TANDORI DEZSÕ

Csöndes olvasgatások

Megbékítene a folytathatatlan,
ha nem lenne ez is mind-más alakban,
ha semmivel ki nem töltött idõmet
kitöltené a mire-se-elõleg,

semmi-utáni tétlenség; se szesszel
nem dúsítanám, se oly képzetekkel,
melyek kényszerûek, közhelyszerûek,
közérvényûek, vagy azzal, ha tûnnek,

hogy egyáltalán születtek... de hagyjuk.
Könyveim sokaságai; a nagyjuk
a belsõ szoba polcain. Alattuk
kézirathalmazok, verébnyomokkal,

száraz füvek, friss füvek, annyi okkal,
amennyi a tegnapé. Könyvlapokkal,
verébemléklapozással... alattomokkal,
tehetetlenségekkel. Nem halasztjuk

egyik változatot se. Rejtelem,
mi fáj tizenötéves sérv-hegen;
rettegni kell-e? Van rá kitalált ok,
valós ok? Vagy csak elvannak velem

mint tiszta szemmé tárult rejtelem
nézése, a csöndes olvasgatások?
 

Mit tegyek?

Mit tegyek? Mikor? És mi végre?
Mit adjak? Mit kapok érte cserébe?
Adok-kapok elég-e,
tûnik oly semmiségbe,

mely nem zaklat többé, mit sem latoltat?
Hoz-e fölé Jékely vágyta holdat,
melyben találkozunk mind,
kik így szívbõl akartunk,

s marad így valamennyink,
mit meg se tartsunk, mit oda se hagyjunk;
a felhõk kutyaárnyakként loholnak,
árnyuk olykor arcunkon lafatyolgat,

lefetyelget, felelget, s mi az égre
úgy nézünk, mint szere-nincs semmiségre,
a legtöbbre, s a Föld összeszorul:
lábunk alatt majd nyíló válaszul.
 

Fakundisztán nyarán, Tolpák haván

Egy kutya emlékére, kit nem kerestünk

Fakundisztán nyarán, Tolpák haván,
kicsiny kutyánk, voltál egyáltalán te?
Vagy csak a Gömbvarázsló, nagy Talán te
bûvölt elénk, s eléd minket? Puván

Gonoszát, a Pudvát te elugattad,
eligazgattunk pokrócot alattad,
míg így cselekedtél; sakk-könyveket
tépáztál - fogad nõtt, kényszeritett -,

és Parkit, Csizmasarkit is lerágtad,
ballonkabátot szabdaló vadállat
várt ránk, Kis Katalán, aki te voltál,
el-elporoltunk néha... s elporoztál.

Emléked Tolpák haván itt poroszkál;
jaj, Fakundisztán nyarán; földi hírek
Gömbvarázslói, tûntén évi ívnek
nagy Talánte, Pudván-Gonosz! A Rossz már

jégfogával mardossa Csizmasarkunk,
és általad nem ismert madarak
népesítik be Parkunk,
Kis Katalán. (Az voltál faj szerint.)

Pásztor eb-faj, kering
gyomrunk a bánattól, és... Keresünk Téged, megint.
 
 

VARGA RUDOLF

Homlokom felé

Hová ez a sietség,
hangyaiparkodás,
tevés-vevés,
pecsételés...
Homlokom felé,
mint eltévedt
golyó, jön a
felismerés.
 

Szikszói emlék

Ötödikes voltam
úgy
tíz éves koromban,
mellettem a padban
az eminens Derecskey Attila
ült, én meg
semmi nem
akartam lenni, és
a vágyam
teljesült.
 

Jóslat

Néhány rum meg
csorba söröskorsó
mellett, füsttel
takarózva, dohányporos
emlékek foszlányát
ujjaim közt morzsolva,
felemel majd az
õszi, õszi
napsugár, dongó
legyek lesnek,
vállam körül
kis, kövér angyalkák.
Ne hülyülj, ne izélj,
maradj még! - zummogják,
levizelt nadrágom
szélét huzigálják,
kabátom letört
szárnyát rángatják, s
csapatostul jönnek
csudát látni a
szerelmet színlelõ,
imádnivaló, tündökletes
Barbie-baba
szajhák.

CSÁK GYULA
 
Vágott virág

1.
Karácsony délutánján ragyogó, de hideg napfény ragyogott a város felett. Egyszercsak nagy, sötétlila felleg támadt, nem tudni honnan, és a legcsekélyebb szellõ nélkül rohamosan közeledett. A remélt hó helyett azonban heves esõt hozott. Eleinte csak néhány kövér csepp csapódott a járda keskeny aszfaltjára, és ezek sötét, kerek foltokat hagytak, de hamarosan "feljött az idõ" és teljes erejével tombolt.
    Nem tartott sokáig a vihar. A villám egyre sápadtabban fénylett, s dörgése már nem tört át félelmetes erõvel az esõ egyenletes neszén. Azután az esõ is elállt. Azon a helyen, ahol sejtésem szerint a napnak kellett lennie, gyorsan világosodott.
    Kióvakodtam a kapualjból, ahová átmenetileg behúzódtam, s indultam úti célom felé. De amint leléptem a járdáról, kis híján beleütköztem egy különös jármûbe, illetve csaknem az lökött fel, alig tudtam visszaugrani elõle.
    - Hé! Hé! - kiáltottam  a  kormányosra, és még a közlekedés szabályairól is fortyog-tam dühösen ezt-azt. Emberem stoppolt, vagyis egész súlyával a kordé szorosan markolt két rúdjára nehézkedett, de mindezeken kívül csupán annyit tett, hogy kissé félrefordította fejét, mint a ló, amely csak a fülét mozdítja a hang irányába.
    Kicsi, sovány, sárga, krumpliorrú ember volt a kordés, õszes-vörös haja olyan hosszúra nõtt, hogy svájci sapkája alól egészen mikádó-kabátja gallérja alá türemkedett. Duzzadt orra környékén és a kezefején szeplõk virítottak.
    A kordé az a fajta jármû volt, amit piacokon használnak, leginkább zöldségek szállítására. Most virágokkal volt megrakva. Elsõ pillantásra azáleákat, nárciszokat, ciklámeneket, szegfûket, rózsákat meg tulipánokat láttam olyan mennyiségben, amellyel az átlagos virágosbódék bármelyikét meg lehetett volna tömni. Egy szál virág olykor bizonyosan szebb, mint egy kazalnyi,  de a kordén tornyosuló növények színpompáját növelte, hogy a frissen lezúdult esõ megtapadt cseppjei szivárványosan csillogtak rajtuk.
    A kordés arca mélázó volt, s az jutott eszembe róla, hogy olyan, mint egy elázott, szomorú nyúl. Meg is enyhültem irányába s az oktatást abbahagyva "körülbelül" ráköszöntem, azaz: barátságosan biccentettem, de õ már nem viszonozta. Feltevésem szerint csak az utolsó pillanatban vette észre, hogy majdnem elgázolt, mert egyébként úgy mozgott, mint aki alszik. Miután ismét megemelte a rudakat, félálmában dörmögött valamit, s közelebb léptem, hogy halljam. Semmit nem értettem, azt ellenben felfogtam, hogy lejtõs úton vagyunk, húzza az öreget a virágözön, s talán ezért került veszélybe az én testi épségem is. Ösztönösen melléléptem és megfogtam az egyik rudat, hogy segítsek neki. Vattát láttam a fülében, ezért kiabálva kérdeztem:
    - Messzire megy?
    Nem lepõdött meg, hanem korábbi, álmatag közönyével felelt:
    - Amennyire kell.
    Nem tetszett a kelletlensége, de úgy terveztem, hogy valameddig vele maradok. Minthogy nem akadt mondanivalóm, némán lépkedtem hurutosan lihegõ alkalmi útitársam oldalán, és lopott pillantásokkal méregettem. Feltûnt például, hogy rudakat markoló vörös és bütykös kezei aránytalanul nagyok, a lábait viszont rövidnek ítéltem a testéhez mérten. A már korábban észlelt nagy orra kicsinyítette és ezáltal torzította ugyan az arcát, ámde mégsem hatott komikusan, amiként egy ragasztott bohócorr, vagy egy cyranói, kihívóan, kérkedõn viselt és szellemesen megénekelhetõ "óriás iborka" - hanem olyan volt, mint egy valódi, vastaghéjú, tavalyi krumpli, itt-ott feketedve, zöldülve és minden irányba szomorúságot árasztva. Szomorú volt beesett arcán a sárga bõr, és szomorúak voltak táskás, vizenyõs szemei. Még csapzott, zsíros haja és barna svájci sapkája is a szomorúság jelképeként hatott.
    Õ szólalt meg elõbb, s ha már együtt haladtunk, hallgattam, amit köhécselve elõadott. Úgy beszélt, mintha távolról sem lenne szándéka felvilágosítani bármirõl is, én meg úgy hallgattam eleinte, akár egy visszhangot, amely hozzám érkezett valamilyen véletlen irányból; mintha nem egyértelmûen meghatározható tárgyakat emelgetnék fel a lábam alól, azután visszaejteném õket. A töredezett szavakból mégis formálódott lassanként egy összefüggõ tartalom, amire növekvõ kíván-csisággal kezdtem figyelni.
    - Bajomi Bertalan vagyok - mondta, mikor elkezdte meséjét, mintha csak formálisan bemutatkozna. Talán elfelejtette, amit mondott, mert kisvártatva megismételte: - A nevem: Bajomi Bertalan.
 
