SZÉLPÁL ÁRPÁD

A törökszentmiklósi születésû költõ, író, publicista (1897 - 1987), aki 1938-tól haláláig emigrációban élt, a szolnoki felsõ kereskedelmi iskolában végezte középiskolai tanulmányait. Hogy ifjúságának szolnoki évei milyen maradandó nyomot hagytak benne, arról tanúskodik egyik legszebb verse.
 

Fahíd

Ahol a Zagyva a Tiszába ömlik
valaha egy fahíd lapult a tájba
ezen jártam én s velem a múlt
a szabadság vágya
negyvennyolc
a történelem
a piros sipkások között
nagyapám
szolnoki és kõtelki legények
Damjanich oldalán

a fahíd már nincs
amint mondják
helyén vasszerkezet mered
nem száll rá madár
és annak ki arra jár
panaszkodik az árterület
hét határ miben arcát leste
törött tükörré vált
amióta erõmûvek
fésülik a Tiszát.

nagyapám sincs
kardja és szakálla
már nem valóság csak látomány
a Füvészkert mélyén fáradtak a színek
nem vágyakoznak ecset után
a diákok nem udvarolnak
a lány többé nem talány
a kézfogás is más
nincs többé pettyes madártojás
sem ponty sem harcsa sem keszeg
a bicskások zsebében csukva a bicska
nem káromkodnak a kupecek

szemünkbe egykor fehér lámpájával
világított itt a kutyatej
pillangók szálltak menyecskék kapáltak
ölelkeztek a kazlak megett
az öreg templom mosolygott magában
tornyán megállította az óramutatót
az idõ úgyis múlik ha nem mutatja
s valaha õ is fiatal vót

ki tudja miért vált a fény idõvé
miért lett erõvé az anyag
miért nem egyenlõ az egyenlõ önmagával
a szabadesés miért nem szabad
csupa kérdés a csúzlit is
mi indítja útjára el
a kavicsot mely elrepül
a feleletet mely nem felel.

most másként múlik az idõ
más a fogalom
a légüres tér is más
másként forr a forradalom
aszfalton halad a haladás
hol egykor felvertük az út porát
olajszagú gépkocsi bûzlik
traktor vonszolja magát
és nem tudja hol volt egykor
Alcsi Puszta állomás

de a Zagyva - úgy képzelem -
még ott folyik Szolnok alatt
a fahíd már csak bennem dobban
ha egy emlék rajta átszalad
a vas süket a part néma
nem moccan a sás
nem rebben madár a pillanat sem csak
csak a Tisza zúg semmi más
1950-es évek


BÓKA LÁSZLÓ

Bóka László (1910 - 1964) Szolnok-élményének megragadó lenyomata ez a nyolc sor. Az önmagában is kerek kis vers "Ó, Tiszatáj..." címû nagy lélegzetû költeményébe épült be - egyetlen szó megváltoztatásával -, annak önálló részleteként.
 

Ott Szolnokon...

Ott Szolnokon, hol õsi füzek árnyán
a fürge Zagyva a Tiszába csobban,
mint hazatérõt a két kapubálvány,
úgy vár a hídfõ, szívem beledobban,
s a szajoli gát hulláma úgy ringat
szelíd Tiszánk haragja árterében,
ahogy felleljük gyermek-álmainkat
deres fejünk hajtván anyánk ölébe.
1953


LADÁNYI MIHÁLY

1956 utáni költészetünk egyik legnagyobbja (1934 - 1986) az ötvenes-hatvanas évek fordulóján a szolnoki Néplap munkatársa volt egy ideig. Ezt a jellegzetesen "koraladányis" versét a város akkor még meglévõ, Zagyva-parti, híres-hírhedt negyedérõl írta, de egyetlen kötetébe sem vette fel.
 

Tabán

Egy-egy lányt még lefognak estelente,
ki erre vágyódott a szerelemre,
egy-egy házban még szépasszony lakik,
akivel jól eljátszhatsz hajnalig.

Így õrzi már a múltat csak az utca,
az öreg házak, félig földbe bújva,
egy kis középkor, ahol dohoson
fogatlan szél - javasasszony - oson.

Reggel, midõn idetéved a nap
s lelöttyinti a göthös házakat
színekkel: festõk vernek itt tanyát,
hogy elszedjék a nyomor aranyát.

Az ittlakó nedves szalmazsákról
felkecmereg, a ház elé kilábol,
s az újvárosi útnak nekivág,
hogy keressen egy kis romantikát.


NAGY LÁSZLÓ

Ezt az eredetileg cím nélküli verset a költõ (1925 - 1978) Gaál István filmrendezõ felkérésére írta, a városalapítás 900. évfordulójára készült filmjéhez.
 

[Szolnok]

Túl az álmon, mégis ezüsthúron,
sorsok futnak síksági vasúton.
S kapujában édes földnek, égnek,
ott ahol a sínek összeérnek:
köt az élet szép eleven csokrot,
sorsok, végre ti is találkoztok.
1975


NAPJAINK

HIKÁDE BEÁTA

Emberek a gáton

Lapok egy rádiós naplójából

Ajánlás

Amit most olvasnak, nem a képzelet szüleménye. Igaz történet, mely emléket állít minden idõk legnagyobb tiszai árvizének. Szolgáljon tanulságul mindazoknak, akik valaha is elvesztették hitüket, mely nélkül az ember csak kiszolgáltatott porszem a világmindenségben...

2000. április 7. - Jásztelek

Már megint Katona Kálmánt várjuk. A faluban hadiállapot, éjszaka megnyitottuk a vésztározót. Láttam a folyót tavaly is, az idén még nagyobb. Éjszaka már voltam kint, akkor féltek az emberek, most már nem annyira, mert a vésztározó megnyitásával valamelyest csökkent a vízszint emelkedése. Érthetetlen, hogyan tudott ekkora magasságot elérni az a folyó, mely nyáron szinte átugorható.
    A polgármesterasszony megedzõdött. Tragédia szerinte nem lehet, de okolja a kormányt az elmaradt építkezésekért. A lakók szerint sem tanult senki az 1999-es árvízbõl, így ismét kénytelenek önerõbõl, az utolsó pillanatban gátat emelni a Zagyva elé.
    Még mindig várjuk Katona Kálmánt. A vízügyi miniszter általában a híd felül érkezik, de most a polgármesteri hivatalban kíván tanácskozni a falu vezetõivel. Van valami vészjósló az egészben, mert itt van Búsi Lajos és Nagy István is. Az még érthetõ, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyûlés elnöke és a Közép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetõje megtiszteli jelenlétével a minisztert, de hogy melegítõben és ilyen ziláltan...
    Katona Kálmán megjön, a tanácskozás szokatlanul hosszú, majd Búsi Lajos félrehív.
    - Katona Kálmánt délután kormánybiztossá nevezik ki - súgja. - Minden idõk legnagyobb tiszai árhulláma közeleg - teszi hozzá, és gumicsizmás lábával idegesen kört szánt a homokba.
 

2000. április 8.

    Ismét minden nap van vízügyi sajtótájékoztató. Kísérteties hasonlóság. Tavaly is   így kezdõdött. Pedig azt mondják, a természet nem ismétli önmagát.
    Órákon belül mindenütt III. fokú készültség lép életbe a Közép-Tisza térségében. A vízügyesek arra készülnek, hogy a vízállás Szolnoknál meghaladja a 10 métert. A szakemberek a mérések alapján már tudják, amit az emberek még nem sejtenek. Az elõrejelzések szerint Szolnokon a tetõzést 1040 centiméter körül várják, amely a valaha mért legnagyobb magassághoz képest - mely 1999-ben 974 centiméter volt - hihetetlennek tûnik. A vízügy a döbbenetes adatot nem hozza nyilvánosságra, de mi újságírók már tudjuk. Nehéz lesz benntartani az információt, de a többiek is titoktartást ígértek, én is megtartom szavam. Nincs szenzáció, csak baj, nagy baj.
    Szolnokon már most nehézkes a közlekedés, hiszen megkezdõdött a gátépítés. A tószegi Sasi-kanyart fél szélességében lezárták, dolgoznak a gépek. Zagyvarékason és Újszászon tovább emelkedik a Zagyva vízszintje, lezárják a régi utakat. Nagy István, a Közép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetõje szerint minden emberre szükség van:
    - Meg kell, és meg tudjuk védeni a területet! Az elvégzendõ feladatok több mint fele a területünkre esik. Nem babra megy a játék. Tavaly végig meg tudtuk õrizni a nyugalmat a térségben, bízom benne, hogy most, ebben a kritikus idõszakban is meg tudjuk ezt tenni.
 

2000. április 10.

