Alulírottak Pethő Tibor a Magyar Nemzet és Darvasi István
a Magyar Hírlap főszerkesztője az alábbiakban számolunk be
helyzetünkről.
Politikai és társadalmi helyzetünkkel mindketten elégedettek
vagyunk. A Párt Központi Bizottsága mindenben igyekszik megteremteni
főszerkesztői munkánk elvégzésének legjobb politikai feltételeit. Állandó
meghívottai vagyunk a KB-üléseknek, kielégítő információkat kapunk a
főszerkesztői értekezleteken és a KB-tagokkal azonos módon kapunk írásos
információkat.
Mindketten országgyűlési képviselők vagyunk. Pethő Tibor a
Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, Darvasi István az Országgyűlés
Külügyi Bizottságának titkára. Mindketten alelnökei vagyunk az Országos
Béketanácsnak, így mindketten jelentős közéleti szerepet töltünk be.
Helyzetünkben a két másik központi reggeli napilap
főszerkesztőivel szemben abban van a különbség, hogy a Népszabadság a
párt, a Népszava a Szakszervezetek lapja lévén, vezetőiket a párt,
illetve a Szakszervezetek Országos Tanácsa sorolja be a maga szervezeti
rendjébe és ennek megfelelő gazdasági és szociális illetményük, ellátásuk is.
Emellett mind a pártnak, mind a szakszervezetnek saját kiadója van. A Népszabadság
és a Népszava főszerkesztőjére tehát nem az általános vállalati
rendelkezések vonatkoznak.
A Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap
egy állami vállalat, a Lapkiadó Vállalat kiadásában jelenik meg. A vállalat,
mint minden más vállalat az állami gazdálkodási szabályok szerint működik.
Ebből adódik helyzetünk különbözősége. Az állami funkciók felsorolása nem
ismeri az országos napilap főszerkesztője kategóriát. Ebből következően a két
minisztérium, a pénzügy, valamint a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium számára
csak a Lapkiadó Vállalat létezik, a két napilap főszerkesztőjének kezelése
azonos a vállalat csaknem 400 egyéb lapjának főszerkesztőjével.
1. Fizetésünket a Kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke
állapítja meg. Anyagi javadalmazásunk tekintetében nincs panaszunk.
2. Mindketten a Központi Állami Kórház paciensei vagyunk, de
a) nincs jogosultságunk háziorvosi kezelésre (Darvasi Istvánnak,
amíg pártmunkás volt, volt ilyen);
b) kötelező évi szűrésre nem irányítanak bennünket.
3. Nincs intézményes gondoskodás évenkénti üdültetésünkről. Vagy
tudunk szerezni magunknak beutalót, vagy nem, ez azonban kapcsolatainkon múlik.
Más szocialista országokkal ellentétben, ahol a népfront és a kormány lapja
főszerkesztőit időnként külföldi üdülésre küldik, ilyen gyakorlat nálunk nincs.
4. A nyugdíjalap megállapításánál is hátrányosabb elbírálás alá
esünk, mivel az állami státuszokhoz viszonyítva nincs meghatározott helyzetünk.
5. Az ez évben életbe léptetett kormányintézkedésekig mindketten
úgy használhattunk gépkocsit, hogy volt háztól-házig szóló, vagyis hivatali
utakra szóló engedélyünk és évi négyezer km személyi használatunk. Ebből
megmaradt a háztól-házig, elvették a négyezer km-t. Helyette pénzbeli térítést
nem kaptunk. Kaptunk egy kedvezményes gépkocsi vásárlási utalványt, amit
azonban egyikünk sem használt fel. A négyezer kilométerre nem mindig volt
szükségünk, de úgy érezzük igényt tarthatunk arra, hogy évente egyszer, vagy
kétszer gépkocsival mehessünk el egy üdülőbe. Közéleti funkcióink miatt nem
egyszer ünnepnapokon is igénybe kell vennünk gépkocsit.
Mindketten túl vagyunk a hatvan éven, Darvasi Istvánnak az orvos
nem javasolja, hogy gépkocsit vezessen.
A Lapkiadó Vállalat nagy szervezet, amelynek kiadásában sok lap
jelenik meg, de ezek közül csak kettő országos politikai napilap. Ez kívánná
meg a kérdés hosszabb időre szóló egyértelmű rendezését.
A Magyar Hírlap létrejöttéig ez a gond azért nem
ütközött ki, mert a Lapkiadó Vállalat kiadásban csak a Magyar Nemzet
jelent meg, annak főszerkesztője Mihályfi Ernő elvtárs volt, ő pedig
miniszterhelyettesi funkcióból került át a főszerkesztői székbe és megőrizte
mindazon illetményeket és járandóságokat, amelyeket miniszterhelyettesként
élvezett. A Magyar Hírlap létrejötte, illetőleg Mihályfi elvtárs
halála óta a kérdéssel átfogóan még nem sikerült foglalkozni.
Budapest, 1980. december 4.