Dicsőséges Szent Mihál arkangyalnak innepéről

 

Ez mai szent méltóságus innepnek episztoláját írta meg Szent Jánus evangelista Patmosz szigetben,  látásáról való kenyvnek első kapitulomában, kiben kijelentetik, miképpen az teremtő kegyelmes Úristen kilemb-kilemb titkokat jelent meg ez világon való hív szolgáinak az mennyei szent angyaloknak miatta. És miképpen dicsőséges Szent Jánosnak is, kit Krisztus Jézus kiváltképpen szeret vala, ez mai szent episztolabeli látások angyal miatt jelentetének meg, kiről ennenmaga bizonyságot tészen, mondván:

Episztola

Megjelentötte Úristen [azt], [a]kiknek hamar be kelljen teljesedni, szólván ő angyala átal ő szolgájának, Jánosnak, ki bizonyságot tett Istennek igéjéről és vallást Jézus Krisztusról, kiket mind látott. Bódog az, ki olvassa, és ki hallja ez prófétálásnak beszédét, és tartja azokat, kik őbenne írván vannak. Mert az idő közel vagyon. János mondja hét egyházaknak, kik vannak Ázsiában: Malaszt tinektek és békesség attul, ki vagyon és vala és jevendő; és az hét lelköktől, kik az ő széki előtt vannak; és az Jézustul Krisztustul, ki hűséges tanú elsőszilött halandók között, és ez földi királoknak fejedelme, ki szeretött minket, és megmosott mi bíneinkből az ő szent vérében.

 

            Ez mai szent evangéliomot írták meg az szent evangelisták Szent Máté kenyvének tizennyolcad részében, Szent Márk kilenced részében, Szent Lukács is kilenced részében. És lén eredeti azidőben, mikoron Úrfiú sziletetnek utána járulnának harminckét esztendőre [Kr.u. 32.-ben]. Mely szent evangéliomnak előtte emléközvén Szent Máté előtte való kapitulomban úgy mond: Az időben járulának Szent Péter apostolhoz, kik az adót avagy földvámot szedik vala, mondván: „Az ti mestertek ez esztendőben nem fizette meg az adót.” Monda: „Úgy vagyon.” És mikoron Péter bemént volna az házban Jézus urunkhoz, eleiben kele az édes Idvözejtő, és monda: „Simon, mi láttatik teneked? Ez világi királyok kikön vésznek adót? Az fiakon-é, avagy az idegenekön?” Felele Simon: „Az idegenekön.” Monda Jézus: „Hát szabadosok az fiak, de hogy ne tántorojtsok meg őket, menj el az tengör mellé te horgoddal, és amely halat először fogsz, nyissad fel száját, és amely csomót találsz szájában, add énérettem és teéretted az adószedőknek." Immáran ezen nyomba követközik ez mai szent evangéliom.

 

Evangéliom

Azidőben járulának az tanojtványok Jézushoz, mondván: „Kit alojtasz, [hogy] nagyobb légyen mennyeknek országában?” És előve híván Jézus egy kisdedöt, megállatá köztök, és monda: „Bizon mondom tinektek: hanem ha megtérendötök, és olyanná lésztek, mint az kisdedök, nem mentök be mennyeknek országában. Valaki azért megalázandja ennenmagát, mint ez kisded, ez nagyobb mennyeknek országában. És ki befogadand ilyen egy kisdedöt én nevembe, engem fogad be. Valaki kedég megtántorojtand egyet ilyen kisdedök közül, kik énbennem hisznek, alkolmas őneki, hogy egy nagy malomkövet figgesszenek ő nyakára, és az tenger fenekére merejtessék. Jaj ez megtántorojtó világnak! De maga szikség, hogy jőjjenek tántorodások. Jaj kedég az oly embernek, ki miatt az tántorodás lészen. Ha azért az te kezed avagy lábad megtántorojt téged, vágd el őtet, és vesd el tőled; jobb teneked az erek életre menned betegön avagy sántán, honnem két kézzel-lábbal vettetni az erek tízre. És ha az te szemed megtántorojt tégödet, vájd ki őtet, és vesd el tőled; jobb teneked egy szemmel az erek életre bemenned, honnem két szemmel vettetni az erek tízre. Lássátok azért, hogy ne utáljatok meg egyet is ez kisdedökben. Mert azt mondom tinektek, hogy az ő angyali koronkéd látják én atyámnak színét, ki mennyben vagyon.