    2.
    Nincs emberi lény, aki a lehetetlenrõl való jótékony, vigasztaló álmodozás jogától meg lenne fosztva. Nem kell az élre törni, elég csupán úgy tenni, hogy se elsõ, se utolsó ne légy, s akkor békén hagynak.
    Ilyen békés életet élt Bajomi Bertalan ötvenéves koráig. Lelencben töltött gyermekéveitõl számítva semmi különöset nem csinált, csak volt. Felületesen ítélkezõknek úgy tûnhetett, mintha még önmagán sem járt volna az esze, holott soha nem élt gondolatok nélkül. Lefekvés elõtt például gyakran gondolt arra, hogy változtatni kell majd ezen-azon, felkelés után viszont úgy indult a napnak, hogy minden elõzõ esti elképzelése rendben is van, de várhat még a megvalósítása. Semmi sem sürgette. Megszokta a sietség nélküli, a száguldó idõre és a mások rohanására mit sem adó életet. Szabad ember volt, amennyiben rengeteget is dolgozhatott, vagy semmit.
    Az ötvenet betöltötte, amikor meglátta Mártát, és tudta, hogy sírig tartóan a neki valóra lelt.
    Korábban ilyesmi nem történt vele, vagy ha igen, csirájában elfojtotta éledõ érzelmeit. Elfogadta, hogy külsejével inkább taszítóan hat a nõkre és még pénzzel sem válthatja meg magát, mert annyit keresett hordárként a zöldségespiacon, ami éppencsak a legszerényebb életvitelre volt elég. Békességes napjaihoz az is hozzájárult hát, hogy úgyszólván alig akadt kapcsolata asszonyfélékkel.
    Legbizalmasabb viszonyban piaci munkáltatójával, Lõrinc úrral állott, s neki megvallotta, hogy látott egy nõt, akit s azóta nem tud elfelejteni. "Vigyázz, pajtás - emelte fel ujját figyelmeztetõen Lõrinc úr. - Ne ugorj neki a bajnak! Én háromszor nõsültem, és láthatod, mivé lettem."
    Lõrinc úr mindig bõrkalapot viselt, de mindegyik kalapja kisebb volt egy számmal a kelleténél, s amikor hátratolta, látszott, hogy bevágta a homlokát. Kövér, kerek feje általában mozdulatlanul ült rövid nyakán, amelyet dupla tokája még vastagabbnak mutatott. Arcát vékony, lila erek hálózták be. Fél szeme idõnként eltûnt a szemöldöke alatt, fõként, ha ivott - és gyakran ivott. S leginkább ilyenkor látott alkalmat arra, hogy egyébként is kedvelt alkalmazottja, Bajomi Bertalan testi-lelki-szellemi állapotának a karbantartásával törõdjön.
    Megfogott Bertalan ingén egy gombot és cinkosan kacsintott. "Szakszervezetis koromban mellbõség szerint válogattuk össze az adminisztrátorokat. - Gyorsan megbánta szavait, mert lehörpintve maradék italát, vigasztalón Bertalan vállára csapott. - Az se baj, ha lapos a melle, mert akkor közelebb dobog hozzád a szíve."
 
    3.
    Márta külsõ ismertetõjegyei közé tartozott, hogyha mosolyogott, akkor hegyes orra és összeszorított szája jobbra húzódott s ez csaknem állandósult, mert rendszerint egyformán szelíd, enyhén elhárító mosollyal társalgott. Gyakran szavai közé fûzte, hogy "végül is", valamint hajlamos volt rá, hogy sûrûn váltsa a témákat, csapongjon a beszédben, mint a fecske a tó felett, miáltal azt az érzést keltette a hallgatóban, hogy tizedét sem adta elõ annak, amit gondolt.
    Pizsamagyárban dolgozott mint szabász, s a bejárathoz közeli téren ült egy padon. A tér hatalmas, többnyire kiszáradt nyárfáinak csontvázai bús kísértetekként emelkedtek a környék földszintes házai fölé, s az akkor éppen késõ õszi szélben meg-megreccsentek az ágak. Ha érzéke lett volna Bertalannak a jelképekhez, ebbõl a díszletbõl sokat kiolvashatott volna a baljós jövõrõl.
    Õ azonban csak Mártát látta. A munka végeztével kitóduló gyári sokaságon átfurakodva olyan közel hatolt a látványhoz, hogy pillanatra se tûnhessen el szeme elõl. Megbabonázva bámulta Mártát, aki apró ingerültséggel ugyan, de megadóan ismételve és mondhatni, kecses mozdulatokkal próbálta elhessegetni simára lefésült fekete hajából az õszi szelet, amely minduntalan belebújt és összeborzolta.
    Késõbb gyakran kérdezte önmagától Márta, hogy "mikor kezdõdött" - s mindig arra a meggyõzõdésre jutott, hogy azon az õszi délutánon, amikor a padon ülve várta gyári kolléganõjét, akivel együtt utaztak pár villamosmegállónyit hazafelé naponta. És akkor hozzálépett egy ember, aki nagyon halkan és udvariasan, akárha bársonyon keresztül szólna, azt kérdezte: mellé ülhet-e? Arrébb húzódott Márta, ámbár bõven volt mellette hely s rögtön abbahagyta illetlennek tetszõ tollászkodását. Rápillantva ágrólszakadtnak látta a kedves hangú embert, de mégsem ellenszenvet, hanem inkább szánalmat és együttérzést tapasztalt iránta önmagában. Annak megfelelõen alakult ez így, hogy a magányos nõk szívesen váltogatják szeretetük tárgyát, ami néha valóban lehet egy tárgy, leginkább azonban istápolásra szoruló állat, vagy ember - a lényeg, hogy a szeretet és a jóság kellemes érzése örökkön ott bizseregjen bennük. Márta nagyon magányos volt, jelenleg egy papagájra pazarolta minden gondoskodó ösztönét. Otthon várta a madár és kéjjel tûrte, sõt nyújtózkodva követelte, hogy vakargassa a nyakát. Megütközött Márta a felsejlõ gyanútól, amely szerint az idegen férfi alighanem a papagáj helyébe, de legalábbis elébe tolakodott.
    Ehhez képest azt mondta a férfi: "Nem akarok tolakodni. - Széltõl fútt arca méginkább elvörösödött. - Csak éppen várok valakit."
    Úgy ült Márta, mint általában szokott: egyik tenyerét szégyenlõsen rátette a másikra, aztán megcserélte kezeit, és alighanem mondta: "Én is".
    "Küldjön el, ha terhére vagyok" - szólt ismét a férfi. Teljes testével feléje fordult Márta és olyan arckifejezéssel tekintett rá, amilyennel az orvos néz a súlyos beteg ágyán ülve, azután azt mondta: "Végül is bárkinek joga van itt ülni."
    Felbátorodott Bertalan és közelebb lökte magát Mártához, de rögtön vissza is húzódott. Bátorsága mindemellett megnövekedett. Elnevette magát és meglepve látta Márta, hogy cukorfehér fogak villannak elõ az elhanyagoltnak látszó férfi vastag ajka mögül. "Csakhogy nem bárki vagyok, amiképpen kegyed kifejezte magát. Rajtam csupán az nem nevet, aki lusta a nevetésre. És miért? Azért, mert selypítek, ha nehéz helyzetben vagyok. Anyám szerint már négyéves koromban teljesen tisztán beszéltem, de még mostanság is elõfordul, amiképpen az imént is, hogy zavaromban rosszul ejtek néhány hangot."
    "Nem vettem észre" - mondta Márta. A hangjában idegenség helyett parányi derû bujkált.
    Mintha meglökték volna hátulról, talpra pattant Bertalan és a tér túlsó felén gõzölgõ-füstölgõ bódé felé szimatolt. "Ha nem venné tolakodásnak, magának is hoznék néhány palacsintát. Átmelegítene bennünket."
    Ekkor tudta meg, hogy Mártának fájni szokott a feje a palacsintától.
 
