KASSAI FRANCISKA

Kopogtat a Szegénység

A Szegénység sok ajtón kopogtat.
Itt vagyok nálad - halkan ezt mondja.
Gyûrött és ûzött, fehér az arca,
szemében aggódás - a holnapok árnya.
Megfõzi nyomorúságos ebédjét, s örül,
hogy ma még jut az asztalára.
Számolja kevés pénzét, mennyi jut erre,
s mennyi arra, s akarva nem akarva
gondolatait befonják mint indák
a mindennapos gondok.

Egyre több ajtón kopogtat a Szegénység.
Az ajtók elõtt csoszog régi papucsban,
s kik érzik lélegzetét nyugtalan álmukban
azokhoz érkezik rongyos ruhában,
s ténfereg a szomorú, lepusztult lakásban,
s ha kiûzik onnan, hajléktalan szállón
hajtja álomra megõszült fejét.

De holnap ébred újra, s az utcákat róva
szorongó szíveken kopogtat a Szegénység.
 

Gyász

Meddig él egy alma?
Ez itt, a hûtõben
olyan ráncos már,
mint volt az õ arca.
Zsugorodik, elveszti nedveit,
fonnyad napról-napra.

Mindig váratlanul érkezett,
és mindig hármat csengetett.
Ki az? - kiszóltam. - Az apu -
hallottam, s az ajtót kitártam.
Ott állt õ szívszorító soványan.
Madáréhoz volt hasonló
a száraz, keskeny arca.

Ahogy bejött - ma is látom -
ócska táskája karján,
melybõl kikandikált az esernyõ.
Ha felidézem ma is szánom,
ahogy kutatott táskája alján,
s átnyújtott egy szép, nagy almát.
Nem mondtam, hogy nem szeretem.
Úgy se jegyezte volna meg.
Így legalább láttam felderülni az arcát.

Január volt akkor, s meghalt februárban.
Most júliusi nyár van.
Elmegyek hát a temetõbe
táskámban az almával,
s a sírjára teszem,
beleszúrva egy égõ gyertyát.
Itt haljon meg az alma.
Olyan ráncos már,
mint volt az õ arca.
Zsugorodik, elveszti nedveit,
fonnyad napról-napra.