 

                Úr Jézusban Krisztusban szerelmes atyám-anyám szilettei és édes atyámfiai! Meghallók az szent evangéliomnak magyarságát, kiben sokképpen való idvességes tanúságokat érténk az mennyei felséges igazságnak szájából származott szent igékben. Tudnia illik: míly veszedelmes ez világi állhatatlan élet; annak utána miképpen kell magunkat megoltalmaznunk őtőle; végre az segédségöt is kijelentvén, kinek miatta lehessen, mert mi magunk esztelenek, erőtelenek és elégtelenek vagyunk reá. Annak okáért mellénk adván az szent angyalokat, nem csak mi sziletésünknek órájátul fogva, de minden napon, órában és időben, kik minket ótalmazjanak, tanohanak, igazgassanak, és minden szikségünkben velünk legyenek; kiben nyilván kijelentetik az kegyelmes Úristennek hozzánk való nagy szerelmes és irgalmas volta, hogy íme még az bódog szent angyalokat is mi szolgálatunkra vetötte, kiért nagy hálaadással tartozunk mind az Úristennek, mind az szent angyaloknak, mert bizonyával ha az ő segedelmök nem volna, sem jót nem tehetnénk, sem gonosztul magunkat meg nem óhatnók, sem pokolbeli erdegnek csalárd mesterségét el nem távoztathatnók, sem az erek idvességre nem mehetnénk, mint még jobban meghalljok. Annak okáért méltán szolgálja Anyaszentegyház ez mai szent innepöt ilyen nagy tisztöletes méltósággal, hogy mindenestül fogva ne lennénk hálátlanok és elfeledköztek az ő hozzánk való szorgalmas szolgálatjokról.

            Úristennek azért malasztjából ez mai drágalátus szent innepnek méltóságára három lelki tanúságunk leszen mi idvességünk mellé:

Első tanúságunk lészenf[az], [hogy] mi okáért kell szolgálni ez mai szent innepöt; doktorok sok okát vetik.

            Első sokaságnak okáért, kiről úgy mond Szent Tamás doktor, előve hozván Dániel prófétának látását (Dániel VII.): „Ezerszer való ezeren szolgálnak vala őneki - értvén: az Úristennek -, és tízezerszer való százezeren udvarnak vala őneki.” Úgy mond azért Szent Tamás, minem hogy csak ennyien volnának, de soha ember számát nem vetheti, kiknek csak az Úristen tudja számokat, ki teremtötte.

            Ó, szerelmes atyámfiai, ki lehet nagyobb szent, mint az szent angyalok, kik azon szentségben teremtettenek, kiből soha el sem estenek, honnan soha ki sem jöhetnek, mert valahova mennek Úristennek parancsolatja szerént, mégis velök vagyon minden szentségök, dicsőségök Szent Dienes doktornak és Szent Gergely doktornak mondások szerént. Ha azért egy ez világról támadott szentnek ilyen nagy tisztösséggel üli, tisztöli földön való Ádám-fia, ó, mennyivel inkább illik tisztölni ennyi számtalan sok szent dicsőségben élő, lakozó angyaloknak innepöket, kik koronkéd az áldott szent három Úristennek szép tikörös szent színét látják, és ő felségének szenetlen [=szűntelen] udvarnak[=udarolnak];  ha ki kedég őket tisztöli, szolgálja, lehetetlen annak elveszni erekké, kinek annyi számtalan esedözője vagyon.

            Másod okáért kell ülni, tisztölni ez mai szent napot hasonlatus tisztöletnek okáért; mert Szent Gergely doktornak mondása szerént az mennyei szent angyalok erülnek, vigadnak a mi jó életünket látván, mert ottan tudják, hogy az ő társaságokban lészünk számláltatván. Hát minekünk is úgy kell, hogy az ő tisztösségökön erüljünk, és nagy vidámsággal szolgáljok az ő szent innepöket.

            Harmad okáért, mert minekünk Úristentül választott hűséges ótalmazóink és szolgálóink, kiről úgy mond Aranyszájú Szent Jánus: „Ó, míly nagy tisztöletes méltóság Ádám fiának, kinek szolgálatjára ugyan folyamnak, mint jó barátus atyafiú ő atyjafiának szikségére.” Kiről Szent János Úgy mond (Apok. XIX.): „Mikoron az szent angyalt  imádni akarná, mondá: Lássad, hogy ne tégyed, mert teneked és te atyafiai[d]nak szolgatársa vagyok, kinek méltóságos voltán minekünk mondhatatlan nagy örömünknek kell lennie.[1] Ótalmaznak azért minket mi életünkben, halálunknak idein és utána. Ez világi életben három rendbeli embereknek szolgálnak, tudniillik: penitenciatartóknak, bíneseknek, jóban gyarapodóknak és tekéletes életben valóknak.