    4.
    Elsõ találkozásuk idején Márta már elmúlt negyven. A kertészek meghatározása szerint elhagyta virágkorát és magzani kezdett. Bertalan azonban soha nem érdeklõdött Márta kora iránt; az õ szemében kislányosan fiatalnak tetszett akkor is és késõbben is. Erre gyakran célzott is, és ilyenkor rendre megjelent Márta szája szög-letében az a türtõztetett mosoly, amely kísérõje annak, hogy dicsérnek bennünket. Eleinte gúnyolódásra gyanakodott, késõbb azonban hitt Bertalan feltétlen õszinteségében. Olyan pillanatokban, amikor eltöltötte ez a hit, úgy érezte, senki nem csinál mást a világon, mint örül. Túláradó boldogságában el is feledkezett néha magáról és szétnyitotta mindig zárt mosolyú ajkait, s akkor látszott, hogy egyik oldalon hiányos a fogsora. Bertalan számára ez semmit nem változtatott Márta iránti rajongásán.
    Minthogy kölcsönösen szemérmesek voltak, boldogságuk zajtalan és szinte észrevétlen maradt. Olyan sûrû csend övezte õket, mintha minden kíváncsian, de diszkréten hallgatóznék körülöttük. Mennyei volt ez a csend, amely nemcsak a szerelemnek, de az életnek-halálnak is értéket és szépséget adott. S a láthatatlanban mégis tûzvészként lobogott fel, zivatarfelhõként száguldott elõ az a fajta szerelem, amelyben mindketten elolvadtak, akár lángban a hó. S ahhoz, hogy ezt elmondják egymásnak, elegendõ volt, ha Márta vékony kezét óriási markába ölelte Bertalan. Bizonyos volt benne Márta: nem telik el nap, hogy ne lenne jobb a világ az "õ" emberétõl. S ilyenkor megesett, hogy sírva fakadt, ami eleinte megijesztette Bertalant. Idõk múltán megtanulta, hogy Márta szeret sírni s tudta, hogy Márta szeme sarkában rendszerint az öröm könnyei csillognak. És mindketten értették, hogy semmi sincs nagyobb a földön, mintha két ember szereti egymást.
    Lelkük olyan jól össze volt hangolva, hogy akármely húr legkisebb érintése az egyikben, azonnal visszhangzott a másikban. Minden testmozdulatról, a másik arcának, szemének a rebbenésébõl tudták, mit jelent.
    Minthogy feszítette az öröm és a büszkeség Bertalant, beszámolt az események mesés alakulásáról Lõrinc úrnak, aki némi tûnõdés után kiitta maradék italát, majd asztalra koppintva a poharat, azt kérdezte: "Amúgy, az ágyban milyen?"
    Bertalan arcának sajátosságához tartozott, hogy egyik szemöldöke magasabban állott, mint a másik, s most ez a magasság a lehetséges mértékig növekedett. Elõbb düh ragadta el, azután szégyenérzet s végül azt motyogta: "Márta nem olyan, amilyennek Lõrinc úr hiszi. Naiv és tisztességes." Mire Lõrinc úr: "Naiv az a lány, aki nem tudja, hogy nem illik laktanyában éjszakázni. Egyébként két éve járkáltok együtt, mint az ingaóra, és egyszer sem üttök?! Nahát öcsém, téged sem abból a lisztbõl gyúrtak, amelyikbõl az okosokat sütik! És a tisztesség. Volt nekem olyan tisztességes csajom egyszer, aki annyira vigyázott magára, hogy holdfény ellen is szalmakalapot hordott, mégis három gyereket összeszedett három külön pasitól. Egyik én voltam. Olyan ágyat vetett nekem, hogy dagadt, mint a Balaton hullámai! Na, várjál öcsém, felhúzom én az órádat, hogy mégiscsak ütni kezd!"
    Egy közelben mûködõ szórakozóhelyre cipelte a vonakodó Bertalant, ahol szellõbe öltözött nõk táncoltak, s combjukat mintha gumirugó erõsítette volna testükhöz. Bámulta is õket Bertalan, de a végén azt mondta: "Ezek nem tisztességesek." Lõrinc urat bosszantotta Bertalan megátalkodottsága, de türtõztette magát és tokát eresztve dörmögte: "Csak a csúnya nõk tisztességesek, mert ráviszi õket a szükség."
    Ezt a kijelentést rögtön megbánta, mert eszébe jutott, hogy Bertalan gyönyörûnek ábrázolta Mártát. Nem akarta megsérteni, ezért gyorsan túl akart lendülni a témán. Maga mögé intett, a mulató felé, ahonnan kiléptek. - Ne bántsd ezeket. Rájöhetsz, ha jól figyelsz, hogy az élet színpadán sokkal több a komédiás, mint a színházakban. - Végleg pontot akarván tenni az ügyre, szokása szerint Bertalan vállára csapott. - Megértelek, hogy nem ágyasodnak akarod azt a te babádat, de akkor miért nem veszed feleségül? Mégpedig minél hamarabb, mert a tétovázás a kudarc elõhírnöke."
 
    5.
    A nõsülés gondolata rég ott gomolygott Bertalan agyában. Egészséges ember lévén, természetes vágyakozás vonzotta Márta teste iránt is, amely apró, véletlen érintésekbõl következtetve olyan finoman puha volt, mintha nem lenne benne csont; az orra és a füle kifejezetten, mintha meg lenne fõzve... Ámde Márta még ismeretségük második évében is szigorú határt szabott Bertalan közeledésének. S ha engedékenyebb alkat lett volna, akkor sem tette volna - Lõrinc úr szavaival - ágyasává, mert Bertalan nem ezt akarta, hanem - szintén Lõrinc úr tapintott rá - a teljességet, a törvény és az Isten által jóváhagyott összetartozást.
    Annakidején - éppen Lõrinc úr tanácsa nyomán - bajuszt növesztett Bertalan, hogy ezáltal csökkentse orra méretét, de csupán foltokban kinõtt sörte keletkezett. Mindegy - meghagyta és ápolta. S amikor végül elszánta magát a házassági ajánlattételre, elfogódottságában ezt a bajuszt cibálgatta jobb kezével a baloldalon, miközben ki-begombolgatta rövid ujjúra szabott kabátját.
    Mártának csodálatosképpen egyetértõ volt a válasza, de bizonyos idõt kért. "Mennyit várjunk?" - érdeklõdött kissé elfelhõsödve Bertalan. Márta azt a furcsa feleletet adta, hogy nem tudja. Noha korábban is ejtett már egy-két szót róla, most bõvebben fejtegette, hogy nem hagyhatja magára szívbeteg meg cukorbeteg anyját. S nemcsak azért, mert kötelessége ápolni, hanem azért is, mert elhalt apjának ezt megígérte. Bertalan azt javasolta, hogy vegyék magukhoz a nénit, de Márta ismerõsök példáját sorolta, akiknek a házassága azért romlott el, mert összeköltöztek a szülõkkel.
    A mindig jámboran viselkedõ Bertalan fejében bukfencet hányt minden s az elõbbinél is jobban elveszítette nyugodt modorát. "Akkor mi lesz így velünk? Várjunk, de ki tudja, meddig?! Lehet, hogy életünk végéig?"
    Ismeretségük óta elõször olyan könnyek törtek elõ Márta szemébõl, amelyeket nem öröm, hanem fájdalom és kétségbeesett fakasztott. Azt zokogta, hogy neki is nehéz a várakozás, de hát mégsem kívánhatja anyja halálát. Mindazonáltal, ha gyalázatosság is szólni róla, az orvos szerint gyorsan romlik az állapota...
    Ebben a pillanatban olyasmi történt, ami kettejükkel még soha. Márta hevesen átölelte Bertalant, csókolta mindenütt és hol szepegte, hol kiabálta, hogy csakugyan rettenetes számára is a várakozás, de õ akar és tud várni, ha kell az idõk végezetéig és csupáncsak Bertalanra, mert "rajtad kívül nincs, akire várnék".
    Vággyal és félelemmel elegy, kétségbeesett bátorság és legyõzhetetlen elszántság lobogott fel bennük s utolsó, virradathirdetõ dalát énekelte a fülemüle, mikorra jóllaktak egymással ott, az utcán, a bokrok tövében, azután szégyenkezve és boldogan szedelõzködtek s hazamentek.
 