NEMES LÁSZLÓ

Álompár

Kerti Egon, ha nem is az elsõ, de a korai vállalkozók között kezdte sikeres pályafutását a "létezõ szocializmus" utolsó évtizedében. Hozzájárult ehhez, sõt nagy mértékben elindítója volt Olga asszony állandó bíztatása és sürgetése: te többre vagy hivatott! Szaporán kontrázott szép, szõke menyének az akkor már nyolvanadik éve felé járó Kerti Kálmán is, akinek öregesen könnybe lábadt a szeme, valahányszor egykori újfalusi otthonukról - ahogyan õ emlegette: az elveszett udvarházukról esett szó. Az elveszett szó valóban a megfelelõ kifejezés volt: Kálmán ugyanis még jóval a háború elõtt kártyán és lóversenyen vesztette el, akárcsak a hozzá tartozó egyéb családi örökséget.
    Egon ipari technikumot végzett - egyetemi felvételre akkoriban mint "osztályidegen" amúgy se számíthatott -, majd az egyik nagy vendéglátóipari vállalatnál kapott állást: hûtõ- és mosogatógépeket, mindenféle konyhai szerkezeteket javított. Nem is ügyetlenül: elég fiatalon lett valamilyen csoportvezetõ belõle. A központban ismerkedett meg az ott könyvelõ szép, szõke Olgával.
    Amikor arra lehetõsége nyílt, régen meghalt anyja egy-két még megmaradt és addig féltve õrzött ékszerének eladása révén és - vagy pontosabban: fõként - Olga bennfentes közremûködésével a vállalat középpontjában, bérbe, ahogy akkoriban mondták: gebinbe vette az egyik óbudai kisvendéglõt. Ebbõl lett végül a saját tulajdonú három budai, két pesti étterembõl, három kocsmából, két balatoni vendéglõbõl és két panzióból álló "birodalom".
    Közben Ákos fiúk is felnõtt. Jól tanult, de különös érdeklõdést - szüleitõl eltérõen - az üzleti élet, fõként a vendéglõsség iránt nem nagyon tanúsított. Legyen hát orvos, ebben állapodtak meg; Ákos vonzódott is a pálya - ahogy õ mondta akkor: a hivatás - iránt, Olga kissé szomorúan, de azért némi büszkeséggel is megjegyezte: - A lateiner pályának mindig volt rangja és becsülete. - Kerti Egon is rábólintott és elmosolyodott. Gyerekkora óta nem hallotta ezt a kifejezést. Olga asszony még azt is hozzátette: - Ha ügyes lesz, anyagilag se jár rosszul.
    Ákos természetesen nyelveket is tanult: angolt és németet - az orosszal már nem kellett kínlódnia a gimnáziumban. Az elfoglalt Kerti szülõknek színházra, mozira, se jutott ideje (a vendéglátó szakma sok esti elfoglaltsággal is jár), nyaralásra, utazásra gondolni se tudtak. Ákost azért elküldték a budai iskola tehetõs gyerekeinek csoportjával Bécsbe, Rómába, Riminibe, Mallorca szigetére - lásson világot a gyerek, meg hát tartson lépést a többiekkel. Az életben nem lehet lemaradni.
    A harmadik évét végezte el az egyetemen, amikor kéthónapos ösztöndíjat kapott Londonba. Felvillanyozva, tapasztalatokkal, energiával feltöltõdve jött haza. - Mint kollégával, úgy beszéltek velem azon a klinikán - mondta. Elragadtatottan számolt be a legmodernebb terápia számára még nem is egészen érthetõ vívmányairól, a mûtõk és a kórtermek ellátottságáról, és fõleg az egyik sebész, bizonyos Gopal doktor tudományos felkészültségérõl, bravúros mûtéti eljárásairól. És milyen kedves, közvetlen ember! Õt hogy felkarolta, mi mindent elmondott, magyarázott neki! - Meghívott egyszer Chelsea-be, az otthonába is. És milyen kedvesen fogadott Mrs. Gopal is! Meg a lányuk, Barbara! Õ nem akar orvos lenni, jövõre közgazdaságot fog tanulni, economics, úgy mondta.
    - Milyen a házuk? - kérdezte az anyja. Kertiéknek akkor épült az új, sváb-hegyi villájuk.
    - Szép, egyemeletes, mint arrafelé a legtöbb. A földszinten a nappali, a living room, az emeleten a hálószobák.
    Gopal doktorékat az év folyamán többször is emlegette Ákos, karácsonyra szép budapesti képeslapot küldött nekik, õ is kapott karácsonyi-újévi üdvözletet, Barbara kézírásával, de aláfirkantotta nevét a doktor és Mrs. Gopal is.
    A következõ nyarat Ákos - igaz, már nem ösztöndíjasként - megint Londonban töltötte; Kertiék erre szívesen áldoztak pénzt, tavaly is mennyit tanult a fiú azon a londoni klinikán! Az angol nyelvrõl nem is szólva! Ákos leveleiben meg a telefonokban megint sok szó esett Gopal doktorról, a nagyszerû sebészrõl, eleinte pedig csak el-elejtett megjegyzésekben, de aztán mind gyakrabban Barbaráról is.
    Amikor otthon, már a sváb-hegyi villában, kirakta az asztalra a Londonban készített fényképeit: a Tower-híd, az õrség a Buckingham palota elõtt, Nelson szobra a Trafalgar téren, és Barbara és Barbara és Barbara; Barbara a Temze-parton, a kertben, kosztümben, sortban, farmerben, fürdõruhában - a Kerti szülõk elámultak.
    - De hiszen...
    - Hát persze! - nevetett Ákos. - Nem mondtam? Dr. Randzsit Gopal indiai. A feleségét úgy hívják, hogy Csitrita. Hát nem gyönyörû név?
    És karácsonyra eljött Budapestre Barbara Gopal. Csodaszép volt. Hosszú, simaszálú ébenfekete haja, sötét barna, hol álmos, hol izzón világító szeme, halványbarna selyembársony bõre, karcsú, hajlékony termete, és a nevetése, azzal a száznál is többnek tûnõ csillogó fehér fogával - lélegzetelállító. És mint hamarosan kiderült, itt nem egyszerû karácsonyi vizitrõl, nem is turistaútról volt szó. Szerelemrõl. Szerelemrõl a javából. Felsõfokon lángoló szerelemrõl! Kerti Ákos is kivirult. Kipirult az arca, csillogott a szeme. Mit mondjon? Mit mutasson meg Barbarának? Mit mondjon el a szüleinek?
    Ültek a sváb-hegyi villa nagy ebédlõjében az ünnepien megterített asztalnál, mellettük tarka fényeivel villogott a mennyezetig érõ karácsonyfa.
    - Jövõre, ha meglesz a diplomám, összeházasodunk - mondta Ákos. Barbara egy szót sem értett magyarul, de a hangsúlyból, Ákos szemébõl mindent megértett. Elõbb a fiúra mosolygott, aztán a fiú szüleire. Valami földöntúli mosollyal. Halványbarna bõrének, annak a lágy fényû arany és édesen elomló tejcsokoládé színárnyalatai közti bõre selymének felszíne alatt a harsogó napsugárnak, a bánatos holdvilágnak és az éjszaka csillagainak fényei villóztak sejtelmesen.