            Először bíneseknek, hogy idő előtt pokolbeli erdeg őket meg ne ölhesse és kárhozatra ne vihesse, kiről úgy mond Aranyszájú Szent Jánus: „Ha az jó angyalok valamennyire eltávoznának az szegény bínestől, senki az gonosz lelköknek veszedelmöket el nem távoztathatná.” Mert Szent Péter apostol mondasa szerent (I. Pe. 5.): „Az pokolbeli ellenség koronkéd, éjjel-nappal körülünk forog, azon ólálkodván, ha miképpen bántást tehetne.”[2] De Szent Bernald doktornak mondása szerent: „Az szent angyal is utánunk jár, őrizvén Úristen teremte[tte] lelköt.

            Másodszor penitenciatartóknak, tanojtván és jóra kíszlelvén [= késztetvén, buzdítván] őket, napról napra jó útra igazgatván, és idvösséges gondolatokat hozván ő szívében; töredelmességöt, bánatot, keserűségöt ő bíneiről, félelmet az örök kínról, vidámságot az örök dicsőségről. Mind ilyen jó tanácsokkal élteti őtet, mint az jó jámbor mester ő tanojtványát. Annak okáért koronkéd tisztösségöt kell tenni az őriző angyalnak.

            Harmadszor az szent angyalok szolgálnak lelki jószágban immáran gyarapodókat, intvén és tanojtván őket, és szívöket-lelköket részögítvén, szenetlen való imádságra, alamizsnálkodásra, böjtre, vigyázásra, kézi munkára - kik mind Úristennek neve dicséretire vannak, és embernek szentségére, kikben koronkéd jelen vagyon Úristen malasztjának édessége és az szent angyalnak gyorsasága. Felette jó szokásból vagyon azért Szent Gilbertus pispeknek mondása szerent, hogy mikoron ember reggel, hollal [= hajnalban] felkel ágyából, valamit aznap teendő, mind Úristennek ajánlja; és estve, mikoron nyugodni menne, meghányja-vesse mind téteményét, mind gondolatját, és ha mi gonoszt talál őközte, töredelmességöt tégyen róla, és mikoron ideje lészen, meggyónja; ha kedég semmi gonoszt nem talál, hálát adjon rajta, és továbbá az jó szándékban megmaradjon. Ez ilyen dolgait embernek az szent angyal felviszi, és nagy eremmel bejelenti Úristennek eleiben, kiért mind az szent angyal érdemet nyer, mind az oly ember nagyobb malasztot lél. Ezt mondja Szent Jeronimus doktor.

            Negyedszer az szent angyalok szolgálnak az tekéletes népeknek, biztatván és erősöjtvén őket, hogy erősek legyenek az szent életben, és végig megmaradjanak az szentséges mívelködetben, kiről sok példákat olvasunk az régi szent atyáknak életekben.

            Ötödször szorgalmasok mihozzánk az szent angyalok mi halálunknak idein, biztatván az szent hitben és reménységben, és pokolbeli erdegnek seregét onnan elűzvén, kiről Szent Dávid úgy mond az Zsoltárkönyvnek 33. zsoltárában: „Elbocsátja Úristen ő angyalát az őtet félő szolgájának melléje, és megszabadojtja őtet.” Ó, mennyien vesznének el az gonosz ellenségnek csalárdsága miatt ő haláloknak idein, ha Úristennek szent angyala akkoron jelen nem volna! Mert Szent Bernald doktornak mondása szerent mind éltében is nincsen embernek nagyobb késálkodása [= viaskodása] az agg ellenséggel, mint halálakoron, mert ha akkoron nyeren[d], hát erekké nyer; ha kedég vesztend, hát soha fel nem támad továbbá.

            Hatodszor halálának utána; mert ha ember malasztban múlandik ki(ve) ez világból, hát ha mennyországot érdemli, az szent angyal oda viszi az bódog lelköt. Ha kedég Purgatóriomba avagy valamely hiedelemnek helyére, ott is vele vagyon az szent angyal, és mindaddiglan szolgál őneki, mígnem Úristennek megszerzött igazságus ítéleti beteljesödik. Íme azért, szerelmes atyámfiai, halljok az Szentírásból, és értjek szent doktoroknak mondásokból, mely nagy rokon közelségünk vagyon minekünk az mennyei szent angyalokkal. Azért Szent Béda doktornak mondása szerent mi is felette nagy tisztöletösséggel, szolgálattal és hálaadással tartozunk őnekik érette.

Másod tanúságunk lészen, mi okáért tisztöltetik dicsőséges Szent Mihál arkangyal Anyaszentegyházban mind az több mennyei szent angyaloknak felette kiváltképpen. Mert ennek ellene való írás és bizonyság támadhat mondván: valaki nagyobb tisztösségben illendő és méltóbb személy, nagyobban kell tisztölni. Továbbá, ki nagyobb, érdemesb, és kitül több jó és használatosság származik, illik, hogy nagyobban tisztöltessék; de mennyeknek országában nagyobb személyek vannak, tisztöletösbek, érdemesbek, feljebb valók sokkal, honnem Szent Mihál - és íme azokról nincsen olyan dicséretes emléközet, mint Szent Mihálról. Doktoroknak mondásokat egybegyőjtvén reá felelhetünk, engedvén neki, hogy bátor úgy légyen; de maga mindazoknak felette tisztöltetik Szent Mihál nyolc jeles tisztösségnek okáért.