    6.
    - Megérkeztünk - döccentette le Bertalan a kockakövekre a kordé lábait. Külvárosi, földszintes, lepusztult bérház elõtt álltunk. - Nézze csak - mutatott fel Bertalan az égre -, kinyitották szemüket a csillagok! - Gyönyörködött a látványban, azután kulcsokat húzott elõ a zsebébõl és a gyenge utcai fénynél válogatni kezdett közöttük. Felsõhajtott közben és azt dünnyögte: - Márta szokott ilyen szépeket mondani... Szeretném, ha bejönne egy cseppet.
    Közvetlenül az utcáról nyílt a lakásajtó. Villanyt kattintott Bertalan és enyhe erõszakkal tessékelt befelé. Nem volt bátorságom és fõként - határozottan úgy éreztem - nem volt jogom elhárítani a meghívást.
    Talán húsz négyzetméternyi lehetett a helyiség, ahová önkéntelenül is úgy óvakodtam be, akár valami kegyhelyre. Furcsa módon Bertalan is úgy nézett szét, mint aki elõször érkezik ide és tûnõdik, hogy miképpen kellene mindent átrendezni, de ez nyilván csak az én képzeletemben volt így, mert a környezet nagyon is illeszkedett ahhoz, amit Bertalanról eddig megtudtam és amit még hozzáképzeltem.
    Elsõ pillantásra gázrezsót láttam a sarokban, körülötte és a tetején lábasok meg egy lavór. Az ablak mellett asztal állt néhány székkel, a másik sarokban vaságyat fedeztem fel, amelynek tartórúdjai láthatóan biciklivázakból készültek. A csaknem csupasz fal egy pontján törött, háromszögletû, légypiszkos tükördarab lógott, nyilván abba nézve utálkozott önmagától, ha fésülködött, vagy borotválkozott Bertalan.
    - Üljön le - bökött fejével a székek felé, azzal eltûnt egy deszkaajtó mögött.
    Leültem és tovább szemlélõdtem. Az asztalon mustár volt egy halkonzerves dobozban, s a mellette levõ kölnis üvegbõl ecetszagot éreztem. A vaságyon feketé-vel foltozott szürke paplan gyûrõdött. Aztán észrevettem a falon egy olyan fényképet, amely nem színesben készült, de bizonyos eljárással utólag kiszínezték. Elébe álltam, hogy közelebbrõl megnézzem, gyanítottam ugyanis, hogy azt a nõt látom, akirõl idevezetõ utamon annyit hallottam. Akárcsak Bertalan, a hölgy is köznapokba szürkült személyiségnek tetszett. Arca komoly, vagy szégyellõs, de mindenképpen leárnyékolt volt valamilyen sok évezredes gyökerû és megfejthetetlen nõi bánattól. Olyanféle fekete kalapot viselt, mint az indián asszonyok, s ruhája és magasszárú cipõje is fekete volt, akárcsak leszorított és hátul kontyba fogott haja.
    Nem vontam kétségbe, hogy õ és Bertalan szépnek látják egymást. És elképzeltem õket, amint szombaton, vasárnap, olykor szerdán és csütörtökön is találkoznak, délután, vagy este és ezekre a találkozókra apró késéssel érkezik Márta. A nyugtalanul várakozó, vastag orrát dörzsölgetõ Bertalan ezt a késést azzal a reménnyel vette tudomásul, hogy talán történt valami otthon...
    A visszatérõ Bertalan egy lábast, valamilyen erõsen zörgõ zacskót, két poharat, meg egy üveg italt pakolt az asztalra.
    - Márta? - kérdeztem a fénykép elõtt állva.
    - Igen - felelte Bertalan.
    - És a mamája... létezik még?
    - Igen. - Italokat csurgatott a poharakba és erõltetettnek ható kedélységgel szólt rám: - Jöjjön, gurítsuk garatra a karcost! Így szokta mondani Lõrinc úr is. - Felmutatta az üveget, amelyen márkás konyak címkéje tarkállott. - Õ adta. Az is szavajárása volt neki, hogy nedves torkon könnyebben lecsúszik a seggünkig a búbánat. Elnézést.
    Megint csak erõltetettnek véltem nevetését, amint kiürítette poharát. Levegõért kapkodott és krákogott, de menten új poharakat öntött, azt is megitta, majd megint teletöltötte.
    - Nem szoktam én inni - magyarázkodott -, pedig Lõrinc úr több ízben erõltette. Legfeljebb málnát vagy kólát fogadtam el. A minap azonban csúnyán leittasodtam. Õ hozott haza és õ hagyta itt ezt az üveget. Míg józan voltam, annyira hosszan szidott, mintha elõre betanulta volna. Így még nem hallottam gyalázkodni, de elfogadtam és elfogadom, amit mondott. Azt mondta: "Fejest ugrottál, seggfej, egy olyan örvénybe, amibe még belenézni sem lenne szabad! Most aztán senkire ne számíts! A te helyzetedben lévõ fuldoklónak még az örvényben kavargó szalmaszálat is magának kell elõkészítenie!"
    Ivott és megint töltött. A hangja most már sírósan csukladozott.
    - Igaza van Lõrinc úrnak. Senki se néz rám. Magam lettem a nézõje saját sorsomnak, amit magamnak köszönhetek. Azért jó, hogy maga bejött, mert akartam, hogy nézzen valaki más is, ámbár tudom, hogy nem sok látnivaló van rajtam... Úgy bizony, uram. Az én életem kettészakadt, akár egy kötél.
    - És... Márta? - kérdeztem óvatosan.
    Mellére billent a feje, poliposan szuszogott, aztán elfordult és erõt véve magán, szinte tárgyilagos, tényközlõ módon mondta:
    - Tegnapelõtt nem jött a találkára. Elmentem hozzájuk, és az anyja fogadott. Sose felejtem el a szavait: "Hosszú hallgatás után megmozdult az ágyon, szétnyílott a szája, mintha mondani akarna valamit, de csak annyi történt, hogy kiröppent belõle a lélek." Így mondta a lapátképû vénasszony, aki miatt másfél évtizedig vártam, hogy megkaphassam az élettõl azt, ami jár, és ami csakis az enyém. - Hirtelen a falon függõ kép elé lépett és haragosan felkiáltott: - Ehelyett lám, te vetted el reményeimet mind a két kezeddel, és magaddal vitted!
    Leroggyant egy székre, az asztalra borult és zokogott.
    Arra gondoltam, hogy a fájdalmak mennyivel nagyobbak, ha váratlanul törnek ránk. S tudtam, hogy illetlen tovább maradnom. Miért maradnék? Semmi értelme bolygatnom olyan sebeket, amelyeket úgysem gyógyíthatok be.
    Hátráltam az ajtó felé, de észrevett.
    - Maradjon még... - Részegen is felfogta azonban, hogy szükségtelen a további együttlétünk. Legyintett, fölemelkedett és utánam jött. - Ahogy jónak látja! Köszönöm, hogy segített a szállításban...
    Kiléptünk az utcára, és a kordé felé bólintva megjegyeztem:  - Szép virágok.
    - Minden pénzemet ezekbe fektettem. Azt is, amit egy évtizede havonta Mártának adtam... a jövõnkre. Az anyja tudott róla és visszaadta. Egyszer arról beszéltünk, hogy az anyja temetésére nem koszorút veszünk majd, mert jobban szereti az ilyen virágot... Hát... most majd ezt viszem a Márta sarjára...
    Féltem, hogy ismét elérzékenyül, ezért gyorsan kezet nyújtottam.
    - Szépek. Én is szeretem a vágott virágot.
    Leemelt egy kis csokor jácintot a kordéról és a tenyerembe tette.
    - Fogadja el a fuvarért...
    Zavaromban ismét kezet fogtam vele s már a nyelvemen volt, hogy "boldog karácsonyt", de még idejében visszafogtam magam és elsiettem. A gyéren világított utcákon haladva, magam elé tartva a kis fehér virágot, amely úgy fénylett, mint Bertalan és Márta története az emberi érzelemvilág sötétjében.
 

