Mi marad meg a Bábeli Könyvtárban?

 

Az elektronikus könyvtár is könyvtár

A Hálózat előtti világban az irodalmi szövegnek hosszú utat kellett megtennie a szerzőtől a folyóiraton vagy könyvkiadón keresztül az olvasóig. Az új helyzet most arra csábít, hogy ezt az utat lerövidítsük. A rendszerváltás és az asztali kiadványszerkesztés népi foglalatossággá tette, és így bizony valamelyest le is züllesztette a könyvkiadást. A Hálózat mindezt még tovább erősíti, hiszen a közléshez immár papírgyár, nyomda sem kell.

A klasszikus magyar irodalom virtuális könytárában nincsenek könyvek, csak szövegállományok, de könyvtárosra mégis szükség van: ő szerzi be, ő rendezi, ő teszi kényelmesen hozzáférhetővé, vagyis ő szolgáltatja a szövegeket. (És ő az, aki nem szed késedelmi díjat, és nem teszi szóvá, ha belefirkálunk a könyvekbe, vagy ha egyenesen ellopjuk őket.) A szövegállományokat, a virtuális könyveket azonban nem a könyvtáros állítja elő, hanem a hozzáértő irodalomtörténész, a textológus, ahogy a papírkönyvek világában is a tekintélyes kiadók az ilyen feladatokat kiváló szakemberekre bízzák. Az elektronikus könyvtár is könyvtár, nem könyvkiadó, s végképp nem tudományos intézet. A közeljövőben sok minden beleolvad a Hálózatba: nemcsak a könyvtár és a könyvkiadó, hanem a televízió, a telefon, a posta, a folyóirat, a napilap stb. Azonban a két különböző munkafolyamat: klasszikus szövegek számítógépes rögzítése, ill. számítógépes könyvtári szolgáltatásuk továbbra is nagyon különböző szakértelmet igényel.

Spiró álmának csak az egyik felét váltotta valóra a MEK: a nemzetközi összehasonlítást is kiálló színvonalon hozott létre barátságos, kényelmes könyvtári szerkezetet a kibertérben. Ám nemzetközi összehasonlításban talán a magyar irodalomtudománynak sem kell szégyenkeznie azokkal az eredményekkel, amelyeket a szövegek gépi nyilvántartásának és hálózati kiadásának terén eddig elért. Évszámokban bemutatva:

1976: a szegedi egyetemen megkezdődnek a régi magyar költészet teljes számítógépi leltárának munkálatai.

1984: létrejön az első hálózati összeköttetés Magyarországon egy irodalomtörténeti adatbázis és egy távoli felhasználó között. A két végpont: a szegedi JATE R55-öse és az MTA Irodalomtudományi Intézetének Commodore C64-ese, közöttük hagyományos, postai telefonvonal és egy bőröndméretű modem.

1992: Párizsban megjelenik a régi magyar költészet adatbázisa a hozzávaló kétkötetes kézikönyvvel.

1993 november: ugyanez megjelenik az Interneten, számos új szöveggel bővítve. Elkészül a Balassa-kódex sugárlemezes kiadásának első változata.

1993 december: további támogatás hiányában ideiglenesen befejeződik a magyar irodalomtörténeti adatbázis fejlesztése az Interneten.

1994: ekkor kezdődik meg a Magyar Elektronikus Könyvtár kiépítése.

1996: az Internet Expo költségén tovább fejlődhet az 1993-ban félbehagyott adatbázis; elkészül a Balassa-kódexnek és József Attila prózájának[1] nagy pontosságú hálózati kiadása.

 

 

 

 



[1] Túlzás! Bizonyos műveké elkészült, csakugyan, de a teljes anyag hálózati közzététele föltehetően csak 1999. végén történik meg. (E könyv hálózati verziójának készítésekor már a http://magyar-irodalom.elte.hu/ja/ címen hozzáférhető.)