            Elészer, mert ő Anyaszentegyháznak fejedelme, doktoroknak mondások szerent: Dániel X., holott úgy olvastatik, hogy Úristen szerzette vala Szent Mihált az zsidó népnek fejedelmévé[3], de mikoron eltávozának Úristentül, immáran adatott Krisztus Jézus egyházának előtte járó fejedelmévé. Erről Petrus Aureoli Compendiumának II. könyvében úgy mond ez szent doktor róla: „Immáran Szent Mihálnak adatott Paradicsomnak - azaz keresztyén Anyaszentegyháznak - prépostsága, ki annak előtte az Izrael zsinagógájoknak vala fejedelme.” Annak okáért tíszen Anyaszentegyház ilyen jeles tisztösségöt őneki mint fejedelmének.

            Másod oka ő tisztöletinek, mert sokképpen segedelmet tészen az választottaknak. Először mennyeknek országában, kiről Szent János úgy ír (Apok. XII.): „Lén nagy ütközet mennyországban, Mihál arkangyal és őhozzá tartozó angyalok viaskodnak vala az Sárkánnyal - azaz Luciferrel -, és őhozzá tartozókkal.”[4] Másod segedelme Egyiptomban lén, mikoron az Izrael fiai kijövének, honnan harmad lén, babilóniai fogságban. Negyed mastan vagyon, Anyaszentegyház fiai mellett. Ötöd lészen Antikrisztus ellen, ki - hiszem - hamar eljövendő lészen, azért ki az veszedelemnek fiát is megöli, és megszabadojtja ez világot minden kísértetből, annak okáért méltán tisztöli őtet Anyaszentegyház.

            Harmad oka tisztöletinek, mert ő tiszti az, hogy mikoron ez világi emberek kimúlnak, mindennek megméri jó és gonosz téteményét az isteni igazságnak mértékében. Az jókat viszi Istennek eleiben, félbe valókat Purgatóriomba, meghulltakat [= megesetteket] az erek tízre, kinek kezdeti akkoron vagyon, de vége soha nincsen.

            Negyed oka, hogy minden lelköt ő vészen ki testéből halálának idein.

            Ötöd, hogy az bódog lélök őmiatta vitetik mennyeknek szent országára, és beiktatik az Szízanya Máriának színe eleiben. És az édes szile viszi be ő szent fiának széki eleiben, és onnan Szentháromságnak eleiben, holott megáldatik és megérdemeztetik, és érdeme szerent való karban állatják.

            Hatod, hogy ő lészen, [ki] az halottakat felserkenti földnek mohából az utolsó ítéletnek idein, Szent Pál apostolnak mondása szerent (I. Thessa. IV. et Rik. super IV.).

            Heted, mert Szent Mihál lészen Krisztus Jézusnak - mikoron jő ez világot megítélni - zászlótartója, mindennek elette hozván az áldott szent keresztfát Jozafátnak völgyére, és az több angyalok az több kínnak jegyit, tudnyaillik ostort, vesszőt, vasláncot, csúcsát [= lándzsát], vasszegeket, az szent koronát.

            Nyolcad, mert az isteni igaz szentenciának erejit ő szolgáltatja ki, adván az kárhozandókat Lucifernek és ő angyalinak hatalmasságokban, és leveri az erek tízre, és berekeszti őket pokolnak erek bides, dohos temlecében. Ó, szerelmes atyámfiai, ha meggondolnák halandó emberek, és lelki szömök előtt hordoznák, minemű nagy jajveszík, sívás-révás, ivöltés, kejájtás, mondhatatlan keserűség ott lészen; látván, hogy az Úristentül és isteni irgalmasságtul erekké elszakadnak, látván továbbá, hogy nem örömre, mint az jók, de erek kínra, tízre és gyetrelemre mennek, kiknek soha, erekkül erekké vége nem lészen. Bizony-bizony, soha nem vétköznének, és ennyi veszedelmes egymásra való víaskodás[t], vérontást nem tennének. De vagyon nagy tudatlanság és vakság ember fiai között, kik pokolban nem lésznek. Az bódogokat kedég mikoron az áldott mennyei királ megáldja, mondván: Jöjjetek el ti, én atyámnak áldottai, vegyétök az bódog országot! - azonnal dicsőséges Szent Mihál mint Krisztusnak hadnagya az szentöket, kik Úristennek részére lésznek, Krisztus királynak eleiben gyejti, és mikoron megáldatnak, mind az sok szent angyalokkal elkezdi az nagy örvendetes mennyei szép éneklést, és azonképpen Krisztus királlyal mennyországnak dicsőséges bódogságára felmennek.

