Bárczi Ildikó

ARS COMPILANDI

Le principe de l’encyclopédisme dans la composition des sermons au Moyen Age tardif

Monsieur le Président, Mesdames, Messieurs, chers colleges!

Könyvtáraink régi nyomtatványainak katalógusait áttekintve azt tapasztalhatjuk, hogy mind a művek, mind a kiadások, mind pedig a példányszámok tekintetében az egyik legterjedelmesebb fejezet a prédikációirodalomé. (A továbbiakban látni fogjuk, hogy e fejezetbe nemcsak a megszerkesztett beszédeket tartalmazó gyűjteményeket sorolhatjuk, hanem mindazokat a segédkönyveket is, amelyeknek anyaga és szerkezete egyaránt újabb prédikációciklusok szerkesztését szolgálja.)

A szakbibliográfiák tanúsága szerint azonban az irodalomtörténeti kutatás érdeklődése nagyon ritkán irányult e metodikai szempontból egységes szöveganyag egészére. A kutatók többsége speciális, az anyag egészének természetét tekintve partikuláris kérdésfeltevésekkel válogat. Az egyszerit, a sajátosat keresi – és ilyenből bizony elég keveset talál. A hazai szakirodalomban kivételt jelent Thienemann Tivadar Temesvári Pelbárt német kortársai című tanulmánya. A Pelbárt és Johannes Gritsch prédikációinak összevetéséből adódó tanulságot így fogalmazza meg: „címük ugyanaz, tartalmuk ugyanaz, berendezésük ugyanaz”. És méginkább általánosítva: „Ha összevetjük Gritsch, Meffreth, Pelbárt egy-egy prédikációját, szemünkbe tűnik az a meglepő azonosság, a változatlanság, az egész szellemi atmoszféra homogén volta, melyből ezek a prédikációk származnak..”

Így ha egy-egy munka sajátosságait kívánjuk megragadni, a folyamatos olvasás és cédulázás során ezt a feladatot szinte elvégezhetetlennek érezhetjük. A beszédek témaválasztása elsődlegesen a liturgia által meghatározott, mégis azt tapasztaljuk, hogy gyakran a felosztások (divisiók, subdivisiók) egyre gazdagabb tematikai változatosságot eredményeznek. A legfőbb nehézséget az okozza, hogy a mondatok nagy része idézet, többé vagy kevésbé pontosan megjelölt locusszal. Az idézett auktoritások köre igen tág: a leggyakrabban idézett teljes Vulgatán kívül, a teljesség igénye nélkül: a pogány antikvitás auktorai, a teljes patrisztika, az arab tudomány, a skolasztikus teológia, a kánonjog, legendák, krónikák etc.

Az eredeti auktor-helyek visszakeresése a kritikai – és immár az internetes – kiadások segítségével megkísérelhető, ezen óriási munka eredménye azonban két okból kétes: számos esetben idézetünk torzult – romlott (?) – szövegűnek bizonyul; a feltárt eredeti szöveghelyek pedig nemigen visznek közelebb a vizsgált gyűjtemények gazdagságának megértéséhez. Lássunk néhény példát!

1985-ben jelent meg Kurt Ruh gondozásában, két kötetben a német középkor ferencrendi írásbeliségének reprezentatív szöveggyűjteménye (Franziskanisches Schrifttum im deutschen Mittelalter. Bd. I-II. München 1985.). Egy XIV. századi Szent Ferencről szóló beszéd a szentek angyali természetét tárgyalja. Az angelus definícióját Damascenusra hivatkozva hozza: Angelus est (…) substantia intellectualis incorporea, arbitrio libero Deo ministrans, immortalitatem suscipiens. A szövegkiadó a jegyzetben közli a hivatkozott helyet: „De fide orth. l. II, c 3, n. 155 (Migne PG. 94, Sp. 866): Angelus itaque est substantia intelligens, perpetuo motu, necnon arbitrii libertate praedita, corporis expers, Deo serviens, immortalitatem in natura Dei munere consecuta. Itt most nem vállalkozhatunk e definíció-szöveg változásainak nyomon követésére, hanem csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy milyen folyamatokról árulkodhat az a tény, hogy a mintegy 150 évvel későbbi magyar prédikációszerző, Laskai Osvát Szent Mihály napi beszédében Damascenus definíciójának a német ferences beszédében szerepelt változatát használja, ezt magyarázza részletesen, tagonként, nem pedig az „eredetibbet”. A szöveghagyomány tehát ebben az esetben nem az eredeti szöveghelyet tartja forrásának, hanem az idézet variánsként épült be az angyali természetről szóló prédikációs gyakorlatba. Damascenus nevének említése nem a mai értelemben vett forráshivatkozás, hanem ugyanúgy része a kifejtésnek, mint maga a definíció, ill. a hozzá fűzött magyarázatok bármely másik eleme. Ezért nem lenne igazán jelentős felfedezés, ha megtalálnánk a vizsgált forrásainkban szereplő változattal egyező latin Damascenust.

