|
|
|
|
Mi marad meg a Bábeli Könyvtárban?
|
Az elektronikus könyvtár is könyvtár A Hálózat előtti világban az irodalmi szövegnek
hosszú utat kellett megtennie a szerzőtől a folyóiraton vagy könyvkiadón
keresztül az olvasóig. Az új helyzet most arra csábít, hogy ezt az utat
lerövidítsük. A rendszerváltás és az asztali kiadványszerkesztés népi
foglalatossággá tette, és így bizony valamelyest le is züllesztette a
könyvkiadást. A Hálózat mindezt még tovább erősíti, hiszen a közléshez immár
papírgyár, nyomda sem kell. A klasszikus magyar irodalom virtuális könytárában
nincsenek könyvek, csak szövegállományok, de könyvtárosra mégis szükség van:
ő szerzi be, ő rendezi, ő teszi kényelmesen hozzáférhetővé, vagyis ő szolgáltatja
a szövegeket. (És ő az, aki nem szed késedelmi díjat, és nem teszi szóvá, ha
belefirkálunk a könyvekbe, vagy ha egyenesen ellopjuk őket.) A
szövegállományokat, a virtuális könyveket azonban nem a könyvtáros állítja
elő, hanem a hozzáértő irodalomtörténész, a textológus, ahogy a papírkönyvek
világában is a tekintélyes kiadók az ilyen feladatokat kiváló szakemberekre
bízzák. Az elektronikus könyvtár is könyvtár, nem könyvkiadó, s végképp nem
tudományos intézet. A közeljövőben sok minden beleolvad a Hálózatba: nemcsak
a könyvtár és a könyvkiadó, hanem a televízió, a telefon, a posta, a
folyóirat, a napilap stb. Azonban a két különböző munkafolyamat: klasszikus
szövegek számítógépes rögzítése, ill. számítógépes könyvtári szolgáltatásuk
továbbra is nagyon különböző szakértelmet igényel. Spiró álmának csak az egyik felét váltotta valóra
a MEK: a nemzetközi összehasonlítást is kiálló színvonalon hozott létre
barátságos, kényelmes könyvtári szerkezetet a kibertérben. Ám nemzetközi
összehasonlításban talán a magyar irodalomtudománynak sem kell szégyenkeznie
azokkal az eredményekkel, amelyeket a szövegek gépi nyilvántartásának és
hálózati kiadásának terén eddig elért. Évszámokban bemutatva: 1976: a szegedi egyetemen megkezdődnek a régi
magyar költészet teljes számítógépi leltárának munkálatai. 1984: létrejön az első hálózati összeköttetés
Magyarországon egy irodalomtörténeti adatbázis és egy távoli felhasználó
között. A két végpont: a szegedi JATE R55-öse és az MTA Irodalomtudományi
Intézetének Commodore C64-ese, közöttük hagyományos, postai telefonvonal és
egy bőröndméretű modem. 1992: Párizsban megjelenik a régi magyar
költészet adatbázisa a hozzávaló kétkötetes kézikönyvvel. 1993 november: ugyanez megjelenik az
Interneten, számos új szöveggel bővítve. Elkészül a Balassa-kódex
sugárlemezes kiadásának első változata. 1993 december: további támogatás
hiányában ideiglenesen befejeződik a magyar irodalomtörténeti adatbázis
fejlesztése az Interneten. 1994: ekkor kezdődik meg a Magyar Elektronikus
Könyvtár kiépítése. 1996: az Internet Expo költségén tovább
fejlődhet az 1993-ban félbehagyott adatbázis; elkészül a Balassa-kódexnek és
József Attila prózájának[1]
nagy pontosságú hálózati kiadása. |
|
|
|
|
|