KÁLI SÁNDOR

Tüntetés

Kart karba öltve,
végeláthatatlan verssorokban
hömpölygünk egymás felé -,
s az örök szerelem jelszavait harsogva:
mint rendõrkordonnal
életre-halálra
összecsapunk.
 

Hazám

Magamtól kérdezem

Az árnyékok újra nõnek.
Szabály, ha van még betartom.
Háttal állva az idõnek
sorsom hátizsákba hajtom.

Csak azért dolgoztunk
évekig hiába, hogy
új ruhát ölthessen megint magára
a hóhér s a pojáca?
 

Vadászdal

Rendszerváltási nóta

Én magamat hittem ásznak,
HITTEM,
S elmentem vadásznak.

Most mindennap
Rám vadásznak.
 

TABÁK ANDRÁS

(Barlach és Brecht)

Midõn a szobrász megtudta, hogy utolsó
Köztéri mûvét is eltávolították
Mint nemzetidegen, elfajzott alkotást
Hamburgban a nácik, csak némán vállat vont.
De még aznap kikerült keze alól egy
Kisplasztika, melynek ezt a címet adta:
Ezerkilencszázharminchét, rossz esztendõ.
Egészen egyszerû, kis gipsz-faragvány volt.
Egy nagykendõjébe burkolódzott, sovány
Fiatal nõ mélységes aggodalommal
Tekint maga elé, vagyis a jövõbe.
"Értem - mondta a számûzött költõ, mikor
Egy hazájából kicsempészett fényképen
A szobrocskát megmutatták neki. - Értem
S irigylem alkotója optimizmusát."
És mert barátai értetlen néztek rá,
Így folytatta szavait: "Hát nem látjátok?
Sugárzón fényes optimizmusát abban,
Hogy az élet így tarthatatlan, alakja
Sötét pesszimizmusában mintázta meg
A mûvész, s ekképp pörölycsapásként tönkre-
Zúzta a nácik minden optimizmusát."

BÁN ERVIN

Az átok
 
Péderi Ferenc barátom emlékének
 
1942
 
Sietek. Nagyon kell sietnem. Holnap hat órakor, sõt valamivel elõbb, az írásnak készen kell lennie, mert elhatározásomat egy perccel sem halogathatom, soraimnak pedig befejezetten kell Béla kezébe kerülniük. Röviden írok, de pontosan és mindenrõl, ami fontos.
 
Azon az újév utáni napon látszatra nagyot fordult a világ. Megint volt helyem az élet hierarchiájában, sõt: megint úriember voltam. "Keresztféléves" joghallgató a budapesti egyetemen. Kissé berozsdásodott szorgalommal nehezen indult a tanu-lás, de hamar betörtem magam. Azt hittem, vissza fog térni a régi hangulatom is. Tévedtem. Ami történt, annak a tövise bennem maradt. Hol élveztem az újra kapott életet, hol letaglózott a közelmúlt eseményeinek emléke. Szerettem volna hinni, hogy a háború menete az én életemet szerencsésen eldöntõ fordulathoz vezet majd, hogy az oroszországi haláltáncban pozdorjává zúzódik az itthoni önhitt hatalom - de hogyan hihettem volna? Még anyám sem bízott a politikai fordulatban. Azt magyaráztam magamnak, hogy a politizálás nem illik a fennkölt gondolkodáshoz.
    Elsõ távollétem alatt apám megnõsült; harminc év körüli asszonyt vett feleségül, akinek "õskeresztény" papírjai voltak. "Elõnyös" házasságával sikerült megmentenie kormányfõtanácsosi címét, melyet annak idején apósa - a nagyapám - pénzén vásárolt, de figyelmeztették, hogy egyelõre ne használja.
    Katicával úgy-ahogy összebékültem. Együtt utaztunk haza, amikor megkezdõdött a húsvéti szünidõ. Most emelt fejjel mentem el a hittanáromhoz, bátran szívtam magamba a friss tavaszt, és valami elegáns leereszkedés-félével beszéltem apámhoz meg az öcsémhez. Katica sem volt olyan csoda már, mint gimnazista korunkban; egyre kevésbé láttam ideálnak és egyre inkább nõnek.
    Találkoztam volt osztálytársakkal, kivel itt, kivel ott. Legtöbbjük tudta, hogy mi történt velem, és õszintén örült, hogy mégis nekiindulhattam az életnek.
    Nyár felé aztán egyre üresebb és keserûbb lettem. Nem tudom, mi volt az oka. Meglehet, a politikai események is. Anyám panaszolta, hogy az unokafivérét internálták, pedig nem csinált semmit. Érezni lehetett még a levegõn is, hogy ránk tipor a háború, jóllehet a front ezer kilométerekre volt.
    Kószáltam a szünidõ alatt a hegyekben; éreztem, hogy a világot átrendezõ történelemtõl ajándékba kaptam egy vakációt. Születésnapján felkerestem Katicát. Kérdezte, milyen a kedélyem. Nagyon rossz, vallottam be, kedvetlen vagyok, szorongok. Nem árultam el, hogy miért. Máig sem tudom biztosan, ismerte-e az okát, vagy sem. Elhallgatták elõtte a szülei? Azt is kérdezte, hogy járok-e templomba. Igen, feleltem, de nem sok hasznom van belõle, az Istennek sem. Így volt igaz. Valamennyire hittem, mert védtelenül ki voltam szolgáltatva a fenevadnak, és mi lesz velem, ha az égiek is elhagynak...
    Igyekezett rábeszélni, hogy legyek erõs, uralkodjak az idegességemen, mert az lehet az oka mindennek, és legyek nagyobb bizalommal hozzá. Hosszú csókolózás fejezte be a beszélgetést.
    Névnapomra albumot kaptam tõle, amely tele volt a rajzaival. Nagyon ügyes volt a keze, de elég szegényes a képzelete.
 