Konrad Bömlin a XV. század első felében írott prédikációjának egyik részletében a keresztség minden bűnt eltörlő hatalmát bizonyítja. Az ehhez fűzött jegyzet felfejti az eltorzult Bonaventura-hivatkozás (Bonaventura super Exodi, sc. librum) genezisét – ti. hogy noha Bonaventura nem írt Exodus-kommentárt, Sententia-kommentárja megfelelő helyén (lib. IV. dist. IV. 1. 1.) viszont hozza az Exodus-hely allegorikus magyarázatát. Emellett pedig idézi még a kiadói jegyzet az egész gondolatmenet forrásakánt Szent Tamás Summa theologiae-ját: Praeterea diversorum morborum diversae sunt medicinae: quia, sicut Hieronymus dicit, ’non sanat oculum, quod sanat calcaneum’. Leleplező megfigyelésre ad alkalmat a magyarországi alfabétikus teológiai enciklopédia, a Rosarium Laskai Osvát által szerkesztett IV. kötetének megfogalmazása: diversorum morborum diversae sunt medicinae; sicut dicit Gregorius: quod non sanat oculum, sanat calcaneum. A szerző nevének cseréje arról látszik tanúskodni, hogy – függetlenül attól, hogy a mondatot Jeromos vagy Gergely írta-e le valahol, vagy talán mindketten – e tekintetben kétféle hagyomány létezett, kétféle attribúció-hagyomány.

A fő kérdés tehát az, hogy hogyan lenne érdemes e kompilált szövegeket kezelnünk, úgy, hogy szövegkiadásunk anyagkezelése metodikáját tekintve a kortárs anyaggyűjtést tekintse mintájának. A későközépkori magyarországi prédikációgyűjteményeket és ezek közvetlen forrásait, segédkönyveit vizsgálva nyilvánvalóvá vált, hogy a keresés legfontosabb eszközei az e korban már csaknem minden munkához elkészített TABULÁK, azaz alfabétikus tárgyszómutatók. A tárgyszóanyagnak, ill. a hozzájuk tartozó, citátumokban gazdag kifejtéseknek a tanulmányozása egyértelművé teszi, hogy a bármely különböző helyekről egymás mellé kerülő citátumok sorának összerendező elve a tárgyszó. S minthogy az egyes kötetek szövegeit is tabulák használatának segítségével állították össze, ezért – kis gyakorlattal – a mai olvasónak sem jelent gondot e szövegekhez tabulát szerkeszteni.

Természetesen a tabulák tartalma nem lehet gazdagabb magának a gyűjteménynek a tartalmánál; bizonyos hangsúlyeltolódások, kiemelések, ill. elhagyások azonban nagyon jellemzőek lehetnek. A többnyire névtelen tabulaszerkesztők választásain múlhat, hogy a tabula által felmutatott tudásanyag mennyire sokrétű, vagyis mennyire tekinthető enciklopédikus jellegűnek.

Különösen érdekes megfigyelésekkel kecsegtet két olyan tárgymutatónak az összehasonlítása, amelyek egyazon műhöz készültek, vagyis tárgyszóanyaguk különbségeit csakis a tárgymutatók készítőinek eltérő szándékai magyarázzák. Minden bizonnyal egymástól teljesen függetlenül dolgozott Antoninus Florentinus Summa theologicájának két feldolgozója: az ÖNB Cod. Lat. 4130 jelzetű kéziratos tabula készítője, ill. Johannes Molitor, akinek tabula-kötete 1485-től a Summa theologica kiadásainak állandó kísérője lett. A kódex explicitjében 1485-ös dátum olvasható. Célszerűnek tűnik tematikus csoportosításban venni számba elsőként a Johannes Molitornál szereplő, a kéziratos tabulából azonban hiányzó tárgyszavakat. (A lista csaknem teljes, csak a tanulságot nem ígérő tárgyszavak és személynevek maradtak ki.)

