„Qvam pulcra est casta generacio cum claritate …” Sap III. „Mely igen szép az tiszta nemzetség fényességgel egyetembe, mert halhatatlan az ő emléközeti.” Ez igéket írta meg bölcs felől [Bölcs, felül, fent] megjegyzött helyén, kiket méltán vehetőnk dicsőséges szíz szent Kalára asszonnak méltóságus emléközetire sok okoknak bizonyságáért.
Elészer az ő szent nevezetinek nemes voltáért. Mert az Kalára nő tisztaságosnak magyaráztatik. Példa: mikoron az ég felhőnél kil [felhő nélkül] vagyon, hát tisztának mongyok lénye (olan tiszta a lénye, mint az ég felhő nélkül). Azonképpen szíz szent Kalára asszon félik (?) vala mennyei életnek és szentséges nyájasságnak tikörös voltával, kiről szent Pál emléközik, ad phyl III. „Az mi nyájas életünk immáran menyországban vagyon.”
Másodszor az ő jóságus életének voltáért, mert mind elméjében, testében tisztaságus szíz vala fénylőséggel, úgy mond isteni bölcsességgel és ismerettel kél [kell] érteni (úgy értve, hogy isteni bölcsességgel és ismerettel volt). Mert annéra bemerült (belemerült) az édes Krisztus Jézusnak szerelmében, hogy az ő jó példájának erejével nagy sok ezer le(é)lköket keresgete Krisztusnak, kiről úgy mond szent Ber.: „O, Idvözölő ember, ha bölccsé akarsz lenni, ne foglaljad magad nagy mélységes okoknak fejtészében (betűtévesztés?), kiknek végére nem mehetsz (ha bölccsé akarsz válni, ne foglaljad el magad mélységes okok fejtésével, amelyeknek nem járhatsz végére), de inkább hagyjad el, annak előtte ami gonosz életben éltél (korábbi gonosz életed hagyd el) . Sírássad meg te bíneidet, vessed hátra ez világiaknak gonosz kévánságit. Ne fuss az után, ki nem állandó; de inkább teljes szíveddel, igyeközetöddel vágyódjál az mennyei bódog életre, azon tudakozzál, mi módon meglelhessed. Ha ezt teszed, bölcsességöt leltél.” Éllyen bölcsesség vala szíz szent Kalára asszonban.
Harmadszor vala megékesöltetvén belől való halhatatlan szépséggel ő lelkében. Mely nemes jószág Úr Istennek szent malasztja feje ét (malaszt fejéért-fejében) ez világon. És az erek bódogság az más világon „sedm fran Maronis”, éllyen vala szíz szent Kalára asszon, kiről úgy mond szent Ágoston doktor: „Mikoron szenetlen (szünetlen?) az erek életöt hordozjok mi szíünkben (?hiba?), imáran némiképpen nem vagyunk ez világon, de az lelki gondolkodással fölől múlattok (felülmúltunk) és Úr Istenhez közelgetőnk.” Szent Hugo mester meg úgy mond: „Míglen embernek szíveködik (?), lassan-lassan neveködik az boldogságra való vágyódás, annéval (annyival) közönségesb lészen az isteni ismeret.” Ezenképpen szíz szent Kalára asszonnak mindenestől fogva isteni világosságban gerjedöz vala szíve-lelke, úgyhogy méltán mondhatták - légyen őróla az szent János látásáról való kenyben (könyvben) megírt – sentenciát: Apok. XXI. „Isteni fényesség világosojtja meg őtet és őneki szevétnöke (szövetségese) az Istennek ártatlan báránya”, azaz Krisztus Jézus, ki minden embereket megvilágosojt, I0. I. „ki meg es (is) hala érettönk az magas keresztfán”, áldozván érettönk ő szent atyjának, kitől szíz szent Kalára asszon sem éltében, sem halála után el nem szakada. Azért méltán lén (lett) neve Kalára, azaz szeplőtelen és tiszta.
Másod tanuságunk lészen szíz szent Kalára asszonnak szentséges életének érdemes voltából, ki megbizonyultatik kilenc rendbeli malasztosságánk méltóságából.
Első mondatik Isteni jelenetnek malasztossága, kiről úgy olvastatik az ő szent életében: “Mikoron az ő szilei (szülei) nemes nemből volnának, Assis nevő várasban. Vala anyjának neve Ortulána, nagy istenfélő és ajojtatus (ájtatos) asszonyállat. Mikoron szilésének hórája elközelgetne, méne be az szent egyházba és imádsában (?hiba) kéri vala Krisztus Jézust az feszület előtt, hogy ótalmazná meg őtet az szilésnek idein minden veszedelmektől. És íme ottan szózat jeve (jöve, jön) hozjá, (?hozzá) mondván: ne félj asszonyállat, mert némi nemő világot szilsz te, ki mind ez világot megvilágosojtja.” Annak okáért az asszonyállat megbizakodék ez jelönet hallva, és nevezte őtet világosságnak.