    Különös, hogy ebben a téboly-farsangban még semmi bajom sem történt. Nem tartottam elõkelõnek az újságolvasást. Szinte kívántam, hogy szakadjon már valami rám; ha tudom, hogy mitõl kell tartanom, bizonyosan enged a szorongás.
    A baj nem váratott magára sokáig.
    Hogy újságot ritkán olvastam, érthetõ. Három-négy évvel elõbb szívesen lapozgattam az újságokat, de ekkoriban már tele volt a sajtó jobboldali szennylapokkal, a kormány lapját is szennylapnak tisztelte egyik nagy hírû professzorom - azt kell hinnem, igaza volt. Ám egy októberi estén mégis kézbe vettem egy ilyen nyomdaterméket. A miniszterelnök közölte: azonnal munkaszolgálatra hívják be a tizennyolc éven felüli zsidónak minõsülõ személyeket.
    Az elsõ pillanatban nem döbbentem meg annyira, mint várni lehetett volna. De aztán percrõl-percre jobban éreztem, hogy a sors kinyújtotta értem a kezét. Volt apámnak egy õrnagy rokona, a honvédelmi minisztériumban szolgált. Elmentem hozzá, õszintén elõadtam neki a bajomat. Azt felelte: egyelõre nem tud semmit. Várjak, míg lesz rendelet. Meg aztán nem eszik olyan forrón a kását, mint ahogyan fõzik.
    Egy csípõs õszi napon hatalmasaink tálalták a kását. Megjelentek a falragaszok, amelyek elrendelték és szabályozták a jelentkezést. Nekem eszerint karácsony és újév között kellett elutaznom, két fényképpel, a megye déli részén fekvõ járási székhelyre, s - óh, bürokrácia! - ha szegénységi bizonyítványt is viszek, megtérítik az útiköltséget...
    Megint elmentem az õrnagyhoz.
    - Nem sok jóval bíztatlak - mondta, és kerülte a tekintetemet. - A jelentkezéskor nem tartanak ott, talán kapsz tanulmányi szabadságot is, jogod van hozzá. De csak papíron. Biztosan be fognak hívni.
    Megpendítettem a hamis iratok lehetõségét.
    - Értelmetlenség, barátom. Õskeresztény iratokkal besoroznak karpaszmányosnak, aztán elõbb-utóbb kiderül a stikli, és börtönbe kerülsz.
    Mellemre esett a fejem. Indultam kifelé. Köszönni is elfelejtettem. Az õrnagy utánam jött, és a vállamra csapott.
    - Ne búsulj, fiú! Nagy lecke lesz, de lehet, hogy jól jársz. Nem kell odaállnod az orosz géppuskák elé, mint annak a sok szerencsétlen bakának.
    Nem sajnáltam az idõt, órák hosszat gondolkodtam a helyzetemen. Amióta az eszemet bírom, antimilitarista vagyok, a tenger fenekére süllyesztenék minden hadi szerszámot, a hivatásos katonákkal együtt. Borzadok a gondolattól, hogy akár így, lapáttal is részt vegyek ebben a becstelen háborúban, jóllehet különösebb rokonszenvet soha nem éreztem a Szovjetunió iránt. És féltem attól, ami a katonaságnál történhet velem, akár csákányt, akár ócska mordályt nyomnak a kezembe.
    Elképzeltem magam, a felsõszegi és alsószegi Sághy-család sarját nyomorultan, az osztályombeli emberektõl megvetve, a munkatáborban, sárga karszalaggal. Mit szólnának hozzá apám ismerõsei? Meg Katica, ha esetleg még nem tudja... Egyetemi tanulmányaim évekre megszakadnának, talán nem is venne vissza az egyetem; persze más lenne a helyzet, ha a németek elveszítenék a háborút. De akkor meg biztosan a munkaszolgálatosokat éri a kígyó utolsó marása.
    Kibírnám-e? Elég laza az idegrendszerem, nem vagyok erõs, talán éppen a vérkeveredés miatt, ahogyan az "õskeresztény" bölcsek bizonygatják.
    Ahogy közeledett a karácsony, úgy nõtt a zavartságom. Hát nem és nem... De mégis: nincs menekvés! El kell-e fogadnom, minden következményével együtt, hogy az átkozott néphez tartozom? Vallási aggályaim emiatt már nem voltak - miért berzenkedtem mégis?
    Érdektelenné váltak a dolgok. Római jogból kollokváltam, a többi vizsgára haladékot kértem.
    Apámhoz mentem a szünidõre, tulajdonképpen ott volt az állandó lakásom. Próbáltam hallgatni az ügyrõl, hátha senki nem gondol rá, és ha nem jelentkezem az összeíráson, idõt nyerek - világméretû zûrzavarban vagyunk, a legbolondabb kaland is végzõdhet sikeresen! Amikor apám szóba hozta a kötelezettséget, bágyadtan tiltakoztam. Ettõl egészen kijött a sodrából.
    - A törvénnyel nem lehet packázni! - rikácsolta teljesen megfeledkezve a kormányfõtanácsosi jó modorról. - Oda fogsz utazni azon a napon, amelyik a falragaszon van! De ne oda kérj jegyet, nehogy valaki gyanút fogjon, megvan a baj anélkül is. Miért is nem mentél papnak? Akkor most nem lenne semmi zûr, a mindenit a makacs fejednek! Az lett volna az egyetlen mód, hogy rendbe hozd magad.
    "Rendbe hozd magad" - ez volt a szava járása akkoriban, ha a családi bajról beszélgettünk. Lehet, hogy a felesége heccelte fel.
    A cipõmre néztem, hogy ne lássa a gyûlöletet a szememben. Õ szépen kihúzta a nyakát a törvény hurkából, a fiát meg el akarja gáncsolni, amikor a szerencsétlen menekülni próbál. Fiatalkorú vagyok, ha "lógok", neki is baja lehet belõle, és mert félzsidó, könnyen beleköthetnek. Ha önálló keresetem lenne, ha nem függnék tõle, azért sem mennék el, hadd legyenek neki is keserves napjai.
    Tudtam, hogy anyám sem mer majd kockázatot vállalni értem.
    A "nagy" nap elõtt, a reggelinél, apám kedélyeskedve szólt, talán, hogy jóvátegye a gorombaságát:
    - No, Pista, készülj szépen, holnap utazol az öcséddel együtt. Igyekezzetek haza, drukkolunk értetek. Inkább utazzatok éjjel, ne maradjatok ott. Ha táviratozol, várlak az állomáson.
    Reggeli után bezárkóztam a szobámba, és elkezdtem írni. Nem hagyom magam. Van még egy fegyverem, be fogom vetni; Isten legyen irgalmas hozzám és azokhoz, akik a kezembe kényszeríttették...
    Az írást félbeszakítottam, mert eszembe jutott, hogy jó levelet kellene írnom gimnáziumi hitoktatómnak. Kusza mondatokban igyekeztem megértetni vele elhatározásomat; tanácsot nem kértem tõle, mert mire megkapja, én már túl leszek a sors hatósugarán. Így fejeztem be: "Imádkozzék, Tanár Úr, hogy az Isten legyen könyörületes boldogtalan lelkemhez. De ha nem lesz: Tanár Úr is tanúsíthatja, hogy becsületemért, nemesi õseimért, úri tisztességemért hozom ezt a szörnyû áldozatot."
    Majd Laci öcsém feladja.
    Nagyon közel az óra. Meglátogassam-e még egyszer Katicát? Amióta a baj végzetesre fordult, milyen szeretettel gondolok rá! Ha még egyszer megfoghatnám a kezét... Nem. Érzelmes jelenet lenne, és az elérzékenyült ember nem képes olyan tettre, amilyet ezek a szörnyû napok kívánnak. Katica, mi búcsú nélkül válunk el.
    Itt ülök az íróasztalomnál, elõttem a jól kiköszörült zsebkés. Eloltom a villanyt, a kis asztali lámpát gyújtom meg. Lecsatolom a karórámat, magam elé teszem. Bekapcsolom a rádiót. Pár perce még könnyûnek láttam, most félek. Neked bevallom, Béla. Gyerünk, gyerünk, fiatalúr, nemesi õsei biztosan bátor emberek voltak! Itt az átok harmadik hulláma - az utolsónak kell lennie!
    Majd, ha pontosan hatot mutat az óra, akkor. Akkor!
 
    Elérkezett.
    Nem, még nem, van pár pillanat! Vacogó foggal figyelem a másodpercmutatót. Tudom: két rossz közül a kisebbiket választottam.
    A mutatók beálltak a halál háromszögébe. Felveszem a zsebkést. Ki a fene van az ajtónál? Ja, Móric, a kis vörös kandúr kaparászik, be akar jönni. Hadd jöjjön. Bajt nem fog csinálni. Talán meg is simogathatom közben.
    Sikerült! Az elsõ vágással átszakítottam az ütõeret a bal csuklómon. A ruhámra fröccsent a vér, majd az asztalra folyt, onnan a padlóra.
    Szédülök, álmosságot érzek. Holnap nem utazom.
    Kismóric idej...
 