A Tisza óránként 1 centimétert árad, így a vízszint Szolnoknál hamarosan eléri a táblát, melyet március 22-én, a Víz Világnapján helyeztek fel a hídpillérre 974 centiméteres magasságban, a tavalyi árvíz emlékére. Lovas Attila, a vízügy sajtófelelõse ott volt az ünnepségen. Akkor tréfásan azt kérdeztem tõle: - Mi lesz ha tavasszal ezt a táblát ellepi a víz?
    - Az nem történhet meg - mondta -, ekkora árvíz egyhamar nem lesz.
    - Hát lett. Sõt!
    A Kötivízig igazgatója ma felhívta a lakók figyelmét, hogy Szolnok belterületén bármikor, bárhol feltörhet a víz. ûEkkora vízállásnál mindenütt számítani kell árvízi mellékjelenségre. A Közép-Tisza vidékén már közel 1000 építõmunkás dolgozik, és megjöttek a katonák is, a tûzoltóknál pedig állandó készültséget rendeltek el. Sürget az idõ. Mire a legmagasabb víz ideért, mindenütt legalább 70 centivel kell megemelni a gátat. Ha nem lesz csapadék, talán be is lehet fejezni a munkát. De mi van, ha elkezd esni az esõ...?
    Fodor György, Szolnok alpolgármestere benn volt a rádióban. Segítsünk neki, emberek kellenek a gátra. A mikrofonba mondott szavak most sok helyre elérnek.
    - Mindenki hallhatta a hírekben, hogy egy hete megkezdõdött a védekezés az árvíz ellen. Természetesen a város egész területén folyik a munka, a Kötivízig a valaha mért legnagyobb vízállás fölött 50 centiméterre kezdte kiépíteni a védvonalakat. Szolnok belterületén is végzi az igazgatóság a munkát. A szolnoki önkormányzat tulajdonában lévõ tiszaligeti körgátat is magasítják. Vannak szerzõdtetett szakembereink, de szükség van önkéntesekre is. Szeretnénk, ha az önkéntesek lehetõleg lapáttal felszerelkezve jelentkeznének a Tiszaligetben, ahol a bejáratnál várják és eligazítják õket.
    Fodor György felhívását követõen több százan vonultak a szolnoki gátakra.
 

2000. április 12.

Kedvesem felkészítettem a lehetõ legrosszabbra.
    - Ha ezt az idõszakot is kibírjuk, akkor együtt talán mindenre képesek vagyunk - mondom neki, mire õ magához ölel.
    Naponta fél négykor kelek, és éjfél után fekszem. Meg lehet szokni, sõt, egy idõ után megy ez vekker nélkül is. A lakás úgy néz ki, mint a csatatér. Feljegyzések, tudósítások szerteszét, állandóan csöng a telefon, és ez még csak a kezdet. Majd késõbb elmondom, hogyan telik a Magyar Rádió árvízi tudósítójának egy napja, most inkább elmesélem, mi történt ezen a napon.
    Ma Szalay Ferenc polgármester tartott sajtótájékoztatót. Megjött külföldi útjáról, és azonnal döntenie kellett a Gutenberg téri garázssor lebontásáról. Ez még hagyján, de néhány lakóház is útban van, így a Csáklya utcában több családnak azonnal ki kellett költözni. Szalay Ferenc kemény, határozott döntést hozott:
    - A Csáklya utca néhány épületébõl a kiköltöztetés folyamatban van. Nagyon fegyelmezetten vette tudomásul mindenki a történteket. A Gutenberg téri garázsokat most ürítik ki, hamarosan megkezdõdik a bontás. A Tisza-parti sétányt lezárjuk, és bezárjuk a Tisza parti szórakozóhelyeket.
    Szolnok már úgy néz ki, mintha hadiállapot lenne. Mindenütt munkagépek és "Árvízvédelem" felirattal ellátott jármûvek. Bizonyos helyekre már csak ilyen autókkal kelet behajtani. A Tiszaligetbe napok óta nem megyek le, elég távolról figyelni a munkát. Bevallom, engem ugyanúgy, mint a többi lakót, most nem a szabadidõközpont, hanem az apró falvak léte aggaszt. Hogy fogják ezt kibírni...?
 

2000. április 13.

Hál'istennek, ismét csendes volt az éjszaka. Minden szirénára felriadok. A Tiszaliget gátjai még mindig bírják, de a látvány döbbenetes. Érthetetlen, hogyan tartja meg az a vékony gát a hatalmas vizet. Voltam Tószegen, és csodát láttam: a helyiek akkora gátat építettek, hogy úgy kell felmászni rá. A tószegiek azt mondják, maguk csinálták, bár sokan jöttek segíteni távolabbi településekrõl.
    Szolnokon ismét kiköltöztettek két családot a Csáklya utcából. Házaik akadályozták a gátépítés. Eddig nem említettem, hogy a szolnoki önkormányzat ezeknek a családoknak azonnal kifizette a házak árát, így senkit nem ért kár. A városban ma az eddiginél is több helyen tört fel fakadóvíz. Tószegen is láttam fakadóvizet, de az ottaniak már gyakorlottabbak az árvízvédekezésben, tavaly megtanulták mit kell ilyenkor tenni.
    Néhány ember, amikor a faluban jártam, éppen egy lakóépületet bástyázott körül:
    - Mit csinálnak itt?
    - Körülhúzzuk fóliával a házat, lezsákoljuk - mondja a ház tulajdonosa. Mindent elkövetünk, hogy megmentsük. Ez a víz még a tavalyinál is nagyobb lesz. Nem tudjuk mi vár ránk, de bízni kell, nincs mese.
 

2000. április 15.

Akolhátnál 30-35 méteres hosszon megsuvadt a rézsû. Láttam, hogy jó nagy repedés keletkezett, mintha az egész gátrendszer megcsúszott volna. Azt mondták, nagyobb baj is történhetett volna, ha nem veszik észre idõben. Rengeteg a katona, helikopterrel szállítják a gátra a homokzsákokat. Munkagéppel már nem lehet felmenni a gátra, mert teljesen átázott. Hihetetlen pontossággal rakják a pilóták a megadott helyre a nehezéket. A vízügyesek szerint több napig is eltarthat ez a munka.
    A nap krónikájához hozzátartozik, hogy Szolnoknál már ellepte a víz, az említett emléktáblát. A vízszint 982 centiméter, minden eddigi rekordot megdöntött.
 

2000. április 16.

Szerencsére esõ nem volt, és baj sem történt sehol. Már ígértem, ezért most elmesélem nagy vonalakban, hogyan telik egy napom:
    3.30 Ébresztõ, mosdás, észheztérés stb.
    3.40 Telefon a vízügyi ügyeletre, ekkor derül ki, történt-e valami éjszaka. Ezt követõen 15-20
            perc alatt az információkból írok egy tudósítást.
    4.00 A tudósítást leadom elõször a Magyar Rádió szolnoki szerkesztõségébe, majd felhívom a
            Kossuth Krónika szerkesztõségét, és oda is leadom.
            Miután mindezzel végeztem visszafekszem.
    7.30 Újbóli ébresztõ, telefonba a vízügyi ügyeletre.
    8.00 Bemegyek a Kolozsvári úti stúdióba, megvágom a tegnap rögzített hanganyagokat.
    10.30 Abbahagyom a munkát, készülök a vízügyhöz. Vízügyi sajtótájékoztató.
    12.00 Tudósítom a Kossuth Rádió Déli Krónikáját.
    12.45 Tudósítom a Magyar Rádió szolnoki szerkesztõségét.
              A délután azzal telik, hogy kimegyek Kabát Robival, a sofõrünkkel, az árvíztõl
              veszélyeztetett településekre, szétnézek és riportokat készítek.
    16.00 Tudósítom a Kossuth Rádió Délutáni Krónikáját.
    17.45 Tudósítom a Magyar Rádió szolnoki szerkesztõségét.
    18.00 Tudósítom a Kossuth Rádió Esti Krónikáját.
             Általában este nyolcig még egyszer kimegyek a Tiszaligetbe, Tószegre vagy
             valamelyik közeli településre. Utána megpróbálok vacsorázni, de már ehhez sincs kedvem.
             Még egy újabb körtelefon.
    22.00 Tudósítom a Kossuth Rádió Késõ Esti Krónikáját, elõkészíteni a reggeli dolgokat, és
             éjfélkor talán sikerül elaludni, feltéve, ha nem rettegnék attól, hogy éjszaka valamelyik falut
             elönti a víz.
 

2000. április 18.

Szolnokon lezárták a Tisza hidat. Kell a a hely a munkagépeknek. A hidat esténként soha nem látott embertömeg lepi el. Hihetetlen, hogy egyesek kiöltözve családi programként gyermekeiknek mutogatják, hogy a bácsi és a néni a híd alatt derékig vízben áll zsákolás közben. Kikent-kifent fiatal párok veszik videóra mások munkáját. Nézik, ahogy mások védik õket és házaikat a víztõl.
Külföldrõl folyamatosan érkeznek a segélyszállítmányok. Jöttek munkások is, fõleg Lengyelországból, Amerikából és Szlovákiából. A gáton nincs nyelvi akadály.
    Délelõtt kimentem Kõtelekre. Szolnokon születtem, de 12 évig laktam a megyeszékhelytõl 30 kilométerre levõ településen. A templomtéren óriási a tömeg, ott a zsák- és homokelosztóhely. Egy nõ fut a tér felé.
    - Hová igyekszik a lapáttal?
    - Megyek zsákot tölteni. Saját érdekem is, hogy megvédjük a gátat. Félünk, mert ilyen magas még soha nem volt a víz.
    - Vagyunk itt vagy száz-százhúszan - latolgat a mellettem álló férfi zsákolás közben. - Ez most a legfontosabb, mert fél itt mindenki, igaz-e? Egy életen át küszködött az ember a lakóházáért, hát nyilvánvaló hogy mentjük a menthetõt.
    - Nem nehéz munka ez egy nõnek? - kérdem a mellettem lapátoló törékeny asszonyt.
    - Muszáj bírni. Naponta tizenkét órát dolgozunk a gáton negyedik napja. Elfáradtunk már egy kicsit, de ki kell tartani.
    A templomtéren gyerekek is dolgoznak.
    - Nyolcadikosak vagyunk. Reggel nyolctól délután négyig tart a munka.
    - Akkor ki van az iskolában?
    - A lányok, de jobban menne a munka, ha õk is itt lennének.
 