    De Kerti Egon nem látott se napsugarat, se holdfényt, nem látta a felszín alatt villódzó csillagokat, csak barnaságot, fáradt, keleti tompa barnaságot, sötét, barna bõrt.
    - Gyere a szobámba! - mondta a fiának, amikor felálltak az asztaltól.
    - Megõrültél? - szólt rá, amikor becsukódott az ajtó Ákos mögött. - Egy hindu nõt? Egy ilyen barna bõrû... Hogy énnekem barna bõrû unokáim legyenek? Kreolok, barnák, mint azok a... Az apám... a te nagyapád... a sírjában is megfordulna!
    - Szeretem. Szeretjük egymást...
    - Hülye vagy!
    Ákos még sose mondott ellent a szüleinek. Most se sokáig. Csak makogott, érvelni próbált. Szeretjük egymást... Gyönyörû... mûvelt... okos... Gopal doktor London egyik legjobb sebésze...
    Az anyja csak annyit mondott: - Idegen, más... Mi érted mindent... nem azért, hogy te könnyelmûen... késõbb te is megbánnád...
    Barbara Gopal három nap múlva elutazott. Pedig eredetileg arról volt szó, hogy együtt szilvesztereznek.
    Újév reggelén két ismeretlen fiatalember vitte haza a tökrészeg Kerti Ákost.
    Valami tompa dac, szürke nemtörõdömség lett úrrá rajta. Messze elkerülte az egyetemet, a klinikát. Kóborolt az utcákon, a budai hegyekben, olykor két-három nap múlva került csak elõ. Ivott. Mocskos, félrészeg nõket szedett fel kocsmák pultjai elõl. Nem a szülei üzleteiben. Azokat gondosan elkerülte. Részegen is.
    - Majd lehiggad. El fog múlni - mondta Kerti Egon többször is a feleségének. Ami azt a hindu lányt illeti, meg volt gyõzõdve a maga igazáról.
    - Valamit tenni kell. Valamit... - hajtogatta a még mindig szép, de már festett szõke Olga. - Valamit...
    - Kutyaharapást szõrivel - mondta egy reggel az ágyban Kerti Egon. Az apjától tanulta valamikor az ilyen bölcs mondásokat.
    - Igen - kapott rajta a felesége. - Keresünk neki valakit... aki megfelelõ...
    - A fene azt a szerelmes természetét - dünnyögte Kerti Egon, megfordult és újra elaludt. Hajnalban ért csak haza a zuglói üzletébõl.
    És ott, abban a zuglói vendéglõjében találkozott néhány hét múlva Márkus Gyulával. Vannak az életben ilyen véletlenek. Gyula a középiskolában volt osztálytársa, legalább tizenöt éve nem látták, de rögtön megismerték egymást. És most éppen az õ vendéglõjében ünnepelte házassága huszadik évfordulóját!
    Megöregedett ez a Márkus Gyula. Szürke volt az arca, fekete árkok a szeme alatt. A felesége is fáradtnak látszott, sokkal öregebbnek Olgánál. De a lányuk... õrajta akadt meg Kerti Egon szeme. A haja, az a - bár meglehet, nem is természetes - vöröses hajzuhatag, a carrarai márvány bõre, melynek fehérségén itt-ott még a halványkék erek is átlátszottak, csak az arca pirult ki - talán a szokatlan italtól. És amikor felállt, kissé nyújtózkodva, a mozdulatai, az alakja...
    - Ez a te vendéglõd? - nézett körül álmélkodva a volt iskolatárs.
    - Ez is - felelte Kerti Egon. - Hát te?
    - Tudod, hogy van az manapság, cégek felfutnak, aztán kifulladnak... az is, ahol a marketinget vezettem... különben a könyvelés a szakmám, nyitnék is valamilyen könyvelõ irodát, adók, miegymás... de ahhoz is tõke kellene, amit a cégtõl kaptam, édeskevés...
    - Beszéljünk még - mondta Egon. - Errõl is, másról is... Add meg a telefonszámodat. - Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy azt mondja: ne fizess, a házassági évfordulóra a vendégeim voltatok, de aztán meggondolta magát. Egyébként se rontson az ember ajtóstul a házba. Ezt is az apjától hallotta volt.
    Három hét múlva hívta meg vacsorára Márkusékat, de nem az étterembe, hanem hozzájuk, fel, a Sváb-hegyre. Sikerült, nagy nehezen, Ákost is otthon tartani. Vacsora után az ebédlõbõl a szalonba mentek át, ott, a kényelmes fotelekben ülve itták a férfiak a whiskyt, a nõk a konyakot. Ákos is feldobódott, hosszú idõ után elõször mosolygott, tekintve olykor elidõzött a Márkus lány, Szilvia, térde fölött keresztbe vetett lábán.
    - Arra gondoltam - mondta hajdani iskolatársának Kerti Egon, a jégkockákat csörgetve poharában -, mi lenne ha elvállalnád a könyvelésünket. Mármint státuszban, vagyis megfelelõ állásban. A vállalatomnak, amelyik a vendéglátó láncot üzemelteti, pillanatnyilag épp egy tucat egysége van...
    Szilvia éppen közelebb hajolt Ákoshoz. - Apu azt mondta, hogy úgy tudja, nemsokára doktorálni fogsz. Tudod, én annyira... - Eligazította szeme elõl a haját.
    Ákos csak a vállát vonogatta. - Azt hiszem, soha. Elment a kedvem, nincs hozzá igazán...
    - Mi nincs?
    - Talán hivatástudatom.
    A lány nem kérdezte, hogy az mi, hogy az minek kell, de a nézésében benne volt a kérdés. Csak annyit mondott: - Tulajdonképpen nincs is rá szükséged. Ahogy látom... itt nálatok...
    Amikor Egon és Olga vetkõzni kezdett a hálószobában, jóval éjfél után, az aszszony azt akarta mondani: úgy láttam, a kis dög ráhajtott a fiunkra - de aztán mégse mondta.
    Két hónap múlva megvolt az esküvõ. Ákos szmokingban, kissé elfogódottan, Szilvia hosszú uszályos, fehér menyasszonyi ruhában, a korábbinál kissé sötétebb árnyalatú vörös haján szinte szikrázott a fehér koszorú, fehér kesztyûs kezében óriási virágcsokor. Olga válogatta össze, szálanként, a fia helyett.
    - Álompár! - mondta hangosan az óbudai vendéglõ üzletvezetõje, amikor a fiatalok az igent kimondták.
    Kétszobás elkülönített lakrészt, gyakorlatilag külön lakást kaptak a Kerti-villában, amikor visszajöttek a nászútról, a Kanári-szigetekrõl.
    Ákos az orvosi pályáról végleg lemondott - még csak azt se mondhatta, hogy fájó szívvel; a kihagyott évet nehezen pótolhatta volna, kedve se volt hozzá; az apja ajánlatára -, és Szilvia lelkes helyeslése mellett - belépett a családi cégbe. - Aranybánya - mondta Szilviának még az esküvõ elõtt az apja, Márkus Gyula, aki akkor már a Kerti vállalat pénzügyi osztályát vezette. Ákosnak külön irodát rendeztek be - aligazgató, ez állt az ajtóra szögezett táblán, õ meg kissé értetlenül, de kétségtelen igyekezettel forgatta az íróasztalára került iratokat.