1941
 
Érettségi elõtt, az utolsó hittanórán, én búcsúztam a hittanártól az osztály nevében. Biztosítottam, hogy munkájának eredménye soha nem fog semmivé válni, mert a vallás kõsziklájára épült. Hitet tettem a keresztény életeszmények mellett, és fiúi hálát, ragaszkodást ígértem azoknak, akik a régibõl nõtt új rend és ideálok szellemében neveltek.
    Jó másfél éve ennek. Mintha nem is történt volna meg...
    Amikor az érettségit megelõzõ adatfelvétel alkalmával megkérdezték, milyen pályát választok, a jogot jelöltem meg. Apámnak nem tetszett, nem is titkolta - azóta tudom, hogy miért. Szerinte legjobb lett volna, ha papnak megyek. De nem gáncsoskodott. Liberális ember volt.
    Pedig elõ kellett volna készítenie rá. Nem tette. Nem volt bátorsága hozzá. A sorsra bízta.
    Elérkezett az a szeptemberi nap. Hûvös, didergõs idõ volt. Sejtettem a szerencsétlenséget, mégis bíztam. Torkomban vert a szívem, amikor beléptem a jogi kar épületébe.
    Ott ért az átok második hulláma. Hiába kerestem a nevemet a felvetteké között. Amikor azonban az elutasítottak listájára néztem, a Sághy István volt az elsõ név, amelyet megláttam, pedig a betûrendes felsorolás vége felé állt.
    Háromszor, négyszer megnéztem a gépelt lapot, nem akartam hinni. Aztán alig bírtam kivánszorogni az épületbõl. Bolyongtam a megátkozott kõsivatagban, rohantak el mellettem az emberek és az órák; anyám, akinél megszálltam, hiába várt és aggódott értem.
    Végre kézbe vettem magamat úgy-ahogy, és táviratot küldtem apámnak. Másnap reggelre megjött a válasz: "Fiam, gyere haza."
    Pár napig még rosszul éreztem magam, kijött az orvos is. Katicát fölvették a képzõmûvészeti fõiskolára, ettõl kezdve éreztem ingerültséget vele szemben. A férfi irigysége volt, amikor azt hiszi, hogy a nõ föléje kerekedett, és azt nem bírja elviselni.
    Elõször hittanáromnak panaszoltam el a sorsomat.
    Szomorúan nézett rám.
    - Édes barátom, kár, hogy csak most szólsz róla. Magad láthatod: ezen nem segít az eltitkolás. Képzeld, milyen szörnyû lehetett, ott, az egyetemen...
    - És amikor a szüleim elkezdtek faggatni... Jóságos ég, csakhogy túl vagyok rajta!
    - Értem. És mit fogsz most csinálni?
    Kezembe fogtam az arcomat.
    - Csak ezt ne tessék kérdezni, tanár úr! Azt sem tudom, mit teszek majd, amikor hazamegyek innen! Fekszem a díványon egész nap, mint egy tetszhalott.
    - Ne kínozd magadat, fiam, azzal csak rontasz a helyzeten. Az Isten nem fog elhagyni.
    "Isten, titok, elõ a kardod" - bukkantak az agyamba Ady szavai. De akkor még elhessentettem õket, istenkáromlásnak éreztem.
    Az õszi szünetben Katica meghívott. Nem mentem el. Apám sem járt már Bárdosékhoz kártyázni. A rendõrkapitány úrnak komolyan kellett vennie az állam érdekeit...
    Csodáltam és irigyeltem az öcsémet. Nem voltak gondjai, a kedélyén nem látszott, hogy a fajvédelem zúzómalmába került, pedig sejthette, mi vár rá. Származása miatt éppen ekkor zárták ki az iskolai cserkészcsapatból.
    Nekiestem a könyveknek. Olvastam éjjel-nappal. Tudatos válogatás volt-e, vagy véletlen, nem értem ma sem - de csupa lázadó költõ és filozófus mûve került a kezembe. Pár hét alatt egészen kiforgattak magamból. Addig a sárga átok Erünnisze üldözött, most már inkább én üldöztem a szellemet. Minden igaz embernek megvolt a maga átka: Milton megvakult, Beethoven megsüketült, Nietzschét tébolydába zárták, Bartóknak futnia kellett hazájából... Az ember, úgy látszik, nem nõhet naggyá büntetlenül, mert kihívja az ég haragját. Egyszerre úgy láttam, hogy a felsõ hatalmak egyáltalán nem olyanok, amilyennek a hittanórán magyarázzák. Kicsinyesek, féltékenyek. Az átkozottság alázatát hirtelen fordulattal a lázadás gõgje ûzte ki a fejembõl. De hiszen mit is használhatna az alázat? "Gyáva eb a sors, csak csahol, a bátraktól szalad." Száz éve hallja minden lázadó ember Petõfi bíztatását.
    A harag korszaka kezdõdött. Nem jártam már misére, és ritkán imádkoztam, akkor is fogcsikorgatva. Utálni kezdtem a családomat, amely felelõtlenül rám szabadította az életet, amelyet most szégyellnem kell a világ elõtt.
    Eljött a december, ismét beadtam a kérvényemet az egyetemre. Próbáltam megbékélni Istennel és az emberekkel, hátha segítenek rajtam.
    Nagyapám levelezõlapja azonban kudarcról értesített. Ekkor szántam el magam elõször az öngyilkosságra. Már beleszórtam a pohárba a mérget, amikor a háztartási alkalmazott kopogott. Fene egye meg! - gondoltam, de aztán mégis kinyitottam az ajtót. Egy-két perccel elõbb vagy késõbb, mit számít?
    - Távirata jött a fiatalúrnak.
    "Mégis fölvettek. Gyere azonnal. Anyád."
    Sokáig nem értettem, mi történt. Hónapok múlva tudtam meg, hogy anyám hamis keresztleveleket szerzett. Mihelyt beiratkoztam, elégette õket.
 
1939-1940
 
    Három és fél esztendeje, hogy farkasszemet nézek a sorsommal. Hatodik gimnazista koromban kezdõdött. Körülbelül fél esztendõvel a háború kitörése elõtt. Csak foszlányok jutottak el hozzám apám és anyám vitáiból - elég nagy a házunk, az én szobám messzire van az övéktõl. De ami akkor a vitákat lezárta, az elõl nem zárkózhattam a szobámba.
    Apám, a törvényszék elnöke, nyugdíjazását kérte, anyám pedig öngyilkosságot kísérelt meg. Csak sejtettem, hogy miért, nekem nem árulták el. De biztosat akartam tudni. Bõven volt zsebpénzem. Írtam a budapesti Szent István-plébániára, hogy küldjék el szüleim keresztlevelét. Óvatosan intéztem, az iskolába címeztettem a választ.
    Wingert plébános elküldte apám keresztlevelét. Anyámról csak annyit írt: "Nem tudom, hol keresztelték meg, talán ott, ahol az esküvõ történt. Születési bizonyítványát az izraelita hitközösség adhatja ki."
    Hát így állok! A sors rám tátotta a torkát. Az iskolában észrevették, hogy valami baj ért. Elmosolyodom, ha a fülemben visszacseng drága öreg matematikatanárom hangja, amikor rám förmed: - Sághy, ne aludjál!
    Azok a hetek kegyetlenebbek voltak a mostaniaknál. Mert most már valamennyire edzett vagyok, belátom, hogy az embernek viaskodnia kell, ütni is tudok. De akkor még védtelen voltam. Úriembernek neveltek, és ami akkor történt velem, a kozmikus renden kívülinek látszott. Ha tovább élnék, talán rádöbbennék egyszer, hogy valójában az történt velem, amit önmagammal tettem.
    Az osztályfõnököm azt mondta, menjek el orvoshoz. Apám is. Nem tettem. Féltem, hogy a röntgengép a mellkasommal együtt átvilágítaná a lelkemet is.
    Lelkigyakorlat volt az iskolában, kötelezõ gyónás. Hittanáromat választottam. Ajánld Istennek a szenvedéseidet, a bajodból ne csinálj lelkiismereti kérdést. Nem tehetsz róla, hogy egy divat teremtette paragrafus ki akar taszítani Krisztus közösségébõl, de talán nincs is errõl szó. Sem törvény, sem más nem tudja a keresztséget érvényteleníteni, lelkedet itt, az iskolában formálják szerzetes tanárok. Gondolkodásod a keresztény értékrendben alakul.
    Okos és pontos intelem volt. El is foszlott a hatása, mihelyt a lelkigyakorlat puhító ereje engedett. Kerültem az embereket, nem olvastam újságot. Talán az ellenkezõjét kellett volna tennem? Most már nincs idõm a találgatásra.
    Jött a húsvét, nyomasztóan szép liturgiájával. Még a szent idõszak liturgikus zenéje is lúgozott, pedig a zene mindig bizalmas barátom volt. Folyton a vesztõhelyre induló Megváltó véres arcát láttam, ahogyan megátkozza Ahasvérust és a csõcseléket, amely magára veszi az Õ vérét. Biztosan ott szorongott a tömegben valamelyik õsöm, és azt üvöltötte a begyulladt Pilátusnak, hogy vállalja az átkot a próféta haláláért. Láttam ilyet egy amerikai filmben. Tõle származtak a Shylockok, õt folytatja a plutokrácia...
    A legifjabb unoka belekóstolt egy fennköltebb létbe, amelyet keresztény-nemzeti értékrendnek hívnak. De mikor legteljesebbnek érezte magában a kereszt hitét és a vele összeforrt nemzeti eszmét... Nem, tisztelt unoka, ne kapaszkodjon cifra magyar nemességébe, ne nézzen rám oly megvetõen! Úgyis ide fogják lökni mellém!
    Segíthet-e ezen az Isten? Hiszen az Õ ámenje is benne van az átokban. Segíthetnek-e nemesi õseim?
    De hadd mondjam el végre, hogyan eshetett meg.
    Õsi és neves család a Sághy. Már a középkorban felbukkant az Idõ ködébõl. Tagjai hol labancok voltak, hol kurucok, de mindig igaz magyarok. A múlt század végén vagyonuk legnagyobb része elhullott, mint azoké a családoké, amelyekrõl Mikszáth írt. (De kár, hogy akkor még csak egy-két Mikszáth-mûvet ismertem!) Gazdag polgárok lányait kellett elvenniük, hogy mentsék a maradék vagyont, és hogy újra gyarapodhassanak. Elõször a nagypapám, aztán az apám vett feleségül zsidó nõt.  Így lettem én háromnegyed vér zsidó, az elõkelõ nemesi sarj, aki a zsidótörvény "hatálya alá tartozik".
    Érvénybe lépett a második zsidótörvény. A felsõház jókora darabot lefaragott belõle, apám a házassága ellenére sem került bele az elsõ paragrafusba. Nyugdíjazása folyamatban volt. Megmondták neki, hogy ne bánja, elõbb vagy utóbb úgyis mennie kellene. Nem maradhat ilyen fontos nemzeti poszton. Anyám már elköltözött Pestre, a szüleihez, apám hiába próbálta visszahívni. Ragaszkodott a váláshoz, amelyet eredetileg a férje követelt.
 
