Szent Pál apostol missziói útjai

Szent Pál, a tizenharmadik apostol, miután a damaszkuszi úton megtért és Isten felé fordult, elhatározta, hogy hirdetni fogja az Isten igéjét. Missziói útjai során rengeteg pogánykeresztény gyülekezetet alapított, amiket bölcsen gondozott. Élete, munkássága, tanítása és missziói útjainak segítségével világvallássá tette a kereszténységet.  Szent Pál apostol nevéhez három missziói út fűződik, amiket most röviden bemutatok.

            Az első missziói útjára 42-46 körül indult el a Szent Lélektől elbocsáttatva Barnabás társaságában (Révész). Szeleukián és Cipruson keresztül Szalamiszba jutottak. Pál, szokásához híven először a zsidók zsinagógáiban hirdette Isten igéjét. A zsidóknál nem sok fogékonyságot tapasztalt az evangélium iránt, ezért aztán a pogányokhoz fordult. Ám bejárván Ciprus szigetét eljutottak Páfuszig, ott találkoztak egy hamispróféta zsidóval, akit hitetlensége miatt Pál megvakított. Tovább utazván a pamfíliai Pergébe városába mentek, majd Anthiókiába érkeztek. Itt is a zsidóknak prédikáltak először, de az ő hitetlenségük  megint a pogányok felé fordította Pál apostolt és Barnabást. A zsidók azonban irigységgel teltek meg és feltüzelték a város istenfélő asszonyait és vezetőit, hogy üldözzék ki a városból Pált és Barnabást. Ők pedig elindultak Ikóniumba, ahol a zsidók ismét zavargásokat keltettek és meg akarták kövezni a két igehirdetőt. Ők ezt megtudván Lisztrába, majd onnan Derbébe mentek. Az első missziói út itt ért véget (Ap. Csel. 13-14.).

            A második missziói út indítéka az volt, hogy meglátogassák azokat a városokat, ahol eddig hirdették az Isten igéjét. Barnabás azonban azt szerette volna, ha Márk is velük tart az úton. Pál ezzel nem értett egyet, így elszakadtak egymástól: Barnabás Márkkal, Pál pedig Szilásszal indult útnak (Ap. Csel. 15.).

Az egyik forrás szerint a második missziói út 51-54-ig tartott (Révész). Derbén keresztül Lisztrába jutott Pál és Szilász, ahol egy Timótheus nevű tanítványt még maguk mellé vettek. Frígiát és Galícia tartományát érintve Bithinába szerettek volna eljutni, de a Szent Lélek nem eresztette őket. Így Mízián áthaladva Tróászba mentek. Ott, azon az éjszakán látomása volt Pálnak: egy macedón férfi jelent meg előtte és kérte őt, hogy menjen át Macedóniába segíteni rajuk. Pál megértette, hogy Európába, Macedóniába hívta őket az Úr, úgyhogy azonnal elhajóztak Tróászból, és Számotrákán át Neápoliszba, innen pedig Filippibe mentek. A filippiek azt gondolták, hogy Pál apostol és Szilász nem római, és azért is megharagudtak Pálra, mert egy jövendőmondó leányból elűzte a jövendölésre való képességet. Ezért aztán Pált és Szilászt megvesszőzték, és börtönbe csukták. A tömlöcből csodás módon kiszabadultak és kivezettetvén a városból, tovább utaztak (Ap. Csel. 16.).