Pasztoráció: attritio, cantilena, cibus, clandestinum matrimonium, consolatio, contemplativus, crapula, cupiditas, decalogus, dissensio, displicentia, divortium, dolor, extasis, fatuus, felicitas, fletus, fragilitas, genitale membrum, habitus, incubi et succubi, inquietudo, inspectio spectaculorum, invocatio daemonum, iocosa dicta, iterare … poenitentiam, languor, levitas, libido, litigiosus, longanimitas, mansuetudo, morosa delectatio, nocturna pollutio, novitatum praesumptio, oscula, potentiae animales, pudicitia, pupillorum et viduarum respectus, rancor, recreatio corporis, risio, scrupulosa conscientia, sodomia, stupor, subsannatio, tarditas, taxillorum ludus, tenacitatis 7 differentiae.

Jog: alienare, bulla, citatio, concessum, contractuum … modi, delictum personae, discretio, dissimulare, exactiones, gibbosus, homagium, illegitimatio, illicite, immunitas, impositio, infames, iniustitia, ius gentium, leprosus, laesio, locupletari, manumissio, matricida, mos, mutilans, pacta, petitio, praegnans mulier, pueri, spurius, substitutio.

Egyházjog: altar, anathema, claudi, clausura, Clementina, concubinarii sacerdotes, curatus, exorcista, exitus religionis, gentiles, indignus, iubileus annus, miracula, pagani, palatium episcopi, peregrini, primates, proprium in religione, Romana ecclesia, Romipetae, synodus, tributa et census ecclesiae.

Egyházi és világi statusok: accolitus, actor, apothecarii, aurifices, beginae, camerarii, cantor, Carmelitae, Carthusienses, cerdones, curatores, diaconus, discere, domestici, aedificatores, fraticelli, heremita, mendicantes fratres, mensura falsa, mercatores, meretricium, musici, ornamentorum venditores, pastores, presbyteri, rustici, scholares, stipendarius, subdiaconus, tabelliones, teloneus, villani.

Természettudományok: aer, anthropos, cometa, complexio, constellationes, elementa, aetates hominum, hermafrodita, indictio, Kalendae, mathematica, metaphysica, microcosmus, naturalia, numerus, Pythagorica praecepta, physica scientia, planetae, signa zodiaci, torpor.

Liturgia-magyarázat: Alleluia, calix, chrisma, genuflexio, halocaustum, Kyrie eleison, Magnificat, matutinae, offertorium, oleum sacrum, oriens, pallae altaris, rasura clericorum, salutatio angelica, Sibylla, tonsura prima, veneratio ecclesiarum.

Rétorika: discutienda, interpretatio, ironeitas, logica, metaphorae, poetarum scientia, rhetorica, saeculares litterae.

Jelképek: acies, aquila, basiliscus, bestiae, cardo, claritas, columnae septem, iumenta, mons, pestis, pondus, praedatoria animarum, radices, torcular, virga, volare.

Helytálló következtetésekre természetesen csakis a két forrásban közös tárgyszóanyag ismeretében juthatunk. A pasztoráció körébe sorolt tárgyszavakat persze tovább lehetne osztályozni, úgy tűnik azonban, hogy a különbségek ellenére ennek a témának valamennyi rétege iránt nagyjából azonos a tabulakészítők érdeklődése, kivétel talán a Johannes Molitornál található pszichológiai jellegű tárgyszócsoport: consolatio, dissensio, extasis, fletus, inquietudo, languor, libido, morosa delectatio, novitatum praesumptio, potentiae animales, recreatio corporis, scrupulosa conscientia.

