Bemutatkozó sajtóértekezletünkön Bojtár Endre
szerkesztőtársam elmondta: arra törekszünk, hogy folyóiratunk tartós
olvasmány legyen, és egy-egy számot akár húsz évvel a megjelenés után is
kézbe lehessen venni. A folyóirat ebből a szempontból ne különbözzék a
könyvtől.
Évtizedek óta egyik legkedvesebb olvasmányom ez az
egybekötött évfolyam. Pedig a „Magyar Kurír” még csak nem is folyóirat volt,
hanem újság, és az ember azt gondolná, hogy az ilyesmi elavul, érdektelenné
válik. A tudósítások a kedvenceim – többek között a francia tárgyúak, például
a Forradalomról szólók. (Akkor a cenzúra jól látható módon, a szedésben fehér
foltokat hagyva működött. Néha a fehérség közepén a szerkesztőség meg is
jegyezte: A’ Rostába’ maradott.) Legkedvesebb francia vonatkozású tudósításom
arról a Blanchard-ról szól, aki léghajójával először röpülte át a La Manche
csatornát, és aki tudományát Bécsben is bemutatta.
Nemcsak az Önök tiszteletére választottam, mint
francia vonatkozású művet, Caesar munkáját A galliai háborúról: ez is régi
kedvenceim közé tartozik. Jellegzetes későreneszánsz kiadvány, Chr. Plantin
egyik utolsó remeke, 1586-ból. (Egyébként tíz évvel ezelőtt a 2000 is Plantin-metszette betűkkel
készült.) Talán nem olyan finom a papírja, mint a 15. századi
ősnyomtatványoké lenni szokott, de még ma sem sárgul. A mérete is kedvezőbb
(nem túl mutatós, hanem olyan zakózseb-forma), és már az iniciáléknak sincs
benne – kifestőkönyvszerűen – hely kihagyva, hogy az embernek el kelljen
vinnie a miniátorműhelybe, ha nem akar maga bíbelődni vele – az iniciálék
ugyanúgy bele vannak nyomtatva, mint egy mai kiadványban. Tömegkönyv, de jól
van megcsinálva. A szedés tömör, de valahogy mégis szellős, arányai
tökéletesek. A példány olvasás nyilvánvaló nyomait viseli magán, állapota
mégis kifogástalan. Ha vigyáznak rá, bizonyára hasonló lesz 2400-ban is.
Ez a tárgy ún. írható/olvasható sugárlemez,
pontosabban már nem olvasható, mert elromlott. Mielőtt a Philips beperel, le
kívánom szögezni, hogy nem őmiattuk romlott el. Valóban kiváló termék volt,
igazi Philips. Let’s make things better. Én tettem tönkre, én vagyok a hibás.
Azért takartam le a védjegyet, mert ebben az
esetben mintha nem követtem volna el hibát, adataim mintha ok nélkül szálltak
volna el. (Persze ha meglennének is: kinek van ma már meghajtója az ilyen
vén, nagy hajlékonylemezekhez?) |