2000. április 19.

Tetõzött a Tisza. A vízállás 1041 centiméter Szolnoknál. Amerre a csak látok, víz és víz. Nem folyó ez, hanem tó, vagy inkább tenger. Tengersok víz. A folyót a homokzsákok tartják vissza. Soha nem értettem a fizika törvényeit, de ezeket most minden bizonnyal meghazudtolja, ahogy néhány egymásra rakott, átázott zsák ellenáll a nyomásnak.

NAPLÓN KÍVÜL (avagy a kilakoltatásokról a hivatalos intézkedéseken túl) Most olyat mesélek Önöknek, melynek rajtam kívül szinte senki sem lehetett részese. Kivéve néhány kollégámat. Naplóm elején már említettem, hogy a Kötivízig sokáig nem hozta nyilvánosságra a várható vízszintet, nehogy pánik törjön ki. Az újságírók tudták, hogy mi lesz, és ennek megfelelõen a lakóknál jóval hamarabb értesültünk néhány kilakoltatási tervrõl is. A titoktartás kötelezett bennünket. De hogyan lehet titkot tartani, amikor a kilakoltatásra ítélt települések egyikén lakik a tudósító nagymamája?
    Hírzárlat ide vagy oda, sajtótájékoztató után rohantam a telefonhoz. Édesanyámat hívtam fel, hogy azonnal gondoskodjanak idõs nagymamámról. Elmagyaráztam, hogy nincs ok pánikra, nincs baj, és ne beszéljen errõl senkivel, de az idõsebbeknek, jobb ha nincsenek a veszélyeztetett településeken, ezért hozzák be a nagymamámat Kõtelekrõl Szolnokra, mielõtt még muszáj lenne elhagynia a lakását. Édesanyám azonnal szólt apámnak, aki elindult. Késõ délután autójában egyedül tért vissza Szolnokra. Nagymamám nem hajlandó jönni. Anyuval autóba ültünk, ismét útnak indultunk. Nagyit már majdnem sikerült betuszkolni a jármûbe, amikor visszafordult, mondván valamit elfelejtett és eltûnt. Vártunk, vártunk, majd utánamentünk. A szomszédban volt tojást venni, hogy nekünk ne kelljen a piacon drágán megvenni. Nagymamámat végül sikerült elhozni Szolnokra, bár útközben eszébe jutott, hogy másnapra bejelentkezett fodrászhoz, és mit szól majd Fodrász Teri, ha õ mégsem megy. A másnap reggeli hírek gyõzték meg döntésünk helyességérõl. Saját unokájától hallhatta a rádióban, hogy Tiszasülyön, Nagykörûben és Kõtelken elrendelték a részleges kitelepítést.Tiszasülyön nem laknak rokonaim. Tudósítanom kellett a kitelepítésrõl. Az apró falut elárasztották a katonai teherautók, a buszok, a mentõk. A hangszóró még nem mûködött, így szájról-szájra terjedt a kitelepítés híre. A település központjában már nem lehetett elférni a jármûvektõl, fejünk fölött dübörögtek a helikopterek, biciklivel és gyalog siettek az emberek a polgármesterhez, tõle akarták hallani, csak neki hisznek. Nem mertem odamenni senkihez. Hogy fogok itt riportot készíteni, én, aki mindjárt elsírom magam? Talán az a kerékpáros fiatalasszony. Olyan erõsnek és életvidámnak tûnt.
    - A gyerekeket próbálom kimenekíteni. Összekészítettem nekik néhány ruhát, játékot. Két gyermekem van, a nagyobbikra bízom a kicsit, hogy együtt maradjunk. Ha szükség lesz rá, majd megyünk utánuk, de egyelõre nem megyek sehová. A férjem a gáton dolgozik reggeltõl estig, kell neki a segítség. Mi lenne, ha mi is elhagynánk a falut? Akkor egész biztos, hogy elöntené a víz.
    - A gyerekek mikor indulnak?
    - Pillanatokon belül.
    A kapuban, az út túl oldalán egy öreg házaspár álldogált.
    - Maguk elhagyják a falut?
    - A gyerek akarna vinni bennünket, de a jószágot nem hagyhatjuk itt.
    - Összepakoltak?
    - Egy kicsit. Felvittük a padlásra a holminkat. - A néni nem tud tovább beszélni. Szégyellte könnyeit, elfordult.
    - Nyolcvan évig dolgoztam ezért a házért, és most itt hagyjam. Ha meghalok, hát meghalok, de nem megyek el - mondta az idõs ember határozottan. Kezében már átizzadt az agyonszorongatott zsebkendõ.
    Minden korábbinál váratlanabbul ért Tiszavárkony és Vezseny kitelepítésének híre. Azt hittem, vége, ilyen már nem törtéthet. Tószeg felé autózunk, amikor riasztott bennünket Hoffmann Imre, a katasztrófavédelmi igazgatóság vezetõje. Õ is sietett Várkony felé, majd ott találkozunk. Hamarabb értem oda, mint õ, és azonnal a polgármesteri hivatalba siettem. Legnagyobb megdöbbenésünkre a faluban senki sem tudott még a kitelepítési tervrõl. Meglepetésembõl a telefonom csörgése riasztott fel. A Kossuth Rádió azonnali élõ bejelentkezést kért a 16 órakor kezdõdõ hírmûsorba a tiszavárkonyi kitelepítésrõl.
    - De a faluban még nem tud errõl senki semmit - mondtam.
    - Nem érdekes, tudósítani fogsz - mondta a hang föntrõl.
    - Nem tehetem. Az embereknek nem a rádióból kell értesülniük arról, hogy mi vár rájuk. Hagyjuk meg ezt azoknak, aki értenek hozzá. Nem akarok pánikot kelteni - könyörgök.
    - Tudósító vagy, 16 órakor legyen bekapcsolva a telefonod, élõben kapcsolunk - hangzott fentrõl az utasítás, majd csönd és búgó hang.
    A mécses akkor törött el, amikor megláttam az éppen érkezõ Hoffmann Imrét. Utólag el tudom képzelni mit válthatott ki belõle egy zokogó riporter látványa. Nem véletlenül katasztrófavédelmi szakember, azonnal segítségemre sietett és vigasztalt. Egymásra néztünk és megértettem, hogy felelõs vagyok az emberekért. Rajtam múlik, hogy eljusson hozzájuk az igazság, úgy, hogy ne fájjon. A rádió eszköz lehet arra is, hogy hitet, kitartást adjon a legnehezebb pillanatokban.
Akkor értettem meg, hogy a munkám miért nem csupán szakma, mitõl hivatás a Magyar Rádió tudósítójának lenni, és 16 órakor közöltem a tiszavárkonyiakkal a kitelepítés tényét az éter hullámain keresztül.
 

2000. április 19.

A szolnoki Kertvárosban majdnem tragédia történt.
    Éppen pihenni készültem este 10 óra tájban, amikor apám riasztott, hogy a gátõrháznál beszakadt az út, ha tudok, menjek segíteni. Alig álltam a lábamon, hiszen ismét végigdolgoztam a napot, de 10 perc múlva már kocsiban ültem. Szüleim a Kertvárosban laknak, éppen a gátõrház melletti utcában, így nagyon aggódtam, apám hangja pedig azt sugallta, hogy tényleg nagy a baj. A helyszínen már több százan álltak, várták, hogy meginduljon a zsákpakolás. A rádió néhány munkatársa segítõ szándékkal már ott tolongott a lakók között, így mi is beálltunk a sorba.
    Mint kiderült, csak a szerencsén múlt, hogy nem történt tragédia. Perceken belül átszakadt volna a gát, és elönti a Kertvárost a víz, ha nem futnak össze azonnal az emberek. Bár naponta a gátakat jártam, most tudtam meg elõször, mit jelent zsákokat pakolni. Piszok nehéz munka.
    Hajnali kettõig dolgoztunk, majd megfürödtem, tudósítottam a Kossuth Krónikát, és izomlázzal gyötrõdve, fáradtságtól alig látva elindultam a szerkesztõségbe, hogy végigdolgozzam a napot.
 

2000. április 21.