            Azért, szerelmes atyámfiai, dicsőséges Szent Mihál arkangyal, miért minden helyött jeles dologban foglalatus volt, Anyaszentegyház is kiváltképpen való emléközetöt, tisztösségöt és dicséretöt tészen ő nagy méltóságus voltáról, jelesben ez mai szent napon, kit Anyaszentegyház választott tulajdon az szent angyaloknak dicséretes szolgálatjokra és tisztösségökre.

Harmad tanúságunk lészen  az szent angyaloknak méltóságus szertartásokról, kinek érteémére ellenkérdésünk támad, hogy az szent angyalok első teremtéstül fogva ilyen szertartásban voltanak-é karoknak választása szerent, mint mastan, avagy nem. Ez kérdésnek oka lehet, mert Szentírásnak értelme szerent úgy halljok, hogy az első megtántorodásnak idein mind kilenc karból hullottanak le Luciferrel. Doktoroknak mondások szerent ez kérdésnek megfejtésére három igazságot kell látnunk.

            Első igazság, hogy az mennyei angyalok teremtött lelköknek, és úgy, mint halhatatlanok, okosak, értelmesök, némiképpen igyenlők egymáshoz, de ő tulajdon állatjok szerent sem akkoron nem voltanak igyenlők, sem mastan. Mert egyik másiknál természetök szerent nemesb, szép bölcsebb, értelmesb volt, kiről Szent Pál példát vétt, mint kinek ismereti volt róla: Miképpen az mennyei csillagok egyik másiknál szebb, fényesb és nagyobb, azonképpen Úristennek szenti között is kilembség vagyon; egyik nagyobb, méltóbb, érdemesb másiknál.

            Másod igazság, hogy kezdetben az mennyei szent angyalok nem voltanak kar szerent elválasztván egymástul, mint mastan, mert senki közőlök kiváltképpen való keresztnevet, sem malasztot, sem érdemet, sem lelki ajándékot sem vött vala Úristentül, mint mastan halljok vött lenni, de mindennek egy fejedelmök vala, és elettök hallgató, Úristennek parancsolatjának beteljesítésére, kinek Lucifer vala neve, azaz Világosság-viselő, mert miért rokon közel helyeztetött vala Úristenhez, az isteni fényes világosság nagyobban megtizesöjtötte vala őtet, és mindennek parancsol vala szabad akaratja szerent. De végre nem elégödék meg az nagy méltóságos tisztösségön; baromhoz hasonlá önnenmagát, ki nem ismér semmi tisztösségöt, és levetteték fészkéből. Más kérdés támadhat: hát mikoron kezdeték az mennyei angyalok között való válasz és kilenbség? Felelet: Akkoron, mikoron az jók Úristenhez egyesülvén megmaradának, és az gonoszok Úristentül elszakadván lehullának, kinek bizonyságára négy rendbéli ponktot vetnek Írásbeli doktorok.

            Első ponkt természet szerent való eredet, kiben senki sem nyer, sem veszt. Példa: mint az mastan sziletött magzat, ki sem jót, sem gonoszt nem tud, sem nyer érdeme szerent, sem veszt gonoszsága szerent. De ha keresztségöt ér, Krisztus szent halálának érdeme miatt idvezül; ha nem ér, kárhozik.

            Másod ponkt: jóra és gonoszra való indulat szabad akaratnak bírósága szerent. Időnek ez ilyen állapatja szerében valának kétféle: [itt gondolat gonoszságot] itt esének el az kevély angyalok, az jók kedég valának Isten részére. Példa. Azonképpen emberi állat is, mint jótul gonoszt tud választani, ottan elkárhozhatik, ha gonoszra enged, és érdemöt lelhet, ha jónak enged, ki mellé hallomást mondatott, hogy ha három esztendős gyermek elkárhozott.

            Harmad ponkt: Úristen az jó angyaloknak malasztot ada. Az gonoszok kedég Szent Bernald doktor mondása szerent az isteni tisztöletlenségnek és engedetlenségnek bínéért vettetének mennyországból.