Másod malasztossága mondatik ő atyja házánál való jámborságus élete, kiről úgy olvastatik, hogy “még ő kisdedségében elkezdötte vala az lelki jószágokban való gyoropodást. Alamizsnás és irgalmas vala az Úr Isten szegényhöz (Úr-szegényhöz felesleges?) ő tulajdon testének gyenyerőségit megvonzja vala Krisztusnak szeretetiért, gyakorta imátkozik vala, titkon Ciliciomot (cilicium = 1. a remetékés vezeklők szőrcsuhája 2. daróc, ill. szeges öv, amelyet a vezeklők önsanyargatásból meztelen testükön a ruha alatt hordtak)) es (is) visel haja (?ruhája) alatt és ezenképpen szoktatja vala magát az mennyei életre”; úgyhogy méltán mondhatják vala őróla az szent Esaiás prófétának mondását Trenor III. “igen jó embernek viselni Úr Isten igáját ő ifiúságátul fogva.”
Harmad malasztossága vala az szent szízességnek tartása, kire ugyan fogadást es (is) tén, hogy csak házasságra ne adják. Vala, ki kedég (pedig) szizességöt idvességére akar tartani, imez három dolog kell hozjá: “Elészer, hogy csak Krisztushoz jegyösölésnek okáért tegye és minden bíntől magát megotalmazja”, azaz más ellenséges szeretőt eltávoztasson. “Másodszor erekké való maga szenvettetésnek okáért, mind lelkében akaratja szerént, mind testében téteménye szerént. Kiről úgy mond szent Ágoston: <kettő az tisztaság: lelki és testi.> Ha az lelkit ember elveszti gonosz akaratjával, az testi es elvész. De gyakortá (gyakorttá…) történik, ha (hogy) erőszak az testit elveszti: Úr Istennek malasztjával az lelkivel az testi es megkoronáztatik. Kiről úgy mond szent Jeronimus doktor, meröm mondani, mert mikoron: <az Úr Isten mindent tehessen (tehet) ő nagy hatalma szerént. De nem támaszthatja fel sz szozet ő eseti után, teheti, hogy az bint megbocsáthatja, de az fertelmet szizességgel nem koronázhatja. O azért mely (mily) bodog és drágalátus az angyali szizességnek dicsősége Úr Istennek elette.>. Harmadszor csak szent igyeközetnek okáért, azaz csak Úr Istennek kedvéért (kedveért) és hogy minél inkábban tisztábban szolgálhasson Úr Istennek, kiről úgy mond szent Pál apostol I Cor. VII. <Az szíz csak azt gondolja, ami az Úr Istené, hogy mind testében-szívében tiszta lehessen. >” Ez azért szerelmes atyamfiai az angyali élet testben, testi szükségnél kil (testi szükség nélkül) élni.
Et (?itt?) éllyen kérdés támadhat: Mi haszna vagyon benne az sziléknek, ha az ő jaj fiai szizességöt tartnak (tarthnak- tartanakból félig kiesett az a). Nem de job vóna-e szaporaságot tennie, mint az ó törvényben Úr Isten megparamcsolta vala. És átkozott vóna, ha ki nem szaporojtanyi. Erre két képpen felelnek doktorok: elészer job szizességnek tisztaságában megmaradni, mint felől megmondám jó szándékkal, mert az szent angyalokhoz hasonlatus lészen. Kiről úgy mond Damaskénus nevő doktor, hogy “minével (amennyivel) az szent angyal méltóbb és feljebb való embernél, azonképpen az szíz az házasnál.” Másodszor jobb, mert az szíz nagy sok szegödelmességtül (szegéstől) megoltalmaztatik, kivel Úr Isten az házast megátkozta, azaz hogy Urának hatalma alatt lészen, hogy nagy keserűséggel szil magzatot. Harmad, hogy sok erdegi (ördögi) kesertetöt (?kesertetekkk?) (kísértet) támadnak ő benne, kitől az szíz magát megóhatja. Harmadszor jobb tisztán megmaradni, mert kinnyebben és hamarabb megyen mennyeknek országára, miért nincsen fertelme, kiből meg kelljen tisztulni; de az házas nagy sok penitenciának miatta mehet oda, kiről úgy mond szent Ieronimus doktor: „Az házas akkoron idözül (?idvezül) (üdvözül), mikoron tisztaságba élendő magzatokat szilend, hogy az gyökerének gyimölcséből adjok (adjon-ikes?) méltó gyimölcsöt Úr Istennek, ha ő maga nem lehetött tisztaságus élető. Az szent szizek kedég ne bánkódjanak rajta, hogy jevendő magzatságoknak ideit et (itt) elmúlatták, mert száz annéval fizeti meg őnekik az Úr Isten az halhatatlan életben.”