Kõtelken voltam. Sokkal többen dolgoztak a gátakon, mint eddig.
    Egy asszony ezt egészen egyszerûen magyarázta meg: - Érzik az emberek, hogy nagy a tét. Nem hagytuk el településünket. Szembeszállunk a Tiszával.
    - Tartjuk a zsákot, a férfiak meg lapátolnak - szólt oda egy másik asszony.
    - Aki kapja, marja, csinálja. Délben hazamentem, megfõztem, most hoztam az ennivalót az uramnak, aztán megint beállok zsákolni - közölte egy fiatal nõ ételhordóval kezében. - Kõtelek összes lakója itt van. Nem adjuk oda a víznek a vagyonunkat. Ameddig lehet, itt leszünk.
Hazafelé bekanyarodtunk Nagykörûbe. A településen élõk közül sokan még mindig nem tudták, menjenek vagy maradjanak.
    - Elvittem a két malacot a barátomhoz, a csirkéket a góréba rakom, a feleségem meg Pestre küldtem - mondta az egyik helybéli férfi. - Én nem megyek sehová. Isten is csak akkor segít, ha mi is próbálunk segíteni magunkon.
    A gát mellett a régi gyönyörû parasztházak folyamatosan áznak. A kertekbe betört a víz. Egy idõs asszony seprûvel próbálja visszaterelgetni a szivárgó vizet. Tavaly építették újjá a házát, és most megint romokban hever.
    - Hatvan évig itt laktam, és mos elviszi a víz. Itt szép az élet, csak ne jöjjön az ár. Napok óta nem alszom, csak egy kicsit szundítok ruhában, hogy ha kell, azonnal tudjak menekülni.
 

2000. április 22.

Az emberek a húsvétra készülnek. Nagy István, a Kötivízig igazgatója attól fél, hogy kevesebben lesznek a gáton, ezért az ünnepekre még több katonát kért a térségbe. A Jászkunságban, úgy tûnik, ebben az évben nem lesz húsvét. Tószegen sem ünnepelnek az idén.
    - Készülnek-e a húsvétra? - kérdeztem egy piacra igyekvõ asszonyt.
    - Egész héten a gáton voltunk, ránk férne egy kis pihenés, de most nincs rá idõ. A gyerekeket elviszem a nagymamához, mi meg kimegyünk, folytatjuk a gátépítést.
    Hasonlóképpen vélekedett Tószeg többi lakója is. Egy férfi a házába invitált. Azt mondta, nézzem meg, mindjárt összedõl. A takaros porta közvetlenül a gát tövében, víz alatt volt. Bent már a küszöbig ért a víz. A férfi, felesége és három gyermekük a húsvéti ünnepeket ideiglenes szálláson, a helyi tsz-irodában töltötte.
    Már indultunk volna haza, de felfigyeltem egy karszalagos férfire. Fel-alá sétálgatott Tószeg központjában, közvetlenül a gát tövében. Közelebb mentem, és megláttam a feliratot a szalagon: "Árvízvédelem".
    - Másfél hete ellenõrzöm a gátak épségét. Reggel hattól este hatig vagyok kinn.
    - Nagyon fáradt?
    - Most már igen. Pedig úgy számoljuk, még legalább két hétig talpon kell lenni. Az a jó, hogy eddig nem volt semmi baj.
    - Helybéli?
    - Nem. Tiszavárkonyi vagyok.
    - Ott is nagy a baj. Hogy került Tószegre?
    - Itt jobban kellett a segítség.
    - A húsvétot sem tölti otthon?
    - Itt leszek a gáton akkor is. Itt locsolkodunk. Van víz bõven.
 

2000. április 23.

Úgy volt, hogy valamilyen katonai parancsnoksággal ma csónakázni megyek.
    Az lett volna a feladatom, hogy hímes tojásokat osztogassak a gáton dolgozó katonáknak. Szívesen megtettem volna, de a csónakozás igénybe vette volna az egész napomat, helyettem meg nem dolgozik senki. Az osztogatást tehát másra hagytam.
    Tegnap este egyébként festettem tojást. Egy sárgát, egy lilát, egy zöldet, egy kéket, meg egy igazi pirosat. Sokáig vacakoltam, fõleg a sárgával. Nem akarta befogni. Csináltam egy helyes tavaszi virágos tálkát, és a tojásokkal együtt elvittem a szokásos vízügyi sajtótájékoztatóra. Szeretem figyelni az igazgató, Nagy István arcát. A mindig mosolygó szemek nem akartak hinni a látványnak. "Ez az enyém?" tekintettel pásztázott végig a társaságon, és kisfiús "de hiszen ünnep van" pillantásokkal vette tenyerébe az ajándékot.
    Az igazsághoz tartozik, hogy ma nem locsolt meg senki. A nõk hangoztatják, hogy utálják a húsvétot, de vérig sértõdnek, ha nem locsolják meg õket. Láttam vidáman sikongó asszonyokat Tiszasülyön. A legények a gáton nem átallottak Tisza-vízzel locsolkodni. Mit ad Isten, az árvíz visszaállította az ünnepet eredeti formájába. Eltûnt a kölni, itt a víz.
    Sülyön kívül jártam még egy-két faluba. A lányok-asszonyok kitettek magukért. Sütöttek, fõztek az embereknek. A töltéseken elõkerültek a húsvéti kalácsok, sütemények. Úgy látszik, nem a ruha teszi az ünnepet. Rövid ingben, gatyában, vagy netán félmeztelenül is szép ez a húsvét.
 

2000. április 25.

Ismét itt volt a Katona Kálmán. Hazajáró vendég. Körbejárta a megyét, aztán persze, mint mindig, Szolnokon kötött ki. Jó híreket közölt, de ezzel a hanggal és ezzel az arccal szerintem nem is tudna rossz dolgokról beszámolni.
    - Úgy látom, hogy a védekezés rendkívül összehangoltan folyik. Technika, anyag és ember minden maximálisan rendelkezésre áll. Nagyon megnyugtató végignézni a több száz kilométeren megemelt gátakat. A magasság nem lesz gond. Az a kérdés, hogy ezt a magas vizet heteken át hogy fogja bírni a rendszer.

    NAPLÓN KÍVÜL (avagy politikus a gáton)
    Az árvíz idején sok politikust láttam. Jöttek ide csõstül, ki ezért, ki azért. Hogy ki mi céllal érkezett a gátakra, az azonnal eldõlt az öltözékbõl és a díszkíséretbõl.
    Vegyük elsõként Katona Kálmánt. Õ járt a legtöbbet a katasztrófa sújtotta térségben. Általános viselet: rövid ujjú ing, sportos, hosszú nadrág félcipõvel, alkalmanként tréningruha. Díszkíséret nincs, állandó társa Müller Mihály sajtófõnök, aki mindig mindenben segítette a munkámat.
    Orbán Viktor miniszterelnök kedvelt árvízi viselete a tigrisfejes póló, nadrág és gumicsizma. Olykor, ha magas rangú tisztviselõvel találkozott, zakót öltött. A kormányfõ hosszú napokat töltött a tiszaligeti gátakon.
    Pintér Sándor belügyminiszter egyszeri látogatása kisebb hisztériát okozott. Nyugodtan ültünk a vízügynél Nagy István igazgató társaságában, amikor óriási szirénázást hallottunk. A Kötivízig igazgatója is rémülten futott az ablakhoz, hiszen abban az idõben mindenki a hirtelen bekövetkezõ gátszakadástól félt, amikor csak a tûzoltók és a mentõk tudták volna katonák segítségével kimenekíteni az embereket. Belügyminiszterünk a szirénával pár másodperc alatt elültette a félelmet még a szakemberekben is, akik falfehér arccal rohantak a telefonokhoz, hogy
megtudják, hol történt tragédia.
    Torgyán József a vidék gátjait tisztelte meg. Élére vasalt nadrág, makulátlan öltöny, homlokból kifésült, szélben sem rebbenõ haj. Ötven méteres körzetében mindenütt testõrök, fülhallgatós izomkolosszusok. Miniszterünk kitaposott úton lépegetett fel a gátakra, ahol kezet fogott néhány emberrel, némi szónoklat, majd sötét kocsiba be, és el.
    Aleksander Kwasnievski, a lengyel köztársasági elnök Katona Kálmánhoz hasonlóan rövid ujjú kék ingben és egyszerû nadrágban érkezett a szolnoki gátakra, hogy meglátogassa az itt dolgozó lengyel tûzoltókat. Kíséretét néhány testõr, a nélkülözhetetlen tolmács és egy-két  honfitársa alkotta. Az itt dolgozó lengyelek üdvrivalgással fogadták.
 

2000. április 26.

Összefutottam a gáton Tószeg polgármesterével, Papp Istvánnal.
    - Tudják-e már, hogy hány ház lesz az árvíz martaléka?
    - A tizennyolcadik veszélyeztetett házat jelentettük ma. Most még állják a sarat. Eddig négy családot, tíz fõt kellett kiköltöztetni. Szomorú dolog ez, én is csak annak tudok örülni, hogy a kiköltöztettettek száma napok óta nem szaporodott. Tavaly ilyenkor már jóval több gondunk volt a kiköltöztetésekkel.
    - A tószegi emberek kitartását hozta fel példaként minden ember számára a televíziós nyilatkozatában a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter amikor a Tisza mellett végzett munkáról beszélt.
    - Mi talán egy kicsit jobban megedzõdtünk a többi településen élõkhöz képest, hisz annyi csapás ért bennünket az utóbbi másfél, két évben, hogy egyfajta Csakazértis van bennünk. Kicsi a település, nagy az elszántság, és tényleg úgy van már, hogy Tószeg apraja-nagyja kinn dolgozik. Van, aki a süteményt hozza, van aki a homokzsákot tölti, és az is jól esik az idõs emberektõl, ha csak lelkesítõ szavakat mondanak. Nagyon fontos a jó szó.
A településrõl kifelé menet, majdnem a Tószeg táblánál furcsa látvány tárult a szemem elé. A falu szélén a gáton dolgozó emberek egy kupacban üldögéltek és fagyiztak.
    - Honnan van ez a rengeteg fagyi? Nincs cukrászda a közelben - kiáltottam oda az egyik apróságnak, aki már teljesen szétkente arcán a csokis édességet.
    - Az a néni, az hozta - bökött maszatos ujjával egy felkötött hajú, takaros asszonyságra.
Pár pillanat és már a hölgyet faggatom: - Maga hozta a fagyit?
    - Én. Mienk itt a helyi csárda, és így tudunk segíteni a gátakon dolgozóknak. Tegnap öreg lebbencset fõztünk, azt hoztuk ki ebédre. A párommal ma úgy gondoltuk, hogy a nagy melegben mindenkinek jól esne egy kis fagyi, ezért ma ezt hoztunk.
    - Hogy fogadták a kedveskedést?
    - Nézze meg az arcokat...
 