Miután átmentek Amfipoliszon és Apollónián, Thesszalonikába érkeztek. Ennek az időpontját 49-re teszi az egyik forrás (Budai). Itt is hasonlóképpen jártak, mint Anthiókiában: a zsidók közül keveset tudtak megnyerni az Evangéliumnak, de annál többet az istenfélő görögök és az előkelő asszonyok közül. Emiatt a zsidók irigykedtek, csődületet támasztottak és a város elöljárói elé vonszolták Pált és Szilászt, felforgatással vádolván őket. Így el kellett hagyniuk Thesszalonikát és Bérea felé indultak (Budai; Ap. Csel. 17.). A béreai hívőket a thesszalonikaiak felbujtották, így Pálnak Béreából is menekülnie kellett, de Szilász és Timótheus ott maradt a városban. Így jutott el Pál Athénba, de mivel ott nem sok hívőt talált, továbbállt Korinthusba, ahol mintegy másfél évig -egy esztendeig és hat hónapig (Ap. Csel. 18.)- munkálkodott (Révész; Budai). Eleinte itt is a zsinagógában tanított, azután az ellene támadó és gyalázkodó zsidók miatt hamar elhagyta a zsinagógát, és egy Titius Justus nevű ember házában hirdette tovább az evangéliumot. Zsidó ellenfelei Gallio prokonzul előtt is bevádolták, de ő nem volt hajlandó beszállni a vitába (Budai). Másfél év után innen is elhajózott Pál, mégpedig Efezusba, majd Jeruzsálembe. A jeruzsálemi nyomorgó gyülekezetnek elvitte az útján szerzett szeretetadományokat, hiszen bensőséges szeretettel ragaszkodott népéhez és a szent városhoz (Révész). Itt fejeződött be Pál apostol második missziói útja.

A harmadik missziói út 55-58-ig tartott (Révész). Ennek az időszaknak az első majdnem három évét Efezusban töltötte Pál apostol. Sok megtérés, gyógyítás lett munkájának eredménye, de ugyanakkor harcot is indított egy babonás, pogány kultusz, az Artemis-kultusz ellen, ami miatt végül menekülnie kellett a városból (Révész). Macedóniába menekülve, ott újabb tanításokkal látta el a gyülekezetet, majd ismét Görögországba ment. Itt töltött három hónapot (Ap. Csel. 20.). Három hónap elteltével Pál apostol úgy döntött, hogy mivel a zsidók merényletet terveznek ellene, Macedónián át Szíria felé indul. Tróászba érkezett, ahol egy éjszakán átprédikált, majd Asszoszon, Mitilénén, Kioszon és Számoszon keresztül Milétoszba jutottak. Ide hívatta magához az efezusi gyülekezetet és elbúcsúzott tőlük; mondván, hogy mostantól fogság vár rá. Isten ugyanis többször megjelentette Pálnak, hogy Jeruzsálem városában fogság vár reá, de ő megkötöztetni és meghalni is kész volt az Úr Jézus nevéért. Az efezusiak elsiratták, kikísérték a hajójához, és Pál apostol megindult Jeruzsálem felé. Milétosztól Jeruzsálemig érintették Rodoszt, Patarát, Tiruszt, Ptolemaiszt és Cézáreát. Tulajdonképpen Jeruzsálem városa Pál apostol harmadik missziói útjának végpontja (Ap. Csel. 20-21.).

Ezután már csak Pál apostol szenvedései következtek. A jeruzsálemi gyűlölködő zsidók meg is próbálták eltenni láb alól, de a római katonaság kimentette az apostolt. Majd őrizet alatt elindították Róma felé Pál apostolt, de hajótörés miatt a telet Málta szigetén töltötték. Rómába kb. 61 tavaszán jutott el; a hagyomány szerint megszabadult az első római fogságból és még tett néhány missziói utat, s ezután került a másodszorra is fogságba Rómában, ahol elérte a vértanúhalál (Révész).

Pál apostol jelentőségével azt hiszem mindannyian tisztába vagyunk. A munkámmal csak be szerettem volna mutatni, hogy a missziós tevékenysége hogyan zajlott az apostolnak, amely révén a pogány világ megismerkedhetett Krisztus evangéliumával. (A dolgozathoz mellékelek egy térképet, hogy azon is követhetők legyenek az utak.)

Bibliográfia

Dr. Budai Gergely (Herczeg Pál) 1994. Az Újszövetség története. Budapest, Kálvin János Kiadó = Budai

Révész Imre 1995. Egyháztörténelem. Budapest, Dunamelléki Református Egyházkerület Kiadója = Révész

Szent Biblia: Apostolok Cselekedetei = Ap. Csel.