A korábban e web-lapon olvasható szöveg (A segítség avagy a stigmatizálás "derűje") megpróbált válaszolni egy olyan személyes élű "vitairatra", amely a hazai irodalomtudományi hermeneutikát - a világnézeti megbélyegzés jól ismert eszközeivel - a felvilágosodás-ellenes vallási hagyomány részének nyilvánította és ilyenként állította szembe az összes többi irányzattal. Nem zárkóztam tehát el attól, hogy megtaláljuk egy - a vitairaténál kevésbé tendenciózusan színre vitt - tudományos kérdés korrekt megvitatásának formáit. Kritikai megjegyzéseim az én értelmezésemben az eltérő elméleti előföltevésekből adódó látásmódbeli különbségek másfajta, nem személyi jellegű megközelítését szorgalmazták. Horváth Ivánnak e szövegre adott Viszontválasza azonban, sajnos, fölszámolta a további eszmecsere lehetőségét. Nemcsak azzal, hogy - ígérete ellenére - teljességgel megfeledkezett "a hermeneutikai ajánlat" tudományos mérlegeléséről, és helyette az ajánlattevő(k) személyét, "tulajdonságaikat és tetteiket" igyekezett kérdéses hírbe hozni. Hanem azzal is, hogy olyan önkényes és személyes vonatkozású jelentés-összefüggésekbe próbálta állítani a mondottakat, amilyenektől saját szövegem - kerülendő a világnézeti ráfogásokkal való ügyeskedést - hangsúlyosan távol tartotta magát. A Viszontválasz félreolvasási technikái olyannyira sértik a vitakultúra és vitaerkölcs elemi követelményeit, hogy ilyen körülmények közt nem látok különösebb esélyt az eredeti kérdések korrekt megvitatására.

Bp. 2004. márc. 2.
Kulcsár Szabó Ernő