441 a
Szűz Szent Márta asszonnak innepéről
Emléközvén szerelmes atyámfiai Szűz Szent Márta asszonnak méltóságáról, kiről Szent János is emléközik evangeliomi kenyvének tizen egyed részében,[1] úgy mond: “Szereti vala Jézus Mártát és ő hugát, Máriát és Lázárt.”
441 b
Magyarázó írásokat veti. Mert gyakorta szál vala Jézus az ő házoknál mikoron valahonnan megjött fáradván és megnyugoszik vala őnáluk, kiből jeles idvességes tanúság adatik minden hív keresztyénynek, hallván az szent írásból, hogy eremetesen veszi Úristen, ki avagy őneki avagy valamely szegénynek ő nevében csak test szerént is nyugodalmat ád, miként meg vagyon írván.
Bizony mondom tinektek, valamit minél kisebbnek tettetök én nevemben, énnekem töttétek, kinek után utána veti az mennyei nagy érdemet, ha az úgy vagyon, és Istennek mondása hamis nem lehet. Hát minémű ajándékkal ajándékozja az Isten[2] szerető szivet lelket, kiben gyenyerűséggel nyugoszik, lakozik és vacsorálik az Úr, kiről bölcs szája által úgy mond: “Az én gyönyörűségim embereknek ő fiaival vannak.” Ilyenek valának ez nemes három atyafiú, Márta, Mária, Lázár. Márta élteti vala Krisztust ez világi jószágának szolgáltatásával, Mária szerelmes lelkével és penitencia tartásával. Lázár, kit feltámaszta reménséges vigasztalásával. Kikből három jeles tanulságokat vehetünk . Szűz Szent Márta asszonnak életéből, kit Krisztus Jézus vér kórságaból megvigaszta, vehetjök jó vendég fogadásának példáját, kiből üdvösségünket lelhetjök. Úgy olvassok Szent Ábrahám pátriárkáról, hogy mikoron nagy vendég fogadó vóna, érdemlé, hogy szent angyalok jönnének vendégségére. Lót meg azonképpen,[3] kiről sok példákat olvasunk, hogy még ennen magát Krisztus Jézust is érdemleték házukhoz fogadni szegénynek személyében. Annak okáért int minket Szent Pál Apostol.[4] Az szállás fogadást el ne feledjétek, ki miatt nekik oly kellemetesek voltanak Úristennél, hogy nem csak angyalokat, de még ennen magát is, az szent angyaloknak urát teremtőjét érdemlették hozzájok fogadni. Példa nekünk Szent Márta asszon.
442 a
Mária életéből vehetjök szent penitencia tartásnak formáját, kiről eleget
hallottunk az ő szent ünnepe napján. Szent Lázárnak kedég kit negyed napi halottaiból feltámaszta Krisztus Jézus, minden bínes embernek reménségben való megmaradását, mert doktoroknak mondások szerént nincsen ez világon oly nagy bínes ember, kielőtt bel rekesztessék az erek idvességnek uta míg él, csak penitenciára térjen és jó reménységben megmaradjon.
Másod tanúságunk lészen ez maiszent innepen dicsőséges Szűz Szent Márta asszonnak kiváltképpen való érdemes voltáról. Első méltósággal szereté őtet Krisztus Jézus szüzességnek méltóságával. Annak okáért méltán vétetik, hogy csak az okáért vetötte lött légyen őreá az vér kórságot, az szüzességnek megtartásáért. Másod mert őtet mint szerelmes gazdája asszont az nagy szentöknek társasága közé számlálá Krisztus. És nagy sokakat hajt vala Krisztusnak hitire ő nagy bölcs prédikálásával és Tarasconum nevű városban nagy sok szüzeket egybe gyűjtvén szerzetességben lakozék míg éle és nagy szoros életöt visel vala asszonyunk Szűz Máriának nevére rakattatott kalastromba. Mint róla való írás vallja soha húst tikmonyak sajtot és semmi kövér állatot nem evett, sem bort nem ivott. Napjában csak egyszer keveset. Százszor nappal, százszor éjjel esött térdre ő imádságának idein.
Harmad. Ő érdemességének hatalmas volta úgy olvastatik őróla, hogy az Rodanos víz mellett prédikállana és egy ifjú örömest akarná prédikációját hallani, nem mehet vala által a vízen. Veté magát úszásra, de miért sebös vala az víznek folyása beléhala és másod napon hozák Szent Márta asszonnak eleibe az testöt és leesvén ilyenképpen imádkozék: “Ó hatalmas Uram Jézus Krisztus, ki az én atyámfiát, Lázárt feltámasztád, én szerelmes vendég uram, tekints ez kötülálló népeknek hitöket és támaszd fel ez ifjút”.