    - Csak érzék kell hozzá - mondta neki otthon Szilvia -, az pedig megvan benned. Öröklõdik az ilyesmi - tette hozzá.
    Érzék vagy gyakorlat? Ment is valamennyire a dolog; egy év után Kerti Egon felemelte a fia fizetését. De Szilvia a fejét csóválta.
    - Ezzel akarja kiszúrni a szemedet? Miért nem nyitod ki a szádat?
    Akkor már javában folyt a vita otthon. - Szûkös ez a kétszobás lakrész! - panaszolta Szilvia. - Igazán vehetnének nekünk egy tisztességes lakást. Az a legkevesebb. Ha már õk... - Nem fejezte be a mondatot, de majdnem kicsúszott a száján: ha már õk ketten abban a tágas villában terpeszkednek! - Végül csak annyit tett hozzá: - És ha meglesz a gyerek?
    Amikor a gyerek, a kis Kálmánka, már három hónapos volt, Szilvia minden addiginál hevesebben kifakadt.
    - Állj végre a sarkadra! - mondta Ákosnak. - Különben se bírom tovább itt, egy fedél alatt. Az anyád mindenbe beleszól! Ha már nem vesznek, nem építenek új házat, vagy legalább egy tisztességes lakást - ez volt a visszatérõ kifejezés: a tisztességes lakás -, akkor ne csip-csup fizetésemeléssel intézzenek el, társnak vegyen be az apád, az neked kijár! Van ott pénz dögivel, én tudom... az apu... - és itt elharapta a szót.
    - Megõrültél? Mi jut eszedbe? - mordult a fiára Kerti Egon, amikor az végre, hol sápadtan, hol elpirulva, elõállt az ötlettel. - Így is többet kaptok, mint amennyit megérdemeltek. Mit tettél le te eddig az asztalra? Mit tudsz te? Gyereket csinálni, az én kontómra?
    - Jár neked! Jár neked! - ismételte folyton Szilvia. - Az a vén, konok... - mondta egyszer, amikor éppen benyitott a szobájukba Kerti Egon.
    - Te kirõl beszélsz? - csattant fel a hangja.
    - Ne tessék csak így bejönni a lakásunkba! - kiáltotta Szilvia.
    - A ti lakásotok? Mi a tiétek itt?
    Szóval, nagyon elmérgesedett a helyzet. - Ez így nem mehet tovább - jelentette ki egy este, a gyerek fürdetése után Ákos.
    - Hát nem is! - csattant Szilvia hangja. - Kérd ki... mit, kiérni? Követeld a jussodat. Az jár neked! Aztán majd mi, külön...
    Egy hétig töprengett, rágódott Ákos, amíg egy délelõtt, az apja irodájában, újabb vita, veszekedés, letolás után (Ha éppen tudni akarod, szart se ér a munkád", mondta Kerti Egon a fiának) Ákos kimondta: - Akkor elmegyek. De add ki a jussomat!
    - A jussodat? Nesze! - kiáltotta, és pofonvágta a fiát. Hatalmas, csattanós pofont adott neki. Életében elõször. A felnõtt, nõs fiának. A kis Kálmánka apjának.
    - Még ma elköltözünk - mondta Ákos.
    Éjszakára Márkus Gyuláékhoz mentek; másnap az Erzsébet körúton vettek ki egy "eléggé tisztességes" bútorozott, telefonos szobát.
    - Igenis, a jussodat - hajtogatta Szilvia. - Ami jár, az jár. Apám ismer egy jó ügyvédet...
    Az ügyvéd valóban felkereste Egont. Olga asszony, aki egész életében mindig tudta, hogy mit kell tenni, most csak hallgatott, végül mindössze azt mondta a férjének: mégis a fiunk, az unokánk...
    Kerti Egon a fiával nem állt szóba ("Nem a fiam többé, kitagadom", mondta) ám az ügyvéddel végül bizonyos összegben megállapodott. Márkus Gyulát pedig, átszervezés címén, elbocsátotta a vállalattól.
    - Ezzel a pénzzel azért már lehet kezdeni valamit - mondta Szilvia.
    - De mit? - kérdezte Ákos. Egyszer, kétszer, egy hét múlva, egy hónap múlva. A pénz közben csak fogyott.
    - Képzeld, délután telefonált a Rétfalvi Józsi - mondta egy este a férjének Szilvia.
    - Az ki?
    - Egy régi ismerõsöm. Nem mondtam? Még iskolás koromból. Egyszer még udvarolni is próbált nekem - tette hozzá nevetve. - Néhány évvel ezelõtt ment ki Amerikába. Ügyes fiú, ott karriert csinált. Írtam neki... nem mondtam? És ma felhívott. Azt mondja, menjünk ki, õ tudna neked állást és munkavállalási engedélyt is szerezni. Hiszen tudod, pénzért mindent lehet...
    - Gondolod? - nézett rá Kerti Ákos.
    Két hónap múlva érkeztek Miamiba. Fáradtak voltak, Frankfurtban lekésték a csatlakozást, New Yorkban lélekszakadva rohantak a kézicsomagokkal és a síró Kálmánkával a floridai géphez. A repülõtéren Rétfalvi Józsi várta õket. Kedvesen, napbarnítottan, energikusan. Nagy lakása volt egy tízemeletes toronyházban, ablakaiból a tengerre lehetett látni. De nekik szállodában vett ki szobát. - Azt hiszem, így nektek is kellemesebb - mondta mosolyogva. - Pihenjetek néhány napig, aztán meglátjuk...
    - Te mivel foglalkozol? - kérdezte másnap Ákos.
    - Ezzel is, azzal is...
    - Tudod - mondta néhány nap múlva -, az ideiglenes munkavállalás csak bizonyos, meghatározott munkákra vonatkozik. Egyelõre... - tette hozzá.
    - Mindegy - jelentette ki Szilvia. - Ákos bármit elvállal!
    Öt hétig volt kisegítõ pincér egy karib-tengeri kirándulóhajón. Izzadt, loholt, ügyetlenkedett, a gépház mellett, forró, levegõtlen szálláson aludt, és amikor a haiti fõpincér szájon vágta, mert nem értett meg egy rendelést és kétszer nem a kért italt vitte a fedélzetre, a következõ kikötõben Nassauban leszállt a hajóról.
    Amikor visszaérkezett Floridába, Rétfalvi Józsi Orlandóban szerzett neki benzinkút-kezelõi állást. - Ott igazán jól lehet keresni - jelentette ki. És még hozzátette, mintegy szemrehányón: - Ha megembereled magad.
    Szilvia Miamiban, egy olcsóbb szállodában marad a gyerekkel. - Egyelõre - mondta. De két hónap múlva már Rétfalvi Józsihoz költözött.
    Körülbelül akkor vitték kórházba, infarktus gyanúval, Kerti Egont. De öt nap múlva hazaengedték. Nincs nagyobb baj, mondta az orvos, de azért vigyázni kell.
    Minden ment tovább, a régi kerékvágásban. Az egyik balatoni vendéglõ forgalma megcsappant, Kerti Egon eladta. Nyitott egy újabb üzletet a Mátrában. Aztán a Bakonyban. Vállalata tizenharmadik egységét.
 


