Választott szövegrészem Szent Mátyás nevének magyarázatáról, apostollá választásáról és munkálkodásáról szól.
A Mátyás név zsidó szó, jelentése 'Istennek ajánlott' vagy 'Istennek ajándéka' vagy 'kisded' vagy 'alázatos'. Alázatos lehet az, aki nyomorúságot szenved, aki megvizsgálja saját magát, és úgy találja, hogy semmi jót nem érdemel, és az is, aki meglátja Isten hatalmasságát, és megutálja önmagát. Mátyás apostol mindháromnak megfelel, mert mártír volt, saját magát megutálta, és csak Isten nagyságát kívánta.[1]
A Lévi nemzetségéből, Betlehemből származó Mátyás nagy tudós volt. Az áruló Júdás helyébe választották sorshúzás és isteni jeladás után. Apostollá választása utáni életéről eltérőek a legendák. Némely írások szerint Macedóniába ment prédikálni, és itt az ördög vakító mérget itatott vele, de ez nem ártott neki. Miután még másokat is meggyógyított, az ördög javaslatára – aki csecsemő képében jelent meg a népnek – tömlöcbe vetették és megkínozták. A börtönből Jézus szabadította ki, hogy tovább hirdesse az Igét. Mikor az emberek nem hittek neki, megmondta, hogy a pokolra fognak szállni, ami rögtön meg is történt. Ezt látva a többiek mind megtértek, és ettől kezdve mindenki hitt Mátyásnak.[2]
Ezeken a részleteken kívül az apostol életéről és működéséről nem sokat lehet tudni, csak más apostolok legendáiból ruháztak rá bizonyos történeteket. Halálának módjáról is eltérő variációkat lehet olvasni: egyes változatokban karddal vagy bárddal lefejezték, mások szerint megfeszítették.[3]
Életrajzát valószínűleg Beda írta meg. Az Érdy-kódexen kívül a Debreceni-kódexben olvashatunk róla, szintén Legenda Aurea-fordítást. Azonban mindkét kódex róla szóló része inkább vita (élettörténet), s nem legenda.
Mátyás apostol önálló középkori ábrázolását nem ismerjük, de az apostolok oltárán szerepel. Attribútumai a kard, a bárd, kövek, kereszt és lándzsa. Bálint Sándor ikonográfiai jelvényének a szekercét nevezi meg.[4]
A szent magyarországi kultuszának az Árpád-korban még nincs nyoma, okleveleken a 14. században kezd keltezésként szerepelni. Hazai tiszteletének kialakulása a középkori aacheni magyar zarándoklatokkal függ össze. Mátyás ereklyéit ugyanis Trierben őrzik, a Szent Mátyás-apátság bazilikájában. A magyar zarándokok mindig útba ejtették Trier városát, hogy megtekintsék ezeket a relikviákat, és hazatérve terjesztették Szent Mátyás tiszteletét.[5] A szent és a név magyarországi népszerűségét Mátyás király is nagyban növelte. A szentek nevei mindig is kedveltek voltak, hiszen a kisgyermekek nem kaphattak pogány nevet. Ha mégis azt adtak nekik, akkor azt a keresztény nevet kapták, amelyiknek születésük napján épp az ünnepe volt. Így ez lett a gyermek védőszentje.[6]
Mátyás napja február 24-re esik. Ez a nap az 1493-as esztergomi zsinat óta parancsolt ünnep. Bár az idők során ezen ünnepek közül sokat eltöröltek, a napokhoz kötődő hiedelmek és hagyományok a nép körében tovább éltek.[7]
Az emberek képzelete Mátyás apostol ünnepe és a közeledő tavasz között kapcsolatot teremtett, így lett a szent Jégtörő Mátyás, mert az ő szekercéje töri meg a jeget, a tél hatalmát. Sok népi hiedelem és szokás ezzel kapcsolatos. Szokás mondani, hogy "ha Mátyás jeget talál, töri, ha nem talál, csinál", illetve hogy "Mátyás, Gergely két rossz ember". Ha Mátyáskor még fagy, akkor a jégtörő éleztetni adta a csákányát. Az apostol ezen a napon osztja ki a sípokat a madaraknak, hogy újra énekeljenek. A Mátyás-napi időjárásból lehet jósolni az éves termésre, tojásszaporulatra. A hideg idő jó termést jelent, a szeles pedig kevés tojást. Ha Mátyáskor esik, akkor a jég elveri majd a termést, a szőlő savanyú lesz. Mátyás apostol az ácsok, a mészárosok és a halászok védőszentje. Ezért a Mátyás napján fogott hal az egész évi szerencsés halászat előjele.[8]
Az időjárási regulákon kívül Szent Mátyás néhány kalendáriumhoz kötött történetnek is hőse. A hagyomány szerint az Úr Mohácsra küldte Mátyást jeget törni, a szekcseiek azonban megállították, és pálinkával leitatták. Ezután a szent visszafordult, és elmaradt a jégtörés. Aztán Isten Gergelyt küldte el, akit viszont a báriak borral itattak meg. Végül Józsefet küldte el az Úr, és ő baltájával meg is törte a Duna jegét.
1. A keresztény művészet lexikona. Szerk. Jutta Seibert, Corvina Kiadó, Budapest, 1994.
2. A Néma Barát megszólal. Válogatta Madas Edit, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1985.
3. Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. Szent István Társulat, Budapest, 1977.
4. Bán Imre: A Karthauzi Névtelen műveltsége. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976.
5. Kósa Csaba: Esztendő, te vígságszerző! Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1988.
6. Magyar Néprajz VII. (Népszokás, Néphit, Népi vallásosság). Szerk. Paládi-Kovács Attila, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988.
7. Magyar Néprajzi Lexikon, 3. és 4. kötet. Főszerk. Ortutay Gyula, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981.
8. Voragine, Jacobus de: Legenda Aurea. Helikon Kiadó, 1990.
9. White, Kristin E.: Szentek kislexikona. Maecenas Könyvkiadó, Budapest, 1993.
[2] Voragine, Jacobus de: Legenda Aurea, 78-81. o.
[3] Voragine, Jacobus de: Legenda Aurea, 78-81. o.
[4] Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium, 1. kötet, 229. o.
[5] Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium, 1. kötet, 229. o.
[6] Magyar Néprajzi Lexikon, 3. kötet, keresztnévadás
[7] Magyar Néprajzi Lexikon, 4. kötet, szentek ünnepei
[8] Magyar Néprajz VII.