ALBRECHT ZSÓFIA:
RÓMA ÉS AZ ÉRDY-KÓDEX

Az Érdy-kódexszel kapcsolatos szakirodalomban régóta vitatott kérdés, hogy vajon járhatott-e a Karthauzi Névtelen Itáliában, hiszen a kódexben számos helyen találunk utalást római építményekre, helyszínekre, történelmi személyekre. Bán Imre tanulmánya ^[1] nyomán kigyűjtöttem a kifejezetten építészeti alkotásokra vonatkozó részeket, valamint több, magyarországi műemlékre vonatkozó adatot is.

Így ír erről Bán Imre a Történeti műveltsége című fejezetben: „tudósításokat nyerhetünk az Érdy-kódex magyar legendáiból az örök »város«, Róma topográfiájáról ^[2] és egyházi épületeiről ^[3] … középkori magyar nyelvű íróink közül neki van a legteljesebb Róma-képe”. ^[4]

Hogyan tehetett szert erre a Róma-képre? Egy szerzetes számára két utat látok a legvalószínűbbnek az Itáliába való eljutáshoz: a külföldi tanulmányokat és a zarándoklatot. Az előbbire találunk is számos példát; főként szerzetesek végezték tanulmányaikat Rómában, de karthauzi szerzetesről nem tudunk. ^[5]

A Rómát úti célul választó magyar peregrinációnak a korai századoktól kezdve hagyománya van. Már Szent István alapított Rómában zarándokházat, ^[6] és a San Stefano Rotondo templom ^[7] a magyar zarándokok egyik legfontosabb állomáshelye még ma is.

Magyar zarándokokról találunk feljegyzéseket az ún. fraternitások (társulatok) anyakönyveiben. Ezek a társulatok a zarándokok védelmére, ill. vezeklésük elősegítésére jöttek létre. Az egyik ilyen fraternitás a római Szentlélek-társulat volt, amelynek anyakönyvében (Liber confraternitatis S. Spiritus de Urbe) örvendetes módon számos magyar bejegyzés található. ^[8] Pásztor Lajos szerint „a Szent Lélek Társulat tagjainak a sorában ... leggyakrabban bencések szerepelnek. Ágostonrendűek, domonkosok, pálosok és premontreiek csak egy-két alkalommal, ferencesek és karthauziak pedig egyszer sem.” ^[9] Sajnos a mai napig nem ismerünk semmilyen feljegyzést karthauzi szerzetes zarándokokra vonatkozóan. ^[10]

Ha a 15–16. századi pasztorációs segédkönyvek tárgymutatóiban (tabulákban) kifejezetten a római zarándokokat szeretnénk megtalálni, akkor pl. a Romipeta szónál kereshetünk. Johannes Molitoris tabulája Antoninus Florentinus Summa theologica-jához ^[11] a 15. században készült, többször is kinyomtatták. A tabulában a Romipeta és a penitentiarii Romae kifejezésekre leltem, amelyeket megnéztem a hivatkozott helyen a Summa theologica-ban is, ^[12] ahol a zarándokokat megtámadók büntetéseiről olvashatunk, amelyek aszerint súlyosbodtak, milyen kár érte a peregrinust. Így például pápai kiátkozást vont maga után egy zarándok meggyilkolása.

A Karthauzi Névtelen külföldi tartózkodására engednek következtetni a következő részletek a kódexből:

1.) „Es ky annak elỏtte hywattatyk vala pantheonnak az az myndden balwanyoknak templomanak ymaran hywatathneek mynd sok zentỏk eegyhazanak, mastan kedeeg neweztetyk kerek bodog azzonnak. Ha ky Romaban volt lathatta”. ^[13]

2.) „Constantinapolban nagy zeep eegyhazat rakathna, kynek massa ne lenne ez vylagon. Es meg fogadaa zawaat. ha ky latta twggya”. ^[14]

3.) „Nyolczad meltossaga mert bodogssagus zent lucach yo orwos mester leegen. De maga yo keep yro vala, kynek byzonsaga, mert senky oly byzon es ygaz zemeel zerent meg nem yrhatta wrwnk Iesusnak es azzonywnk marianak kepeet, ha ky romaban volt meg latthatta. Masyk Constantinapolban volt vala hol vagyon mastan.” ^[15]

Az idézetekből valóban úgy tűnik, mintha személyes élmények alapján írná le a Rómában látottakat. Azonban a kiemelt részek latinra való visszafordításakor a si (ali)quis kifejezést kapjuk, amely középkori magyar tükörfordításban a ’ha ki’ (ma inkább ’ha valaki’-nek fordítanánk). A Karthauzi Névtelen más kontextusban is használja ezt a kifejezést, így inkább valószínűsíthető, hogy csak írott forrásait követte, és egy jól bevált formulát alkalmazott:

„kyeert ees meezzel folyonak magyarazyaak ha ky yrasaath olwassa meg twggya”; ^[16] „mynd az zent doctorok nylwan zolnak rola ... kyrỏl az ew zent Innepy napyan eeleget lathat ha ky akarya”. ^[17] Erre már Bán Imre rámutatott munkájában, ^[18] mégis ezt írja a Történeti műveltsége című fejezetben: „a római tartózkodás tényét nem tudjuk kimutatni, bár mereven tagadni sem lehet”. ^[19]

Egyéb, a személyes élményekre vonatkozó bizonyítékok hiányában próbáljuk meg a Névtelen által említett római emlékek ^[20] írott forrásait megtalálni. Pontos ismereteit a zarándokirodalom egyik legismertebb típusából is meríthette, egy itinerariumból, azaz útikalauzból, útleírásból, de nevezhetjük zarándokkalauznak is, hiszen ilyenek elsősorban az ő számukra készültek. Szerencsére a világ bibliotékái számos ilyet őriznek. Csukovits Enikő kutatásai során számba vette ezeket, és megállapította: „a legkorábbi ismert írásos zarándokbeszámolót egy Bordeaux-ból származó zarándoknak köszönhetjük”, aki „Milánón, Aquileián, Dél-Pannónián át, Konstantinápoly útba ejtésével 333-ban kereste fel Jeruzsálemet.” ^[21] Nem kell csodálkoznunk Jeruzsálem említésekor, hiszen Róma és a spanyolországbeli Santiago de Compostela mellett a keresztény zarándokok legfontosabb úticélja volt. Jeruzsálemről később magyarok is készítettek úti feljegyzéseket (pl. Pécsváradi Gábor Jeruzsálemi utazása vagy P. Kiss István Jeruzsálemi utazás című műve), és a 12. századból Santiago de Composteláról írt kalauz is fennmaradt.

1140-ben a Szent Péter bazilika kanonokja, Benedetto Mirabilia urbis Romae címen írt zarándokkalauzt. Címe később a csak Rómáról szóló itinerariumok típusának elnevezése lett. ^[22] Ez a kalauz Róma legfontosabb zarándokállomásait írja le, többnyire a város történelmével, a nevezetes helyek történetével kiegészítve. A 12-13. század folyamán Magister Gregorius írt kommentárt a Mirabilia urbis Romae-hoz (Magistri Gregorii: Narratio de Mirabilibus urbis Romae).

Elképzelhető, hogy a Karthauzi Névtelen egy zarándokkalauzból tájékozódhatott, így két, az Egyetemi könyvtárban található Mirabilia Urbis Romae-val ^[23] vetettem össze a kódex idézeteit. Az egyezésekből egy példát emelek ki, amely, mint majd látjuk, megkérdőjelezheti azt a feltételezést, hogy a Névtelen járhatott Itáliában.

A San Pietro in Vincoli, azaz Bilincses Szent Péter bazilikáról ezt olvashatjuk: „Es zent peter neweeben nagy zent eegyhazat rakanak kyt zent Alexander papa meg zentỏle es zent peternek kỏteleyt oda helhỏtee tyztesseeggel es newezee az kỏtelekrỏl. Ad vincula sancti petri, eelly kỏz newen”. ^[24] A hagyomány szerint itt forrtak össze Szent Péter bilincsei, az ereklyék napjainkig megtekinthetők. ^[25] De ha egy kicsit figyelmesebben újraolvassuk a kódex szövegét, feltehetjük azt a kérdést, hogy miért beszél kötelekről a Karthauzi Névtelen? Nem valószínű, hogy ha járt Rómában, ne ment volna el megnézni az ereklyéket, és hazatérve kötelekre emlékezett volna. A Mirabilia-ban ugyan nem szerepel a történetben Alexander pápa, de a csoda leírásakor többször is az egyértelműbb catenae ‘bilincsek’ jelentésű szót használja. Ez mindinkább alátámasztani látszik, hogy bármennyire fájlaljuk is, nem valószínű, hogy a Névtelen eljutott, elzarándokolt Rómába.

Hadd említsek még egy példát az írott forrás használatára. A Pantheonról szóló idézet forrását Temesvári Pelbárt egyik Mindenszentek ünnepére írott sermójában ^[26] találjuk meg: „Legitur enim, quod cum Romani universo orbi dominarentur, quoddam templum construxerunt in honorem omnium idolorum, quod vocaverunt Pantheon […]. In huius templi medio suum idolum collocantes omnium provinciarum simulacra per circumcitum statuerunt respicientia rectis vultibus ad idolum Romanorum. ^[27] […] Bonifacius papa impetravit hoc templum a caesare circa annos Domini DCV., et eliminata idolorum spurcitia consecravit ipsum in honore Beatae Virginis Mariae et omnium martyrum Christi, quae ecclesia nunc Sancta Maria Rotunda a populo appellatur.” (A különböző pro és contra érvek mellett nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ismeretei és közvetítői szándéka minden elismerést megérdemelnek, akár járt Itáliában, akár nem.)

Az összehasonlítás kedvéért megvizsgálhatjuk a Karthauzi Névtelen magyarországi templomokról tett említéseit. Ilyeneket leginkább a magyar szentek legendáiban olvashatunk.