            Negyed ponkt, hogy Úristen az jóknak, ki minémű jószágosképpen és erősséggel mukálkodott vala Lucifernek ellene mondván, kilenb-kilenbképpen malasztot ada, meg is erősöjtvén őket azon dicsőségben, hogy soha továbbá el ne tántorodhassanak ő természetekben. Az gonoszokat is meg hagyván erősülni az ő méhökben születött gonoszságban, hogy soha továbbá fel ne támadhassanak, elválának egymástul, ki mind az mind az ő mívelködetinek érdeme szerent. Ó, szerelmes atyámfiai, tudjátok bizonnyal, hogy azon regulájok lészen ez világi népeknek is ő haláloknak idején, kik malasztban kimúlnak, megerősültetnek az mennyei jóban, hogy továbbá sem vétközhetnek, sem kárhozhatnak (Lukács XVI.). Kik kedég halálos bínnek gonoszságában megmaradván és megvakulván, és azonban [=abban] kimúlnak, megerősültetnek az kínszenvedésben, hogy soha továbbá onnan ki ne jöhessenek, és meg ne szabadulhassanak. Ó, nagy, vélhetetlen veszedelem, hogy ez világi bolond Ádám-fiai ez ilyen véghetetlen jajveszéköt meg nem gondolják, hogy magokat tőle megótalmaznák! Ez felül megmondottakat azért meggondolván, immáran kevetközik:

            Harmad igazság. Doktoroknak mondások szerent az Úristen elosztotta az szent mennyei angyalokat három rendben, és mindenikben három-három kar angyalok vannak választás szerent.

            Első és felső kar angyalok neveztetnek Szeraphinnak, kik rokon közel vannak Úristenhez, kik nyilvábban látják Szentháromságnak dicsőséges szent színét, kik hamarabb megtudják és ismerik Úristennek akaratját és titkát, tanácsát, kik annyival tekéletesbek Úristennek tizes szeretetiben és mélységes bölcsességében, mennyivel tudósbak az isteni dicsőségnek ismeretiben és közel voltában.

            Másod karbeli angyalok mondatnak Kerubinnak, azaz teljes tudományúnak, mert ezek rokon közel, minden közbevetés nélkül nézik, látják és ismerik az áldott Szentháromságnak méltóságus istenségét, kiből minden bölcsességök folynak és támadnak, mely tudománynak és bölcsességnek egy cseppe és szikrája nagyobb, honnem ez világnak kezdetitül fogva minden bölcsességnek nagy bőséges mélysége.

            Harmad karbeli angyalok neveztetnek székösöknek, kiknek oly méltóságos malasztjok vagyon, hogy az Úristen őrajtok üljön - Szent Dávid prófétának mondása szerent (Ps.): Sedes super tronum, qui iudicas aequitatem -, azaz őáltaluk jelenti ki az ő ítéletinek szentenciáját.

            Negyed karbeliek mondatnak uralkodóknak, mert őutánok valókon néminemű uralkodásnak malasztját érdemlették Úristentül, és az többi őnekik tartoznak engedni minden isteni parancsolatnak megszerzésében.

            Ötöd karbeliek mondatnak fejedelem-angyaloknak, kik egyebeknek elettök vettettenek isteni dolognak megszerzésében és gondviselésében.

            Hatod karbeliek mondatnak hatalmasoknak, kiknek hatalmok vagyon mind égi, mind pokolbeli veszedelmes háborúnak megengesztelésén, hogy ez világon való Ádám fiainak annyit ne árthassanak, mint akarnák.

            Heted karbeliek mondatnak jószágosoknak, kiknek tisztök és erősségök vagyon mind mennyen, mind feldön csodadolgokat szerezni és jegyöket tenni.

            Nyolcad karbeliek arkangyalok, kiknek tisztök az, hogy mikoron valami nagyságos újságot akar az Úristen embereknek megtudatni, őátalok hirdetteti meg. Holott ilyen kérdés támad: mi oka, hogy ez nyolcad karbeli angyaloknak tulajdon keresztnevök vagyon, tudnya illik: Szent Mihál, Gábriel, Ráfael, Uriel etc., és az több karokból senkinek nincsen? Doktoroknak mondások szerent: Első oka, mert gyakrabban bocsáttatnak ezen karból ide ez feldre, honnem az tebbiből. Másod oka, mert [ő] tisztök szerent nagyobb gondviselések vagyon az mi üdvösségünknek eszközösségében, honnem égyebeknek. Az tulajdon nevük azért nem keresztnevük, hanem kimind [= mindenki] ő tisztiről neveztetik, kiről úgy olvastatik az szent evangéliomba (Lukács I.), hogy az Szíz Máriához Gábriel arkangyal jött légyen, ki isteni erősségnek magyaráztatik, mert az nagy felségöt és hatalmas fejedelmet jő vala hirdetni. Azonképpen Szent Mihál kicsoda, mint Isten ?, mert mikoron valami nagy dolgot akar Úristen tenni, szerezni, Szent Mihál bocsáttatik eljáratni, kiből az értetik, az dolognak megszerzéséből, hogy senki azt nem teheti, mit Úristen tehet. Ráfael kedég magyaráztatik isteni orvosságnak, ki Tóbiásnak szemeit megvigasztá, és Sára asszonyt lelkében megvigasztalá.