 
KOSZORÚ

    Kilencven éve született Ottlik Géza (1912-1990), a felszabadulás utáni korszak egyik legkitûnõbb magyar prózaírója. Nem volt termékeny író, ám úttörõ jelentõségû, kiváló regénye, az Iskola a határon (1959) és egy kötetre való, remekmívû novellája egész huszadik századi prózánk halhatatlanjai közé emeli.
    Itt közölt novellája voltaképpen az Iskola a határon egyik fejezete, de Minden megvan (1969) címû kötetébe önálló írásként vette fel.
 

OTTLIK GÉZA

Apagyi

A hosszú alreáliskolai esztendõink alatt a fölöttünk végzõ vagy alánk kerülõ, vagy velünk haladó, több mint ötszáz társunk közül csak egyetlenegy akadt, aki "rossz fiú" volt. Emlékszem a nevére is. Apagyinak hívták. Mi akkor már negyedévesek voltunk, fásult, öreg katonák; réges-régen idegzetünkbe szívódott minden vezényszó, minden helyi szokás, az épület mindenféle szaga, megtanultunk gazdaságosan bánni mozdulatainkkal. Apagyi újonc volt, "bundás", az új elsõévesekkel vonult be, s megátalkodott engedetlensége hamarosan kaján érdeklõdést keltett az egész intézetben.
    Már az elsõ napok egyikén figyelmeztetett valaki.
    - Te, van itt egy bundás, az Urbán asztalánál ül, majd nézd meg magadnak.
    Más évfolyambeliekkel csak az étteremben vagy a gyakorlótéren találkoztunk; úgyhogy ebéd elõtt, mielõtt a napos tiszt megérkezett volna, lesétáltam az étterem végébe, ahol az elsõévesek asztalai voltak. Apagyinak már híre terjedhetett, mert rajtam kívül egy csomó negyedéves tolongott Urbán asztala körül. Idõbe telt, amíg tájékozódni tudtam. Egy pirospozsgás, kerek képû kis elsõévest bámult mindenki, aki csak abban különbözött a többi tízéves gyerektõl, hogy derûsen vigyorgott, s hogy hiába szólítgatták, sem vigyázzba nem állt, sem nem teljesített semmiféle parancsot vagy vezényszót, csak szótlanul vonogatta a vállát, és igyekezett elfordulni.
    - Apagyi! Apagyi! - szólongatták. - Hozzám! Vigyázz! Feküdj! Apagyi!
    Apagyi azonban füle botját se mozgatta; vigyorgott rendületlenül, noha már unhatta a nyaggatást.
    Mi azonban nem gyõztünk betelni a mulatsággal. Roppant érdekes, nevettetõ dolog volt ez. Torkunkat csiklandozta a nevetés, ragyogó arccal néztünk össze.
    - Ilyen még nem volt! Óriási!
    - Hagyjátok - mondta Halász Péter, elõretolakodva. Apagyihoz lépett, és baráti hangon kezdett neki magyarázni. - Figyelj rám, majd én elmondom neked. Csak ezt tanuld meg. Ha megszólítanak, vigyázzba állsz, így. Érted? Egyszerû ez, kisöreg.
    Türelmes jóindulattal beszélt hozzá, s váratlanul csakugyan elért annyit, hogy Apagyi megszólaljon.
    - Cc! Aaa! - mondta fitymálva.
    Elnyújtott indulatszó vagy indulathang volt az egész, mégis megtört Apagyi némasága.
    - Tudod - folytatta Halász Péter -, amit egy tiszt úr vagy egy negyedéves parancsol, azt meg kell csinálnod, kisöreg.
    - Hát! Hogyne! - mondta Apagyi felnevetve. - Nem teszel bolonddá!
    Körülötte mindenki õt figyelte, csend volt, s ebben a csendben rendkívül furcsán, szinte valószínûtlenül rebbent fel a kimondott mondat, zárt "a" betûivel, paraszti tájszólásával; mert Apagyi népszínmûkiejtéssel beszélt, amint egyszerre kiderült: "Haaat! Honne!" - így hangzott valahogyan.
    Halász Péter nem nevetett, hanem iparkodott szelíden tovább magyarázni a gyereknek, most már nyomaték kedvéért megfogván az egyik fülét; ezt azonban, talán némi rosszindulattal, olyan erélyesen csinálta, hogy Apagyi felkiáltott, s hevesen igyekezett kitépni magát a negyedéves kezébõl. Halász nem engedte el, csak szájon vágta. Apagyi még jobban kezdett bömbölni, s anélkül hogy észrevettük volna, honnét szedte elõ egyszerre kezébe került egy nyitott bicska. Most lépett be a napos tiszt, s vigyázzt vezényeltek.
    Sikerült visszacsúsznom az asztalomhoz, s már csak messzirõl láttam, amint ima után a tiszt odalépett Apagyihoz. A többiek is eltûntek már mellõle. A tiszt valamit kezdett beszélni a fiúhoz, s hirtelen elharapta a mondatát, és rámeredt. Apagyi ugyanis szétvetett lábakkal állt elõtte, s nyugodtan fordítgatta a fejét jobbra-balra, mintha keresne valakit. A tiszt segélykérõ pillantást vetett hátra; a tiszthelyettes nyomban hozzálépett, s halkan jelentett neki valamit, aztán a kérdésére megint valamit. Egy percig szótlanul nézték Apagyit.
    - Menjen a helyére - mondta végül a tiszt, és hátat fordított neki. Sétálni kezdtek az étterem felsõ vége felé. Apagyi tanácstalanul álldogált a középen, magára hagyva, mert leültünk; aztán lassan megfordult és beült a helyére.
    Egy teljes hetet töltött az intézetben, a bevonulás napjától számítva. Láttam, hogy megy õ is a szakaszával ide-oda, lompos járásával, nem igyekezve lépést tartani; láttam, hogy elmondja a többiekkel az imát az étteremben, de anélkül, hogy vigyázzba állna; egy reggel pedig azt láttam, hogy a bûntetõ "guggolóállásból" egy idõ múlva felemelkedik, kiválik a sorból, és saját elhatározásából félreáll, nyilván megelégelvén a lábizmaiban tüzelõ fájdalmat. Egy hét sok idõ. Csak a bicskájának köszönhette, hogy ilyen sokáig tudta tartani magát.
    Kevesebbel is kiválthatta az ember a társai elviselhetetlen üldözését, mint Apagyi. A legkisebb élhetetlenségre, maflaságra vagy másféleségre lecsapott a többiek kíméletlen dühe. Az elsõévesek között volt néhány ismétlõ, bukott tavalyi növendék. Az õ kezdeményezésükre Apagyit a többi nyolcvan társa is akkor verte-rúgta, amikor tehette. Piszkálták, ingerelték, belekötöttek, de minden ürügy nélkül is el-elgáncsolták, kiütötték kezébõl a fogmosó poharát, nyakába csurgattak néhány kanál levest, vagy ha a tiszthelyettes nem volt a hálóteremben, rárohantak és bepréselték az éjjeliszekrénybe, felrakták a kályha tetejére. Apagyi hamarosan rájött, hogy magamagának kell védekeznie; hogy a felügyelõket és tiszteket egyáltalán nem érdeklik a növendékek egymás közötti ügyei; panaszokat, vádakat nem tûrt meg a katonai szellem, aki árulkodott, azt szigorúan megbüntették, anélkül hogy tudomást vettek volna feljelentésérõl. Egyébként is, Apagyi kezdettõl fogva ellenségesen állt szemben a felnõtt elöljáróival. Elõszedte hát a bicskáját, és védekezni kezdett. Ekkor már annyira ideges volt, hogy nem bírta azt sem, ha megérintik.
    A nyitott bicska lehûtötte a fiúk nagy támadókedvét. Két-három napig Apagyi kiment a divatból, békén hagyták. Nem nyúltak hozzá, csak gúnyosan vigyorogtak, ha valamelyik tiszthelyettes foglalkozott vele, igyekezvén megtörni végre csökönyös értetlenségét, és áthatolni nyilvánvaló tompaelméjûségén. Ezekben a nyugalmi napjaiban Apagyinak is visszatért kerek, piros képére a derûs mosolygás. Mosolyogva álldogált az ezredes elõtt is, aki az intézet parancsnoka volt, s egy délután, míg a nagy gyakorlótérnek nevezett réten a szokásos újonckiképzés folyt, maga elé vezettette a fiút. Mondott neki néhány biztató szót, aztán megkérdezte:
    - Szüleidnek se engedelmeskedtél odahaza?
    Apagyi vállat vont.
    - Idesanyám meghótt. - mondta.
    - Hát az édesapádnak? Szót fogadtál?
    - Annak igen - mondta a fiú vigyorogva.
    - No látod. Hát majd nekünk is szót fogadsz te, meglátod.
    - Maguknak nem - kiáltott fel Apagyi jókedvûen. Egyszerûen magázta a tiszteket ahelyett, hogy úgy beszélt volna: "Ezredes úr, alázatosan jelentem." Pokolian mulatságos volt ezt hallani, kivált nekünk, negyedéveseknek. Az ezredessel szemben azonban mégis neki lett igaza.
    Hogy mi történt pontosan, azt nem tudtuk meg, ámbár könnyû volt számomra elképzelni. Apagyit végül is nem védte meg a bicskája. Ottléte hetedik estéjén, alig valamivel a takarodó elõtt, izgatottan szólt be Bognár tiszthelyettesért a mi hálótermünkbe a felügyelõtársa. Bognár kiment, s mi jó néhányan utánalopódzkodtunk a folyosóra. Az elsõévesek hálótermébõl zavaros zaj hallatszott, majd dermedt csend lett, aztán megint kiáltások, lábdobogás, zûrzavar. Meglapultunk az ajtómélyedésekben és a két fölfelé vezetõ lépcsõszárnyban. Néhány perc telt el, aztán kinyílt az ajtó, és kénytelenek voltunk még hátrább húzódni. Csak annyit láttam, hogy a két altiszt jön kifelé, hátrálva, és a nyomukban három fiú cipel valamit. A folyosón félhomály volt, a lépcsõkön sötétség; a második század irodájával szemben égett egy körte. Lélegzetünket visszafojtva lapultunk a széles kõkorlát mögött ingben, alsónadrágban. Ahogy a lámpakörte alá értek, megismertem, mit cipelnek. Apagyi volt. Egy köpenybe burkolva; elhaladt a fény alatt két meztelen lába feje, azután a lelógó ülepe; ketten fogták a két hóna alatt; feje félrebillent a vállán, szeme csukva volt, s a homlokán és az arcán feketén csillant meg a csepergõ, vastag vér. Halász Péter, aki mellettem térdelt, késõbb azt állította, hogy féltenyérnyi helyen ki volt tépve a haja, azaz hiányzott a bõr a fejérõl; én azonban ezt nem láttam.
    - Gondolod, hogy meghalt?
    - Biztosan.
    - Hát persze. Láttam.
    - Frászt.
    - Kampec.
    Szelíd, kora õszi éjszaka volt. Tisztán hallatszott a távoli vonatfütyülés, amint végigszáll a nagy parkon; az árnyékszék ablakából kémleltük a sötétséget odalent, hasztalanul. Véleményeink azonban túlzásoknak bizonyultak. Apagyit nem verték agyon az elsõévesek; csak nekimentek, és a nagy handabandában megsebezték, talán véletlenül a saját bicskájával. Harmadnap látták egypáran bekötözött fejjel eltávozni. Egy fekete posztóruhás, bajuszos öregemberrel lépegetett kézen fogva kifelé a fõallén, civil ruhában, ahogyan mondták.
1948

ABLAK

Musztafa Lutfi al-Manfalútí (1876-1924) külföldön is ismert egyiptomi író. Prózájában a nyugati példák követése az arab hagyományokhoz való ragaszkodással párosul. Tudomásunk szerint ez az elsõ magyarul megjelenõ írása.
 