Negyed malasztossága: ez világnak megutálása és szerzetben menése, kiről úgy olvastatik életében, hogy „mikoron hallotta volna szent Ferencnek hírét-nevét, hozjá mene ez szent alázatossággal, neki ajánlá ennen magát szent engedelmességben, kit szent Ferenc szent Dámján mártír egyházában szent szerzetnek ruhájában iktatta és megáldá atyai áldomásával és nagy sok szizeknek elöttök járóvájá (járójává) tevé.”
Ötöd malasztossága épöletösség, mert ez szíznek példája szerént sok szizek, özvegyök, nemesek, nagy nemből valók, hercegöknek és királyoknak leányi hátra hagyván és megutálván ez világnak pompaságit, kilemb-kilemb Klastromokban gyüleközvén tisztaságban, szegénységben; és szeretnek (szeretetnek?) szentségében élvén az erekké élő Úr Jézus Krisztus királynak szolgálának és szolgálnak mind ez mai napiglan, kiknek elettök járó és anyjok len (lett) dicsőséges szent Kalára asszon szent Ferenc atyánknak szerelmes szíz leánya.
Hatod malasztja szenetlen való imádságtétel, mert oly igen szívében foglalta vala Úr Jézust alojtván (óhajtván), ha mindenkoron előtte állana. “Egy éjjel neki jelenék pokolbéli erdeg és mondá: Ne sirasd ellyen gyakorta magadat, mert megvakulsz. Felele szent Kalára: vak nem lehet, ki koronked (?koronként) az Úr Istent látja. Azt hallván az Sátán elenyészék. Annak utána történék, hogy egy azonban öt ördögök valának, és mikoron szent Kalára imádságot tött vóna érette, mondának: el kell menjünk, mert Kalárának imádsági megégetnek.”Ellyen nemű csodálatus dolgokat sokakat olvasunk őróla.
Heted malasztja szerzetnek erősen való megtartása. Eszében tartván az szent Pál apostolnak mondását, ad phyl III.: “mindeneket tehetök abban, ki engömet biztat”, kiről úgy olvastatik, hogy “soha sem télben, sem nyárban lábbelit nem viselt, és csak egy alávaló palaszti (?) ruhában szenvedött mind hevet, hidegöt. Eszében tarván Idvezöjtenknek mondását és keresztelő szent Jánosnak: <ha kinek két őtöző ruhája vagyon, egyiket adja az szegénnek>, kiről úgy mond szent Gergely: <miképpen tírhette volna el ezeket, ha Úr Istennek erőssége meg nem bátorojtotta volna ő szívét-lelkét >. Szent Ieronimus doktor meg úgy mond: <semmit lehetetlennek ne alojts ott, hol jelennen vagyon az felséges Istennek jóságus malasztja>.
Nyolcad malasztossága lelki jóságban tekélletes volta, mert ez szent szíz inkább akar vala ő másnak szolgálni, honnem szolgáltatni. Annak okáért es “szabadon hagyá az fejedelemségöt, hogy mivel egyebeknek gyorsabban szolgálhatna; de szent Ferenc atyánknak parancsolatjáraesmég felvevé.” De koronkéd eszebében tartja vala az bölcsnek mondását Eccl. XXXII: “fejedelmé emeltenek-e? Ne akarj felemelködni, de légy olyan, mint egyik ő közőlök”. Szent Leó pápa meg úgy mond: “ez az tekelletösöknek bizony igasságok, hogy mennyével szentségösbek, annyéval alázatosbak.” Ezenképpen tészen vala szíz szent Kalára asszon es, kiről úgy olvastatik, hogy “nagy kegyes szívő vala mind az szegényekhez, mond az betegökhöz.” Ennen maga betegségében kedég kiben sok esztendeeg nyavalga. “Nagy betegségében vala és nagy víg kedvvel tíri vala, mint ha ingyen (?illyen??) beteg sem volna. Mikoron kedég oltári szentségöt akar vala venni, nagy sírással kennyhullatással járul vala reá, kinek előtte oly nagy félelemmel áll, mint ha tulajdon nyilván látná Úr Jézus Krisztus istensége szerént.” Úgy mond erről szent Ágoston doktor. “Vala mennyével ki nagyobb szent életű és az mennyei kívánatossággal teljesb, annyéval ő imádságának idein az siralmas kennyhullatás bévebb (bővebb)” – példa minekünk szíz szent Kalára asszon.
