A nagy, tiszta tó
felett
szirtsor állt
fekete körben;
és a tündöklő
vizek
mutatták a sok
vad arcot.
A nagy, tiszta tó
felett
felhők szálltak
barna ködben;
és a tündöklő
vizek
mutatták a kusza
rajzot.
A nagy, tiszta tó
felett
menny dördült, és
villám villant;
és a tündöklő
vizek
kigyúltak, s
elhalt a visszhang,
s megint mint
kristályüveg
ragyogtak a nagy
vizek.
Ez a víz van
énköröttem,
kép minden a
tükrömön:
a fényhez, mely
tovaröppen,
s a vad szirthez
nincs közöm.
Szirtfal: állj,
és légy halálzord;
felhő: szállj, és
vidd a záport;
villám: gyúlj, s
menj tovahalni, –
az én dolgom:
folyni, folyni, folyni…
FORDÍTOTTA SZABÓ
LŐRINC