BÄRENTANZ Medvetánc
Mähnen,
Ketten – flink, verstohlen – Ai, wie
schön die runden Sohlen! Wohin wollt ihr weit,
wohin? Dreht euch zu den
Weibern hin! Brumma, brumma,
brummadsa. Weltberühmt
mein Pelzrock, eben Selbstgenäht
mit zwanzig Nägeln. Eichhörnchen- und
Marderfell, Hunds- und Fuchs- und
Wolfsgebell. Brumma, brumma,
brummadsa. Bis zum
Herbst einst Perlen las ich, Meine
Zahne strahlen glasig. Mein Kreuz müßte kräftig
sein, da
die Kinder sind schon neun. Brumma, brumma,
brummadsa. Darum
tanze ich so langsam, Daß der
Maler mich malen kann. Dieser Muhme wirres Haar Wird mein Pinsel,
wunderbar! Brumma, brumma,
brummadsa. Wer den
Topf hat voll mit Schätzen, Gibt den
Tatzen ohne Schwätzen. Wenn mit Schwätzen, dann
in Hatz, Und das meiste nur dem
Fratz. Brumma, brumma
brummadsa. Schön des
Kupfers runde Blütte, Wenn sie
sprießt wie bunte Hüte. Einem Kastner –
tagelang! – Taschenversteckt war die
Hand. Brumma, brumma,
brummadsa. Umsonst
Lust gibts nur bei Tieren – Nur die
geben nichts, di Bären. Setz ihnen die Kälte zu, Kriegen sie von Brettern
Ruh! Brumma, brumma,
brummadsa. FORDÍTOTTA
BÁTHORI CSABA |
József
Attila
Medvetánc
Fürtös,
láncos, táncos, nyalka, aj de
szép a kerek talpa! Hová vánszorogsz vele? Fordulj a szép lány
fele! Brumma, brumma,
brummadza. Híres,
drága bunda rajtam, húsz
körömmel magam varrtam. Nyusztból, nyestből,
mókusból, kutyából meg farkasból. Brumma, brumma, brummadza. Gyöngyöt
őszig válogattam, fogaimra
úgy akadtam. Kéne ott a derekam, ahol kilenc gyerek van. Brumma, brumma,
brummadza. Azért
járom ilyen lassún, aki
festő, pingálhasson. A feje a néninek éppen jó lesz
pemszlinek. Brumma, brumma,
brummadza. Kinek
kincse van fazékkal, mér a
markosnak marékkal. Ha nem azzal, körömmel a körmösnek örömmel. Brumma, brumma,
brummadza. Szép a
réz kerek virága, ha kihajt
a napvilágra! Egy kasznárnak öt hete zsebbe nőtt a két keze. Brumma, brumma,
brummadza. Állatnak
van ingyen kedve, aki nem
ád az a medve. Ha megfázik a lába, takaródzzék deszkába. Brumma, brumma,
brummadza. |