    Ez volt az átok elsõ hulláma. Ha Béla barátom elolvassa, amit írtam, biztosan csodálkozik majd, miért maradt el a színjáték természetes fináléja, az öngyilkosság.
    Nem voltam elég bátor. Vallási aggályaim is voltak. Meg aztán lassan-lassan mintha szakadozott volna a köd. Elõször a zongora békített. A zenéhez mindig volt erõm. Egyszer Csajkovszkijt játszottam. Mintha a néplélek mélyérõl szakadt orosz dallamok kimondták volna a szót, a feloldozást az átok alól.
    Apám megszabadult az állásától. Tizenegy éve nem járt külföldön, én meg soha - csak egyszer, a Tátrában, de a köztudat szerint az nem számított külföldnek. A tanévzárás után elindultunk Olaszországba, Franciaországba. Élveztem minden francia szót, az iskolában a legjobb voltam franciából. Majdnem három hétig kószáltunk, aztán átmentünk Olaszországba.
    Ravennában, a véletlen kiszámíthatatlan kegyébõl, találkoztunk Bárdos Szigfrid rendõrkapitány feleségével és lányával. Bárdos apám régi kártyapartnere volt, Katica egyidõs velem, ismertem a zeneiskolából. Bájos teremtés, nagyon szép volt a hosszú, szõke haja. Így nagyságos asszonyom, úgy nagyságos asszonyom, több mint egy hetet töltöttünk velük, aztán együtt utaztunk Rómába. Katicával karonfogva kódorogtunk, épületeket, képeket néztünk, bementünk templomokba, és Katica ilyenkor arra kért, hogy imádkozzunk együtt. Nem törõdtünk vele, hogy agyonpörköl a mediterrán nap. A Colosseum tövénél összecsókolóztunk. A Szent Péter-templom hûvösségében éreztem, hogy Michelangelo magasba röpít mindenkit, aki tisztelettel áll meg elõtte, senkitõl nem kéri az iratait, még a keresztlevelét sem.
    - Micsoda érték pusztult el itt - sóhajtotta Katica az ókori romok között.
    - Elpusztult, mert halálra ítélte önmagát - feleltem. - Félre kellett állnia, hogy egészségesebb új világnak adjon helyet. A forró, fiatal középkornak.
    Csodálatos volt a Vatikán múzeuma.
    Amikor hazaindultunk, elváltunk Bárdoséktól, õk tovább mentek Nápolyba.
    Idehaza egy fokkal sem volt hûvösebb, mint Rómában. Nagy békességet hoztam magammal, mintha valami kioldotta volna az átkot.
 
    Valóban kioldotta? El tudtam bújni elõle. Méltóságos családom üvegházban tartott, az iskola megbízható erõdnek bizonyult, amikor nagyon heves volt az élet széljárása. Az iskola és a hozzátartozó templom, két barokk tornyával... De akkor még a húsba szakító, személyre szabottan megalázó intézkedések nem születtek meg.
    Zongoráztam, tanultam, ábrándoztam. Sokszor kísértem el apámat Bárdosékhoz. A két apa kártyázott, Katica meg én együtt zenéltünk, örültünk. Olykor sétáltunk az utcán, fõleg vasárnap, és imponált, hogy Katica mutatkozni mer velem a város nyilvánossága elõtt: a zárda-gimnázium rendjét kísértette. Rendezett és kényelmes úrifiú-élet: az volt az a homok, amelybe én, a strucc, beledugtam a fejemet. Talán nem is volt rossz. Összeroppanás vagy öngyilkosság ebben az idõben esztelenség lett volna, hiszen annyi szép órától fosztott volna meg. És a szüleim nem érdemeltek volna ilyen kemény büntetést. Az ember harcoljon a végzet ellen, az öngyilkosságtól se rettenjen vissza, ha a többi fegyvert kiütik a kezébõl, de semmit ne hamarkodjon el. Végsõ szükség nélkül ne büntesse magát olyasmiért, ami nem az õ bûne. Mert milyen szépek voltak a tavaszi napok, a nagy diákkórus-hangverseny, a Katicával töltött félórák - bûn lett volna elengedni õket a semmibe.
    Akkor már folyt a háború, hullaszagot terjesztett egész Európában. A nyárra nem kaptam útlevelet.
 
1942
 
    Amikor Béla belépett a szobába, én már halott voltam. Apját, a tiszti fõorvost kísérte el. Rögtön észrevette az iratcsomót az asztalomon, rá volt írva a neve piros ceruzával. Kismóric rémülten lapult a sarokban. Szólt a rádió. Moszkva. Magyarul. Tudtam, hogy Béla mit gondol magában: "Szegény fickó, halála percében tüntetni akart azok mellett, akikért életében nem mert kiállni. Vagy csak Csajkovszkij-zenét akart hallani utoljára? Nem hiszem."
    "Csapataink elõnyomulnak Sztálingrádban. Az éhezõ német katonák ellenállása állandóan gyengül, a foglyok elmondják, hogy csak lóhúst kapnak. Az észak-kaukázusi fronton csapataink egy nap alatt csaknem harminc kilométert nyomultak elõre. 26-án a Din és a Donyec között felszabadították Grekovót, Malhevszkaját és Forminkát, az utóbbi napokban ejtett foglyok száma meghaladja a húszezret."
    Apám ekkor kapott észhez. Odaugrott a rádióhoz, és kikapcsolta.
    Csöngettek. Megérkezett a rendõrség.

CSOKONAI ATTILA

És hamarosan a Rákoczy-induló

"... szíve nagyot dobbant, és egy pillanatra eltûnt
valahová - aztán visszatért, de tompa tû volt
belefúródva."
(Mihail Bulgakov)

Nagyjából négy tízig
legföljebb fél ötig várnak
Akkor rázendít
a madárhad

Még hogy milyen madarak?
Ez volna a kisebbik gond
Ha tudni akarnám csak
fölhívnám Schmidt Egont

Egyelõre módszeresen dúdol-
gatom baj van nagy baj van
Mért vagyok ismétújból -
megint ébren hajnalban

Mellékdal

Mit nékik J. A. és a "zengõ... ingó... csalárd" tenger
Lassan (?) kezdem (!) együttérezni apám- s anyámat
Bizony mondom néktek legyen könnyû a reggel
Ja és itt kanyarodik be a történelmi 70-es járat
(is)