442 b
És íme azonnal feltámada és megkeresztelködék. azt látván nagy sokan hinek Úr Jézus Krisztusban.
Negyed. Az mennyei erek bodogságnak megnyerése úgy olvastatik ő szent életében, hogy még esztendővel előtte megjelenteték halála napja. És mikoron elközelgetött vona, nyolcad nappal annak előtte [látta] az mennyei szent angyaloknak társaságokban felvitetni az ő hugának Máriának lelkét. Ottan hamarsággal egybe hívá az sororokat és megjelenté őnekik az boldog látást. És ennen maga nagy fel szóval monda: “Oh én szerelmes atyámfia, oh én édes hugom, él[j] immáran és országolj az te szerelmes mestereddel erekkül erekké és énrólam emléközjél meg”. És annak utána meginté őket, hogy világot égnének és vigyáznának hozzá, mert ő is hamar kimúlandó vóna. Azt hallván nagy sokan gyűlének oda és éjjelre kelvén mind el nyugovának. Azonközbe nagy szélvész támada és az világokat meg oltá. Valának kedég gonosz pokolbeli szelletök. Ottan Szent Márta asszon imádságra adá magát és mondá: “Oh én szerelmes Isten vendégem. Jövel segítségemre”. És íme ottan ott lén az ő huga Mária Magdaléna nagy fényességgel és fáklyát hozván kezében mind meggyújtogatá és idvözlé őtet mondván: ”Idvez légy én szerelmes nénémasszony szent Márta”, esmeg viszon idvözlé őtet. azonközben Krisztus Jézus eljöve. “Jövel én szerelmes gazdám asszony légy énvelem örökkül örökké. Miért te szállásodon tartottál engemet ez világon, én is szent országomban viszlek tégödet és valakik tégödet szeretettel hívnak szükségüknek idein, meghallgatom őket az te szerelmedért”. Azt hallván Szűz Szent Márta asszon akarná, hogy felkeljen és elmenjen Krisztussal.
443 a
De monda ottan őneki: “Ne siess, várj egy keveset” és ottan elenyészék előle. Azt látván Szűz Szent Márta asszon nem győzi vala várni míg az hóra betelnék. Ottan kiviteté az házból magát, hogy az menyországot nézhetné, mert immáranmegkostolta vala az isteni édes látást és semminek láttatik vala ez világ. Annak okáért is hamut hozata és alája hinteté, az szent keresztöt meg elhozatá, hogy előtte állana és az szent passiói evangeliomot olvastatni kezdé. És mikoron jutottak vona az szent igére “In manus tuas commendo spiritum meum”, “Uram az te szent markodban ajánlom az én lelkemet”, nagy bodogul kivé bocsátá lelkét és Krisztus Jézushoz méne az dicsőségben. Az hórában és időben Petragoras nevő varasban egy Fronto nevő szent pispek, ki misét szolgálna. Míg az szent episztolát elmondák, addig elalvékszékiben és íme Krisztus Jézus neki jelenék álmasságában, mondván: “Jövel velem Taraskonomba”. És mikoron elment vona az isteni látásban Úrjézussal a misét ketten elvégezék és az Szent Márta asszonnak testét nagy tisztösséggel eltemeték. azonközbe Szent Fronto pispeket fel költék az evangeliomra és látá hát az püspöki gyűrű nincsen ujjában, kit az temetésen adta vala tartani az segöstyérösnek. Ez isteni látást mindennek nyilván kijelenté és az gyűrűt meghozatá onnan, ki nyilván bizonysága lén ez isteni látásnak.
Példa vala franciában. Egy Cledoneus nevö királ ki mikoron beli fájó vóna méne Szent Marthanak koporsójához és ottan megvígaszék. Azon való örültében Szent Márta asszon egyházának körűle három mél földik[5] vala méne varasok és falvak valának mind oka engedé és szabadossá tevá erekkül erekké.
443 b
Szent Marcilla régi szolgáló leánya írta meg ő szerelmes asszonyának szent életit, mint ki mindent nyilván látott. Annak utána jöve toth[6] országban és ott tíz esztendeig predikálván az szent evangeliomot teljes minden lelki jószágokkal, békességgel végzé el ő életé[t] és boldogul múlék ki Krisztus Jézusban kinek szent érdemeknek miatta az kegyelmes Krisztus Jézus engedje mi büneinknek bocsánatjá[t] és holtunk után az erek életet erekkül erekké. Amen.