A
korábban e web-lapon olvasható szöveg (A segítség avagy a stigmatizálás
"derűje") megpróbált válaszolni egy olyan személyes élű
"vitairatra", amely a hazai irodalomtudományi hermeneutikát
- a világnézeti megbélyegzés jól ismert eszközeivel - a felvilágosodás-ellenes
vallási hagyomány részének nyilvánította és ilyenként állította szembe
az összes többi irányzattal. Nem zárkóztam tehát el attól, hogy megtaláljuk
egy - a vitairaténál kevésbé tendenciózusan színre vitt - tudományos
kérdés korrekt megvitatásának formáit. Kritikai megjegyzéseim az én
értelmezésemben az eltérő elméleti előföltevésekből adódó látásmódbeli
különbségek másfajta, nem személyi jellegű megközelítését szorgalmazták.
Horváth Ivánnak e szövegre adott Viszontválasza azonban, sajnos,
fölszámolta a további eszmecsere lehetőségét. Nemcsak azzal, hogy -
ígérete ellenére - teljességgel megfeledkezett "a hermeneutikai
ajánlat" tudományos mérlegeléséről, és helyette az ajánlattevő(k)
személyét, "tulajdonságaikat és tetteiket" igyekezett kérdéses
hírbe hozni. Hanem azzal is, hogy olyan önkényes és személyes vonatkozású
jelentés-összefüggésekbe próbálta állítani a mondottakat, amilyenektől
saját szövegem - kerülendő a világnézeti ráfogásokkal való ügyeskedést
- hangsúlyosan távol tartotta magát. A Viszontválasz félreolvasási
technikái olyannyira sértik a vitakultúra és vitaerkölcs elemi követelményeit,
hogy ilyen körülmények közt nem látok különösebb esélyt az eredeti kérdések
korrekt megvitatására.
Bp. 2004. márc. 2.
Kulcsár Szabó Ernő