MUSZTAFA LUTFI AL-MANFALÚTÍ

Szabadság

Macskám nyávogására, ébredtem hajnalban. Ott állt az ágyam mellett, és ahogy hozzám dörgölõzött, valami sürgetõ kérést éreztem a mozdulataiban. Vajon mi lehet a baja? Talán éhes - felkeltem, és ételt készítettem neki, de elfordult tõle. Szomjas lenne? Odavittem a vizéhez, de nem örült neki. Továbbra is engem nézett, olyan fájdalmas és szomorú pillantással, ami lelkem mélyéig hatolt. Látványa olyannyira felkavart, hogy azt kívántam, bárcsak Salamon lehetnék, hogy érthessem nyelvét és enyhíthessem fájdalmát. A szoba ajtaja zárva volt. Feltûnt, hogy macskám szorosan a nyomomban van, akárhányszor csak az ajtóhoz lépek. Hirtelen megértettem, mit akar. Kinyitottam hát neki az ajtót. Amint megpillantotta a nyílt teret és a szabad eget, bánata és nyugtalansága örömre változott. Futva eredt útjára, én pedig visszafeküdtem és fejemet a kezem alá téve elgondolkodtam a jelenségen. Vajon érti ez a macska a szabadság jelentését? Hiszen szomorú elvesztésekor, és boldog, ha újra megleli. Úgy tûnik, igen. A szabadság jelentését annak igazi valójában felfogja... Hiszen ezért bánkódott és sírt, tartózkodott ételtõl és italtól. Ezért hízelkedett, könyörgött, törleszkedett, és követelõdzött.
    Különös, gondoltam. Sok rabságba került emberfia nem érez úgy, mint ez a szobába zárt cica, vagy a ketrecbe zárt fenevad. A madár szárnyaszegetté válik a rabság gyötrelmeiben. Nem így az ember. Talán akad köztük olyan, aki keresi a szabadulás útját, de sokan inkább maradnának börtönükben, önsajnálattól eltelve, sebeiket nyalogatva.
    Az egyik legbonyolultabb kérdés, amely hosszú ideje foglalkoztatja az embert: vajon a néma állatnak hogy lehet nagyobb igénye a szabadságra, mint a beszélni tudó embernek? Lehet, hogy a beszéd csapás volt az emberre és boldogságára nézve? Vajon a némaság és együgyûség a feltétele annak, hogy örülni tudjunk a szabadságnak?
    Milyen szabadok az állatok, égen, vízben, hegyekben és erdõkben! S az ember két börtön foglyaként éli le életét: saját maga és társadalma rabja a bölcsõtõl a koporsóig.
    Vallási elõírásnak és törvénynek nevezett láncokat és bilincseket rakott az erõs a gyengére, hogy így elnyomja a társadalmi rend és igazság nevében, megfosztva õt legdrágább kincsétõl, a szabadságától. Ezután magára hagyta aggódva, riadt szívvel, félelemtõl dermedten e rettenetes szabályokkal, mígnem az ember önnön börtönének õrévé vált... Minden kézmozdulata, minden lépése, szava, lelkének minden rezdülése felett õrködik, hogy megtartsa eme szabályokat. Elhitte, amit hazudtak neki, hogy ezáltal megszabadulhat zsarnokaitól és szenvedéseitõl. Észre sem veszi, hogy milyen ostoba, hiszen nincs a világon nagyobb börtön, mint amiben már benne él.
    A zsarnok legnagyobb bûne a rabbal szemben nem az, hogy elragadja szabadságát, hanem az, hogy megfosztja öntudatától, tönkreteszi éberségét, míg már nem is bánkódik miatta, s egy könnycseppet sem ejt érte.
    Ha tudná az ember, hogy mennyit ér, amit elloptak tõle, s milyen veszedelmesek a testét és lelkét behálózó kötelékek, akkor önkezével vetne véget életének. Hiszen jobb lenne ez is az olyan életnél, amelyet nem világít be a szabadság egyetlen sugara sem.
    Kezdetben meztelenül járt az ember, vagy olyan kényelmes ruhákat viselt, melyek védelmet nyújtottak a természet csapásai ellen. Aztán öltöztetni kezdték, mint a csecsemõt vagy a halottakat, mint a tehetetlen bábokat, s elhitették vele, hogy ennek így kell lennie. Csak annyit evett és ivott, amennyi elegendõ táplálékul szolgált neki, és amennyit a természete követelt. De közé és természetes szükségletei közé álltak, megtöltötték szívét félelemmel a betegségtõl és haláltól... s ezáltal elõírhatták számára, hogy azt egyen és igyon, amit az orvos rendel el. És nem beszélhet és nem írhat másról, csak amit a vallási elöljárók és politikai vezetõk engedélyeznek neki. Hogy akkor és úgy álljon, üljön, menjen vagy várakozzon, mozogjon vagy pihenjen, ahogy a hagyományok, szabályok és törvények elõírják.
    Az ember nem lehet máshogy boldog az életben, csak úgy, ha teljes szabadságban élhet. Ha testén, szellemén, lelkén és öntudatán nem zsarnokoskodik senki és semmi. Ha cselekedeteink és gondolataink egyetlen mércéje saját lelkiismerete.
    A szabadság olyan nap, amelynek minden lélekben fel kell virradnia, és aki ettõl megfosztva él, az örökös sötétségbe taszíttatott, ennek kezdete az anyaméh, vége pedig a síri sötét.
    A szabadság maga az élet, nélküle az ember nem különb, mint tehetetlen játékszer a gyermek kezében. Nem új dolog ez az ember történetében. Veleszületett joga és természete, õsidõktõl sajátja. Éppen ezért nem kell könyörögve nyújtania érte a kezét. Övé ez a jog, csak megfosztották tõle törtetõ embertársai. Senki nem adhatja ezt ajándékba neki, és senki sem veheti el tõle.
GHONEIM EMENI FORDÍTÁSA