2000. április 27.

Már majdnem elfeledkeztem a zagyvarékasi és az újszászi emberekrõl.
    Pedig a Zagyvával legalább annyit küzdöttek, mint mások a Tiszával. Láttak már folyót visszafelé folyni? Egy régi mondás szerint, ha valaki valamit soha nem akar megcsinálni, akkor azt mondja: majd akkor, ha a folyó visszafelé folyik. Márpedig a Zagyva visszafelé folyt, ezt jól lehetett látni. A Tisza visszaduzzasztó hatása miatt majdnem elúszott a két Zagyva parti falu.
    Az árvíz alatt a legmegdöbbentõbb látvány egyébként Zagyvarékason fogadott. A falu temetõjét teljesen elöntötte a víz, csak a fejfák látszottak ki a zavaros folyóból. Hullámtemetõ. Vízkereszt. Nincs feltámadás?
 

2000. április 28.

Már mindenütt apad a Tisza. A Zagyva is. A tetõzés után sokat álmodoztam arról, hogy a rádióban én mondhassam be elsõként, hogy:
    "Kedves Hallgatóink. A Tisza ma egy centimétert apadt."
    Bárcsak így teljesülne minden álmom! Én mondtam be, és bár semmi okom nem volt még az örömre, majd szétcsattantam a boldogságtól, fûnek-fának újságoltam a nagy hírt.
    Az egy centiméteres apadásnak a védekezés szempontjából nem volt jelentõsége, ám annál fontosabb volt lélektanilag. Szerte a gátakon új erõt adott az embereknek, hogy megfordult a folyamat, egyszer vége lesz az egésznek. Most elõször mosoly jelent meg az arcokon.
    - Ma reggelre már négy centit apadt a víz - újságolta vidáman egy kõtelki asszony. - Legalábbis így hallottuk - teszi hozzá gyorsan.
    - Nagyon örül neki! - kommentáltam a fülig érõ szájat.
    - Hogyne örülnénk, amikor itt vagyunk a víz szájában! Remélem nem lesz baj. A gátak nagyon gyengék már, átszivárog a víz.
    - Bizakodunk - vágott az asszony szavába egy újonnan érkezett nõ, akinek a falubeliekhez hasonlóan elsõ útja ma is a vízmércéhez vezetett. - Az apadás azt jelenti, hogy kifelé megyünk a bajból, átáztak a gátak, és bárhol szakadhatnak. Akkor pedig, mint egy lavórba, úgy fog ránk ömleni a víz.
    - Ön is kivette részét a munkából?
    - Természetesen. Pedagógus.
 
 

OKLEVÉL
amely tanúsítja, hogy
Hikáde Bea
az árvízi védekezés során sajtómunkáját kiválóan teljesítette.
Ezzel eleget tett az árvízvédelmi alapvizsga követelményeinek,
és képesítést szerzett arra, hogy az 500 évente valószínûsíthetõ vészhelyzetrõl
pontosan, hitelesen és kiegyensúlyozottan tájékoztasson.
Köszönjük munkáját!

Katona Kálmán
árvízi kormánybiztos


KÉPZÕMÛVÉSZET
 

ZSOLNAY LÁSZLÓ

Fényes Adolf, Aba-Novák és a többiek

A Szolnoki Mûvészteleprõl

Az elõzmények

Szolnok szerepe a magyar képzõmûvészetben a múlt század közepe óta jelentõs. Felfedezését August von Pettenkofen osztrák festõnek köszönhette, aki az 1848-49-es szabadságharc idején járt Magyarországon az osztrák csapatok hadifestõjeként. Számos rajzban és litográfiában örökítette meg a szabadságharc számos jelentõs epizódját. A múlt században divatos volt az egzotikum iránti érdeklõdés, úgy gondolták, hogy a színes keletrõl elképzelt furcsaságoknak sok megfestésre alkalmas részlete megtalálható itt. Egy darab kelet volt, a piac színes forgataga, a puszta végtelensége, a nomád élet varázsa. Pettenkofen szolnoki tartózkodásai általában rövidek, mindössze egy-két hónaposak, de igen termékenyek voltak.
    1851-1881-ig harminc éven keresztül majdnem minden évben felkereste a várost. Évrõl-évre új témákat keresett és talált. A cigányok megfestése legkedvesebb témái közé tartozott. A nagy hetivásárokat általában a piac valamelyik sarkából rajzolta, vagy rögtön le is festette. Ezek élénken szemünk elé tárják a zöldség-, gyümölcs-, edényárusokat, a szekereken jövõ parasztokat és pontosan felismerhetjük rajta ma is a városnak egy-egy pontját. Színes változatosságukért, keleties ízükért itthon és külföldön is szívesen vásárolták képeit. Alkotásai tehetségénél, alapos felkészültségénél fogva magasan kiemelkedtek kortársai közül. Párizsi élményei hatására mûvei a késõbbi években festõibb kifejezést nyertek. Festészetében határozott fejlõdés látható az impresszionizmus kifejezési módja felé. A magyar pusztát megjelenítõ képeivel lett ismertté és a külföld részben õ általa ismerte meg a sokat emlegetett magyarországi "betyár-világot".
    Hírnevének, hatásának, vonzóerejének következtében sok osztrák és magyar festõ keresi fel Szolnokot. Osztrák követõi elsõsorban baráti körébõl ismeretesek. (Johann Gulbert Raffalt, Leopold Karl Müller, Otto von Thoren, Heinrich Lang, Tina Blau)A 19. század második felében kibontakozó és megerõsödõ magyar képzõmûvészet legnevesebb alkotói a kor szellemének megfelelõen Európa nagy képzõmûvészeti központjait keresték fel, hogy ott megtanulják a kor modern mûvészeti stílusait, beilleszkedhessenek és helyet kaphassanak az európai képzõmûvészetben. München, Bécs és Párizs volt sok magyar képzõmûvész úticélja. A nyugat képzõmûvészetét megismerni vágyó magyar mûvészek ott találkoztak elõször Pettenkofen és köre szolnoki témájú mûveivel. Nem ez volt az elsõ és természetesen az utolsó eset sem, hogy külföldiek fedezték fel Magyarország értékeit. Az osztrák és német festõk hatására ekkor indult meg, néhány a sikert addig csak külföldön keresõ mûvész Szolnokra.
    Az 1870-es évek közepén Pettenkofen sikere és hírneve számos magyar mûvészt is Szolnokra vonzott. Így a Párizsban Munkácsy köréhez tartozó Deák-Ébner Lajos, Aggházy Gyula és Bihari Sándor mellett többek között itt találjuk Böhm Pált, Mednyánszky Lászlót, Tölgyessy Artúrt is.
    Szolnok korai felfedezõinek sorában tartjuk számon az addig Münchenben élõ és alkotó Böhm Pált. Õt már valóban az Alföld színes élete érdekelte. Rajongott a természetért, ez vitte ki a mûterembõl a napsütötte szabadba. Gyakran hazalátogatott, s feltehetõleg Pettenkofen nyomán jutott el Szolnokra. Szívesen festett a várban, ahol sok vázlatot készített, képeit aprólékosan kidolgozta. A nyolcvanas évek után már nem tért vissza Magyarországra, de témái változatlanul magyar népi témák maradtak.
    Böhm Pállal egyidõben festett Szolnokon Aggházy Gyula. Párizsban Munkácsy Mihály mellett dolgozott, aki erõsen hatott rá. Párizsi útja után jutott el Szolnokra, s addigi sötétes színeire üdítõen hatott az Alföld napsugara. Nem tartózkodott itt túl sokáig, de az itt eltöltött idõ mûvészetére döntõ hatást gyakorolt.
    Deák-Ébner Lajos mûvészetében nagy szerepet játszott Szolnok, amelyet elõször 1857-ben keresett fel. A város annyira megragadta, hogy ez után sûrûn látogatott ide. Ez vezette ki párizsi korszakából, annak sokszor giccses, külsõséges, komolyabb témákat nélkülözõ felfogásból, s töltötte meg új tartalommal mûvészetét. A mûvészetben fellelhetõ sok irányt egyesítette Szolnok, ami Párizs mellett lett további élete során fõ tartózkodási helye. A 70-es években Pettenkofennel szoros barátságot kötött, de nem lett utánzója. Szolnoki élményeirõl vázlatokat készített, amelyek többségén a vásári élet elevenedett meg, ezeket késõbb Párizsban dolgozta fel. Erre az idõre
esik munkásságának fénykora, tudatos kiállása az akadémikus, hivatalos irányzat ellen. Eltért a szokásos beállításoktól, képei világosak, az eleven életet mutatták be. Az 1900-as évek elején tért vissza a városba, ahol elõzõ témáihoz nyúlt vissza, de képeinek korábbi frissességét már nem tudta úgy pótolni technikájának tökéletesedésével. Képei kissé monotonná váltak. Mindez persze nem kisebbíti a Szolnoki Mûvészteleppel kapcsolatos érdemeit, hiszen Pettenkofen mellett Deák-Ébner hívta fel a figyelmet erre az alföldi kisvárosra, amely a következõ évtizedekben a mûvészeti élet jelentõs központja lett.
    Deák-Ébner Lajosé az érdem, hogy felkeltette az érdeklõdést Bihari Sándorban Szolnok iránt. 1885-ben járt elõször a városban, amit rögtön meg is szeretett, s nemcsak nyáron, hanem télen is itt maradt. Képein korának és társadalmának nagyszerû korrajzai elevenedtek meg, nyugodt tárgyilagossága, fölényes kritikája tette oly lenyûgözõvé azokat. Utolsó munkái a magyar plein-air festészet gyöngyszemei. 1906-ban bekövetkezett halála komoly veszteséget jelentett mind a magyar mûvészet, mind a szolnokiak számára.
    A kor festõóriása Mednyánszky László magyarországi kóborlásai során többször megfordult Szolnokon, s bár egyéniségébõl adódóan nem szándékozott letelepedni egy leendõ mûvésztelepen, mégis pártolta s aláírásával támogatta annak létrejöttét.
A 19. század 80-as éveitõl kezdve a magyar képzõmûvészet sok kiváló egyénisége kereste és találta meg a témát Szolnok és Szolnok környékének festõiségében. A század végére már a mûvésztelep létesítésének gondolata a megvalósuláshoz közeledett. Ebben a táj adottságain, az itt dolgozó mûvészek kívánságán kívül más tényezõk is szerepet játszottak. 1876-ban Szolnok ismét megyeszékhely lett, s erõteljes fejlõdésnek indult. A közlekedés rohamos fejlõdése, a vasútvonalak kiépítése, az ipar megjelenése miatt a festõi kisvárosából az Alföld egyik leggyorsabban növekvõ városává vált a századfordulóra.
    A Jász-Nagykun-Szolnok megyei lapok 1899. október 14-én a következõket írják: "...több magyar mûvész memorandumot nyújtott be a vallás- és közoktatási miniszterhez, amelyben a miniszter támogatását kérték az általuk tervezett mûvészkolóniák létesítéséhez. A kérvényezõ mûvészek maguk részérõl az elsõ kolóniának Szolnokot jelölték meg. Wlassich Gyula erre fölszólította a mûvészeket, hogy tervüket részletesen fejtsék ki, és nevezzék meg képviselõjüket, akivel õ tárgyalásokba bocsájtkozik." A mûvészek tervezetüket elkészítették és 1899. október 13-án a minisztériumhoz benyújtották. A szolnoki telep alapítását támogató mûvészek: Mednyánszky László, Bihari Sándor, Olgyay Ferenc, Mihalik Dániel, Szlányi Lajos, Hegedûs László,  Boruth
Andor,  Katona Nándor,  Pongrácz Károly,  Vaszari János,  Kernstok Károly, Fényes Adolf.
    A minisztériumhoz eljuttatott beadvány kedvezõ fogadtatása felgyorsítja az évtizedek óta dédelgetett tervet. 1901. április 28-án Szolnokon megalakul a Mûvészeti Egyesület, amely arra hivatott, hogy megépíttesse a mûtermi házakat és irányítsa a mûvésztelep életét. Az alapszabályban megfogalmazott elve, az egyesület célja ma is idõszerû: "Általában a képzõmûvészetnek és a mûvészeti iparnak felkarolásával a közízlést fejleszteni s a nemzeti közmûveltségbe a mûérzéket és mûízlést bevinni." A Szolnoki Mûvésztelep a Tisza és a Zagyva összefolyásánál a régi szolnoki vár helyén épült fel igen rövid idõ - alig két év - alatt. Két épület tizenkét mûtermes lakással, ünnepélyes átadása 1902. június 29-én történt.
 

