehetõsen hiányosak az ismereteink. Nyelvüket - az osztrákokét kivéve - kevesen beszélik, történelmük, adottságaik hazai ismerete gyakorta egyoldalú, gyakran hamis. Nemcsak azon lepõdnek meg, hogy például Ukrajna területe majdnem akkora, mint a velünk szomszédos országoké és Magyarországé együttvéve, hanem azon is, hogy észak-keleti szomszédunk népessége hasonló nagyságú, mint Franciaországé vagy Nagy-Britanniáé, azaz 60 milliónyi. Másképpen: Magyarország földrajzi-geopolitikai elhelyezkedése - a maga 93 ezer km2 területével - egy olyan térségben határozható meg, amely 1 millió 100 ezer km2-t is meghalad, a népesség száma pedig 110 millió fölötti. Szövetségi rendszer (ma még) nem köti össze ezeknek a szomszédos országoknak mindegyikét, de vitathatatlan együttmûködésük elkerülhetetlen volta, egyértelmû a klimatikus és vízrajzi meghatározottságuk, beleértve még a velünk nem, de Ukrajnával, Szlovákiával szomszédos Lengyelországot is.
    Ez a Köztes-Európa - ahogyan Niederhauser Emil akadémikus nevezi - külön-külön ügyeskedve nem tud felzárkózni Nyugathoz. "Bozótharcosként" sem, ábrándokat ûzve. De huszár rohammal sem. Úgy sem, hogy 14. századi szép emlékeket - Visegrádon - életre galvanizált, de akkor sem, ha idõnként "eláztatja" egyik-másik "játékosát". Az esetleges stréberek pedig eleve vesztesek. Egyetlen út a több tudáshoz is, a több jövedelmet jelentõ árutermeléshez is az együttmûködés, az összefogás. Nem a tõke mohóságának természetét tudomásul véve, hanem az emberi társadalom közös érdekeit követve. Mégpedig úgy elõkészülve, kidolgozva, hogy ne kelljen ebben a "köztes" térségben 20 évenként elölrõl kezdeni a szellemi és tárgyi-anyagi építkezést. Hogy a jó kontinuitása valósulhasson meg, amihez kell az a bizonyos bizalom s vele az együttmûködés.
    A régiókban, kistérségekben, a társadalom, a gazdaság más szintjein is az õszinte, a jó kapcsolatok kiépítésére és ápolására van szükség. A politika kényszer-kapcsolatai helyett a belátás együttmûködésére, s nem látszatra, nem légvárakra, s nem is csak katasztrófák idején megnyilvánuló erõfeszítésekre.
    Egy adott helyzet gondos felmérésére, majd a feladat erõszak nélküli megoldására érdemes felidézni egy hazai, régi, hiteles történetet. A 17. század végén Kecskemét reformátusai templomot akartak építeni maguknak. Három hatalomtól kellett erre engedélyt nyerniük. Fülek várából hozták az elsõt 1679-ben, ahol a város császárhû földesura gróf Koháry volt a fõkapitány. A budai pasánál kellett kijárniuk a következõt, mert a város szultáni birtoknak számított. Ezért azután elmentek - némi arannyal, török nyelvtudással - még Konstantinápolyba is. IV. Mohamed szultán fermáját is megszerezték 1680-ban. Debrecenbõl mestereket hoztak, s még az erdélyi fejedelemtõl - Apafi Mihálytól - is támogatást (fõleg ígéretet) kaptak. És a templomot, amely ma is áll, 1683-ban átvették, belakták. A közös templomhasználat a "pápistákkal", véget ért, de az együttmûködés megmaradt… Kecskemét központját öt vallási felekezet hat temploma övezi napjainkban is. Egynek a funkcióját elrabolta az erõszak, a történelem.
    Eljárni úgy, hogy mindenhol sikeres legyen a fellépés, nem bántani meg másokat, de a saját célt elérni - eléggé nem becsülhetõ teljesítmény manapság sem. A jövõ is ezt követeli. Az emberektõl, magyaroktól és nem magyaroktól. Tudást, termelést, toleranciát. Avagy baj lenne, hogy "három té"?

5.
Naiv hiedelem, vagy öncsalás azt gondolni, hogy következmények nélkül lehet valamit tenni, vagy a cselekvést elmulasztani. Mindig van következmény, jóllehet nem mind igaz, amivel ki-ki elõzetesen, jól-rosszul számolt.
    A 20. század utolsó negyedében prognózisokból bõséges termés volt. Fritz Baade könyve a Versenyfutás a 2000. évig több kiadásban, 33 ezres (!) példányszámban jutott el az akkori magyar olvasókhoz. Sárkány Pál A harmadik évezred küszöbén, Jócsik Lajos A világ kenyere ma és 2000-ben címmel írta meg elemzéseinek eredményeit. A Római Klub - Harminc év múltán alcímmel - nemrég tért vissza A növekedés határai címû, 1972-ben megjelent, híres világvizsgálatára. A mûvek sorát kellene ahhoz áttekinteni, hogy kimondható legyen: hol, kik számoltak jól vagy rosszul a várható következményekkel? A Föld jövõje siklott ki, vagy a tudományos prognózisok? Az Ember maradt le a tudás megszerzésében, vagy a jellemhibás emberek jutottak túlzott hatalomhoz az ezredforduló táján?
    Ami bizonyosnak látszik: szakadozott a háló, amellyel a világ változatlanul szeretné kifogni a szerencséjét, a jövõjét. Sok selejtet kell még ledolgoznia azért - tudásban, alkotásban, magatartásban és jogalkalmazásban -, hogy 2025-ben és azt követõen kedvezõ mérleg készülhessen az egyébként biztosan bekövetkezõ következményekrõl. Magyarország itthoni teendõje is temérdek.
    Illúzió lenne, hogy ne az erõszaknak, az önzésnek, hanem a szellem törvényének engedelmeskedjék az egész emberiség? Van ellenpélda. Akár biztató is lehet. Terjesztésre vár.
    Ám negyedszázad nem nagy idõ. És öt év már eltelt…
    A magyar újdemokráciában pedig az ötödik országgyûlés készül a hatalomba. A választások is következményekkel járnak.