A jogot, ill. az egyházjogot olyan óriási mennyiségű anyag (91 tárgyszó) képviseli mindkét forrásban, hogy ehhez képest a különbségek jelentéktelennek tűnnek. A csak a kódexben szereplő tárgyszavak között mindössze nyolc jogi jellegűt találtam. Talán tulajdoníthatunk valami jelentőséget annak, hogy Johannes Molitor szívesen hívja fel a figyelmet a szentévi zarándoklatokra (iubileus annus, peregrini, Romana ecclesia, Romipetae), míg ilyennel a kódexben nem találkozunk.

Az egyházi és világi státusok tekintetében mindkét tabula igen gazdag. Megállapításainkat alátámasztandó itt érdemesnek látszik idézni a közös tárgyszavak listáját: abbas, abbatissa, archiepiscopus, archipresbyter, archidiaconus, architectores, artifices, barbitonsores, cardinales, carpentarii, clerici, creditor, custos ecclesiae, delegati, doctores, domini, episcopi, fabri, fenerator, fratres praedicatores, histrionatus ars, hospitalarii, Iudaei, laici, legati, medici, miles, ministri, negotiator, nigromantia, notarii, novicii, organizantes, pellifices, pictores, praelati, primicerius, princeps, procurator, rector, sacerdotes, sartores, serifices, servus, studentes, subdelegati, vicarii, viduae, virgines, usura, uxores. A világi foglalkozások szerepeltetésében következetes különbözést nemigen fedezhetünk fel, a kéziratban nem szerepeltetett mesterségek talán kolostori környezet szem előtt tartásáról vallanak (actor, camerarii, meretricium, ornamentorum venditores, teloneus); néhány esetben csak a tárgyszó különbözik, a tartalom nem, pl. aedificatores = architectores. Különböző érdeklődésről tanúskodnak viszont a Johannes Molitor által nagy számban szerepeltetett laikus- és szerzetesmozgalmakra vonatkozó tárgyszavak: beginae, Carmelitae, Carthusienses, fraticelli, mendicantes fratres.

A természettudományokra és a liturgiára vonatkozó tárgyszavak feldolgozása elsősorban alaposságában különbözik. A liturgiát magyarázó részekre a kézirat általában az alapvetőbb, a prédikációkban is használatos ismeretek esetében utal; közös tárgyszavak: absolutio, adventus, agnus paschalis, annuntiatio, aquae sanctae, celebratio, cultus, dies dominica, festa, horae canonicae, missa, oblatio, pallium episcoporum, Pater noster, Symbolum fidei, velum virginum. A kéziratban nem szerepel olyan liturgikus tárgyszó, amely Johannes Molitornál ne fordulna elő.

Rétorikával kapcsolatos tárgyszó a kéziratban mindössze kettő szerepel, ezek Molitornál is: aenigma, memoria.

A jelképként felhasználható tárgyszavak iránt a kéziratos tabula összeállítója legalább akkora érdeklődést tanúsít, mint Molitor, annak ellenére, hogy tárgyszavaik nem fedik egymást teljes egészében. A kézirat önállóan jelképként kiemelt tárgyszavai: digestiones, plenitudo, protegit, refrenare, rota, serpens, sigillum. A felhasználás lehetőségeinek szem előtt tartása tekintetében ezekkel rokon a számnevek szerepeltetésének gyakorlata; a következő számneves kifejezéseket csak a kézirat hozza: quattuor rationes, quinque sensus, septem peccata, tria …, triplex …(itt több lehetőséget sorol fel). Korábbi tapasztalataink igazolták, hogy az egyes jelképek és számnevek alapján történő divisio-szerkesztés ritka a prédikációk kompilálásakor, minthogy ennél nagyobb egységekben történik a szövegrészletek átvétele. Másfelől az egyes számnevek között különbség van abban a tekintetben, hogy felhasználási lehetőségeik mennyire gazdagok és közismertek: az öt, a hét, de különösen a három szerepeltetése alapfokú ismeretek hiányának feltételezéséről árulkodik.

Mindezek alapján a két tabulaszerkesztő szándékai a következőképpen rajzolódnak ki:

Johannes Molitor pszichológiai jellegű tárgyszavaival és a legkülönfélébb foglalkozási ágakra, életmódokra történő figyelemfelkeltéssel a széleskörű pasztoráció céljait szolgálja. Tudományos érdeklődése: rétorikai, orvosi, asztrológiai stb. tárgyszavai a hittani tanítástól függetlenedő reális ismeretszerzés számára is utat nyithatnak a műhöz. Valamennyi erényének megállapításához persze arra lenne szükség, hogy modern eszközökkel, esetleg számítógéppel elkészítsük Antoninus Florentinus művének lehető legteljesebb tárgymutatóját; az ezzel való összehasonlítás világíthatna rá a Johannes Molitor által esetleg elhanyagolt területekre is.