A telep alapításától a II. világháború végéig

Az elsõ mûtermeket Bihari Sándor, Fényes Adolf, Hegedûs László, Mihalik Dániel, Olgyay Ferenc, Pongrácz Károly, Szlányi Lajos, Vidovszky Béla és Zombory Lajos foglalták el. A mûvésztelep életét a Mûvészeti Egyesület alapszabályai határozták meg. A törzstagok mellett vendégtagok színesítették a telep mûvészeti palettáját. Nyaranta mûvésznövendékek, fõiskolai hallgatók özönlötték el, hogy tanuljanak az idõsebb mesterektõl. Az évenként megrendezett szeptemberi szolnoki kiállítások mindig nagy események voltak a város életében. Kora tavasztól késõ õszig folyt a munka a telepen, télre ki-ki visszatért lakhelyére, Budapesttõl Párizsig.
    Mihalik Dánielt és Szlányi Lajost a késõbb hozzájuk csatlakozó Olgyay Ferenccel csak úgy emlegették, hogy a "tájfestõ triász". Budapesti barátaik nevezték el így õket, mert gyakran dolgoztak együtt, együtt állítottak ki, és eleinte stílusuk is rokon volt. Mihalik és Szlányi Párizsban járt, onnan hozták képeik világos színskáláját, amely nagyon alkalmasnak bizonyult az alföldi táj hangulatának tolmácsolására. A "triász" tagjai idõvel elkülönültek egymástól stílusban is. Mihalik fejlõdése elején került Szolnokra, és ott érkezett el lassú, de fokozatos belsõ érés után a maga mûvészi formájához. Mihalik 1910-ben bekövetkezett korai halála komoly veszteséget jelentett, a ragyogó tálentumú mûvészt szinte az egész város elkísérte utolsó útjára. Olgyay néhány esztendõ múlva az újonnan szervezett kecskeméti mûvésztelepre távozott, Szlányi Lajos viszont hûségesen festette a két folyó partjait, a kolónia parkját a II. világháború kitöréséig.
    Zombory Lajos a mûtermérõl utolsó pillanatban lemondó Boruth helyett lett a kolónia mûvésze, ahol a nyaranta lelátogató fõiskolások számára állatrajzot oktatott. A telep egyik vezetõ mestere volt, aki legjelentõsebb mûveinek témáját az állatvilág körébõl merítette. Tanulmányait a müncheni Heinrich Zügel állatfestõnél végezte, ám épp oly jelesek enteriõrjei, tájai is, mint állatábrázolásai. Legjobb képein mindig erõteljes, férfias hangú, amit részben eleven ragyogású színeinek köszönhetett. Nem részletezõ festõ, de azért sohasem esik az elnagyoltság hibájába, nem érzeleg, de nem ír le hûvösen sem, mûvei a magyar táj, a magyar föld iránti szeretetét fejezik ki. Mûvészeti tanulmányai elõtt szülõvárosában, Szegeden építészeti rajzoló volt, amely tudományát késõbb kitûnõen hasznosította. Szépészeti tanácsaival, városrendezési elképzeléseivel hasznosan segítette a várost 1933-ban bekövetkezett haláláig.
    A szolnoki tájképfestõ iskola egyik legjelentõsebb képviselõje Vidovszky Béla. Budapesti, müncheni és párizsi tanulmányok után lett a mûvésztelep tagja. Tájképeiben nyilvánult meg leginkább tehetsége, ezek színérzékérõl, megfigyelõkészségérõl tettek tanúbizonyságot. Ezek mellett még fontos megemlítenünk portréit és enteriõrjeit is.
    Fényes Adolf mint kész mester, mint nagy díjakkal kitüntetett mûvész lett tagja a mûvésztelepnek, amelynek egyik leghûségesebb alkotójává vált. Már az 1890-es évek elején gyakran megfordult Szolnokon, ahol barátjának, Kohner Adolf földbirtokosnak vendégeként festette a vidék tanyáit, falusi házait, füzeseit. Mûvészete szorosan összefüggött Szolnokkal, nagyrészt ebbõl táplálkozott és innét nyerte ihletét. Részben a nagybányai mûvészet, részben a szolnoki mûvészet hatására, de saját hajlamait is követve 1904 körül palettáját színesebbre változtatta. A mûtermi sötét világítási hatások alól felszabadulva, nagyobb kompozíciók és tájképek, majd csendéletek festésébe kezdett. A napfényes, derûs ábrázolás Fényes újabb "programjává" vált, minden átalakítás nélkül, a maga valóságában akarta megragadni a szolnoki életet, ezért a nagybányai fejlõdéshez hasonlóan egyre több tájképet festett. Érzelgõsségtõl való félelmében benyomásait az impresszionistákhoz hasonlóan objektívebben, hidegebben nézve törekedett visszaadni. Éppen ezért mûvészete lassan egyre inkább foltszerû, a dekorativitás határán járó szemléletmódba csapott át. A 30-as években nagyrészt bibliai témájú képeket festett, képeinek másik csoportja pedig falusi témákat ölelt fel. Egy sorozat képzeletbeli tájképet is festett, melyeknek témáit hol a kurucéletbõl, hol olaszországi élményeibõl vette. 1942-ben járt utoljára Szolnokon és többet már nem is tért ide vissza. 1944-ben gettóba hurcolták, ahol a következõ évben agyvérzésben meghalt. Személyében a magyar mûvészet egyik legnagyobb mestere szállt a sírba. Nem a zseniális rátalálók közül való, hanem olyan mûvész volt, aki elõtt csak hosszú keresés és kitartóan következetes munka után világosodott meg az út, amelyet helyesnek tartott. Lelkiereje, munkaszeretete, önfegyelme és mély humanizmusa a legkiválóbbak közé emelték.
    Szolnokhoz szoros szálak fûzik egyik legkiválóbb grafikusmûvészünket, Zádor Istvánt. 1908-tól nyaranta itt dolgozott, majd 1924-ben a telep rendes tagja lett, és egészen 1944-ig az év legnagyobb részét itt töltötte. Kezdetben enteriõröket festett, késõbb elsajátította a rézkarc technikáját, és ettõl kezdve tevékenységének nagy részét ez a mûvészeti ág foglalta le. Csak a 40-es években tért újra vissza a festészethez, ekkor készültek legjobb tájképei. Rézkarcaiban és számos rajzában megörökítette Szolnok életét, a korabeli Tabánt, a tiszaparti látképeket. A Tanácsköztársaság ideje alatt Pólya Tiborral és Barta Ernõvel együtt plakátokat, újságrajzokat készített,  több ízben szót emelt a széthullott kolónia helyreállításának érdekében.
    Az 1900-as évektõl kezdve Szolnok a magyar plein-air, majd impresszionista törekvések egyik fontos gyûjtõhelye. Egy olyan csoport kezdett itt dolgozni amelynek tagjait, ha gyakran változtak is, összefûzte törekvéseik rokonsága. A mûvésztelepnek ez az új arculata élesen különbözött a Ferenczy-Réti-Thorma képviselte nagybányai irányzattól, amely a nemzeti tradíciót szívós következetességgel fejlesztette. A modern szolnokiakkal rokonszenveztek azok a nagybányaiak, akik külföldi tanulmányaik útján a francia impresszionisták, vagy a posztimpresszionisták követõivé váltak, és egymás után elhagyták a telepet, hogy új, forradalmibb útra térjenek.