            Kilenced karbeliek angy[al]oknak mondatnak, és tisztről neveztetnek, nem természet szerent, mert az angyal magyaráztatik követnek, hírviselőnek és követségben járónak. Azért ők is csak akkoron mondatnak angyaloknak, mikoron valamit izennek tőlök ez világi embereknek, de természet szerent mennyei lelköknek mondatnak innen ez alsó karból minden ez világra sziletendő embernek egy-egy őriző angyal adatik. Ha idvözül, mindenkoron vele lészen, ha kárhozik, csak halálig. Holott úgy mondnak doktorok, hogy még Antikrisztusnak is jó angyala lészen mellette halálig, miért hogy szabad akaratja lészen jót - gonoszt tenni.

Negyed tanúságunk lészen, minémű lelki jószágos emberök minémű karban mennek mennyeknek országában ő érdemek szerent, mert az tized karnak is meg kell épülni, és az kilenc karok hiúlásának [= üresedésének] is be kell teljesödni Ádám fiaiból, addiglan ez világ el nem végeztetik. Mert az okáért jött volt az mennyei felséges királ, atya, mindenható Úristennek szent fia, mi urunk, Jézus Krisztus ez világra (Lukács XV.), hogy az elveszett jogot megkeresse, és az angyali romlást megépítse. Azért, szerelmes atyámfiai, jaj, hogy az mi szívünk-lelkünk gyorsabban és nagyobb kévánsággal ájojtozzék [=áhítozzék] az mennyeiekre, lássok meg, minémű lelki jószágokkal és érdemekkel férkőzhetnek halandó népek az szent angyaloknak nemes társaságokban. Mert Szent Gergel doktornak mondása szerent az mennyei szent udvar, bódog váras, dicsőséges paradicsom emberekből és szent angyalokból szereztetik, gyűjtetik és lakoztatik, prófétának bizony mondása szerent: Az idegön nemzetöknek határit vetötte Úristen az szent angyaloknak számok szerent - holott nekik ez helt [=helyet] úgy magyarázzák, hogy annyi embernek kellene ez földről idvözülni, mennyien vannak az szent angyalok mennyországban. De azt csak ennenmaga tudja az Úristen. Minekünk azért azt felette jó és idvességes megtudnunk, mivel oly életben éljünk, hogy az ő számokban férkezhessünk. Úgy mond azért Szent Gergel do[ktor]: Vannak ez világon oly jó életbeli népek, kiknek kisded tudományok vagyon, és keveset értnek, de azt is mással közlik, és Úristennek malasztjának miatta az kevéssel is igyeköznek másnak használni. Kiről Szent Ágoston: Amennyi vagyon, annyit adj, és mennyire erőd vagyon, annyit tégy, annyit mukálkodjál. Úristen az kevésben is az jószándékot eléggé veszi. Ez ilyenek azért mennek az alsó kar angyaloknak társaságokban ő érdemek szerent.

            Vannak némelyek, kiknek nagyobb malasztjok vagyon és bővebb lelki jószágok, hogy mély írást és bölcsességöt értnek. De még az mennyei titkokat megismerik, mint az égben néző mesterek, kik sok esztendőre jövendőt mondnak, kikre egyebeket is eremest tanojtnak. Ez ilyenek az arkangyalok számokban folyamnak.

            Vannak némelyek, kik sok lelki jószágoknak szaporasága és bősége miatt kilenb-kilenb csodákat és jegyöket tésznek ő nagy érdemeknek miatta. Ez ilyenek az jószágus angyaloknak kariban mennek.

            Vannak esmeg ollyak, kik az ő szeplőtelen tiszta életeknek miatta még az fertelmes szelletöt is kivetik emberekből, és ő ájojtatus imádságoknak miatta megtiltják, hogy ne merjék bántani. Ez ilyenek az ő szentségöknek miatta érdemnek menni az hatalmas angyaloknak társaságiban.

            Vannak némelyek, kik oly bőségösök lelki jószágos mívelködettel, hogy nagy sokakat felülmúlnak érdemmel, és egyebeknek parancsolnak, mint az jó jámbor urak, fejedelmek és királyok. Ez ilyenek az parancsoló angyaloknak számokban folyamnak ő érdemekkel.

            Vannak esmeg ollyak, kik oly igen megenyhítik és hajtják ő testöket minden gonosz gerjedöző kévánságoktul elszaggatván (vagy elrángatván?), hogy próféta mondása szerent isteneseknek hívattassanak az tebbi között. Ez ilyenek az uralkodó seregben mennek.

            Vannak némelyek, kik oly malasztot érdemlettek Úristentül, hogy ennenmagokon oly nagy szorgalmatossággal vigyáznak, oly mértékletességgel élnek, minden érzékenységöknek indulatit hajtván az okosságnak bírósága alá, és semmiben az isteni tisztöletes és fiúi szent félelemnek ellene nem járnak, de még egyebeket is tudnak ítélni, igazgatni, tanojtani és bírni, az isteni elmélködésben is mindazonátal megmaradván. Ez ilyen ő nagyságus érdemeknek miatta mennek az felső karnak méltóságában, az székös angyaloknak számok közé.