A kódex összeállítója tárgyszó-megállapításaiban kezdetlegesebbnek, gyakorlatlanabbnak tűnik: számos olyan tárgyszót használ, amelyek nem fedik fel kellőképpen a hivatkozott szöveghely témáját. Pl. pugnare tárgyszavának anyagát Molitornál clericus és bellum alatt találjuk; ugyanígy: protegit scutum helyett, prima tonsura tonsura prima helyett, quadraginta ieiunium helyett stb. Úgy látszik, hogy a kolostori prédikálás szempontjai igen fontosak számára: a világá foglalkozások között differenciál, a kolostorban elő nem fordulókkal nem foglalkozik. A mélyebb, öncélúbb tudományos ismeretek nem érdeklik. Számos esetben felhívja viszont a figyelmet a kolostori képzésben felhasználható részletekre: alapfokú ismeretekre, mint pl. a számnevek alkalmazhatósága, az alapfokú liturgikus magyaráztokra s a természettudományos ismeretek morális-allegorikus felhasználhatóságára. Ezt erősítheti a jogi tudásanyag vélhetőleg teljes, de mindenképpen igen gazdag kiaknázása, s talán a bizonyos, idegennek érzett vallási ismeretek elhallgatása is (ld. beginae, fraticelli stb. hiánya). Iskolaközpontú szándékról tanúskodik néhány, eddig nem említett (mert besorolhatatlan) tárgyszava is, pl.: erudiri indiget homo a senibus et expertis; ez a tárgyszó egy igen rövid részletre utal a prudentia kifejtésében, s a tárgymutatóban idézett mondathoz összesen még kettő tartozik ebben a témában. Historia saepe scribitur falsa tárgyszó hivatkozott helyén a következő olvasható Doctrinae gentilium philosophorum vel poetarum non prosunt ad salutem fejezetcím alatt: Ita Virgilius Platonem aliqualiter sequens mentitus est omne vitium a corpore originaliter pullulare, originale peccatum non credens, ubi ait: Igneus est illis vigor, et caelestis origo. Seminibus quantum non noxia corpora tardant. Terrenique hebetant artus moribundaque membra. Saepe falsa scribunt isti historici vel morales favore, odio vel amore. Hinc Hiero. fatetur philosophos expresse mentitos, ubi scripserunt Socratem semper eundem vultum habuisse … Mindebből a tárgyszó nem a tudásanyag valamely részletét ragadja meg, hanem egy műfaj, egy auktor világnézeti veszedelmét.

Ősnyomtatványos forrásaink anyagkezelésének tanulságait fel szeretnénk használni a közeljövőben anyanyelvű kéziratos prédikációgyűjteményünk, az Érdy-kódex internetes szövegkiadásának elkészítésekor. A hasonmás, a betűhű átirat és a mai helyesírású szöveg közlése mellett a következő feladatkat tűztük magunk elé:

- Teljes szövegével közöljük a Karthauzi Névtelen valamennyi felkutatható ősnyomtatványos forrását. Ez kiindulásul szolgálhat elsősorban Temesvári Pelbárt életművének kiadásához is.

- Magyar-latin tárgyszóindexet készítünk, melynek segítségével párhuzamos szöveghelyeket, citátum-sorokat keresünk és közlünk, elsősorban a kortárs európai prédikációirodalomból, de kutatjuk e tudásanyag továbbélését is, természetesen a teljesség igénye nélkül.

- Kísérletet teszünk a citátumok diakrón vizsgálatára; az idézett auktorokról lexikont és bibliográfiát készítünk, különös tekintettel középkori recepciójukra.

Reményeink szerint e munka eredményeképpen olyan középkori enciklopédiát kapunk, amely egyrészt szinte elvárást támaszt a bővítésre, az organikus rendszer kiteljesítésére, másrészt gazdagon felhasználható más területeken is.

Je vous remercie de votre attention.