    Szinte lehetetlen minden egyes mûvészt felsorolni, aki megfordult és alkotott a Szolnoki Mûvésztelepen. A telep fénykorában, az 1910-es évek elején nemcsak mûpártolók jóvoltából tartózkodtak igen sokan a mûvésztelepen, hanem 1912-tõl kezdve a szünidõben a Képzõmûvészeti Fõiskola növendékei is tanulmányokat folytattak itt. Az emberábrázolást Fényes Adolf, a tájfestést Szlányi Lajos és az állatfestést Zombory Lajos oktatta. Az elsõ világháború kitörése teljesen ellehetetlenítette a telep munkáját, rengeteg fiatal mûvészt és fõiskolást a frontra vezényeltek. Csak az idõsebb generáció egy-két tagja maradt a mûtermekben, közülük Zombory Lajos és Koszta József dolgozott még itt.
    A két világháború között a mûtermekben tovább folyt a munka. Vidovszky Béla, Zádor István egyre gyarapította az addig elért eredményeket. Aba Novák Vilmos, Chiovini Ferenc, Istókovits Kálmán, Pólya Tibor és Iván, Patay Mihály csatlakozásával a következõ nemzedék lépett a telepesek sorába. Aba Novák és Chiovini itt készült fel a jászszentandrási freskók kivitelezésére, Istókovits alföldi akvarelljeinek pompás sorozata itt vette kezdetét. Zombory és Szlányi korábbi stílusukban munkálkodtak, ez az idõszak volt azonban Szüle Péter, Zádor István és Vidovszky Béla mûvészetének kiteljesedése.
    Majd századunk olyan jeles mesterei is megjelentek Szolnokon mint Bernáth Aurél, Mattioni Eszter, Kerényi Jenõ, Borbereki Kovács Zoltán és Gáborjáni Szabó Kálmán. Mûveik a 30-as évek végének, a háborús esztendõk termésének java alkotásai közé tartoznak.
    A Szolnoki Mûvésztelep két világháború közötti életének legendás alakjai a Pólya testvérek. Szolnoki születésûek voltak, de a húszas években felköltöztek Budapestre, s ezek után csak a nyarakat töltötték Szolnokon. Meghatározó tagjai voltak a mûvésztelepnek. Iván szobrászati tanulmányok után bátyja ösztönzésére tért át a festészetre, Tibor pedig a festés mellett alkalmazott grafikával és kerámiával is foglalkozott. Kitûnõ karikaturista volt, néhány jól jellemzõ vonallal remekül vissza tudta adni az ábrázolt személy jellegzetes vonásait, karakterét és tette ezt nem bántó módon, hanem lebilincselõ humorral.
    Aba-Novák Vilmos a 30-as évek elején került Szolnokra. Ekkor már ugyanis nemcsak fiatal mûvészeket hívtak meg a mûvésztelepre vendégtagnak, hanem beérkezett mestereket is. A fõiskola grafikus szakán végzett, de mint festõ is elkezdte keresni önmagát. Római ösztöndíjat kapott és kétesztendõs itáliai tartózkodása hatalmas energiákkal töltötte fel. Azzá a festõvé, amilyennek Aba-Novák Vilmost, a huszadik századi magyar festészet félre nem tolható mesterét ma ismerjük, végül Itáliában lett. Hazatérve Rómából a képeken megjelentek az új témák: a cirkusz, a vurstli, árvizek, körmenetek, piacok és vásárok. 1931-ben megbízták elsõ monumentális munkájával, a szegedi Demeter-torony falképeinek megfestésével. 1933-ban a jászszentandrási plébániatemplom szentélyének és diadalívének freskóit festi meg, Chiovini Ferenccel. Mûvükkel óriási vihart kavartak, s a vihar csak akkor csendesedett el, mikor Itáliában nemzetközi díjat nyertek vele. Aba-Novák kezdetben növendékként dolgozott Fényes Adolf mellett a fõiskola nyári kurzusán, majd a 20-as évek végétõl a kolónia egyik legnagyobb hatású mesterévé vált. A Szolnoki Mûvésztelep egyik legegyénibb meghatározó alkotója volt, Fiatalon, 47 éves korában, 1941-ben hunyt el. Halála után munkásságát - Barcsay Jenõ, nagy pályatársa szerint "grandiózus tehetségét" - évtizedekig elhallgatni törekedtek; hamis szavakkal illették, és nem akarták valóságos értékét és rangját felismerni, elfogadni. Két freskóját - a szegedi Hõsök Kapuján és a székesfehérvári Szent István mauzóleumon bemeszelték, levakolták - mert Horthy is szerepelt a falakon... Egyházi mûvészetet is csinált - mert a modern egyháznak szüksége volt a modern mûvészetre. Aba-Novák Vilmos meg tudta oldani ezt a feladatot, mert õ maga egész életében a hitet kereste a maga és kora mûvészetében.
    Ez az idõszak Chiovini Ferenc szolnoki telepre történõ megérkezésének idõszaka. 1926-ban vendégtagként kapott meghívást Szolnokra, ahol õ lett a legfiatalabb lakó. Aba-Novákkal együtt megfestette a már említett jászszentandrási freskókat, amellyel hatalmas sikert arattak a római egyházmûvészeti kiállításon. 1935-36-ban Rómában mint ösztöndíjas, tanulmányokat folytatott, s hazatérése után sikerei csak fokozódtak. Egyre nagyobb figyelemmel kísérték munkásságát, egyre több elismerõ kritikát kapott. Festményein megtaláljuk az Alföld minden arcát, minden villanását. Hosszú évtizedeken keresztül figyelte a táj változásait, több mint félévszázados szolnoki alkotótevékenysége alatt mûvészete kiteljesedett.
    A szolnoki születésû Patay Mihály olaszországi ösztöndíja után 1939-ben a mûvésztelepen vendégtagságot nyert, amelyet minden évben megújítottak. Festett és fametszeteket készített. A háború alatt a mûtermében hagyott összes rajza, dúca, teljes grafikai felszerelése megsemmisült. 1948-ban újra az egyik felújított mûterem lakója lett, s egészen 1956-ban bekövetkezett haláláig itt élt és alkotott.
    Bernáth Aurél 1940 és 1943 között tartózkodott Szolnokon, ahová az általa vezetett szabadiskola növendékeit is lehozta. Mellette még törzstagként kapcsolódott a telephez a két világháború közötti magyar képzõmûvészet élvonalába tartozó Gáborjáni Szabó Kálmán, Basilides Barna és Mattioni Eszter. Szolnoki alkotótevékenységük kibontakozását megakadályozta a II. világháború kitörése. Késõbbi leveleik, kérvényeik szerint õk még szívesen visszajöttek volna a mûvésztelepre dolgozni, de erre az addigra megváltozott körülmények miatt már igazán nem volt lehetõségük.
    A nyugodt alkotómunkát a második világháború zavarta meg. Szolnokot 1944 nyarán súlyos bombatámadások érték, a mûvészkert gyönyörû fenyõi alatt német páncélosok ásták be magukat. A harcok során tönkrementek a mûtermek, a Mûvészeti Egyesület muzeális képgyûjteménye, teljes irat- és jegyzõkönyvi anyaga. Maga a város is romokban hevert. Hiteles számítások szerint több mint négyezer festmény tûnt el vagy pusztult el Szolnokon.
 