Kilenced malasztosság csodatételnek méltósága, kik közöl imez egyiket lássok meg. “Történék egy napon, hogy csak egyedül egy kinyír leletteték az Klastromba. És mikoron ebédkorra jutottanak vóna, megmondák őnéki. Úristenhez való bíztában ketté szegeté. Az felét kildé az fráternek, az más felét osztatá el az asszonyok között, kik akkoron ötvennél tebben valának. Mikoron az szolgáló mondaná, hogy nem jutna mindennek, monda szent Kalára: tedd azt, jó leányom, amit mondok, ne gondolj semmit vele. És mikoron elszeldőzné (szelné) mindennek elégképpen, Úr Istennek malasztjából esmég megszaporodik vala kezében az maradéka. Azonképpen mikoron olajok es elfogyott vona, az megmosott tiszta negölben (???) mennyből adaték olaj ő szikségökre.” Mind ellyen isteni dolgokból nyilván megismertetik az szent asszonnak nagy malasztos volta. Azért dicséretes Úr Isten az ő szentiben (szentjében /szentjeiben).
Harmad tanuságunk lészen szíz szent Kalárának dicsőséges kimúlásának ervendetes voltából. Úgy olvastatik őróla: “Mikoron halálus ágyában esött vóna Krisztus Jézus szent sziletetinek napján, mikoron mindenek az veternyére mentenek nóna, csak ennen maga marada ki nagy bánattal; hozjá jeve az édes aranyas Jézus és megvigasztalá az ő szerelmes szolgáló leányát. És annyéra megerősöjté, hogy mikoron tizenheted napiglan éhen-szoméhon vóna, semmit nehességöt nem érözne, de inkábban egyebeket es biztat vala, hogy gyorsak lennének az Úr Istennek és asszonyunk szűz Máriának szent szolgálatjában. Mikoron azért az éfély (éféli-éjfél) kor eljutott vóna, íme szemlátomást nagy sok sereg szizek bejevének az cellában, kik között egyik mind az tebbit felőlmúlja vala ékességgel és szépséggel, hogy még az setét éjet es világosságra változtatta vala. Ez kedég vala az édes irgalmasságnak szent szileje, menyországnak királyné asszonya, szizeknek virága és Isten fiának szent anyja. És mikoron szíz szent Kalárához jött volna, hozjá hajlá és megápolá őtet. Annak utána nagy szép palástot hozata és bel lepődé (lepellel letakarja) vele szent Kalárát test szerént, és kilemb-kilemb szép virágokkal, jó illatú fivekkel megékesölteték az ágyas ház. És azonképpen az bódog lélek elválék az szent edények fogságából és azon szent szizeknek áldott serege között Krisztus Jézus szent színének eliben. Kit hihettek, hogy ennen maga az édes asszonyunk szíz Mária belajánlotta, dicsőséges szent háromság Úr Istennek es érdemének helyére állatá; kinek szent hala (halála) után az ő édes szerelmes megváltó Jézus Ura az bódog testnek edényét es az gyarló világon felmagasztalá, kilemb-kilemb sok csodatételöknek miatta az ő szentséges jó mívelködetinek és érdemének miatta. Oh azért szerelmes atyámfiai, ne alóhátok (alojtsátok) és ne ítéljétök, hogy Úr Isten elhagyná és elfeledné azokat, kiket ez hamis világ megutál; avagy kik ennenmagokat Úr Istenért és az mennyei dicsőséges éremnek vételéért megutáljákés megalázzák.” Íme példa nekünk szíz szent Kalára asszony, kiről úgy mond szent Amborus doktor az soltár kenyvet magyarázván: ”Minél inkább valaki elvetöttnek és utálatusnak láttatik ez világon, annyéval nagyobban felmagasztatik az más világon. És viszon ellen valaki et (itt) nagyobb tisztösségben-bőségben-böcsöletben, magamutásban él, annyéval szegényb, szégyönb, utálatosb és elvetött leszen az más világon.” Ha kiknek értelem és file vagyon, értse-hallja, mit akar mondani. Len azért szíz szent Kalára asszonnak ez világon való penitencia tartása negyven esztendeeg. És múlék kive (???köve?), mint meghallók, mikoron Úr sziletetinek utána Urának ezerkétszázhatvanhárom esztendőben.
Miért hogy nem régön való, sok helyen nem lelettetik az régi szentöknek életi között belírván. Kéretik azért az kegyelmes Úr Istent, hogy az ő szép jegyösének érdemének miatta ez jelen való világon adjon malasztot, és az másodikon az erek bódogságot. Amen.