Számítógép az irodalomtudományban A számítógépet előbb kezdték alkalmazni az
irodalmi szövegek tanulmányozói mint létrehozói. Roberto Busa S. J. már 1949-ben
hozzálátott Aquinói Szent Tamás műveinek gépre rögzítéséhez, kisvártatva
pedig megjelentek a versírás gépi utánzatai. Magyarországon e téren Mártonfi
Ferenc jutott a legmesszebbre. Nem elégedett meg a hangzó anyagra mintegy
ráépülő verstani szabályok megállapításával, hanem „fonológiai automatáját”
működtetve a beszédhangok létrehozásának elméletét is megalkotta. Mesterséges
költészetének nincs nyelvtana, sem szótára, s így persze jelentése sincs. Mártonfi (1980) Balassi-szaka: Alef aborkende pretesz leberende jóhajé
parászoros
Vendek poroszorán s végyi
koloszorán perindek perászoros Kubul odorosi fendek
roborosi hejéne kereszoros Mártonfi aszklépiadészi szaka: Vendel bár katafán szőbere
léte tán
Heldészért porololt
várteki béresők Komportól menesél vendegi
bortalán Hej lé kőszeki páriszét A számítógép irodalomtudományi alkalmazásának
sikere persze mindig attól a kutatótól függ, aki a kérdéseket fölteszi.
Kimutatták például, hogy Ady a magyar nyelv beszédhangjait hasonló
gyakorisággal használta különböző köteteiben, s ráadásul e gyakoriság mások
nyelvhasználatától sem nagyon különbözik. A számítógép főképp az adatok
nyilvántartásában bizonyult nélkülözhetetlennek. Papp Ferencnek és
munkatársainak műve, A magyar nyelv szóvégmutató szótára (1969) nemcsak a
nyelvésznek, hanem az irodalomtörténésznek is hasznos segédeszköze. A régi
magyar költészet sokszempontú, teljes nyilvántartása Franciaországban jelent
meg. E leltár az alapja az egymással összekapcsolt számítógépek
világhálózatán hozzáférhető, virtuális magyar irodalomtörténeti könyvtárnak.[1] |
[1] A fejezet írásakor,
1996-ban munkatársaim, Golden Dániel, Horváth Takács Balázs, Kovács István, Szedmák
Sándor, Turi László, Veres András, Vadai István és én csakugyan készíttettünk
egy kis áttekintő könyvtárat a magyar irodalom történetének tanulmányozásához.
(A honfoglalás ezerszázadik évfordulójára megrendezett, ún. „Virtuális Expo”
szervezői minket bíztak meg, hogy az irodalomtörténet képzetes tárlóját
berendezzük.) Összeállításunk, a kis földalatti pályáját leképező
millecentenáris kiállítás „Oktogon állomás”-a évekig tanulmányozható volt, a https://www.idg.hu/expo/oktogon/
címen, aztán 1999 elején elveszett. (Helyreállítására és újbóli
közzétételére – ha sikerül – valószínűleg a https://magyar-irodalom.elte.hu
címen kerül sor.) Igazság szerint az „Oktogon Állomás”-nak nem sok köze volt a
régi magyar költészet Franciaországban megjelent leltárához, a Répertoire…-hoz.