A II. világháborútól napjainkig

Az 1944. november 4-én felszabadult városban újra megindult az élet. Az újjáépítés elsõ percétõl kezdve gondot fordítottak a mûvésztelep rendbehozatalára is. 1946-ban újjáéledt a Mûvészeti Egyesület, megindult a tagtoborzás, a szervezés. 1947 májusában nagyszabású kiállítást rendeztek a városban, s ez lendületet adott a további munkához. A kultúrnapok keretében Szolnok a magyar képzõmûvészetben címmel bemutatták a szolnoki képzõmûvészet múltjának keresztmetszetét. A telep törzstagjai közül Bernáth Aurél, Basilides Barna, Borbereki Kovács Zoltán, Chiovini Ferenc, Gáborjáni Szabó Kálmán, Mattioni Eszter, Vidovszky Béla és Szláni Lajos állítottak ki, s mellettük megtalálhatóak voltak Udvary Dezsõ, Baranyó Sándor, Benedek Jenõ, Bótos Sándor, Korda Béla, Patay Mihály, Pátzay Pál és Koszta József munkái is.
    A névsorból láthatjuk, hogy számos mûvész kötõdött ebben az idõben a Szolnoki Mûvésztelephez, akik szívesen vették volna a felújított mûvésztelepen korábbi törzs- vagy vendégtag státusuk felújítását. A többnyire budapesti mûvészek a Mûvészeti Egyesület keretei között meg is tettek mindent a telep feltámasztásáért. Ezzel szemben Szolnokon egy másik irányzat erõsödött meg. Chiovini Ferenc, aki a telepért felelõs újjáépítési biztos volt, azt a szándékát kívánta érvényesíteni, hogy a telep mûtermeit állandóan Szolnokon tartózkodó mûvészek számára utalják ki. Ezt a szándékot támogatta egy rendelet, amely feloszlatta a Magyarországon mûködõ egyesületeket - így a Mûvészeti Egyesületet is -, valamint Zsemlye Ferenc, Szolnok polgármestere, aki kõmûvesként együtt dolgozott Chiovinivel és Aba-Novákkal a jászszentandrási templom freskóján.
    A neves budapesti mûvészek a Mûvészeti Egyesület megszûnésével talajukat vesztették a Szolnoki Mûvésztelepen, s így az elsõ négy felújított mûtermet Chiovini Ferenc, Benedek Jenõ, Patay Mihály és Bótos Sándor, mint állandó lakos kapta meg. 1952-ben a Képzõmûvészeti Alap hozatott rendbe két újabb mûtermet és ezek egy ideig beutalásos rendszerben mûködtek.
    A világháborúban megsemmisült telep az újjáépítés idején kezdett feléledni. A legelõször helyreállított négy mûterem állandó lakót kapott, késõbb a Képzõmûvészeti Alap, a város vezetése és társadalmi munka segítségével a többi is használható lett. Eleinte az Alap révén fõként fõvárosi mûvészek mûködtek itt rövidebb-hosszabb beutalóval. Utóbb az egész kolóniát állandó lakókkal telepítették be, többnyire az ötvenes évek közepén végzett fiatalokkal. 1956-57-ben fiatal mûvészek egész sora került Szolnokra. Nagy István, Simon Ferenc és Szabó László szobrász, Baranyó Sándor, Berényi Ferenc, Bokros László, Fazekas Magdolna, Gácsi Mihály, Meggyes László, Mészáros Lajos és Palitz József festõmûvészek lettek az új lakók. A telep mûvészei közül késõbb néhányan máshová távoztak, P. Bak János, Benedek Jenõ, Bótos Sándor, Antal Ilona Budapesten folytatta tevékenységét, Gácsi Mihály, Palicz József Zalaegerszegre került. Mikor 1974-ben Gácsi és Palitz távoztával két mûterem felszabadult, helyükre Ágotha Margit és Rékassy Csaba grafikusmûvész érkezett. Az elsõ években mint vendégmûvészek, 1984-tõl pedig törzstagként dolgoztak a telepen. Rékassy egészen haláláig, 1989-ig, Szolnokon élt.
    A jelentõs grafikai tevékenységet is folytató Zádor István festõmûvész mellett a harmincas évektõl 1956-ig Patay Mihály képviselte a grafikát. Halálának évében jelent meg a kolónián utódja, Gácsi Mihály. Mindazzal együtt, hogy a festõmûvészek között többen is foglalkoztak sokszorosított grafikával, a kifejezetten grafikai mûfajt a hetvenes évek végéig, Ágotha Margit és Rékassy Csaba megjelenéséig csak Patay és Gácsi mûvelte. Gácsi 1949 és 1952 között folytatott a Fõiskolán grafikai és festészeti tanulmányokat. 1947-ig dolgozott a szolnoki kolónián, innen Hódmezõvásárhelyre, végül Zalaegerszegre települt. Szolnokon az elsõ esztendõkben többet festett, majd a hatvanas évek közepétõl fõként rézkarcokat és linóleummetszeteket készített. Ebben a két mûfajban hazai grafikánk középnemzedékének élvonalába tartozott. Iróniába hajló, groteszk humorú lapjait pályája kezdetétõl meg-megszakítják az emberiség jövõjéért aggódó drámai metszetek. A hetvenes évektõl már ezek a háború iszonyát idézõ, a pusztulás utáni csend apokaliptikus látomásait megjelenítõ linóleummetszetek vannak túlsúlyban lapjai között. A halála elõtti években ismét sokat festett, tájai hangulatukkal, ecsetkezelésükkel a németalföldi festészet nosztalgiájáról vallanak. 1987-ben hunyt el Zalaegerszegen.
    Baranyó Sándor még a háború elõtt ismerkedett a Szolnoki Mûvésztelepen a festészettel, majd a fõiskolán Szõnyi István tanítványa, késõbb tanársegédje lett. Szolnokon az 1944-45-ben vendégtag lett, de mûtermének használatba vételét a háború megakadályozta. Egyike volt az elsõknek, akik a háború után tanítani kezdtek. Részt vett az újraéledõ képzõmûvészeti életben, s kiállított az elsõ mûvészeti tárlatokon. Mivel nem vették figyelembe jogos igényét a renovált mûtermek elosztásánál, felköltözött Budapestre, ahol 1953-56 között az Oktatási Minisztériumban a rajz- és mûvészettörténet oktatás kérdéseivel foglalkozott. 1957-ben tért vissza Szolnokra, s 1959-tõl a kolóniára. Ettõl kezdve tevékenysége meghatározó a telepen folyó munka összképét tekintve.
    Bokros László ugyancsak Szõnyi tanítvány volt a fõiskolán, hatását õrzik késõbbi munkái is. Sok mûfajban otthonosan mozog, foglalkozik grafikával, kerámiával és szobrászattal is. A hetvenes évektõl jutott el egy absztrakt szürreális világhoz, amelyet a látványhoz kapcsolódó asszociatív elemek megfestésének igénye irányít. 1988-ban hagyta el Szolnokot, azóta a Dunántúlon alkot.
    Berényi Ferenc 1961-ben hároméves Derkovits ösztöndíjat kap, és a Szolnoki Mûvésztelepen folytatja munkáját a következõ évtõl. Ettõl kezdve idejét megosztva dolgozik Szolnokon és Budapesten is. Berényi nagyon nehezen válik meg mûveitõl, velük együtt élve-lélegezve kap újabb és újabb inspirációt. Képein a tér- és tömegelhelyezés, a vertikális és horizontális egységek kompozíciós viszonya, a színek megválasztása jellegzetesen alföldi, csak végletesen leegyszerûsített, tételszerû. Meggyes László 1957 óta a mûvésztelep tagja. Mûvészetének inspirálója a táj, a természet közelsége, a mûvésztelep, a két folyó mindig bõséges témát
biztosított számára. Az olajképek mellett rajzol és akvarellezik, régi látogatója a Mezõtúri Mûvésztelepnek is. Fazekas Magdolna 1958-ban végezte el a fõiskolát, s ettõl az évtõl kezdve tajga a telepnek. "Szinte egyedülállóak érzékeny ecsetvonásokkal, lüktetõ színfoltokkal festett portréi hazai képzõmûvészetünkben."
    A szolnoki kolónián az ötvenes évek végén megtelepedett három szobrásza realista felfogásban dolgozik, munkáikban a figurativitás dominál. Sokféle anyaggal és technikával próbálkoznak, a klasszikus márvány, fa mellett Simon Ferenc és Szabó László hegeszt lemezbõl, Nagy István formáz terrakottából, samottból. Amellett, hogy évtizedek óta kedvelt anyaga az ólom, réz és színes kõ berakásos samott plasztikái saját oeuvre-jén belül is külön vonulatot képviselnek. Portréval mindhárman foglalkoznak, valamint köztéri munkákkal is. Nagy és Simon kedvvel készít aktokat, míg Simon a klasszikus formák híve, addig Nagy István tektonikusabban, sommásabban fogalmaz. Simon Ferenc a hagyományos plasztikától az utóbbi évtizedekben egy új tárgyiasság felé halad, groteszk ízû kompozíciónál a pop art hatását is érzékelhetjük. Míg nála az irónia lelhetõ fel igen gyakran, addig Nagy István állatfiguráinál, alakos munkáinál a humor.