GÖRBE TÜKÖR

PAÁL TAMÁS

Az új Vérszerzõdés

Avagy: Az elsõ Polgári Kör megalakulása a Kárpát-
medencében

Élt-éldegélt az Alföld egyik folyója mellett Attila kincsérõl álmodozva a Képviselõ Úr. Aki, bár minden lehetséges helyett felásatott, a kincset rejtõ aranykoporsót nem találta sehol. Csekélyke jövedelmét temetõi búcsúztatóként és lakodalmi zenészként igyekezett pótolni, nehogy bárki munkakerülõnek, sõt ami errefelé még nagyobb vétek, a nehezebb munkákat megvetõnek tarthassa az õsi magyar településen. Mert az igaz magyar ember sírva vigad, miközben a róka kiénekli a zsebébõl a cincogó krajcárokat. Ment is minden, mint a karikacsapás az õsi dicsõségben (Árpád strand) fürdõ helység szabad magyarjai között, mintha ezer esztendõvel kevesebbet mutatna a toronyóra, pedig az biz' csak azt mutatta, hogy a mákgubó fejû kakashuszárok sem maradnak itt munka és jövedelem nélkül, nem úgy mint a német hódítók által megszállt Dunántúlon, ahol többnyire kisütve pirosodtak a fehér abrosszal leterített asztalokon, halotti torukon.
    De egyszer csak hozta a rettenetes hírt az ezernyi sebbõl vérzõ õsmagyar, fájdalmában a fõtéren akkorát kiáltva, hogy a beste óramutatók a toronyóra veszett pörgésbe-forgásba kezdtek: idegen hadak segítségével elzavarták a túl sokat imádkozó, kegyes Árpád-házi uralkodót, ezért hí a haza, most vagy soha! Jó-jó, rendben, bólintottak rá a nemes, õsi helység vénei, de hol itten az ellen? A folyón még rév sincs, csak messze, messze, ahova innen út sem vezet, csak aszály idején... A falu bolondja eközben felmászott a toronyba, a nyakán maradt hózentrágerekkel, amelyeket sehogy sem tudott eladni e jámbor, õsi magyar virtus szerint élõ népnek.  Hiszen a gatyamadzag az igazi, mert zsákot kötözni is lehet vele, meg hátulról az ellenségedet kipányvázni, kinyúvasztani a lelkét, ahogy tetszik, attól függ, hogy az itt kószáló adóbehajtó, vagy csak a részegen hazafelé utat keresõ haragosod az illetõ...
    Az újraválasztott Képviselõ Úr már sok jó ötletét valósította meg a bolondnak, kezdve azon az elgondolásán, hogy az esküvõtõl a halála napjáig rajta kell a Képviselõ Úrnak tartani a szemét a hû alattvalóin, hiszen ezért nem hárította el elég ékesszólóan a fõbírói felkérést sem...
    Nem is tett keresztbe, mint máshol a Képviselõ Úr a fõbíró uramnak, de az meg nem igyekezett elszabotálni, kijátszani a parancsait. Nosza, csak intenie kellett, és mindkét méltóság fogdmegjei felkúsztak a toronyba és cifra istenkáromlások közepette, amiért jól orrba is vágták jobbról is, balról is, ahogy dukál, lehozták õkelmét a hózentrágerjaival együtt. Azazhogy majdnem sikerült is. Mint minden halaszthatatlan dolog az õsi magyar álomba szenderült Nagyfaluban (mezõvárosban?). Mert a szerencsétlen bolond (vagy nagyon is okos), túlságosan is félve, hogy rajta verik el újra a porta hózentrágerjai miatt, amelyek ebben a kiélezett helyzetben felé irányítják a viharként feltámadó idegengyûlöletet, a rajta levõ hózentrágerját (ugye, hogy bolond volt szegény feje!) beleakasztotta a toronyóra kismutatójába - amely az órát mutatta az eredeti elgondolás szerint -, és úgy kitágult az a törpe súlya alatt, mint annak a rendje. Országos vásárokon sem látni különb látványosságot, vigasságot. Le-föl, egyre gyorsabban, mégse szakadt el, tíz métert is nyúlva, a késõbb lejegyzett polgári évkönyvek tanulsága szerint. Jobbra-balra dõlt a sok toprongyos, egységes jobbággyá most formálódó pórnép a porban (mert por a pór, még hány ezer évig?!)
    Mígnem a képviselõ-fõbíró nagyuram arca sápadozott, pedig nem bírta a bezártságot elviselni, hiába intették nagyobb közéleti részvételre a Hercegek, napkeltétõl-napnyugtáig csak Attila kincsét hajkurászta, miközben a keresztek, kévék egyre nõttek a kastélya udvarán, elfoglalva lassacskán minden szabad területet. Nyílzáport vezényeltetett hát íjászaival az egyre csak rugózó, idegen ellenséget megtestesítõ hózentráger felé, hogy visszanyerje egészséges, pirospozsgás arcszínét. Sikerült is az, többszöri vezényszó és újra meg újra elsötétülõ égbolt által. Rémüldöztek az alattvalók, a porban eggyé vált pórok. A cseppet sem bolond eközben valahogy megszabadult reklám célokat szolgáló portékájától, és kereket oldott, új gázlót fedezve fel siettében Attila folyóján.
    S ekkor a toronyóra alatt, az õsi magyar földet, az õsi szokásokat megvédelmezendõ a szétlõtt hadizsákmány, a hózentráger fölötti szent esküvéssel fogadva új, második Vérszerzõdést kötöttek. A polgári évkönyvek szerint közfelkiáltással, az íjászok négyszögétõl körülvéve, megalakult az elsõ Polgári Kör a Kárpát-medencében.

MEGMENTETT OLDALAK

A két éve elhunyt költõ prózai hagyatékából közöljük ezt a novellát, utolsó írásainak egyikét.

