Takács Zsuzsa

 

 

A lakók viselkedése

 

 

Sátrat vernek a kapualjban,

és elfoglalnak minden lépcsőfordulót,

agyunkba beköltöznek a rettegett, új lakók.

Ingóságaikat a márványlépcsőn húzzák-vonják.

A lábukat vesztett székek és ajtajuk szakadt

szekrények sikoltozása hurokként

tekereg az elefántcsont színű burkolaton.

A sarokablakból a lábukat kilógatják

a meghódolt város piacterére, ahol

tépett zászlójukat hordozza a szél.

Ha cukros italaikat egymásra ellocsolták,

ha talpuk alatt a kiköpött napraforgómag

héja kellő puhaságú szőnyeggé dagad,

az ablakmélyedésből sorra leugrálnak

és ideges pillantásuk a lakónévsoron

megtapad. Nyissak-e ajtót, ha dörömbölnek?

 

Ismered azt az érzést, hogy érted jönnek?

 

 

 

           Sikátorok között

 

Ismered azt az érzést, hogy érted

jönnek? Bár nincsenek kikötéseik,

hány kilót vihetsz, és nyugodtan

viselhetsz cipődben fűzőt.

 

Homlokegyenest az ellenkező irányba mégy

(mint amerre téves utadat vetted volna),

az új elrendezésben álló falak és ajtók

között, furcsálló megjegyzésektől kísérve,

 

szó nélkül követed alkalmi kísérődet,

mint a tudta nélkül halálos beteg,

aki nem kérdezi fekélye vérzik-e,

vagy szívhalál leli, miközben

 

a munkahelye felé villamosozik éppen,

és az ülésről utolsó erejével felkapaszkodik,

vagy leül, vagy éppenséggel az ülés alá

gurul, és jószándékát mutatva mintegy,

 

egyet kettőt még lép is a levegőben.

Így lesz, gondolod: így lesz; ígéred:

ezentúl világosan látsz, és haladtok szaporán

a sikátorok között, a biztos cél felé.

 

 

           Egy színházi este

 

Valahány volt szereplő most megjelenik,

mielőtt emlékezeted függönyét leeresztenék,

ott hajlong az erős megvilágításban,

az egyetlen üres homlokzatból álló utcán,

mikor a zajkeltő gépek már leálltak,

egymás kezét fogva  majd csókokat dobálva,

fodrásznőd, a rektori titkár, nőgyógyászod

és díjbeszedőd tapsért könyörög

és megérdemli a tapsot, mert jó színész volt

mind az okulásodra előadott darabban.

Amit kudarcnak vagy sikernek hívtál,

most láthatod: lecke volt és vizsga.

Álarcát leveti a Szégyenlős Bohóc, aki

küszöböd előtt bebocsáttatásra várt,

míg mások kopogás nélkül jöttek-mentek.

Ismered azt az érzést, hogy érted jönnek?