            Vannak továbbá ollyak, kik isteni és atyafiúi szent szeretettel oly igen megtöltenek [=megteltek], Krisztusnak megparancsolt reguláját kevetvén, hogy még egyebeket is felgerjesztnek, gyújtnak ő bölcs prédikációjokkal és jó példájokkal az igazságnak, üdvösségnek és irgalmasságnak tizes [=tüzes] életére és útára. Hova mennek ez ilyen bódog népek, kik mindent megútáltanak és elhagytanak ez világon, kik ez világi életöt halálnak, és az bódog halált életnek tudják - hanem csak az kerubin angyaloknak seregökben.

            Vannak végre oly áldott népek is, kik az Úristennek és az mennyei dicsőségnek gondolatjában oly igen elmerültek, és buzgóságus szeret[et]iben édesködnek, hogy semminek tudják ez világi életöt, és nagyobb részre még ennenmagokat is elfeledték. Sem testi ételre-italra és ruházatjokra nem gondolnak, sem az időnek folyására gondot nem viselnek, mert mindenestül fogva kivették magokat ez világnak, és csak az mennyországbeli szépségöt, ékösségöt, véghetetlen eremet, halhatatlan életöt és fogyhatatlan vígasságot viselik, hordozzák ő lelki-testi szemök előtt, egyebek[et] is vonznak, kíszerejtnek és erőltetnek tanojtásokkal, jó példájokkal és minden erejökkel ez világot megútálni, elhagyni és átalhágni, és az mennyeiekre magokat szerezni, sietni és fohászkodni. Ó, vajon hova mennek, szerelmes atyámfiai, ez ilyen angyaldíszű népek? Bizonyával nem egyebűl, hanem az felső, Isten-látó és tizes szent Szeraphin angyaloknak bódogságus karokban, miért hasonlatos természetben éltenek ez világon. Mondatnak kedég égőknek és gyulladozóknak, mert Úristennek szép szent színét közelben és nyilvábban látják. Annak okáért vagyon, hogy nagyobban égnek és gyulladoznak az felséges teremtőnek tizes szerelmében. Ó, szerelmes atyámfiai, ha meggondoljok, minémű légyen az szeretet emberben, ám úgy mond Szent János látásáról való kenynek [=könyvének] utolsó részében: Erős az szeretet, mint az halál, miképpen nincsen semmi nagyobb, hatalmasb természetnek folyása szerent, mint az halál, mert senki ellene nem állhat. Azonképpen az szeretetről szólhatunk: Íme látjok ezen világon is, hogy úgy vonzzon embereket egybe, hogy soha el ne válhatnának egymástul, gyakorta halálra is mennek egymásért. Példa lelki szeretetről az szent mártírok, kik Krisztusért halált szenvedének és szenvednek. Nagyobb mindennél az áldott Szűznek mennyei gyimölcse, ki az nagy szeretetből úgy monda az keresztfán: Szomjéhozom. Mert gyulladoz vala az ő szent szíve-lelke mi idvességünknek megkeresésében. Ha azért ígyen vagyon itt ezen világon, mit gondoltok lenni az halhatatlanságnak életében, hogy semmi lelki szikség nem lészen, de tisztán csak az szent szeretet uralkodik Úristennek és az választott hívöknek közötte, azt éhözik, szomjéhozzák maga koronkéd teljesök.

            Íme azért meghallátok és értétök, én szerelmes atyámfiai, az ti nagy méltóságtoknak módját és szertartását, gondolkodjatok immáran szenetlen róla timagatokban, mimódon, miképpen és minémű lelki jószágokkal, dologgal, mukával és jó igyeközettel avagy tehetséggel élvén ez világon, érdemljétök valamelyik áldott mennyei [karban] számláltatni; mert valaki oda nem férközhetendik, sírjon, óhajtson, mert tudja, hogy oda rekesztetik, hol semmi szertartás nincsen, de véghetetlen jajveszík, kitül minden keresztyén embert ótalmazzon Úristen. Légyen azért vége beszédünknek ez mai dicsőségnek méltóságára, mert hiszem megértötte ti szerelmetök, minémű nagy tisztöletes ez mai nap, és miért kelljen szolgálatot tennünk az szent angyaloknak, és miért kelljen őhozzájok folyamnunk mind éltünkben, mind halálunknak idein. Amen.

           



[1] Jel. 19. 10.

[2] 1 Péter 5. 8.

[3] Dániel 10. 21.

[4] Jelenések 12. 7-8.