KUCZKA PÉTER

Nagy a hó

Reggeli után Cserepes Mihály kilépett a tornácra. Minden tiszta fehér, az udvar, a kazlak, a háztetõk. Néhány kéménybõl vékony füst szálldogált a kék égre. Sehol egy lélek.
    Ebben a percben vakító fény villant, nem is nagyon távol, a tó fölött, ahová Cserepes indulni készült.
    A konyhában az asszony a tarisznyát tömte, szalonna, kolbász, vöröshagyma, kenyér, és a kétliteres, forró, boros teával teletöltött termosz került bele.
    Cserepes megdörzsölte a szemét, nem volt semmi baj, a fény eltûnt, ment a kamrába a nádvágóért. Nem kellett köszörülni, éles volt, mint a borotva.
    Felvette prémes nagykabátját, fejébe nyomta a kucsmát, vállára a tarisznyát, nádvágót, megcsókolta az asszonyt és indult. A kapuból még visszaszólt, holnap halpaprikás lesz.
    Sehol egy lábnyom. Végigballagott az utcájukon, elhagyta a temetõt, a kocsiútról a tó felé fordult. Ott volt a fûzfája, gondolta, alája telepszik, a vesszõk meg az ágak majd megvédik, ha kell.
    A fûzfa alatt ült valaki, embernek látszott. Ott kuporgott, szorosan a törzs mellett. Hát ez meg ki? - kérdezte magában Cserepes. Megmarkolta a nádvágót. Közelebb lépett.
    Látszott, hogy az ismeretlen majd megfagy. Vékony trikóféle födte, fejét valami sisakféle takarta. Mintha villogott volna. Két karját Cserepes felé tárta. Segítséget kér, éhes, fázik, gondolta Cserepes. Letérdelt a hóba az ismeretlen mellé, elõrántotta a termoszt, öntött neki a teából.
    Az idegen ivott, evett a szalonnából, kolbászból, szépen átmelegedett. Kicsi, kék fények futkároztak a testén.
    - Ki vagy? - kérdezte Cserepes. - Hogy kerültél ide?
    A jövevény az égre mutatott.
    Cserepes elnevette magát. - Angyal vagy?
    Vendége villogó kis dobozt húzott elõ ruhája alól. Babrált vele, nyomogatta, zûrzavaros hangok keveredtek, aztán váratlanul magyarul szólalt meg a szerkezet.
    - Nem vagyok angyal - mondta -, nem vagyok angyal, nem vagyok...
    Cserepes most kezdte vizsgálni a jövevény arcát. Világos barna bõre többször változtatta színét. Evéskor fehérnek, iváskor halványkéknek mutatkozott. Nagy szemei távol álltak egymástól, orra laposnak tûnt, és kicsinynek, ajka vékonynak.
    Közben a gépecske beszélt, beszélt.
    - Rossz itt - mondta -, mi ez itt, fölöttem?
    - Fûzfa - válaszolta Cserepes. - Megvéd a hidegtõl. Ez az én fûzfám.
    A vendég kezdte mutogatással kísérni szavait. - Az ott micsoda?
    - Az a nádas. Majd levágok belõle.
    - És odébb?
    - Az a tó. Befagyott. Csupa jég. Kiszedek belõle néhány pontyot.
    A vendég helyeslõen bólogatott, majd körbe mutatott. - És ez? Ez a sok. Ez a színtelen fehér. És a hideg. Mi ez?
    Cserepes belemarkolt, dobálta a gombócokat a nádasra.
    - Hó - mondta. - Hó, hó, hó...
    - Nekem ez nem kell - borzongott meg az idegen. - Nem szeretem, hideg. Megyek is innen. Hogy is hívnak? Milyen nyelven beszélsz?
    Cserepes bemutatkozott, és megmondta, hogy magyarul beszél.
    A jövevény felállt, intett az ég felé. - Megyek - mondta.
    Hatalmas villanás vakította el Cserepest. Mire kinyitotta szemét, a jövevény eltûnt.
    Még bámult egy ideig, azt hitte, álmodott. Utána levágott három sor erõs nádat, léket nyitott a tó jegén, szerencsésen kifogott négy kétkilós pontyot.
    Hazafelé már tele volt az utca. Gyerekek kiabáltak, hógolyóztak, répaorrú hóembereket szobrintottak. A széles, szép fehérség mocskossá változott.
    Felesége jókedvûen fogadta. Méricskélte a pontyokat. Holnap igazán halpaprikás lesz, mondta, és nagyot nevetett.
    1999

VOX HUMANA

BARANYI FERENC

A jószomszédság zálogául

Szeptember elején Bécs parkjaiba menekültem a kései kánikula elõl. A Rathausplatz és a Burg között gyönyörû rózsakert pompázik. Azt szerettem a legjobban. Grillparzer szobra elõtt sétáltam éppen, amikor két csinos hölgy párbeszéde ütötte meg a fülemet. Magyarul tanakodtak, tehát honfitársnõket tisztelhettem bennük. Azt találgatták, hogy ki lehetett ez a Grillparzer. Végül úgy döntöttek, hogy minden bizonnyal színész volt, mert a fõalak körül ókori témájú darabok kõbõl kifaragott jelenetei voltak láthatók.
    A két - mint mondottam, igen csinos - magyar hölgy egyébként igen kulturáltnak látszott, dialógusuk is intelligenciáról árulkodott.
    Én viszont kicsit elszomorodtam amiatt, hogy mennyire nem ismerjük szomszédaink irodalmát.
    Osztrák költõk mûveivel általában német antológiákban találkozhatunk. Amikor néhány évvel ezelõtt Enyém vagy címmel német költõk szerelmes verseit tartalmazó összeállítást szerkesztettem, magam is hajlottam ennek az irodalmi "anschluss"-nak újabb megismétlésére. Aztán mégiscsak úgy döntöttem, hogy majd külön kötetet kapnak a "sógorok". Hiszen azért, mert ugyanazon a nyelven írnak, még nem soroljuk be mondjuk a kubai költõket a spanyolok közé. Osztráknak lenni másféle léttudatot jelent, mint németnek. Ha Mozart, Haydn, Johann Strauss lehet osztrák a zenetörténetben, miért ne lehetne Grillparzer, Lenau és Rilke is az a költészet birodalmában?
    Ausztria a 12. és a 13. században, a Babenbergek idején a kultúrközpontok egyike volt kontinensünkön. Fõleg az epika és a lovagi költészet virágzott. Aztán jöttek a Habsburgok, s a Pegazus lábára is béklyó került. S ott is maradt hosszú évszáza-dokon át. Jó nagy késedelemmel sikerült csak leszerelni.
    Nekünk többszörösen van személyes közünk az osztrák lírához. Batsányi János 1805-ben egy Baumberg Gabriella nevezetû bécsi költõnõt vett feleségül. Az osztrákok legnépszerûbb klasszikusa, Nikolaus Lenau félig-meddig a miénk is, hiszen Csatádon született, Torontál vármegyében, apja osztrák katonatiszt volt, anyja pedig egy budai patrícius család sarja. És Pesten volt piarista diák a költõ, csak tizenhat esztendõs korában került ki Ausztriába. Aztán Franz Theodor Csokor neve is gyanús... Tovább sorolni a példákat itt most nincs helyem.
    Számos osztrák költõ neve a zenébõl is ismerõs: Hugo von Hofmannsthal Richard Strauss kitûnõ librettistája volt, Franz Werfel szintén foglalkozott operaszövegkönyvekkel és nagyszerû regényt írt Verdirõl, Alban Berget pedig elsõsorban mint a Wozzek és a Lulu címû operák komponistáját tisztelik világszerte.
    Mindent összevetve: a "sógorok" líráját illene jobban ismernünk. Az osztrák zene óriásai nálunk is közkedveltek, a költõket viszont alig-alig ismeri a magyar közönség.
    Ezért a General Press Kiadó "kisbársony" sorozatában osztrák költõk antológiájának a kiadását terveztük el, hogy ápolja majd a jószomszédi viszonyt, amelynek leginkább az egymás iránti kölcsönös érdeklõdés az aranyfedezete.
    Saját fordításomban egy 19. századi, olasz származású osztrák költõ rövid versét adom itt közre. Felix Falzari "magyar vonatkozása": Lehár Ferenc egyik szövegírója volt.

FELIX FALZARI

Beteljesülés

Mit mondhatnék, te drága?
Elnémít az öröm,
ha rám nézel: a számra
egyetlen szó se jön.

A lényedbõl ragyogva
hull rám egy lágy sugár,
mi egykor álom volt: ma
valóság végre már!

De én e tiszta fényben
magamra nem lelek:
most valóságként élem
az álom-életet!

BARANYI FERENC FORDÍTÁSA