Számítógépes költészet

 

Számítógép az irodalomtudományban

A számítógépet előbb kezdték alkalmazni az irodalmi szövegek tanulmányozói mint létrehozói. Roberto Busa S. J. már 1949-ben hozzálátott Aquinói Szent Tamás műveinek gépre rögzítéséhez, kisvártatva pedig megjelentek a versírás gépi utánzatai. Magyarországon e téren Mártonfi Ferenc jutott a legmesszebbre. Nem elégedett meg a hangzó anyagra mintegy ráépülő verstani szabályok megállapításával, hanem „fonológiai automatáját” működtetve a beszédhangok létrehozásának elméletét is megalkotta. Mesterséges költészetének nincs nyelvtana, sem szótára, s így persze jelentése sincs.

Mártonfi (1980) Balassi-szaka:

 
Alef aborkende pretesz leberende jóhajé parászoros

Vendek poroszorán s végyi koloszorán perindek perászoros

Kubul odorosi fendek roborosi hejéne kereszoros

 

Mártonfi aszklépiadészi szaka:

 
Vendel bár katafán szőbere léte tán

Heldészért porololt várteki béresők

Komportól menesél vendegi bortalán

Hej lé kőszeki páriszét

 

A számítógép irodalomtudományi alkalmazásának sikere persze mindig attól a kutatótól függ, aki a kérdéseket fölteszi. Kimutatták például, hogy Ady a magyar nyelv beszédhangjait hasonló gyakorisággal használta különböző köteteiben, s ráadásul e gyakoriság mások nyelvhasználatától sem nagyon különbözik. A számítógép főképp az adatok nyilvántartásában bizonyult nélkülözhetetlennek. Papp Ferencnek és munkatársainak műve, A magyar nyelv szóvégmutató szótára (1969) nemcsak a nyelvésznek, hanem az irodalomtörténésznek is hasznos segédeszköze. A régi magyar költészet sokszempontú, teljes nyilvántartása Franciaországban jelent meg. E leltár az alapja az egymással összekapcsolt számítógépek világhálózatán hozzáférhető, virtuális magyar irodalomtörténeti könyvtárnak.[1]

 

 

 

 



[1] A fejezet írásakor, 1996-ban munkatársaim, Golden Dániel, Horváth Takács Balázs, Kovács István, Szedmák Sándor, Turi László, Veres András, Vadai István és én csakugyan készíttettünk egy kis áttekintő könyvtárat a magyar irodalom történetének tanulmányozásához. (A honfoglalás ezerszázadik évfordulójára megrendezett, ún. „Virtuális Expo” szervezői minket bíztak meg, hogy az irodalomtörténet képzetes tárlóját berendezzük.) Összeállításunk, a kis földalatti pályáját leképező millecentenáris kiállítás „Oktogon állomás”-a évekig tanulmányozható volt, a http://www.idg.hu­/expo­/ok­to­gon/ címen, aztán 1999 elején elveszett. (Helyre­ál­lí­tá­sá­ra és újbóli közzétételére – ha sikerül – valószínűleg a http://ma­gyar-irodalom.elte.hu címen kerül sor.) Igazság szerint az „Oktogon Állomás”-nak nem sok köze volt a régi magyar költészet Franciaországban megjelent leltárához, a Répertoire…-hoz.