A magyar szentekről szóló legendák forrásai nemcsak a sermó-, de a krónikairodalomban is kereshetők és megtalálhatók. A Temesvári Pelbárttal való kapcsolat egyértelmű, ahogyan a fent említett példa is mutatja, és a közelmúlt kutatásai mindinkább a krónikák irányába is mutatnak. ^[28] Ezen kívül az egyik legismertebb legenda – a Remete Szent Pálé – forrása már bizonyítottan Hadnagy Bálintnak 1511-ben írt munkája a szent csodáiról és translatiójáról. ^[29] A történet szerint először a Szent János kápolnában, majd a budaszentlőrinci templomban helyezik el a mártír testét: „es helheteek Bwda varaban zent Ianos kapolnayaban” ^[30] ; „vewee ffel az zent testet es vywee zent lewryncz martyrnak egyhazaban Bwda fỏlỏt”. ^[31]

Ám nemcsak ebben a legendában találkozunk építészeti emlékkel, több templomnak még alapítási történetéről is megemlékezik. A legérdekesebbek ezek közül ^[32] :

1.) A tihanyi monostor alapítása: „kyral [ti. II. Endre] azeert myndennek elỏtte rakattata egy monostort az Balaton parttyan kyt neweze Thyahannak zent Arianus martyrnak tyztesseegere” ^[33] ; II. Endrét ugyanide temetik ^[34]

2.) Szekszárd története: „[Béla király] eseek halalus agyba es vytetee magaat kanysara es ott ky mwleek ez vylagbol Es vyteteek az zeegzaardy monostorban kyt meeg eelteben rakattatot vala. De myeert hogy ennen maga ees zaar homlokw vala ew akarattya zerent newezteteek zekzardnak” ^[35]

3.) Vácról: ^[36] „Azonkozbe Geyssa meene vaccz fele…vala kedeeg egy nagy kyetlen erdew ott a’ hol egymasth meg talaltaak vala es azon pwztaban lakozyk vala egy ween remete penitenciat tarthwan, hol ott az dyadalomnak wtanna Gyeysa egy nagy monostort rakattata newezween az Iambor remetee neweere vacznak.” ^[37] Valamint: „es temetteteek Vaczot, az zyz marianak monostoraban kyt enen maga rakattatot vala”. ^[38]

Úgy tűnik, nem járt Rómában a Karthauzi Névtelen; mindazonáltal beszédgyűjteményében alapos felkészültségét, ismereteit közvetíti, elsősorban olvasmányaiból gyűjti össze az adatokat a számára fontos helyekről, épületekről. Ennek illusztrálására álljon itt még egy idézet a „régiek” cselekedeteiről (a témához kapcsolódva templomalapításokról lesz szó): „kilenb-kilenb nemes, szent kalastromokat rakattanak … Tudnia illik, régi Lajos királ Buda felött Szent Pált, szepösi urak Gombaszegöt, Porvát és Tokajt, Pálóczi urak Újhelyt, Pirinyi Emre nádorispán Terebest, Haraszti Ferenc Családit, Mátyás király Csőttet (Csútot), Zsámbokot és Buda felött Fejéregyházat, László királ Szentjogot (Szentjobbot), Czudar Péter Ládot (Sajóládot), Kinizsi Pál Vázsont, Tamás érsek Szentandrást, Buzlai urak Mindszentet, az nagy Bánffyak Szentpétert Somogyban, ki mind ő idvessége szerént, mint akarták és tehették Úristennek dicséretire ...” ^[39]

A téma nem hivatkozott irodalmából:

Dienes Erzsébet, Középkori külföldi kapcsolataink az Érdy-kódex legendáinak tükrében =  Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon, szerk. Békési Imre, Bp. – Szeged, 1993, 43-48.

Fodor Adrienne, Die Bibliothek der Karthause in Lechnitz in der Zips vor 1500  = Armarium, szerk. Mezey László, Bp., 1976, 49-70.

Gregorovius, Ferdinand, Geschichte der Stadt Rom im Mittelalter, I-IV, Dresden, 1926.

Juhász Kálmán, Magyar zarándokok a középkori Rómában, Vigilia, 1950, 142-255.

Nolan, M. L., Christian pilgrimage in modern Western Europe, London, 1989.

Riedl Frigyes, Magyarok Rómában, Bp., 1898.

Sigal, P.A., Isten vándorai. Középkori zarándoklatok és zarándokok, Bp., 1989.

Webb, Diana, Medieval european pilgrimage, 2002.

Zsófia ALBRECHT:

Rome and the Érdy Codex

We tend to assume that one of the ways the prominent artists of our past aquired knowledge was through their travels abroad. We assume that the Karthauzi Névtelen (the unnamed author of the Érdy Codex), the author of the most important Hungarian collection of sermons and legends from the Middle Ages traveled to Rome because of his precise accounts of physical locations in his works. By examining our Latin sources however, we find out most of the information came from preaching manuals, pilgrimage itineraries. Even his knowledge of familiar Hungarian places was possibly replaced by information from these sources.